Magyarország közepesen katasztrófaveszélyes terület: az árvizek 809, a veszélyes anyagok hatásai 576, ezek szállítása további 554, a nukleáris veszélyeztető hatások pedig 73 települést kiemelten veszélyeztetnek. Hogy a bekövetkező vészhelyzetekre idejekorán lehessen készülni, a mindenkori államszervezet létrehozza a maga intézményeit. Az Antall-kormány a rendszerváltást követően dolgozta ki a demokratikus államberendezkedéshez igazodó katasztrófavédelmi filozófiáját. Ennek lényegét Németh Sándor, a Miniszterelnöki Hivatal Védelmi Koordinációs Titkárságának vezetője a következőképpen foglalta össze: Mivel Magyarország katasztrófavédelemre fordítható forrásai korlátozottak, a védelmi rendszereket és eszközöket koncentrálni kell. Már csak azért is, mert a katasztrófa természetétől függetlenül az ilyenkor szükséges eszközök jó része azonos. Kórházi ágyra, egészségügyi felszerelésre vagy élelmiszer-tartalékra akármilyen helyzetben egyaránt szükség van. Annak pedig kicsi az esélye, hogy egyszerre többféle katasztrófa is bekövetkezzék. Tehát, ha a veszélyhelyzetek nem egymással párhuzamosan következnek be, sokkal kisebb szükségkészlet is elegendő. Ebből adódott az az ötlet, hogy megvizsgálják, Magyarországon melyek azok a funkciók, amelyeknek minden körülmények között létezniük kell. Ilyen a közigazgatás működésének fenntartatása. Szükséges a nemzetgazdaság erőinek koncentrálása, a számítástechnikától a szállítóeszközökig, az egészségügyi szolgálattól a híradástechnikáig, a tájékoztatásig. A harmadik fontos terület a lakosság élet- és vagyonbiztonságának, valamint a közvagyonnak a védelme, vagyis a klasszikus polgári védelem. Ugyanilyen fontos a lakosság folyamatos ellátása is.
E tényezők mérlegelése alapján alakult ki az a koncepció, hogy integrált védelmi biztonsági rendszerre van szükség. Ezt nevezik ma a védelmi felkészítés és az országmozgósítás rendszerének. Az Antall-kormány a koncepciót 1992. január 24-én fogadta el, szigorúan titkos határozatként. Ezt követően sorra jelentek meg a koncepció alapgondolatát követő jogszabályok, a honvédelmi, a rendőrségi, a polgári védelmi törvénytől a vízügyi szabályozásig.
A védelmi szervezet
Korábban is működtek megyei szinten különböző kárelhárító bizottságok. A számos bizottságban azonban többé-kevésbé ugyanazok az emberek ültek. Ezekből a szervezetekből alakultak ki a megyei védelmi bizottságok, amelyekben mindazok a szakemberek megtalálhatók, akik katasztrófahelyzetben számításba jöhetnek. A megyei védelmi bizottság irányítja a helyi védelmi szerveket, amelyekért viszont konkrétan a polgármester, illetve a jegyző felel. De például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 228 település van, egy árvízvédelmi feladat megoldása szinte lehetetlenné válna, hiszen a megyei bizottság képtelen ennyi polgármesterrel tartani a kapcsolatot. Az összehangolt kárelhárítás érdekében jöttek létre a helyi vagy területi védelmi bizottságok, amelyek a megyei jogú városok, illetve a megyei védelmi bizottság által erre kijelölt települések, valamint az agglomerációt képező települések részvételével alakulnak a megye nagyságától, a populációtól és egyéb körülményektől függően. Megyénként öt és tizenhat közötti helyi bizottság található. A legtöbb helyi védelmi bizottság természetesen Budapesten alakult, mivel minden kerület létrehozott egyet.
Németh Sándor szerint a veszélyhelyzetre való felkészülés alapvetően a kormány feladata. Kijelöli a különböző országos hatáskörű szervezetek, a megyei védelmi bizottságok teendőit, a vészhelyzet elhárításában részt vevőket. A kormány a védelmi felkészítési feladatának a Miniszterelnöki Hivatal Védelmi Koordinációs Titkárságán keresztül tesz eleget.
A rendszerben néhány minisztérium kiemelt jelentőségű. Mindenekelőtt a Külügyminisztérium szerepe rendkívül fontos. Számos olyan veszélyforrás van ugyanis, ami ellen először nem erővel, hanem diplomáciai, politikai úton kell fellépni. A külkapcsolatok abból a szempontból is fontosak, hogy kis ország lévén, katasztrófavédelmi szempontból eléggé kiszolgáltatottak vagyunk, mindenekelőtt a szomszédos országoknak. A vízgyűjtők határai nem esnek egybe az államhatárokkal, ezért rendkívül sok múlik azon, milyenek a vízügyi szakmai kapcsolataink.
A Honvédelmi és a Belügyminisztérium, valamint a KHVM ugyancsak kulcsfontosságú szerephez jut a katasztrófaelhárításban. A földművelésügyi tárca szintén érintett, egyrészt az agrárium miatt, másrészt azért, mert az állami tartalékok nagy része fölött rendelkezik. A miniszter irányítja a tartalékgazdálkodási közhasznú társaságot, amelynek fő feladata, hogy tárolja, illetve forgassa az ország központi tartalékait. A Gazdasági Minisztériumnak ebben a felállásban alapvetően igénykielégítő funkciója van.
– Most azon dolgozunk – mondta Németh Sándor –, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium is nagyobb súlyt kapjon az integrált védelmi-felkészítési rendszerben. A környezeti és természeti károk veszélye ugyanis felfogható katasztrófaforrásként is, hiszen pillanatok alatt súlyos tragédiák következhetnek be. Ez azt is mutatja, hogy a rendszer nyitott, bővíthető és a szükséges irányba fejleszthető.
| Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) helyi egységeinek a katasztrófaelhárításra nincsenek megfelelő járműveik, ezért kiegészítő szerepet játszhatnak más szervek – például a polgári védelem és a tűzoltóság – mellett. A veszélyeztetett területekről kihozott, arra rászoruló embereket viszont a "munkamegosztás" szerint a kórházakba már a mentőknek kell beszállítaniuk. Az elmúlt egy évben a zalai gázkitörés, a tavaly őszi árvíz és a februári hatalmas havazás alaposan igénybe vette a mentőszolgálatot is. Az OMSZ munkatársai ezekben az esetekben rendre soron kívüli többletszolgálatot teljesítettek (olykor azért is, mert egyszerűen nem is tudtak hazajutni otthonaikba), illetve pihenő kollégáikat is berendelték segíteni. Központi akciót jelentett, amikor 1998. február 11-én az OMSZ úgy döntött: a hóhelyzet miatt időlegesen a fővárosból Miskolcra és Debrecenbe telepíti át mentőhelikopterét. Ez azután jó szolgálatot tett azoknak a bajba jutott állampolgároknak, akiket művese-kezelésekre vagy egyéb sürgős okok miatt kellett beszállítani valamelyik gyógyintézménybe. (A jövőbeni hasonló akciókat korlátozza, hogy ma csak Budapesten és Balatonfüreden van bevethető helikopter, illetve szeptember első napján Szegeden avattak új bázist.) A rendkívüli katasztrófakárok az elmúlt időszakban mintegy 35 millió forint váratlan többletkiadást okoztak az OMSZ-nek. Ezt végül az egészségügyi tárca 31 millió forinttal kipótolta, így nem maradt lyuk a mentőszolgálat büdzséjében. B. I. |
Alkotmányos alapok
A védelmi rendszerben az irányítás, a döntési jogosultság, a jog- és hatáskörök alkotmányos alapokon nyugszanak. Az alkotmány négy minősített időszakot rögzít, és a sorrend a súlyosságot is kifejezi. Ezek a háborús helyzet, a szükségállapot (országon belüli, fegyveresen elkövetett, alkotmányosság elleni erőszakos cselekmények, valamint a nagy kiterjedésű természeti katasztrófák esetén), a veszélyhelyzet, amit elemi csapás, például három napon túli, intenzív hóesés okozhat. A negyedik minősített helyzet a külső csapatok váratlan betörése.
A minősített helyzet kezelésének lényege, hogy el kell térni a békeidejű jogrendtől, bizonyos alkotmányos jogokat átmenetileg fel kell függeszteni vagy korlátozni, mert a válság másként nem oldható meg. Éppen azért állapított meg az alkotmány szigorú kritériumokat a minősített helyzetekre, hogy ezzel a hatalommal ne lehessen visszaélni.
A minősített helyzetet ki kell hirdetni. Rendkívüli és szükségállapotban erre az Országgyűlés jogosult. Elképzelhető olyan nagy természeti katasztrófa, hogy az Országgyűlést sem lehet összehívni. Ilyen esetben a köztársasági elnök az, aki az első két minősített időszakot kihirdetheti. Megvannak a jogi garanciái annak is, hogy a köztársasági elnököt ne vezethessék félre. Ilyen súlyos esetben a miniszterelnöknek, az Országgyűlés és az Alkotmánybíróság elnökének, egymástól függetlenül, külön-külön is ki kell nyilvánítania, hogy az Országgyűlés összehívása akadályoztatva van, és valóban fönnáll a minősített helyzet. A köztársasági elnök ezt követően hirdetheti ki a rendkívüli vagy a szükségállapotot, természetesen abban az esetben, ha maga is egyetért vele. Az államhatalmi ágak közötti fékek és egyensúlyok rendszere – ezekben a kényes helyzetekben – fokozottan működik. A harmadik és negyedik minősített helyzetben a kormány nyilvánítja ki a veszélyhelyzetet. Ezt tette meg a miniszterelnök, amikor elrendelte a rendkívüli árvízvédelmi készültséget, és egyben kinyilvánította a veszélyhelyzetet.
A kihirdetés lényegében arra szolgál, hogy be lehessen vezetni a rendkívüli intézkedéseket. A minősített időszakra vonatkozó szabályokat, téziseket a honvédelmi törvény tartalmazza, a 199. paragrafustól kezdődően. Felsorolja, hogy milyen területen milyen szabályok vezethetők be, de az alkotmányban megfogalmazott alapvető emberi jogok soha, még minősített időszakokban sem függeszthetők fel.
A védekezés forrásai
A természeti csapások következményeinek felszámolására idejekorán meg kell teremteni a feltételeket. Például tartalékképzéssel. Állami tartalékban azok a termékek, anyagok, eszközök vannak, amelyek felhasználására több tárca tarthat igényt. Amennyiben csak egy tárca tudja felhasználni az adott tartalékot, akkor a felhasználó tárca tartja magánál. Ily módon a távközlési tartalékokról a közlekedési és hírközlési minisztérium gondoskodik közhasznú társaság formájában. A központi tartalékokkal az FVM gazdálkodik. Ez speciálisan magyar megoldás, más országokban a költségvetés tartja fenn a raktárakat, gondoskodik a készletek állandó karbantartásáról, feltöltéséről.
Mennyibe kerül egy-egy veszélyhelyzet kezelése? Az idei árvíz 35-40 milliárd forintba. De egy ennél kiterjedtebb katasztrófa esetén több száz milliárd forintos kár is bekövetkezhet. Ilyenkor felborul az ország költségvetése, az Országgyűlésnek törvényt kell módosítania. Eltérőek a vélemények arra vonatkozóan, hogy a költségvetésben kell-e bizonyos összeget elkülöníteni a katasztrófavédelemre. Az egyik oldal a biztonság és a gyorsaság érdekében érvel mellette, az ellenzők viszont azt mondják, mivel előre egyáltalán nem lehet megmondani, hogy mikor, milyen katasztrófa fog bekövetkezni, a költségeit sem lehet félretenni. Sokkal fontosabb, hogy legyen egy olyan rendszer, amely azonnal finanszírozni tudja a kiadásokat. Egyelőre ez a szemlélet győzött.
A kormánynak rendelkezésére áll a szabadon felhasználható tartalékkeret. Jelenleg ez 13-14 milliárd forint. A miniszterek kezében is van ilyen eszköz: átcsoportosíthatják, halaszthatják egyéb kiadásaikat.
A kormány minden évben jóváhagyja a katasztrófavédelmi rendszer feladattervét, amely meghatározza a tárcák és a különböző résztvevők, védelmi bizottságok központi feladatait. Ezenkívül ez utóbbiak saját maguknak is készítenek feladattervet, amelyben a területi szervek és résztvevők számára jelölik ki az elvégzendő tennivalókat. A védelmi bizottságok rendszeresen üléseznek, a feladatterveket pedig gyakorlatokon próbálják ki. Volt már gazdaságmozgósítási, egészségügyi, közlekedési katasztrófagyakorlat. Az árvízvédelem kiemelt terület, a modellezést 1995-ben kezdték el. Hogy nem alakult ki az idén különösebb probléma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, minden bizonnyal annak köszönhető: a megyei védelmi bizottság éppen egy évvel azelőtt tartott a térségben átfogó vízvédelmi gyakorlatot. Rendszeresek a nemzetközi gyakorlatok is. Nagy előnyük, hogy a határ menti települések lakói, a védelmi szakemberek személyesen is megismerik egymást, és ennek köszönhetően valódi katasztrófahelyzetben sokkal nagyobb segítő- és együttműködési készséget tanúsítanak.
Az Inex (nukleáriskatasztrófa-elhárító) nemzetközi gyakorlaton a múlt évben Magyarország, azaz a BM, és azon belül a polgári védelem játszotta a vezető szerepet. Ezen az évente egyszer megrendezendő nagy gyakorlaton az európai országok zöme, sőt Kanada is részt vesz.
A NATO szintén évente rendez válságkezelési gyakorlatot. Ezekben általában egyszerre két katasztrófahelyzet párhuzamos megoldása is szerepel. Az egyik politikai, katonai biztonsági természetű: legutóbb például a Földközi-tenger egy elképzelt szigetén szimuláltak nemzetiségi konfliktust, s vele párhuzamosan Csapnál képzelt földrengés következményeivel kellett megküzdeniük a gyakorlat részvevőinek. A gyakorlaton a központi irányítást a Miniszterelnöki Hivatal látta el, a szakmai részt pedig az érintett tárcák vezényelték. A gyakorlatsorozat a jövőben kibővül a NATO és a Nyugat-európai Unió közös gyakorlatává.
| Vegyipari válságtervek A vegyipari társaságok biztonsági stratégiájában a fő hangsúly a katasztrófák megelőzésén van. Ezért létesítményeiket, berendezéseiket, gépeiket például folyamatos biztonságtechnikai ellenőrzéseknek vetik alá. Pontosan nehéz volna meghatározni, hogy mekkora összeget fordít a magyar vegyipar a biztonságra, a becslések szerint azonban mindenképpen milliárdos nagyságrendű tételről van szó. Ebbe a körbe tartozik a veszélyes anyagokra vonatkozó adatbázisok kezelése, karbantartása, a dolgozók oktatása, a mérési, ellenőrzési rendszerek kiépítése, és működtetése, illetve azoknak a kockázatelemzéseknek a készítése, amelyek alapján a katasztrófaelhárítási tervek készülnek. Egy-egy ilyen elemzés 10 millió forint körüli összegbe kerül. A felmérések szerint a környezetvédelmi fejlesztésekre a termelési érték 3 százalékát költik, ami a 300 milliárdos forgalmukat figyelembe véve 9 milliárd forintot jelent. A vegyiparban már a hatvanas években léteztek jól használható havária tervek, amelyek nem állami előírás, hanem önkéntes vállalás alapján készültek. Az érintett cégek környezetében a polgári védelem dolgozta ki a lakosság védelmére vonatkozó, úgynevezett külső mentési terveket, összehangolva az egyes társaságok belső katasztrófaterveivel. Ezek a tervek a rendszerváltozásig titkosak voltak, az érintett településeken élők sem ismerték azokat. A '90-es években a potenciális veszélyt jelentő cégekkel együtt rendszeressé váltak a közös gyakorlatok, amelyek lehetővé tették, hogy az érintett lakosság is valamelyest felkészülhessen egy adott vészhelyzetre. Időközben nyugat-európai minta alapján létrejött a Vegyipari Riasztási és Információs Központ (VERIK), amely kifejezetten a veszélyes anyagok szállítása során bekövetkező balesetek káros hatásainak csökkentésében játszhat rendkívül fontos szerepet. Az egy évvel ezelőtt felállított magyarországi rendszer központja a Mol Rt. százhalombattai finomítójában, az üzemi tűzoltóság ügyeletén van. Évente átlagosan 10 millió tonna veszélyes vegyi anyagot szállítanak a magyar országutakon, ezekkel a szállítmányokkal kapcsolatban átlagosan 50-100 esetben van szükség valamilyen szintű beavatkozásra. A rendszert alkotó alközpontokban telefonon és helyszíni tanácsadásra, illetve műszaki segítségnyújtásra kell felkészülni. A hét magyarországi alközpont közül egyelőre csak kettő, a Mol Rt. és a TVK Rt. képes erre. További három, a BVM, a Péti Nitrogénművek és a Nitrokémia erői egyelőre csak az első két fokozatra készültek fel. H. R. |
A védekezés regulái
A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvényt az Országgyűlés 1999. június 22-én fogadta el. Felkai László, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára szerint a törvény egyértelműen leszögezi, hogy a katasztrófák megelőzése és az ellenük való védekezés a katasztrófavédelem – nemzeti ügy, a védekezés egységes irányítása pedig állami feladat. A védekezést és a következmények felszámolását az erre a célra létrehozott szervek és a különböző védekezési rendszerek működésének összehangolásával, valamint a polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. törvény (pvt.) alapján létrehozott szervezetek bevonásával, illetve közreműködésével kell biztosítani. Ezek a hivatásos katasztrófavédelmi szervezetek, az önkormányzati (hivatásos) tűzoltóság, a gazdálkodó szervezetek, a Magyar Honvédség, a határőrség, a rendvédelmi szervek és az állampolgárok, az Országos Meteorológiai Szolgálat, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, az önkéntesen részt vevő társadalmi szervezetek, valamint a civil és az erre a célra létrehozott köztestületek.
A kétharmados törvény két részből áll: az egyik a közigazgatás feladatait határozza meg, a másik (a IV. fejezet) az ipari katasztrófák, a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés szabályait tartalmazza. A közigazgatásra vonatkozó fejezetek elsősorban szervezeti és szervezési feladatokat fogalmaznak meg, s leszámítva az informatikai beruházásokat, nem különösebben költségigényesek. Ezzel szemben az ipari katasztrófákkal kapcsolatos fejezetnek többmilliárdos anyagi kihatása van, ami főként a gazdálkodó szervezeteknél jelentkezik. A területet azonban mindenképpen szabályozni kellett, mert ez is része az Európai Unióhoz való csatlakozás kötelező követelményeinek. A törvénynek ez a fejezete – szemben a közigazgatásra vonatkozó szabályokkal, amelyek 2000. január elsején lépnek hatályba – bizonytalan határidejű. része ugyanis ez azoknak a környezetvédelmi követelményeknek, amelyek alól Magyarország nyolc évre derogációt kért. Egyelőre nem tudni, hogy Brüsszel mennyit fogad el, ez a tárgyalások második körében dől el. Az is lehet, hogy nem nyolc, hanem csak öt év lesz az átmenet ideje.
Egységes keretben
A közigazgatás területén a katasztrófavédelem egységes szabályozása viszont halaszthatatlanná vált. A komplexitás hiányára a legutóbbi ár- és belvízzel kapcsolatos események is rávilágítottak, amikor a kormánynak esetileg kellett dönteni, nemcsak a pénzek fölött, hanem a katasztrófaelhárítás szervezetéről is. Fel kellett állítani egy tárcaközi bizottságot, ami a helyreállítást és a kárenyhítést koordinálja. Korábban ilyen szervezet nem létezett, nyilván elsősorban azért, mert az utóbbi években szerencsére nem volt rá szükség. A védekezés, illetve a beavatkozás egyébként a bekövetkezett katasztrófa, válságesemény nagyságától és milyenségétől függ. Ha egy nagyobb hóesés elzár egy falut a külvilágtól, először helyi szinten kell a megoldást keresni, amiért a település polgármestere a felelős. Ha nem elegendőek az eszközei, erőforrásai, akkor jön a következő szint, a megyei védelmi bizottságok szintje, és ha még ez is elégtelen, akkor terjed ki a védekezés országos szintre. A törvény egyértelművé teszi, hogy ilyen esetekben a kormányzat felelőssége érvényesül. Nagyon lényeges, hogy a törvény megfogalmazza: ugyanez vonatkozik a megelőzésre is. A szabályozás, az anyagi források megteremtése, a szabványok, hatósági előírások megléte mind az állam felelősségi körébe tartoznak.
A törvény rendelkezik a katasztrófavédelem egységes szervezetének fölállításáról. A Katasztrófavédelmi Főigazgatóság gyakorlatilag a Polgári Védelmi Parancsnokság és a tűzoltóság összevonásából jön létre, de nem egyszerűen a két szervezet összeolvasztásáról van szó. Mindenekelőtt az infrastruktúrákat kell egységesíteni. Ez például azt jelenti, hogy az információs rendszert a rendőrség Teve utcai székházának meglévő, korszerű információs rendszeréhez kapcsolják. Ez látszik ugyanis a legésszerűbbnek, mivel nagy átalakításokra nincs szükség, rá kell csatlakoztatni a többi szervezet információs csatornáit is. A Teve utcai székház lesz az országos központja minden típusú válság kezelésének. Annál is inkább, mert a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság is ott kap helyet. Mint az államtitkár elmondta, a megyei polgári védelmi és tűzoltó-parancsnokságok összeköltöztetése már megkezdődött, sőt, öt megyében meg is történt. A belügyminiszter szeptember közepén öttagú bizottságot jelölt ki a konkrét feladatok gyorsított elvégzésére, a főigazgató személyéről pedig várhatóan október közepén döntenek.
A két szervezet fejlesztési terveit már az idén összehangolták, elkerülendő a párhuzamosságokat. Az összevonás – az államtitkár szerint – csak az első évben jelent némi többletkiadást, ugyanakkor megtakarítással is jár, hiszen a funkcionális apparátus létszáma ezáltal 20-30 százalékkal csökken.
Az összevonás koncepciójának kidolgozásánál két külföldi – egy angol és egy finn – szakértő tanácsait vették igénybe. Az Európai Unió országaiban ugyanis korántsem egységes a katasztrófavédelmi rendszer szervezete. E két országban működik a nálunk körvonalazodóhoz hasonló szervezet. Az EU a szervezeti feltételeket általában nem írja elő, csak az elvárt teljesítménykövetelményt határozza meg.
Mindeddig anyagi és műszaki eszközök terén sem a tűzoltóság, sem a polgári védelem nem volt elkényeztetve. Az idén azonban a tűzoltóság az úgynevezett ,,egyszázalékos törvény" kapcsán eszközparkjának fejlesztésére megkapja a biztosítótársaságok meghatározott bevételeinek egy százalékát. Felkai László szerint ez a forrás – bár év végéig az összeg még változhat – már most legalább egymilliárd forinttal növelheti a tűzoltóság költségvetését. Emellett a tűzoltóság az idén elnyert egy olyan PHARE-támogatást, amelynek segítségével gyorsabban létrejöhetnek az ország kilenc centrumában kialakítandó mentőállomások, amelyek koncentrálják a nagy értékű, speciális eszközparkot. A PHARE-program keretében ugyanis legalább három állomás költségeinek 50 százalékát fedezni tudja.
A polgári védelemre az Országgyűlés az idei költségvetésből több százmilliós fejlesztéseket szavazott meg. Ez már nagyságrendi előrelépés az utóbbi két-három évhez képest, ám az is tény, hogy még különösebben nem érezteti a hatását, mert éppen a katasztrófa-helyzetek miatt, alaposan kiköltekezett a szervezet. A közigazgatást érintő elvonások pedig éppen úgy sújtották, mint másokat.
Az államtitkár nem látná feltétlenül szükségét annak, hogy a katasztrófahelyzetek kezelésére a költségvetésben a jelenlegi vis maior alapon kívül hozzanak létre külön forrást. Mint kifejtette: ha a rendkívüli helyzet bekövetkezik, akkor az állami tartalékalapból lehet erre a célra pluszösszegeket fordítani, mint ahogy az idén is történt, illetve történik. Emellett a költségvetési egyéb alapokból is maradnak felhasználatlan pénzek, amik ilyen célra elkölthetők. Véleménye szerint a következő időszakban a technika, a vegyipar fejlődése, valamint a veszélyes anyagok szállításakor fenyegető katasztrófákra kell a védelemnek fokozottan felkészülnie.
| A tűzoltóság minden feladatát, így a katasztrófák elhárítását is riasztás és segítségnyújtási terv alapján látja el. Az ország 112 hivatásos önkormányzati és 32 önkéntes tűzoltó-parancsnoksága ennek alapján meghatározott működési területekre vannak beosztva. Katasztrófa – például tűz- és vízkár vagy műszaki mentés szükségessége esetén – azt a parancsnokságot riasztják, amelyhez az adott terület tartozik. A körzetek ugyanakkor részben át is fedik egymást. Ennek oka, hogy nem minden parancsnokság rendelkezik az elhárításhoz szükséges technikai eszközökkel és személyzettel (például darus kocsikkal vagy búvárszolgálattal). Ilyen esetekben az a különleges felszereléssel bíró egység segít, amelynek szintén hatókörébe tartozik az adott körzet. Azt, hogy a tűzoltóságnak milyen erőkkel kell kivonulni egy-egy esethez, a különböző szintű vezetők – városi, megyei és országos parancsnokok – határozzák meg. A koordináció a (szintén különböző szintű) ügyeletek feladata. Csak akkor van szükség legfelsőbb, központi irányításra, ha rendkívül súlyos esetek állnak elő, s immár nem is megyék, hanem egész országrészek kerülnek bajba. A tűzoltóság a szabályzat szerint mindig az élet-, vagyon- és állatmentés hármas alapfeladatát látja el. Az életmentés elsődleges feladat, azért minden kockázatot vállalni kell. Más a helyzet a többi mentendő javak esetében. Katasztrófahelyzetekben megtörténik, hogy átalakítják a tűzoltók szolgálati rendjét is. Normális körülmények közt a munkatársaknak 24 órás szolgálatot követően 48 órás pihenő jár. Súlyos esetekben – mint az idén nyári áradások idején – azonban előfordul, hogy berendelik a szabadnapos állomány egy részét, s a 24 órás szolgálatot csak ugyanennyi pihenő követi. A tűzoltóságnak készenlétet kellett tartani a parancsnokságokon akkor is, ha az állomány egy része például kint a gátakon dolgozik. Bármikor történhet ugyanis újabb riasztás. Az idén májustól július végéig tartó áradások és belvizek mintegy 400 millió forint többletkiadást okoztak a tűzoltóságnak és 1500 tűzoltó gyakorlatilag folyamatosan dolgozott több száz településen. A pénzeket üzemanyagra, a meghibásodott eszközök javítására, készletpótlásra és a többletmunka javadalmazására fordították. B. I. |