Bankkártyajogviszony

 

A készpénzfizetés nálunk is egyre inkább hattérbe szorul, lassan mindenki kis plasztiklapocskákat hord pénztárca helyett. Cikkünkben összefoglaljuk a bankkártyákkal kapcsolatos legfontosabb jogi ismereteket, s szót ejtünk e fizetési eszközök büntetőjogi védelméről is.

 

A bankkártyára vonatkozó jogi szabályozás az elmúlt években eléggé hiányos volt, ezért a bankok viszonylag nagy szabadságot élveztek ezen a területen. A hitelintézeti törvény az MNB-pénzforgalomról szóló rendelkezése, illetve maga a Ptk. szabályozta a bank és a kártyabirtokosok közötti viszonyt. Mivel sok kérdés nem volt tisztázott, illetve a szabályok nem voltak összhangban az EU szabványaival, a 77/1999. (V. 28.) Korm. rendelet – alkalmazkodva a szolgáltatások és a technika fejlődéséhez is – nemcsak szűken a bankkártyák kibocsátására és használatára, hanem tágabb körben az úgynevezett elektronikus fizetési eszközre is vonatkozik. A rendelet szerint elektronikus fizetési eszközöknek tekintendők a távolról való hozzáférést biztosító fizetési eszközök (mint például a bankkártya) és az elektronikus pénzeszközök (ilyenek például a nálunk még nem elterjedt csipkártyák, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény – Htp. – szerinti készpénzkímélő fizetési eszközök, kivéve a csekket). A rendelet elősegíti az egyre gyarapodó bankkártyával kapcsolatos bűncselekmények következtében felmerülő – eddig szintén elég pongyolán szabályozott – kérdések tisztázását is.

Bankkártyák

A bankkártyaszerződés tárgya a bankkártya. A pénzintézetek által kibocsátott bankkártyáknak alapvetően három fajtája van: a betéti kártya, a hitelkártya és az előlegkártya. Mindháromfajta kártya lehet forint- vagy devizaalapú.

Betéti kártya

Magyarországon a kártyaforgalom legnagyobb részét a betéti kártyák teszik ki. A betéti kártyához jutás előfeltétele, hogy a kártyabirtokos bizonyos összeget helyezzen el a bankszámláján, ugyanis a kártyát csak akkor tudja használni, ha van fedezet a számláján.

Hitelkártya

A hitelkártyák esetében a kibocsátó előre meghatározott összeget hitelez a birtokosnak, aki anélkül vásárolhat, hogy lenne rá fedezete. A számla kelte és a kiegyenlítése közötti időtartamra a bank általában csak az esedékesség után számol fel kamatot.

Előlegkártya

Az előlegkártya tulajdonképpen a betéti kártya és a hitelkártya tulajdonságait ötvözi. A kártyabirtokosnak el kell helyeznie bizonyos összeget a számláján, amit azonban egy bizonyos összeg keretéig túlléphet, ezt azonban a következő hónapban ki kell egyenlítenie.

A piaci verseny élesedése miatt egyre bővülnek a bankkártyához kapcsolódó szolgáltatások. Egyes pénzintézetek más szolgáltatókkal közösen bocsátanak ki kártyát, amellyel az adott cég üzleteiben például egyes szolgáltatásokat vagy árucikkeket az ügyfél kedvezményesen kaphat meg.

Kincstári kártya

A bankkártyának sajátos fajtája az úgynevezett kincstári kártya. Ennél a Magyar Államkincstár az államháztartási törvény alapján köt valamely pénzintézettel bankkártyaszerződést annak érdekében, hogy a költségvetési szerv arra jogosult képviselői egyszerűbben használhassák fel a rendelkezésre álló összeget.

A kincstári körbe tartozó költségvetési szervek a kincstári kártya két típusát vehetik igénybe: az intézményi kártyát, amely a készlet és a kis értékű tárgyi eszközök beszerzésére, a nem rendszeres kis összegű szolgáltatások ellenértékének kiegyenlítésére és készpénzfelvételre szolgáló forintalapú, kizárólag belföldön használható elektronikus módon elfogadható fizetési eszköz, valamint a VIP ezüst vagy arany kártyát, amely a minisztériumok, külképviseletek, illetve költségvetési szervek vezető beosztású, valamint az intézmények vezetője által kártyahasználatra feljogosított dolgozók reprezentációs és utazási kiadásainak kiegyenlítésére és készpénzfelvételre szolgáló, külföldön és belföldön egyaránt használható elektronikus és hagyományos módon is elfogadható fizetési eszköz.

Kibocsátó

A pénzforgalomról szóló 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés szerint a hitelintézet a számlatulajdonosai részére bankkártyaszerződés alapján bankkártyát bocsáthat ki, amelynek segítségével a bankkártyabirtokosok készpénzt vehetnek fel, valamint áruk és szolgáltatások ellenértékét fizethetik meg a bankkártyát fizetésül elfogadó kereskedőknél, illetve szolgáltatóknál.

A készpénzkímélő fizetési eszközök kibocsátása és az ezzel kapcsolatos szolgáltatás engedélyköteles tevékenység. A bankoknak a következő tárgyi feltételek meglétét kell bizonyítaniuk: Be kell mutatniuk az elfogadóhelyekkel kötendő előszerződés tervezetét, a belföldi és külföldi szervezetekkel kötött szerződések mintáját. Többoldalú kölcsönös elfogadás esetén a kölcsönös elfogadást biztosító elszámoló szervezet nyilatkozatát is be kell mutatni arról, hogy a kérelmező hitelintézet felkerült a csatlakozásra. Be kell még mutatni az MNB részére a kibocsátó és az ügyfele közötti szolgáltatási szerződést, valamint a kibocsátó és az elfogadó vagy az elfogadókkal szerződő szervezetekkel kötött elfogadási szerződéseket, kettős (más hitelintézeten keresztül történő) kibocsátás esetén a más hitelintézet és a megbízó hitelintézet közötti megállapodás tervezetét. A kibocsátónak ezenkívül el kell készítenie a fizetőeszközök mintapéldányait és a tevékenység végzésére vonatkozó belső ügyviteli szabályzatát. Ezenkívül a banknak természetesen rendelkeznie kell a szükséges technikai feltételekkel is.

Elfogadóhely

Elfogadóhelynek tekinthető az a jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági szervezet és egyéni vállalkozás, amely az elektronikus fizetési eszköz elfogadására a kibocsátóval vagy más hitelintézettel szerződést kötött.

Kártyabirtokos

A kártyabirtokos az a természetes vagy jogi személy, aki a kibocsátóval kötött szerződés alapján jogosult a kártya használatára. A bankkártya tulajdonosa tehát az azt kibocsátó bank, míg az ügyfél csak birtokosa a kártyának. (1995 előtt a bankkártya birtokosa csak természetes személy lehetett, ma már azonban a business kártyák megjelenésével jogi személyek is lehetnek kártyabirtokosok.)

Bankkártyaszerződés

A kibocsátó csak az ügyfél kifejezett írásbeli kérelmére bocsáthat a rendelkezésére elektronikus fizetési eszközt. A kibocsátó köteles gondoskodni arról, hogy az ügyfél legkésőbb a szerződés aláírásáig megismerje az elektronikus fizetési eszköz használatának és őrzésének (biztonságban tartásának), valamint az ezekkel kapcsolatos felelősségének szabályaira vonatkozó szerződési feltételeket. A kibocsátó a kibocsátás során köteles gondoskodni arról, hogy az ügyfélen kívül senki más ne ismerhesse meg az ügyfélnek az elektronikus fizetési eszköz használatához szükséges személyazonosító kódját vagy más hasonló adatát.

Általános szerződési feltételek

A bankkártyajogviszony létrejöttének általában alapfeltétele, hogy az ügyfél rendelkezzen bankszámlával a kibocsátónál. Ennek hiányában a bank a bankkártyaszerződés előfeltételéül szabja a bankszámlaszerződés megkötését. A bank az ügyfél által benyújtott bankkártya iránti kérelmet – amely tulajdonképpen szerződéskötésre irányuló ajánlatnak számít – megvizsgálja, és joga van arra, hogy indokolás nélkül elutasítsa.

A bankok úgynevezett blankettaszerződéseket, tehát általános szerződési feltételeket alkalmaznak. Általános szerződési feltételnek minősül az a feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan előre meghatároz, és amelynek meghatározásában a másik fél nem működhet közre.

Egyes kártyatípusoknál a bankok bizonyos összeg elhelyezését írhatják elő a bankszámlán, vagy megkövetelik, hogy a jövendő kártyabirtokos meghatározott összeget helyezzen letétbe. A hitelkártyák esetében szigorú vizsgálatnak vetik alá az ügyfél hitelképességét.

A szerződés tartalma

A megfelelő szabályozás hiánya miatt korábban az ügyfelek sokáig kiszolgáltatottak voltak a pénzintézeteknek, hiszen néhány dolgot leszámítva, teljesen a bankokra volt bízva, hogy miképp alakítják ki a szerződések tartalmát. Ezen a helyzeten változtatott az elektronikus fizetési eszközök kibocsátásáról és használatáról szóló 77/1999. (V. 28.) Korm. rendelet, amely a korábbi szűkszavú szabályozáshoz képest részletesen előírja a kibocsátó és a birtokos közötti szerződés kötelező tartalmi elemeit, amelyektől csak a birtokos javára lehet eltérni.

A szerződésnek tartalmaznia kell az elektronikus fizetési eszköz leírását és használatának módját, a kibocsátó és a birtokos kötelezettségeit és felelősségét, ideértve a birtokostól az adott helyzetben általában elvárható mindazokat a magatartási szabályokat, amelyeket az elektronikus fizetési eszköz és a használathoz szükséges személyazonosító kód, illetőleg más hasonló azonosító használata és őrzése során be kell tartani. Szabályozni kell a szerződésben a birtokos egyes műveletekkel kapcsolatos kifogásai esetén rendelkezésre álló lehetőségekről szóló tájékoztatást, ideértve különösen a kifogás előterjesztésének és elintézésének módját, határidejét.

A külföldi használatra alkalmas elektronikus fizetési eszközzel végzett műveletek esetében a szerződésnek tartalmaznia kell a külföldi pénznemnek a bankszámla pénznemén történő átszámításnál alkalmazandó árfolyam meghatározásának módját. Fontos szabály, hogy a szerződésben meg kell határozni a felszámítható kamatot, jutalékot, díjat és költséget (ideértve az állandó költségeket is), valamint a kamatszámítás szempontjából figyelembe veendő napot (értéknap), amennyiben az eltér a könyvelés napjától. Tartalmaznia kell a szerződésnek továbbá a kibocsátónak azt a kötelezettségét is, hogy a bankszámlakivonatra vonatkozó előírások szerinti tartalommal, módon és gyakorisággal – bankszámlakivonattal, bankszámla hiányában számla kiállításával – értesíti a birtokost az elektronikus fizetési eszközzel végzett műveletekről.

Bejelentés

A birtokos kötelezettségei

A birtokos köteles a kibocsátónak vagy az általa megbízott, a szerződésben meghatározott intézménynek haladéktalanul bejelenteni, hogy az elektronikus fizetési eszköz kikerült a birtokából (őrzése alól). Be kell jelentenie azt is, ha a fizetési eszköz használatához szükséges személyazonosító kód vagy más hasonló azonosító adat jogosulatlan harmadik személy tudomására jutott, illetve a bankszámlakivonaton jogosulatlan műveletet tüntettek fel.

A kibocsátó kötelezettségei

A kibocsátó köteles gondoskodni arról, hogy a birtokos a bejelentését távközlési eszköz útján a hét bármely napján, a nap bármely szakában megtehesse.

A bejelentésekről olyan nyilvántartást kell vezetni, amely megbízhatóan, megváltoztathatatlanul és utólag legalább 5 évig megállapíthatóan biztosítja a bejelentések időpontjának és tartalmának bizonyítását. A kibocsátó a birtokos kérelmére is köteles igazolást kiadni arról, hogy a birtokos tett-e bejelentést, és ha igen, mikor és milyen tartalommal.

Felelősségi kérdések

A bejelentés megtételét megelőzően bekövetkezett kárért a birtokos, a bejelentés megtételét követően bekövetkezett kárért a kibocsátó felel. A kibocsátó mentesül a felelőssége alól, ha bizonyítja, hogy a kár a birtokos szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott szerződésszegése folytán következett be.

Bejelentés esetén a kibocsátó köteles az elektronikus fizetési eszköz további használatának megakadályozása érdekében minden, a kibocsátótól általában elvárható intézkedést megtenni akkor is, ha a birtokos az elektronikus fizetési eszköz használata és őrzése során megszegte a szerződés előírásait. A kibocsátó felel az intézkedés elmulasztása miatt bekövetkezett kárért. (Korábban – ha a kártya valamilyen ok folytán kikerült a birtokos birtokából – a pénzintézet nem volt köteles a bejelentés pillanatában letiltani a kártyát, hanem bizonyos időintervallumot határozhatott meg.)

A kibocsátó felel azért a kárért is, amely a bejelentéssel kapcsolatos kötelezettségének elmulasztásából származik, ideértve azt a kárt is, amely abból származik, hogy a birtokos technikai-műszaki ok miatt nem tudott eleget tenni a bejelentési kötelezettségének. Ez alól a felelősség alól a kibocsátó akkor mentesül, ha a kibocsátótól általában elvárható intézkedéseket megtette.

A bankszámla vezetésével, illetve a számla kiállításával összefüggésben a kibocsátó és a birtokos közötti jogviszonyban felmerülő olyan felelősségi kérdésekre, amelyek nem az elektronikus fizetési eszköz harmadik személy által történő jogosulatlan használatával kapcsolatosak, a polgári jog általános szabályai az irányadók.

A kibocsátó és a birtokos között keletkezett jogvitában a kibocsátót terheli annak bizonyítása, hogy a művelet lebonyolítását nem befolyásolta technikai-műszaki hiba vagy az érdekkörében felmerült más hiányosság.

Számlakivonat

A bankszámlakivonatnak minden esetben tartalmaznia kell az egyes műveletek összegét és időpontját, a külföldön történő használatra alkalmas elektronikus fizetési eszközzel, külföldi pénznemben végzett művelet esetén a külföldi pénznemben meghatározott értéket és a külföldi pénznemnek a bankszámlapénz nemére történő átszámításánál alkalmazott árfolyamot, az egyes műveletek összegét és időpontját.

BANKKÁRTYÁS VISSZAÉLÉSEK

A bankkártyák számának ugrásszerű emelkedésével jelentősen megnőtt a bankkártyával kapcsolatos bűncselekmények száma. A konkrét adatokat csak becsülni lehet, hiszen maguk a pénzintézetek igyekeznek eltitkolni, hogy valójában mekkora káruk keletkezett a viszszaélésekből. A Magyar Nemzeti Bank jelentése szerint 1998-ban 915 millió forint kárt okoztak a visszaélések. A pénzintézetek igyekeztek az őket ért károkat az ügyfélre terhelni, ezért a 77/1999. (V. 28.) Korm. rendelet szabályozta, hogy a bankok mely esetekben háríthatják a kárt a kártyabirtokosra.

A Büntető Törvénykönyvben (Btk.) 1994 óta szerepelnek önálló tényállások a bankkártyával kapcsolatos bűncselekményekre, amelyek átfogják mind maga a kártyabirtokos által, mind harmadik személy által elkövetett cselekményeket.

A jogalkotó az új elkövetési formákhoz és technikákhoz alkalmazkodva folyamatosan bővíti a tényállásokat és a büntetendő cselekményeket. A növekvő számú viszszaélések visszaszorítására azonban nem elegendő a jogi szabályozás, hanem maguknak a pénzintézeteknek is törekedniük kell a hatékony és korszerű megoldások kialakítására, amellyel biztonságosabbá tehető a bankkártyák használata.

Fedezetlen bankkártya felhasználása

"Aki fedezetlen bankkártyát használ fel, amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő."

E bűncselekmény címét és szövegét az 1996. évi LII. törvény 22. §-a iktatta be a Btk.-ba 1996. augusztus 15-ei hatállyal. A törvény indokolása szerint a bankkártya használata egyre inkább elterjedt, felhasználásának lehetősége szélesedik. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ha a bankkártya tulajdonosa a számára biztosított hitelkeretet jelentősen túllépi, szándéka nem feltétlenül az összeg eltulajdonítása volt. Az esetleges ilyen szándék egyrészt nehezen is bizonyítható.

Bankkártya-hamisítás

"Aki

• felhasználás céljából bankkártyát meghamisít vagy hamis bankkártyát készít,
• hamis vagy meghamisított bankkártyát megszerez,
• ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Ugyanígy büntetendő az is, aki a bankkártya-hamisítást a csekkgarantáló kártyához tartozó csekkre nézve követi el. Aki bankkártya-hamisításra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt pénzbüntetéssel büntetendő."

A bűncselekményt az 1994. évi IX. törvény 26. §-a iktatta be a Btk.-ba 1994. augusztus 15-ei hatállyal, majd az 1998. évi LXXXVII. törvény 75. §-a egy új, (3) bekezdéssel egészítette ki a törvényi tényállást.

Az elkövetési magatartás a bankkártya meghamisítása, a hamis bankkártya készítése, illetve ezek megszerzése. A bankkártya meghamisítása azt jelenti, hogy az elkövető az eredeti, a pénzintézet által kibocsátott kártyán, plasztiklapon olyan beavatkozást végez, amelynek következtében a kártya használatának feltételei megváltoznak, s új vagy bővebb szolgáltatások igénybevételét teszik lehetővé.

A hamis bankkártya készítése a technika rohamos fejlődése következtében egyre kevesebb gondot jelent a műszakilag felkészült elkövetők számára. A hamis bankkártya készítése jelentheti egyrészt egy olyan hagyományos értelemben vett bankkártya, plasztiklap elkészítését, amely egy már létező bankkártya utánzásának felel meg, másrészt létrehozhat olyan bankkártyát, amelyet az ellenőrző programok elfogadnak. A végterméknek nem kell feltétlenül a hagyományos bankkártyához hasonlítania, elegendő, ha annak megfelelően funkcionál, és technikailag alkalmas a kívánt műveletek elvégzésére.

A hamis vagy meghamisított bankkártya megszerzése gyakorlatilag a bankkártya vagy a csekkgarantáló kártyához tartozó csekk birtokbavételét jelenti. A megszerzésnek kizárólag a bankkártyára vagy az annak megfelelően funkcionáló termékre kell vonatkoznia, így nem tartozik e körbe a PIN-kód vagy a SET-szabványban működő kártyaazonosító szám jogtalan megszerzése.

Visszaélés bankkártyával

"Aki

• hamis vagy hamisított bankkártyát jogtalan haszonszerzés végett felhasznál,
• bankkártyát jogosulatlanul felhasznál,
• a hamis, a hamisított vagy a jogosulatlanul használt bankkártyával történő fizetést elfogadja,

és ezzel kárt okoz, bankkártyával visszaélést követ el.

A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, ha a bankkártyával visszaélés kisebb kárt okoz, vagy a bűncselekményi értékhatárt meg nem haladó kárt okozó bankkártyával visszaélést

• bűnszövetségben,
• üzletszerűen

követik el.

A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

• a bankkártyával visszaélés nagyobb kárt okoz,
• a kisebb kárt okozó bankkártyával visszaélést bűnszövetségben, illetve üzletszerűen követik el.

A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

• a bankkártyával visszaélés jelentős kárt okoz,
• a nagyobb kárt okozó bankkártyával visszaélést bűnszövetségben, illetve üzletszerűen követik el.

A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

• a bankkártyával visszaélés különösen nagy kárt okoz,
• a jelentős kárt okozó bankkártyával visszaélést bűnszövetségben, illetve üzletszerűen követik el.

Az előzőek szerint büntetendő az is, aki a visszaélés bankkártyával bűncselekményét a csekkgarantáló kártyához tartozó csekkre nézve követi el."

A bűncselekményt az 1994. évi IX. törvény 27. §-a iktatta a Btk.-ba 1994. augusztus 15-i hatállyal, annak felismerése folytán, hogy az alapvetően csalásszerű magatartás – közvetlenül megtévesztett személy hiányában – e törvényi tényállás megfogalmazása nélkül nemigen lenne büntethető cselekmény.

A hatályos szöveget az alapeseti tényállást illetően az 1998. évi LXXXVII. törvény 76. §-a fogalmazta meg 1999. március 1-jei hatállyal, jelentősen tágítva az elkövetési magatartások körét.

Az elkövetési magatartás megfogalmazása gyakorlatilag felöleli a bankkártya jogtalan vagy jogosulatlan felhasználásának, illetve a teljesítés elfogadásának szinte valamennyi lehetséges változatait. Az egyik elkövetési magatartás a hamis vagy hamisított bankkártya jogtalan haszonszerzés végett történő felhasználása. A felhasználás jellemzően pénz felvételét, illetve áru vagy szolgáltatás ellenértékének kiegyenlítését jelenti. Figyelemmel azonban arra, hogy a technika fejlődése a hagyományos felhasználási módokat jelentősen szélesíti és szélesítheti, s így a bűncselekmény szempontjából a felhasználási módokat sem lehet taxatíve meghatározni, a felhasználás lényege abban foglalható össze, hogy a bankkártya felhasználása alapvetően a kártya funkciójának megfelelően, a kibocsátás céljára történő használatát jelenti. Nem tartozik tehát ebbe a körbe a bankkártya eladása, elzálogosítása, letétbe adása, vagy bármilyen más forgalmazása. Ezekben az esetekben az elkövető nem a bankkártyával visszaélésért, hanem az egyébként előcselekménynek minősülő bankkártya-hamisításért tartozik büntetőjogi felelősséggel.

A bankkártyával készpénz vehető fel az ATM (automatic teller machine) bankjegykiadó automatákból, a bankokból és egyéb erre jogosult pénzintézeteknél közvetlenül, továbbá ténylegesen végzett vásárlások és igénybe vett szolgáltatások pénzbeli ellenértéke egyenlíthető ki, ahol POS- (Point of Sale) terminál, elektronikus bankkártya-elfogadó berendezés működik.

A hagyományos felhasználási módokon túlmenően egyre gyakoribbá válnak az interneten keresztül történő vásárlások, amikor a kártya hagyományos felhasználása természetszerűleg szóba sem jöhet, ugyanis ilyenkor nem a bankkártya fizikai valóságára, hanem kizárólag annak adataira lép működésbe a virtuális üzlet.

Megfelelő szakismeretekkel rendelkező személyek arra alkalmas szoftver segítségével olyan kártyaszámokat is generálhatnak, amelyeket az üzlet ellenőrző programja elfogad, és így az utasítást teljesíti. Az így keletkezett károkat igyekszik kiküszöbölni – az egyelőre még csak nagy- és kiskereskedelmi üzletek között használatos SET-szabvány keretében – a pénzintézettől vásárolható azonosító szám.

Az elkövetési magatartás csak akkor tényállásszerű, ha a felhasználás jogtalan haszonszerzés végett történik. Az elkövetési magatartások sorában harmadik elkövetési módként fogalmazza meg a tényállás azt az esetet, amikor a bűncselekmény azáltal valósul meg, hogy az elkövető elfogadja a hamis vagy hamisított, vagy jogosulatlanul használt bankkártyával történő fizetést. A készpénzfelvétel az esetek többségében ATM bankjegykiadó automatákból történik, ugyanakkor gyakorta előfordul, hogy a bankkártya felhasználásával az arra feljogosított pénzintézetnél közvetlenül pénztárból vesznek fel készpénzt. Természetesen nem zárható ki, hogy a kifizető tisztában van a bankkártya hamis vagy hamisított voltával, netán a bankkártya jogosulatlan használatával, azonban ez a magatartás a bankkártyával visszaélés bűntette, illetve vétsége keretében értékelhető.

Mogyorósi István

A bankkártyaszerződés módosítása A kormányrendelet kötelezi a hitelintézeteket, hogy 1999. december 1-jei hatállyal az új szabályoknak megfelelően módosítsák az üzletszabályzataikat. Ezenkívül a hitelintézet köteles kezdeményezni a rendeletben foglalt szabályoknak meg nem felelő szerződés módosítását. A hitelintézet olyan időpontban köteles értesíteni a birtokost a szerződés módosítására irányuló ajánlatáról, hogy a birtokosnak harminc nap álljon rendelkezésre arra, hogy 1999. december 1-jei hatállyal elfogadja-e a hitelintézetnek a szerződés módosítására irányuló ajánlatát, vagy felmondja-e a szerződést. Ha a birtokos a szerződés módosítására irányuló ajánlat kézhezvételétől számított harminc napon belül az ajánlat elfogadásáról nem nyilatkozott, illetve ez időn belül a szerződés felmondásának jogával nem élt, úgy a szerződés a hitelintézet által tett ajánlat szerinti tartalommal módosul. E jogkövetkezményekről szóló tájékoztatást a szerződés módosítására irányuló ajánlatnak – a figyelem felkeltésére alkalmas módon – tartalmaznia kell. Egyéb esetekben akkor kerülhet sor egyoldalú szerződésmódosításra, ha a hitelintézet a szerződésben kikötötte az egyoldalú módosítás jogát, és a módosításra irányuló ajánlatáról a birtokost közvetlenül értesítette. A módosítás a szerződésben vagy az ajánlatban meghatározott időtartam elteltével – amely nem lehet rövidebb az ajánlat kézhezvételétől számított harminc napnál – hatályba lép, kivéve ha a birtokos – az említett felmondási idő alatt – a szerződést felmondja. A felmondási idő lejártáig a szerződés az eredeti feltételekkel áll fenn.