Egyensúly és fejlődés

 

1999-ben a magyar gazdaság fejlődési feltételei több ponton eltérnek a korábban feltételezettől. A gazdaság – nemzetközi összehasonlításban is – dinamikus növekedése és az infláció jelentős mérséklődése mellett, a már 1998-ban is megmutatkozó egyensúlyi problémák elmélyültek. Ezek legfőbb tényezői a gazdaságunkra ható külső okok – derül ki az ECOSTAT elemzéséből. A konjunktúrakilátások ennek megfelelően meglehetősen összetettek, mivel az év eddig eltelt részében a negatív hatások kerültek túlsúlyba.

 

Az év első négy hónapjában többségében folytatódtak az 1998-ra jellemző, pozitív és negatív hatást egyaránt jelentő tendenciák. A pozitív oldalon lehet említeni, hogy az infláció csökkenő tendenciája változatlan maradt, és hogy a gazdaság – bár korábbi lendületéből veszíteni látszik, még mindig lényegesen dinamikusabb, mint a nyugat- és kelet-európai országok átlaga. A kedvezőtlen tendenciák közé tartozik, hogy az 1998-ban megindult egyensúlyromlás tovább folytatódott, és az első négy hónap adatai mind a fizetési mérlegben, mind az államháztartásban a hiány számottevő emelkedését mutatják.

Ebben az évben a nemzetgazdaság külső környezetében is ellentmondásos, a fejlődést segítő és gátló hatásokkal kell számolnunk. Mindez ideig többségben vannak a negatív hatások. Ilyenek voltak – és sajnos napjainkban is előfordulnak – az ár- és belvízkárok, a múlt évben tetőző ázsiai és orosz pénzügyi krízis következményei, valamint a koszovói válság és háború hatásai. A világgazdaságra vonatkozó előrejelzések többsége viszont jelenleg már optimistább, mint amilyen az év elején vagy akár néhány hete volt. A termelés várt ütemcsökkenése helyett némileg jobb európai konjunktúrára számítanak. A magyar gazdaság szempontjából meghatározó Európai Unióban például a gazdasági növekedés ez évi mértékét 2,2 százalékra prognosztizálják, ami csupán kismértékben marad el az előző évitől. Ezzel szemben áll viszont, hogy a valóban dinamikusan növekvő Kínában és az Egyesült Államokban is mérséklődik a növekedés üteme, bár ez csak közvetett módon, az EU konjunktúraváltozása révén érinti a magyar gazdaságot.

Ha nem rosszabbodik...

A nyersanyagok világpiaci árai az utóbbi hónapokban nem változtak számottevően, ez alól csak az olajár kivétel, amely a múlt év végétől 30 százalékkal emelkedett, s az év hátralevő részében további enyhe növekedése várható.

Közvetlen gazdasági környezetünkben, a közép- és kelet-európai országok változatlanul az átmenet problémáinak megoldatlanságával és a múlt évben kirobbant pénzügyi válság hatásaival küzdenek.

Külgazdasági helyzetünket tovább nehezíti az Európai Unióra és a CEFTA-országokra is kiterjedő agrárgazdasági válság, amely mindenekelőtt az állati termékek túlkínálatában és ennek következtében jelentős mértékű áresésben nyilvánul meg, nehéz helyzetbe hozva az egész nyugat- és közép-európai mezőgazdaságot. Az agrárium helyzetét tovább nehezíti, hogy az egyik meghatározó piacának számító orosz gazdaság fizetőképessége tovább romlott, és az ez évi természeti katasztrófák is jelentős veszteségeket, jövedelemkieséseket okoztak az ágazatnak. Annak ellenére, hogy a balkáni háború befejeződése és a majdani újjáépítés minden bizonnyal serkentően hatnak majd a magyar gazdaságra. A világgazdasági környezetből összességében pozitív impulzusok nem vagy csak igen csekély mértékben várhatók, már az is pozitívumnak számítana, ha az elmúlt másfél évet jellemző válságok nem ismétlődnének meg.

A jelenlegi előrejelzések szerint a világgazdaság és -kereskedelem növekedése az idén számottevően lassul. Különösen érzékelhető ez az Európai Unióban, ahol az évi növekedés 1,8-2,0 százalék körül várható, szemben az 1998. évi 2,8 százalékos ütemmel.

A gazdasági növekedés mértéke Kelet-Európában is csökken. Az elhúzódó pénzügyi és transzformációs problémák miatt, a régió átlagos növekedése legfeljebb 2 százalékot érhet el. A növekedési kilátások tehát itt is rosszabbak, mint amilyenek 1998-ban voltak. A globális pénzügyi válság hatására a világkereskedelem növekedése az 1997. évi 10 százalékról 1998-ban 4-5 százalékra csökkent, 1999-ben pedig – a Világbank előrejelzése szerint – 2 százalék körüli bővülés várható.

Az Európai Unión belül főként az agrárgazdaságban jelentkeznek gondok, ahol az ágazat jövedelemtermelő képessége az elmúlt évben számottevően csökkent. A visszaesés alapvető oka a túltermelés miatti áresés, amely erőteljesen érinti a hazai termelőket is.

A jugoszláv háború közvetlen és közvetett negatív hatása is érezhető már. A háború hazánkat ért gazdasági kárát szinte lehetetlen felmérni, de becslés szerint akár 200-250 millió USD is lehet. Az áttételes hatások, például az Oroszországgal való viszony romlása, ami főként a kétoldalú kereskedelem további drasztikus visszaesésében jelentkezik, tovább növelik a veszteségünket. Ezek a következmények az év további részében is érezhetőek lesznek, és együttes hatásuk akár 0,5 százalékkal is csökkentheti a bruttó hazai terméket. A háború befejeződésével a magyar gazdaság az újjáépítési feladatokból is részesedhet, aminek eredménye azonban ebben az évben még nem lesz érezhető.

A vámszabad területek fejlődése

A világgazdaság említett változásai a magyar gazdaság egyes szektorait eltérően érintik. Az export negyven százalékát adó ipari vámszabad területek kivitelére például a világgazdasági konjunktúra nem gyakorol érdemi hatást, az itt működő néhány, nagy multinacionális cég piaca már eleve biztosított. 1999 első négy hónapjában a vámszabad területek exportja folyó áron 38 százalékkal növekedett, mialatt a világkereskedelem csak néhány százalékos bővülést tud felmutatni.

A dinamikusan növekvő vámszabad területi export (és aktívum) azonban csekély húzóerőt gyakorol a magyar gazdaságra, hiszen e cégek mindössze a munkaerő 1 százalékát foglalkoztatják, és a termelési kapcsolataikban is döntő mértékben az importra és kevésbé a hazai beszállítókra támaszkodnak.

A gazdaság másik, az export 60 százalékát adó vámterületi szegmense viszont erősen megérezte a világgazdasági dekonjunktúrát, az oroszországi valutaválságot, valamint a jugoszláv háború közvetlen és áttételes (politikai) hatásait. A gazdaság e területének a múlt évben még 4,7 százalékkal növekvő exportja az idei év első négy hónapjában 10 százalékkal esett vissza, az import pedig stagnál. Ennek következtében Magyarország kereskedelmi mérlegében az év első négy hónapjában 360 millió dollárral több passzívum keletkezett, mint a megelőző év hasonló időszakában.

A belföldi kereslet csökken

A külkereskedelem egyre növekvő behozatali többlete miatt a hazai termékek iránti belföldi kereslet csökken, ami végső soron a gazdasági növekedés mérséklődését is kiválthatja. Nincs dinamizáló hatása a jövedelmek növekedésének sem. Az év első negyedévében például a reálkeresetek 3,1 százalékkal nőttek, ami fél százalékponttal elmarad az előző évitől és közel két százalékponttal az 1997. évet jellemző értéktől. Bár a reálkereslet és az aggregált kereslet között elég nagy az áttétel, az is nyilvánvaló, hogy a reálkeresetek ütemének csökkenése egyben a fogyasztás és a kereslet ütemének mérséklődését is jelenti.

A kereslet ütemcsökkenése nyomán 1999-ben a GDP növekedése várhatóan mérséklődni fog, mintegy 3,8-4,3 százalék között alakul majd, ami európai viszonylatban még mindig kiemelkedő értéknek számít (gondoljunk csak az Európai Unióra prognosztizált 2 százalék körüli növekedésre). A ténylegesen elosztható jövedelem, a GNI, azonban ennél lényegesen lassabban, legfeljebb 2,5-3 százalékkal növekszik, mert a növekedés alapvetően a külföldi tulajdonban lévő vámszabad területi cégek exporttevékenységéből ered, melyeknek a GNI-hoz való hozzájárulása csekély.

Romló egyensúly

A gazdasági növekedés ütemének érezhető mérséklődése ellenére a gazdaság külső és belső egyensúlyi helyzete 1999 első négy hónapjában számottevően romlott. A folyó fizetési mérleg 318 millió dolláros mínusza mögött részben a vámterületi gazdaság deficitjének növekedése, részben bizonyos szolgáltatások behozatali többlete áll.

A vámterületi gazdaság egyensúlyromlása nem új jelenség, már 1990 óta tart. Mértéke 1990 és 1998 között összességében 5 milliárd dollárt tett ki, ami a jelenlegi vámterületi export 1/3-a. E folyamat részben a kelet-európai kereskedelem összeomlásával, részben a hazai gazdaság helyzetét, érdekeit kevéssé szem előtt tartó importliberalizálással és egyes, nem eléggé átgondolt privatizációs lépésekkel hozható kapcsolatba. Ezek következtében a magyar ipar nemcsak a külföldi piacainak jelentős részét vesztette el, de még a hazai piacokról is mindinkább kiszorul. A vámterületi gazdaság egyensúlyromlását az 1995. márciusi igen erőteljes intézkedések (valutaleértékelés, importilleték bevezetése) csak átmenetileg állították meg, ezt követően hol gyorsabban, hol lassabban a romló tendencia tovább folytatódott. A vámszabad területi gazdaság exportjának gyors felfutása ugyan átmenetileg (2 milliárd dollár körül) stabilizálta a külkereskedelmi mérleg hiányát, azonban 1998-ban már az összesített egyenleg is romlani kezdett, és ez a tendencia 1999 első négy hónapjában is tapasztalható.

A fizetési mérleg romlásának másik fő tényezője a szolgáltatások aktívumának csökkenése. A legutóbbi időszakban erőteljesen visszaestek az építési-szerelési szolgáltatások (főleg német relációban) és a fuvarozási és szállítmányozási tevékenység. A technikai és kulturális szolgáltatások esetében, az 1998-ban megjelent jelentős deficit (amely mögött minden bizonnyal a különböző típusú jogdíjak formájába burkolt jövedelem kivonása áll) az idén is jellemző volt, bár nem növekedett tovább.

A hazánkban befektetett külföldi tőke jövedelemkivonásának összege a múlt évihez képest számottevően mérséklődött ugyan, de továbbra is nagy bizonytalanságot jelent, mert a jövedelemkivonást a gyakorlatban néhány nagy cég vezetőinek döntése határozza meg.

A fizetési mérleg hiányát 1999 első négy hónapjában a közvetlen tőkebefektetések egyébként erősen csökkenő összegű beáramlása és a tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírokba és a kötvényekbe történő (portfólió)befektetések finanszírozták.

Finanszírozási kérdések

A jelenlegi tendenciák változatlansága esetén a fizetési mérleg hiánya ebben az évben 2,5-2,9 milliárd dollár között várható. Ennek finanszírozása 1,5-2,0 milliárd dollár közvetlen tőkebefektetéssel és 1-1,5 milliárd dollár portfólióbefektetés bevonásával az adósság növelése nélkül megoldható. A fizetési mérleg hiánya a jelenlegi eszközrendszerrel rövid és középtávon is kezelhetőnek látszik, hosszú távon azonban a passzívum magas aránya tartós stagnálásba, újabb eladósodásba kényszeríti az országot.

Az 1998-ban mintegy 46 milliárd dollárt kitevő GNI ez évi várható 2,5-3 százalékos növekedése ugyanis évi 1,4 milliárd dolláros többletet jelent. A közvetlen tőkebefektetések és portfólióbefektetések összesen 30 milliárd dolláros állományának éves 5-6 százalékot elérő profitja, illetve hozama viszont 1,5-1,8 milliárd dollárt tesz ki, vagyis a növekedés eredményeit a kamat- és járadékfizetések teljes egészükben felemésztik. Ez egy, a gazdaságban működő negatív spirált alakít ki.

Államháztartási kérdőjelek

A gazdasági egyensúly másik eleme az államháztartás egyensúlya, ami az év első öt hónapjában számottevően romlott. Az államháztartás előzetes konszolidált költségvetési hiánya (a helyi önkormányzatok nélkül számolva) május végén 380 milliárd forint – az egész évre vártnak 86,8 százaléka – volt. A központi költségvetésben az elmúlt három év (1996-98) átlagos bevételi és kiadási tételeihez viszonyítva a bevételek oldalán 75 milliárd elmaradás, a kiadási oldalon 66 milliárd forintos többlet mutatkozik, vagyis 1999 első öt hónapjában a hiány mintegy 140 milliárd forinttal több, mint amennyinek a megelőző három év tendenciái alapján lennie kellene. Ennek egyik oka, hogy még május végén is sok az esetlegesség a pénzügyi folyamatokban, több, ez évben számításba vett egyedi finanszírozási elem hatása még nem egyenlítődött ki.

A korábbi trendek által meghatározottnál nagyobb bevételkiesés jelentős része (a 75 milliárdból 40 milliárd forint) az MNB befizetéseinek, illetve az adósságszolgálattal kapcsolatos befizetéseknek az elmaradásához kapcsolódik. A kiadások – bár alatta maradnak az időarányos felhasználásnak – mégis 66 milliárd forinttal meghaladják az 1996-98. évek trendje által számított összeget. A többlet főként három területet érint: a gazdálkodó szervek támogatását, a központi költségvetési szervek kiadásait és az adósságszolgálattal kapcsolatos kötelezettségeket. Ebből az adósságszolgálati kiadásokra fordított tételek az időarányos összeget 44 milliárd forinttal haladják meg.

A korábbi három év trendjéhez képest tapasztalt egyensúlyromlás 60 százaléka tehát olyan pénzügyi folyamatok eredménye, amelyek nem reálgazdasági eredetűek és éves szinten várhatóan kiegyenlítődnek.

A gazdálkodó szervezetek befizetései és a fogyasztáshoz kapcsolt adók – bár a GDP növekedését messze meghaladva nőnek – elmaradnak az optimista előirányzatok mögött. A kiadási oldalon is az várható, hogy – főleg a mezőgazdaság igényei miatt – a gazdálkodó szervezetek támogatása meghaladja a tervezettet. A két hatás eredőjeként a központi költségvetés hiánya a tervezettnél mintegy 50-70 milliárd forinttal több lehet.

Az államháztartási hiány további összetevője a társadalombiztosítási alapok deficitje, ez főleg a nyugdíjreform nem eléggé meggondolt ütemezésével függ össze. Már a reform előkészítésének vitájakor számos szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy a választott megoldás hosszabb ideig meg fogja terhelni a költségvetést, mert a jelenlegi nyugdíjakat még az állam fizeti, ugyanakkor a magánnyugdíjpénztárakba átlépők és az újonnan munkába lépők befizetéseinek egy része már a magánpénztárakba kerül. Az államháztartás ezen alrendszerében a hiány így várhatóan a tervezettet mintegy 30-40 milliárd forinttal fogja meghaladni. A probléma másik oka, hogy a társadalombiztosítás deficitje az elmúlt években rendre alultervezett volt (a tényleges hiány rendszeresen 30-50 milliárd forinttal haladta meg a tervezettet).

A társadalombiztosítási alapoknál keletkezett hiányt is beszámítva ebben az évben az államháztartási deficit mintegy 70-100 milliárd forinttal lépheti túl a tervezettet, azaz a hiány 1999-ben a GDP-nek nem a tervezett 3,7 százaléka, hanem 4,5 százaléka lehet. Ez a mérték nemzetközi összehasonlításban a legfejlettebb országok kilencvenes évek elejét jellemző mutatóival vetekszik. A tervezett költségvetés 100 milliárd forintos túllépése a legrosszabb esetben egy százalékponttal növelheti az inflációt, kedvező esetben viszont serkenti a gazdasági növekedést.

A külső egyensúlytalanságot vizsgálva a jelenlegi magyar helyzetben a fizetési mérleg elsősorban akkor javítható, ha a hazai vállalatok a jelenleginél nagyobb védelmet kapnak a hazai piacokon; ha az exportszektorok határozottabb támogatást élveznek piaci munkájuk, termékeik műszaki színvonalának javításához; ha akár barterkereskedelem formájában csökkentjük azt a hatalmas külkereskedelmi hiányt, ami a kelet-európai országokkal szemben az elmúlt években keletkezett.

A jelenlegi egyensúlytalanság problémájának megoldása tehát elsősorban a gazdaság szerkezetében, versenyképességének javításában és nem a költségvetési kiadások további csökkentésében található meg.

Az infláció alakulása

Az egyensúlyi problémák mellett a gazdaságfejlődési pálya egyik legfontosabb kérdése a dezinfláció mértékének alakulása. Hazánkban az infláció az elmúlt három évben nagymértékben (1995-98 között 28,2 százalékról 14,3 százalékra) mérséklődött, vagyis évente közel ötszázalékos ütemű csökkenés volt. Ez a mérték messze felette van a dél-európai országok gyakorlatának, és jó eredménynek számít. Ugyanakkor a nemzetközi tapasztalatok szerint az egyensúlytalansággal küzdő országok, ha időről időre gyors ütemben le is szorítják az inflációt, az később megint erőre kap (erre tipikus példa Törökország esete). Ezért igen óvatosaknak kell lennünk a dezinflációs pálya eredményeinek és következményeinek értékelésében.

Megítélésünk szerint a dezinfláció az idén a korábbinál mérsékeltebb ütemben folytatódik. Az év első öt hónapjában a fogyasztói árindex 9,4 százalékos volt, ami főként az élelmiszerárak mérsékelt növekedésének az eredménye. Az infláció mindeddig erőteljesen csökkenő tendenciája azonban az év második felében több ok miatt lassulhat. A nemzetközi energiaárak lassan, de valószínűleg emelkednek, amit a hazai árak, ha bizonyos késéssel, de követni fognak. Az élelmiszerek árainak alakulása igen kétséges, hiszen a jelenlegi nyomott árszint az agrárgazdaság ellehetetlenülését idézheti elő. Inflációs nyomást okozhat az is, hogy a béralkuk lezártával a jövedelemkiáramlás is növekszik, és ezzel párhuzamosan fokozódhat a fogyasztói kereslet. Az is feltételezhető, hogy a költségvetési hiány növekedése az inflációs nyomás erősödésének irányába hat. Az inflációt fékező tényező lesz viszont a forintleértékelés havi mértékének tervezett (mintegy 0,2 százalékpontos) mérséklése és azok a kormányzati törekvések, amelyek a hatóság által befolyásolható árak növekedésének mérséklésére irányulnak. Mindezt figyelembe véve a jelenlegi információk birtokában az 1999. évi fogyasztói árindexet 9,0-10,0 százalékra – korábbi előrejelzésünknél alacsonyabbra – becsüljük.

Elfogadható fizetésimérleg-hiány

A folyó fizetési mérleg egyenlege 1999 első négy hónapjában 763 millió dollár deficitet mutat, ami lényegében megfelel a várakozásoknak. A mérlegromlás mértéke 318 millió dollár az elmúlt év hasonló időszakához képest. Az egyenlegromlás teljes egészében arra vezethető vissza, hogy a vámterületek behozatali többlete 360 millió dollárral nőtt, míg a vámszabad területek aktívuma csak minimális mértékben (52 millió dollárral). A vámszabad területi aktívum dinamikájának csökkenése, továbbá a vámterületi cégek exportjának visszaesése a külkereskedelmimérleg-hiány elmúlt évinél magasabb értékét vetíti előre.

Fizetési mérlegünket némiképp javította, hogy az év első négy hónapjában az idegenforgalom bevételei a tavalyihoz képest 59 millió forinttal nőttek, és a tőkebefektetésekkel kapcsolatos jövedelemkivonás is jelentősen (117 millió dollárral) csökkent. Ugyanakkor kérdéses, hogy az év egészében ezek a tételek hogyan változnak, hiszen az idegenforgalom teljesítménye a látogatók száma alapján megcsappant, a tőkejövedelmek alakulását pedig a júniusi és a decemberi hazautalások határozzák meg elsősorban.

1999-ben is folytatódott az egyéb szolgáltatások, ezen belül is az üzleti, a technikai és kulturális szolgáltatások egyensúlyának romlása. Az év első négy hónapjában e kategóriákban 333 millió dolláros hiány keletkezett, 179 millióval több, mint egy évvel korábban, és az év egészére is az elmúlt évit lényegesen meghaladó passzívum várható. Az áruforgalmi hiányt részben kompenzáló szolgáltatások egyenlegjavító szerepe megszűnőben van, az idegenforgalmi bevételek többlete egyre kevésbé képes az üzleti és technikai szolgáltatásoknál jelentkező hiányt ellentételezni. Ezt jelzi, hogy míg 1996 első négy hónapjában a szolgáltatások még 300 millió dolláros aktívumot értek el, addig tavaly már csak 115 millió, az idén pedig mindössze 6 millió a dollártöbblet.

Az eddigi tendenciák alapján valószínűnek látszik, hogy a folyó fizetési mérleg ez évi egyenlege 2,5-2,7 milliárd dollár deficit körül alakul – attól függően, hogy az áruforgalomban kialakuló hiány végül is mekkora lesz, továbbá hogy a tőkebefektetésekkel kapcsolatos jövedelemkivonás és az üzleti és technikai szolgáltatások negatív egyenlege hogyan alakul.

A monetáris politika mozgástere

A monetáris politika karakterét 1999 első felében az inflációs folyamatok kedvező alakulása, a növekvő külső és belső egyensúlytalanság, valamint a jegybanki eszközrendszer fokozatos átalakítása jellemezte.

Az inflációs folyamatok kedvező alakulása lehetővé tette a forint leértékelési ütemének januári csökkentését havi 0,7 százalékról havi 0,6 százalékra. A leértékelési ütem az év folyamán tovább csökken: július elejétől havi 0,5 százalékra, a negyedik negyedévtől pedig havi 0,4 százalékra mérséklődik.

A forint árfolyama 1999 elején is folytatta a tavalyi év októberétől megkezdett erősödését. Január első napjaiban jelentős javulás után elérte az intervenciós sáv erős oldalát, majd rövid ideig tartó gyengülés után, a hónap második felétől tartósan a sáv erős szélén tartózkodott. Ennek hatására sávszéli intervencióra került sor (amely utoljára tavaly májusban történt), a jegybank január hónapban mintegy 133 millió dollár értékben vásárolt devizát. A forint február közepétől induló fokozatos gyengülése nyomán április elejére az intervenciós sáv centruma körül ingadozott, majd ismét erősödött, májusra ismét a sáv erős oldala felé közelített, és júniusra is itt maradt, az intervenciós sávközéptől való eltérése a hónap elején többször is megközelítette a -2,25 százalékos értéket.

A bankrendszer egészét tekintve 1999 első négy hónapjában a vállalkozói szektorra vonatkozó forinthitel- és forintbetéti-kamatok mérséklődése figyelhető meg.

A fogyasztói árak 12 havi változását tükröző index az év első öt hónapjában csökkent. Az előző év azonos időszakához képest az árak az év első öt hónapjában 9,4 százalékkal növekedtek, míg 1998. év végén ez az adat 10,3 százalék volt. Az index megállapítására szolgáló termékcsoportok közül az egyéb cikkek és üzemanyagok, valamint a tartós fogyasztási cikkek árának növekedése haladja meg az előző év végi szintet. Meglepően alacsony árszintnövekedés jellemzi a háztartási energiát és az élelmiszereket. Az infláció jövőbeni alakulásának összetevői a belföldi (elsősorban mezőgazdasági) és a világpiaci árak (elsősorban nyersanyagok, energiahordozók) alakulása, a hazai kereslet növekedésének várható mértéke, továbbá az árfolyam-politika.

Az árfolyam-politika előre rögzített pályája 1999-re 6,2 százalékos leértékelést jelent az előző évi 10,8 százalékkal szemben. Mivel a belföldön megjelenő importált termékek piaci ára a leértékelés mértékétől, valamint a világpiaci áraktól függ, a leértékelés csökkenő mértéke (az importőröknek kedvezve) ellensúlyozhatja a világpiaci árak esetleges emelkedését.

Az infláció mindeddig erőteljesen csökkenő tendenciája az év második felében lassulhat. A fordulatot a következők idézhetik elő: a világpiaci energiaárak várhatóan lassan, de határozottan emelkednek, az élelmiszerek árai ha kisebb mértékben, de várhatóan az év végére szintén növekedhetnek (egyes alapvető cikkekben a túltermelés továbbra sem tesz lehetővé jelentős áremeléseket), a jövedelemkiáramlás növekszik, és a költségvetési hiány növekedésének többlete is kisebb árnövekedést válthat ki. Összességében az év végére a 12 havi fogyasztói árindex növekedése 9,5-10 százalék közötti értékben várható. Mivel az árfolyam-politika jó eszköz a világpiaci árak növekedésének tompítására, az inflációra nézve a fő veszélyforrás az élelmiszerárak esetleges növekedése, aminél bizonytalanságot okoz, hogy a főbb mezőgazdasági termékeknél a jövedelemcsökkenéseket ellensúlyozandó ártámogatások és a piacszabályozás kérdésében az év folyamán milyen intézkedésekre kerül sor.

Tőkepiaci kilátások

A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) 1999-es teljesítménye messze elmarad az elemzői várakozásoktól. Az 1998-as rossz év után mindenki a korábbi szint elérését várta – a stabil gazdasági háttér miatt nem alaptalanul.

A BÉT stagnálásának fő oka a tavalyi orosz válság, majd az idei jugoszláviai háborús konfliktus gazdasági és főként lélektani hatása, melytől a befektetői körök képtelenek megszabadulni. Noha a magyar tőzsde részvényszekciója idén a világ egyik legrosszabbul teljesítő piaca, az is tény, hogy külföldi kézben van a magyar részvények közel 70 százaléka, és a magyar részvények összforgalmából kb. 60 százalék érintett a londoni elektronikus kereskedelem (SEAQ) által. A külföldi befektetők nagyobb kockázatvállalása a jelenlegi makromutatók mellett nem indokolt, a magyar befektetői alapok és magánszemélyek – az elmúlt időszak veszteségei miatt – biztonságosabb helyet keresnek befektetéseiknek.

A BUX-index (jelenleg 18 részvény árfolyamának súlyozott átlaga) a tavalyi orosz válság idején indokolatlanul mélyre, 9016 pontos csúcsértékének 42 százalékára (3775 pont) esett vissza. Idén a tavalyi 6308 pontos záróértékét tartósan átlépni nem tudta, a korábban említett gátló tényezők (jugoszláviai háború, kedvezőtlen makromutatók) megszűnése esetén év végére felveheti reális értékét, a 7500 pontot.

A reálszféra változásai

A gazdasági növekedésre ható belső keresleti tényezők közül kiemelhető, hogy az év első negyedévében a reálkeresetek 3,1 százalékkal nőttek. Ez fél százalékponttal elmarad az előző évitől és közel két százalékponttal az 1997. évet jellemző értéktől. A növekedési ütem mérséklődését az exportkereslet mérséklődése és a belföldi igények stagnálása idézhetik elő. Ugyancsak a kereslet csökkenését eredményezheti a mezőgazdasági termelőket sújtó jövedelmezőségromlás is. Ezek a hatások késleltetve válnak érzékelhetővé, így ma még nem tükröződnek a kiskereskedelmi forgalom változásaiban, amely az első negyedévben 6,5 százalékkal haladta meg az előző évit.

Az államháztartási hiány GDP-hez viszonyított arányának növekedése szintén keresetnövelő tényező lehet, a többlet azonban jelentős részben nem a reálgazdaságban, hanem a pénzügyi teljesítések elmaradásában (kamatbevételek és kiadások) jelentkezik, így a gazdaság élénkítő hatása nem számottevő. A külkereskedelmi mérleg jelentős romlása (a behozatali többlet növekedése) szintén a kereslet csökkenése irányába hat. Mindent összevetve, keresleti oldalról a korábbi gazdasági növekedési ütem mérséklődése várható.

A növekedési ütem csökkenése jól érzékelhető az ipari és az építőipari termelés volumenindexének mérséklődésében. 1999 első négy hónapjában az ipar mindössze 7,3 százalékkal növekedett. Az érték számottevően alacsonyabb, mint az egy évvel korábbi (13 százalék). A mérséklődést egyértelműen az exportértékesítés ütemének csökkenése okozza (ami 18 százalék, az egy évvel korábbi 34 százalék helyett), a belföldi értékesítés változatlanul stagnálást mutat.

A kivitel növekedésének mérséklődése mögött elsősorban az áll, hogy a vámszabad területi vállalkozások exportdinamikája a felfutás befejeződése természetes következményeként csökkent, de közrejátszik a vámterületi export visszaesése is, ami jórészt az orosz pénzügyi válsághoz, a CEFTA-országok protekcionizmusához és a balkáni háborúhoz köthető.

Ipari fejlemények

Az ipar szerkezete – mindenekelőtt a beáramló működőtőke hatására – gyors ütemben korszerűsödött. Az új gyártási kultúrák közül főként a gépkocsitermelés és járműalkatrész-gyártás térhódítása, továbbá a híradás-technikai – és a szórakoztatóelektronikai termékek, irodagépek – és számítástechnikai berendezések gyártásának meghonosítása emelhető ki. Az ipari termelésre ható tényezők alapján ez évben az ágazat növekedésének mértéke 6-7 százalék körül várható.

Az építőipari termelés 1999 első három hónapjában 5,7 százalékkal volt magasabb, mint az előző év azonos időszakában. Az építési tevékenység növekedésének üteme azonban 1998 második felétől kezdve lényegesen lassult.

1999 I. negyedévében az egy évvel korábbihoz képest 17 százalékkal kevesebb lakást vettek használatba. A lakások 85 százalékát természetes személyek építtették, döntő hányadban saját használatra. A lakásépítési konjunktúra javulását valószínűsíti, hogy 1999 első három hónapjában a kiadott lakásépítési engedélyek száma mintegy 50 százalékkal emelkedett.

Az első negyedévi adatok alapján valószínűsíthető, hogy az ígéretes rendelésállomány és a kiadott lakásépítési engedélyek ugrásszerű növekedése ellenére a beruházások csökkenése miatt az építőipar növekedési üteme is elmarad a tavalyitól. A beruházások legfeljebb 5-6 százalékos bővülése várható, s a vele lényegében azonosan mozgó építési-szerelési tevékenység is legfeljebb 6-7 százalékkal fog növekedni.

A magyar tulajdonban levő építőipari cégek súlyosbodó problémája a privatizáció során megjelent külföldi érdekeltségű építőipari cégek térnyerése. A magyarországi építőipari cégek 40 százaléka külföldi tulajdonban van, ezen belül a mélyépítőiparban ez az arány eléri a 80 százalékot. A magyar tulajdonú építőipari vállalatok versenyhelyzetét az is nehezíti, hogy az építőanyag-ipar egyes szakágazatai, termékcsoportjai teljes egészében külföldi cégek tulajdonában vannak.

Agrár-kérdőjelek

A mezőgazdaság – és differenciáltan az élelmiszeripar csaknem valamennyi szakágazatának – 1999. évi termelése az év eleji adatok és az év közepi prognózisok szerint 5-8 százalékkal elmarad a bázisidőszak adatától. Az ágazat egészén belül a növénytermelésben az átlagnál magasabb, míg az állattenyésztésben az átlagosnál kisebb visszaesés valószínűsíthető.

Az agrárgazdaságban korábban is jelzett értékesítési és árproblémák ez évben sem látszanak megoldódni. A belföldi piacon a multinacionális kereskedelmi hálózatok piaci térnyerésének következtében olyan árversenyre kényszerítik a beszállítókat – és ez már az élelmiszeripar gondja is –, hogy a termékek árai gyakran még a közvetlen termelési költségeket sem fedezik.

Az év első négy hónapjában agrárgazdasági exportárbevételünk 633 millió dollár volt, 25 százalékkal kevesebb, mint az előző év hasonló időszakában. Az agrár-élelmiszer termékek importja 351 millió dollár, mintegy 20 százalékkal kisebb, mint a bázisévben. A 282 millió dolláraktívum 32,5 százalékkal alacsonyabb, mint 1998 első négy hónapjában. A prognózisok szerint további eredményromlásra kell számítani, ami elsősorban a keleti piacokon észlelhető zavarok következménye.

A mezőgazdasági vállalkozások fennmaradásához a fentiek miatt növekvő támogatásra lenne szükség. Az országban megtermelt jövedelmekből azonban az élelmiszer-gazdaság csak komoly erőfeszítések, áldozatok árán támogatható a jelenleginél magasabb szinten. Az évtizede elmaradt gép- és eszközberuházások, ültetvénytelepítések, a földhasználat rendezése, a piacra jutás azonban pótlólagos ráfordítást igényelnek, amellyel a költségvetésnek már az idén is számolnia kell.

A kiskereskedelmi forgalom növekedése

Az év eddig eltelt időszakában folytatódott a kiskereskedelmi forgalom elmúlt évben megindult növekedése. Az első negyedévben a forgalom volumene 6,5 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A kiskereskedelmi forgalom termékcsoportonkénti megoszlása is a korábbi tendenciák folytatódására utal. Ezen belül változatlanul dinamikusan nőtt a gépjármű- és alkatrész-értékesítés (28 százalék), a vegyes iparcikkek (54 százalék), a gyógyszerek és gyógyászati termékek forgalma (17 százalék). Az élelmiszerek eladása az átlaghoz közelállóan bővült (5,6 százalék), míg a kultúr- és egyéb cikkeknél stagnálás, a bútor és műszaki cikkeknél erősebb visszaesés volt tapasztalható.

A kiskereskedelem szerkezeti változásainak továbbra is az egyik legjellemzőbb tendenciája a multinacionális áruházláncok, vásárló-szórakoztató központok erőteljes terjedése. Jelenleg Budapesten és az agglomerációban 12 nagy bevásárlóközpont és hipermarket üzemel, összesen 285 ezer négyzetméteren. Az ezredfordulóra legalább 40 bevásárlóközpont működik majd a fővárosban és környékén, a megyeszékhelyeken további 25 értékesítési központ nyílik. Erre az időre a 8000 négyzetméternél nagyobb kereskedelmi létesítmények összterülete az országban eléri a másfél millió négyzetmétert.

Az év egészében a kiskereskedelmi forgalom dinamikája az első negyedévihez képest minden bizonnyal csökkenni fog, ezt jelzi, hogy a múlt év szeptembere óta a szezonálisan kiigazított adatok – nagy ingadozás mellett – stagnálnak. E tendenciát és az első négyhavi eredményeket figyelembe véve 1999 egészére a kiskereskedelmi forgalom mintegy 4 százalékos növekedése várható.

Közlekedés – szállítás – távközlés

1999 első négy hónapjában a szállítási alágazatok mintegy 15-17 százalékkal több árut szállítottak, mint a megelőző év hasonló időszakában. Az áruk többsége (61 százaléka) közúton mozgott. A közúti fuvarozók piaci súlya tehát növekedett, a többletteljesítmény nagyobb része náluk realizálódott. Ez nem kis részben azzal is összefüggésbe hozható, hogy a sok területen hatékonyabb vízi szállítás lehetőségei (az árvizek és főként a balkáni háború miatt) lecsökkentek. Az árutonna-teljesítmény emelkedése – a vízi közlekedés kivételével – a fuvar távolságának növekedésével járt együtt. A szállítási távolságot az egyébként is hosszabb fuvarokat végző vasútnak sikerült a legjobban növelni.

Az egyéni közlekedésben új jelenség, hogy megállt a személygépkocsik számának növekedése, egyidejűleg igen gyors minőségi átalakulás megy végbe. A gépkocsiknál lassan elérjük a telítődést, és az új beszerzések mindinkább a minőségi cserét szolgálják. A távközlésben az exponenciális fejlődés most érte el a tetőpontját. A bekapcsolt fővonalak száma június végén csaknem 3,4 millió volt, 100 ezerrel több, mint 1998. december 31-én. A tárgyidőszak végén 57,5 ezer ISDN-fővonal működött, amely 32,6 százalékos bővülésnek felel meg. A mobil rádiótelefon-szolgáltatások előfizetőinek száma 880 ezer, fél év alatt 20 százalékkal növekedett.

A távközlésben tovább folytatódik a technológia forradalmi változása, amely elsősorban az adatátviteli sebesség növekedésében jelenik meg. A vonalas hálózatok esetében a hagyományos (rézdrótos) előfizetőket a digitális hálózatokhoz kapcsolódó ISDN- (Integrated Service Data Network) rendszer terjed, amely az adatátvitel sebességét megtöbbszörözi, míg a rádiótelefonoknál az 1800 MHz-es sáv kiépülése a mobiltelefonok további robbanásszerű terjedéséhez és funkcióinak bővüléséhez vezet.

A külkereskedelmi mérleg hiánya

A külkereskedelmünkben 1999 első négy hónapjában folytatódtak az 1998-ban jellemző tendenciák, amelynek legjellegzetesebb vonása az importnak az exportot lényegesen meghaladó növekedése, és ezáltal a külkereskedelmi egyenleg fokozatos romlása. Ez év első negyedévében – folyó dollárban számolva – a kivitel 5,4, a behozatal 8,8 százalékkal növekedett, vagyis mindkettő jelentősen elmaradt a múlt év egészét jellemző növekedéstől (20-21 százalék). Karakterisztikus változás, hogy az 1998-ban még 64 százalékkal növekvő ipari vámszabad területi export növekedése a felére esett vissza, és az is, hogy a vámterületi vállalatok kivitele 10 százalékkal csökkent, míg importjukban alig tapasztalható visszaesés. Ha az első négy hónapot jellemző folyamatok az egész évre érvényesek maradnak, úgy a külkereskedelmi mérleg hiánya a hárommilliárd dollárt is elérheti, sőt kedvezőtlen esetben meg is haladja azt. A folytatódó egyenlegromlás – a nyersanyagok és energiahordozók kivételével – minden árufőcsoportnál fellelhető, legerőteljesebb a visszaesés az élelmiszerek csoportjánál. A piaci szerkezet változásainál a közép- és kelet-európai országok, valamint a fejlődő országok relációjában növekedett a hiány.

Az oroszországi exportunk az év első négy hónapjában 231,8 millió dollárral csökkent az előző év azonos időszakához képest, ami elsősorban az élelmiszereket érintette, ahol is 120-ról 30 millió dollárra esett vissza az export. Az orosz válság, amelynek hatásai jórészt az idén váltak érezhetővé, a többi termékcsoportot sem hagyta érintetlenül, így a nyersanyagok és a feldolgozott termékek kivitele is jelentősen mérséklődött. Az importoldalon az energiahordozók behozatali értéke csökkent a legnagyobb mértékben, jórészt az energiahordozók világpiaci árának csökkenése következtében.

A társadalmi folyamatok

1999 első negyedévében folytatódott – mégpedig gyorsuló ütemben – a népesség 18 éve tartó csökkenése. 16 622 fővel vagyunk kevesebben, mint az elmúlt év végén. A csökkenés csaknem másfélszer akkora, mint egy évvel korábban. A népesség lélekszáma 10 millió 75 ezer fő volt az időszak végén. Ha a csökkenés üteme megmarad, már jövő év közepére 10 millió alá süllyedhet a népességszám.

A halálozások száma a hatvanas évek elejétől 1993-ig emelkedett, majd 1997-ig csökkent. 1998-ban viszont újra emelkedni kezdett, és ez a kedvezőtlen folyamat 1999 első negyedévében folytatódott, amikor 11 százalékkal többen haltak meg, mint az előző év azonos időszakában, így a halálozási ráta az egy évvel korábbi 14,2 ezrelékről 15,8 ezrelékre emelkedett.

A '90-es évek első felében, a rendszerváltozás során lezajlott a „kapun belüli" munkanélküliek termelőszférában való leépítése. Ennek nyomán új foglalkoztatási politikára volt szükség, amely egyrészt a munkanélküliek átképzését és foglalkoztatásának növelését tűzte ki célul. Az utóbbi néhány évben a gazdasági növekedés megindulásával a foglalkoztatottak száma is növekedésnek indult. Az év folyamán hónapról hónapra nőtt a foglalkoztatottak száma 1999 első negyedévében ez a tendencia folytatódni látszik, mivel a negyedév végén a foglalkoztatottak száma 3,4 százalékkal nagyobb, mint az előző év azonos időszakában. A foglalkoztatottak száma a kis szervezeteknél nőtt a legnagyobb mértékben. A regisztrált munkanélküliek száma 1999 áprilisában 421,7 ezer fő volt, 16,4 ezer fővel, 3,7 százalékkal kisebb, mint egy évvel korábban. Ezen belül a tartósan munka nélkül levőknél, a pályakezdőknél és a fizikai foglalkoztatottaknál volt a legnagyobb arányú a csökkenés. A munkanélküliségi ráta 10 százalék volt, szemben az egy évvel ezelőtti 10,8 százalékkal.

Az év következő hónapjaiban várhatóan tovább csökken a regisztrált munkanélküliek száma. Egyrészt a vállalkozásoknál számítani lehet bizonyos foglalkoztatásbővítésre, de az is szerepet játszik, hogy a tartósan munka nélkül maradók reményvesztetté válnak és nem is regisztráltatják magukat, továbbá hogy a pályakezdők közül egyre többen eleve nem regisztráltatják magukat, inkább a rejtett gazdaságban keresnek munkalehetőséget.

1999 első negyedévében az előző év hasonló időszakához képest 2,8 százalékkal nőttek a reálkeresetek, ami elmarad az előző évitől (3,6 százalék). Az átlagon belül a szellemi foglalkozásúak reálkeresete nőtt legjobban (4,8 százalék), a fizikai foglalkozásúaknál viszont csak 1,3 százalékos reálkereset-növekedés volt. Az átlagkeresetek ágazatonkénti szóródását vizsgálva megállapítható, hogy a rangsor alig változott a '90-es évtizedben. Mindvégig a pénzügyi tevékenység ágazat keresete volt a legmagasabb, a sereghajtók pedig – váltakozva – a textilipar és a szociális ellátás. A legmagasabb és legalacsonyabb keresetek közötti különbségek növekedtek. (1991-ben 2,7-szeres, 1994-ben 3,3-szoros, 1998-ban pedig már 3,5-szeres volt a különbség.) A legtöbb esetben az egyébként is magas keresetű ágazatokban az átlagosnál nagyobb, az alacsonyakban pedig kisebb volt a növekedés.

Külön figyelmet érdemelnek a bérek nemzetközi összehasonlításban. Ha összevetjük az egy főre jutó GDP-t és a béreket, akkor azt láthatjuk, hogy a legtöbb esetben a fejlett országok GDP-je lényegesen kisebb mértékben haladja meg a magyar egy főre jutó GDP-t, mint a kinti bérek a magyarországi bért. A vizsgált országok közül Franciaország számít az egyetlen kivételnek ebből a szempontból, ahol a GDP és a bér lényegében egyforma arányban magasabb a magyar értékeknél. A legtöbb esetben azonban a bérek majd kétszer olyan magasak, mint a GDP- arányok. Még Görögországban is, amelyhez fejlettségi színvonala alapján hasonlítani szokás Magyarországot, a GDP a magyarénak 2,6-szerese, de a bér 3,4-szerese.

Ez évben a bruttó keresetek várhatóan 13-15 százalékkal, a nettó keresetek 11-12 százalékkal emelkedhetnek. Ez – 9,0-10 százalékos inflációt feltételezve – 2-3 százalékos reálkereset-növekedést eredményezne. A nemzetgazdaság várható fejlődésének előrejelzése során több ponton is nehézségeket látunk. Mindenképpen bizonytalanok a világgazdasági krízisek, megtorpanások, válságok közvetlen és közvetett hatásai. A fontosabb exportpiacainkon 1999-ben a konjunktúra további lassulására is számíthatunk. A magyar gazdaság átlagon felüli nyitottsága feltétlenül rontja a külső egyensúlyi helyzetünket.

Termelés-felhasználás összhangja

Az 1999. évi fejlődés legfontosabb kérdése, sikerül-e összhangba hozni a GDP termelésének és felhasználásának ütemét. A külső eladósodás esetleges további növekedését azért kellene elkerülni, mert a külső finanszírozás „drágulására" kell számítani. Emellett feltétlenül figyelmet kell fordítani az esetleges belföldi felhasználás esetleges gyorsulására is. Az egyensúlyromlás fő veszélyét nem a költségvetési egyenleg esetleges romlásában, hanem a vámterületi gazdaság importigényességének az exportképességet meghaladó növekedésében látjuk.

Összességében úgy véljük, hogy a kialakult egyensúlyhiány ellenére a gazdaság – bár a korábbi ütemnél alacsonyabb mértékben – nemzetközi összehasonlításban még mindig eléggé dinamikus növekedési pályán maradhat, hosszabb távon azonban e pálya fenntartása mindenképpen a vámterületi gazdaság versenyképességének, piaci jelenlétének növelését igényli.