Céladók

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 20. számában (1999. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI BEFIZETÉSEK

Társadalombiztosítási járulék

A társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére a munkáltató, az egyéni vállalkozó, továbbá a munkanélküli-ellátást, keresetpótló juttatást folyósító szerv nyugdíj-biztosítási és egészségbiztosítási járulékot (együtt: társadalombiztosítási járulék) köteles fizetni.

A munkáltató kötelezettsége

A munkáltató a biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott (elszámolt) adóköteles jövedelem, valamint az adózott eredményből juttatott osztalék után huszonnégy százalékos mértékű nyugdíj-biztosítási és tizenöt százalékos egészségbiztosítási járulékot fizet.

Az egyéni vállalkozó kötelezettsége

Az egyéni vállalkozó - a kiegészítő tevékenységet folytató és a kezdő vállalkozó kivételével - az előző naptári évben elért személyi jövedelemadó-alapot képező jövedelme, továbbá a vállalkozói osztalékalap, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem egytizenketted része, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbérnek megfelelő összeg, ám legfeljebb havi 99 000 forint (napi 3300 forint) jövedelem után köteles havonta egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot megfizetni. Az egyéni vállalkozó és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság a segítő családtag után a minimálbér alapulvételével társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.

A társas vállalkozás kötelezettsége

A társas vállalkozás társadalombiztosítási járulékot fizet a tagjának a személyes közreműködés alapján kiosztott adóköteles jövedelem és a vállalkozás adózott eredményéből juttatott osztalék, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér után. A társadalombiztosítási járulék alapjául szolgáló jövedelem, legfeljebb azonban a napi 3300 forint naptári évre számított összege után egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizet.

Egyéb kötelezettségek

A munkáltató a táppénzkiadások fedezetéhez a biztosított keresőképtelensége, valamint a kórházi (klinikai) ápolása időtartamára folyósított táppénz egyharmadának megfizetésével is hozzájárul, de természetesen ez nem tekinthető a szó valódi értelmében vett járulékfizetésnek, s különösen nem adó jellegű kötelezettségnek.

A biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjáruléka

A biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett. Az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék alapját képező jövedelemként kell figyelembe venni a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kapott (elszámolt) és társadalombiztosítási járulékalapot képező adóköteles jövedelmet. Az egészségbiztosítási járulék mértéke három százalék, a nyugdíjjárulék mértéke nyolc százalék. A járulékfizetés felső határa a napi 3300 forintnak a naptári évre számított összege.

Több biztosítási jogviszony

Aki egyidejűleg több biztosítási jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyából származó jövedelem, legfeljebb azonban együttesen napi 3300 forint naptári évre számított összeg után egészségbiztosítási járulékot fizet, ha foglalkoztatása egyik jogviszonyában sem éri el a heti harminchat órát.

Speciális jogviszonyok

A gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban vagy gyermekgondozási segélyben részesülő személy az említett szociális ellátások összege után nyugdíjjárulékot fizet. A nyugdíj-biztosítási járulékalapot képező szerzői díj után a szerző fizeti a nyugdíjjárulékot.

Mentesség

Az öregségi nyugdíjban részesülő személynek, a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjban, továbbá a növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi járadékban részesülő biztosítottnak nem kell egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetnie.

Munkanélküli-ellátás után fizetett járulék

A munkanélküli-járadékot, a keresetpótló juttatást folyósító szerv a juttatások után társadalombiztosítási járulékot fizet. A munkanélküli-ellátásban részesülő biztosított a keresetpótló juttatás, továbbá a munkanélküli-járadék után nyugdíjjárulékot fizet.

Baleseti járulék

A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az előző naptári évben elért adóköteles jövedelme, valamint a vállalkozói osztalékalap, átalányadó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem egytizenketted része - legfeljebb havi 99 000 forint, napi 3300 forint - után baleseti járulékot fizet. A baleseti járulék mértéke öt százalék. Ehhez hasonlóan a társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytató tagnak személyes közreműködése alapján kiosztott adóköteles jövedelem és a vállalkozás adózott eredményéből juttatott osztalék után ötszázalékos mértékű baleseti járulékot fizet.

Egészségügyi hozzájárulás

Az egészségügyi ellátásokhoz szükséges pénzügyi források megteremtése érdekében a társadalombiztosítási törvényben meghatározott egészségügyi szolgáltatások fedezetének kiegészítésére, illetőleg a kizárólag egészségügyi szolgáltatásra jogosultak ellátásának finanszírozására egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. A fizetési kötelezettség elsődlegesen a foglalkoztató szerveket terheli, de az, aki "után" más nem fizet hozzájárulást, maga köteles ennek fizetésére.

A hozzájárulás mértéke

A biztosítottakat, illetve a tanulószerződéssel tanulót foglalkoztató szerv, illetőleg személy az általa munkavégzésre, közreműködésre, ügyellátásra vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására irányuló szerződés (megállapodás) alapján foglalkoztatott, továbbá a munkanélküli-járadékban és keresetpótló juttatásban részesülő személy után havi 1800 (napi 60) forint egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni. Az egyéni vállalkozó havi 1800 (napi 60) forint összegű egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni, kivéve ha fizetési kötelezettsége más jogviszony alapján fennáll.

Mentességek

Nem kell egészségügyi hozzájárulást fizetni például, amíg a foglalkoztatott táppénzben, gyermekgondozási díjban részesül vagy sorkatonai szolgálatot teljesít. Aki egyidejűleg több jogviszonyban áll, annál a legalább heti harminchat órai munkavégzéssel járó jogviszonyát meghaladó többi foglalkoztatása esetén nem kell hozzájárulást fizetni. A hozzájárulást egyes szociális ellátottak esetében a települési önkormányzat fizeti.

Egyéb fizetésre kötelezett személy

Aki után hozzájárulást nem fizetnek, és személyi igazolvánnyal rendelkezik, vagy azzal jogszabály alapján rendelkeznie kellene, és nem minősül egyéni vállalkozónak, havi 1800 (napi 60) forint összegű egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni. Nem kötelesek erre az öregségi nyugdíjban, rokkantsági nyugdíjban, árvaellátásban, gyermekgondozási segélyben részesülők. Nem vonatkozik a hozzájárulás-fizetési kötelezettség a nevelési-oktatási intézmény és a felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magyar állampolgárra, illetve arra sem, aki sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesít.

AZ ELKÜLÖNÍTETT ALAPOK ADÓI

Munkaadói járulék

A munkaadó a munkavállaló részére a munkaviszonya alapján kifizetett és elszámolt bruttó munkabér, illetmény (kereset), valamint végkielégítés, jubileumi jutalom, a betegszabadság idejére adott díjazás, továbbá a személyi jövedelemadó-köteles természetbeni juttatás, étkezési hozzájárulás, üdülési hozzájárulás és a munkaviszony keretében biztosított cégautó adójának huszonöt százaléka után három százalék munkaadói járulékot köteles fizetni (a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény).

Munkavállalói járulék

A munkavállaló munkavállalói járulékként a munkaviszonya(i) alapján a munkaadótól kapott bruttó munkabér, illetmény (kereset) másfél százalékát köteles fizetni. Mentes a fizetési kötelezettség alól, aki öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, illetőleg arra jogosulttá vált (a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény).

Szakképzési hozzájárulás

A szakképzési hozzájárulás célja az állam által elismert szakképesítés megszerzését biztosító szakképzés támogatása. A hozzájárulásra kötelezett adóalany a belföldi székhelyű társaságiadó-alany és az alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó, továbbá a telephelylyel rendelkező külföldi vállalkozó.

Mentesség

Nem köteles szakképzési hozzájárulást fizetni az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó büntetés-végrehajtási vállalat, illetve annak a fogvatartottak foglalkoztatását végző jogutódja, a kizárólag fogvatartottak foglalkoztatása céljából létesített közhasznú társaság, a Magyar Nemzeti Bank, továbbá az a hozzájárulásra kötelezett, amelyik szakközépiskolát, szakmunkásképző iskolát és szakiskolát (a továbbiakban: szakképző iskola) létesít és tart fenn.

A hozzájárulás alapja és mértéke

A hozzájárulás alapja a bérköltség. Mértéke másfél százalék. Az agrártevékenységet is folytató kötelezett kedvezményes - 1,3 százalékos - mértékű hozzájárulást fizet.

Eltérő teljesítési mód

A szakképzési hozzájárulásnak az adóktól eltérő sajátossága, hogy nemcsak pénzben, hanem megállapodás alapján a szakképző iskolai tanuló gyakorlati képzésének megszervezésével is teljesíthető. E költségek (például a gyakorlati képzést szolgáló tárgyi eszköz beszerzése) a fizetendő összeget csökkentik. A kötelezett a fizetendő hozzájárulását (és előlegét) az állami adóhatósághoz önadózással teljesíti. Ha a hozzájárulásra kötelezett egyes, a törvényben megnevezett gyakorlati képzési költségei (például oktató díjazása) önmagukban meghaladják a bruttó kötelezettség mértékét, a többletet a szakképzési alaprészből visszaigényli (a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló 1996. évi LXXVII. törvény).

Rehabilitációs hozzájárulás

A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles a társaságiadó-alany vállalkozások többsége (gazdasági társaság, szövetkezet, állami vállalat, ügyvédi iroda stb.) és a szociális foglalkoztató, ha a gazdálkodó szervezet által foglalkoztatott, megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a gazdálkodó szervezet tárgyévi átlagos létszámának öt százalékát, azaz a kötelező foglalkoztatási szintet.

Számítási mód, fizetési kötelezettség és mentesség

A rehabilitációs hozzájárulás kiszámítása úgy történik, hogy a foglalkoztatandó létszám és a ténylegesen foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek létszámának különbségét megszorozzuk a költségvetési törvényben évente meghatározott összeggel (fejkvóta).

A munkaadók ennek megfelelően tehát akkor kötelesek hozzájárulást fizetni, ha a munkavállalók létszáma meghaladja a húsz főt, és az általuk foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám öt százalékát. Ez azt jelenti, hogy az a munkáltató, aki például huszonegy főt foglalkoztat és közöttük nincs megváltozott munkaképességű személy, rehabilitációs hozzájárulás fizetésére kötelezett. Mentes az a gazdálkodó szervezet, amelyben a foglalkoztatottak átlagos létszáma a húsz főt nem haladja meg.

A fejkvóta 1999-ben az 1997-es nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkereset (57 300 Ft/hó) három százaléka (a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény).

Környezetvédelmi termékdíj

A környezetvédelmi termékdíj tipikusan ökoadó. Célja a környezetet terhelő vagy veszélyeztető termékek által okozott környezeti károk csökkentése és megelőzése, a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodásra ösztönzés, és az ezekhez szükséges pénzügyi források előteremtése.

A környezetvédelmi adóknál általános rendező elv, hogy a környezetszennyező fizesse meg a szennyezés költségeit. A környezetvédelmi adók a közigazgatási tilalmak, korlátozások (például a forgalomba hozatal korlátozása) alternatíváját jelentik.

Fizetésre kötelezett

A környezetvédelmi termékdíj fizetésére kötelezett a belföldi előállítású termék első belföldi forgalomba hozója vagy saját célú felhasználója, valamint a termékdíjköteles termék importálója.

Termékdíjköteles termékek, díjmértékek, kedvezmény

Termékdíjköteles terméknek minősül az üzemanyag, a gumiabroncs, a hűtőberendezés, a hűtőközeg, a csomagolóeszköz, az akkumulátor.

A díj termékenként különböző mértékű, például új gumiabroncs esetén 35 Ft/kg, műanyag csomagolóeszköz után 11,5 Ft/kg, de papír esetén csak 4,3 Ft/kg. Kedvezményként a kötelezettnek a termékdíj felét kell megfizetnie az olyan termék esetében, amely jogosult a külön jogszabályban meghatározottak szerinti környezetbarát védjegy használatára.

Esedékesség

A termékdíj-fizetési kötelezettség az első belföldi értékesítéskor kiállított számlán feltüntetett teljesítés napján, vagy a saját célú felhasználás költségként történő elszámolásának napján keletkezik, de az üzemanyagot terhelő termékdíj-fizetési kötelezettség keletkezésére a fogyasztási adóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni (a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény).

Bányajáradék

A bányavállalkozó által kitermelt és a tulajdonába került ásványi nyersanyag és a kinyert geotermikus energia után az államot részesedés, bányajáradék illeti meg.

A járadék alapja

A járadék alapja az ásványi nyersanyag "keletkező értéke". Mértéke termékenként differenciált: például kőolaj, földgáz esetében tizenkét százalék, nemfémes ásványi nyersanyag esetén öt százalék, egyéb szilárd ásványi nyersanyagok és a kinyert geotermikus energia esetén fő szabályként két százalék.

Mentesség, egyedi megállapítás

Nem kell bányajáradékot fizetni a növelt hatékonyságú művelési eljárások alkalmazásával kitermelt kőolaj után. Közérdekből a bányajáradék mértéke csökkenthető.

A koncessziós szerződés alapján gyakorolt bányászati tevékenység esetén a miniszter a járadék mértékét egyedileg állapítja meg.

Teljesítés, elszámolás

A bányajáradékot pénzben kell teljesíteni, de a hatóság engedélyezheti, illetve előírhatja a bányajáradék ásványi nyersanyagban, természetben történő teljesítését. A befizetett és a természetben teljesített bányajáradék egyaránt költségként számolható el [a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény és a végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet].

Kulturális járulék

A kulturálisjárulék-fizetési kötelezettség nemcsak a szűkebb értelemben vett kulturális termékeket, hanem azok hordozóeszközeit (például tv-készülék, videokamera) és a kapcsolódó szolgáltatásokat (például nyomtatott sajtóban megjelent hirdetés) is átfogja. Nem kell járulékot fizetni a jogszabály alapján működő művészeti zsűrik által minősített képző- és iparművészeti alkotások, az eredeti szerző által értékesített, szerzői jogi védelem alatt álló alkotások és szolgáltatások, valamint az előadó-művészi tevékenység után. Mentességet élveznek továbbá a 0 áfakulcsos termékek.

Az adó alanya és mértéke

Adóalany a termék, a szolgáltatás jellegétől függően a kiadó, a gyártó, a kivitelező, a forgalmazó, az importáló, valamint a szállodai és vendéglátóhelyi videovetítés esetén a szálloda és a vendéglátóhely üzemeltetője.

Az adó mértéke termékenként, szolgáltatásonként differenciált módon - az áfát nem tartalmazó bevétel után - 0,5-1-2-3-10-20 százalék (a Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény).

Vízkészletjárulék

A kötelezett

A vízhasználó és az üzemi fogyasztó a vízügyi célelőirányzat javára vízkészletjárulékot köteles fizetni. Vízhasználó az, aki vízjogi engedélyköteles tevékenységet folytat, üzemi fogyasztónak pedig azt kell tekinteni, aki ivóvizet szolgáltató közműről a saját gazdasági célú vízhasználatához településenként évi tízezer m3-nél nagyobb vízmennyiséget használ fel.

A kötelezettség számítása

A vízkészletjárulékot 1,50 Ft/m3 alapjárulék, ha a vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiséget tíz százaléknál nagyobb mértékben túllépi, a teljes többletmennyiség után 3,00 Ft/m3 alapjárulék, ha a vízjogi engedélyköteles a tevékenységet engedély nélkül folytatja, 9,50 Ft/m3 alapjárulék figyelembevételével, az igénybe vett vízmennyiség meghatározásának módjától, a vízhasznosítás és a vízkészlet jellegétől, továbbá az adott térség vízkészlet-gazdálkodási helyzetétől függő szorzószámok alkalmazásával, a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség alapján kell kiszámítani.

Csökkentett számítási alap

A vízhasználó a vízjogi engedélyben megjelölt vízmennyiség nyolcvan százaléka után köteles a vízkészletjárulékot kiszámítani, ha az általa igénybe vett víz mennyisége a vízjogi engedélyben megjelölt mennyiség nyolcvan százalékát nem éri el.

Az üzemi fogyasztónak a vízkészletjárulékot 4,60 Ft/m3 járulék alapján a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség után kell kiszámítani (a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi XC. törvény).

Elszámolások a gyakorlatban Veszteségelhatárolás 1999. január 1-jétől a veszteségelhatárolásra jogosító adóhatósági engedély kizárólag elháríthatatlan külső ok bekövetkezésekor adható ki. A veszteségelhatárolás engedélyezésére irányuló kérelem a korábbi években keletkezett veszteségek elhatárolása céljából is benyújtható. A kérelmet azonban az adóhatóság a beadáskor hatályos jogszabályok szerint bírálja el. Az engedély alapján legkorábban az 1999. évi adóalapnál vehető figyelembe az elhatárolt veszteség akkor is, ha az engedélyt még az 1998. évre vonatkozó adóbevallás elkészítése előtt megkapta az adózó, figyelemmel arra, hogy a visszamenőleges alkalmazásra nincs jogszabályi lehetőség (1999/142. számú APEH-iránymutatás, AEÉ 1999/11. szám). Jutalomutazás költségeinek elszámolása Az ügynökök tevékenységének ösztönzésére rendszeresített külföldi utazással kapcsolatban a kifizető által igénybe vett szolgáltatás miatt felmerülő összes költséget természetbeni juttatásként kell elszámolni, és utána a személyi jövedelemadót és a társadalombiztosítási járulékot megfizetni. Az így elszámolt költség a vállalkozás érdekében felmerült költségnek minősül (1999/143. számú APEH-iránymutatás, AEÉ 1999/11. szám). Térségi adókedvezmény kizártsága Térségi adókedvezmény nem érvényesíthető a tárgyi eszközön végrehajtott értéknövelő felújítás után (1999/68. számú APEH-iránymutatás, AEÉ 1999. 6-7. szám). Társaságok átalakulása és a céltartalék Átalakulás esetén a céltartalék a jogutód társaságnál adóalap-csökkentő tételként szerepel, míg a jogelőd társaság adóbevallásában az adózás előtti eredményt növeli (1999/67. számú APEH-állásfoglalás, AEÉ 1999/6-7. szám). Az áfabevallás gyakorisága A hatályos jogszabály értelmében annak az adóalanynak, akinek (amelynek) a tárgyévet megelőző évben gazdasági tevékenységből származó, forgalmi adóval számított tényleges bevétele vagy annak időarányosan éves szintre átszámított összege a 3 millió forintot nem haladta meg, a tárgyévben úgynevezett éves bevallást kellett benyújtania. Ebből adódóan az az adóalany, aki (amely) a tárgyévet megelőző évben alanyi adómentes körbe tartozott, de a tárgyévben élt a választási jogával és áttért az adófizetés általános szabályainak az alkalmazására, a tárgyévben éves bevallást kell benyújtania. Ennek feltétele azonban, hogy az előző évi bevétele a tárgyi mentes tevékenység és a mezőgazdasági tevékenység bevételével együtt sem haladja meg a 3 millió forintot. Ez a szabályozás arra az adóalanyra vonatkozik, aki (amely) a tárgyévben az alanyi adómentességre jogosító értékhatár túllépése miatt általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalannyá vált. Ebben az esetben is feltétel, hogy az adóalanynak a gazdasági tevékenységből származó előző évi összes bevétele ne lépje túl a 3 millió forintos értékhatárt (1999/117. számú APEH-iránymutatás, AEÉ 1999/10. szám). A rehabilitációs hozzájárulás előlege 1999-től a rehabilitációs hozzájárulás fizetésére kötelezettnek előleget kell fizetnie a mindenkori tárgynegyedévre vonatkozó tényadatok szerint kiszámított éves rehabilitációs hozzájárulás összege alapján. A negyedéves előleg mértéke az éves kötelezettség 25%-a azzal az "engedménnyel", hogy a negyedik negyedévre nem kell előleget fizetni, és a tevékenységet (év közben) megkezdő kötelezett először az első teljes negyedév után köteles előlegfizetésre (1999/50. számú APEH-iránymutatás, AEÉ 1999/4. szám). Ingatlan, lakás, üdülő, garázs bérbeadásából származó jövedelem Az ingatlan, lakás, üdülő, garázs bérbeadásából származó jövedelmet nem terheli járulékfizetési kötelezettség, mert a jogviszony nem minősül biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonynak. Abban az esetben azonban, ha a bérbeadói tevékenység végzésére egyéni vállalkozói igazolványt váltottak ki, a tevékenység járulékköteles (1999/46. számú APEH-iránymutatás, AEÉ 1999/4. szám).

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére