A különböző polgári jogi, gazdasági jogi viszonyokban gyakran előfordul, hogy megváltozik a jogosult vagy a kötelezett személye. Milyen feltételekkel cserélhetjük le magunkat valaki mással? Mit tehet ilyenkor az új partnerrel szembekerülő vállalkozás? Hatással van-e ez a változás a kötelem eredeti tartalmára?
A különféle kötelmi jogviszonyok nemcsak tartalmukban vagy jogcímükben, hanem alanyaikban is változhatnak. Utóbbinak számtalan oka lehet, ha valaki a továbbiakban nem kíván részt venni a másikkal fennálló kapcsolatban, ugyanakkor a jogviszony megszűnésére nincs mód, vagy ahhoz senkinek sem fűződik érdeke. A felek személyében történő változásra a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) a szerződés egyéb elemeit érintő módosítástól eltérő, speciális szabályokat állapít meg. A jogviszony alapján járó követelés jogosultjának személyében beálló változást eredményező jogintézmény az engedményezés, míg a kötelezetti oldalon beálló változásra a tartozásátvállalás szolgál.
ENGEDMÉNYEZÉS
A Ptk. szerint a jogosult másra átruházhatja, más szóval engedményezheti a követelését. Az engedményezés következtében megváltozik a jogosult személye, a korábbi jogosult kilép a jogviszonyból, s helyébe az új jogosult, az engedményes lép. Az engedményezés ezáltal módosítja a szerződést is, hiszen annak egyik lényeges tartalmi elemében (a szerződő felek személye) következik be változás. Főszabályként a szerződő felek csak egyező akarattal, közös megegyezéssel módosíthatják a szerződésüket. Az engedményezéssel történő módosulásnak ezzel szemben igen jellemző sajátossága, hogy nem szükséges hozzá a másik fél (a kötelezett) beleegyezése.
Az engedményezés mint szerződés
Jóllehet, az engedményezéshez valóban nem szükséges a kötelezett beleegyezése, mégsem a jogosult egyoldalú jognyilatkozatáról van szó. Az engedményezés ugyanis a régi jogosult (az engedményező) és az új jogosult (az engedményes) közötti szerződés tárgya. Nem elegendő tehát, ha az engedményező lemond valakinek a javára, ezt az engedményesnek el is kell fogadnia. E nélkül nem változik meg a jogosult személye.
| Változások a peres felek személyében Ha a per alapjául szolgáló jogviszonyban a polgári jog szabályai szerint valamelyik fél helyébe a per folyamán jogutód lép (például engedményezés vagy tartozásátvállalás folytán), a jogutód a perbe félként önként beléphet, illetőleg a jogutódot az ellenfél is perbe vonhatja. A felperes jogutódját csak akkor lehet perbe vonni, ha a jogutódlás a felperes halála, illetve jogutódlással történő megszűnése miatt következett be. Ebből következik, hogy az engedményest az alperes nem vonhatja perbe. Az engedményes (a felperesi jogutód) önkéntes perbelépéséhez az engedményező (a felperes) hozzájárulása, míg a tartozást átvállaló (az alperesi jogutód) önkéntes perbelépéséhez mindkét fél hozzájárulása szükséges. A jogutód perbelépése, illetőleg perbevonása esetén a jogelődöt kérelmére az ellenfél hozzájárulásával a perből el kell bocsátani. A jogutód perbelépését, illetőleg perbevonását írásban vagy a tárgyaláson szóban kell bejelenteni. A bejelentést közölni kell a felekkel, illetőleg a perbevont jogutóddal is. A perbelépés vagy perbevonás, illetőleg a jogelődnek a perből való elbocsátása tárgyában a bíróság határozathozatal előtt a felet akkor is meghallgathatja, ha hozzájárulására nincs szükség. A jogutód a perből elbocsátott jogelődjének helyébe lép, a jogelőd elbocsátásáig végzett perbeli cselekmények és az addig meghozott bírói határozatok vele szemben is hatályosak. Ha a jogelődöt a perből nem bocsátják el, a jogutód a perben a jogelőd pertársaként vesz részt. Amennyiben a per tárgyát harmadik személy – akár jogutódként, akár más jogcímen – egészen vagy részben a maga részére igényli, az alperes az igénylőt perbe hívhatja. Ha az igénylő a perbe belép, és az alperes a per tárgyát a visszavétel jogáról való lemondás mellett bírói letétbe helyezi, az alperest a perből el kell bocsátani, és a pert a felperes és az igénylő mint új alperes között kell tovább folytatni. Ha a felperes a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igény érvényesíthető (mert például nem szerzett tudomást a tartozásátvállalásról), a bíróság a felperesnek az első fokú eljárás során előterjesztett kérelmére a felperes által megjelölt személyt alperesként a kereset közlésével megidézi, és a korábbi alperest a perből elbocsátja. A perből elbocsátott alperes költségei főszabályként a felperest terhelik. |
Az engedményezés létrejötte
Az engedményezésről szóló szerződés is csak akkor érvényes, ha a felek megállapodnak a szerződés lényeges feltételeiben. Az engedményező, illetve az engedményes személyének meghatározásán túl idetartozik az engedményezés tárgyának egyértelmű megjelölése, amely alkalmas arra, hogy az alapján az engedményes mint új jogosult rendelkezhessen a reá szállott követeléssel.
Az engedményezés történhet ingyenesen vagy visszterhesen (ellenérték fejében). Az utóbbi eset közkeletű megnevezése a követelésvásárlás. A Ptk. szerint főszabályként a szolgáltatásért megfelelő ellenszolgáltatás jár, hacsak a felek másképp nem rendelkeznek. Emiatt az engedményezésről szóló szerződésben a feleknek meg kell jelölniük, ha ingyenes követelésátruházásról van szó. Amennyiben a felek megállapodásából nem tűnik ki egyértelműen az ingyenesség, úgy a vélelem az, hogy az engedményezés ellenérték fejében történt. A problémák elkerülése végett emiatt ajánlatos az engedményezésről szóló szerződésben egyértelműen megjelölni, miszerint ingyenes vagy visszterhes ügyletről van-e szó, utóbbi esetén konkrétan meghatározva az ellenértéket (pénzbeli ellenértéknél az engedményest terhelő ellenszolgáltatás összegének, a teljesítés módjának és határidejének rögzítésével).
Természetesen az engedményezésről szóló megállapodásból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy az ügylet valamilyen, az engedményest megillető követelés átruházására irányul. Ennek azért van jelentősége, mert a Ptk. szerint a jognyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint kell elbírálni. Bárminek is nevezzék a felek a közöttük létrejövő megállapodást, ha a szerződés – annak tartalma alapján – engedményezésnek minősül, akkor az engedményezés szabályait kell rá alkalmazni. Amennyiben azonban a megállapodásból az derül ki, hogy a felek akarata nem követelésátruházásra irányult, a szerződés nem minősíthető engedményezésnek még akkor sem, ha a felek esetleg annak nevezik is. Emiatt például a kinnlevőség behajtására vonatkozó képviseleti meghatalmazás sem tekinthető engedményezési nyilatkozatnak, és nem befolyásolja a valódi jogosultra irányadó szabályok érvényesülését.
Alakszerűség
Fontos kérdés, hogy az engedményezésre irányuló szerződést milyen formában, milyen alaki előírások betartása mellett lehet érvényesen megkötni. Tekintettel arra, hogy a Ptk. az engedményezésre nem ír elő kötelező formát, így az akár szóban, akár írásban, akár ráutaló magatartással érvényesen létrejöhet. Így van ez abban az esetben is, amikor csak írásban érvényes szerződésből eredő követelést engedményeznek.
Elképzelhető azonban olyan álláspont is, amely szerint a kötelező formához kötött szerződésekből fakadó követelések engedményezésénél be kell tartani az engedményezett követelésre előírt alaki szabályokat. Ez a nézet azon alapul, hogy a Ptk. 330. §-ának (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy eltérő rendelkezés híján az ellenérték fejében való engedményre az adásvétel, az ingyenes engedményre pedig az ajándékozás szabályait kell alkalmazni. Márpedig az ingatlan tulajdonjogára vonatkozó adásvételi, illetve ajándékozási szerződés csak írásban érvényes. A gondot csak az okozza, hogy az említett rendelkezés az engedményezőnek az engedményezés tárgyáért való felelősségét szabályozó szövegnél található a Ptk.-ban, amelyből az is következhet, hogy az adásvétel, illetve az ajándékozás szabályait csak az engedményezőt terhelő szavatosságra kell alkalmazni.
Álláspontunk szerint – nemcsak a fenti értelmezési problémák miatt – célszerű minden esetben írásban megkötni az engedményezésről szóló szerződést, de legalább az engedményezőnek a követelés átruházásáról szóló nyilatkozatát. E nélkül ugyanis könnyen zavar támadhat az engedményezett követelés teljesítése körül. Itt említjük meg, hogy az ingatlanra vonatkozó tulajdonjogi igény engedményezéséhez mindenképpen okirati formát kell adni a dolognak, hiszen az engedményes tulajdonjogát csak olyan okirat alapján fogják bejegyezni az ingatlan-nyilvántartásba, amely megfelel az ingatlan-nyilvántartási eljárásra vonatkozó szabályok követelményeinek.
Mit lehet engedményezni?
Engedményezni nem csak szerződésen alapuló követeléseket lehet. Tárgya lehet az engedményezésnek olyan igény is, amely nem szerződésből ered (ilyen például a szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti igény).
Követelésrész engedményezése
Az engedményezés érintheti a követelés egészét, de vonatkozhat annak bizonyos részére is. A követelés egy részének engedményezéséről szóló megállapodásban természetesen egyértelműen meg kell jelölni az engedményezett követelésrészt. Itt jelentősége van annak is, hogy az engedményezés tárgyául szolgáló követelés osztható vagy oszthatatlan szolgáltatásra vonatkozik-e. A Ptk. szerint, ha a szolgáltatás osztható, a jogosult részteljesítést is köteles elfogadni, kivéve ha a részteljesítést a szerződésben kizárta, vagy az lényeges érdekét sérti. Osztható a szolgáltatás, ha olyan módon lehet részekre bontani, hogy a részszolgáltatások mennyiségileg különböznek, de minőségileg nem, tehát a részekre bontással a szolgáltatás lényegében változatlan marad. Oszthatóak általában a mennyiségi – vagyis a helyettesíthető dolgokra irányuló – szolgáltatások. Oszthatatlan szolgáltatásról beszélünk ezzel szemben akkor, amikor a szolgáltatás fizikailag nem bontható külön is használható részekre, vagy ha fizikailag osztható ugyan, de a megosztással keletkező részek önmagukban nem lehetnek alkalmasak a jogosult szerződési érdekének a kielégítésére. Mindebből következik, hogy a részbeni engedményezés csak az osztható szolgáltatásokra irányuló követeléseknél képzelhető el.
Főkövetelés, járulékok
Elsősorban a pénzköveteléseknél bír jelentőséggel az a kérdés, hogyan alakul a sorsa a főkövetelésnek (tőke), illetve a hozzá kapcsolódó járulékos követelésnek (kamat). Nincs akadálya annak, hogy a jogosult csak a főkövetelést, illetve csak a mellékszolgáltatásra irányuló igényét engedményezze. Az igények ugyanis önállóan is engedményezhetők. Amennyiben az engedményezésre irányuló megállapodásból más nem következik, a követelés engedményezésével a járulékos igények is az engedményesre szállnak. Ha tehát az engedményező csak a főkövetelést kívánja engedményezni, úgy ennek világosan ki kell tűnnie a felek megállapodásából.
Késedelmi kamatok
Az imént már említettük, hogy amennyiben az engedményezés csak a főkövetelésről rendelkezik, de kifejezetten nem zárja ki az engedményezést a járulékokra, úgy a járulékok is az engedményesre szállnak. Az engedményezést követően esedékes késedelmi kamatok vitán felül az engedményest illetik meg, hiszen immár ő a követelés jogosultja, neki jár a törvényi vagy a szerződésben meghatározott késedelmi kamat.
De mi a helyzet az engedményezéskor már lejárt késedelmi kamatokkal? Az ezzel kapcsolatosan irányadó gyakorlat szerint, ha az engedményezési szerződés az engedmény összegét meghatározza, de nem szól a már esedékessé vált késedelmi kamatokról, azok öszszege – a kamat járulékos jellege ellenére – automatikusan nem tárgya az engedménynek (BH 1997/449. számú eseti döntés). Ahhoz tehát, hogy a lejárt késedelmi kamatra is kiterjedjen az engedményezés, a felek megállapodása szükséges.
Ügyleti kamat
Másképpen alakul az ügyleti kamat helyzete, amelynél – ha az engedményezés csak a tőkekövetelés összegét jelöli meg – az engedményes sem az engedményezéskor már lejárt, sem pedig a később esedékes ügyleti kamatra nem szerez automatikusan jogosultságot.
Biztosítékok
A szerződés teljesítését biztosító mellékkötelezettségek közül a foglalóval, a kötbérrel, a jótállással, a bankgaranciával, a jogvesztés kikötésével, az óvadékkal kapcsolatos igény csak akkor száll át az engedményesre, ha az engedményezés erre kifejezetten utal. Ezzel szemben a kezesség, illetve a zálogjog jogosultja automatikusan, a törvény erejénél fogva az engedményes lesz, így erről a feleknek nem szükséges megállapodniuk. (Természetesen a felek úgy is megállapodhatnak, hogy az engedményes csupán az alapkövetelés jogosultjává válik, s az azt biztosító zálogjog, illetve kezesség megszűnik, a zálogkötelezett, illetve a kezes szabadul a kötelezettsége alól.)
Elévült követelések
Az engedményezés olyan követelésre is szólhat, amely már elévült. Az elévülés ugyanis nem szünteti meg a követelést, s tulajdonképpen nem akadályozza annak bírósági érvényesítését sem. A bíróság ugyanis az elévülést csak akkor veszi figyelembe, ha arra az ellenérdekű fél hivatkozik.
Naturális kötelmekből származó követelések
Engedményezhetők olyan követelések is, amelyek úgynevezett naturális kötelmekből erednek, más szóval amelyek bírósági úton nem érvényesíthetők. Az ilyen követelés is érvényes, csak éppen az állam nem nyújt segítséget a kikényszerítéséhez. Az önkéntes teljesítésnek azonban nincsen akadálya. Bírósági úton nem érvényesíthető a játékból vagy fogadásból eredő követelés (kivéve ha a játékot vagy fogadást állami engedély alapján bonyolítják le), a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követelés, illetve amelyeknek állami szerv útján való érvényesítését valamely jogszabály kizárja.
Lejárat
Az engedményezés szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az engedményezés tárgyát képező követelés már lejárt, vagy csak a jövőben esedékes tartozásra vonatkozik. Az engedményezés a kötelem bármely időszakában lehetséges, így azt nem befolyásolja, hogy az engedményező már bírósághoz fordult a követelés érvényesítése iránt, vagy végrehajtási eljárást indított az adós ellen.
Feltételtől függő követelés
A Ptk. szerint, ha a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeni eseménytől tették függővé (felfüggesztő feltétel), a szerződés hatálya e feltétel bekövetkeztével áll be. Amennyiben a felek a szerződés hatályának megszűntét tették bizonytalan jövőbeni eseménytől függővé (bontó feltétel), a feltétel bekövetkeztével a szerződés hatálya megszűnik. Amíg a feltétel bekövetkezése függőben van, egyik fél sem tehet semmit, ami a feltétel bekövetkezése, illetőleg meghiúsulása esetére a másik fél jogát csorbítja vagy meghiúsítja. Ez a szabály harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti. A feltétel bekövetkezésére vagy meghiúsulására nem alapíthat jogot az, aki azt felróhatóan maga idézte elő. A feltételre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell arra az esetre is, ha a felek a szerződés hatályának beálltát vagy megszűntét valamely időponthoz kötötték (időhatározás).
A fentiekből következik, hogy nincs törvényi akadálya a feltételtől függő követelés engedményezésének sem. Természetesen ilyenkor az engedményezőt terhelő kockázat átszáll az engedményesre, s ennek hatása van az engedményezőnek az engedményessel szembeni felelősségére is.
Mit nem lehet engedményezni?
Nem minden követelés alkalmas az engedményezésre. A Ptk. szerint nem lehet engedményezni a jogosult személyéhez kötött, valamint azokat a követeléseket, amelyek engedményezését valamely jogszabály kizárja. Amennyiben a jogszabály korlátozza vagy feltételhez köti az engedményezést, úgy természetesen erre is figyelemmel kell lenni, s az ezzel ellentétes engedményezés érvénytelen.
Személyhez kötött követelések
Személyhez kötött jogosultságnál csak a kötelem eredeti jogosultja érvényesítheti a követelést, az másra nem ruházható át. Ilyen igény nem örökölhető, s nem állhat be a jogosult személyében jogutódlás (idetartozik például a haszonélvezeti jog, a nyugdíj vagy a tartásdíj iránti igény). A szerződésben maguk a felek is személyhez fűződő jogosultsággá tehetik a követelést, például azzal, hogy a megállapodásban kizárják az engedményezés lehetőségét.
Nem létező követelések
Értelemszerűen nem lehet engedményezni az olyan követelést, amely az engedményezéskor már megszűnt (például azért, mert a kötelezett teljesített, vagy mert a jogosult elengedte a tartozást). A bírói gyakorlat szerint nincs helye engedményezésnek akkor sem, ha az engedmény tárgyát képező követelés – pontosabban az azt megalapozó kötelem – még nem jött létre, így a követelés valójában meg sem határozható pontosan. Ez az eset nem tévesztendő össze a feltételtől függő követeléssel, hiszen az utóbbi egyértelműen meghatározható, s a követelés érvényes jogcímen alapul, csak a kötelem még nem hatályos.
A kötelezett értesítése
Bár az engedményezéshez nincs szükség a kötelezett hozzájárulására, az engedményezés csak akkor hatályos a kötelezettel szemben, ha értesítik őt az engedményezésről. Amennyiben az értesítés elmarad, a kötelezett jogszerűen teljesíthet az engedményezőnek, vagyis a régi jogosultnak is. Az már más kérdés, hogy az engedményezőnek el kell számolnia az engedményessel, hiszen a követelés jogosultja az engedményezés folytán immáron az engedményes.
Tekintettel arra, hogy az engedményezés akkor is érvényesen létrejön, ha elmarad a kötelezett értesítése, a kötelezettnek jogában áll teljesíteni az engedményesnek akkor is, ha nem kapott értesítést az engedményezésről, ám valahonnan mégis tudomást szerzett a jogosult személyében bekövetkezett változásról.
Az engedményezőtől származó értesítést követően a kötelezett csak az engedményesnek teljesíthet. Amennyiben az engedményes értesíti a kötelezettet, az követelheti az engedményezés megtörténtének igazolását. Ennek hiányában csak a saját veszélyére teljesíthet annak, aki engedményesként fellépett. (Itt említjük meg, hogy – bár a Ptk. nem ír elő írásbeli formát sem a kötelezettnek szóló értesítéssel, sem az engedményezéssel kapcsolatban – célszerű írásban értesíteni a kötelezettet az engedményezésről, s jól jön az okiratba foglalt engedményezési szerződés, amikor az engedményezéstől származó értesítésnél szükség van az engedményezés megtörténtének igazolására.)
Amennyiben az engedményesként fellépő személyről utóbb kiderül, hogy nem lépett a jogosult helyébe, az álengedményesnek teljesítő kötelezettnek teljesítenie kell a valódi jogosult számára, s nem hivatkozhat arra, hogy tévedésből már másnak teljesítette a követelést. Az őt megtévesztő álengedményessel szemben a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályok szerint léphet fel, s követelheti a tartozatlan fizetés, illetve annak késedelmi kamatai visszafizetését.
Az engedményezés következménye
Az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, és átszállnak rá a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is. Az engedményes beszámíthatja az engedményezés következtében reá szállott követelést a kötelezettel szembeni tartozásába, s egyébként is sajátjaként rendelkezhet a követeléssel egészen odáig, hogy – részben vagy egészben – akár el is engedheti azt. Ehhez az engedményezőnek már nincsen köze.
Az engedményes a követelés elévülése szempontjából kedvezőbb helyzetbe kerül, mint az eredeti jogosult, mert az engedményezésről a kötelezettnek küldött értesítés megszakítja az elévülést. Ez azt jelenti, hogy az elévülési idő az értesítéstől újra kezdődik.
Az engedményezéssel a kötelezett helyzete nem változik, így az engedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek. Tartozásátvállalás hiányában az engedményes az engedményező tartozásáért azonban csak az engedményezett összeg erejéig tehető felelőssé (BH 1996/422. számú jogeset). A kötelezett az engedményezett követelésbe beszámíthatja azokat az igényeit is, amelyek az engedményessel szemben más jogviszony alapján állnak fenn.
Az engedményező felelőssége
Az engedményező az engedményessel szemben a kötelezett szolgáltatásáért – az engedményezés fejében kapott ellenérték erejéig – kezesként felel, kivéve ha a követelést kifejezetten bizonytalan követelésként ruházta át az engedményesre vagy egyébként kizárta a felelősségét. Ezen túlmenően az ellenérték fejében való engedményért való felelősségre az eladóra, az ingyenes engedményért való felelősségre pedig az ajándékozóra vonatkozó polgári jogi szabályok az irányadók.
Ha a követelés jogszabály vagy hatósági rendelkezés folytán száll át másra, azok eltérő rendelkezése hiányában az engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben a korábbi jogosult kezesi felelőssége csak akkor marad fenn, ha ezt kifejezett rendelkezés írja elő. Törvényi rendelkezésen alapuló engedmény például, amikor a zálogjog a megtérítési igény erejéig arra a személyre száll, aki a kötelezett helyett teljesített.
| Engedményezés a bírói gyakorlatban A faktoringszerződés valamely jövőben esedékessé váló követelés átruházását, megvásárlását jelenti, ez tehát engedményezésnek fogható fel. Jogszabályi előírás hiányában az engedményezési szerződés érvényességéhez – s ezzel a faktoringszerződés érvényességéhez – nem szükséges annak írásba foglalása. A faktoringszerződésről szóló értesítést követően a kötelezett csak az "engedményesnek" teljesíthet (BH 1999/77. számú jogeset). A jogosult személyéhez kötött követeléseket nem lehet engedményezni (BH 1998/379. számú jogeset). A felszámolási eljárásban az egymással szembeni elismert tartozások és követelések beszámítására nemcsak a felszámoló, hanem a hitelező is jogosult. A hitelező azonban nem számíthatja be a harmadik személy által reá engedményezett követelést (BH 1996/658. számú jogeset). Az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában még létre sem jött követelés – érvényesen – nem engedményezhető; az ilyen szerződés ellenére ezért a követelés összege továbbra is az adós gazdálkodó szervezet felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonának a része (BH 1996/380. számú jogeset). Az engedményezés után esedékessé váló kamatok az engedményest külön kikötés hiányában is megilletik (BH 1996/31. számú jogeset). Ha a kötelezett az engedményezés és az erről való értesítés ellenére a korábbi jogosultnak fizet, az új jogosult ezen alapuló kártérítési igénye a kötelezettel szemben a jogellenes fizetés időpontjában válik esedékessé (BH 1995/294. számú jogeset). A kijelölt felszámoló a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet vagyonát ingyenes engedményezés útján nem csökkentheti. Az ilyen engedményezés akkor is semmis, ha annak kedvezményezettje egy ugyancsak felszámolás alá került másik gazdálkodó szerv, aki egyben hitelezője az engedményezőnek (BH 1995/120. számú jogeset). Az ún. utóforgatmány lényegében váltójogi engedményezésnek minősül, vagyis az utóforgatmányos az "engedményező" forgató váltóhitelező helyébe lép és a forgató jogait szerzi meg. Az ilyen engedmény igazolása a váltó bemutatásával megtörténik, azt követően a váltóadósok az engedményezővel szemben fennálló kifogásaikat, ellenköveteléseiket az utóforgatmányossal szemben is érvényesíthetik (BH 1994/385. számú jogeset). A váltó ugyan forgatható értékpapír, de forgatás hiányában az csak engedményként ruházható át. Ilyen esetben a váltót nem váltójogi hatállyal szerzi meg annak birtokosa, ezért a kötelezett csak azokkal a kifogásokkal élhet, amelyeket az engedményezővel szemben is felhozhatna (BH 1994/386. számú jogeset). A kötelesrész, mint kötelmi jellegű pénzkövetelés, engedményezhető (BH 1994/367. számú jogeset). A váltókötelezettnek a váltókötelem alapján fennálló kötelezettsége – harmadik (jogi) személlyel szemben fennálló követelésének a váltójogosultra való engedményezése útján – csak akkor szűnik meg, ha a váltójogosult az engedményezési szerződésben elismeri, hogy az engedményezés folytán a váltóból származó kötelezettsége alól a kötelezett szabadul (BH 1994/148. számú jogeset). Az engedményezésre vonatkozó szerződés a megkötésével egyidejűleg teljesedésbe megy, ezért a felszámolási eljárás közzététele előtt kötött ilyen szerződésnek a felszámoló részéről történő felmondása kizárt (BH 1993/446. számú jogeset). Ha az adós követelését – még a felszámolási eljárás megindítása előtt – joghatályosan engedményezi, a felszámoló szervezet az engedményezésre vonatkozó, teljesedésbe ment megállapodást nem mondhatja fel (BH 1993/114. számú jogeset). A követelés engedményezése külön kikötés hiányában nem terjed ki a kamatokra is (BH 1993/95. számú jogeset). Az engedményezésről történt értesítés után az engedményező a saját nevében, a maga javára az engedményezett követelést perben (fizetési meghagyás útján) nem érvényesítheti (BH 1991/323. számú jogeset). A biztosító – amennyiben biztosítási szerződés alapján a károkozó helyett a kárt megtéríti – engedményesként léphet fel a károkozóval szemben. Igényének elévülése ezért nem a saját kifizetésével, hanem a káresemény bekövetkeztével kezdődik. Az igényérvényesítés akadálya miatt azonban a kifizetésig az elévülés nyugvása állapítható meg (BH 1990/268. számú jogeset). A lízingszerződés kötelezettje berendezés bérbeadására vonatkozó kötelezettségét engedményezés formájában is teljesítheti. Ha az engedményezett jog olyan szerződésből ered, amelyet a kötbérszankció jogszabály erejénél fogva biztosít, az engedményes szerződésszegés esetén kötbérigényét akkor is érvényesítheti a kötelezettel szemben, ha a lízingszerződésben a kötbér nem került kikötésre (BH 1989/366. számú jogeset). A lakás eladója nem válik a vevő engedményesévé azáltal, hogy annak a lakás kivitelezési hibája miatt keletkezett kárát megtérítette (BH 1984/122. számú jogeset). Azt a körülményt, hogy javításra átvett gépkocsi közúton kipróbálható-e, nem a javításra létrejött jogviszonyra, hanem a közúti közlekedésre irányadó szabályok szerint kell elbírálni, és a felelősségi jogkövetkezményeket az engedményessel szemben is az utóbbiak figyelembevételével kell a javító vállalat terhére alkalmazni (BH 1982/57. számú jogeset). Szavatossági jog engedményezése esetén a vállalkozó a megrendelő engedményesével szemben köteles helytállni (BH 1981/412. számú jogeset). Ha a darabáru fuvarozásában több fuvarozóvállalat vesz részt, a fuvaroztató engedményese ezek bármelyike ellen érvényesíthet (BH 1978/44. számú jogeset). Ha a címzett a vasúti fuvarozási szerződésből eredő jogait a feladóra engedményezi, ez nemcsak a felszólamlásra, hanem a szerződésszegésből eredő igények érvényesítésére is vonatkozik (BH 1977/558. számú jogeset). |
TARTOZÁSÁTVÁLLALÁS
A különféle polgári jogi kötelezettségeket nem feltétlenül teljesíti az eredeti kötelezett. A Ptk. szerint a jogosult a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést is köteles elfogadni, ha ehhez a kötelezett hozzájárult, és a szolgáltatás nincs személyhez kötve, illetőleg nem igényel olyan szakértelmet vagy képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik.
A kötelezett hozzájárulása nem szükséges, ha a harmadik személynek törvényes érdeke fűződik ahhoz, hogy a teljesítés megtörténjék (például zálogkötelezettsége alól akar megszabadulni). A követelés biztosítékai ilyenkor fennmaradnak, amennyiben a követelés a teljesítő harmadik személyre átszáll, vagy e harmadik személy a kötelezettől megtérítést követelhet.
A fenti szabályok szerinti teljesítés nem jelent tartozásátvállalást, mert a kötelem kötelezettjének személye nem változik meg, a kötelezett személyében nem következik be polgári jogi jogutódlás. Ahhoz, hogy a kötelezett személye valóban megváltozzon, s az új kötelezett a régi helyébe lépjen, tartozásátvállalásra irányuló megállapodás szükséges.
A tartozásátvállalásra irányuló szerződés
Valamely tartozás átvállalásához a kötelezett, illetve a tartozást átvállaló személy megállapodása szükséges. Az ilyen megállapodást tartalmazó szerződés alaki és tartalmi követelményei megegyeznek az engedményezésnél írtakkal.
Lényeges különbség azonban, hogy a tartozásátvállalás csak abban az esetben hatályos a kötelezettség jogosultjával szemben, amennyiben az hozzájárult a tartozás átvállalásához. A tartozásátvállalás ilyetén háromoldalú megállapodásnak is tekinthető.
Átvállalható tartozások
A jogosult hozzájárulásához való kötöttség kihatással van az átvállalható tartozások körére is. Amennyiben ugyanis a jogosult hozzájárul, bármilyen tartozás átvállalható, még az egyébként személyhez kötött kötelezettségek teljesítése is. A tartozásról ugyanis a jogosult rendelkezik, így a belátása szerint dönthet arról, hogy elfogadja-e a kötelezett személyének megváltozását vagy sem.
A jogosult hozzájárulásának hiánya
A Ptk. szerint ha valaki a kötelezettel megállapodik abban, hogy tartozását átvállalja, köteles a jogosult hozzájárulását kérni, ha pedig azt a jogosult megtagadja, a kötelezettet olyan helyzetbe hozni, hogy az a lejáratkor teljesíthessen. Mindebből az következik, hogy a jogosult hozzájárulásának hiánya a kötelezett és a tartozást átvállaló személy közötti megállapodást nem teszi érvénytelenné, ám az a jogosulttal szemben hatálytalan, s így természetesen nem eredményezi a kötelezett személyének megváltozását sem. Amennyiben a jogosult nem járul hozzá a tartozás átvállalásához, a kötelezett vele szemben nem hivatkozhat arra, hogy a tartozást másvalaki vállalta át, ám igényelheti a tartozásátvállalótól, hogy neki teljesítsen, függetlenül attól, hogy ő maga teljesített-e a jogosultnak vagy sem. Az más kérdés, hogy a tartozásátvállaló joggal követelheti, hogy az általa teljesített szolgáltatást a kötelezett valóban a jogosult kielégítésére fordítsa. Ennek elmaradása megalapozza a kötelezett kártérítési felelősségét a neki teljesítő tartozásátvállalóval szemben.
A tartozásátvállalás hatása
Amennyiben a jogosult hozzájárul a tartozásátvállaláshoz, a tartozásátvállaló a kötelezett helyébe lép. Megilletik mindazok a jogok, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben megillették, a korábbi kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló követelését azonban nem számíthatja be. A jogosulttal szembeni saját követelését ezzel szemben beszámíthatja az átvállalt tartozásba, amennyiben a beszámítás törvényi feltételei egyébként fennállnak.
A tartozásátvállalással a követelést biztosító kezesség és zálogjog a kezes és a zálogkötelezett hozzájáruló nyilatkozata hiányában megszűnik. Ez abból fakad, hogy a kezes, illetve a zálogkötelezett az eredeti kötelezettre tekintettel, a vele szemben fennálló bizalmi viszony alapján vállalták a kötelezettség teljesítését biztosító mellékkötelezettséget. Az új kötelezettért nem biztos, hogy helyt akarnak állni.
Szabó Magdolna| Bírósági döntések a tartozásátvállalásról A kölcsönt adó részéről a tartozásátvállaláshoz való hozzájárulás megtagadása nem jogellenes magatartás, ezért kártérítési felelősségét nem alapozza meg (BH 1999/124. számú jogeset). A cég (szövetkezet) által felvett kölcsön visszafizetése akkor is a céget terheli, ha időközben a tagok egy része kivált a szövetkezetből, és a kivált tagok – anélkül, hogy tartozásátvállaló nyilatkozatot tettek volna – a vagyonmegosztás során megkapták a kölcsönből beszerzett vagyontárgyakat (BH 1996/160. számú jogeset). A tartozásátvállalás a kötelezett és a tartozásátvállaló szerződése, a jogosult hozzájárulása nem a szerződés létrejöttéhez vagy érvényességéhez, hanem a jogügylet vele szembeni hatályosulásához szükséges (BH 1996/32. számú jogeset). A váltó kibocsátójának a fizetési határidő lejárta után tett – a tartozását elismerő – nyilatkozata tartozásátvállalásnak nem minősíthető, ez a váltóbirtokos követelésének jogcímét nem változtatja meg (BH 1995/478. számú jogeset). A jogosult hozzájárulásának hiánya nem érinti a tartozásátvállaló szerződés érvényességét (BH 1995/ 213. számú jogeset). Nem jelent tartozásátvállalást egy gazdálkodó szervezet harmadik (jogi) személlyel szembeni tartozásának kiegyenlítése, ha a felek erre nézve előzetesen nem állapodtak meg. Ez a magatartás megbízás nélküli ügyvitelnek minősül, s ennek figyelembevételével kell azt elbírálni (BH 1993/111. számú jogeset). A bank által adott szándéknyilatkozat arról, hogy meghatározott feltételek esetén bankgaranciát nyújt gépkocsik vásárlására – a feltételek bekövetkeztének hiánya esetén -, sem bankgarancia, sem tartozásátvállalás jogcímén nem jogosítja fel az eladót arra, hogy a vételárat a banktól követelje (BH 1992/120. számú jogeset). |