Füstölgő dohányipar

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. november 1.) vegye figyelembe!

Árnövelő adóemelés

Megjelent a Cégvezetés (archív) 20. számában (1999. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Nincs béke a dohányzók és a nem dohányzók között, a dohánygyártók és az egészségügyi szakemberek között. Ki-ki a maga igazát mondja. Az egészségügy, hogy a dohányzás egészségkárosító hatása miatt keletkező költségek meghaladják a dohánygyártásból, -kereskedelemből az állam által beszedett hasznot. Az ágazat képviselői viszont arra teszik a hangsúlyt, hogy a tervezett jövedékiadó-emelés padlóra küldi a magyar dohányipart.

 

Amióta az Országgyűlés elfogadta a nem dohányzók védelmében született törvényt, mintha csillapodtak volna a dohányzásról folytatott éles viták. De a jövő évi adótörvény-tervezetek ismertetésekor kisebbfajta bomba robbant, legalábbis a dohánygyártók szerint. A dohány jövedéki adójának tervezett emelése ugyanis érzékenyen érinti a hazai gyártókat. Számukra némi megnyugvást jelent, hogy a fontolgatott 30 százalék helyett jövőre 15 százalékos jövedékiadó-emelés várható.

Az ágazat irányítóit akkor érte az első csalódás, amikor a nyár derekán kiderült: az uniós csatlakozási tárgyalásokon Magyarország nem kért türelmi időt a cigaretta jövedékiadó-tartalmának EU-szinthez igazításához. Az Európai Unióban előírás, hogy a cigaretta kiskereskedelmi árának 57 százaléka (tavaly ez 43 százalék volt Magyarországon) jövedéki adó legyen, ami speciális adónem. (Az Európai Unió 92/79/EEC irányelve szerint a cigarettatermékek jövedéki adója a legkeresettebb árfekvésű termék esetén el kell hogy érje a kiskereskedelmi eladási ár 57 százalékát.) Tavaly a KPMG Hungária Kft. a Magyar Dohányipari Szövetség megbízásából tanulmányt készített a dohányipari vertikum gazdasági súlyának bemutatására. A hatástanulmány kimutatta, hogy az uniós mértéket megcélzó egyszeri jövedékiadó-emelés 68 százalékos áremelkedést okozna a cigarettapiacon. A termelés a „legális értékesítési volumenben" 20 százalékkal csökkenne, a feketepiaci forgalom a teljes cigarettaforgalom 30 százalékát is meghaladná. A hatástanulmány kimutatta, hogy az adóemelés 8-12 év alatt történő bevezetése a kedvezőtlen hatásokat nagymértékben tompítaná. A derogációra, azaz a türelmi időre azért volna rendkívül nagy szüksége az iparnak, mert versenyképességét a csatlakozás után is meg kellene őriznie. E nélkül a magyar dohányost, az államot és a dohányvertikumot, amely 32 ezer embert foglalkoztat, súlyos veszteség éri - állítják az iparág képviselői. A fogyasztót azért, mert például egy doboz Sopianaet a jelenlegi 208 helyett 470 forintért vehetne meg 2002-ben. Aligha kétséges, hogy az ilyen mértékű gyors drágulás a dohányosok jelentős hányadát a feketepiac felé terelné. A kormánynak viszont emiatt csökkenne az adóbevétele.

A dohányipar ugyancsak rosszul járna: eddig több mint 350 millió dollárt fektettek be a vertikumba, s a megtérülési ráta erőteljesen romlana. Mintegy 15 ezer dohánytermesztő család is tönkremenne, miközben a jelenlegi évi 11 ezer tonnás dohánytermesztést 15 ezer tonnára kellene felfuttatni az EU-támogatás elnyerése érdekében. A dohánygyárak létrehoztak egy alapot, amivel a termesztőket támogatják, mert érdekeltek abban, hogy a hazai dohánytermesztés korszerű legyen, a nemesített fajtákból ellássák a gyárakat. Ha a derogációról lemond a magyar kormány, akkor mindez lehet, hogy füstbe megy. A kárenyhítés érdekében az iparnak két javaslata volt ezzel kapcsolatban. Az egyik: a derogációt 10 évre kérjük, és fokozatosan növeljük a jövedéki adó mértékét. A másik, az ágazat számára elfogadható változat az lenne, hogy a csatlakozás után még öt évre kérjük a szóban forgó adónemre vonatkozó átmeneti időt.

Az ágazat képviselői szerint derogációt nem kérni hiba, mert a magyar ipar versenyhátrányba kerül az uniós gyártókkal szemben, s előbb-utóbb a beruházók felteszik maguknak a kérdést: érdemes-e Magyarországon fejleszteniük. Felhívták a figyelmet arra, hogy például Svédország két ízben kért és kapott derogációs lehetőséget dohányipara számára az Uniótól.

Az is gondja a hazai gyártóknak, hogy az ágazat exportkilátásai sem túl jók, mert a külpiaci lehetőségek igencsak beszűkültek. A korábbi importőr országokban létrejöttek azok a dohánygyártó kapacitások, amelyekkel a saját igényeket kielégítik.

Verseny a piacért

A hazai élelmiszer-ipari ágazatok közül a dohányipar privatizációja 1991-ben az elsők között ment végbe. Ennek során gyorsan kiderült, hogy a British American Tobacco (BAT) a pécsi gyár után érdeklődik, a Reemtsma a debreceni dohánygyárat szemelte ki magának, míg a Philip Morris az egri gyárat vásárolta meg. Megjelent a magyar piacon egy másik multinacionális cég, az R. J. Reynolds is, amely a sátoraljaújhelyi gyárat szerezte meg. Ezek a nagy nemzetközi cégek magukkal hozták a sok évtizedes tapasztalattal megszerzett tudást, know-how-t, fejlett technikai berendezéseket. Tőkeerővel, jó szakemberekkel, beruházásokkal a nagy nemzetközi cigarettamárkák gyártását is megkezdték Magyarországon. Mindemellett a régi hazai márkák gyártása is folytatódott, többnyire megújult külsővel és beltartalommal. Elmondható tehát, s ezt azóta sem tagadja egyetlen szakember sem, hogy a gyárak megvétele után indult meg az igazi fejlődés. Az utóbbi 4-5 évben pedig megjelent egy hazai befektetőcsoport is a dohányiparban: a V. Tabac Hungária Kft., amely az R. J. Reynoldstól felvásárolt gyárral és a budapesti fermentálóüzemmel egyre nagyobb piaci részt próbál megszerezni magának.

A hazai piacon egytized százalékos piaci növekedésért is komoly verseny folyik. A privatizáció előtt 25-26 milliárd szál cigaretta fogyott egy év alatt, mára 19,5-20 milliárd szálra tehető a legálisan eladott cigaretta mennyisége, míg a feketepiacon további 1-2,5 milliárd szálat értékesítenek, természetesen adózatlanul. Jelentősen megváltoztak a fogyasztási szokások is, hiszen tíz éve még az úgynevezett teljes ízű (angolul: full flavour) termékek voltak népszerűek. Olyannyira, hogy a forgalom 98 százalékát ezek a cigaretták tették ki. Az elmúlt évtizedben fokozatosan a könnyű (angolul: light) termékek hódították meg a piacot. Szakemberek szerint a hazai fogyasztás szerkezete egyre jobban hasonlít a nyugat-európaiéhoz. Jelenleg a forgalom 38 százalékát teszik ki a különböző light cigaretták.

A piacon a legnagyobb részt a BAT Pécsi Dohánygyár Kft. uralja. Ezt annak köszönheti, hogy többek között a legkedveltebb hazai cigarettát is ez a cég gyártja. A Reemtsma is hozzájutott egy régi, kedvelt magyar márkához. A Philip Morris abban különbözött a másik két, illetve három multinacionális cégtől, hogy elsősorban a nemzetközi márkák hazai gyártására szakosodott. A Philip Morris, mint cég, a magánosítás idején 7,5 százalékos piaci szegmenst vásárolt meg, ma 31 százalék körüli a részesedése.

Kockázatok, szabályozás

Annak ellenére, hogy a fogyasztás, ha kismértékben is, de csökken, a dohányipar fejlődése, megújulása dinamikus - állítja Dávid Péter, a Philip Morris Magyarország Kft. sajtófőnöke. A világtrend is azt jelzi, hogy a dohányosok száma csökken, az emberek az életmódjukkal kapcsolatos döntéseikben újabb és újabb szempontokat vesznek figyelembe, s ez Magyarországon is érezteti hatását. A dohánygyártók soha nem titkolták, hogy a dohányzás veszélyes élvezet. Az az álláspontjuk, hogy minden felnőtt el tudja dönteni, vállalja-e a kockázatot, vagy sem. Magyarországon idén áprilisban fogadta el a parlament a nem dohányzók védelméről szóló törvényt, valamint a dohánytermékek forgalmazásának és fogyasztásának bizonyos szabályairól szóló jogszabályt, amely korlátokat állít a dohánytermékek forgalmazásával és fogyasztásával szemben.

A dohányzást ellenzők elégedetlenek a törvénnyel, a dohányipar viszont közepesen szigorú jogszabályként értékeli azt. A sajtófőnök szerint ez a törvény megfelel az Európai Unióban honos szabályozásnak.

A törvény korlátozza a dohánytermékek fogyasztását. A dohányosok november 1. után már nem gyújthatnak rá például közintézményekben, alapvetően tilalom érvényes a munkahelyeken, az éttermekben, a szállodákban. Pontosabban: bizonyos feltételek megléte mellett hódolhatnak a dohányzás élvezetének ezeken a helyeken is. A vendéglátóhelyeken például - s erről felmérések is tanúskodnak - több a dohányzó vendég, mint a magyar lakosság egészéhez viszonyítottan. Ezért nem mindegy, hogy a dohányos rágyújthat-e a vacsora elfogyasztása után, vagy sem. A dohányipar tehát azt szorgalmazza, hogy a vendéglátóhelyeken találják meg azokat a technikai megoldásokat, amelyekkel összebékíthetőek a dohányos és a nem dohányzó érdekei úgy, hogy egy légtérben ülnek.

Drága szenvedély

Ezzel szemben a másik fél, a dohányzást ellenzők a következőképpen érvelnek. Magyarországon 3,7 millió a dohányos, s míg a mostani felnőttek általában még 18 éves korukban kezdték a dohányzást, ma a fiatal dohányosok kétharmada 12-15 éves kora között szokik rá a cigarettára. Az állam 6-7-szer kevesebbet fordít évente a dohányzás elleni küzdelemre, mint amennyit a dohányipar termékei reklámozására. A parlament elvetette a nem dohányzók védelméről szóló törvény tárgyalásakor indítványozott egészségvédelmi termékdíj bevezetését: a cigarettadobozonként 3 forintos termékdíjból évi 3,5-4 milliárd forint gyűlt volna az Egészségvédelmi Alap javára, hogy a dohányzás elleni küzdelmet szolgálja.

Dr. Szilágyi Tibor, az Egészségügyi Minisztérium munkatársa szerint a cigarettában lévő kátrány valójában körülbelül 4000 vegyületből áll, s ebből több mint 10 biztosan rákkeltő. A világon évente 3 millió ember hal meg a dohányzással közvetlenül összefüggő betegségekben, Magyarországon évente 35 ezer ember válik a dohányzás áldozatává. A dohányzás úgynevezett indexbetegsége a tüdőrák, kialakulása 90 százalékban a dohányzással függ össze. Gyakorisága a dohányzás gyakoriságával egyenes arányban változik: Magyarországon 1970-1995 között a férfiak körében 2,5-szeresére, a nőknél 3-szorosára nőtt, utóbbiaknál ráadásul kétszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy gyógyíthatatlan, kissejtes tüdőrákjuk lesz. A lehetséges magyarázatok egyike épp az, hogy a nők gyakrabban szívnak light cigarettákat, mélyebben, gyorsabban szívják le a füstöt, hogy megfelelő mennyiségű nikotinhoz jussanak, így a daganatkeltő anyagok a légutak teljes hosszán akadálytalanul kifejthetik sejtkárosító hatásukat.

A szív- és érrendszeri betegségek 21 százalékának egymagában a dohányzás az oka, míg az ülő életmód 19, a magas vérnyomás és az örökletes tényezők csak 8, illetve 7 százalékban tehetők felelőssé a betegség kialakulásáért. A szívkoszorúér-betegségek - súlyos esetben infarktus -, agyi keringési zavarok (szélütés, agyvérzés), végtagi erek megbetegedései, valamint az érelmeszesedés felgyorsulásának hátterében gyakran ugyancsak a dohányzás áll.

Mindez persze nemcsak a dohányosokat, hanem a passzív dohányosokat is fenyegeti. Az egészségügyi világszervezet jelentése szerint a passzív dohányzásnak a világ gazdaságaira rótt költségei elérik az évi 1 milliárd dollárt, a kutatások szerint a dohányzás okozta költségek 1-1,25 százaléka tulajdonítható a passzív dohányzás ártalmainak. Analóg számítás szerint Magyarországon a passzív dohányzásból eredő költségek 3-3,75 milliárd forintot tesznek ki évente. Ám ha ehhez hozzáadjuk a dohányzó anyák gyermekeinek a csökkent születési súlyból és a csökkent tüdőműködésből származó egészségügyi problémák okozta költségeket is, a teljes összeg eléri a 6-7,5 milliárd forintot évente.

EU-dohánytörténet Az Unióban csaknem 200 ezer ember dolgozik a dohánytermesztésben és -feldolgozásban. Az EU dohányszabályozásának alapját a 2075/92. EU tanácsi rendelet szabályozza. A dohányrendtartás két fő pilléren nyugszik: a kvóta- és a prémiumrendszeren. Ezenkívül magában foglalja a termelést irányító és korlátozó intézkedéseket, valamint a harmadik országgal való kereskedelmet. Az EU egészére globális kvótát határoztak meg, amelyet minden évben felosztanak az egyes fajtacsoportokat is részletező országkvótára. A támogatás a prémiumrendszeren alapszik, prémium csak kvótán belüli mennyiségre fizethető. Prémiumban az részesülhet, aki előzőleg termeltetési szerződést kötött valamelyik elsődleges feldolgozóval (fermentálóval), és a szerződésben vállalt termelői dohányt leszállította a feldolgozónak. A dohánytermesztőknél a csoportosulásokat, szövetkezéseket támogatják. Az EU-ban mintegy 150 ezer hektáron termesztenek dohányt, ennek 75 százaléka Olaszországban és Görögországban található. Az összesen termesztett, a kvótát képező dohány mennyisége 350 600 tonna. Az Unióban előállított 781 billió szál cigarettához 70 százalékban az Unión kívüli országokból importálnak dohányalapanyagot. Az Unión belül termesztett dohányok 36 százaléka mesterségesen szárított Virginia, 44 százaléka természetes szárítású dohány, 20 százaléka keleti típusú dohány. A prémium mértéke dohányfajtánként eltérő: például a Virginia esetében kilogrammonként 2,7 ecu, a keleti dohányoknál 2,2-3,7 ecu, míg a természetes szárítású dohányoknál 2,1-2,4 ecu.
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére