A nyári esőzések okozta ár- és belvíz, valamint károk értéke meghaladja a 33 milliárd forintot. Az országban 18 megyét és 700 települést ért természeti csapás, több mint négyezer embert kellett a lakóhelyéről kitelepíteni. A kormány a helyreállítással és a károk felszámolásával kapcsolatban két határozatot hozott: egyrészt döntött a károk helyreállításának finanszírozásáról, az állami szerepvállalás formáiról, valamint létrehozta a helyreállítási és újjáépítési kormánybizottságot. Hasonló összetételű bizottságok alakultak az érintett megyékben is, amelyeknek az a feladatuk, hogy a károk helyreállításával kapcsolatos állami, önkormányzati, egyéni és karitatív erőfeszítéseket összehangolják, és gondoskodjanak a megfelelő ütemű végrehajtásról. Bakondi György, a Helyreállítási és Újjáépítési Tárcaközi Bizottság elnöke szerint a feladat magában foglalja a kárenyhítést, a kártalanítást és a kártérítést. A mezőgazdasági károk felmérését a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint a megyei földművelési hivatalok és a gazdajegyzők végezték el. Ez esetben kárenyhítésről van szó, az állam 3,6 milliárd forintot fordít erre a célra. Az összeg a károk mintegy harminc százalékát fedezi. A többi a biztosításokból térül meg, illetve veszteség. A károk második csoportjába az állam tulajdonában lévő közlekedési és vízvédművek, hidak köre tartozik, ezek helyreállítására az állam 5,7 milliárd forintot szánt, a munka november 30-ig befejeződik. Azokban az esetekben, amikor a gát átvágása mezőgazdasági kárt okozott, a KHVM ebből a pénzből fedezi a helyreállítást. A harmadik csoportot az önkormányzati feladatokhoz kapcsolható károk alkotják. Az indokolt és szükséges védekezési kiadásokra az állam teljes mértékű kártalanítást vállal, tehát a költségeket megtéríti az önkormányzatoknak. Eddig 880 millió forintot utaltak át erre a célra az önkormányzatoknak, ami a kártalanítási összeg felét teszi ki. A másik felének átutalása előtt felülvizsgálták az összes beérkezett igényt, a bizottság ennek mintegy kétharmadát, 700-750 millió forintot talált valóban indokoltnak. A kötelező önkormányzati feladatokat szolgáló építmények – iskolák, óvodák, szociális létesítmények – esetén kártalanításról van szó, az állam ezt teljes mértékben finanszírozza. Az összeg 70 százalékát augusztusban már megkapták az önkormányzatok, a fennmaradó rész pedig – lapzártánk idején – szeptember közepéig érkezett meg hozzájuk. Erre csaknem kétmilliárd forint áll rendelkezésre. Az önkormányzati kezelésben lévő utak és műtárgyak helyreállításában az állam 50 százalékos mértékű kárenyhítést vállalt, a többit a saját forrásaikból kell fedezniük. A kárfelmérés szerint 3,2 milliárd forintos állami szerepvállalásra lesz szükség. Az ötmillió forint alatti károkat egyszerre, az e fölötti összegeket pedig két részletben kapják meg az önkormányzatok, s szigorúan csak az előre bejelentett feladatokra költhetik.
A személyi tulajdonú házak helyreállítására az állam négymilliárd forintos támogatást nyújt. A formája többféle: a megyei helyreállítási és újjáépítési bizottságok és a helyi önkormányzatok a pénzen túl segítséget kaptak építési tervek, műszaki dokumentáció formájában. Egyrészt új házak típusterveit bocsátják ingyen az önkormányzatok, illetve közvetve a rászorulók rendelkezésére, másrészt a megrongálódott épületek helyreállításának megtervezéshez adnak segítséget, s meggyorsítják az építési hatósági eljárásokat is. Az építőanyagok árából a károsultak engedményt vehetnek igénybe, a támogatási rendszerekről pedig széles körű tájékoztatást kaptak. Egyebek közt például a közmunkapályázatokról, amelyekre 300 millió forintos pluszlehetőség is igénybe vehető. Kedvezményt adnak a fuvarozók, a MÁV, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara pedig a vállalkozókat mozgósítja a helyreállításban való részvételre.
A személyi tulajdonú házak helyreállításának azonban – hangsúlyozta a tárcaközi bizottság elnöke – alapvetően a biztosításokból kell történnie. Akiknek sem biztosításuk, sem hitelképességük nincs, vissza nem térítendő és visszatérítendő támogatás formájában, illetve szociális rászorultság alapján igényelhetnek és kaphatnak segítséget az önkormányzattól. A helyreállítás és az újjáépítés befejezésének határideje határideje 1999. november 30.
| Gazdag Ausztria Az osztrák kancellári hivatal keretein belül, fizikailag a védelmi minisztériumhoz tartozó katonai akadémia épületében működik az ausztriai katasztrófaelhárítás intézménye. Ez utóbbi körülmény annak tudható be, hogy egészen 1986-ig a válságmenedzsment kizárólag katonai vonatkozású volt, s minden olyan háborús veszélyhelyzetre vonatkozott, amely az ország biztonságát veszélyeztette. A csernobili reaktorbaleset új helyzetet teremtett: akkor konkrétan nem lévén más hatóság, ez a szervezet kapta meg a teendők koordinálásának feladatát: az ellenőrzötten sugárzásmentes tej kiosztásától kezdve egészen a lakosság felvilágosításáig. A kormány, tanulva az eseményekből, kiterjesztette az Állami Válságmenedzsment hatáskörét minden egyéb, a lakosság életét, vagyonát veszélyeztető katasztrófára, bármi is legyen az ok: természeti csapás, avagy akár nagyobb méretű közlekedési baleset. A bécsi székhelyű – a szervezetileg a kancellári hivatal védelem- és biztonságpolitikai osztályához tartozó – válságkezelő intézmény valójában csak koordinációs feladatokat teljesít. A válságelhárítás, a döntések meghozatala tartományi, kerületi, illetve községi illetékesség. Az Állami Válságmenedzsment kötelessége ellenőrizni és biztosítani, hogy az intézkedések összhangban legyenek, se párhuzamosságok, se mulasztások ne történjenek. Anyagiakkal maga a válságmenedzsment nem rendelkezik. Az intézményt a költségvetésből a kancellári hivatal részeként tartják fenn, az intézkedések kiadásait pedig a pénzügyminisztérium által kezelt katasztrófavédelmi alap fedezi. Ez része az éves költségvetésnek, s a törvény értelmében a károk legfeljebb felének finanszírozására szolgál. A 3,5-4 milliárd schilling körüli alap pontosan körülhatárolt szabályozás szerint a jövedelem- és a társasági adó meghatározott százalékából áll össze. A pénzösszeg meghatározott részének mindenképpen rendelkezésre kell állnia, azt azonban a pénzügyminisztérium erre kijelölt illetékese dönti el, mi legyen, ha a kötelező hányadnál sokkal nagyobb összeg van a számlán. Részint mód van körültekintő, lehetőleg az alapot növelő befektetésekre, részint az év végi "maradékot" át lehet más kiadásokra csoportosítani. Az első segélyösszegeket helyi szinten utalják. A tartományi, községi szakértők mérik fel a kárt, és döntenek a gyorssegélyek szükségességéről, s összhangban a biztosítók intézkedéseivel rögtön biztosítanak annyi pénzt, amennyi a bajba jutottak alapszükségleteihez elengedhetetlen. Ehhez minden tartománynak külön katasztrófaalapja van. A kormánynak ugyanakkor rendelkezésére áll egy bizonyos költségvetési összeg rendkívüli kiadásokra: innen elsősorban az érintett községeknek jut pénz közérdeket szolgáló kiadásaikra, a megsérült infrastruktúra gyors helyreállítására. A közvetlen válság után a szakértők összegzik a kiadásokat, s azok egy részét a szövetségi katasztrófaalapból megtérítik. Alapszabály, hogy a költségek 60 százalékát központi, 40 százalékát helyi forrásokból fedezik. A katasztrófaalap nemcsak "tűzoltásra" szolgál, hanem az időközben egyértelművé vált megelőző intézkedések fedezésére is innen kerül pénz. Ez a magyarázata annak, hogy a lavinaomlás után a hegyvidékeken végrehajtott ellenőrzésekhez és a szükségesnek talált "kerítésrendszerek" építéséhez volt elegendő pénz. Ugyanebből a forrásból fedezik a mentők jobb telekommunikációs felszerelését. Bár az elmúlt több mint egy esztendőben katasztrófa katasztrófát követett, az alap győzte a kiadásokat. A létesítmény állja a próbákat, a mozgósítás a 24 órás készenléti terv alapján minden alkalommal működött, nem volt fennakadás sem az információáramlásban, sem a koordinációban. Nem kényelmi okokból mondják tehát, hogy jobb lenne kevesebb megpróbáltatás. Szászi Júlia |