Az Egyesült Államokban már jogászok ezrei foglalkoznak a 2000. évi dátumváltásból adódó vitás ügyekkel, kártérítési és szavatossági perekkel. A nagy ügyvédi irodákban a témára specializálódott szekciókat hoztak létre, hogy minél felkészültebbek legyenek erre a – jogi szempontból sem egyszerű – problémára. Magyarországon is többen vizsgálják a felmerülő jogi vetületeket, ha nem is olyan nagy arányban, mint az USA-ban.
Az Y2K érdekességét és bonyolultságát a jog szemszögéből nézve az adja, hogy igazából senki sem tudja, hogy mi várható 2000 után, ráadásul közvetlen jogi szabályozás, illetve bírói gyakorlat nincsen a témában. Az Y2K tehát bonyolult jogértelmezési feladat, hiszen nem egyszerű összevetni a hatályos magánjogi szabályozást az évezredváltás által felvetett kérdésekkel. Az alábbiakban is inkább a kérdések felvetésével foglalkozunk, s megpróbálunk iránymutatást adni abban a tekintetben, hogy milyen problémákkal kell a cégeknek szembenézniük, ám végső választ majd csak a bíróságok fognak adni.
A számítógépet használó cégek szempontjából alapvető jelentősége van annak, hogy kit terhel a felelősség a dátumváltással kapcsolatos problémákért, milyen igényekkel élhetnek a velük szerződéses kapcsolatban álló számítástechnikai cégekkel szemben.
Nem vis maior
Az újságokat olvasva, az internetet böngészve – főleg az amerikai weboldalakat – néha azt gondolhatnánk, hogy az Y2K az emberiséget fenyegető legújabb katasztrófa, csapás. felvetődhet tehát a kérdés, hogy ezek alapján minősülhet-e a 2000. évi évezredváltás vis maiornak (erőhatalomnak).
A vis maiornak a római jog szerint két nagy csoportja van, az egyikbe tartoznak a természeti csapások (árvíz, földrengés stb.), a másikba elháríthatatlannak bizonyuló bizonyos emberi megmozdulások, mint például a háború vagy a terrortámadás. A vis maior miatt bekövetkező kárt – egyes kivételektől eltekintve – mindenki maga viseli.
A fentiek alapján egyértelműen kimondható, hogy az Y2K nem minősül vis maiornak. A problémával és annak várható következményeivel már évek óta számolni lehet és kell. A szakemberek számos megoldást dolgoztak ki, amelyek hozzáférhetőek mind az egyszerű állampolgár, mind a különböző gazdálkodó szervek számára. A kormány cselekvési programjának 5.3. pontjában is szerepel, hogy a szállítók számára világossá kell tenni, miszerint nem tekinthetik vis maiornak a problémát, a cél pedig az, hogy a felek világosan lássák felelősségüket.
Rendeltetésszerű használhatóság
A Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése szerint a szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt rendeltetésének, illetőleg a szerződésben kikötött vagy egyébként a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelően lehessen felhasználni.
Beletartozik-e az Y2K-kompatibilitás a rendeltetésszerű használat fogalmába? Az Y2K-kompatibilitás azt jelenti, hogy a 2000. évi dátum nem befolyásolja a számítógép, a számítógépes program vagy bármely termék működését, a berendezés felismeri 2000. évet, illetve el tudja végezni a szükséges műveleteket.
A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerint a szerződéseket a jogosult szerződéses érdekeinek kielégítésére vonatkozó elv szerint kell teljesíteni. Ez akkor valósul meg, ha a szolgáltatás megfelel a használhatóság és a szerződés által elérni kívánt cél követelményének. A Ptk. kommentárja szerint a használhatóság körében kiinduló támpont a szolgáltatás – forgalomban elismert – rendeltetésének megfelelő használatra való alkalmassága. Ez a megfogalmazás máris vitára adhat okot, hiszen nagyon sokáig általánosan olyan számítástechnikai termékek forogtak forgalomban, amelyek nem tudtak mit kezdeni a 2000. év problémájával.
Hardverek
A rendeltetésszerű használaton kívül a szolgáltatásnak meg kell felelnie a külön jogszabályban, hatósági előírásban és a konkrét szerződésben meghatározott tulajdonságoknak, különleges céloknak. A hardver – tehát maga a számítógép – esetében az előzők megítélése könnyebb, hiszen egyértelműen tartós fogyasztási cikkről van szó, jogszabályi jótállás vonatkozik rá.
Szoftverek
A szoftverek esetében ez azért bonyolultabb, mert a Ptk. szabályait a szerzői jogra vonatkozó szabványokkal együtt kell alkalmazni. A szoftvereknél a készítők rendszerterveket alkalmaznak, amelyben részletesen leírják, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik az adott szoftver. Megállapítható-e a gyártó felelőssége, amennyiben nem szerepel a rendszertervben, hogy a program tudja kezelni a dátumváltás problémáját? A válasz itt sem egyértelmű, bár ha a gyártó számára nyilvánvaló volt, hogy a felhasználó azzal a szándékkal vásárolta a szoftvert, hogy azt 2000 után is használni fogja, akkor a szavatossági felelőssége fennáll a termék hibátlan működéséért.
| A felhasználók egymás közötti felelőssége A 2000. évi dátumváltásból adódó problémákért való felelősségi kérdések egyik vetülete a felhasználók egymás közötti jogviszonyaiban merül fel, amikor a cégnek azért keletkezik kára, mert hiába tett meg mindent, hogy a saját rendszerét Y2K-kompatibilissá tegye – ha ugyanezt a partnercég nem tette meg. Tájékozódás Általános gyakorlat, hogy a gazdálkodó szervezetek valamilyen formában tájékozódnak partnereik felkészültségéről. Ennek módszerei attól is függenek, hogy ki milyen szintű projektet dolgozott ki, ha kidolgozott valamilyet egyáltalán. Van olyan cég, illetve vezető, aki szóban, személyes találkozások alkalmával próbál meggyőződni a partner felkészültségéről, van, aki a kérdőíves módszerhez folyamodik, a leggondosabbak azonban írásos nyilatkozatokat kérnek. Ezeket kérhetik minden újabb szerződés megkötésekor, de aki igazán körültekintő akar lenni, annak célszerű átnézni a már megkötött és még hatályban levő szerződéseket, és azokat kiegészíteni a megfelelőségi nyilatkozatokkal. Dokumentálás Nemcsak a partner felkészültségéről kell azonban tájékozódni, illetve biztosítékot kérni, hanem a cégnek saját magát is le kell védenie. Ennek érdekében az összes olyan lépést dokumentálni kell, amelyet a 2000. évi dátumváltási probléma megoldása érdekében tett a cég. Ilyennek minősül az Y2K-kompatibilis termékek vásárlása, a programok tesztelése, javítása stb. Megfelelőségi nyilatkozatok Fontos a megfelelőségi nyilatkozatok megfogalmazása is, hiszen ügyelni kell arra, hogy ne vállaljon a cég a szükségesnél nagyobb felelősséget, főleg úgy, hogy igazán senki nem tudja biztosan, hogy milyen következményekkel fog járni az évezredváltás. A cégeknek törekedniük kell arra, hogy a nagy költségekkel járó és sokáig elhúzódó pereskedések elkerülése érdekében megtegyék a szükséges jogi lépéseket is. A 2000. évi dátumváltásból a partnercégeknek okozott károkra szintén a Ptk. kártérítésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, tehát itt is érvényesül az adott helyzetben általában elvárhatóság követelménye. Ezért is fontos, hogy a cégek minden felkészülésre tett lépésüket írásban rögzítsék, így a későbbiekben bizonyítani tudják, hogy megtették a szükséges intézkedéseket a lehetséges károk elkerülésére. |
Hibás teljesítés
A számítástechnikai cikkek hibátlan működésének meghatározása kapcsán a termék felelősségről szóló 1993. évi X. törvény 2. §-a (1) bekezdésének rendelkezéseit is meg kell említeni, amely szerint a termék akkor hibás, ha nem nyújtja azt a biztonságot, amely általában elvárható, figyelemmel különösen a termék rendeltetésére, észszerűen várható használatára, a termékkel kapcsolatos tájékoztatásra, a termék forgalomba hozatalának időpontjára, a tudomány és a technika állására. Ez azonban – mivel csak a termékekre vonatkozik – kizárólag a számítógépekre, a beágyazott rendszereket tartalmazó berendezésekre alkalmazható közvetlenül, a programokra nem.
Fontos megemlíteni itt a bírói gyakorlatnak azt az álláspontját, hogy ha egy termék megfelel valamely szabványnak, attól még nem biztos, hogy megfelel a rendeltetésszerű használat követelményének. Tehát, ha egy számítógép vagy program megfelel a vonatkozó szabványoknak, de nem Y2K-kompatibilis, a bíróság megállapíthatja a hibás teljesítést.
Amennyiben valamely szolgáltatás nem felel meg az előbbiekben részletezett rendeltetésszerű használat, illetve az egyéb – szerződésben és jogszabályban meghatározott – követelményeknek, akkor hibás teljesítésről beszélünk. A jogosultnak szavatossági vagy jótállási igények érvényesítésére van lehetősége, abban az esetben is, ha egy termék vagy program nem felel meg a 2000. évvel kapcsolatos dátumváltás követelményének.
Szavatosság, jótállás
A szavatosság és a jótállás is a hibás teljesítés objektív – kimentést nem tűrő – jogkövetkezménye. Jótállást a Ptk. szabályai szerint jogszabály írhat elő, és meghatározhatja annak legkisebb kötelező mértékét, azonban a felek szerződésben is vállalhatnak jótállási kötelezettséget. A jótállás szigorúbb kötelezettséget jelent a szavatosságnál, mivel szavatosság esetében a jogosultat terheli annak a bizonyítása, hogy a szolgáltatás már a teljesítés pillanatában hibás volt, míg jótállás esetében ez a kötelezettség a jótállásra kötelezettet terheli. Másik előnye a jótállásnak, hogy időtartama hosszabb, mint a szavatosságé.
A jótállás kötelezettje azonban a szigorúbb feltételek miatt a helytállást feltételekhez kötheti (pl.: kötelező karbantartás). A számítógépek, az egyéb – beágyazott csipet tartalmazó – műszaki berendezések esetén a tartós használatra rendelt termékek jótállási kötelezettségéről szóló 117/1991 (IX. 16.) Korm. rendelet kötelező jótállást ír elő. A szoftverekre kötelező jogszabályi jótállás nincs, ezért jótállási igényt csak akkor lehet érvényesíteni, ha a szerződés tartalmaz ilyen irányú rendelkezést. Ha nem, akkor a szerzői jogi jogszabályok, illetve a szavatosság alapján lehet igényeket érvényesíteni.
SZAVATOSSÁGI IGÉNYEK
A hibás teljesítés orvoslására elsősorban a szavatossági igények jelenthetnek megoldást, amelyet a Polgári Törvénykönyv 306. §-a hivatott rendezni. A hibás teljesítés esetén a jogosult választása szerint kijavítást vagy megfelelő árleszállítást igényelhet. Ha a szerződésben a dolgot fajta és mennyiség szerint határozták meg, a jogosult kérheti a dolog kicserélését is, kivéve ha a hiba rövid idő alatt értékcsökkenés nélkül kijavítható, és a kijavítás a jogosult érdekeinek sérelme nélkül lehetséges. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a termelői vagy kiskereskedelmi forgalomban az egyébként helyettesíthető dolgot elkülönítéssel vagy kiválasztással határozták meg. Ha a hibás teljesítés miatt a jogosultnak a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnt – így különösen, ha a hiba nem javítható ki, a kötelezett a hiba kijavítását nem vállalja vagy a hiba kijavítása rövid idő alatt értékcsökkenés és a jogosult érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges –, a jogosult elállhat a szerződéstől.
A Ptk. tehát a hibátlan teljesítés biztosítása érdekében négyféle szavatossági helytállást ír elő: a kijavítás, árleszállítás mellett lehetőség van a dolog kicserélésére (értelemszerűen a szolgáltatás újbóli elvégzésére, teljesítésére), továbbá érdekmúlásra való hivatkozással a szerződéstől való elállásra, ami az eredeti – tehát a szerződéskötés előtti – állapot helyreállítását vonja maga után.
Kijavítás
A jogosult választhat a kijavítás vagy az árleszállítás között. Választása a bíróságot is köti, amenynyiben a jogosult a hibás teljesítésből származó igényét perrel kívánja érvényesíteni. Fontos tudni, hogy a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény – mely 1999. szeptember 1-jén lépett hatályba – kötelezettséget ró a szerzőre – így a szoftver szerzőjére is –, amennyiben a hiba kijavítása a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges (pl. program, amely dátumok millióival dolgozik.).
Ha a jogosult a kijavítás mellett dönt egy Y2K hibás hardver, szoftver vagy beépített csip vonatkozásában, akkor a hibát – ugyanúgy, mint bármilyen más terméknél – nyilvánvalóan a lehető legrövidebb időn belül ki kell javítani, mégpedig úgy, hogy a törvényben és a megállapodásban rögzített elvárásoknak megfelelően, rendeltetésszerű használatra alkalmas legyen, vagyis ne okozzon a dátumváltás semmilyen problémát a működésében.
Azt viszont az 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 6. §-a rögzíti, hogy kiskereskedelmi forgalomban eladott árucikkek esetében mikor állapítható meg a hiba rövid idő alatt és értékcsökkenés nélküli kijavítása. Idekívánkozik még annak a bírósági határozatnak a megemlítése, amely szerint a jogosult nem követelhet kijavítást, ha annak költségei megközelítik a dolog forgalmi értékét. Ebben az esetben a jogosultnak a szerződéstől való elálláshoz van joga, amely maga után vonja az eredeti állapot helyreállítását, de természetesen igényelheti a kicserélést.
Árleszállítás
Figyelemre méltó problémákat vet fel az árleszállítás mint szavatosságiigény-érvényesítési forma is. Árleszállításra akkor kerülhet sor, ha a fennmaradó hibák a dolog rendeltetésszerű használatára, forgalmi értékére kedvezőtlen kihatással vannak, és ennek ellenére a jogosult ragaszkodik a termékhez. Ilyenkor az árleszállítás célja, hogy a szolgáltatást és az ellenszolgáltatást egyensúlyba hozza. Annyival kell tehát csökkenteni az ellenszolgáltatást, amennyivel csökkent a hiba miatt a szolgáltatott termék értéke. Kérdéses azonban, menynyire életszerű egy korábban megvásárolt számítástechnikai termék esetében visszasétálni a forgalmazóhoz, gyártóhoz, importőrhöz, hogy "kellene a terméke, de adja olcsóbban". További problémaforrás, hogy leszállított áron vásárolt termék esetében kit és milyen felelősség terhel, ha az a dátumváltásból adódóan kárt okoz.
Kicserélés
A kicserélés csak a következő feltételek együttes fennállása mellett igényelhető: a dolgot fajta és mennyiség szerint jelölték meg a szerződésben, a hiba rövid idő alatt értékcsökkenés nélkül nem javítható, illetve a rövid idő alatt, értékcsökkenés nélkül elvégezhető javítás a jogosult érdekeinek sérelméhez vezet.
A kiskereskedelmi forgalomban eladott árucikkeknél, ha a vevő hibás teljesítés esetén kicserélést kér vagy el akar állni a szerződéstől, a hibát akkor kell rövid idő alatt értékcsökkenés nélkül kijavíthatónak tekinteni, ha
- a javítás folytán az áru értéke és használhatósága az azonos ideig rendeltetésszerűen használt, hibátlan áruhoz képest nem csökken és
- a hiba bejelentésétől számított nyolc nap alatt az árut megjavítják, illetőleg
- a kötelező jótállással értékesített terméket a jótállásra vonatkozó jogszabályban megállapított határidőn belül megjavítják. (Ez a határidő akkor is irányadó, ha a jótállás kötelező időtartama már eltelt.)
Fontos kérdés, hogy a kicserélés milyen időintervallumban végezhető el: a kötelezett a kicserélést elvégezheti, ha a jogosult a kijavítás és az árleszállítás között még nem választott, amíg a jogosult vele meg nem egyezett, továbbá amíg a bíróság jogerősen nem határozott a szavatossági igény tárgyában.
Elállás
Az elállási jog gyakorlására akkor van lehetőség, ha a jogosult teljesítéshez fűződő érdeke megszűnt. Ez különösen akkor állapítható meg,
- ha a hiba javítását több esetben eredmény nélkül megkísérelték, és egyértelművé vált, hogy a hiba nem javítható vagy
- a kötelezett a javítást nem vállalta, illetve
- a javításra rövid idő alatt, értékcsökkenés és a jogosult érdekeinek sérelme nélkül nincs mód.
Az elállás jogát a jogosult a kötelezetthez intézett nyilatkozattal gyakorolhatja. Ez a szerződést felbontja, amelynek következtében a már teljesített szolgáltatások kölcsönösen visszajárnak.
| Tisztességtelen piaci magatartás Abban az esetben, ha a cég úgy reklámozza a termékeit, hogy az mindenben megfelel a 2000. év által támasztott követelményeknek, és kiderül, hogy ez nem fedi a valóságot, felmerül, hogy ez a reklám nem ütközik-e a tisztességtelen piaci magatartás tilalmába. Az erről szóló 1996. évi LVII. törvény 8. §-a ugyanis kimondja, hogy tilos a fogyasztókat az áru kelendőségének fokozása érdekében megtéveszteni. A fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha az áru lényeges tulajdonsága (összetétele, használata, az egészségre és környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése), továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak. Fogyasztónak minősül ebből a szempontból, aki a gazdasági tevékenysége körén kívül, árut, szolgáltatást vesz, rendel, kap, használ, továbbá aki az áruval, illetőleg a szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás címzettje. |
Áttérés más szavatossági jogra
A törvény nemcsak a szavatossági jog megválasztásának lehetőségét biztosítja a jogosult számára, hanem azt is, hogy a már egyszer kiválasztott helytállási módról másikra térjen át. E jogosultságával azonban – főszabályként – csak úgy élhet, ha megtéríti a kötelezettnek az ebből eredő kárt. A kártérítés megfizetése alól csak akkor mentesül, ha az áttérésre a kötelezett magatartása adott okot, vagy az áttérés egyébként indokolt volt. Ez többek között akkor állapítható meg, ha a kívánt szavatossági kötelezettség teljesítésére nincs lehetőség, mert a dolog egyáltalán nem javítható vagy a terméket a kereskedelmi forgalomból kizárták.
Egyébként a szavatosság alapján fennálló kötelezettség teljesítésével összefüggésben felmerülő költségek a kötelezettet terhelik.
A kötelezett késlekedése a kijavítással
Ha a kötelezett határidőre nem vállalja a dolog kijavítását, vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja. A javításra vagy javíttatásra az ítélkezési gyakorlat szerint lehetőség van akkor is, ha a szolgáltatás olyan mértékben hibás, hogy a jogosulttól nem várható el a kötelezett munkájának ismételt elfogadása.
Egyébként – jogtiszta szoftver esetén – a jogosultnak az 1969. III. törvény 30. §-a alapján is lehetősége van a hiba jogszerű kijavítására, ha az a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges. Az 1999. szeptember 1-jén hatályba lépett új szerzői jogi törvény 59. §-ára hivatkozva is kijavíthatjuk a jogszerűen használt szoftverünk hibáját. Az is megoldás lehet – abban az esetben, ha szoftvercég hajlandósága vagy esetleg felkészültsége minimálisnak mutatkozik a hiba biztonságos kijavítását illetően –, hogy olyan nyilatkozatra bírjuk rá a kötelezettet, miszerint a hiba mással történő kijavítását nem akadályozza, abba beleegyezik.
A szavatossági jogok érvényesítésére nyitva álló határidők
A Ptk. 308. §-ának (1) bekezdése alapján a jogosult a teljesítéstől számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait. Ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás, szabvány vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező alkalmassági idő), és ez hat hónapnál rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó.
A Ptk. fenti rendelkezése a rövidebb elévülési határidőt szabályozza. Ennek számításánál a Ptk. elévülésre vonatkozó általános szabályait kell megfelelően alkalmazni (Ptk. 324-327. §). A számítástechnikai eszközöknél, programoknál ez az elévülési határidő csak az elmúlt egy-két évre visszamenőleg jelenthet igényérvényesítési lehetőséget. Ráadásul az sem tisztázott még teljes egészében, hogy mi az a dátum, amikortól már az Y2K-tűrőképesség biztosítása elvárható volt a hardverek, szoftverek, beépített csipek készítőitől.
A rövidebb, 6 hónapos elévülési határidő mellett a Ptk. 308. §-ának (2) bekezdése a hosszabb, jogvesztő határidőről rendelkezik. E szerint ha a jogosult igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni – így különösen, ha a hiba jellegénél vagy a dolog természeténél fogva az elévülési (azaz a hat hónapos) határidőn belül nem volt felismerhető – a szavatossági jogait a teljesítéstől számított egy évig, tartós használatra rendelt dolog esetében három évig érvényesítheti. Ha a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb, az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó. Ezeknek a határidőknek az elmulasztása jogvesztéssel jár.
A jogérvényesítés határidejét mind az elévülési, mind a jogvesztő határidőnél a teljesítéstől kell számítani.
Megkönnyítheti a felhasználók helyzetét a Legfelsőbb Bíróság I. számú Polgári és Gazdasági Elvi Döntése, mely szerint, amennyiben a szavatossági igény a szolgáltatott dolog hibájának későbbi időszakban való jelentkezése folytán vagy egyéb menthető okból az elévülési határidőn belül nem volt érvényesíthető, a jogosult a szavatossági igényeit az akadály megszűnésétől számított három hónapon belül akkor is érvényesítheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból három hónapnál kevesebb van hátra. Nem hagyható figyelmen kívül azonban az a tény, hogy egyes számítógépes programoknál a hibák csak hosszú évek múltán válnak felismerhetővé.
A szavatossági igény előterjesztésekor a bíróság nem vizsgálja hivatalból, hogy az igény előterjesztésére meghatározott elévülési határidő elmúlt-e már vagy sem. Ezt csak akkor kell vizsgálnia, ha a kötelezett a védekezésében erre hivatkozik. A jogvesztő határidő letelte után előterjesztett keresetet azonban – a kötelezett védekezésének tartalmától függetlenül – hivatalból kell elutasítania, a kereseti kérelem érdemi vizsgálata nélkül.
A szavatosság határidők meghosszabbodása
A hibás dolog kijavítása, kicserélése a szavatossági határidők módosulását vonja maga után. Kijavítás esetében a határidő meghosszabbodik, kicserélés esetén pedig újra elkezdődik, mind az elévülési, mind a jogvesztő határidők tekintetében. Kijavításkor a határidők meghosszabbodása nem a kijavítás idejével, hanem azzal az idővel azonos, amely alatt a jogosult a dolgot rendeltetésszerűen nem használhatta. Ezt az időpontot a hiba közlésének időpontjától kell számolni.
A kicserélés a szavatossági határidőket újból megnyitja. Olyankor azonban, amikor erre nem az egész dolog, hanem annak csak egy részét illetően kerül sor, a határidő-számítás a szolgáltatás, illetve a kicserélt rész tekintetében eltérő. A kicserélt rész vonatkozásában újra kezdődik, a dolog szerződésszerűen teljesített részének jogi sorsát illetően azonban már nincs teljesen egyértelmű válasz. Egyes nézetek szerint a kicserélés a dolog szerződésszerűen teljesített részére nem hat ki, de logikusabbnak tűnik az az értelmezés, mely szerint a dologrész kicserélésének ideje alatt a jogosult a dolgot ugyanúgy nem tudta rendeltetésszerűen használni, mintha annak kijavítását végezték volna el. A rész kicserélése a dolog egészét figyelembe véve tehát a kijavítás egyik módjának minősíthető. Más a helyzet azonban, ha a dolog jelentős részének kicserélése válik szükségessé (pl. alaplap, merevlemez a számítógépnél).
Mentesülés a szavatossági felelősség alól
A Ptk. 305. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a jogosult a hibát a szerződéskötéskor ismerte, a kötelezett mentesül a szavatossági felelősség alól. Ilyenkor a jogosult a szerződés megkötésének pillanatában ismerettel bír arról, hogy a szolgáltatás tárgya kellékhiányos, de a felek a szerződést kifejezetten ezekkel a hiányosságokkal rendelkező dologra kötik.
Elvárhatóság
A felhasználó szavatossági igényének érvényesítése szempontjából relevanciával bír az a körülmény, hogy a szerződéskötéskor tisztában volt-e a dolog, a szolgáltatás esetleges hiányosságaival, esetünkben azzal, hogy a program képtelen fölismerni és helyesen kezelni az 1999. december 31. után következő napokat. Előtérbe kerül tehát a felhasználó, a fogyasztó oldalán az elvárhatóság kérdése a hardver, a szoftver, a beépített csip hibájának felismerését illetően. Ennek mérlegelése során többek között vizsgálat tárgyai lehetnek a termék lényeges tulajdonságára kiterjedő tájékoztatók, az Y2K-tűrőképesség vagy az annak hiányáról szóló tanúsítvány.
Ezeket a tényezőket együttesen vizsgálva lehet majd kimondani a konkrét ügyek során, hogy menynyire volt elvárható a fogyasztótól, a felhasználótól a hiba felismerése a szerződés megkötésekor. Ebben segítséget adnak az utóbbi években szoftverügyekben hozott bírósági döntések, elvi éllel megfogalmazott állásfoglalások, de az is nyilvánvaló, hogy a probléma speciális volta miatt csak az újabb bírói gyakorlat kialakulása után kaphatunk átfogó képet az elvárhatóság "zsinórmértékéről". Az azonban már most kikristályosodni látszik, hogy a hardver, a szoftver, a beépített csip Y2K-szempontból alkalmatlan voltának elhallgatása megalapozhatja a gyártó szavatossági felelősségét, hiszen a kötelezett ilyenkor nem tesz eleget a Ptk. alapelvei között számon tartott tájékoztatási-együttműködési kötelezettségének.
TERMÉKFELELŐSSÉG
Abban az esetben, ha a termék, a program kárt okoz azzal, hogy nem Y2K-kompatibilis, a termékfelelősség, illetve a kártérítésre vonatkozó szabályok szerint van lehetőség az igényérvényesítésre.
Az 1993. évi X. törvény szerint a termékfelelősség alapján akkor kérhető kártérítés, ha a hibás termék valakinek a halálát, testi sérülését vagy egészségkárosodását okozza, illetve a hibás termék által más dolgokban okozott kár meghaladja a tízezer forintot. Az utóbbi esetben az igényérvényesítés feltétele az is, hogy a károsodott másik dolog a szokásos rendeltetése szerint magánhasználat vagy magánfogyasztás tárgya legyen, és azt a károsult rendszerint ilyen célra is használta.
Határidők
Termékfelelősség alapján 3 év áll rendelkezésre az igényérvényesítéshez, amit a kár bekövetkeztétől, illetve az arról való tudomásszerzésről, vagy pedig a gyártó, illetve forgalmazó személyéről való tudomásszerzéstől kell számítani. Jogvesztő határidőként azonban a törvény kimondja, hogy a termék forgalomba hozatalától számított 10 év elteltével nincs lehetőség termékfelelősség alapján a gyártóval szemben kártérítési igény érvényesítésére.
A gyártó mentesülése
A gyártó csak akkor mentesülhet a termékfelelősség alól, ha bizonyítja, hogy a terméket nem hozta forgalomba, vagy a terméket nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, illetve azt nem üzletszerű gazdasági tevékenysége körében gyártotta vagy forgalmazta.
Mentesül akkor is, ha azt tudja bizonyítani, hogy a termék a forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt és a hiba később keletkezett, vagy a termék forgalomba hozatala időpontjában a hiba a technika és a tudomány állása szerint nem volt felismerhető, vagy a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás okozta.
KÁRTÉRÍTÉS
Abban az esetben, ha a termékfelelősség alapján nincs lehetőség fellépni a gyártóval vagy a szállítóval szemben, akkor a Ptk. kártérítési szabályai állnak a károsult rendelkezésére.
A kárfelelősség feltételei
A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A kártérítési igény megalapozottságának feltétele tehát a jogellenesség, a kár, az ok-okozati összefüggés és a felróhatóság.
A kárnak persze esetünkben mindig a 2000. évi évezredváltás problémájával ok-okozati összefüggésben kell lennie. Ezt az összefüggést a hatályos szabályok szerint a károsultnak kell bizonyítania, amely valószínűleg nem lesz túl egyszerű, főleg a bonyolult, összekapcsolt számítógépes rendszereknél. Valószínűleg meg fog nőni a számítógépes igazságügyi szakértők iránti kereslet is.
A károkozás fajtái
A károkozás lehet szerződéses és szerződésen kívüli ún. deliktuális károkozás. Az előbbiről van szó például a számítógépeket árusító cég és a vevő között akkor, ha az eladó azáltal okozott kárt a vevőjének, hogy nem Y2K-kompatibilis komputert adott el neki, noha az ilyet kért. Szerződésen kívüli károkozásról akkor beszélünk, amikor például a kárt harmadik személynek okozza a hibás gép vagy program.
Mentesülés a felelősség alól
Fontos kérdés a felelősség alóli mentesülés. A polgári jog úgynevezett szubjektív felelősségi rendszert alkalmaz. Ez pedig az általában elvárhatóság kategóriája. Mentesül a felelősség alól ugyanis az a károkozó, aki bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Abban az esetben tehát, ha a szoftvert vagy hardvert gyártó, készítő cég bizonyítja, hogy mindent megtett, amit csak egy ilyen cég megtehet az Y2K-kompatibilitás megteremtése és az esetlegesen ebből adódó károk elkerülése érdekében, akkor mentesülhet a felelősség alól.
Szigorúbb kártérítési felelősség terheli az úgynevezett fokozott veszéllyel járó vagy az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységet folytatót. Az ilyen tevékenységet végző csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.
Kármegosztás
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának PK 36. számú állásfoglalása szerint, ha az elvárható magatartást elmulasztó károsult is közrehatott a károkozó magatartás előidézésében, a kár bekövetkeztében, a kár súlyosbodásában, magatartásának következményeit a károsult maga viseli. Ebben az esetben kármegosztásnak van helye. Nem terheli kártérítési felelősség a károkozót a kárnak azért a részéért, amely abból származott, hogy a károsult nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Ennek alapján arra a kérdésre kell válaszolni, hogy a szoftverfelhasználóknak, vállalkozásoknak, számítógépes rendszert üzemeltetőknek vagy bármely lehetséges Y2K-károsultnak mennyiben kötelezettsége felkészülni, illetve lépéseket tenni a dátumváltás problémájának megoldására. Nyilvánvaló, hogy az egyes csoportok esetében más választ kell adnunk, hiszen van olyan, amelyet jogszabály vagy belső utasítás kötelez a felkészülésre, de nem biztos, hogy az egyéni vállalkozóra túl nagy kötelezettségek hárulnak e téren.
A felelősség kizárása, illetve korlátozása
Sok esetben olvashatók – akár az interneten is – számítógépes vagy szoftvercégeknek olyan nyilatkozatai, amelyekben kizárják a dátumváltásból adódó problémákért való felelősségüket. Kérdés, hogy vajon jogszerűen megtehetik-e ezt?
A szerződésekben a felelősség kizárásának és korlátozásának határát a Ptk. 314. §-ában rögzített szabályok jelentik. A szándékosan, súlyos gondatlansággal vagy bűncselekménnyel okozott, továbbá az életet, a testi épséget, az egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget érvényesen nem lehet kizárni. A 314. §-ának (2) bekezdése szerint a szerződésszegésért való felelősségét – ha jogszabály másként nem rendelkezik – nem lehet kizárni és korlátozni, kivéve ha az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kiegyenlíti.
Jogszabályi engedély hiányában, tehát csak abban az esetben zárhatják ki, illetve korlátozhatják a felelősségüket a számítástechnikai cégek, ha azt valamiféleképpen kompenzálják (pl. árleszállítás). Azt azonban, hogy az ellenszolgáltatás csökkentésének mértékét, illetve az egyéb előnyt – mint a felelősség korlátozásának ellenértékét – mikor lehet megfelelőnek tekinteni, csak az adott körülmények ismeretében lehet eldönteni. Nyilvánvaló, hogy a felelősség kizárásával vagy korlátozásával okozott hátránynak arányban kell állnia a felkínált előnnyel.
| Y2K tanácsadó cégek Szinte az Y2K-probléma széles körben való ismertté válásával egy időben megjelentek azok a cégek, vállalkozások, amelyek úgy hirdetik magukat, mint akik képesek a dátumváltással kapcsolatba hozható termékekre megfelelő megoldást kínálni. E cégek vállalják többek között, hogy feltérképezik a szóba jöhető hibaforrásokat, kijavítják az esetleges hibákat, Y2K-kompatibilissé teszik hardvereinket, szoftvereinket és a beépített csipeket, sőt elvégzik a szükséges teszteléseket is. Fontos kérdésként merül fel azonban, hogy miként alakulnak a felelősségi viszonyok, amennyiben mégsem tudjuk a termékeket a dátumváltás után rendeltetésszerűen használni, illetőleg kit és milyen mértékben terhelnek kötelezettségek, ha a termék mégis kárt okoz valakinek. A gazdasági élet egyéb területein is kialakult gyakorlat szerint általában a csak "átvilágítást" végző céget nem vagy csak igen korlátozott mértékben terheli felelősség. Természetesen nem is vállalnak erre kötelezettséget, hiszen nem ezt követelik meg tőlük, csupán a probléma terjedelmének, várható költségvonzatainak meghatározását várják a megrendelők. A problémák megoldását, valamint a szükséges tesztelést illetően ezek a cégek már nem kompetensek. Más a helyzet, ha egy kifejezetten Y2K tanácsadó cég kínál megoldást a számunkra. Ebben az esetben nagyon lényeges annak a szerződésnek, jognyilatkozatnak a tartalma, amelyben a tanácsadó cég a kompatibilitás megteremtését vállalja, hiszen ennek függvényében léphetünk fel vele szemben a későbbiekben az esetlegesen felmerülő kártérítési szavatossági igényeinkkel. A legtöbb esetben ezeket a munkálatokat a cégek vállalkozási szerződés keretében végzik el, így célszerű ezt a szerződésfajtát alkalmazni, annál is inkább, mert ebben a tanácsadó céget konkrét eredmény elérésére kötelezhetjük, ugyanis a Ptk. 389. §-a alapján a vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására (esetünkben ez a legfontosabb!), a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles. A szerződésnek tehát tartalmaznia kell, hogy a javítási munkálatok eredményeképpen a kijavított dolog 2000 után is alkalmas lesz a rendeltetésszerű használatra, tehát a vállalkozó munkájának eredménye az Y2K-kompatibilitás. Természetesen – amennyire lehetséges – a teljesítést követően célszerű elvégezni a szükséges teszteket is, hogy valóban fennáll-e ez a kompatibilitás. |
BIZTOSÍTÁS ÉS Y2K
Nyilvánvaló, hogy a dátumváltásból adódó vagyoni károk enyhítésére sokaknak eszébe jutott, hogy vagyonbiztosítást kössenek az Y2K szempontjából vagyoni kockázatot rejtő vagyontárgyakra. Szóba kerülhet a biztosítás és a dátumváltás kapcsolata a kártérítési felelősségre kötött felelősségbiztosítások esetében is.
2000. év mint biztosítási esemény
Közismert, hogy a biztosítók bizonyos biztosítási események bekövetkezésekor teljesítik helytállási kötelezettségeiket. A biztosítási szerződés alapján ugyanis a biztosító meghatározott jövőbeni esemény bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére, a biztosított, illetőleg a másik szerződő fél pedig díj fizetésére kötelezi magát. Itt vetődik fel a 2000. év mint biztosítási eseménynek a problematikája is, hiszen a biztosítások soha nem kötődnek egy konkrét dátumhoz, ráadásul 2000. január 1. – hacsak nem adunk hitelt a világ végét váró jóslatoknak – egészen bizonyosan bekövetkezik. Mindamellett az is megállapítható, hogy a mértékadó vélekedések nem tekintik ezt az eseményt vis maiornak.
Közlési kötelezettség
Különösen fontos a biztosító helytállási kötelezettségének szempontjából a biztosított közlési kötelezettsége, amely a vonatkozó Ptk. 540. §-ának (1) bekezdése szerint abban áll, hogy a biztosított a szerződéskötéskor köteles a biztosítás elvállalása szempontjából lényeges minden olyan körülményt a biztosítóval közölni, amelyeket ismert vagy ismernie kellett. A biztosító írásban közölt kérdéseire adott, a valóságnak megfelelő válaszokkal a fél közlési kötelezettségének eleget tesz. A kérdések megválaszolatlanul hagyása egymagában nem jelenti a közlési kötelezettség megsértését.
Esetünkre alkalmazva a Polgári Törvénykönyv e szabályát, kiemelt jelentősége van a biztosítás elvállalása szempontjából annak, hogy tájékoztassuk a biztosítót: a 2000. évvel kapcsolatos problémák lényeges körülménynek számítanak-e vagy sem. Ennek is határt szab természetesen az a kérdés, hogy elvárható-e tőlünk ennek felismerése, avagy kellő gondossággal sem vagyunk erre képesek. Természetesen ez a kötelezettségük csak akkor áll fenn a biztosítottaknak, ha a biztosító a szerződés megkötéséig egyértelmű kérdést tesz fel az Y2K-veszélyeztetettségünket illetően.
A biztosító mentesülése
Nem árt tudni azt sem, hogy a biztosító mentesül a fizetési kötelezettsége alól, amennyiben bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen, a biztosított, illetőleg a szerződő fél, velük közös háztartásban élő hozzátartozójuk, a biztosítottnak a szabályzatban megállapított munkakört betöltő alkalmazottai, illetőleg megbízottai, a biztosított jogi személynek a szabályzatban meghatározott tagjai vagy szervei szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozták (Ptk. 556. §). E vonatkozásban a biztosítottnak az a magatartása nyer értékelést, hogy a felmerülő rizikótényező nyilvánvalósága ellenére sem tesz meg minden tőle elvárhatót azok kiküszöbölésére. A károsulttal szemben azonban a biztosítót nem mentesíti a biztosított szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása sem. A biztosító azonban ilyenkor követelheti a biztosítottól a kifizetett biztosítási összeg megtérítését. Kivétel természetesen ebben az esetben is van, mégpedig ha a biztosított bizonyítja, hogy a károkozó magatartás nem volt jogellenes.
| A vezetők felelőssége Az Informatikai Tárcaközi Bizottságnak az interneten olvasható tájékoztató anyaga szerint alapvető fontosságú a 2000. évi dátumváltás problémájának tudatosítása a vezető tisztséget betöltők körében. Egy adott szervezet Y2K cselekvési programjának kialakításához és véghezviteléhez mind humán, mind pénzügyi erőforrásokra van szükség, amelyhez elengedhetetlen a legfőbb döntéshozói jogosultságokkal rendelkező vezetői szintnek a támogatása. A gazdálkodó szervezeteknél, a különböző intézményeknél tehát a vezetőknek kulcsfontosságú szerepük van a 2000. év bekövetkeztéből adódó feladatok megoldásában. Mindezek alapján felmerülnek a felelősségi kérdések is, hogy mennyiben állapítható meg a vezető tisztségviselők felelőssége a nem megfelelő felkészülés következtében a céget, a szervezeteket érő károk miatt. A millenniumi problémával évek óta foglalkozik a napi sajtó, konferenciákat szerveznek, így a vezetők semmiképpen sem hivatkozhatnak arra, hogy nem ismerték a kérdést vagy nem hallottak a problémáról. A kérdés persze itt is az, hogy vajon ennek az ismeretnek milyen mélynek kellett lennie. Könnyebb a helyzet, ahol vannak a szervezet számára jogszabályban, utasításban előírt kötelezettségek, amelyeknek a végrehajtása, illetve a végrehajtás irányítása, koordinálása és ellenőrzése a menedzsment feladata. A vezető beosztást betöltők, vezető tisztségviselők felelősségének szabályait a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.), illetve a Munka Törvénykönyve (Mt.) szabályozza. A Gt. 29. § (1) bekezdése szerint a vezető tisztségviselő a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján köteles ellátni. A jogszabályok, a társasági szerződés (alapító okirat), illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik vétkes megszegésével a gazdasági társaságnak okozott károkért a polgári jog általános szabályai szerint felelnek a társasággal szemben. Az Mt. 193. §-a szerint a vezető a vezetői tevékenységének keretében okozott károkért a polgárjog általános szabályai szerint felel a munkáltatójával szemben. Amennyiben a vezető nem tesz eleget a dátumváltási problémából adódó kötelezettségeinek és ezáltal kárt okoz a cégnek, akkor akár a Gt., akár az Mt. hatálya alá tartozik, megállapítható a kártérítési felelőssége. |