Szigorúan ellenőrzött külföldiek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 16. számában (1999. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Munkaügyi ellenőrzés

Az ellenőrzést végző munkabiztonsági és munkaügyi felügyelők a nagyvárosi építkezések és a kelet-magyarországi mezőgazdasági munkák ellenőrzése során hozzászokhattak ahhoz, hogy a környező országokból érkezett illegális munkavállalókkal végeztetnek munkát, de a varrodában szabályellenesen foglalkoztatott mongol munkaerő még a felügyelőket is meglepte.

A külföldiek magyarországi munkavállalásának engedélyezéséről szóló 7/1991. (X. 17.) MüM rendelet adja meg a felhatalmazást a megyei, illetve a fővárosi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségeknek, hogy ellenőrizzék a külföldiek munkavállalásával kapcsolatos szabályok betartását.

A felügyelőségek elsődlegesen azt vizsgálják, hogy a munkáltató rendelkezik-e az illetékes munkaügyi központ munkavállalási engedélyével. Ezen túlmenően a külföldi foglalkoztatott munkavégzése is munkaügyi ellenőrzés alá vonható, ennek során a felügyelők többek között a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatokat, a munkaidőre, pihenőidőre, rendkívüli munkavégzésre, a szabadság kiadására és a munkabér összegére vonatkozó jogszabályi rendelkezések betartását vizsgálják.

A jogszabálysértések egyik gócpontja Kelet-Magyarország, ahol gyakrabban előfordul, hogy Romániából, Ukrajnából érkező, be nem jelentett munkavállalókkal végeztetnek mezőgazdasági munkát mostoha körülmények között, a foglalkoztatottak munkajogi védelme, járulék- és adófizetés nélkül.

A másik terület az építőipar, ahol az átláthatatlan alvállalkozói rendszer sajátos jellemzője a külföldiek feketefoglalkoztatása. Egy-egy ilyen jellegű nagyberuházás ellenőrzése gyakorlatilag megoldhatatlan feladat elé állítaná a felügyelőségeket, hiszen a nagy területen, több száz munkát végző személy ellenőrzéséhez nem rendelkeznek elegendő kapacitással. Ennek megoldása érdekében működik együtt a felügyelőség az illetékes rendőrkapitányságokkal, közös ellenőrzések keretében, így a munkaügyi és az idegenrendészeti ellenőrzések is hatékonyabban folytathatók le. Ez a kooperáció úgy is elképzelhető, hogy a felügyelőség a rendőrség által elvégzett idegenrendészeti ellenőrzés jegyzőkönyveit felhasználva hozza meg marasztaló határozatát, ennek ugyanis nincs eljárásjogi akadálya.

Napszámban vagy szívességből?

Egy ellenőrzés során öt külföldi állampolgárságú személyt talált a rendőrség egy hat hektáron gazdálkodó nyugdíjasnál. A magyar nyelven is beszélő ukrán állampolgárok közül három elmondta, hogy a gazdánál végeznek almaszedést 900 forintos napszámért. A másik két személy is elismerte a munkavégzést, de nem tudták kétséget kizáróan megjelölni, hogy ki a munkaadójuk.

A rendőrségi jegyzőkönyvek alapján a felügyelőség vizsgálatot kezdett, ennek során a gazda arra hivatkozott, hogy nála az öt külföldi nem végzett munkát, ő csak szívességből biztosít számukra szállást, s ezért cserébe elvégzik a ház körüli munkákat, ráadásul jelenlétükkel a nagy értéku mezőgazdasági gépei is nagyobb biztonságban vannak.

A felőgyelőség nem fogadta el a nyugdíjas gazda védekezését, és 425 000 forint megfizetésére kötelezte a külföldiek szabálytalan foglalkoztatásáért. A határozat ellen a gazda fellebbezett, amelyet a főfelügyelőség annyiban talált alaposnak, hogy csak annál a három munkavállalónál állapította meg a jogsértést, akik egyértelmuen tudtak nyilatkozni a munkáltató személyéről. Ezért 255 000 forintra mérsékelte a fizetendő bírságot.

A II. fokú határozatot a munkaadó keresettel támadta meg a bíróságon, arra hivatkozva, hogy jogszerűtlen volt a felügyelőség, illetve a rendőrség eljárása, mert nem rendeltek ki tolmácsot a munkavállalók meghallgatásához, továbbá kifogásolta a bírság mértékét, amelynek megfizetése őt gazdaságilag ellehetetlenítené.

A bíróság a felperes munkaadó keresetét elutasította, ugyanis az államigazgatási eljárási törvény szerint tolmácsot akkor kell alkalmazni, ha a kihallgatott személy nem beszél magyarul, idegen nyelvet használ, és ezen a nyelven a kihallgató nem beszél. Mivel azonban mindegyik meghallgatott személy kifogástalanul beszélt magyarul, a felperes munkaadó hivatkozása nem volt alapos. (Mind a felügyelőségnek, mind a rendőrségnek komoly gondot okoz egyébként, hogy tolmácsot tudjon biztosítani az előzetes bejelentés nélkül megkezdett ellenőrzéseknél, hiszen többnyire a hatóság sem tudhatja, hogy milyen nyelvű munkavállaló akad fenn a rostán. A tolmács közreműködése a fentiekben ismertetett törvényi feltételek fennálásakor viszont nélkülözhetetlen, tehát enélkül nem értékelhetőek a jegyzőkönyvben felvett bizonyítékok.)

A felperesi gazda védekezését, amely szerint szívességből gondoskodott a külföldiek elhelyezéséről, a bíróság életszerűtlennek minősítette, így az alkalmazottak érdektelen és a rendőrség által rögzített vállomását fogadta el.

A bírság jogszabályi alapja

A gazda által kifogásolt nagy összegű kötelezés alapja az, hogy az engedély nélküli foglalkoztatáskor fizetendő bírság mértékét a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. tv. 7. §-ának (4) bekezdése úgy határozza meg, hogy a foglalkoztatás megkezdésétől az engedély nélküli foglalkoztatás megállapításáig kifizetett munkabér kétszeresét kell személyenként megfizetni a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe. A szabályok újabb három éven belüli megsértésekor a munkabér ötszörösére szól a munkaadó kötelezése. A munkáltató által befizetendő összeg nem lehet kevesebb az ellenőrzés időpontjában hatályos minimálbér ötszörösénél, amennyiben pedig újra engedély nélkül foglalkoztat külföldi munkavállalókat, a bírság nem lehet kevesebb a minimálbér tízszeresénél. Ez természetesen akkor érvényesül, ha a foglalkoztatott munkabére nem állapítható meg.

Arra a körülményre, hogy a munkáltató ilyen összegű bírság megfizetésével gazdaságilag ellehetetlenül, a felügyelőség nem lehetett tekintettel, mert a közigazgatási szervnek az előbbi jogszabályi rendelkezés alapján kell megállapítania a fizetendő bírságot, tehát egyéb tényt, körülményt nem vehet figyelembe, és méltányosságot sem gyakorolhat.

Közalkalmazottak, szövetkezeti tagok, vállalkozók

A 7/1991. (X. 17.) MüM rendelet értelmében a külföldi engedélyköteles munkaviszonyával esik egy tekintet alá a közalkalmazotti jogviszony, a szövetkezeti tag jogviszonya, a bedolgozói jogviszony, a vállalkozási és a megbízási szerződésen alapuló jogviszony is. Ezenkívül a gazdasági társaság tagjának a társaság működésében való személyes közreműködése és a munkavégzéssel megvalósuló mellékszolgáltatás is e körbe tartozik. A jogszabály idesorolja továbbá azt is, ha a külföldi munkavégzésére a munka elvégzéséhez szükséges begyakorlottság megszerzését célzó képzés (betanítás) céljából van szükség. Sajátos rendelkezést tartalmaz a jogszabály 1. § (2) bekezdésének b/1 alpontja, amely szerint a belföldi munkáltatóval kötött munkajogi szerződés teljesítése érdekében a külföldiek munkáltatóval fennálló jogviszonya (kirendelés) alapján végzett tevékenység is munkaviszonyként értékelendő.

Külföldi technika betanítása

Egy hazai társaság angol kőfaragó gépet vásárolt, s a technikai alkalmazás helyszíni betanítását, a technikai váltást és menedzselést egy külföldi személy végezte, az angol gyártó cégtől kapott megbízás alapján. A megbízási díjat az angol cég fizette, amelynek összegét a munkaügyi ellenőrzés során nem lehetett megállapítani. A hazai társaságot a felügyelőség a 7/1991. (X. 17.) MüM rendelet 1. §-ának (2) bekezdése b/1 alpontja megsértése miatt 440 000 forint megfizetésére kötelezte.

A társaság a jogvitában arra hivatkozott, hogy három jogviszony fennállását kell feltételezni: a külföldi munkáltató és a belföldi munkáltató, a külföldi munkáltató és a külföldi magánszemély, valamint a külföldi magánszemély és a belföldi munkáltató között, és csak és ezek együttes fennállásakor kell alkalmazni a fenti jogszabályhelyet és beszerezni az engedélyt.

A munkáltató szerint a munkát végző személy a külföldi szállítóval kötött szerződés alapján helyezte üzembe a gépet, s ilyenkor a 7/1991. (X. 17.) MüM rendelet 5. §-a felmentést ad a munkavállalási engedély beszerzése alól. Arra is hivatkozott a munkáltató felperes, hogy engedély nélküli foglalkoztatásról csak akkor lehet beszélni, ha ez idő alatt a külföldi személynek munkabért vagy egyéb juttatást fizettek, erre azonban itt nem került sor, mert közötte és a külföldi állampolgárságú magánszemély között semmilyen jogviszony nem volt.

A munkaügyi felügyelőség arra hivatkozott, hogy a szóban forgó jogszabályhely nem követeli meg a háromoldalú jogviszonyt, ahhoz ugyanis, hogy a törvény által megfogalmazott jogviszony megvalósuljon, elegendő a külföldi állampolgár és a külföldi munkáltató közötti megállapodás. Így tehát a felperes a munkavállalási engedély beszerzése szempontjából munkáltatónak minősül, a kérelmet pedig a magánjogi szerződés belföldi alanyának kell benyújtania. A felügyelőség hivatkozott továbbá arra is, hogy az ellenőrzés során megállapítható volt, hogy közvetlen termelésirányító tevékenységet is végzett a külföldi személy. A bíróság a felügyelőség álláspontját fogadta el, s egyben megállapította, hogy a felügyelőség helyesen alkalmazta a MüM rendelet hivatkozott rendelkezéseit.

Ocsenás Zoltán

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére