Magán-nyugdíjpénztári adminisztráció

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 17. számában (1999. augusztus 1.)

 

A társadalombiztosítási jogszabályok változásainak megfelelően módosultak a magán-nyugdíjpénztári befizetéshez kitöltendő nyomtatványok és a bevallás egyes szabályai is. Mivel a nyomtatványok kitöltése nemegyszer okoz fejtörést a foglalkoztatóknak és az egyéni vállalkozóknak, öszszeállításunkban az őket érintő legfontosabb tudnivalókat ismertetjük.

 

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 51. § (1) bekezdésében meghatározottak alapján a foglalkoztatóknak havonta, minden hónap 12-éig bevallást kell készíteniük a magánnyugdíjpénztárakhoz az általuk foglalkoztatottak nyugdíjjárulék-alapját képező összes jövedelméről, magán-nyugdíjpénztári tagdíjáról és a törvény végrehajtási rendeletében meghatározott ezzel kapcsolatos adatokról.

A bevallási kötelezettség teljesítésének módját alapvetően a Tbj. 50-51. §-aiban foglalt rendelkezések, valamint a végrehajtására kiadott 195/1997. (XI. 5.) Kormányrendelet 17. §-ában, továbbá a pénztárak központi nyilvántartásával összefüggő egyes feladatokról, a pénztáraknak, valamint a foglalkoztatóknak a pénztártagokra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségéről szóló 172/1997. (X. 6.) Kormányrendelet 4. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezések határozzák meg.

A tagdíj mértéke

Az a biztosított, aki magánnyugdíjpénztár tagja, az idén a Tbj. 19. §-a (2) bekezdésének módosított rendelkezése alapján a járulékalapot képező jövedelme 2%-át köteles nyugdíjjárulékként megfizetni. Ezzel összhangban a magán-nyugdíjpénztári tagdíj mértéke a Tbj. 33. §-a (1) bekezdésének módosítása következtében a tavalyival megegyezően 6 százalék. Az a biztosított, aki kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer tagja, 1999-ben 8% nyugdíjjárulékot fizet.

Nem változott az a rendelkezés, amely szerint a munkáltató vagy a tag (de akár mindkettő) kiegészítheti a tagdíjat, legfeljebb azonban a járulékalapot képező jövedelem 10%-ára.

A tagdíj alapja

Nem változott az a főszabály, miszerint a tagdíj alapjául a nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelmet kell figyelembe venni, amelyet a Tbj. 4. § k) pontjában, illetőleg a 24. § (1) bekezdésében határoztak meg. Egyszerűbben fogalmazva: a tagdíj alapja – a természetbeni juttatások kivételével – továbbra is az az összeg, amely után a foglalkoztató társadalombiztosítási járulékot fizet.

A tagdíjfizetés felső határa

A tagdíj alapjának éves felső határa megegyezik a nyugdíjjárulék-fizetés alapjának felső határával. A járulék-, illetve a tagdíjfizetési felső határ naptári éves összege 1999-ben a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi XC. törvény 51. §-ában meghatározott napi 5080 Ft figyelembevételével: 1 854 200 Ft.

Arányos elszámolás

Az 1998. évi LXVII. törvény 6. §-a új (5) bekezdéssel egészítette ki a Tbj. 24. §-át. Ezzel megoldódott az a probléma, amely azokat a pénztártagokat érintette, akik a járulékfizetési felső határ elérését követően (vagy annak "közelében") választották a vegyes nyugdíjrendszert és váltak önkéntes döntésük alapján pénztártaggá.

Amennyiben a magánnyugdíjpénztárba belépő biztosított járulékköteles jövedelméből a foglalkoztató a járulékfizetési felső határnak megfelelő nyugdíjjárulékot részben vagy egészben levonta, és azt a magán-nyugdíjpénztári tagság létesítését megelőzően már megfizette a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, a levont 8%-os járulékösszeget a 2% nyugdíjjárulék és a 6%-os tagdíjfizetés arányában meg kell osztani a biztosítási és a tagsági jogviszony időtartamának megfelelően.

A magánnyugdíjrendszerbe önkéntesen átlépőknél akkor kell alkalmazni az úgynevezett arányos elszámolást, amikor az adott biztosítási jogviszony és a pénztártagsági tagdíjfizetési kötelezettség kezdete nem azonos időpontra esik. Pályakezdőknél tehát ez a szabály nem alkalmazható, hiszen ott a biztosítási jogviszony kezdete és a tagsági jogviszony (tagdíjfizetés) kezdete törvényszerűen egybeesik. Ugyancsak nem alkalmazható az új szabály, amennyiben a biztosított a pénztártagsága létrejöttét követően változtat munkahelyet, hiszen az új biztosítási jogviszonyban a tagdíjfizetés és a járulékfizetés kezdő napja, így a tagdíj- és járulékfizetési felső határ is azonos lesz.

Az arányos elszámolás azt jelenti, hogy attól az időponttól, amelytől kezdve a biztosított a vegyes nyugdíjrendszer (magánnyugdíjpénztár) tagja, külön-külön, a biztosítási és tagsági jogviszonyokkal (tagdíjfizetés kezdő napjától számítva) arányosan kell megállapítani a 8%-os járulékfizetési, a 2%-os járulék- és 6%-os tagdíjfizetési felső határt. Ezt követően a járulék- és tagdíjfizetést már ennek megfelelően kell az év hátralévő részében teljesíteni, illetőleg a két rendszer között elszámolni.

A tagdíj bevallása és befizetése

Változatlan az a szabály, hogy a foglalkoztató a magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallást a járulékbevallásra előírt határidőig – amely az idén a tárgyhónapot követő hónap 12-e -, pénztártagonkénti részletezéssel és a biztosítottak által választott magánnyugdíjpénztáranként külön-külön köteles benyújtani, illetőleg egyben befizetni a levont tagdíjat. A változást tehát a bevallási-befizetési határidő kedvező módosulása jelenti.

A helyi önkormányzatok nettó finanszírozásában részt vevő szerveknél az összesítő bevallás benyújtási és befizetési határideje a Tbj. módosított rendelkezése szerint a tárgyhót követő hónap 20-a. Ez a határidő irányadó ezeknek a szerveknek a magánnyugdíjpénztárakhoz történő tagdíjbevallási és -befizetési kötelezettségre is. Ebben a körben tehát a továbbiakban nincs szükség a bevallási-befizetési határidő módosításának engedélyezésére.

A tagdíjtúlfizetés elszámolása

A Tbj. 33. §-ának módosítása következtében egyértelműen szabályozták a tagdíjtúlfizetés elszámolását mind a foglalkoztató, mind a pénztártag, mind a magánnyugdíjpénztár vonatkozásában.

A tagdíjfizetési kötelezettségre a járulékfizetési kötelezettségre vonatkozó általános szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a túlfizetésként keletkező összeget a foglalkoztató visszafizeti a tagnak, és a magánnyugdíjpénztárral önellenőrzési nyomtatványon elszámolja. A foglalkoztató természetesen a következő havi tagdíjbevallásában is érvényesítheti a viszszafizetést úgy, hogy a befizetendő tagdíjösszeget csökkenti a túlfizetés összegével. Gyakori az is, hogy a jogviszony megszűnésekor számolnak el és rendezik a túlfizetést.

Több adminisztrációs terhet jelent, ha a biztosítottnak egyidejűleg több jogviszonya van. Itt először is meg kell állapítani, hogy melyik foglalkoztató kötelezett az elszámolásra. Erre vonatkozóan a 195/1997. (XI. 5.) Kormányrendelet 7/A §-ának a járulékfizetésre vonatkozó szabályai adnak eligazítást. Emellett a tagdíjkülönbözet elszámolására vonatkozó szabályokat a 195/1997. (XI. 5.) Kormányrendelet 7/B §-a tartalmazza. E szerint az egyik biztosítási jogviszony megszűnésekor az elszámolási és visszafizetési kötelezettség azt a foglalkoztatót terheli, amelynél a biztosított biztosítási jogviszonya az adott évben továbbra is fennáll. Amennyiben az egyidejűleg fennálló biztosítási jogviszonyok azonos időben szűnnek meg, vagy még az év utolsó napján is fennállnak, az elszámolási és a visszafizetési kötelezettség azt a foglalkoztatót terheli, amelyiknél magasabb volt a járulékalapot képező jövedelem. Az éves összeghatár megállapításánál – az adott éven belül – az egyidejűleg fennálló (fennállt) biztosítással járó jogviszonyok esetében is csak azokat a napokat lehet figyelembe venni, amelyeken a biztosítottnak járulékalapot képező jövedelme volt. A biztosított az arról szóló igazolást, hogy járulék- és tagdíjalapot képező juttatásai az adott évben elérték a járulékfizetési felső határt, ahhoz a foglalkoztatóhoz köteles benyújtani, amelyik a járulékkülönbözet elszámolására és visszafizetésére kötelezett.

A foglalkoztató a biztosított által benyújtott igazolás kézhezvételét követő tizenöt napon belül köteles visszafizetni a biztosítottnak a tagdíjkülönbözetet, valamint a következő havi tagdíjbevallásban a magánnyugdíjpénztárral elszámolni a többletbefizetés összegét. Az elszámoláshoz az önellenőrzési nyomtatványt is be kell nyújtani.

A foglalkoztatói tagdíj-kiegészítés túlfizetésének összegét a magánnyugdíjpénztár értesítése alapján a foglalkoztató igényli vissza. Erre – többes jogviszony, tehát több foglalkoztató esetén – akkor kerülhet sor, ha az elszámolást végző foglalkoztató önellenőrzése alapján a magánnyugdíjpénztár megállapítja, hogy foglalkoztatói tagdíjkiegészítés-túlfizetés is történt. Erről értesíti az érintett foglalkoztatót, aki a megfelelő önellenőrzési nyomtatvány beküldése mellett az általános szabályok szerint igényelheti vissza a túlfizetés összegét.

G. P.
Az új tagdíjbevallás-garnitúra nyomtatványai 1. Magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallás foglalkoztatók és foglalkoztatónak minősülő egyéni vállalkozók részére (összesítő adatlap- és betétlap-garnitúra: 19990100 és 19990110 jelű nyomtatvány). 2. Magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallás negyedéves bevallásra kötelezett egyéni vállalkozók részére (összesítő adatlap- és betétlap-garnitúra: 19990300 és 19990310 jelű nyomtatvány). 3. Magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallás foglalkoztatónak nem minősülő egyéni vállalkozók részére (19990500 jelű nyomtatvány). Az új bevallásoknak megfelelően készültek el az önellenőrzésre és a korrekcióra alkalmas nyomtatványok is. 1. Magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallás önellenőrzése, korrekciója foglalkoztatók és foglalkoztatónak minősülő egyéni vállalkozók részére (összesítő adatlap- és betétlap-garnitúra: 19990200 és 19990210 jelű nyomtatvány). 2. Magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallás önellenőrzése, korrekciója negyedéves bevallásra kötelezett egyéni vállalkozók részére (összesítő adatlap- és betétlap-garnitúra: 19990400 és 19990410 jelű nyomtatvány). 3. Magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallás önellenőrzése, korrekciója foglalkoztatónak nem minősülő egyéni vállalkozók részére (19990600 jelű nyomtatvány). Az új nyomtatványok használandók akkor is, ha 1998-ra vonatkozó önellenőrzést vagy pótbevallást kíván teljesíteni az adatszolgáltató! A tájékoztató és kitöltési útmutatók minden adatszolgáltatóra irányadók (munkáltatók, egyéni vállalkozók), a jogszabályban foglaltaktól eltérő rendszerességű és formátumú bevallást vagy adatszolgáltatást a magánnyugdíjpénztárak nem fogadnak el.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!