Felkészülés a tagságra

1998. március 31-én megkezdődtek a Magyarország és az Európai Unió közötti csatlakozási tárgyalások. A tárgyalások során a magyar kormány mindvégig annak szellemében tárgyal, hogy 2002. január 1-jén belépünk az EU-ba. A magyar gazdaságnak, ezen belül az agrárágazatnak tehát erre az időpontra készen kell állnia a csatlakozásra.

A tárgyalások alapvetően két fordulóban folynak. Az első az úgynevezett feltáró vagy átvilágítási szakasz, a második az érdemi tárgyalásoké. Az első szakaszban áttekintik a közösségi joganyagot, a mintegy 80 000 oldalt kitevő európai tanácsi rendeleteket – aminek fele érinti az agrárgazdaságot –, a bizottsági szabályozásokat. A fő szempont annak megállapítása, mit vett át hazánk ebből a joganyagból jogrendjébe, mit épít be a csatlakozás várható napjáig, 2002. január 1-jéig, és melyek azok a területek, amelyekkel kapcsolatban valamilyen oknál fogva tárgyalásokra van szükség. Ezekre kell kitérni a második, érdemi tárgyalási szakaszban. Az alkudozási időszak csak ez után az átvilágítási szakasz után érkezik el. A tárgyalások akkor érnek véget, ha a felek lezárnak minden vitás kérdést.

Az első szakasz gyakorlatilag befejeződött, az agrártárca a tárgyalások második szakaszára készül. A két szakasz között kell elkészíteni, illetve véglegesíteni az úgynevezett pozíciós dokumentumokat. (Az átvilágítás során a tárca jelezte az EU-nak, mely területeken igényli majd a részletes tárgyalásokat, a pozíciós papírokban – meghatározott séma szerint – pontosan le kell írni ezeket a témaköröket.)

Nyilatkozni kell arról, melyik jogszabály mely előírásáról van szó, pontosan mi az eltérési vagy a kvótakérelem tárgya, mi a magyar javaslat és mi annak az indoklása. Ezeket a dokumentumokat a magyar kormány 1999 novemberében adja át a Bizottságnak (az EU "kormányának"). A Bizottság különböző részlegei véleményezik a magyar pozíciókat. Ezután a tagországok értékelik az anyagot, majd megfogalmazzák a válaszukat. Az agrárgazdaságra is kiterjedő érdemi tárgyalások várhatóan a jövő év elején kezdődnek meg.

Azzal számolhatunk, hogy a jövő év derekára, második felére valamennyi területen befejeződnek az érdemi tárgyalások is. Ezek eredményeként készül el a csatlakozási jegyzőkönyv, amely Magyarország belépésének részletes feltételeit fogja tartalmazni. Ez lesz az a dokumentum, amelynek alapján a tagországok parlamentjének és a magyar parlamentnek is dönteni kell a belépésről.

Teendők a csatlakozásért

A magyar agrárgazdaság teljes jogú EU-csatlakozásával kapcsolatban a kormány álláspontja az, hogy

• 2002. január 1-jére Magyarország képes lesz a közös agrárpolitika (CAP) rendszeréhez való csatlakozásra;
• Az alapvetően exportorientált magyar agrárgazdaságnak korlátozások nélküli piacra jutásra van szüksége;
• Ezek alapján az agrárgazdaság területén átfogó átmeneti időszak beiktatása nélkül kívánunk az egységes belső piacon részt venni;
• Az átmenet nélküli csatlakozásból következik, hogy egyensúlyban kell lenniük Magyarország jogainak és kötelezettségeinek. A kormány tehát vállalja a felkészüléshez szükséges kiadásokat, de elvárja, hogy a magyar gazdák ugyanolyan jogokat élvezzenek, mint az EU többi tagállamának gazdálkodói.

A csatlakozást megelőző évek magyar agrárpolitikája a lehető legteljesebb mértékben összhangban áll az EU közös agrárpolitikájával és a csatlakozási célkitűzésekkel. Az átmenet nélküli csatlakozás érdekében az agrárágazatban 1999-2001 között 3 éves szigorú jogharmonizációs intézmény- és gazdaságfejlesztési programra kerül sor. Ez megfogalmazódott a nemzeti programban (ANP-ben) a feladatok, a felelősök, a határidők és a források megnevezésével együtt.

A közösségi vívmányok átvételét szolgáló ANP foglalja össze a kormányzat és ezen belül az agrárágazat feladatait a sikeres csatlakozás és a tagság elnyerése érdekében. Ezek végrehajtása alapvetően hatással lesz arra, hogy az Unió mennyire fogja hazánkat EU-érettnek tekinteni. Az ANP keretében az agrárgazdasági feladatok – jellegüknél fogva – részben horizontálisan (pl. állat- és növényegészségügy, intézményrendszer, minőségbiztosítás, emberi erőforrás, földnyilvántartás, élelmiszeripar, agrár-környezetvédelem, vidékfejlesztés), részben pedig vertikálisan, az egyes alágazati szektorok agrárpiaci rendtartásainak megfelelően jelennek meg. A program lefedi az integrációs folyamathoz szükséges intézkedések egészét.

Teendőink meghatározásában jelentős szerepet játszott az Európai Tanács 1999. március 26-27-ei berlini értekezlete, amely döntéseivel lezárta az Agenda 2000-rel kapcsolatos vitákat, s 2006-ig kitűzte a közös agrárpolitika főbb irányait. Meghatározta a strukturális politika reformját, és 7 éves időszakra rögzítette a közös költségvetés sarokszámait, amelyben már a bővítésre szánt összegek is szerepelnek.

A közös agrárpolitika reformja kapcsán az Európai Unió lépéseket tett a világpiaci viszonyokhoz való alkalmazkodás, az agrárágazat problémáinak rendezése, illetve a szervezet kibővítésére való felkészülés érdekében. A bizottsági elképzeléseket, amelyek már eredetileg is csak részben feleltek meg az általános elvárásoknak, felhígították azonban a kompromisszumos megoldások. A politikusok a jelenlegi agrártámogatások és kedvezmények továbbvitelét tartották szem előtt. Háttérbe szorultak a bizottsági javaslat versenyképesség-növelési, szerkezetátalakítási elképzelései, mivel a tagországok nem merték vállalni a jelentősebb mértékű átalakulás kedvezőtlen hatásait.

A csatlakozással kapcsolatos feladataink meghatározása s a magyar mezőgazdaság hosszú távú fejlesztési stratégiájának kidolgozása kapcsán figyelembe kell vennünk, hogy a jelenlegi reform csak átmenetileg kezeli a problémákat. A közös agrárpolitika további jelentős átalakítása várható – részben már a csatlakozási folyamat, döntően pedig majdani tagságunk idején. Minden bizonnyal a mainál erőteljesebben fognak érvényre jutni a világpiaci viszonyokhoz való alkalmazkodás szempontjai. A magyar agrárágazat átalakítása, a fejlesztési irányok kijelölése során hosszabb távú, kisebb támogatásokkal is versenyképes struktúra kialakítására kell törekedni.

A magyar agrárgazdaság EU-csatlakozásának alapfeltétele, hogy termékeink mindenben megfeleljenek az egységes piacra jutáshoz elengedhetetlen közösségi előírásoknak (minőség, minőségbiztosítás, állat- és növényegészségügy stb.), továbbá hogy Magyarországon is alkalmazni tudjuk a közös agrárpolitika (CAP) termelés- és piacszabályozó gyakorlatát (a termelőkre vonatkozó, a mezőgazdasági termeléshez, a piacszabályozó eszközökhöz kapcsolódó nyilvántartásokat, a támogatások elosztását stb.)

A tárgyaló küldöttség társadalmi konszenzuson alapuló álláspontot képvisel. Már jóval a tárgyalások megkezdése előtt összesen 17 szakmai munkacsoport alakult, amelyekben a különböző minisztériumokon kívül a mezőgazdasági érdekképviseletek, az agrárkamara és a tudományos élet is képviselteti magát. A pozíciós papírok összeállításához is kikéri a véleményüket a tárca.

Az átvilágítási fordulókon eddig kivétel nélkül sikerült érvényt szerezni a magyar szempontoknak. A fordulókon a magyar küldöttség ismertette a magyar agrárgazdaság helyzetét, jelentőségét a gazdaság egészén belül, valamint azt, milyen intézkedéseket tervezünk a közeljövőben. Rámutatott arra, hogy az agrárágazat területén a kormány vállalja az átmenet nélküli csatlakozáshoz szükséges jogharmonizációs, intézményfejlesztési és gazdaságfejlesztési feladatok végrehajtását.

További tennivalók

Legfontosabb hazai feladataink egyike a tanulás, vagyis mindannak megismerése, ami az Európai Unió, s azon belül az agrárgazdaság működését szabályozza, és át kell alakítani a magyar agrártermelők támogatási rendszerét is. Az Unió támogatási rendszere sok és lényeges szempontból különbözik a miénktől. Minden egyes támogatási formát szóról szóra össze kell hasonlítani, adaptálni kell a támogatások formai és kedvezményezetti szempontjait. Az uniós rendszer zavartalan működtetése, a támogatási keretek nyújtotta lehetőségek igénybevétele érdekében át kell venni a pályázatok, az igénylés, az elbírálás módját, létre kell hozni a pénzügyi ellenőrzés rendszerét. Olyan egységes intézményi keret kialakítására van szükség, amellyel a támogatások igénylése, kifizetése és felhasználása következetesen ellenőrizhető.

Az EU-csatlakozás a jogi harmonizációs munka gyorsítását igényli. Ehhez elengedhetetlen az agrárintézmény-rendszer soron kívüli fejlesztése, amihez öszszehangolt módon kell felhasználni a hazai és a nemzetközi pénzforrásokat. E nélkül – tekintettel az adat- és nyilvántartási igények szigorúságára – a csatlakozás nyomán elérhető uniós támogatásoknak csak töredékét vehetnék igénybe az agrártermelők.

A csatlakozásig alapvető magyar érdek és kötelesség a hazai agrárgazdaság versenyképességének növelése. Szinte valamennyi ágazat naturális hatékonysága elmarad az élenjáró versenytársaké mögött. Ezért közvetlen eszközökkel is ösztönözni kell a szakmai színvonal javítását. Hasonlóan fontos teendő a vertikális együttműködés, a civil kooperációs készség növelése. Gyorsítani kell a magyar agrárgazdaság illeszkedését ahhoz a nemzetközi irányzathoz, amelyben egy-egy vertikum versenyesélye a termékpálya egyes fázisainak (feldolgozás, elosztás, logisztika) fejlettségén múlik. Az ágazat versenyképességének fejlesztéséhez szükség van a külföldi technológiák, a mezőgazdasági termelési formációk megismerésére, a tapasztalatok adaptálására.

A tagságra való felkészülés meghatározó feladata a mezőgazdasági földterület nyilvántartásában a privatizáció révén keletkezett lemaradások felszámolása, a műszakilag elavult térképek felújítása, a haszonbérlők adatnyilvántartásának megteremtése, a birtokrendezési és a birtokfejlesztési tevékenység felgyorsítása. Ezzel az EU-normatíváknak jobban megfelelő, versenyképesebb birtokszerkezet kialakítása válik lehetővé. Ösztönzendő az árutermelő birtokszerkezet megvalósítása – összefüggésben az agrárvállalkozói támogatással, a tagosítással, a jelzálogrendszer fejlesztésével. Ugyancsak a racionális üzemi földhasználati rendszer kialakítását szolgálja a Nemzeti Földalap létrehozása. Ezzel lehetővé válna, hogy a földet a művelni nem tudó tulajdonosok megfelelő áron eladhassák, a mezőgazdasági tevékenység folytatására vállalkozók pedig kedvező áron megvásárolhassák.

A szerkezetátalakításhoz szükséges intézkedések meghozatalához, de a jövőbeni támogatások elnyeréséhez is alapfeltétel a teljes körű gazdaságszerkezeti összeírás, a gazdaságtipológia kimunkálása. A kormányzat szándékai szerint erre 2000-ben sor kerül.

Erősíteni kell az együttműködések, a szövetkezések szerepét a szolgáltatások szervezése, a közös értékesítés, a beszerzés, a géphasználat, a raktározás és feldolgozás, továbbá a hitelezés és a biztosítás terén is. A nemzetközi tapasztalatoknak megfelelően elő kell segíteni, hogy a gazdák új típusú szövetkezései mindinkább versenytársai lehessenek a nagy monopóliumoknak, és jelentős szerepet játsszanak a nemzeti kis- és középvállalkozások megerősítésében.

Sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapniuk a táji adottságoknak, ami a földhasználati rendszer módosulását eredményezi. A racionális földhasználat alapkoncepciójának azt kell szolgálnia, hogy a kultúrák a számukra legjobb feltételeket nyújtó területeken koncentrálódjanak, elősegítve a területi szakosodást, a koncentráció leghatékonyabb szintjének kialakulását. Mindez el kell hogy vezessen az új típusú horizontális és vertikális integrációk kialakulásához, a vidék, a táj termelési kapacitásainak és eltartóképességének növekedéséhez, az új munkahelyek teremtéséhez, a foglalkoztatási gondok enyhítéséhez.

Stratégiai kérdésként kezelendő a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvezőtlen adottságú területek hasznosítása, az e területeken gazdálkodók életkörülményeinek javítása, mivel a piacgazdasági viszonyok között jövedelmező növénytermesztés gyenge adottságú szántóföldeken gyakorlatilag lehetetlen. Emiatt e térségekben elkerülhetetlen a földhasznosítási szerkezet alapvető átalakítása.

A csatlakozásra való felkészülésünk fontos tényezője a humán erőforrás. Az agrárgazdaság jelentős tartalékokkal rendelkezik a felső- és szakoktatásban, az alap- és alkalmazott kutatásban és a szaktanácsadásban. Alapvető cél ezek megalapozott, összehangolt fejlesztése. A kormány kiemelten kezeli az oktatást, a kutatás-fejlesztést, a szaktanácsadást, a vidékfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat – élve az Európai Unió vidékfejlesztési támogatási lehetőségeivel. Valamennyi szakterületen bővíti a tanfolyami, valamint a felnőttképzést és az ismeretterjesztést.

Az agrártárca az EU-integrációra való felkészülés időszakában kezdeményezi az agrártámogatási rendszeren belül a speciális vidékfejlesztési intézkedések, az integrált vidékfejlesztési programok megvalósítását. Megkezdődött a szükséges intézményi és egyéb feltételek kialakítása az EU vidékfejlesztési támogatásainak fogadásához.

Az eddigi elemzések szerint a jelenlegi agrárintézmény-rendszer nem képes az EU-tagságból eredő többletfeladatok megoldására, illetve nem rendelkezik megfelelő intézményekkel bizonyos uniós szabályozások végrehajtására. Az Európai Unió közös agrárpolitikája 2000-2006 között is rendkívül bürokratikus lesz, olyan intézményigénnyel fog járni, ami messze meghaladja mai agrárintézmény-rendszerünket.

Alapvető cél egy olyan intézményrendszer megteremtése, amellyel az állami adminisztráció keretein belül meg lehet valósítani a közös agrárpolitikát. Már 2000-ben működniük kell azoknak a részlegeknek, amelyekre a csatlakozást megelőző – elsősorban strukturális jellegű – támogatások (kiemelten a SAPARD-program) pénzügyi-adminisztrációs teendői hárulnak.

A magyar termékek piacra jutásának elősegítésére EU-konformmá kell tenni az agrárgazdaságban már működő hatósági intézményrendszert (állat- és növényegészségügy), a minőség-ellenőrzést és az agrárinformációs rendszert.

Derogációs kérelmek

Nem lehet úgy belépni az Európai Unióba, hogy a közös szabályozást, a "közösségi vívmányokat", az acquis communautaire-t ne vegye át hiánytalanul a csatlakozó ország. Az "acquis" alkalmazása alól azonban az EU-tól – elfogadható indoklás alapján – átmeneti idejű felmentést lehet kérni és kapni. A derogációs kérelmeket illetően még folynak a tárgyalások (mind hazai, mind magyar-EU viszonylatban).

Néhány derogációs kérelem már az átvilágítási tárgyalásokon felmerült és ismertté vált. Ilyen például a földszerzés korlátozására vonatkozó jelenlegi magyar szabályozás fenntartása. A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény nem teszi lehetővé, hogy külföldi jogi és magánszemélyek, valamint belföldi jogi személyek Magyarországon termőföld feletti tulajdonjogot szerezzenek. Ezt a korlátozást – tekintettel a hazai földárak és földforgalom jelenlegi helyzetére – a csatlakozást követően, átmeneti időre fenn kívánjuk tartani.

Általános jellegű kérelmünk például az, hogy a belépést követően Magyarország, ha nem is a közös, uniós költségvetésből, de a nemzeti költségvetésből továbbra is támogathasson mezőgazdasági beruházásokat, ültetvénytelepítést – olyan esetekben is, ha azok kapacitásnövekedéssel járnak. Szeretnénk fenntartani a nemzeti költségvetésből finanszírozott támogatási formákat az öntözött területek bővítéséhez a csatlakozás után is. Mindezeket a sikeres hazai szerkezetátalakítás érdekében tartjuk szükségesnek.

A borszektorban ugyancsak indokolt lenne a szőlőültetvény-telepítés nemzeti támogatása, illetve hogy a törköly és a "seprő" lepárlása csak bizonyos üzemnagyság felett legyen kötelező. Az agrártárca szerint támogatandó az egyes tokaji borspecialitások előállítása, a muzeális borok forgalmazása, valamint a rum részben répacukorból történő előállítása. Az átmeneti mentességi igényeket az indokolja, hogy az ágazat komoly versenyhátrányba kerülhet az egységes piacon, ha nem kerül sor a szőlőtermesztés jelentős, hosszabb időt igénylő fejlesztésére, az ültetvényszerkezet átalakítására. Hazánk a borászati technológiák terén is bejelentett mentességi igényeket a hagyományos termékek előállítása érdekében.

Néhány magyar derogációs kérelmet az állattenyésztés területén is igényeltünk. Ilyen, az állatvédelmet érintő kérdés, hogy a magyar állattartók a csatlakozás után bizonyos időt kapjanak az EU-előírásoknak megfelelő telepek kialakítására. Az EU meghatározza például, hogy mekkora területen lehet tartani a tojó tyúkokat, a sertéseket és a borjakat, illetve azt, hogy milyen legyen ketrecük mérete. Ezeknek az előírásoknak még nem mindenütt felelnek meg az állattartók telepei.

Nagy kihívás az uniós tagság a magyar agrárgazdaság számára. Az ország érdeke ennek ellenére az, hogy minél előbb teljes jogú taggá váljon, ki tudja használni a közös agrárpolitika, az egységes piac adta lehetőségeket. Ehhez tudatos és felelősségteljes felkészülésre van szükség az agrárgazdaságban és a csatlakozási tárgyalásokra való felkészülés területén egyaránt.