A biztosítótársaságok az idei első félévben közel 40 százalékkal többet fizettek ki vagyonbiztosításra, mint egy évvel korábban. Nem utolsósorban azért, mert a természeti katasztrófák által leginkább meggyötört területeken az országos átlagnál is alacsonyabb a javak biztosítottsága.
A biztosítás biztonsága az elemi károk csaknem mindegyikével szemben megvásárolható, noha némelyik csak kiegészítő biztosításként, külön költségre kapható. A nyugati országokban a természeti csapások közül – a lakás- és vállalati biztosításoknál egyaránt – a viharkárok elleni védelemre terjed ki általában az alapfedezet. Az egyéb természeti katasztrófák okozta károk helyreállítására szolgáló fedezeteket rendszerint külön teszik megvásárolhatóvá. Elterjedt gyakorlat, hogy ezeket a lakossági biztosításokat csak bizonyos limitre adják. Egy város földrengéskáraira előre meghatározott összegben vállal fedezetet a biztosító, s a kár bekövetkeztekor ezt osztják szét a károsultak között.
Szemben az európai gyakorlattal, Magyarországon még tíz évvel ezelőtt is – az árvíztől a jégverésen át a földrengésig – minden benne volt a biztosításban – mondja Csurgó Ottó, a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) soros elnöke. A lakossági és a vállalati egységcsomag megkülönböztetése jelentette az egyedüli differenciáltságot. Az utóbbi tíz évben kezdtek nálunk is bomlani az egységcsomagok. A lakossági biztosításokban – esetleg különböző limitekkel – többnyire benne maradt a sokszínű fedezet, míg a gazdálkodó szervezeteknél, számítva arra, hogy pontosan fel tudják mérni kockázataikat és anyagi lehetőségeiket, erőteljesebb a differenciáltság. Az alapfedezethez olyan kiegészítő biztosításokat vásárolhatnak, ami védelmet nyújt a tevékenységükből, elhelyezkedésükből eredő károkkal szemben. A biztosítók csupán a nagy valószínűséggel "menetrendszerűen" bekövetkező károkra nem vállalnak kockázatot, mert az ilyen eseményeket el lehet és el kell kerülni. Ártéri ingatlanra például egy biztosító sem köt árvíz elleni biztosítást, Nem nagyon biztosítható a belvíz sem, de a piacon akad olyan termék, amelynél az ipari vállalkozók az árvízkockázattal vásárolhatnak belvíz ellen is védelmet. Néha nem is lehet pontosan meghatározni, hogy ár- vagy belvízkárról van-e szó. Nagy árvíznél megesik, hogy nincs gátszakadás, de a gát túlsó oldalán is feljön a talajból a víz.
A belvízjárta területeket a szakemberek viszonylag pontosan feltérképezték már, de tavaly és az idén előfordult olyan helyeken is, ahol korábban soha. A biztosítási szakma épp emiatt igyekezett a kárrendezéseket rugalmasan kezelni – árvíz vagy felhőszakadás okozta kárként elismerve –, olyan fedezetet találni minden esetben, ami alapján téríteni lehet a károkat.
Meg is ugrottak az 1998 első félévéhez viszonyítva a kárkifizetések. A következő évi biztosítási díjakra azonban nincs különösebb hatása annak, ha egy rendkívüli időjárású év kárkifizetései miatt "kiköltekeznek" a biztosítók. Az elmúlt években a díjtétel rendszerint nem nagyon változott, hanem a védendő javak inflációs értéknövekedése húzta magával a biztosítási díjakat. Egy "rossz év" nem vezet automatikusan díjnövekedéshez, hiszen vannak olyan esztendők, amikor nincs természeti kár. A biztosítási ipar ez évi eredményeiben persze nyoma lesz a rendkívüli időjárás okozta kárkifizetések nagyságának, de az iparág ettől még nem válik katasztrófa sújtotta területté. Megvannak a maga technikái – viszontbiztosítás, tartalékolás – az ilyen időszakok átvészelésére.
A biztosítók helytállási készsége viszont csak azokra vonatkozhatott, akiknek volt valamilyen biztosításuk. De újólag bebizonyosodott: a lakosság nagy része nem gondoskodik saját biztosítási védelméről. Ráadásul a mostani vízkárok sújtotta területeken jóval alacsonyabb az országos átlagnál is a biztosításkötöttség. A lakás-, otthon-, házbiztosítások esetében 50 százalék körül van az országos átlag, a súlyosan károsodott területeken viszont csak 35 százalék a biztosítottsági arány. Pedig ezek a biztosítások nem is drágák, s az alapvető károkra mindegyik fedezetet nyújt.
A nagyobb, városi, megyei önkormányzatok s a kistelepülések jelentős része is biztosítja vagyonát. A polgármesteri hivataltól az iskolán át a kórházig, rendelőig, buszállomásig minden benne van a fedezetben, ami az önkormányzat tulajdonába tartozik. Ezek biztosítására mindig valamilyen szintű – bizonyos összeg fölött közbeszerzési – pályázatot írnak ki, vagy valamilyen módon versenyeztetik a biztosítókat. A probléma – akárcsak a lakossági biztosításoknál – itt is az, ami nincs. Nem minden önkormányzat biztosítja a vagyonát, és sokszor nincsenek kellően karbantartva a biztosítások: megmaradnak azon a nagyon alacsony értéken, amelyen pénzhiány miatt megkötötték. Következésképp az alacsony díjhoz rendelt kis összegű kártérítés kevés a helyreállításhoz.
A katasztrófák – nem csak elemi csapások – számos területen, többek között a közlekedésben is nagy károkat tudnak előidézni. Ennek ellenére például a vasutak általában nem biztosítanak. Minél nagyobb egy vállalat, annál nagyobb a teherbíró képessége, annál kevésbé van szüksége vagyonbiztosításra. Annál is inkább, mivel egy országos nagyvállalatnál nem fordulhat elő, hogy egyszerre több helyen történjen katasztrófa, az eseti, helyi gondokat pedig saját erőből elhárítják. Így például a MÁV sem köt vagyonbiztosítást, viszont a kisebb tőkeerejű, egy vonallal rendelkező Gyesev igen. Más területen is ez a rendezőelv érvényesül. Minél nagyobb, tőkeerősebb és diverzifikáltabb – akár földrajzilag is – egy cég, annál kevésbé valószínű, hogy biztosítja vagyonát. Ez sem általános érvényű szabály persze, mert van olyan óriáscég – például a Matáv –, amelyik, ha nem is mindent, de biztosít. A BKV is biztosítja eszközeit és utazóközönségét.
A biztosítási technikákra sincs általános érvényű szabály. Lehetséges, hogy ugyanaz a biztosító kezeli egy adott cég összes szerződését és maga osztja meg, "porlasztja" a kockázatot más biztosítóknál kötött viszontbiztosítások révén. Általában a Magyarországon működő, egy adott kockázattal foglalkozó biztosítók mindegyike el tudja intézni a kockázat továbbadását. Különleges technikákra csak olyan extrém esetekben van szükség, mint például az atomerőművek biztosítása. Ám itt sem maga az atomerőmű mint vagyontárgy az, ami a különleges technikát megköveteli. Ez elintézhető lenne egy egyszerű viszontbiztosítással is. Ám ha megsérül egy reaktor, és a radioaktív sugárzás nagy területen, esetleg más kontinensen is károsít, az akkora kártérítési igénnyel járhat, amiért egyetlen – akármilyen tőkeerős biztosítótársaság – sem képes helytállni. Ezért az atomerőművet biztosító társaságok a kockázatot megosztva közös nemzeti, nemzetközi poulokba, azaz kockázatviselő társaságokba viszik. Ez azonban nem vagyon-, hanem felelősségbiztosítás, annak is egy ritka, különösen nagy károkra kidolgozott formája, amit tipikusan az atomerőművek biztosításánál alkalmaznak. Az egyszerű elemi csapások okozta vagyonkárok helyreállítására viszontbiztosítással teremthető a legkönynyebben és mindenki számára elérhető módon fedezet. Ám vagy nem látják be az emberek a biztosítás fontosságát, vagy anyagi okokból ezen spórolnak, de tény, hogy az öngondoskodási készség csekély. Ilyen helyzetben a Mabisz időszerűtlennek tartja a biztosítási adó bevezetését. A világ sok országában kétségtelenül létezik ez az adófajta, s mivel minden rendszerünket előbb-utóbb Európához kell igazítani, nyilván ebben is követnünk kell a mintát. Csakhogy az EU-országokban – még a legszegényebbekben is – a lakosság biztosításokra fordított költése többszöröse a magyarországinak. Meg sem közelítjük ezt a szintet, körülbelül 15-20 százalékánál tartunk.
| Kárkifizetések Az Állami Biztosításfelügyelet (Ábif) adatai szerint az idén az I. félévben a tűz, és elemi kockázatokra – idesorolható minden olyan vagyoni kár, mely nem casco vagy szállítmánybiztosítás alapján fizetendő, s amelynek tűz, robbanás, vihar, viharon kívüli, egyéb természeti (elemi) kár, atomenergia, illetve talajsüllyedés és földrengés az okozója – történt kárkifizetés a tavalyi év azonos időszakához viszonyítva 2,7 milliárdról 7,7 milliárd forintra, csaknem háromszorosára emelkedett, miközben a szerződések száma és az e módozatokból származó díjbevétel csak szerény mértékben nőtt. N. K. |