Ötéves a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény, amelynek gyakorlati alkalmazása megmutatta a szabályozás gyengéit, különösen a gazdálkodó szervezetek elleni eljárásokban. Ez az idő elegendő volt ahhoz is, hogy néhány kérdésben egységes álláspont alakuljon ki a végrehajtásban részt vevők között. Cikkünkben áttekintjük a végrehajtás jelenlegi helyzetét, rávilágítva az aktuális problémákra.
1994. szeptember 1-jén lépett hatályba a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.), amelynek megalkotásával a bírósági végrehajtás akkori súlyos helyzetére reagált a jogalkotó. A jog érvényesülését általában az önkéntes követés jellemzi, végső soron azonban az állam kényszerítő ereje juttatja érvényre a jogot. Ilyen kényszerítő jellegű eljárás a bírósági végrehajtás is, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a bíróságok és a jogvitát eldöntő más szervek határozatait érvényre juttassák, hogy behajtsák az adósoktól az e határozatokon, továbbá egyes más okiratokon alapuló követeléseket. A bírósági végrehajtás fontos szerepet tölt be az igazságszolgáltatás feladatainak megoldásában, a jogrendszer gyakorlati megvalósításában.
A végrehajtási törvény nemcsak a természetes személyek jogbiztonságát szolgálja, hanem az üzleti élet résztvevői is igénylik a piacgazdaság megfelelő működését elősegítő garanciális háttér biztosítását. A megváltozott társadalmi-gazdasági körülmények, a jelentős tőkebevonásokkal táguló gazdaság, a hitelezés új formái, a jogállam követelménye mind szükségessé tették a bírósági végrehajtás teljes újraszabályozását.
A végrehajtási törvény egyes rendelkezései beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, míg más szabályok és a hozzájuk kapcsolódó egyéb normák felülvizsgálata napirenden van. A Vht.-vel szembeni egyik fontos elvárás az volt, hogy az egyes végrehajtási cselekmények hatékonyan biztosítsák a különféle határozatok végrehajtását. Ez a törekvés a gyakorlatban felemás sikert hozott.
Azonnali beszedési megbízás
A Vht. 6. §-a rendelkezik a pénzforgalmi úton érvényesíthető követelések végrehajtásáról. A pénzforgalmi úton érvényesíthető pénzkövetelést azonnali beszedési megbízással lehet behajtani. Bírósági végrehajtásnak akkor van helye, ha az azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre.
Fontos szabály, hogy lakossági bankszámla javára, illetve terhére azonnali beszedési megbízás benyújtásának nincs helye.
Értékhatár
Az azonnali beszedési megbízással a jogosult megbízza a bankszámláját vezető hitelintézetet, hogy pénzforgalmi bankszámlája javára, a kötelezett pénzforgalmi bankszámlája terhére meghatározott összeget szedjen be. Az azonnali beszedési megbízás alsó értékhatára 20 000 forint.
Felhatalmazás az adóstól
A kötelezett felhatalmazó levélben bejelenti a bankszámláját vezető hitelintézetnek azoknak a számlatulajdonosoknak a megnevezését és pénzforgalmi jelzőszámát, akik (amelyek) jogosultak a pénzforgalmi bankszámlája terhére azonnali beszedési megbízást benyújtani. Az azonnali beszedési megbízás benyújtásáról a jogosult köteles értesíteni a kötelezettet. A bejelentés alapján teljesíthető azonnali beszedési megbízást a hitelintézet addig fogadja el, illetve teljesíti, ameddig az erre vonatkozó bejelentést (felhatalmazást) a kötelezett számlatulajdonos írásban vissza nem vonja. Ha a felhatalmazás teljesítési értékhatárt is tartalmaz, a hitelintézet csak az azt meg nem haladó összegű azonnali beszedési megbízást teljesítheti.
Kifogás kizárva
A hitelintézet az azonnali beszedési megbízásról – annak teljesítése előtt – nem értesítheti a kötelezettet, és a kötelezett külön rendelkezése (hozzájárulása) nélkül vagy esetleges rendelkezése (kifogása) ellenére kell megterhelnie a pénzforgalmi bankszámlát.
A bankszámla számának közlése
Ha az azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre, vagy az ügyben nincs helye azonnali beszedési megbízásnak, a követelés jogosultjának kérelmére a bíróság felhívja az adóhatóságot az adós bankszámlájának közlésére.
Határidős beszedési megbízás
Az azonnali beszedési megbízástól meg kell különböztetni a határidős beszedési megbízást. Ennél a fizetési módnál a jogosult megbízza a bankszámláját vezető hitelintézetet, hogy meghatározott összeget szedessen be a pénzforgalmi bankszámlája javára, kizárólag a Magyar Államkincstárnál számlával rendelkező kötelezett terhére, megállapodás alapján történt fizetési kötelezettségvállalás érvényesítése céljából.
A határidős beszedési megbízás értékhatárra tekintet nélkül benyújtható. A határidős beszedési megbízás benyújtásáról a jogosult köteles értesíteni a kötelezettet. A határidős beszedési megbízás benyújtásáról – annak teljesítése előtt – a Magyar Államkincstár a kötelezettet előzetesen értesíti, és a megbízást a kötelezett rendelkezése szerint teljesíti.
A fentiekből következően a beszedési megbízás fizetési módnak tekintendő, nem pedig bírósági végrehajtásnak, de olyan kötelező eljárás, amely elévülést megszakító cselekménynek minősül a követelés érvényesítése során.
Egyszerűsített eljárás
Ha a pénzkövetelés azért nem érvényesíthető azonnali beszedési megbízással, mert a követelés jogosultja nem a beszedési megbízási forgalomba bekapcsolt bankszámla-tulajdonos, akkor bírósági végrehajtásra kerül sor, egyszerűsített eljárás keretében.
Átutalási végzés
Ilyenkor a bíróság a pénzkövetelés végrehajtására átutalási végzést hoz. A hitelintézet a bíróság átutalási végzése alapján az adós számláján lévő összeget rendszerint közvetlenül a végrehajtást kérőnek köteles kiutalni.
A bíróság az átutalási végzést a meghozatala után azonnal megküldi a hitelintézetnek, egyelőre azzal a rendelkezéssel, hogy a végzésben feltüntetett követelés öszszegét tartsa vissza és azt az adósnak ne fizesse ki. Ha pedig az átutalási végzés jogerőre emelkedett, erről a bíróság a hitelintézetet azzal a rendelkezéssel értesíti, hogy a visszatartott összeget utalja ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg utalja át a megfelelő számlára.
Banktitok
Ez a végrehajtási eljárás közvetlenül érinti az adós vagyoni jogait, de ez szükségképpen következik a végrehajtási eljárás jellegéből, és ez a kényszerítő eljárás teljesen más jellegű, mint azok a tevékenységek, amelyeket a banktitokkal összefüggő rendelkezések kizárnak. A banktitokra való hivatkozással nem lehet a bírósági átutalási végzés teljesítését megtagadni. Az átutalási végzésben foglalt felhívás ugyanazt a célt szolgálja és ugyanolyan tartalmú, mint a pénzforgalmi rendszerbe bekapcsolt felek közötti jogviszonyban a követelés jogosultja által a hitelintézetnek adott azonnali beszedési megbízás, márpedig ez utóbbinak a teljesítését sem tagadhatja meg a hitelintézet a banktitokra való hivatkozással.
Külföldi végrehajtást kérő
A külföldi végrehajtást kérő nem kötelezhető annak igazolására, hogy követelése behajtását azonnali beszedési megbízással nem tudta érvényesíteni. A végrehajtást kérő külföldi jogi személy nem tartozik azoknak a belföldi jogi személyeknek, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságoknak a körébe, amelyek beszedési megbízási forgalomba bekapcsolt bankszámlával rendelkeznek. Ebből következően a jogosult mint végrehajtást kérő nem kötelezhető annak igazolására, hogy nem tudta érvényesíteni a követelése behajtását azonnali beszedési megbízással.
Végrehajtható okiratok
Sok esetben problémát jelent, hogy mi tekinthető végrehajtható okiratnak, valamint hogy mikor látható el végrehajtási záradékkal a végrehajtás alapjául szolgáló okirat. Általánosan elmondható az, hogy végrehajtó okirat többek között a bíróság által kiállított végrehajtási lap, az olyan okirat, amelyet a bíróság végrehajtási záradékkal látott el, a bíróság letiltó, illetőleg átutalási végzése, közvetlen bírósági felhívást tartalmazó határozata.
Közjegyzői okiratok
A bíróság végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazza a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást, a jogosult és a kötelezett nevét, a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét, a teljesítés módját és határidejét. Ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa.
Amennyiben a végrehajtás alapjául szolgáló közjegyzői okirat mindenben megfelel a végrehajtási törvény és a közjegyzőkről szóló törvényben foglalt követelményeknek és nem vitásan a teljesítési határidő eredménytelenül eltelt, az okirat ellátható végrehajtási záradékkal.
Hitelszerződés alapján fennálló tartozás
Ha a kötelezettségvállalást tartalmazó közjegyzői okirat szerint a hitelszerződés alapján fennálló tartozását a kötelezett elismerte, a kötelezettség nem függ egyéb feltétel és időpont bekövetkeztétől. Az, hogy a teljesítési határidő eredménytelenül eltelt, olyan körülmény, amely külön okirati bizonyításra nem szorul. Az okiratban meghatározott teljesítési határidő, illetőleg határnap elteltének ténye elégséges ahhoz, hogy ebből a szempontból a végrehajthatóság megállapítható legyen, miután a végrehajtást kérő állítja, hogy a kötelezett nem teljesített.
Végrehajtás a takarékbetétre
A takarékbetét csak kivételesen vonható végrehajtás alá, mégpedig olyankor, amikor a végrehajtás vagyonelkobzás foganatosítására vagy szándékos bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányul. Az ügyleti biztosíték céljára szolgáló takarékbetét az ügyletből eredő követelések fejében, a bűncselekményből származó takarékbetét pedig bármilyen követelés fejében végrehajtás alá vonható.
Végrehajtás az értékpapírra
A törvény differenciáltan szabályozza az üzleti forgalomban egyre nagyobb jelentőségű értékpapírok végrehajtását.
Bizományi értékesítés
A bemutatóra szóló vagy egyébként korlátozás nélkül forgalomba hozható értékpapírt a végrehajtó bizományi értékesítésre értékpapír-ügynökségnek adja át. Miután az értékpapírt értékesítették, a befolyt összeget a bizományi díj levonása után át kell utalni a végrehajtói letéti számlára.
Visszavásárlás, árverés
Ha nem sikerül az értékesítés, úgy az értékpapír-ügynökség visszavásárlásra felajánlja az értékpapírt a kibocsátónak. A visszavásárlást követően a kibocsátó utalja át az értékpapír ellenértékét a végrehajtói letéti számlára. Ha az értékpapírt így sem sikerül értékesíteni, akkor a végrehajtó árverésen adja azt el.
Névre szóló értékpapírok
A névre szóló vagy egyébként korlátozottan forgalomba hozható értékpapír értékesítése céljából a végrehajtó értékpapír-ügynökséget bíz meg azzal, hogy az értékpapírt zárgondnokként kezelje, és a belőle származó jövedelmet utalja át a végrehajtói letéti számlára.
Részvényegyenérték
Több esetben előfordult az, hogy a bíróság meghatározott számú és névértékű részvény kiadására kötelezte az adóst, de amikor a határozat végrehajtására került volna sor, akkor a részvények már nem álltak rendelkezésre. Ekkor a követendő eljárás az, hogy a bíróságtól kell kérni a kiadni rendelt részvény egyenértékének a meghatározását. Ebben az esetben a bíróság akkor jár el helyesen, ha nem a jogvita keletkezésekor vagy a részvények értékesítésekor fennállott értékviszonyok alapján, hanem a végrehajtási eljárás folyamatban létekor irányadó forgalmi értéknek megfelelő összegben határozza meg a részvények értékét.
A pénzbeli egyenértéken azt az összeget kell érteni, amennyiért a végrehajtást kérő a részére kiadni rendelt ingóságot megszerezheti, illetőleg értékpapír esetében amennyiért az értékesíthető. A pénzbeli egyenérték meghatározásánál sokat segít az, ha a részvény részt vesz a tőzsdei forgalomban. Ha tőzsdei árfolyammal nem rendelkezik a részvény, akkor az ún. másodlagos vagy tőzsdén kívüli piacokon elért árat kell figyelembe venni.
Végrehajtás az ingatlanra
Az ingatlanra vonatkozó árverési hirdetmény pontosan tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyeknek a feltüntetését a törvény kötelezően előírja. Ez elsősorban természetesen az eljáró végrehajtó feladata, de a végrehajtást kérő, valamint az adós a végrehajtási kifogás előterjesztésével is megteheti ezt, hogy az esetleges hibákat kijavíthassák, és így ne kerüljön sor később esetleg az árverés megsemmisítésére.
A vevő helyzete
A törvény 137. §-a rendelkezik arról, hogy az ingatlant árverés útján megszerző új tulajdonos tulajdonjogát milyen jogok terhelhetik. Ezek a következők: a telki szolgalom, a közérdekű használati jog és a törvényen alapuló haszonélvezeti jog. Az árverési hirdetményben valamennyi az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett teherről említést kell tenni, de az árverést követően csak a fent megjelölt jogok terhelhetik az új tulajdonos tulajdonjogát.
Jelzálogjog
Sok esetben előfordul az, hogy a végrehajtás alá vont ingatlant elidegenítési és terhelési tilalom, valamint jelzálog terheli, és a végrehajtást kérő nem azonos a jelzálogjogos hitelezővel. A jelzálogjogos hitelező a végrehajtó tájékoztatása útján értesül a végrehajtási eljárásról, hiszen az árverési hirdetményt kézbesíteni kell annak, akinek az ingatlanra vonatkozólag az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joga van. Ekkor a jelzálogjogos hitelező vagy bejelenti igényét a végrehajtónak, vagy pedig nem. Ha bejelenti, akkor is gyakran előforduló eset, hogy követelése még nincs végrehajtási szakban.
Amennyiben a jelzálogjogos hitelező követelése is végrehajtási szakban van és csatlakozik az eredeti végrehajtást kérő mellé, akkor privilegizált helyzetben van, mert a törvény rendelkezései értelmében előnyben részesül a végrehajtás során befolyt összeg felosztásánál. Ilyen esetben még az is előfordulhat, hogy az eredeti végrehajtást kérőnek semmi sem jut a befolyt összegből, hiszen a jelzálogjogos hitelező követelésén kívül még az eljárás költségeit és a végrehajtó költségét is le kell vonni a rendelkezésre álló összegből.
A felosztási tervet készítő végrehajtó és az ezt jóváhagyó bíróság a jelzálogjog jogosultjának követelését csak akkor tudja figyelembe venni, ha végrehajtható okirat áll rendelkezésére. A követelés lejárta, a kielégítési jog megnyílta önmagában nem jogosítja fel a jelzálogjog jogosultját arra, hogy a végrehajtást kérő mellett közvetlenül bekapcsolódjon a bírósági végrehajtásba, igényérvényesítésének el kell jutnia a végrehajtási szakba. Jogosultsága e nélkül csak arra terjed ki, hogy a végrehajtási eljárás során befolyt és valamennyi – ott érvényesített – követelés kielégítése után megmaradt összegre igényt jelenthet be. Ebben az esetben szinte biztos, hogy követeléséhez nem fog hozzájutni, mert a legritkább dolgok közé tartozik, ha a végrehajtás után még marad valamije az adósnak.
Ha az ingatlan értékesítéséből befolyt összegből a jelzálogjoggal biztosított követeléseket is ki kell elégíteni, ezeknek a kielégítése a jelzálogjogok bejegyzésének sorrendjében történik. A jelzálogjoggal biztosított követelés kielégítése a feltétele a jelzálogjog törlésének, és az árverési vevő ennek folytán szerez tehermentes tulajdonjogot.
Becsérték
Az ingatlanra vonatkozó árverési végrehajtás egyik lényeges szabálya az ingatlan becsértékének meghatározása. Ez úgy történik, hogy az eljáró végrehajtó a helyi önkormányzattól beszerzi az adó- és értékbizonyítványt és ez alapján határozza meg a becsértéket, ez lesz az árverés során a kikiáltási ár.
Vitatott becsérték
Amennyiben valamelyik érdekelt nem ért egyet az ingatlan becsértékével, úgy azt vitássá teheti, és akkor a bíróság szakértő közreműködésével határozatában állapítja azt meg. A végrehajtási törvény ingatlanárverésre vonatkozó rendelkezései nem adnak jogi lehetőséget arra, hogy az adós akár az árverési vevővel, akár az ingatlant átvevő végrehajtást kérővel szemben az ingatlan használatával, illetőleg az azon esetleg elvégzett beruházásokkal összefüggésben vagy egyébként az ingatlannal kapcsolatban bármiféle olyan igényt érvényesítsen, amely az árverést megelőző időszakra vonatkozik és amely az ingatlan becsértékében nem jut kifejezésre. Az ilyen igény érvényesítésének ugyanis az egyetlen törvényes módja az, hogy az adós az ingatlan becsértékét vitássá tegye.
A lakás becsértéke
A törvény rendelkezéseinek többéves alkalmazása során kialakult az a gyakorlat, hogy a lakást is tartalmazó ingatlan becsértékét a beköltözhető és a lakott állapotra nézve is meghatározza a végrehajtó. A lakott érték ingatlanonként eltérő, de általában a beköltözhető érték 50-60 százaléka.
Végrehajtás lakott ingatlanra
Amennyiben beköltözhető értéken árverez a végrehajtó, de az adós ennek ellenére nem hajlandó kiköltözni az ingatlanból, úgy külön perben lehet erre rászorítani. Ez a per szinte biztosan az adós – alperes – pervesztésével fog zárulni, hiszen az árverési értékesítést követően már nem tulajdonosa az ingatlannak, a tulajdonjogból fakadó jogosítványok már nem illetik meg, nincsen jogcíme a tulajdonláshoz, illetve a birtokláshoz. Mindezek ellenére sokan választják a biztos pervesztéssel járó eljárást alperesi pozícióban, hogy így is hátráltassák az árverési vevőt abban, hogy jogos tulajdonához hozzájusson.
A bentlakó helyzete
Amikor a végrehajtó lakott forgalmi értéken árverez, kérdésként merül fel, hogy milyen jogviszony lesz az árverési vevő és a bennlakó adós között. Az erre adott egyik lehetséges válasz, hogy mivel a vevő lakottan vásárolta árverés útján az ingatlant, ezért bérleti szerződés jött létre az árverési vevő és a bennlakó között annak ellenére, hogy a bérleti díjban történő megállapodás mint lényeges elem hiányzik a szerződésből, ez azonban szükség esetén bírósági megállapítással pótolható. Ez az álláspont nem fogadható el, mert a bennlakó adós nem tekinthető még kvázi bérlőnek sem, így bérleti szerződés sem jöhet létre közte és a vevő között.
Ha a végrehajtó lakott értéken árverez, és az árverési vevő a lakás kiürítése iránt pert indít, ez esetleg megvalósítja a joggal való visszaélést. Ebben az esetben az jelentheti a megoldást, hogy lakott értéken történő árverezés esetén az árverési vevő csak akkor tudja a lakás elhagyására késztetni a bennlakó adóst, ha kifizeti neki a lakott és a beköltözhető érték közötti különbözetet.
Az adósnak és a végrehajtást kérőnek is az az érdeke, hogy beköltözhető becsértéken kerüljön sor az ingatlan árverésére. Ezzel meg lehet előzni a további bírósági eljárásokat, és a magasabb árverési vételárból talán még valamennyi marad is az adósnak a végrehajtást kérő igényének kielégítése után.
Csődeljárás
A végrehajtási törvény és a csődeljárásról, az elszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény több ponton találkozik alkalmazásuk során, és ez a tény felveti annak kérdését, hogyan érvényesülhetnek az eltérő szabályok egymás mellett, illetve mely rendelkezésnek van prioritása a többivel szemben.
Fizetési haladék
Ha az adós a csődeljárás során fizetési haladékban – moratórium – részesül, a pénzkövetelések végrehajtása szünetel (bizonyos kivételektől eltekintve). Amíg a fizetési haladék tart, az adóssal szemben indított végrehajtások szünetelnek, kivéve a privilegizált követelések behajtása miatt indított végrehajtásokat, feltéve hogy a végrehajtást pénzkövetelés miatt indították. Az ingó dolog kiadása miatt indított végrehajtás a moratórium alatt sem szünetel, a fizetési haladék erre nem nyújt védelmet, mint ahogyan a nem pénzfizetési kötelezettség nem, vagy késedelmes teljesítésének jogkövetkezményeivel szemben sem.
A moratóriumra vonatkozó végzés megjelenik a Cégközlönyben, mindenki tudomást szerezhet arról, hogy az adós védelem alatt áll, de ennek ellenére az adósnak a saját érdekében be kell ezt jelentenie a végrehajtást elrendelő bíróságnak, egyben kérnie kell az eljárás szünetelésének megállapítását. A végrehajtási eljárás folytatását a hitelező úgyis kérni fogja, ha nincs csődegyezség, ha pedig van, akkor az adósnak az eljárás megszüntetését kell kérnie.
Ha a végrehajtás folyamata már a bankszámláról való átutalásnál tart, akkor a számlavezető hitelintézet a Cégközlönyben közzétett fizetési haladék ismeretében vagy a bíróságnak a moratóriumra vonatkozó külön értesítése alapján a végrehajtói számlára való átutalást nem teljesíti. Ha viszont teljesíti, akkor az átutalás leállítása érdekében az adósnak be kell jelentenie ezt a végrehajtónál, és a fizetési haladékra vonatkozó végzés bemutatásával igazolnia kell, hogy moratórium alatt áll. A csődeljárás tartama alatt a hitelező fizetési meghagyás útján érvényesítheti ugyan a követelését, de a moratórium ideje alatt a pénzkövetelés végrehajtása szünetel.
Előnyben részesített követelések
A privilegizált követelésekkel kapcsolatos végrehajtások kétfélék lehetnek. Egyrészt a munkabér, a tartásdíj, a járadékok végrehajtása tartozik ebbe a csoportba, másrészt az adóhatóság és a társadalombiztosítási szervek követelései.
Felszámolás
Az adós ellen a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban lévő – a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos – végrehajtási eljárásokat a végrehajtást foganatosító bíróságnak haladéktalanul meg kell szüntetnie. A lefoglalt vagyontárgyakat és a befolyt, de még ki nem fizetett pénzeszközöket a kijelölt felszámoló részére kell átadni. Az adós ingatlanán fennálló végrehajtási jog a felszámolás kezdő időpontjában megszűnik.
Bár a törvény szerint a végrehajtási eljárások megszüntetéséről haladéktalanul kell intézkednie a végrehajtást foganatosító bíróságnak, a valóságban a felszámolás kezdő időpontjához képest a végrehajtási eljárások megszüntetése jóval később történik. A végrehajtást foganatosító bíróság általában nem szerez tudomást a felszámolás kezdő időpontjáról, a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedéséről. A felszámolás elrendelésének közzététele előtt e tényről a felszámoló tájékoztatja a foganatosító bíróságot, amennyiben ismeri az adóssal szemben folyó végrehajtási eljárásokat. Ezt csak úgy tudja megtenni, ha a folyamatban levő ügyekről megkapja a szükséges információkat az adós vezetőjétől.
Ezzel szemben a végrehajtási eljárások megszüntetésére általában akkor kerül sor, amikor valamilyen végrehajtási cselekmény kapcsán a végrehajtó tudomást szerez a felszámolásról, vagy azt a végrehajtást kérő neki bejelenti. Ez nem jelent problémát akkor, ha a végrehajtási ügyben még nem történt foglalás vagy értékesítés. Ha ilyen cselekmények történtek, s a felszámolás kezdő időpontjáról nincs tudomása a végrehajtást foganatosító bíróságnak, nem lehet eleget tenni annak az előírásnak, hogy a lefoglalt vagyontárgyakat és a befolyt, de még ki nem fizetett pénzeszközöket a kijelölt felszámolónak át kell adni. Ekkor előfordulhat, hogy a végrehajtást kérőnek kifizetik a végrehajtás során befolyt pénzeszközöket, így az csak külön eljárás eredményeképpen szerezhető vissza. A felszámolónak fel kell hívnia a végrehajtást kérőt a pénzösszeg visszafizetésére, s amennyiben ez eredménytelen marad, pert kell indítania jogalap nélküli gazdagodás címén.
Nagyon fontos, hogy a végrehajtást kérő tájékozott legyen és rendelkezzen információval arról, hogy az adós ellen felszámolási eljárás van folyamatban, a felszámolónak pedig tudnia kell, hogy hol és milyen végrehajtási eljárások vannak folyamatban az adós ellen. Ezzel a további perek sorozatát lehet megakadályozni. Ha sor került a lefoglalt vagyontárgy értékesítésére, de a befolyt ellenérték kifizetése még nem történt meg, a felszámoló csak a befolyt ellenérték kifizetését kérheti a végrehajtótól, a vagyontárgy jóhiszemű megszerzőjével szemben nem léphet fel.
Végelszámolás
A végelszámolásnál nincs olyan törvényi rendelkezés, hogy a folyamatban levő végrehajtási eljárásokat meg kell szüntetni, ezért ha a hitelező nem jelenti be a követelését a végelszámolásban, de jogerős határozata alapján végrehajtás útján érvényesíti a követelését, ez nem jogellenes. Azt azonban el kell mondani, hogy ezzel felborítja a végelszámolás folyamatát. Ha a végelszámoló nem akarja, hogy végrehajtás útján éppen a legértékesebb vagyontárgyakat értékesítsék, úgy minden fennálló követelést figyelembe kell vennie, és a végrehajtásokat meg kell előznie azzal, hogy megállapodik a hitelezőkkel vagy kifizeti a követelésüket.
Jogorvoslatok
A Vht. XIII. fejezete rendelkezik a végrehajtás foganatosításával kapcsolatos jogorvoslatokról. A törvény mindenekelőtt a végrehajtó törvénysértő intézkedése, illetőleg intézkedésének elmulasztása elleni jogorvoslatot szabályozza, és végrehajtási kifogás előterjesztését biztosítja az érdekelt számára.
A jogorvoslat szabályai minden szempontból megfelelnek az elvárásoknak, hiszen megteremtik annak lehetőségét, hogy a bíróságok rövid idő alatt el tudják bírálni az egyes kifogásokat úgy, hogy a végrehajtási eljárás időtartama se növekedjen meg túlságosan, de a törvényesség is biztosított legyen. Ezek a rendelkezések nem adnak arra lehetőséget, hogy alaptalan végrehajtási kifogások előterjesztésével a végrehajtási eljárás megakadjon. Az eljáró végrehajtónak nincs lehetősége arra, hogy a végrehajtási kifogás tárgyában hozott bírósági végzés ellen jogorvoslattal éljen, csak egy esetben, amikor a bíróság a végrehajtó – díjjegyzékben foglalt – költségszámítását módosítja.
Módosítás előtt
A Vht. megfelel a piacgazdaság által kívánt követelményeknek, a korábbi szabályoktól eltérően viszonylag hatékonyan lehet alkalmazni a mindennapi élet által felvetett igen szerteágazó és sokrétű problémák megoldására.
Mindenképpen szükséges azonban a törvény és a hozzá kapcsolódó egyes szabályok felülvizsgálata, elsősorban a végrehajtó törvénysértő intézkedésével összefüggő szabályok, a végrehajtó működése körében, illetőleg az eljárása során okozott kár megtérítésével kapcsolatos szabályok esetében. Ugyanígy indokolt a hatályos jogi szabályozás módosítása a különféle elsőbbségi igények érvényesítésével kapcsolatban, valamint pontosan meg kellene határozni, hogy mi a követendő eljárás az ingatlanok lakott, illetve beköltözhető értéken való árverése esetében.
Mocsár Attila Zsolt