Jogbiztonság a gazdaságban

 

Az 1989/90-es politikai váltást követően a magyar kormányok nagy erőket fordítottak a piacgazdaság intézmény-rendszerének kialakítására. Új szabályok születtek a fogyasztó-védelemre, a szerzői jogvédelemre, a versenyjogra, az adózásra, a vám-, valamint a büntetőjogra stb. A GKI Gazdaságkutató Rt. korábbi felmérései azonban arra mutattak rá, hogy az úgynevezett tisztességtelen verseny a magyar cégek mintegy egyharmadánál, a közép- és kisvállalkozások (kkv) csaknem felénél napjainkban is a fejlődés fontos akadálya.

 

Az üzletszerzést, illetve az ügyintézést elősegítő korrupció, a szerződésszegés, a késedelmes fizetés vagy nemfizetés, a csalárd csőd és felszámolás, az adófizetés elkerülésével elért dömpingár egyaránt számos céget kényszerít túlzott kockázatok vállalására, illetve nagy veszteségek elviselésére. A kialakult helyzetből fakadó társadalmi hazai károk (bár érdemben nem nagyobbak, sőt esetenként határozottan kisebbek, mint a többi közép- és kelet-európai országban) mind nemzeti, mind nemzetközi szinten elfogadhatatlanok. (A tisztességtelen gazdasági magatartás a közelmúltbeli parlamenti választások eredményeit is befolyásoló tényezőnek bizonyult.) A vázoltak miatt a GKI Gazdaságkutató Rt. – a CIPE (Center for International Private Enterprise) és az USAID támogatásával – kutatást kezdett a problémák tanulmányozására és a jelenség felszámolására nyíló lehetőségek feltérképezésére.

Naponta egy-két hír

Tekintettel arra, hogy a kutatói munka kezdetén a magyar gazdasági szereplők jogbiztonságáról alig volt átfogó ismeretünk, mindenekelőtt a "tisztességtelen versenynek" a mai magyar gazdaságban honos formáiról, gyakoriságáról és az okozott károk nagyságáról gyűjtöttünk információkat. (Magyarországon a versenytörvény a cégek piaci magatartásának egyes formáit [a vevő megtévesztését, a piaci erőfölény kihasználását stb.] nevezi tisztességtelennek, és ezt tiltja. A kutatás során a kutatók nemcsak a versenytörvénynyel, hanem az egyéb normákkal ütköző magatartást is tisztességtelennek tekintették.)

Áttekintettük az 1998. évi sajtó és szakirodalom jelentős részét. Tárgykörünkben a magyar olvasók igen gyakran, lényegében mindennap értesülnek 1-2 jogsértésről, s a helyzetre jellemzőnek találtuk, hogy a jogsértők elítéléséről már alig, a sértett kárának megtérítéséről pedig szinte soha nem találtunk sajtóközleményt.

A GKI Rt. már említett (mintegy 800 cégre kiterjesztett) felmérése keretében tájékozódtunk a jogsértések különböző formáinak a magyar gazdaságban kialakult gyakoriságáról. Megállapítottuk, hogy számos tisztességtelen tevékenységtípus okoz nagy károkat. Különösen súlyosnak találtuk a helyzetet a fizetési késedelmek és a nemfizetés, illetve a feketepiac versenye terén.

A Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiumának szakértői tárgyuk szerint csoportosították az 1998. évi pereket. A vizsgálat szerint a gazdálkodók a tulajdonukat ért sérelmeket csak ritkábban viszik bíróság elé; igen gyakoriak és változatosak viszont a szerződésszegés miatti perek. Ez az összegzés tanúsította a gazdasági perek számos okból hosszú, legtöbbször többéves időtartamát is.

A tisztességtelen magatartás okai

A munka következő fázisában – egyrészt írásos szakértői értékelések, illetve konzultációk, interjúk, másrészt néhány konkrét példa részleteire is rávilágító vállalati esettanulmány révén – a széles körű gyakorlattá vált "tisztességtelen" gazdálkodás okainak a feltárására törekedtünk.

A telekkönyvekre és a cégbírósági regiszterekre vonatkozó vizsgálat szerint gyakran ezen kulcsfontosságú dokumentumok megbízhatatlansága teszi lehetővé a jogsértést. Az ezek vezetésében az 1990-es évek elején (a privatizáció, a vállalatalapítási boom, illetve cégátszervezési hullám nyomán) kialakult munkatorlódást és a hátralékokat ugyanis máig nem sikerült felszámolni. Így számos ingatlan tényleges tulajdonjogáról, sok cég címéről, vagyonáról, vezetőinek személyéről nincsenek pontos adatok, illetve ezek hitelessége alig ellenőrizhető. A bizonytalanság visszaélésekre teremtett lehetőségeket.

Tapasztalataink szerint további bajokat okoz, hogy a gazdálkodás rendjére vonatkozó, a rendszerváltozás után számos részében alapvetően módosított törvények még ma is számos belső ellentmondást, pontatlanságot, joghézagot tartalmaznak. Ezek olyan kiskapukat teremtenek, amelyek révén a (mások) tulajdon(ának) megkárosítói és/vagy a szerződésszegők kibújhatnak cselekményük jogi következményei alól.

A kutatás szerint például számos pernél teszi lehetetlenné a szellemi tulajdonjogok érvényesítését, hogy a jogsértő úgynevezett megsemmisítési és/vagy nemleges megállapítási eljárást kér. Az utóbbiak ugyanis évekig eltarthatnak, s a bitorló újabb és újabb (többnyire mondvacsinált) bizonyítékok előterjesztésével akár egy évtizedig is elhúzhatja a jogerős döntéshozatalt.

Több szakértő is bírálta, hogy a jogalkotók az elmúlt években igen magas, s még az 1998-ban is 15 százalék körüli infláció ellenére, az ez okból szintén magas banki kamatszínvonalnál is alacsonyabbra, maximálisan 20 százalékra korlátozták a késedelmi kamatot. Ez a nemfizetést, a fizetési késedelmeket kifejezetten jó üzletté teszi.

De a nyilvánvalóan vesztes perek vállalásának sincs különösebb kockázata. A 12/1991. IM rendelet ugyanis a perérték 5-7,5 százalékában, ennek megállapíthatatlansága esetén pedig kifejezetten nevetséges és a szakmát sértő összegben, 7500 forintban maximálta a vesztes fél terhére elszámolható ügyvédi munkadíjat.

Széles körben teszik lehetővé a tisztességtelen versenyt a (megkárosított) vállalkozók jogismeretének hiányosságai is. A sok-sok új, tapasztalatlan tulajdonos, vezető irányította cég olykor még a megszokott adásvételi ügyletek technikáit sem tudja úgy alkalmazni, hogy a szerződések kellő jogi garanciákat adjanak érdekeik érvényesítéséhez. Az állami cégek privatizálásánál hasonló problémák forrása, hogy a menedzsment nem is érdekelt a vagyonvédelemben.

A kutatás több példát tárt fel arra is, hogy a hitelező egyes – döntően az ügyintézők felkészületlenségével magyarázható – adminisztrációs hibái miatt nem tudott pert nyerni egyébként elmarasztalható adósával szemben. Az esettanulmányok egyes cégeknél különösen szerénynek találták a szellemi tulajdon védelmével, a jogok érvényesítésével foglalkozók ismereteit, ami súlyos veszteségek okozója lett. Az adózási jogszabályok ismereteit feltérképező felmérés sem eredményezett kedvezőbb képet: az ügyintézők felkészültsége széles körben hiányos. Ennek – korántsem mellékesen – az is oka, hogy a vitás ügyekről (például a szellemi tulajdonhoz fűződő nézeteltérésekről) vagy egyes bírósági szakaszba került jogesetekről nem vagy alig jelennek meg publikációk, s így tanulságaik nem válhatnak közkinccsé. (Van jó ellenpélda is: a Versenyfelügyeleti Értesítő. Ebben a Versenyhivatal minden döntését közreadják. A kiadvány azonban kevés olvasóhoz, vállalkozóhoz jut el.)

A kutatásban résztvevőknek már a munka kezdetén is az volt a véleményük, hogy a közteherviselés elkerülésével kapcsolatos magyar gondok jelentősen mérsékelhetők/mérséklendők lennének a köztudottan magas elvonás csökkentésével. A prekoncepciót a vizsgálat alátámasztotta és kiegészítette. Úgy találta, hogy az adózás hazai rendjével az állampolgárok nagyobbik fele nem ért egyet. Jelentős részben a közterhek magas szintje magyarázza a feketemunka elterjedését is.

Ellenőrzés, szankció, morál

A gyakori jogsértéseknek széles körben az ellenőrzés gyengesége, hiánya is oka. Az államigazgatási eljárást szabályozó 1957. évi VI. törvény a megyét jelöli meg a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek illetékességi köreként. Ez jelentősen fékezi a feketefoglalkoztatás széles körben elterjedt, több megyére kiterjedő hálózatainak a feltárását, illetve szankcionálását.

A magyar gazdaságban a jogérvényesítésnek gyakran akadályai a tisztességtelen verseny szankcionálására, a kárt szenvedettek kártérítésének elősegítésére hivatott intézmények szervezeti gondjai és az e feladatokat végző szakemberek hiánya. Az elmúlt évtizedekben Magyarországon – a magántulajdont elutasító ideológia miatt – nem oktattak modern cégjogot (s az igazságszolgáltatás gyakorlatában is igen ritkák voltak az e tárgykörrel kapcsolatos ügyek). Így égető hiány van a cégjogot ismerő, e területen gyakorlattal rendelkező ügyvédekben, bírákban stb.

Az adósságbehajtás a magyar gazdaságban alig lehetséges. A (néhány éve korszerűsített) végrehajtási törvény erősen védi az adós jogait, a hitelező teljes körű érdekvédelmére (például az adós kilétének, vagyoni helyzetének tisztázására) viszont nem kötelezi a végrehajtót.

Az elmúlt évek bank- és brókercsődjei egyértelműen bizonyították a magyar befektetővédelem gyengeségét. Több ponton is szigorítani kellene a pénzügyi intézmények felügyeletét. (Jelenleg ugyanis a felügyelet még azt sem köteles ellenőrizni, hogy az alapítási engedélyt kérő brókercég majdani vezetői büntetlen előéletűek-e. Van a közelmúltból származó precedens arra, hogy az ellenőrzés elmulasztása miatt a befektetők súlyos károkat szenvedtek el.) Különösen nagy bajok vannak a Befektetővédelmi Alap (BEVA) esetében; az alapnak a jogos kártalanítási igények kielégítését lehetővé tevő finanszírozása megoldatlan.

A szakértők ugyancsak egyetértettek abban, hogy a magyar gazdaságban a tisztességtelen versenynek fontos oka az üzleti morál általánosan alacsony szintje. Már említett adózási felmérésünk legfontosabb tanulsága az, hogy a magyar társadalom a törvénysértések egyes típusait (például az adófizetés elkerülésére módot teremtő egyes szabálytalanságokat) alig-alig marasztalja el.

Sok a teendő

Harmadik – s legnehezebb – kutatási irányunkként jelentős erőket fordítottunk a jogsértő üzleti gyakorlat visszaszorítására nyíló hazai lehetőségek feltárására, azoknak a módszereknek, eszközöknek a feltérképezésére, amelyek segítségével a magyar gazdaságban is megteremthetők a korrekt verseny keretei, feltételei.

Tapasztalataink szerint a jogérvényesítés vizsgált magyar eszköztárának vannak olyan gondjai, amelyek a világ számos országában megoldottak. A telekkönyvek, a cégregiszterek például valamennyi fejlett gazdaságban többé-kevésbé hibátlanok (de esetenként már az ókorban is, sőt évszázadunk első felében Magyarországon is azok voltak). Ugyancsak világszerte rég megteremtették a lehetőséget arra, hogy a kamat betölthesse funkcióit stb. E területeken – az apparátusok széles körére kiterjedő és radikális személyi konzekvenciák érvényesítése mellett – meg kell követelni az illetékesektől a bajok azonnali orvoslását. (Miután a feladatok megoldása egyes társadalmi csoportok [a jogsértők] jelentős érdekeit sérti, igen kívánatos a végrehajtásban részt vevők érdekeinek hathatós védelme.)

Számos más intézménynél is érvényes a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) egyik elnökhelyettesének tanulmányából idézett állásfoglalás: "A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény rendelkezéseit (a méltatlanná válás szabályait) szigorítani kell a korrupciós jellegű cselekmények elkövetése esetére".

A "tisztességtelen" üzleti tevékenység felszámolásához az oktatásban, továbbképzésben is számos lépést kell tenni. A feladat szükségessége nyilvánvaló, hiszen – mint említettük – kevés a cégjoghoz értő köztisztviselő, ügyvéd, bíró, rendőr, vám- és pénzügyőr, s a cél e hiány felszámolása.

A szakértők egybehangzó véleménye szerint azonban a korrekt üzleti élet kialakításához jelentős további erőfeszítésekre van szükség oktatási rendszerünk általános reformja keretében is. A magyar társadalom morális problémáinak a mérséklésében csak az alap- és középfokú képzés rendjét is módosító, az erkölcsi nevelést e szinteken érdemben erősítő intézkedésektől várható ugyanis előrehaladás. De nem halasztható az üzleti "etika" felső szintű oktatásának általánossá tétele sem. (A Magyar Gallup Intézet közvélemény-kutatása szerint a magyar állampolgárok 13 százaléka a "Ne lopj!" parancsolatot nem tartja magára nézve kötelezőnek.)

Sürgető tennivaló a gazdasági joganyagban levő ellentmondások, joghézagok, hibák széles körű és gondos feltárásának a megszervezése és a szükségesnek ítélt korrekciók haladéktalan törvénybe iktatása.

Kutatásunknak nem lehetett feladata a gazdasági joganyag jelzett gondjainak teljes körű és a megoldás pontos részleteit is kimunkáló áttekintése. Ezúttal csak két példát adunk tehát a kívánatosnak tűnő módosításokra. Egyes szakértőknek célszerű lenne, újból megvizsgálni az úgynevezett ideiglenes intézkedések szellemi tulajdoni jogvitákban történő alkalmazási lehetőségeinek a bővítési módját is. A Magyarország számára példaként felhozható országokban ugyanis (a hazai jogrendtől eltérően) már a jogsértés miatti perindítás előtt lehetőség van ezen intézkedés elrendelésére, s ennek eredményeként az ügyek 50-90 százaléka a peres eljárás megindítása nélkül is lezárható. Mások szerint indokolt lenne az is, ha megfontolnánk az EU azon gyakorlatának a honosítását, hogy az exporttámogatást akkor ítélnék oda az exportőrnek, ha okmányszerűen igazolja: szállítmányát a célországban vámkezelték. Jelenleg ugyanis – a jogalkotók és a jogalkalmazók eddigi erőfeszítései ellenére – sok a nehezen felderíthető visszaélés ezen a területen.

A közteherviselést jelentősen elősegíthetné, ha az adózásra vonatkozó jogszabályok kialakítói munkájukban hangsúlyozottan figyelembe vennék az adózók szempontjait (egyértelműen és közérthetően fogalmaznának, csökkentenék az adóbürokráciát, megszüntetnék az infláció miatti automatikus adóemelkedést, további kísérleteket tennének az adóterhelés egyenletesebbé tételére stb.). A kutatás nyomatékosan hívta fel továbbá a figyelmet a nyilvánosságnak, az adófizetők pénzével való jobb – világos – elszámolásnak a fontosságára is.

Támogatnunk kellene (szerződésmintákkal, a tanácsadás színvonalának emelésével, a jogesetek gyakoribb és szélesebb körű publikálásával stb.), hogy a gazdálkodók gazdagítsák a partnereik tisztességtelen üzleti magatartása elleni védekezés jelenlegi – a mellékelt táblázat adataival jellemezhető – eszköztárát. A GKI Rt. már idézett felmérése szerint a legtöbb szférában még mindig túl gyakori ugyanis az archaikus (például kockázatkerülő és/vagy túlzottan bürokratikus) stratégiák követése.

Az ellenőrzés erősítése

Az Egyesült Államokban adott értékhatár feletti közbeszerzéseknél törvény írja elő az értékelemzés alkalmazását. Meg kell találnunk a gazdasági perek gyorsabb lezárásának a lehetőségeit! Céltudatosan kell keresnünk a bíróságok leterhelését mérséklő megoldásokat. Amerikában például bevált a "kis ügyek" bírósága. E gyakorlat meghonosítása, a pervesztes terhére elszámolható ügyvédi költségek – illetve a perilletékek – emelése jó eszköz lenne a kizárólag az időhúzást szolgáló pereskedés visszaszorítására, valamint az indokolatlan pereskedés megelőzésére. Szakértőink szerint elengedhetetlen lenne az integrált bírósági ügyviteli és informatikai rendszer megteremtése – és persze jó működtetése. Esetenként indokolt lenne felülvizsgálni a bíróságok illetékességi szabályait is. A gyorsabb bírósági ügyintézés hazai jó példái a Versenyhivatalban, illetve a Gazdasági Kamara mellett működő választott bíróságoknál kialakult gyakorlat.

Végül (de nem utolsósorban) meg kell teremtenünk a követelésbehajtás hatékony hazai rendszerét is. Nincs szakértő, aki kétségbe vonná: ha nem tudunk hatékony eszközöket adni a végrehajtó szervezeteknek arra, hogy lehetetlenné tegyék az adósoknak a kötelezettségeik teljesítése alóli kibújást, ez önmagában is elfogadhatatlan mértékben veszélyezteti a tulajdonhoz, illetve szerződésekhez fűződő jogok hazai érvényesíthetőségét. S látnunk kell, hogy a magántulajdon és a szerződések hiányos védelme a piacgazdaság egészének a kialakulását (hatékony működését) meghiúsíthatja.