A katasztrófaelhárítás és a lakosságvédelem rendszerének nemzetközi jogi alapjait az 1971-ben elfogadott genfi konvenció polgári lakossági vagyonvédelemről szóló cikkelye rakta le, amelyet Magyarország 1989-ben ratifikált. Az egységes magyarországi katasztrófarendszer létrehozására az első kísérletet 1986-ban tették, egy honvédelmi bizottsági határozat formájában, de Orovecz István vezérőrnagy, a polgári védelem országos parancsnokság vezetője szerint az egységes rendszer a mai napig nem alakult ki.
A rendszerváltást követően újra kellett gondolni a védelmi-irányítási-igazgatási rendszerben is a következő évtized és a XXI. század várható kihívásait. A két világrendszer szembenállásának megszűnésével ugyanis csökkent a jelentősége a korábban jellemző katonai jellegű felkészülésnek. A polgári védelem a katasztrófaelhárítás feladatkörét négy alapvető területre osztotta. Az első feladat a megelőzés, a kárenyhítés: az erre vonatkozó törvények, jogszabályok, az ebben részt vevő szervezetek tevékenységére vonatkozó előírások, az állampolgárok, a gazdálkodók kötelességeinek, az önkéntes szervezetek bevonhatóságának kidolgozását jelenti. Idetartozik a hatósági feladatok megszabása és érvényesítése, az építési szabványok betartása, a biztosítási ösztönzés és még sok egyéb. Nagyon közel állnak ehhez a felkészítési feladatok, így például az oktatás, a gyakoroltatás. Ma már ennek a legfontosabb módszere a tájékoztatás, az információs anyagok eljuttatása a lakossághoz, de vannak különböző gyakorlatok is. (A nukleáris balesetek riasztórendszerét például havonta üzembe helyezik, kétszer teljes, tíz alkalommal pedig csökkentett próbariasztást tartanak.) A különböző monitoringrendszerek telepítése és korszerűsítése, a reagáló szervezetek készenléti fokozatban tartása, az országos és a helyi veszélyhelyzetek felmérése, a katasztrófaelhárítás terveinek, az adattáraknak az elkészítése éppen úgy idetartozik, mint a szükséges anyagok, eszközök felmérése, a kölcsönös segítségnyújtási szerződések megkötése, a készenléti helyzetek meghatározása, modellezése.
– A katasztrófaelhárítási feladatok 90 százalékát a megelőzésnek és a felkészítésnek kell kitölteni – hangsúlyozza Orovecz István. Ha ugyanis ez jól működik, a nemzetközi tapasztalatok szerint mintegy az ötödére lehet csökkenteni a károkat.
A következő fázis a beavatkozás, a konkrét kárelhárítás, ami általában a legrövidebb ideig, az esetek többségében a közvetlen életveszély elhárításáig tart. A siker sokszor azon múlik, hogy mennyire olajozott a különböző szervezetek, a mentők, tűzoltók, más alakulatok tevékenységének koordinációja. A negyedik feladat a helyreállítás.
A polgári védelem a közigazgatás szervezeti rendszeréhez igazodva épül fel, hivatásos szervezetei a helyi (132), a megyei és a fővárosi (20) parancsnokságok és az országos parancsnokság. A hivatásos és alkalmazotti állomány jelenleg 970 fő. Ezenkívül működnek a lakosságból szervezett munkahelyi, települési és területi polgári védelmi szervezetek, amelyek szintén bevethetők a legkülönbözőbb helyzetekben. Ezek közé tartoznak a különleges mentőcsoportok is, mint például a budapesti Központi Mentőszolgálat, amelynek 300 önkéntes tagja van, civilek és hivatásos polgári védelmisek. Speciális feladatokra vállalkoznak, a környezetvédelemtől a természeti katasztrófák okozta károk enyhítéséig.
Működik nemzetközi segítségnyújtásra kiképzett csoport is, amely nyolcvan főből áll (orvosok, különböző, magasból és mélyből mentők, kutyások). Az önkéntes szervezetekkel – amennyiben megfelelnek a nemzetközi követelményeknek, és maguk is igénylik – a polgári védelmi parancsnokság együttműködési megállapodást köt, szükség esetén hozzájuk fordul és munkájukhoz jelentős segítséget nyújt. A civil mentőcsoportok önkéntes alapon, minden fizetség nélkül dolgoznak. Az egyébként jól működő rendszernek ez nagy hibája, a kérdés mielőbbi rendezést igényel – hangsúlyozta Orovecz István –, bár a katasztrófavédelmi törvény is adós maradt ezzel a témával. Ez hátráltatja többek közt az önkéntes tűzoltóegységek működését is. Korábban ugyanis az állami vállalatok munkaidőben "elengedték" a dolgozóikat, ma már a magáncégektől ez nem várható el, az önkéntes mentők viszont egzisztenciális hátrányba kerülnek e tevékenységük miatt. A polgári védelem jelenleg legfeljebb úgy tud segíteni, hogy bizonyos eszközöket megvásárol és bérbe vagy használatba adja a civil szervezeteknek. Orovecz célszerűnek tartaná, ha a költségvetésben külön katasztrófaalapot hoznának létre, illetve a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság büdzséje rendelkezne erre a célra megfelelő nagyságú kerettel.
A polgári védelmet itthon évente 70-100 esetnél vetik be. Az utóbbi években nemzetközileg kifejezetten felértékelődött a segítségnyújtás, 1996 óta a magyar mentőket minden évben igénybe vették.
Ha egy országnak nemzetközi segítségre van szüksége, fordulhat közvetlenül a szomszédjához, az ENSZ-en keresztül a világ országaihoz, vagy a NATO-katasztrófaközponton keresztül a tagországokhoz és a békepartner országokhoz. Bármilyen kérés érkezik, nálunk először a polgári védelemhez fut be, onnét továbbítják a kormányhoz, amely eldönti, hogy kíván-e segítséget nyújtani, s ha igen, milyen formában. Ha olyan ország kér segítéget, amellyel kétoldalú megállapodás van érvényben, akkor a két szervezet közvetlenül keresi meg egymást. Ez történt a törökországi földrengésnél is. A Polgári Védelmi Országos Parancsnokságnak csaknem valamennyi környező országgal, valamint Németországgal, Törökországgal, Oroszországgal, Hollandiával kétoldalú együttműködési megállapodása van.