Globális várakozások
Helmut Schmidt: A globalizáció
Európa Könyvkiadó, 1999., 132 oldal, 960 Ft
A globalizációval foglalkozó magyar nyelvű könyvek közül mind David C. Korten 1995-ös keletű, sötétlátó helyzetelemzése, mind Almási Miklós józan szemléletű munkája hangsúlyozza a huszonöt év alatt kialakult folyamat általános veszélyeit, s ellenükben nemzetközi intézkedéseket szorgalmaz.
Helmut Schmidt volt német kancellár 1998-ban befejezett, azonos tárgyú egyetemi kurzusa kevés szót veszteget a riogatásra. Megközelítése gyakorlatias. Főképp az érdekli, miként kellene mindenekelőtt a német gazdaságpolitikának, illetve a felsőoktatásnak menet közben reagálnia a globalizációs fejleményekre.
Szakmai részleteket köztudottnak feltételező, könyvvé szerkesztett föllépései azért figyelemre méltóak, mert nélkülöznek minden Amerika-ellenes célozgatást, noha nem tagadják, hogy onnan indult ki a sokszor termelési fedezet nélküli, spekulatív nyereséghajszolás nehezen ellenőrizhető jelensége. Az előadó-szerző némi kárörömmel mutat rá, hogy az Egyesült Államok szűk évtizeden belül majd maga is megtapasztalja, milyen az a kiteljesedett globalizáció, amelynek nem az ő szupertechnizált-elektronizált-bankügyletesedett gazdasága a motorja, egyben fő haszonélvezője, hanem Kína, India, sőt Indonézia rohamosan fölzárkózó nemzetgazdaságai. Hangoztatott meggyőződése az, hogy az említett térségek hamarosan korántsem csak olcsó munkaerőt, adókedvezményeket és előnyös pénzmozgatási lehetőségeket kínálnak a mai vezető országok befektetői számára, amelyeket egyszerűen le-rablókapitalistáz...
A nyugdíjaskorát többször felemlegető államférfi szerint Németország sem tehet mást az ezredforduló után, mint hogy elismeri: életszínvonalát a jelenlegi körülmények között nem tudja a nyolcvanas évek ütemében fejleszteni. Erre a "varázslatra" tudniillik a csúcstechnikát a közeljövőben elsajátító, a gyámkodóktól egyre inkább megszabaduló, lélekszámban elsöprő többségű Kelet az esélyes.
Ebből persze nem azt a következtetést vonja le, hogy a – tömegpszichózisra a világ népei közül leghajlamosabb – németségnek most még jobban kellene szorongania és az agyonszabályozásban keresnie a viszonylagos jólét, illetve a nemzetközi elismerés fönntartásának módozatait. A szerénynek elfogadott gazdasági stabilitás egyik lényeges biztosítékát az Európai Unió erősítésében, továbbépítésében véli megtalálni. Csak az integrált európai gazdaság képes ugyanis versenyezni az Egyesült Államokkal és a még nála is súlyosabb tényezővé növekvő többi csoportosulással.
Az euró bevezetésének előnyeit is azért fejtegeti támogatólag, mert számára e közös valuta az ütőképességet képviseli az átváltási veszteségeknek kitett nemzeti pénznemek sérülékenysége helyett. A hajdani kancellár nem titkolja, hogy a Szövetségi Köztársaság (az NDK-beolvasztás terheivel együtt is) többet tehetne a közös versenyképesség erősítéséért. Ezt akadályozza a német gazdasági cselekvőképességet bénító túlszabályozottság, a vállalkozói kezdeményezések kerékkötője.
Személyes élményeivel, mint kézenfekvő példákkal gunyorosan tanúsítja, hogy a hagyományos bürokrácia milyen elképesztő visszahúzó erő mindenféle újdonsággal szemben. Visszatérőleg sürgeti mind a vállalati, mind az egyetemi kutatás és fejlesztés erőteljesebb támogatását. Az újdonságok elleni – félelemből eredő – hatósági fellépések elkeseredéssel töltik el, miközben kimondja: "nemzetünk végre is meg kell hogy értse..., újítások nélkül olyan jövőre kárhoztatjuk önmagunkat, amelyben további munkahelyek vesznek el, és életszínvonalunk is tovább fog csökkenni."
Nem restell véleményt mondani a német felsőfokú képzés és tudományosság állapotáról sem, ami szerinte anarchiát és megdöbbentő herdálást mutat. Hogy mennyire komolyan gondolja a gyors beavatkozás halaszthatatlanságát ezen a téren, azt csattanósan bebizonyítja provokatívan kiélezett, hatpontos ajánlatcsomagjával.
Az értelmes haladásnak elkötelezett politikus könyvében végül azt kívánja, hogy az egyetem ne csak a gazdasági élettel tartson az eddigieknél termékenyebb kapcsolatot, hanem legyen erőforrás mindenfajta szellemileg haszontalan álkultúra leleplezéséhez. Befejező, rosszalló megjegyzéseiből azt sem nehéz kideríteni, hogy a szórakoztatóipari globalizációra éppúgy haragszik, mint a gazdaságira.
Iszlai ZoltánA részletek ismerete
Jogi lexikon
KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft.,
1999., 645 oldal,14 200 Ft + áfa műbőr kötésben, illetve 24 500 Ft + áfa bőrkötésben
A hazai jogásztársadalom egyik legfrissebb szellemi terméke, a Jogi lexikon amolyan betűrendbe szedett szakkönyvtár. A több mint hatszáz oldalas, négyezernél több szócikket tartalmazó lexikon régi tartozást törlesztő, hiánypótló munka, hiszen elődje, a Márkus Dezső által szerkesztett korábbi – egyébként akkoriban még hatkötetes – ismerettár éppen száz évvel ezelőtt látott napvilágot.
Az ilyen tárgyú lexikonokat a szakma a Nagy Francia Enciklopédia megjelenése óta határkőnek tekinti, mivel ezek lezárják a megjelenésüket megelőző korszakot, s elindítják az azt követőt. Ez jelen esetben, néhány évvel a rendszerváltozás után is így van, amit a köteten belül a piaci szemléletű jogágak látványos térnyerése egyértelműen igazol.
A kiadvány – amelynek magas színvonala csaknem kétszáz szerző értő közreműködésének köszönhető – több mint öt évig tartó kutatómunka eredménye. A Lamm Vanda és Peschka Vilmos szerkesztésében kiadott lexikon előkészítő munkálataira szerencsés módon sikerült megnyerni a hazai jogi élet legkiválóbbjait – akadémikusokat, egyetemi tanárokat, gyakorlati jogászokat. Az így elkészített átfogó ismeretanyag felöleli a római jog, a magyar és egyetemes jogtörténet, az alkotmányjog, a jogelmélet, az összehasonlító jog, a közigazgatási jog, a pénzügyi jog, a büntetőjog, a családjog, a polgári jog, az eljárási jogok, a munkajog, a társadalombiztosítási jog, a nemzetközi köz- és magánjog, valamint az EU-jog területét.
A szócikkek java része közvetlen vagy közvetett módon kapcsolódik a gazdasághoz – szinte nincs olyan oldal vagy oldalpár, amelyen ne lehetne gazdasági vonatkozású fogalommal találkozni. A szócikkek egy része elvi szinten magyarázza a különböző jogintézményeket, utalva azok történelmi gyökereire, másik része a jog fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű dokumentumokról közöl adatokat, harmadik csoportja pedig a nemzetközi dokumentumokkal, illetve szervezetekkel foglalkozik.
A kötet tömör, megalapozott és időtálló ismeretanyaggal szolgál, ami kielégíti mind a jog és a jogtudomány iránt érdeklődő olvasók, mind a jogalkalmazás valamely területén tevékenykedő gyakorló jogászok érdeklődését, igényeit. Ezt szolgálja a szócikkek megválasztása, a vonatkozó törvények pontos megjelölése és a tárgyszavas utalások sora, feltárva egy-egy fogalom valamennyi lényegi vonatkozását. Hiszen – Márkus Dezső szavait idézve – egy-egy kérdés eldöntése... "néha az egész jogrendszer legrejtettebb részleteinek ismeretét igényli...".
A kétféle kötésben kiadott lexikon bőrkötésű, névre szóló, számozott változata korlátozott számban rendelhető meg. A hagyományos kötetek műbőr kötést kaptak.
Cs. K.Gyümölcsöző tanácsok
Rob Tonge: A sikeres tanácsadó kézikönyve
PeppeR Kommunikációs Ügynökség, 1999., 196 oldal, 2390 Ft
Tanácsot adni vagy eladni – a kettő között óriási a különbség. Az előbbit gyakorlatilag bárki megteheti, akár ért egy adott témához, szakterülethez, akár nem. Hivatásos tanácsadóként dolgozni és sikeresen működni azonban már jóval kevesebben képesek. Mint minden hivatásszerűen űzött mesterséghez, a tanácsadáshoz is számos dolgot kell és érdemes tudni. Akár más hibáiból okulva is. Rob Tonge e szakma rejtelmeibe enged bepillantást, nem palástolva: több mint húszéves tanácsadói tevékenysége alatt ő maga sem tudott elkerülni minden buktatót.
Az ausztrál szerző könyvét azonban korántsem az általa elkövetett hibák közzététele jellemzi. Sokkal inkább tapasztalatainak őszinte megosztása, az önzetlen tanácsadás. A könnyen áttekinthető kötet nagy részletességgel vezeti végig az olvasót a tanácsadói tevékenység valamennyi főbb területén – a vállalkozás elindítását megelőző tervezési, mérlegelési időszaktól kezdve a költségek meghatározásán és megtakarításán, az ügyfélkör kialakításán és megtartásán, a gondos ajánlatkészítésen át az alvállalkozásban végzett megbízásokig, a minőségbiztosításig, a versenyképesség fejlesztéséig.
Mindezek kapcsán számtalan, nem csak tanácsadói szemszögből fontos kérdésről esik szó: a nagy cégek uralkodó szerepéről, a sokszor tisztességtelen árversenyről, a szakosodás jelentőségéről, a folyamatos marketingtevékenység szükségességéről, a teammunka elengedhetetlen voltáról, az ügyfelek típusairól, a kormányzati és önkormányzati szervekkel való együttműködésről, az időtényező fontosságáról, a minden szakmában felbukkanó felelőtlen ígérgetőkről, a hatékonynak ritkán nevezhető megbeszélések gyakorlatáról, a titoktartásról, a szakma etikai normáiról.
Sorra-rendre felbukkannak a kötetben a lehetséges csapdák, köztük azok, amelyek a tanácsadó személyéhez kötődnek. Csak néhány példa ezek közül. Nem várható tartós siker attól, aki nem tud idejével kellőképpen gazdálkodni, ha nem lényegre törő, ha nem eléggé toleráns, vagy ha halogatásra hajlamos. Zavarokat okozhat, ha a vállalkozásba belevágó a bizonytalan kezdetekkor nem rendelkezik legalább fél évre elegendő tartalékkal, ha kedvezőtlen helyre telepíti vállalkozását, de képtelen váltani (vagy csak nagy anyagi veszteségek árán tud "odébbállni"), mivel az adott helyen hosszú távú bérleti szerződést kötött, ha nem fordít kellő figyelmet megérdemelt bevételei ellenőrzésére és behajtására. Könnyen elpártolnak az ügyfelek attól, aki utólag változtat árajánlatán, aki túlvállalja magát, és attól is, aki ügyfelei nevét engedély nélkül használja fel.
Rob Tonge a sikeres tanácsadói tevékenység kialakítására nem recepteket ajánl, sokkal inkább önvizsgálatra ösztönöz. Arra, hogy a leendő tanácsadó mérlegelje erősségeit és gyengeségeit, s azt, hogyan illeszthetők ezek a tanácsadói munkához.
A leírtak a személyes tapasztalatokon túl széles körű kutatásokra is támaszkodnak. Mindazt az információt tartalmazzák, amire a tanácsadói mesterséghez újonnan csatlakozóknak szükségük lehet, függetlenül attól, hogy a több mint száz tanácsadói tevékenység melyikét kívánják művelni. Ennek jegyében az utolsó oldalak egyikén a szerző 25 pontba foglalt útmutatása, rezüméje olvasható a buktatók elkerülésére és a sikeres működésre, mert az utolsó fejezet címének megfelelően meggyőződése az: nem nehéz jobbnak lenni!