Korszakváltás az energiaiparban

 

A kormány elfogadta az ország új energetikai koncepcióját. A villamosenergia-ellátásban a szabályozás próbaképpen megteremti a versenyhelyzetet, a gázpiacon erre csak az uniós csatlakozáskor kerül sor. Az új szabályozás bevezetése után fokozatosan megszűnik az úgynevezett hosszú távú lekötési rendszer, vagyis az erőművek számára nem lesz garantált a piac.

 

A július végén elfogadott új energetikai koncepció a versengő szolgáltatóktól várja az energiaárak (relatív) csökkenését. A 2001. január 1-jével kezdődő kísérlet a villamos-energia-fogyasztók 14 százalékát érinti. 15, évi 100 gigawattóránál több áramot használó cég számára teszi lehetővé, hogy az országon belül maga válassza meg a szolgáltatót. Az EU-direktívák szerint Magyarországnak a csatlakozás időpontjára 30 százalékig kell megnyitnia piacát, ekkor a hazai nagyfogyasztók közül 210-en léphetnek a liberalizált piacra, olyan cégek, amelyek évente több mint 9 gigawattóra áramot használnak. A gázszektorban csak az EU-csatlakozás tervezett időpontjában, 2002-ben nyitnák meg a piacot. Ekkortól a fogyasztók 32 százalékának, 38 cégnek lesz módja versenyáron vásárolni a gázt, olyanoknak, amelyek évente több mint 25 millió köbmétert fogyasztanak. A választásra fel nem jogosított fogyasztók a jelenlegi formában jutnak majd energiához, legalábbis az első időszakban.

Holding A Bayernwerk AG megszerezte a Déldunántúli Áramszolgáltató Rt. (Dédász) részvényeinek több mint 75 százalékát, s ezzel közvetlen irányítást szerzett az áramszolgáltatóban. Ez a tranzakció felgyorsíthatja az áramszolgáltatók integrációját, a Bayernwerk ugyanis holdingot kíván szervezni a Dédászból és a már a kezében lévő Édászból és Titászból. A német társaság (amely eddig a részvények 47,25 százalékát birtokolta), illetve százszázalékos tulajdonában levő leányvállalata, a Bayernwerk Hungária Energetikai Rt. 75,13 százalékra növelte tulajdonrészét az áramszolgáltatóban. Manfred Heiszler, a Bayernwerk igazgatóságának elnöke korábban többször is szorgalmazta a különböző érdekeltségek közötti együttműködés megteremtését. A cél, hogy a villamosenergia-piac nyitását követően a cég jobb esélyekkel indulhasson a fogyasztókért vívott harcban.

A nagyfogyasztók választhatnak

A nyitás nyomán a villamosenergia-piacon az úgynevezett feljogosított fogyasztók közvetlenül csatlakozhatnak a vezetékekhez, míg a nem feljogosított fogyasztók esetében várhatóan továbbra is a maximált áras közüzemi szolgáltatási kötelezettség lesz érvényben. 2001-től a feljogosított ipari nagyfogyasztók szabadon dönthetnek majd arról, hogy a jelenleg monopolhelyzetben levő Magyar Villamos Művek (MVM) Rt.-től vagy más forrásból vásárolnak-e. A piac megnyitása egyelőre nem ígéri az import liberalizálását, a feljogosított fogyasztók az első körben csak a belföldi kínálatból válogathatnak. A piacnyitás eddigi tapasztalatai azt mutatják: az EU egyes tagállamaiban a monopolhelyzet megszüntetését követően 10-20 százalékkal csökkent az ipari nagyfogyasztók áramszámlája.

A szakma számára jó darabig kérdéses volt, mi lesz az MVM Rt. és a termelők közti hosszú távú áramvásárlási szerződésekkel. A GM véleménye szerint a lekötött kapacitások létesítésük pillanatában kielégítik a legkisebb költség törvényi követelményét, azonban ez a modell nem követi a technológia fejlődéséből, illetve a meglevő európai többletkínálatból adódó, későbbi, olcsóbb kapacitás- és energiakínálatot. Az MVM Rt. szerződései az erőművek költségein alapulnak, s a legdrágább szerződés több mint háromszorosa a legolcsóbbnak. Az átlagos termelői ár 7,50-8,00 forint/kilowattóra, a közelmúltban zárult erőművi tenderen pedig 6,43 forint/kilowattóra, illetve 6,87 forint/kilowattóra erőművi kapacitást ajánlottak meg a tendergyőztesek. Az MVM Rt. az erőművi átlagárak alapján adja tovább az áramszolgáltatóknak a villamos energiát.

Korábban szóba került, hogy ezeket a 15-20 évre szóló megállapodásokat esetleg felbontják. Az energetikai modell másként rendelkezik: a szerződések érvényben maradnak (vagy ha arra lehetőség nyílik, tárgyalásos úton módosítják őket), de újak már nem köthetők. Az ilyen szerződésekre azért volt szükség, mert a rendkívül tőkeigényes erőművikapacitás-bővítésekhez a bankok csak a garantált áramátvételi ígérvény esetében adtak hitelt.

A várakozás szerint azonban mindez a versenyhelyzet megteremtésével változik: a kínálati piacon ugyanis a tulajdonos kockázata lesz az erőműépítés és a termelt energia értékesítése. Magyarországon, egyelőre úgy tűnik, 2004-ig nincs szükség új áramtermelők belépésére. Ha az említett időpontig az igények mégis a vártnál erőteljesebben növekednének, a többletet importból lehetne fedezni. Az is elképzelhető, hogy az igények ismeretében valamelyik nagy energetikai befektető erőművi bővítésbe kezdjen, de ez esetben nem számíthat hosszú távú áramvásárlási szerződésre, viselnie kell tehát a kockázatot.

A koncepcióval kapcsolatban ma még sok a nyitott kérdés. Ilyen neuralgikus pont az úgynevezett befagyott költségek kérdésköre. Ennek lényege, hogy a szabad kereskedelemben kialakuló ár fölötti árakkal termelő, de szerződéssel nem rendelkező független vagy függetlenné váló erőművek nem tudják majd az általuk előállított villamos energiát eladni a fogyasztóknak. Ezek a befektetések befagyott, értékesíthetetlen vagyonná alakulnak. A befektetők az esetben joggal igénylik befektetett költségeik megtérítését, ha az állam változtatja meg a játékszabályokat. Ha a piacnyitást követően túl sok a korábban megkötött, később versenyképtelenné váló, hosszú távú kapacitáslekötési és áramvásárlási szerződés, akkor a befagyott költségek összege magas lehet. De a magánbefektetők bizalmának megőrzése miatt célszerű a befagyott költségek (legalább egy részének) megtérítése. Az elvégzett elemzések szerint az EU-irányelveknek megfelelő piacnyitás 2001-től előírt megvalósítása tíz év alatt nettó jelenértékben mintegy 40 milliárd forint befagyott költséggel jár a villamosenergia-iparban.

Árképzési elvek

A nagyfogyasztók vélhetően nyernek az új szabályozáson, a kisfogyasztók azonban egyelőre nem. Számukra a villamosenergia-piac megnyitása 2-3 százalékos azonnali áremelést hoz majd, ezt követően további energiaár-emelkedés várható. Ugyanis a környezetvédelemmel kapcsolatos indokolt többletköltségeket a 2001. évtől be kell építeni a villamos energia árába. A mintegy 50-60 milliárd forint környezetvédelmi befektetés évi költsége 7 milliárd forint, ami 2-3 százalékkal emelheti az áram árát.

A szabaddá tett piacon Magyarország az úgynevezett szabályozott hozzáférés modelljét választja. E szerint a feljogosított fogyasztók a termelők versenyeztetése révén elért olcsóbb energiához szabad hálózati hozzáféréssel jutnak hozzá. A hatósági árszabályozás a központilag meghatározott szállítási és elosztási tarifákon keresztül érvényesül. Az ideálishoz képest ebben a körben emeli az árat a befagyott költségek valamilyen, egyelőre még kidolgozatlan kezelése. A piacnyitáshoz szükséges infrastruktúra kiépítésének költségeit azokra a fogyasztói és termelői csoportokra terhelik, amelyeknek érdekük fűződik a piacnyitáshoz. Ennek megfelelően a feljogosított fogyasztók érdekében szükséges tartalékkapacitás kiépítése is beépül a tarifákba. A nem feljogosított fogyasztók esetében célszerű fenntartani a jelenlegi szabályozási kereteket.

A piacnyitás nemcsak a villamos energia, hanem a gáz esetében is 1-2 százalék körüli áremelkedést hoz. Szemben az árammal, a prognózisok szerint 2015-re a mai – napi 70-75 millió köbméteres – földgázcsúcsigény 100-105 millió köbméterre emelkedik, emiatt a gáztároló kapacitásokat 2,6 milliárd köbméterről 4,4 milliárd köbméterre kell növelni. A szükséges beruházások 25-30 milliárd forintra becsült költsége várhatóan emeli a gáz fogyasztói árát.

A gáz piacának liberalizációja az EU-ban a villamosenergia-piacéhoz képest egyelőre késik, ezért az uniós csatlakozás előtt hazánk sem kezd hozzá a nyitáshoz. Ez azért is célszerű, mert az EU-tagállamok modellválasztásának és piacnyitásának tapasztalatai értékes információkkal szolgálhatnak számunkra is. Hasonló a helyzet a villamos energia esetében: a próbaliberalizáció megvalósítása során az ágazati szakértők figyelik a nyugati tapasztalatokat, és a teljes nyitáskor még megejtik a szükséges változtatásokat.

A szakma szerint azonban a piacnyitásig célszerű lenne megkezdeni a Mol Rt. olaj- és gázüzletágának különválasztását. A most elfogadott koncepció ugyanezt teszi az MVM Rt. esetében is. Egyelőre jóformán érintetlenül hagyja a céget, de leválasztja róla az Országos Villamos Teherelosztót. A Paksi Atomerőművel és a nagyfeszültségű alaphálózattal a villamosművek holdingként működne együtt.

A piacnyitáshoz módosítani kell a jelenleg érvényben levő gáz- és villamosenergia-törvényt is. Az utóbbi kereteit a Gazdasági Minisztérium már kidolgozta, a tervezetet jelenleg a szakma véleményezi.

Garanciák a szolgáltatásban A Magyar Energia Hivatal a lakosság színvonalasabb ellátása érdekében bevezette a garantált szolgáltatást. Áramkimaradás esetén meghatározott időn belül meg kell kezdeni a hiba kijavítását. Ez Budapesten a bejelentéstől számítva munkanapokon maximum 4 óra, egyéb napokon 6 óra, a megyeszékhelyeken és a megyei jogú városokban 8 óra, egyéb helyeken pedig 24 óra. Jövő év január 1-jétől tovább bővül a garantált szolgáltatások köre. Ezek közül talán a legfontosabb: ha a fogyasztó és a szolgáltató megegyezik egy konkrét időpontban, például a mérő ellenőrzése vagy kijavítása miatt, akkor a szolgáltató képviselője pontosan meg is jelenik az adott időpontban. Ha az áramszolgáltatók az említett garantált szolgáltatásokat nem teljesítik, és ezt a fogyasztó öt napon belül bejelenti, akkor az esetleges kárigényen felül ezer forint kötbért is fizetniük kell a szolgáltatóknak. A Magyar Energia Hivatal a gázszolgáltatás terén is szeretné bevezetni a garantált szolgáltatást.

Bányák bajban

Az áramvásárlási szerződések kiiktatásával a kormányzat három széntüzelésű erőmű építését akadályozhatja meg. Ez több mint százmilliárd forint értékű beruházást tesz lehetetlenné, és súlyos csapást mér a hazai szénbányászatra. A Gazdasági Minisztériumban készült hosszú távú erőmű-fejlesztési koncepcióban ugyanis a tárca nem támogatja sem a bükkábrányi, sem a vértesi, sem az inotai széntüzelésű blokkok felépítését. Emiatt (bár erről még folynak a tárgyalások) az ÁPV Rt.-nek vissza kell fizetnie azt a 26 millió dollárt, amellyel a német RWE toldotta meg még 1995-ben a Mátrai Erőmű megvásárlásakor a vételárat azért, hogy lehetőséget kapjon két 400 megawattos blokk építésére – garantált áramvásárlási ígérvénnyel. A GM álláspontja azonban egyértelmű! Csak akkor lehet az említett projekteket újból napirendre tűzni, ha az energiaigények jelentősen nőnek.

A Gazdasági Minisztérium álláspontja alapján a veszteséges széntermelés állami támogatása megszűnik. Azok a szénbányák maradnak fenn, amelyek termékei iránt fizetőképes kereslet van, s amelyeknél a széneladás bevétele fedezi a ráfordításokat. A bánya-erőmű integrációban működő bányák addig maradhatnak fenn, amíg a velük kapcsolt erőmű működési engedélye le nem jár. De a veszteséges bányák támogatására ez idő alatt sem kerülhet sor, még olyan áttételes módon sem, hogy a termelt áram költségeibe beépítik a veszteséges bányászat többletköltségeit.

Távfűtés másként Szakértők szerint a hazai távhőrendszerek jelen formában nem üzemeltethetők tovább hosszú távon, így az energiakoncepciót kidolgozó munkacsoportok felállását követően a távfűtés megreformálása is megkezdődött. A Gazdasági Minisztérium megbízásából a távhő szakmai bizottság által készített jelentés megállapításai szerint a hazai ágazatban rendkívül alacsony a kapcsoltan előállított villamos energia aránya. Ez ellentmond minden gazdaságossági elvnek. (Ráadásul a távhőrendszerek műszaki színvonala rendkívül alacsony, a fűtés intenzitása a fogyasztói oldalon szabályozhatatlan.) Ma Nyugat-Európában terjedőben vannak a köznyelven csak gázmotoroknak nevezett, a kis- és közepes távfűtési rendszerekben alkalmazható rendkívül gazdaságos hőtermelők. Ez a szerkezet egy egyszerű belső égésű motor. Elektromos energiát termel, miközben az összes keletkező mellékhőt fűtési rendszerben használják. A módszerrel 85 százalékos hatásfok érhető el. (Egy jó autó motorja 40 százalék körüli hatásfokkal működtethető.) Csakhogy ezek a berendezések drágák. Ötezer lakást fűtő rendszerhez (körülbelül ekkora hálózat van egy-egy kisebb városban) 250-320 millió forintra van szükség. Ugyanakkor az átalakítással a hőszolgáltatási költségek mintegy 30 százalékkal csökkennek. (Az már a politikán és az adott rendszer üzemeltetőjén múlik, hogy ebből mennyit érezhet a fogyasztó.) Becslések szerint a távhőszolgáltatási rendszer teljes korszerűsítése 80-100 milliárd forintba kerülne. Az állam azt már megjelölte a koncepcióban, hogy az energiahatékonyságot javító fejlesztéseket támogatni kívánja, de erre a távhő esetében évente csupán egymilliárd forint jut. Emellett azonban ki kell dolgozni még többek közt a panellakások korszerűsítési programját, a kapcsolt termelést ösztönző támogatás formáját. A szakma azt javasolja, hogy az egyedi gázfűtés ne élvezzen mentességet a levegőtisztaság-védelmi szabályozás alól (ezt a környezetvédelmi szempontok is indokolják, az egyedi fűtés sokkal több szennyező anyagot bocsát ki). Az önkormányzatok feladata lenne továbbá a helyi energiastratégia kidolgozása, a tulajdonukban levő szolgáltatók gazdálkodási tartalékainak feltárása, az épületállomány korszerűsítésének támogatása. A szakma felelőssége pedig az – szögezi le az energiakoncepció alapját adó jelentés –, hogy a meglevő rendszereket a lehető leghatékonyabban üzemeltessék, s gazdaságos megoldások kidolgozásával segítsék az állam és az önkormányzatok munkáját.

Az integráción kívüli bányák közül Putnok, Feketevölgy és Lencsehegy felszámolásának ütemezésére a kormány határozatot hozott. Feketevölgyben 2000 első negyedévében, Putnokon 2000 harmadik negyedévében befejeződik a termelés. Lencsehegy 2000 első félévéig kaphat támogatást, utána megfelelő üzleti megállapodások alapján támogatás nélkül folytathatja a termelést. A program megvalósítása 11,4 milliárd forintba kerül, amelyből 4,3 milliárd forint jut a termelés leállásig tartó támogatására, 2,8 milliárd forint a bányabezárás és 4,3 milliárd forint a mintegy 2500 bányász létszámleépítésének a költsége.

Mégis privatizálják az MVM-et? A korábbi kijelentésekkel ellentétben mégis eladják a Magyar Villamos Művek Rt.-t. Az első körben részleges, később akár teljes magánosításról legkorábban 2001-ben lehet szó, miután megtörtént a vállalat szervezeti átalakítása, valamint az energiakoncepció és a megfelelő törvényi feltételek kialakítása. Az ugyan még nem eldöntött, hogy a ma még teljesen állami tulajdonban levő vállalat mekkora része kerül piacra, de az bizonyos, hogy a hatályos törvények szerint a társaságban meg kell tartani a többségi állami tulajdont. A vezérigazgató szerint célszerű lenne csak 40 százalék körüli hányadot értékesíteni, ami – figyelembe véve a cég könyv szerinti értékét – 80-100 milliárd forintot hozhat a költségvetésnek. A majdan várható eladás mikéntjéről egyelőre korai lenne beszélni, de célszerűnek látszik pénzügyi befektetőt keresni. Mivel az MVM-et jelenleg törvény kötelezi a fogyasztók ellátására (s ez a kötelezettség a kisfogyasztók védelme érdekében részben a liberalizált európai árampiacra lépve is megmarad), nem célszerű egy lépésben feladni a többségi tulajdont.