Az új szerzői jogi törvény hatályon kívül helyezi az egyes műtípusokra korábban alkalmazott ágazati rendeleteket, és a műfajtól többé-kevésbé független, általános és alapvetően diszpozitív szabályozási keretet teremt a szerző és felhasználó viszonyára. Mindez nem jelenti, hogy ne maradnának műfajspecifikus szabályok (például film, szoftver, kiadói szerződés), ezek azonban a törvénybe integráltan kaptak helyet. Az új Szjt.-ben nincsenek kötelező szerződési kellékek, ebben a tekintetben – az Szjt. felhatalmazása alapján – a Ptk. szerződésekre vonatkozó szabályai az irányadóak, azzal, hogy a szerzői jogi szabályok a polgári joggal szemben elsőbbséget élveznek. Felhasználási szerződés határozott vagy határozatlan időtartamra köthető. Kizárt viszont, hogy a szerző meghatározatlan számú jövőbeli műre vagy a szerződéskötéskor még nem ismert felhasználási módokra adjon engedélyt.
Új szabály az úgynevezett bestseller-klauzula (Szjt. 48. §), amely lehetővé teszi a bíróság által történő szerződésmódosítást, ha a felhasználás során a mű iránti kereslet folytán a felek szolgáltatásai közötti értékkülönbség feltűnően nagy lenne. A polgári jog szerzői jogba ültetett sajátos "öszvér megoldása" ez a rendelkezés. A jogalkalmazókra vár az a feladat, hogy a szabály pontos értelmezését kidolgozzák.
Az Szjt. lehetővé teszi a szerző számára a kizárólagos engedélyt biztosító szerződés felmondását abban az esetben, ha a felhasználó a szerződésben meghatározott – ha pedig a szerződés nem rögzíti, az adott helyzetben elvárható – időn belül nem kezdi meg a felhasználást, vagy a jogait rendeltetésellenesen gyakorolja. A felmondás szabálya tág teret hagy a jogértelmezésnek. A felmondás joga legfeljebb 5 évre kizárható. A szerző pedig jogosult arra, hogy felmondás helyett – a felhasználói díj arányos csökkentése mellett – megszüntesse a kizárólagosságot.
A felhasználási szerződés – kártalanítás mellett – felmondással megszüntethető akkor is, ha a szerző művének nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét alapos okból visszavonja, vagy a felhasználás alatt álló művét ilyen okból kivonja a forgalomból. Ha a szerző a felhasználást a felmondást követően ismételten engedélyezi, arra a korábbi felhasználónak úgynevezett előfelhasználói joga van a Ptk. elővásárlásra vonatkozó szabályai szerint.
Az adattárak és a reklámozás céljára megrendelt művek jogi védelmével kapcsolatban kiemelendő, hogy az új törvény kivételesen megengedi a vagyoni jogok átruházását. A rendelkezés megalkotását a piacon kialakult gyakorlat indokolta. A meglévő művek reklámcélú felhasználásánál a közös jogkezelés nem jut szerephez. A jogot mindig egyedi engedély útján kell megszereznie a felhasználónak.
Filmalkotások
Az Szjt. külön fejezetben szól a filmre mint speciális többszerzős műre vonatkozó különös szabályokról, amely a korábbiakhoz képest korszerűbb és pontosabb rendelkezéseket tartalmaz. Példaként említhető a film fogalmának meghatározása. A törvény a rögzítés módjától függetlenül műalkotásnak ismeri el a filmet, az egyes főbb típusokat pedig példálózó felsorolással említi meg. A jogvédelem tehát bármilyen technikai megoldás használata esetén biztosított, az egyetlen alapvető kritérium az egyéni, eredeti jelleg.
A jelenlegi értelmezési problémákat szünteti meg a filmelőállító definíciója, amely szakít a kizárólagos állami filmgyártást tükröző "filmgyártó vállalat" meghatározásával. A fogalom kellő támpontot nyújt ahhoz, hogy könnyen meghatározható legyen, kit illetnek meg a felhasználási jogok. A törvény a film előállítójának azt ismeri el, aki saját nevében kezdeményezi és megszervezi a film megvalósítását, gondoskodva ennek anyagi és egyéb feltételeiről. Nem szűkíti le a definíció a kört a gazdasági társaságokra, természetes és jogi személyek (például egyesület, alapítvány) éppúgy lehetnek előállítók, mint a társaságok. Jogi bizonytalanságot küszöböl ki az a szabály, amely egyértelművé teszi, hogy a film anyagi hátterét biztosító, a filmért felelősséget vállaló "producer" rendelkezhet csak a felhasználási jogokkal, így a gyártásvezetői és más feladatokat ellátó "producer" jogilag nem előállítója a filmnek.
Egyes országok szabályozása főként hitelezővédelmi okokból korlátozza az előállítói kört (például gazdasági társasági formát írnak elő). Hazánkban a filmtörvény előkészítésénél lehet fontos a hitelező-, illetve támogatóvédelmi szempontok kidolgozása a jellemzően még ma is állami támogatásra épülő filmgyártásban. Nem mellékes ugyanis, hogy az előállító milyen szervezeti formában működik akkor, ha a magánszféra (bankok, befektetési alapok stb.) nagyobb szerepet vállal a filmek finanszírozásában.
Az Szjt. dicséretes módon meghatározza a szakmában eddig is ismert és gyakorolt "utolsó vágás jogát", amelyet a gyártó és a rendező – eltérő rendelkezés hiányában – együtt gyakorolnak.
A szerzők jogait védő fontos rendelkezések:
- az előállító évenkénti, írásbeli elszámolási kötelezettsége a felhasználásról a szerzőkkel,
- a felhasználási módonkénti díjazásra való jogosultság.
Az utóbbi rendelkezés alapján elképzelhető az úgynevezett állami finanszírozás keretében készült audiovizuális művek jogdíjainak rendezése is. A probléma egységes és hatékony tisztázása érdekében a számítástechnikai és dokumentációs feladatokat sem nélkülöző jogdíjkezelésre a közös jogkezelés szabályait lenne célszerű előírni.
Értelmezési problémákat vethet fel az a rendelkezés, amely a felhasználáshoz kapcsolódó bevételnek minősíti azt a támogatást is, amelyet az előállító a film megvalósításához kap. A gyakorlatot kívánta a fenti szabály törvényi szintre emelni, amely szerint egy-egy szerző elismertsége meghatározó a megvalósításhoz nélkülözhetetlen támogatások megítélésénél, így méltányolható a szerző támogatásból való részesedésének igénye. A gyártási támogatás azonban dogmatikailag semmiképpen sem tekinthető felhasználási bevételnek. Újdonságként a törvény a filmek előállítóinak szomszédos jogi jogosultságokat biztosít.
Képző-, iparművészeti, ipari tervezőművészeti alkotások, tervek
A műfajok elhatárolása, a felhasználás és a felhasználási szerződések tekintetében a következőket kell megjegyezni (a felhasználás részletes szabályai a szerződési szabadság körébe tartoznak):
- az alkalmazott grafika fogalma alá tartoznak a tájékoztatás, az oktatás, a könyvkiadás, a kereskedelem, az ipar, a propaganda, a reklám, a postai szolgáltatások és a kiállítások céljára felhasznált grafikai művek,
- az alkalmazott grafikai mű kiadás útján történő felhasználására (könyvkiadásban való felhasználásra) kötött szerződés időtartamát az írói műre vonatkozó kiadói szerződés időtartamával azonos módon célszerű szabályozni,
- a kisplasztika, érem és plakett szerzője többszörösítésre alkalmas művet szolgáltat, a felhasználó pedig díjazás ellenében jogosult a művet többszörösíteni és forgalomba hozni, de csak azokat a többszörösített példányokat, amelyeket a szerző erre alkalmasnak talál,
- a művészi fényképek esetén célszerű rögzíteni a negatív, illetve a diapozitív tulajdonjogának, valamint a mű elkészítéséhez szükséges és a felhasználó által biztosított modellel, anyagokkal és egyéb feltételekkel kapcsolatos kérdéseket,
- a jövőben alkotandó művészi fényképekre vonatkozó szerződésben a felek vázlat- (felvétel-) készítését szabályozni kell,
- az alkalmazott iparművészeti, ipari tervezőművészi alkotások és ipari formatervek felhasználására vonatkozó szerződésnek – az általános követelményeken túlmenően – a mű elkészítésének technikai megoldására vonatkozó kikötéseket, az átadásának határidejét, a műpéldány tulajdonjogára vonatkozó megállapodást, valamint a mű többszörösítésénél a szerző esetleges közreműködésére vonatkozó megállapodást is célszerű tartalmaznia,
- a képgrafikai alkotások (rézkarc, rézmetszet, linómetszet, litográfia és fametszet) esetében a szerző többszörösítésre alkalmas művet köteles szolgáltatni, a felhasználó pedig díjazás ellenében jogosult a művet többszörösíteni és forgalomba hozni,
- ha a szerződés tárgya jövőben alkotandó mű, úgy a felek vázlat készítésében is megállapodhatnak, ilyenkor azonban a szerződésbe kell foglalni a vázlat átadásának határidejét is. A felhasználó részére átadott vázlat és műpéldány (lemez, dúc, kőlap stb.) jellemzően a szerző tulajdona marad, míg a visszaadott műpéldányt a további többszörösítésre alkalmatlanná kell tenni, kivéve ha a felhasználó a művet nem állította elő a szerződésben meghatározott példányszámban. Ilyenkor a műpéldányon a felhasználhatóságot nem akadályozó jelzést alkalmaznak, a szerzői példányokat számozással és "próbanyomat" jelzéssel ellátva.
Követő jog
A képző- vagy iparművészeti alkotás más tulajdonába bocsátása nem jelenti a szerzői jog elidegenítését is. Sajátos ellentmondás alakul ki az alkotó szerzői joga és a műpéldány tulajdonosának jogosítványai között. A képző- és iparművészeti alkotások kereskedelmi értéke a műkereskedői forgalmazás során az eredeti ár többszörösére növekedhet, indokolt tehát, hogy a kereskedők jelentős anyagi hasznából a szerző is részesedjék, még akkor is, ha a szerzői jog a forgalom elősegítése érdekében eltekint attól, hogy a műalkotások minden további értékesítéséhez a szerző esetenkénti hozzájárulást adjon.
Eredeti képzőművészeti és iparművészeti alkotásnak minősül a festmény, a rajz, a sorszámmal és a szerző kézjegyével ellátott sokszorosított képgrafika és iparművészeti alkotás, valamint a szobrászati alkotás és a gobelin. A szerzői díj a vevőt terheli. Mértéke az általános forgalmi adót nem tartalmazó vételár öt százaléka. A díj beszedéséért és átutalásáért a kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet felel.
A magyar szerzői jogi szabályozás szerint tehát az eredeti képzőművészeti vagy iparművészeti alkotás kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezettől történő vásárlásakor a vételáron felül – az áfa nélküli – vételár 5 százalékát kitevő szerzői díjat, illetve 12 százalékos áfát kell fizetni. A szerzői díjat az eladó a szerzői és szomszédos jogok közös kezelését végző illetékes egyesülethez köteles befizetni. A közös jogkezelő szervezet a hozzá befolyt szerzői díjat az alkotás szerzőjének vagy jogutódjának fizeti ki. A díjfizetés alól a múzeum és a muzeális közgyűjtemény mentesül.
Járulékfizetés a védelmi idő eltelte után
A szerzői jogok védelmi idejének eltelte után az eredeti képzőművészeti és iparművészeti alkotás tulajdonjogának – kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet közreműködésével történő – átruházásakor járulékot kell fizetni. A fizető köztulajdon tekintetében látszólag a követő jog folytatásáról rendelkezik a jogalkotó, azzal az eltéréssel, hogy a védelmi idő letelte után az eredeti alkotás megvásárlója a vételár 5 százalékát kitevő "felárat" nem szerzői díjként, hanem járulékként fizet meg. A járulékot nem a szerző (jogutódja) kapja, hanem "az alkotótevékenység támogatására és az alkotóművészek szociális céljaira" használják fel. Alapvető jogelvi eltérésről van szó. A védelmi idő elteltével a szerző követő joga megszűnik, a mű közkinccsé válik, amelyet bárki szabadon felhasználhat, nem sértve a személyhez fűződő jogokat, amelyek a védelmi időt túlélik.
Az eredeti képzőművészeti és iparművészeti alkotások körének meghatározására, a járulék kötelezettjére, mértékére, beszedésére, átutalására és a járulék alóli mentességre a követő jogra vonatkozó (Szjt. 70. §) rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a közös jogkezelő szervezet a hozzá átutalt járulékot az alkotói tevékenység támogatására és az alkotóművészek szociális céljára használja fel. A fizető köztulajdon intézménye az egyetlen, jelentős támogatást lehetővé tevő eszköze a vizuális művészeti terület alkotóinak.
| Szabad felhasználás – a szerzői jog korlátai Az elmélet a szerzői jog korlátai között tartja számon a szabad felhasználás eseteit, mivel a szerzőnek, a szerzői és a szomszédos jogi jogosultaknak nemcsak a kizárólagos engedélyezési joga, hanem a díjigényre való jogosultsága is csorbát szenved ilyenkor. (Méltányos díjkompenzálásra egyes esetekben a jogosultak ilyenkor is számíthatnak, például az üres kép- vagy hanghordozókra történő magáncélú másolásra tekintettel megállapított jogdíjra.) Az új Szjt. – néhány kiegészítéssel – lényegében fenntartja a szabad felhasználás korábbi eseteit. Rögzíti azonban, hogy kizárólag a nyilvánosságra hozott művek használhatók fel szabadon. Korábban ezt a rendelkezést jogértelmezés útján lehetett csak levezetni. A szabad felhasználás tisztességes gyakorlására vonatkozó generálklauzula azonban kiküszöböli az esetleges értelmezési problémákat. A magáncélú másolás tilalmi listája a szoftverrel és a számítástechnikai eszközzel működtetett adattárral, a mű nyilvános előadásának kép- vagy hanghordozóra való rögzítésével egészült ki. Ehhez kapcsolódik az az új rendelkezés is, amely a teljes könyv vagy egész folyóirat kézírással vagy írógéppel történő másolását tekinti csak szabad felhasználásnak. (Ilyen magáncélú másolás a jövőben igen kevés lesz, hiszen ma már fénymásolással vagy szkenner útján végzik általában a másolást.) A magáncélra történő másolás nem tekinthető szabad felhasználásnak akkor, ha azt számítógéppel, illetve elektronikus adathordozóra történő másolással készíttetik. (Az általános szabályoknak megfelelően a szerző saját maga által végzett másolása továbbra is szabad.) A mű ideiglenes többszörözése, ha az kizárólag a szerző által engedélyezett célt szolgáló műszaki folyamathoz szükséges – a WIPO 1996-os szerzői jogi egyezményével és a készülőben lévő, a szerzői jog harmonizálásáról szóló EU-irányelvvel összhangban -, szabad felhasználásnak minősül. Ez a szabály az internetszolgáltatók által végzett, kizárólag technikai jellegű ideiglenes tárolás szerzői jogi rendezése érdekében vált szükségessé. Két új szabad felhasználási típust vezet be az új törvény: a fogyatékosok igényeit kielégítő, nem üzletszerű műtöbbszörözés és terjesztés, – a bírósági vagy más hatósági eljárásban bizonyítás célját szolgáló műfelhasználás. A szabadban, nyilvános helyen, állandó jelleggel felállított képzőművészeti, építészeti és iparművészeti alkotás látképe a szerző hozzájárulása és díjazás nélkül elkészíthető és felhasználható. A látkép elkészítésének és felhasználásának három feltétele van, amely feltételeknek együttesen meg kell lenniük ahhoz, hogy a felhasználás "szabad" legyen: szabadban felállított (nem épületben), nyilvános helyen (nem egy magánház elkerített kertjében), nem alkalomszerűen vagy ideiglenes jelleggel állították fel. A tudományos ismeretterjesztő előadás, továbbá az iskolai oktatás céljára képzőművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotás képe, valamint a fényképészeti alkotás a szerző hozzájárulása és díjazás nélkül felhasználható. A korábbi szabályozástól eltérően az oktatási cél az iskolai oktatás céljára szűkült le, továbbá az ismeretterjesztő előadásnak feltétlenül tudományosnak kell lennie a szabad felhasználás általános szabályaival összhangban. |