Sörgyártók reményei

 

A fogyasztás nyolc évig tartó szakadatlan csökkenése után az 1999-es esztendőben talán megáll a folyamat. Két esztendeje a söripar kedvezőbben adózik, mint korábban, s az ágazat a hamisbor-forgalmazók elleni határozottabb fellépésből is profitálhat. Ugyanakkor a nyolc magyarországi sörgyár még jó ideig nem tudja teljes kapacitással üzemeltetni töltősorait, az erőteljesebb fellendülés csak a tartós reálbér-növekedéstől várható.

 

A söripar privatizációja óta az ágazat szereplői kedvezőtlen közgazdasági környezetben működnek, s a fogyasztás alaposan lecsökkent. A Magyar Sörgyártók Szövetsége (MSSZ) szerint ennek oka az is, hogy a konkurenciának tartott borászlobbi erősebb volt a parlamentben, és az adótörvényekben a honatyák a bor adóját 11 százalékban szabták meg, míg a sör esetében kettős adózást vezettek be. Az úgynevezett fix adó mellé mozgó befizetési kötelezettség is járult. 1997-ben még 2300 forint/hektoliter és a nettó termelési ár 15 százaléka terhelte a sörgyártókat, tavaly hektoliterenként és Balling-fokonként (ez a mutató gyakorlatilag a sör szárazanyag-tartalmát jelöli százalékban) 285 forintot kellett adóként befizetni. Ez reálértékben kevesebb volt, mint az előző esztendőben.

Az MSSZ adatai szerint 1992 és 1997 között a sör belföldi értékesítése 23,4 százalékkal csökkent, s a „sörapály" 1998-ban is tartott. Az 1950 utáni 40 év alatt a sörtermelés és a sörfogyasztás egyenletesen nőtt, és 1990-re a sör gyakorlatilag a legnépszerűbb itallá vált. 1990-ben – importtal együtt – 106 liter volt az egy főre jutó fogyasztás. Az évtized elején a sör részesedése az úgynevezett „szomjoltó" italok (bor, sör, üdítő) piacán 58 százalék volt, 1997-re ez a részarány 34,5 százalékra esett vissza a versenytárs italok térnyerése következtében. A versenytárs italok kategóriájába sorolják még a hamisított bort is, s a fogyasztási adóval nem terhelt üdítőitalokat. A söradó folyamatos, jelentős emelése ellen a szövetség kitartóan tiltakozott, ám ennek csak 1997-ben lett foganatja, amikor is az új jövedéki törvényben szabályozták a sör adózását. A törvény 1998. január 1-jén lépett hatályba, s koncepciójában is megfelel az Európai Unió követelményeinek. Az új, már említett adótétel fizetése nem a sörgyárakból való kiszállítással, hanem a szabad forgalomba bocsátással válik esedékessé. A gyárak fizetési kötelezettségét az adóraktár intézményének bevezetésével sikerült időben eltolni addig a pontig, amíg a nagykereskedelem kiszállítja az árut a kiskereskedőhöz vagy a vendéglátóegységhez. Sikerként könyvelték el az iparágban, hogy az adóemelés mértékét is csökkentették 1998-ban. A korábbi, évi 15 százalékos emeléssel szemben szerényebb, 6 százalékos emelés következett be. Ám ez sem állította meg a fogyasztás csökkenését. 1998-ban – főleg a hamisított borral szembeni versenyhátrány miatt – a hazai söreladás 2,2 százalékkal csökkent az előző évhez képest. Az idén a várható infláció körüli, 9,5 százalékos volt az adónövekedés. A söripar célja, hogy a jövőbeni adóemelés jelentősen a várható infláció alatt maradjon. Az adó mértéke egyébként jelenleg sörfajtától függően 40-50 százalék.

Fejleszteni muszáj

Az MSSZ összességében úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi gazdasági környezet kedvezőbb feltételeket teremt ahhoz, hogy az idén a sörfogyasztás csökkenése megálljon, feltéve ha az állam szigorúbban lép fel a műborgyártókkal szemben. A jogszabályi környezet további kedvező változásai – elsősorban a gazdasági reklámtörvény – megadják az elvi lehetőséget arra, hogy az ipar felzárkózzon a többi italgyártóhoz a reklám területén is.

Az öt nagy sörgyártó cég több mint 180 millió dollárt fektetett be annak érdekében, hogy a korszerű technológiával megtermelt italt látványosan megújult csomagolásban kínálják a fogyasztóknak. A sörgyárak tavaly 6,2 milliárd forintot fordítottak beruházásra. A legfontosabb célok a környezetvédelem, az energiatakarékosság és a minőség fejlesztése voltak. Az Amstel Sörgyár 557 millió forint értékben ruházott be a sörtermelés, a csomagolás, az információs technológia fejlesztésébe. A Borsodi Sörgyár a szinten tartó beruházások mellett új fejlesztéseket is megvalósított 1,887 milliárd forint ráfordítással. A társaság az előző évhez képest mintegy 20 százalékkal növelte árbevételét. A cég árbevételét és adózás előtti eredményét annak ellenére sikerült gyarapítani, hogy részesedése a magyar sörpiacon valamelyest – 26,5 százalékra – csökkent. A Borsodi Sörgyár Rt. Vári Ferenc, a cég általános vezérigazgató-helyettese szerint annak köszönhette piaci pozíciójának viszonylagos stabilitását, hogy sikerült növelnie a minőségi sörök eladását.

A Brau Union Hungária Sörgyár Rt. 1,5 milliárd forintnyi beruházást fejezett be tavaly soproni és martfűi gyárában. A társaság 6-7 százalékkal növelte eladásait. László Attila vezérigazgató-helyettes májusi tájékoztatója szerint a múlt évben a részvénytársaság árbevétele 24 milliárd forint körül alakult, ami 15 százalékkal haladta meg az 1997. évit. A Brau Union Hungáriának a múlt év végén a magyar sörpiacon mintegy 24 százalékos részesedése volt, szemben az 1997. évi 21,5 százalékos piaci aránnyal. A vezérigazgató-helyettes úgy vélte, hogy az idén a magyar sörpiac nem bővül, vagy némileg ismét visszaesik. Ez elsősorban attól függ, hogy a nyár milyen meleg és milyen hosszú lesz. Ugyanakkor a vezérigazgató-helyettes arra számít, hogy a Brau Union eladásainak növekedése tovább tart ebben az évben is, bár ez nem lesz olyan mértékű, mint 1998-ban volt. Idén a Brau Union két magyarországi gyárában, Sopronban és Martfűn, összesen több mint 2 milliárd forintot fektet a technológia fejlesztésébe. A cég egyébként magyarországi megjelenése, 1992 óta a múlt év végéig mintegy 15 milliárd forintot ruházott be két üzemének fejlesztésébe.

A Dreher cég két gyárának – Budapest és Nagykanizsa – fejlesztésére 1998-ban 1,986 milliárd forintot fordított, a Pécsi Sörfőzde pedig 476 millió forintot költött e célra.

A hazai sörpiac helyzetének alakulását az import és az export változása is tükrözi. A magyarországi termelés 1990-91-ben még nem tudta kielégíteni a belföldi keresletet, ezért a sörgyárak maguk is jelentős mennyiségű sört importáltak. A független importőrök ennek többszörösét hozták be az országba. A sörgyárak kapacitásának bővítésével egy időben a belföldi kereslet és ezzel együtt az import is meredeken visszaesett. Annak érdekében, hogy a gyárak pótolni tudják az elveszett piacot, exportálni kezdték a sört. A csúcsidőszak az export szempontjából 1993-94-re tehető. 1995-ben már romlottak az export lehetőségei, mert Romániában is megtörtént a söripar privatizációja, s az új külföldi tulajdonosok saját piacuk védelmére drasztikus vámemelést fogadtattak el. A 253 százalékos vámtétel erőteljesen lefékezte a szépen fejlődő magyar sörexportot, s a román piacon elszenvedett veszteséget nem sikerült a FÁK-országok piacain behozni. A gyártók exportérdekeltsége azért is csökkent, mert 1996-ban megszüntették a korábbi, minden egydollárnyi exportbevétel után járó 10 forintos szubvenciót. 1998-ban már nem is közöltek a gyárak exportadatot, mivel a romániai importvám 90 százalékra mérséklése nem befolyásolta érdemben a folyamatokat.

Világtrendek A világ sörpiaca térségenként differenciáltan változik. A fejlett piacok jelentős része a telítettség jeleit mutatja. A világ sörtermelésének és -fogyasztásának növekedéséből Ázsia és Latin-Amerika lakossága veszi ki legjobban a részét – derül ki a Rabobank Hungária elemzéséből. Nyugat-Európában a prognózis szerint 2000-ben az 1993-as szinthez képest 0,3 százalékkal visszaesik a termelés. Közép-Európában és a volt szovjet utódállamokban 2,5 százalékkal nő. A legerőteljesebben, 4,5 százalékkal az ázsiai sörtermelés emelkedik. Amennyiben a jelenlegi piacbővülés folytatódik, akkor Kínában a sör iránti kereslet három éven belül meghaladja majd az Egyesült Államokét. A kínaiak azonban döntően saját sörfajtáikat kedvelik, ezért, bár tömegesen építik új termelőüzemeiket, a világcégek egyelőre igen csekély részt szakítottak ki a kínai sörpiacból.

Nehéz teher

Miközben a söreladás csökkent, a söripar által felhasznált hazai termékek és szolgáltatások ára nőtt. Az összes belföldi eredetű anyag- és energiaköltség 1997-ben 44,1 százalékkal volt több, mint 1996-ban. Ezen belül a legnagyobb, 63 százalékos emelkedést az energiahordozók, plusz a villamos energia és a vízdíj mutatta, de az árpa- és a malátafelhasználás költsége is messze az árbevételt meghaladóan növekedett (35,8 százalék) leginkább azért, mert a gyárak több nyersanyagot szereztek be, mint amennyi a kereslet szerint valóban kellett volna.

Az elmúlt évben a cégek 67,5 ezer tonna árpát, 55,5 ezer tonna malátát vásároltak. Malátából 24 ezer tonnát exportáltak, a malátaimport csupán 5700 tonnát tett ki. Az ágazat átállt az úgynevezett NRW palackokra, emiatt a csomagolóanyag költsége (1998-ban 83 százalékkal) megnőtt. A teljes anyag- és energiaköltség együttesen 21 százalékkal nőtt, vagyis 1998-ban is meghaladta a fogyasztói árindex növekedését. Tavaly a felhasznált vegyszerekre fordított kiadás is csaknem 40 százalékkal volt több, mint 1997-ben. A bevételek és a kiadások ilyen mértékű egyensúlytalanságát az ipar az egyéb (anyagon és energián kívüli) költségek csökkentésével próbálta kiegyenlíteni, de ennek lehetőségei korlátozottak, így a költségnövekedés egy részét a söripar természetesen a fogyasztóval fizettette meg.

Az öt sörgyártó cég a legjelentősebb adófizetők közé tartozik. A sörgyártók 1996-ban 30 milliárd forint adót fizettek be a költségvetésbe, 1998-ban pedig 36,7 milliárdot. Az 1998-ban bevezetett 6 százalékos söradóemelés némi enyhülést hozott. A foglalkoztatottak száma a söriparban 1996-ban 4700 fő volt. A létszám 1998-ra 4400-ra csökkent, miközben az éves átlagjövedelem 875 ezer forintról 1,233 millióra nőtt. 1997-ben az öt nagy cég a sörpiac 94 százalékát uralta. Mellettük az 1997-ben alapított Ilzer Sörgyár Rt. és mintegy 155 kisebb sörfőzde van jelen a piacon. A 6 millió márkás befektetéssel létrehozott Ilzer névleges kapacitása 90 ezer hektoliter sör évente.

Kemény küzdelem folyik a gyártók között a piac minden tizedszázalékáért, aminek előnyeit talán egyedül a vásárló élvezi. Már aki meg tudja fizetni az egyre növekvő árakat: a félliteres, könnyű világos sörért átlagosan 80 forintot kérnek az üzletekben. A fogyasztók a marketingszakemberek mind intenzívebb rábeszélési hadjárata ellenére túlnyomó részben az olcsóbb söröket keresik. A közepes árú sörök piaca tovább szűkül, ami párhuzamosan zajlik a vásárlóerő polarizációjával – olvasható a Rabobank Hungária 1998. novemberi elemzésében. A sör 80 százalékát az immár csaknem teljesen egyeduralkodó NRW-palackban értékesítik, míg a hordós (csapolt) és a dobozos sörök aránya 18,7, illetve 1,7 százalék.

Hosszabb távon, az Európai Unióhoz való csatlakozásunkig, de az után is minden bizonnyal emelkedik a sörfogyasztás. Ebben bíznak a sörgyártók s a tavaszi árpát termesztő gazdálkodók is. Várhatóan 170-190 ezer hektáron termesztenek tavaszi árpát, s ha a hektáronkénti 4 tonna átlagtermést tovább növelik, akkor a hazai malátázási igények mellett 50-80 ezer tonna exportra is futja majd. A búzasör alapanyagával sem lesz baj, komlót viszont továbbra is importálunk.