Termelői értékesítő szervezetek az Európai Unióban

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 16. számában (1999. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
 

Az Európai Unió agrárpiaci szabályozásának egyik fő sajátossága abban áll, hogy a termelői szervezetek létrehozásán keresztül keresletszabályozó funkciót épít az intervenciós intézkedésekbe. A kevésbé rugalmas és alkalmazkodóképes állami beavatkozás így csak súlyos helyzetben jelentkezik. Az uniós szabályozáshoz igazodva itthon is lehetőség van már termelői értékesítő szervezetek létrehozására. Mielőtt - a következő hónapban - bemutatnánk az idevágó hazai szabályozást, ismertetjük a mintául szolgáló európai modellt.

 

Termelői értékesítő szervezetek fogalma

Az Európai Közösség történetében a zöldség-, gyümölcspiac területén születtek először a termelői oldalról kiinduló értékesítő szervezetek (TÉSZ-ek), amelyek létrehozását az EGK 1035/72. számú rendelete szabályozta. A jogszabály jelentősége abban rejlik, hogy az agrárpolitika első ízben kapcsolta a piacszabályozást közvetlenül a termelőkhöz, meghaladva ezzel a klasszikusnak nevezett eszköztárat: az állami fiskális, illetőleg monetáris szabályozást. A felvásárlókra, az élelmiszer-ipari vállalatokra és a kereskedőkre bízta a kereslet-kínálat vezérlésének feladatát. A TÉSZ-ek az európai közösségi jogalkotás termékei, immár több mint 27 éve.

A termelők közvetlen, nonprofit jellegű piaci szervezeteinek intézményi támogatásán keresztül válik lehetségessé, hogy az egységesen jó minőségű termék olyan mennyiségben álljon rendelkezésre, amely az élelmiszer-kiskereskedelmi láncok növekvő követelményeinek megfelel. Az együttműködés alkupozíciót hoz létre, jelentősen megerősítve a termelők értékesítési folyamatban betöltött szerepét. Folyik a verseny a családi vállalkozások között a minőség- és költségtakarékosság tekintetében, ugyanakkor nő az értékesítési biztonság és csökken a kiszolgáltatottság. Az önszerveződő értékesítési szervezetek révén a termelők megtarthatják a közvetítői kereskedelem hasznát, így a fogyasztó is olcsóbban juthat friss zöldséghez, gyümölcshöz.

Igaz, hogy a TÉSZ-eket elsősorban a zöldség-gyümölcs termelők piaci pozíciójának támogatására hozták létre, hasonló úton-módon folyik számos más növénytermesztési és állattenyésztési termelői együttmuködés előkészítése, megszervezése is. A jelenség okai között részben a támogatások termelőkhöz való eljuttatásának és a termelés korlátozásának közösségi agrárpolitikája (CAP) húzódik meg, részben a kereskedelmi-feldolgozási koncentráció felerősödése jelenik meg.

A TÉSZ-ek fő feladatai:

  • a termelés alakítása az igényekhez,
  • a kínálat koncentrálása,
  • a termelési költségek csökkentése és a termelői árak stabilizálása,
  • környezetbarát természeti és hulladékkezelési módszerek alkalmazása,
  • a termék kiszereléséhez és értékesítéséhez megfelelő technikai eszközök termelők rendelkezésére bocsátása.

A társult termelők - arra a termékre vonatkozóan, amellyel a szervezethez csatlakoztak - teljes termésüket a szervezeten keresztül kötelesek értékesíteni. A szervezet azonban meghatározott mennyiség tekintetében felhatalmazást adhat e kötelezettség alól. A TÉSZ termelési és értékesítési szabályait kell alkalmazni a minőség javítása és a kínálat piaci lehetőségekhez alakítása érdekében. A közösségi szabályozás nem foglalkozik a termelői szervezetek jogi formájával, csak néhány alapvető követelményt ír elő. A TÉSZ-ek ennek következtében az egyes tagállamok saját joga szerint jönnek létre. Így lehetséges az, hogy egyes országokban egyesületi, míg másutt szövetkezeti, esetleg gazdasági társasági formában muködnek a szervezetek.

Kivételek a kizárólagos tagság alól A termelői értékesítő szervezet engedélyt adhat a tagjainak arra, hogy - meghatározott feltételek esetén és szabályok szerint - a gyümölcs- és zöldségfélékre szakosodott termelőszervezeteknél a termelésük legfeljebb 25%-át, citrus gyümölcsök, csonthéjas magvak, gomba termelésére szakosodott termelői szervezetek esetén termelésük legfeljebb 20%-át a gazdálkodási egységük területén közvetlenül eladják a fogyasztóknak, illetve hogy az adott mennyiséget saját maguk forgalmazzák. Lehetőség van továbbá arra is, hogy a szervezet által kijelölt más termelőszervezeten keresztül forgalmazzanak - a TÉSZ-en keresztül forgalmazott mennyiségekhez képest - elhanyagolható mennyiségű, vagy olyan terméket, amely nem tartozik az érintett szervezet kereskedelmi tevékenységi körébe. Átmenetileg - 1999. december 31-ig - a TÉSZ arra is felhatalmazást adhat, hogy a tagok közvetlen kapcsolatot tartsanak fenn a feldolgozóipari vállalatokkal.

A TÉSZ-ek hatályos közösségi szabályai

A közösségi agrárpolitikai reform fő törekvése az volt, hogy erősítse a termelőszervezetek szerepét az értékesítés folyamatában. Ennek megfelelően az EU 2200/96. számú rendeletével újraszabályozták a gyümölcs- és zöldségtermelői szervezeteket. A TÉSZ-ek továbbra is a természetes vagy jogi személyiségű termelők közös értékesítésre és feldolgozásra létrehozott regisztratív szervezetei maradtak, amelyek meghatározott agrárrendtartási feltételek esetén EU-támogatásban részesülhetnek. A TÉSZ nem önálló jogalany, hanem a változatos jogi formában létrejövő szervezetek agrárpolitikai és regisztratív változata.

Termelői szervezeteknek a gyümölcs- és zöldségtermesztők olyan - a tagállamok nemzeti joga szerint önálló jogi személyként elismert - szervezetei minősülnek, amelyeket a termelők saját kezdeményezéssel hoztak létre.

A fő követelmények a TÉSZ-ekkel szemben:

  • a termékhez kötöttség,
  • célhoz kötöttség,
  • alapszabályhoz kötöttség,
  • tagállami elismerés - regisztráció,
  • személyhez kötöttség.

Termékhez kötöttség

Termelői szervezetek csak az alábbi termékkategóriákra alapíthatók:

  • gyümölcs- és zöldségfélék,
  • gyümölcs,
  • zöldség,
  • ezek feldolgozásra szánt termékei,
  • citrusgyümölcsök,
  • csonthéjas magvak,
  • gomba.

Célhoz kötöttség

A termelői szervezetek alapításának célja különösen:

  • biztosítsák a minőség és mennyiség tekintetében a termelés megtervezését és az igényekhez való igazítását,
  • mozdítsák elő a készletek koncentrációját és a tagjaik által termelt termékek piacra jutását,
  • csökkentsék az előállítási költségeket, és stabilizálják a termelői árakat,
  • mozdítsák elő a megfelelő termesztési és előállítási gyakorlatot, valamint a környezetbarát hulladékkezelési gyakorlatot annak érdekében, hogy megóvják a vízminőséget, a talajt és a tájat, megőrizzék, ösztönözzék a biodiverzitást.

Alapszabályhoz kötöttség

Az alapszabály kötelező rendelkezéseket tartalmaz arra nézve, hogy a termelők alkalmazzák a szervezet által elfogadott szabályokat a termelés bejelentésével, a termeléssel, a forgalmazási munkával és a környezetvédelemmel kapcsolatban. A termelők a felsorolt termékkategóriák szerinti szervezetek közül kizárólag egyhez csatlakozhatnak, és teljes termelésüket ezen a termelői szervezeten keresztül kötelesek forgalmazni.

A tagsági idő egy évnél rövidebb nem lehet, azzal azonban, hogy a tag a vállalt kötelezettségeitől a terv időszakának lejárta előtt csak a szervezet hozzájárulásával állhat el. A tagság felmondásáról a termelői csoportot írásban kell értesíteni legkésőbb május 31-ig. A felmondás azonban csak a következő év január 1-jén lép hatályba.

Az alapszabályban az alábbi kérdésekről kell rendelkezni:

  • a tagok megadják a termelőszervezet részére a statisztikai céllal kért információkat, különösen a termelőterületekre, betakarított mennyiségekre, hozamokra és közvetlen értékesítésre vonatkozóan,
  • a tagok befizetik a szervezetre vonatkozó EU-szabályok által megállapított működési alap létrehozását és feltöltését szolgáló hozzájárulást,
  • a termelői szervezet finanszírozásához szükséges pénzügyi hozzájárulást a tagokra vetik ki,
  • rendelkezni kell a szervezeti döntések feletti demokratikus ellenőrzés szabályairól,
  • rendelkezni kell a tagi kötelezettségek megsértése esetére alkalmazandó szankciókról, különösen a pénzügyi hozzájárulás nemfizetéséről,
  • az új tagok felvételének szabályairól, különösen a legrövidebb tagsági időtartamról,
  • a szervezet működéséhez szükséges könyvelési és költségvetési szabályokról.

Tagállami elismerés - regisztráció

Az Európai Unió tagállamai termelői szervezetnek ismernek el minden olyan termelői csoportosulást, amely

  • a fentiekben ismertetett követelményeknek megfelel,
  • meghatározott összegű biztosítékot nyújt,
  • a vonatkozó rendelet szerinti taglétszámmal rendelkezik, és a megkövetelt legkisebb forgalmazható mennyiséget lefedi,
  • tevékenységét időben és megfelelő hatékonysággal képes ellátni,
  • műszaki segítséget nyújt a tagjainak a környezetbarát termesztési technikákhoz,
  • ellátja a termelőket a termékek tárolásához, csomagolásához és forgalmazásához szükséges technikai eszközökkel, és tevékenységük kezelését kereskedelmi és költségvetési szempontból megfelelően biztosítja.

A tagállamok az elismerés megadásáról az erre irányuló kérelem benyújtásától számított három hónapon belül döntenek. A termelők értékesítő-beszerző szervezeteinek - amelyek döntő többségben szövetkezeti formában működnek - megalakítását és fejlesztését segíti az előzetes, illetve reprezentatív jellegű, ideiglenes hatályú elismerés. Erre kizárólag akkor van lehetőség, ha a kérelmező szervezet az adott földrajzi terület, körzet termelőinek legalább kétharmadát tagként tömöríti, és meghatározott termékcsoportban a megtermelt mennyiség kétharmadának értékesítése a szervezeten keresztül bonyolódik.

Személyhez kötöttség - működési alapok

A termelői értékesítő szervezetek alapításában kizárólag termelők vehetnek részt - természetes vagy jogi személyek, akik kötelezettséget vállalnak arra, hogy termékeiket kizárólag a szervezet forgalmazza -, az adott termékpálya más szereplői a szervezethez nem csatlakozhatnak. A TÉSZ-ek horizontális kooperációk a vertikálisan szerveződő terméktanácsoktól eltérően, amelyek a termékpálya valamennyi szereplőjére koncentrálnak.

A TÉSZ-ek létrehozását, működését és az újonnan belépő tagokat az EU többféleképpen segíti. Az értékesítési folyamaton belüli helyzetet az ún. üzemi vagy működési alap hivatott stabilizálni, amely általában fele-fele arányban a termelők hozzájárulásából és állami támogatásból tevődik össze. A tagok az értékesített termék mennyiségének vagy értékének arányában kötelesek az alapba befizetéseket teljesíteni, amelyekből a szervezet fenntartásán túl a működési programban jóváhagyott célokat is finanszírozzák.

A működési alapok felhasználása a termelői szervezetek operatív programjának jóváhagyása után kezdődhet meg. Az operatív program kidolgozásakor az uniós célok közül legalább egy megvalósítását vállalni kell. A választható célok:

  • termékminőség javítása (fajtaváltással, szaktanácsadással),
  • a termék értékének növelése (osztályozással, tárolással, egyéb beruházással),
  • értékesítés támogatása (fogyasztói promóciók, reklám, PR-tevékenység),
  • integrált gazdálkodás vagy más, de környezetbarát termelési módszer,
  • ökológiai termelősorok létesítése,
  • piaci visszavételek csökkentése (mennyiségi önkorlátozások, kvóták stb.).

A működési programok általában 3-5 éves időszakra jönnek létre, amelyek a szervezetek adminisztratív és beruházási kereteinek kialakításához nyújtanak támogatást. A termelők kizárólag a TÉSZ-eken keresztül juthatnak különböző előnyökhöz, így például feldolgozási vagy reklámkampány-támogatáshoz. Néhány zöldség- és gyümölcsfaj piaci egyensúlyának megteremtése érdekében az EU intervenciós felvásárlást biztosít a TÉSZ-eknek. Az alacsony piaci ár elkerülésére pedig az értékesített termékmennyiség 10%-ának megfelelő tételig kivonási árat, kártérítést fizet.

A működési programok a termékminőség javítására, a termékek kereskedelmi értékének emelésére, a célzott termékek fogyasztókkal való megismertetésére, biotermelési vonalak létrehozására, az integrált termelés és más, a természetet tiszteletben tartó termelési módszerek elterjesztésére irányulnak. A működési programokat jóváhagyásra az illetékes nemzeti hatósághoz kell benyújtani.

A termelői szervezetek minden év végén kötelesek bejelenteni a tagállamnak a következő évi működési alapjuk becsült összegét. A működési programok és azok finanszírozása - egyrészt a termelők és termelői szervezetek, másrészt a közösségi alapok részéről - legalább három és legfeljebb 5 évre terjed ki.

Azokban a régiókban, ahol igen alacsony fokú a termelők szervezettsége, a tagállamok - közösségi felhatalmazásra - a TÉSZ-hez csatlakozott tagok pénzügyi hozzájárulásának felét kitevő támogatást nyújthatnak a termelői szervezeteknek a működési alapon felül. Ha valamely államban a gyümölcs- és zöldségtermelés kevesebb mint 15%-át forgalmazzák csak termelői szervezeteken keresztül, a Közösség az állami támogatást a "Közösségi támogatási keretrendszeren" keresztül visszatérítheti, feltéve hogy a tagállam teljes mezőgazdasági termelésében a gyümölcs- és zöldségtermékek legalább 15%-ot tesznek ki.

Intervenciós intézkedések

A termelői szervezetek, illetve azok társulásai a tagjaik által előállított termékeket bizonyos időtartamig és mennyiségig kivonhatják a piacról. A kivont - eladatlan - termékek elhelyezési lehetőségei:

  • ingyenesen átadhatók jótékonysági szervezetek és alapítványok részére,
  • iskolás gyermekeknek adható az iskolai étkezdékben felszolgált étkezéseken kívül, vagy olyan iskolák tanulóinak, ahol nincs közétkeztetés,
  • ingyenesen kioszthatók az államilag kijelölt büntetés-végrehajtási intézmények, gyermeknyaraltatási intézmények és öregek otthonai részére,
  • ingyenesen szétoszthatók jótékonysági szervezeteken keresztül a Közösségen kívüli országok szükséget szenvedő lakossága részére,
  • nem étkezési célra történő felhasználás,
  • állati takarmányozás, akár frissen, akár feldolgozott formában.
Kurucz Mihály
Reprezentatív szervezetek Az uniós szabályok szerint az a termelői szervezet vagy szervezeti társulás, amely az adott gazdasági területen működő termelők kétharmadát magába tömöríti, és az érintett földrajzi terület termelésének legalább a kétharmad részét lefedi, reprezentatív szervezetnek tekinthető. A reprezentatív szervezet vagy társulás kérésére a tagállamok az adott területen működő, termelői értékesítő szervezethez nem tartozó termelők számára is kötelezővé tehetik a TÉSZ-ekről szóló közösségi rendelet szabályait, feltéve ha azok alkalmazása a tagállamon vagy a Közösségen belül működő többi termelőnek nem okoz kárt, és a hatályos közösségi és nemzeti jogszabályokkal is összhangban áll. A tagállamoknak haladéktalanul be kell jelenteniük az Európai Bizottság felé azokat a szabályokat, amelyeket egy meghatározott gazdasági terület valamennyi termelőjére nézve kötelezővé tettek. A kiterjesztett szabályok visszavonására kötelezi a Bizottság a tagállamot, ha a kérdéses kiterjesztés a belső piac lényeges részén a verseny kizárását eredményezi, vagy a kereskedelem szabadságát veszélyezteti, a rendelet rendelkezéseit nem tartották be.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére