A gazdálkodó szervezetek működése során gyakran előfordul, hogy a szervezet vagyona nem a tulajdonos, hanem más személy, esetleg szervezet birtokában van. A "birtokon belül" elkövetett szerződésszegések gyakran bűncselekményt valósítanak meg.
Az összefoglaló néven "rábízásnak" nevezett jogviszonynak számos formája van, a legegyszerűbb felelős őrzéstől kezdve a manapság igen gyakori együttműködési-üzemeltetési szerződéssel kombinált bérleti szerződésig. A szerződésekből sok esetben nem állapítható meg a rábízás rendeltetése, holott a jogcím, a feladatkör nem közömbös a büntetőjogi minősítés szempontjából, ami a gyakorlatban azért jelentős, mert a rendeltetésellenes joggyakorlás egyes eseteinek eltérőek a büntetési tételei.
A társaság, vállalkozás vagyona
Senki nem rendelkezhet sajátjaként a rábízott idegen vagyonnal, azt – a természetes romlást és a vis maior eseteit nem számítva – köteles megőrizni, illetve a szerződés tartalma szerint gyarapítani az ésszerű kockázatvállalás és gazdálkodás keretei között.
A gazdasági társaságok alapításának célja a közös gazdálkodás és ennek eredményeként a társaság vagyonának a gyarapítása. A társaságra az alapításkor a tagok saját vagyonukat ruházzák át, és ez a vagyon ettől a perctől kezdve a tagok magánvagyonától elkülönül, a társaság tevékenységéből eredő nyereséggel együtt társasági vagyont képez.
Rendelkezés a vagyonnal
A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) szerint a társasági szerződésben, alapító okiratban (alapszabályban) részletesen szabályozni kell, hogy kinek milyen keretek között van jogosultsága a társasági vagyon feletti rendelkezésre. Ennek világos megfogalmazása különösen fontos annak érdekében, hogy a későbbiek folyamán a felelősség kérdése egyértelmű legyen. Ezért meg kell határozni a vezetővé válás feltételeit, az összeférhetetlenségi szabályokat és a vezető tisztségviselők feladatkörét. A személyi körre vonatkozó szabályok már törvényi szinten kizárják, hogy eleve alkalmatlan, megbízhatatlan, hozzá nem értő személyek láthassák el a vezető tisztségviselői feladatokat. Ehhez járul még az ügyvezetés feletti ellenőrzés törvényben szabályozott garanciája.
A vezető tisztségviselő feladatai
A társasági szerződésben, alapító okiratban (alapszabályban) a döntéshozói felelősség megfogalmazása rendszerint visszautal arra, hogy a döntéshelyzetben lévő személyek (vezető tisztségviselők) a jogszabályok, a társasági szerződés, alapító okirat (alapszabály), a közgyűlési, igazgatósági, valamint felügyelőbizottsági határozatok keretei között önállóan és egyéni felelősséggel döntenek a társaságok egész működési köre, a gazdasági kapcsolatok alakítása vonatkozásában. Ugyanakkor e tevékenységük során kötelesek biztosítani a jövedelmező gazdálkodást, s kimerítő tájékoztatást kell adniuk a tagok számára a társaság helyzetének alakulásáról, a vagyoni helyzet változásáról, valamint törekedniük kell a társaság lehető legeredményesebb működésének megteremtésére.
A VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ SZERZŐDÉSSZEGÉSÉVEL MEGVALÓSULÓ BŰNCSELEKMÉNYEK
A társaság belső viszonyai
A vezető tisztségviselők büntetőjogi felelőssége leggyakrabban a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 319. §-ában meghatározott hűtlen kezelés vagy a 320. §-ában körülírt hanyag kezelés vonatkozásában állapítható meg.
A gyakorlati tapasztalatok szerint a büntetőjogi felelősség megállapításához általában két – egymástól jól elkülöníthető – ok vezet. Az egyik igen kézenfekvő, ugyanis semmi mást nem jelent, mint a jogok visszaélésszerű gyakorlását, a személyes haszon, az önérdek előtérbe helyezését, mások javainak jogtalan megszerzését és a morális fékrendszer teljes hiányát.
A másik ok azonban ennél bonyolultabb. A büntetőjogi felelősséget ebben az esetben a felelőtlen, hozzá nem értő gazdálkodás, az üzletmenet összehangolásának hiánya alapozza meg, és ennek eredményeként az érintett társaság rendszerint kritikus helyzetbe jut. Emellett válsághelyzet kialakulásához vezethetnek az objektív piaci körülmények is, és ennek a szervezeten belüli "megoldása" ütközik – sokszor a problémát megoldók akarata, szándéka ellenére – a büntetőjog szabályaiba.
A lényeg azonban mindkét esetben az, hogy az idegen vagyon kezelésével megbízott vezető tisztségviselő az ebből adódó kötelességeit megszegi és ezzel a társaságnak vagyoni hátrányt okoz.
Az idegen vagyon kezelése és a büntetőjogi felelősség
Idegen vagyon mindaz, amely nem képezi az azzal rendelkezni jogosult tulajdonát. Az idegen vagyon lehet ingó és ingatlan dolog egyaránt. Az idegen vagyon kezelése nem azonos a rábízással. A rábízás ugyanis statikus állapot is lehet, megvalósulhat például letéti szerződés alapján, amely a dolog birtoklását, megőrzését jelenti. Ezzel szemben a vagyon kezelője a vagyonnal gazdálkodik, azt őrzi, gyarapítja. A vagyonkezelő kötelezettségszegése abban mutatkozik meg, hogy a vagyont kivonja a gazdálkodásból, őrzését nem biztosítja, s a vagyont nem gyarapítja, hanem – rendelkezési jogával visszaélve – csökkenti.
A vagyonkezelői kötelezettséget büntetőjogi felelősségrevonást is eredményezően kizárólag a kezelő szegheti meg, azonban részesként, felbujtóként vagy bűnsegédként bárki.
Magatartások, motivációk
Mind a hűtlen kezelés, mind pedig a hanyag kezelés vonatkozásában elmondható, hogy a bűncselekményt megvalósító magatartást rendkívül nehéz "észrevenni". Az utóbbi évek gyakorlati tapasztalatai alapján az is megállapítható, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás rendszerint már csak a cég csőd-, illetve felszámolási eljárása alatt következik be.
Az érdekek szétválása
Elsősorban a nagyobb, általában részvénytársasági formában működő cégeknél tapasztalható, hogy a kezdeti felfutás után a vezető tisztségviselők és a részvényesek érdeke szétválik. A problémát a társaság működése során az okozza, hogy a kis- és középrészvényesek az addigi sikert megalapozó korábbi irányzatot kívánják a jövőben is követni, a tevékenységi, üzleti-partneri kör, a kockázati tőke változatlansága mellett, ezzel szemben az úgynevezett nagyrészvényesek ettől eltérő álláspontot képviselnek, s ehhez igyekeznek megnyerni a vezető tisztségviselőket is. Gyakori azonban az is, hogy a vezető tisztségviselői kör úgymond az összes részvényes "feje fölött" kívánja érvényesíteni érdekeit, saját üzleti elképzeléseinek visszaigazolását várja el a tagságtól, és ha ezt nem kapja meg, érdekei érvényesítéséhez a társaság vagyonát kockáztatja – szélsőséges esetben elvonja – a társaság beleegyezése nélkül, általában a tulajdonosok (részvényesek) megtévesztésével.
Az információ visszatartása
Látni kell azt is, hogy az egész társaság működése szempontjából döntő adatokkal, információkkal szinte csak a szűkebb menedzsment rendelkezik, amelynek – vezető tisztségviselőnél a tisztség betöltését megalapozó megbízásából eredően – eleve feladata és egyben kötelezettsége is, hogy a társaság egész működését átlássa, és az általa megszerezhető információk birtokában a társaság érdekeinek előtérbe helyezése mellett tevékenykedjen.
A társaság tagjai, részvényesei elsősorban a piac várható alakulására vonatkozó adatok körében vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben, ismereteik leginkább külső információkon alapulnak, míg a menedzsment általában az információk terén egy lépéssel a társaság tagjainál előbbre tart azért, mert a jogszabályban meghatározott és általa a Gt. szabályai alapján külön nyilatkozatban is vállalt tájékoztatási kötelezettségét megszegi.
Téves tájékoztatás
A gyakorlatban nem ismeretlen megoldás, hogy a tagok és a vezető tisztségviselők érdekeinek szétválása után a menedzsment a tagokat félretájékoztatja. Ez megvalósulhat úgy, hogy a tagokat a vezetés akként informálja, hogy például a társaság jelenlegi tevékenységi és üzleti köre a jövőben nem látszik megbízhatónak. Egyidejűleg tájékoztatja a tagságot arról is, hogy egy meghatározott – ténylegesen a menedzsment által ismerten kevésbé tőkeerős – befektetői csoport érdeklődik a társaság iránt.
A felelősségteljesnek látszó tájékoztatás gyakran oda vezet, hogy a tulajdonosi kör részlegesen megváltozik, azonban a vezetés a tagok felé hangsúlyozza, hogy a változás lényegében jelentéktelen a társaság szempontjából, de megtörténhet az is, hogy a tulajdonosi kört érintő változást a menedzsment egész egyszerűen elhallgatja. Márpedig az ilyen típusú információ mindenképpen meghatározó jelentőségű, lévén, hogy a legtöbb konstrukcióban a tulajdonlási arány a döntéshozatal során szavazati arányt is jelent, tehát a változás a későbbiekben a társaság egész működését befolyásolja.
Fiktív szerződések
Az érdekek szétválása egyben motiválja is a vezető tisztségviselőket és a tagok egy részét, hogy a tulajdonosi kör megváltoztatását teljes titokban, nem létező befektetői csoportokra, az osztalék jövőbeni fenyegető, drasztikus csökkenésére hivatkozással, a részvényesektől külön-külön személyes megkeresések útján, üres forgatmányok megszerzésével vigyék végbe, nemegyszer úgy, hogy a jogszabályi tilalom ellenére hozzátartozókat vonnak be a folyamatba társaságok alapításával, vagy ismert "baráti" cégek vezetőit kérik fel arra, hogy működjenek közre a társaság vagyonának kivásárlásában.
Ennek az az eredménye, hogy az eredetileg prosperáló társaság alól "kifogy" a vagyon, a társaság működésképtelenné válik, s a vagyon megszerzői ilyenkor szoktak befektetőként "mentőövet" dobni a társaság felé anélkül, hogy a saját vagyonukat kockáztatnák. Az ilyen jellegű segítség elfogadása a befektetői csoporttal való összeolvadást eredményezi azzal, hogy a tulajdonosi kör megváltozik. Ettől kezdve pedig a "segítséget nyújtó személy" a saját elképzeléseit érvényesíti – a szavazati arányokra figyelemmel – az összeolvadással létrejött új társaságban.
| Vagyoni hátrány Vagyoni hátrány a vagyonban okozott kár és az elmaradt vagyoni előny. Kárnak minősül a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés. Az elmaradt vagyoni előny, illetve az elmaradt haszon azt jelenti, hogy a sértett vagyona nem gyarapodott. A vagyoni hátrány az adott gazdálkodó szervezetnél ténylegesen jelentkező összeggel azonos. Hűtlen kezelés – hanyag kezelés A hűtlen kezelésnél nemcsak a szabályszegésnek, de a vagyoni hátrány okozásának is szándékosnak kell lennie, azonban a cselekmény nemcsak egyenes, hanem eshetőleges szándékkal is elkövethető. A hűtlen kezelést és az enyhébb megítélés alá eső hanyag kezelést az különbözteti meg egymástól, hogy a hanyag kezelésnél az idegen vagyon kezelését vagy felügyeletét kizárólag jogszabály írhatja elő – ellentétben a hűtlen kezeléssel –, továbbá a hanyag kezelés elkövetője nemcsak a vagyon kezelője lehet, hanem az is, akire a jogszabály az idegen vagyon felügyeletét bízta. Emellett a hűtlen kezeléssel szemben a hanyag kezelő a vagyoni hátrányt gondatlanul okozza, ami azt jelenti, hogy a vagyonkezelői kötelezettség megszegése ugyan szándékos módon követhető el a hanyag kezelésnél is, de a kötelezettség megszegésekor a bűncselekmény eredményéhez való pszichikus viszonyt a gondatlanság jellemzi. |
Hitelfelvételi visszásságok
A fentiekben ismertetett folyamatnak természetesen költségei vannak, az úgynevezett háttértevékenységbe bevont személyek honorálásán túlmenően is. Ezek a költségek pedig rendszerint annak a társaságnak a vagyonát csökkentik, amelynek részére a segítségnyújtás történt.
Felesleges terhek
Az alapprobléma, hogy a vagyont nem a tényleges piaci értéken, hanem névértéken vagy annak közelében vásárolják ki a cégből. A részvények visszavásárlásához pedig nem áll rendelkezésre mobil tőke, így banki vagy bankon kívüli hitel felvételére van szükség, amelynek kamatterheit a társaság nevében vállalják és fizetik meg, holott erre a cégnek valójában semmi szüksége nem lett volna. Ezért nemcsak a megfizetett kamat az indokolatlan teher, hanem amiatt, hogy a felvett hitelösszeget a társaság nem forgatja be a termelőtevékenységbe, az korlátozottan működő tőkeként funkcionál, és a társaság felé veszteséget termel. Emellett az elidegenített vagyon sem funkcionál működő tőkeként, tehát az ennek beforgatásából adódó vagyoni haszon ebben az esetben teljes egészében elmarad.
Leplezett hitelek
Az is tény, hogy az ismertetett okból megkötött hitelszerződések tényleges indoka a feladatukat megfelelően ellátó felügyelőbizottság és a könyvvizsgálók számára viszonylag gyorsan nyilvánvalóvá válik. Ezt a menedzsment úgy védi ki, hogy a megállapodásokat nem banki hitelezési konstrukció keretében kötik meg, hanem leplezett formában, például adásvételi szerződésként úgy, hogy a "hitelező" megvásárolja a cég vagyonának egy részét – általában jelentősen nyomott áron – vagy olyan kintlevőségeit, amelyek behajtása biztos, csak az üzlet érdekében a tag-, illetve közgyűlés előtt a mérlegben bizonytalannak tüntették fel. Természetesen a háttérben mindenki, így a vevő is tisztában van azzal, hogy a vagyon kivásárlásában a cég egyes vezetőinek vagy a tulajdonosi kör egy részének érdekében működik közre, ehhez pillanatnyilag mobilizálható tőkét bocsát rendelkezésre, adott esetben pedig leplezett hitelszerződésekkel játsszák ki a brókeri tevékenység tilalmát, illetve az e tevékenységhez szükséges engedély hiányát. A háttérben értelemszerűen elkészítik a valóságos hitelszerződéseknek megfelelő másodlagos szerződéseket is, amelyekben már behajtható követelésként szerepel a kamat is. Másfelől azonban – még akkor is, ha nincs leplezett hitelszerződés – a kivásárlásban közreműködő személy (szervezet) a reálisnál lényegesen alacsonyabb áron valóságos, az esetek többségében nagy értékű vagyonhoz jut, amelynek birtokában már tulajdonosi jogokat érvényesíthet, s az ő haszna az eredeti társaság effektív kára és az elmaradt vagyoni előnye.
Cinkostársak
Sajnálatos, hogy az ügyletet a legeredményesebben akkor lehet bonyolítani, ha abba a menedzsment a felügyelőbizottsági tagokat és a könyvvizsgálót is bevonja, akiknek a személyes hasznuk természetesen a társaság kárából keletkezik.
Nyilvánvaló, hogy az ilyen és ehhez hasonló konstrukciók lebonyolítása több közreműködőt igényel, s magától értetődik a számviteli fegyelem, a társaság iktatási rendjének megsértése, a részvénykönyv hibás vagy valótlan adatokkal történő vezetése, olyan tartalmú letéti szerződések megkötése, amelyek a vagyon időleges eltitkolását biztosítják, s ezzel kivonják a gazdálkodásból. Megjegyzendő, hogy ezek a szerződések általában nem publikusak a tagság előtt.
Mint látható, rengeteg "megoldás" van, amely alkalmas a csalárd szándék tagok előtti leplezésére. Ezek a megoldások a fenti hatásokon kívül a szigorú számadású nyilvántartások rendszere szerinti garanciákat is degradálják azért, hogy a háttérben zajló folyamat titokban maradjon. Ezért a tagok csak a folyamat végén szembesülnek a társaság tulajdonosi, vagyoni helyzetének megváltozásával, a jogszerűnek feltüntetett folyamatok eredményével.
Az eredmény
Az előzőekben részletezett magatartások eredményeként szinte minden esetben megvalósul a Btk. 289. §-ába ütköző számviteli fegyelem megsértésének a vétsége, a Btk. 274. §-ába ütköző közokirat-hamisítás bűntette, a Btk. 276. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétsége, valamint társulhat hozzá a Btk. 299. §-ába ütköző gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásának a vétsége (például hamis mérleg letétbe helyezésével), de a lényeg minden esetben a vagyonkezelői – szerződéses – kötelezettség bűnös megszegése, az összes többi csak ennek elfedésére szolgál.
A veszteséges tevékenység elfedése bűncselekménnyel
A társaság gazdaságtalan tevékenysége ahhoz vezet, hogy a cég nyeresége alacsony vagy nulla, illetve a társaság veszteséges. A társaság tagjainak, alkalmazottainak és a vezető tisztségviselőknek a jövedelme a nyereségtől függ, mert a nyereségből lehet osztalékot, prémiumot fizetni, mozgó bért emelni stb.
Az eredménytelen gazdálkodás elsőként a vezető tisztségviselők számára válik nyilvánvalóvá. Ezért alapvető kötelezettségük, hogy a veszteséges gazdálkodás tényéről a tagokat, alkalmazottakat azonnal tájékoztassák, a kockázatos beruházásokat leállítsák vagy erre felhatalmazást kérjenek, adott esetben a pénzügyi tervet átütemezzék.
A kötelezettségszegés
A veszteséges gazdálkodás esetén követendő, fentiekben vázolt eljárás helyett a gyakorlatban a vezető tisztségviselők az eredményeket általában "felturbósítják" annak érdekében, hogy a személyes jellegű juttatásokat kifizethessék. Ebből adódóan a szabálytalan pénzügyi megoldások tömege lép be a folyamatba, a könyvviteli szabályok számos rendelkezését megszegik, az átmentő aktívák és passzívák kimaradnak kezdetben a negyedéves, féléves mérlegekből, majd – göngyölítve a hiányt – az APEH-mérlegből és a cégbíróságnál, illetve az Igazságügyi Minisztérium Céginformációs Szolgálatánál letétbe helyezett úgynevezett letéti mérlegből is.
Ilyen, általánosságban alkalmazott pénzügyi megoldás a kamatterhekkel történő "operálás". Ezzel külső szemlélő számára pozitív pénzügyi mérleg "hozható ki" olyan gazdasági helyzetben is, amikor a valóságban már csak néhány lépésre van az összeomlás. Az ismertetett megoldások kidolgozói (és általában legfőbb haszonélvezői) többnyire a gazdasági igazgatók, az igazgatóság tagjai, a könyvvizsgálók, a felügyelőbizottsági tagok – az utóbbiak közreműködése nélkül ugyanis lehetetlen lenne valótlan adatokat tartalmazó mérleg, valamint egyéb pénzügyi-számviteli nyilvántartás elkészítése.
A társaság kára
Ezekben az esetekben a társaságnál ténylegesen felmerült kárként jelentkezik a nyereségrészesedés, a vezetői prémium, az igazgatósági, a felügyelőbizottsági tiszteletdíj, az alkalmazotti mozgó bér – valójában jogtalan – kifizetése. Lényeges az is, hogy a valótlan mérleg alapján az adózási szabályok szerint nyereségadót is kell fizetni, mégpedig úgy, hogy az adó mögött ténylegesen nincs nyereség, ezért a befizetett adó is növeli a gazdálkodó szervezet kárát. Végül – tekintettel arra, hogy a mérleg szerint a cég nyereséges – kifizetik a tagoknak (részvényeseknek) az osztalékot is. Az osztalék a (valótlan) mérlegadatok alapján jár a tagnak, részvényesnek, azonban a valós helyzet ismeretében osztalék fizetésére nincs lehetőség, mert annak nincs meg a fedezete, így azt csak a kötelező tartalékok terhére fizethette volna ki a társaság. Ezért az osztalék összege a társaságnál elmaradt vagyoni előnyként jelenik meg, mert a tartalék elvonása a későbbi eredményes működést gátolja azzal, hogy a kivont pénzösszeg nem funkcionál hasznot hajtó, működő tőkeként.
MUNKAVISZONY ÉS SZERZŐDÉSSZEGÉS
Hűtlen kezelés
A hűtlen kezelés bűntette megvalósítható a munkaszerződés megszegésével is. A szerződésszegés tipikus esete, hogy a döntési pozícióban lévő – általában vezető beosztású – alkalmazott nem a cég számára legkedvezőbb paramétereket felajánló másik társasággal köt megbízási, vállalkozási vagy egyéb megállapodást, hanem egyéni érdekek, személyes ismeretségek alapján elfogadja a kedvezőtlen ajánlatot, és ezzel saját cégének vagyoni hátrányt okoz.
Közbeszerzések
A hűtlen kezelés bűncselekményét jellemzően a kötelezően a közbeszerzési törvény rendelkezései alá tartozó beruházások elbírálásánál követik el. A közbeszerzési törvény alapvető rendeltetése az államháztartás kiadásainak ésszerűsítése és közvetetten az állami vagyon védelme. A közbeszerzési törvény értelmében az ajánlatkérő az előre meghatározott elbírálási szempontok figyelembevételével a legkedvezőbb ajánlatot köteles elfogadni. Kétségtelen tény, hogy a döntést hozó – az ajánlatkérő – nevében a közbeszerzési eljárás során a törvény rendelkezései szerinti összetételben más személyek működnek közre az eljárás lebonyolításakor és az elbíráláskor, de a döntést az ajánlatkérő vezető alkalmazottai hozzák meg. Mind az ajánlatkérő részéről döntési pozícióban lévők, mind az ajánlatkérő nevében eljáró személyek részéről megsérthető a legelőnyösebb ajánlat kiválasztásának elve, aminek az a vége, hogy a kedvezőtlenebb ajánlat elfogadása az ajánlatkérőnél vagyonvesztést okoz.
Ha az ajánlatkérő nevében eljáró személyek elmulasztják a törvényből következő ellenőrzési kötelezettségüket – általában a tényleges tőkeerő vizsgálatát –, vagy az ajánlatok értékelése során nem a valóságos gazdasági szempontoknak megfelelően értékelik az egyes ajánlatok előnyeit, hanem adott esetben indokolatlanul kedvezményeznek valamely ajánlattevőnek – annak ellenére, hogy nem ők vannak tényleges döntési helyzetben –, a hűtlen kezelés bűncselekményének válnak részesévé.
A döntéshozó felelőssége
A döntéshozó egyfelől nincs abban a helyzetben, hogy megkerülje a helyesen értékelt ajánlati prioritásokat, és indokolatlanul részesítsen előnyben kedvezőtlenebb befektetőket, másfelől a közreműködők felelőtlensége nem is mentesíti az alól, hogy megfontoltan döntsön az ajánlati elsőség felől. Amennyiben azonban a döntéshozatalra jogosult vezető tudatosan hagyja figyelmen kívül a közreműködők megalapozott javaslatát, és a kedvezőtlenebb ajánlatot részesíti előnyben, a vagyonvesztés miatt a hűtlen kezelés vétsége vagy bűntette a terhére megállapítható, amelynek egyaránt lehet tettese, illetve társtettese.
Sikkasztás
A hűtlen, illetve hanyag kezelésnél lényegesen gyakoribb, hogy a cég alkalmazottja jogtalanul eltulajdonítja a rábízott idegen dolgot, vagy azzal sajátjaként rendelkezik. Mindez a Btk. 317. §-ában szabályozott sikkasztás bűncselekményét valósítja meg. A "rábízás" ilyen esetben szabályos jogi konstrukcióban történik, a legkülönbözőbb jogcímeken, különféle típusú szerződésekkel. A jogcím lehet felelős őrzés, szállítási szerződés, vállalkozási szerződés stb. Lényeges az is, hogy a rendelkezési jogosultság a vezető alkalmazottakat széles körben megilleti, azzal, hogy a munkaszerződés és az annak alapját képező jogszabályok értelmében ezt a jogosultságukat kizárólag a társaság érdekében gyakorolhatják.
Kölcsönnyújtás
A sikkasztás bűncselekményét követi el a vezető pozícióban lévő, a munkaszerződése és munkaköre szerint a munkáltató vagyonának a kezelésére jogosult alkalmazott, ha a társaság vagyonából magánjellegű kölcsönt nyújt akár saját maga vagy más személy, illetve társaság részére.
A sikkasztás bűncselekménye az első esetben általában úgy valósul meg, hogy személyes kiadások címén utalványoznak nagyobb összegű készpénzt, anélkül azonban, hogy az alkalmazott az elszámolási kötelezettségének eleget tenne. A más személy, illetve társaság részére nyújtott kölcsön esetén a megállapodást rendszerint az alkalmazott a tulajdonosok tudta nélkül köti általában rövid lejáratra és biztosítékok vagy kamatfizetés kikötése nélkül, illetve minimális kamattal. Ez utóbbi esetben nem ritka az sem, hogy a társaság nevében kötött szerződésben ugyan nem szerepel kamat, azonban a mögöttes szerződésben – amelyben az ügyletben részt vevő felek magánszemélyként vesznek részt – akár uzsorakamatot is kikötnek, amely a munkáltató pénzeszközeiből kölcsönt nyújtó alkalmazott személyes javait gyarapítja.
Időleges vagyonkivonás
A sikkasztás bűncselekménye megvalósul akkor is, ha az alkalmazott a munkáltató tulajdonában álló dolgot (például autót, gépet stb.) engedi át időlegesen más személynek egy meghatározott feladat elvégzése erejéig, vagy egyéni haszonszerzés érdekében zálogosítja el formailag szabályos szerződéssel.
Jogtalan eltulajdonítás
Durvább formája a sikkasztásnak, amikor az alkalmazott munkaszerződése (munkaköre) alapján hozzáfér a munkáltató vagyonához, és azt vagy annak egy részét jogtalanul eltulajdonítja. Leggyakoribb formája ennek, hogy az alkalmazott a munkáltató vagyontárgyait a sajátjaként tünteti fel, a másik szerződő felet megtéveszti, és az idegen – munkáltatói – vagyont vagy annak egy részét adásvételi vagy más típusú szerződéssel értékesíti.
Kadlót Erzsébet| Vállalkozási szerződés megszegése sikkasztással Gyakori a sikkasztás bűncselekményének elkövetése a vállalkozási szerződések esetében is. Amennyiben a vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó meghatározott célra vesz át pénzösszeget, ingó dolgot, értékpapírt a megrendelőtől, majd azt nem a meghatározott célra fordítja, a sikkasztás megvalósul. Ez általában azoknál a gazdálkodó szervezeteknél fordul elő, ahol a számviteli, bizonylati fegyelem laza, a céget folyamatosan a csőd- vagy felszámolási eljárás fenyegeti. Pénzösszeg átvétele Megjegyzendő azonban, hogy a munkadíjelőleg felvétele és visszaszolgáltatásának elmulasztása csak akkor minősül sikkasztásnak, ha utóbb a kívánt eredményt nem, vagy nem megfelelő módon szolgáltatják. Dolog átvétele Tág tere nyílik a bűncselekmény elkövetésének akkor is, ha a vállalkozó nem pénzösszeget vesz át, hanem olyan anyagot, amelyből meghatározott terméket kell előállítani. Az előállítás során adódhat természetes megtakarítás, amely a felek közötti szerződés szerint eltérő arányokban illetheti meg a megrendelőt és a vállalkozót. A megrendelő által nem ismert technológia vagy hanyag kivitelezés okán is keletkezhet "megtakarítás". Egyik esetben sincs arra mód, hogy az átvett anyaggal a vállalkozó teljes egészében sajátjaként rendelkezzen, ezért a "saját" rendelkezés bármilyen formája és mértéke megvalósítja a sikkasztást. Szállítási szerződés megszegésével elkövetett sikkasztás Megvalósul a sikkasztás bűncselekménye akkor is, ha a szállítási szerződés kötelezettje a megrendelő számára azért nem teljesít, mert a feladótól átvett árut eltulajdonította, esetleg értékesítette. Érdekes módon az ilyen jellegű szerződésszegést a szállító a legtöbb esetben akkor követi el, amikor a partneri viszony már hosszabb időre tekint vissza, kialakult a bizalom a megrendelő oldalán, vagy pedig akkor, ha a szállítási szerződés kötelezettje eleve egyszeri megrendelésekre szakosodott, fiktív fantomcég. Brókeri típusú sikkasztások Az utóbbi évtized terméke az úgynevezett "brókeri típusú sikkasztások" megjelenése. Alapvetően ezt a cselekményt többnyire igen primitív formában követik el, a bróker meg sem próbálja leplezni, hogy a pénzvagyonnal saját hasznára tevékenykedik, s eléggé nyilvánvaló módon az egész összeget vagy annak egy részét saját hasznára és nevében fekteti be. |