Nyugdíjpénztárak eredményei

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 16. számában (1999. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Az öngondoskodás új pillérei, az önkéntes és a magánnyugdíjpénztárak a tagtoborzásban sokkal nagyobb aktivitást tanúsítottak, mint hozamadataik közzétételében. Többségük szemérmes hallgatással még a jogszabálysértést is megkockáztatta.

Tavaly az önkéntes és a magán-nyugdíjpénztári vagyon 130 milliárd forintra nőtt, a privát kasszák bevétele 29 milliárd forint volt. Az önkéntes pénztárak taglétszáma meghaladta az 1 millió főt, a magánnyugdíjpénztárak pedig az alakulás évében 1,3 millió tagot toboroztak. Időközben alig ötezren gondolták meg magukat, s léptek vissza a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. További néhány ezer pénztártag lépett át más nyugdíjkasszába.

A magánkasszák 1998 első negyedévében vagyonuk mintegy 60 százalékát bankbetétben tartották, s csupán 35 százalék volt államkötvényekben. Év végére megfordult az arány, s a legalacsonyabb kockázatú papírok domináltak: tavaly a harmadik negyedévben a portfólió 80 százalékát állampapírok tették ki. A vagyon csupán 11 százalékát őrizték bankszámlán, s a tagdíjakból 8 százalékban részvényt vásároltak.

A nyugdíjpénztárak hozamkövetelményeit a jogszabályok a MAX-indexhez igazították, ám a minimális követelményt a pénztárak testre szabták maguknak. Az állampapírok referenciahozama tavaly 20 százalék körül alakult, a kasszák viszont - az előzetes várakozásoknak egyébként teljesen megfelelően - az eddig megismert adatok szerint átlagosan mintegy 13-14 százalékos hozamot produkáltak.

Egy 1997 végi kormányrendelet szerint minden önkéntes kasszának nyilvánosságra kell hoznia a pénzügyi évet követő május 31-éig a pénztár egészére (és külön a fedezeti tartalékra) számított hozamrátát a Pénzügyi Közlönyben és legalább egy országos napilapban.

Az éves hozamráta bemutatásakor közölni kell a megelőző négy év hozamait is. Közzéteendő emellett a pénztár befektetéseinek piaci értéke és befektetési formák szerinti megoszlása 1998 végén, valamint - ha a kassza már működött - az előző négy esztendőben.

A május 31-i határidő egyébként az önkéntes kasszák mellett a magánnyugdíjpénztárakat is szorította. Nekik eddig az időpontig kellett elküldeniük éves beszámolójukat az Állami Pénztárfelügyeletnek. Itt egyébként a hozamráta és a taglétszám alakulásának bemutatása mellett a működés főbb mutatóinak összegzése is szükséges, amint azt egy szintén 1997. évi kormányrendelet megszabta.

Az önkéntes kasszáknál - panaszolták a pénztárak - az előző négy évről azért nehéz összefoglalót készíteni, mert a pénzügyi és számviteli szabályok változása miatt nem minden adatot lehet egymással összevetni. Az idén januártól vezették be a kettős könyvvitelt, míg az elmúlt években a pénzforgalmi adatok alapján készítették az éves mérlegeket. Ráadásul csak az előző két évben volt kötelező a hozamszámítás, így a 3-4 évvel korábbi hozamokról nincsenek megbízható adatok.

A kisebb önkéntes pénztárak is kifogásolták a kormányrendelet előírásait. Nehezményezték például, hogy túl sok adatot kell drága pénzen megjelentetniük. Célszerűbbnek tartották volna, ha a kisebb és területi kasszáknál elég lenne, hogyha a hozamokról időszakosan levélben értesítenék saját tagjaikat.

Biztosítás befektetéssel Tavaly a korábbinak kétszeresére ugrott a befektetéshez kötött életbiztosítások (unit-linked) száma. Ezekből decemberig mintegy 83 ezret kötöttek a hazai ügyfelek. A biztosítók így becslések szerint mintegy 15,5 milliárd forint díjat szedtek be. A unit-linked biztosítási forma sikerét egyelőre alapvetően az adja, hogy a befektető szélesebb kínálatból válogathat. A viszonylag fix hozammal kecsegtető állampapír-befektetések mellett itt ugyanis lehetőség nyílik arra, hogy az életbiztosításra fordított összegek részvény- és kötvénybefektetések révén érjenek el nagyobb hozamot. A döntően külföldi kézben levő társaságok ajánlatában egyébként a hazaiak mellett egyre több nemzetközi kötvény- és részvényalapot is találhatunk. Természetesen mint minden befektetés típusú biztosítás, a unit-linked is magasabb kockázatot hordoz, mint a hagyományos vegyes életbiztosítások a maguk garantált hozamával. Ezt támasztja alá, hogy az elmúlt évben a biztosítók által meghirdetett unit-linked konstrukciók hozamai jelentős szóródást mutattak, értékük 47 és mínusz 33 százalék között mozgott. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a hozamokról a (nyugdíjpéntárakhoz hasonlóan) a biztosítók sem szívesen beszélnek. A legkülönlegesebb (a unit-linked megoldást a nyugdíjbiztosítással ötvöző) terméket kínáló ÁB-Aegon 1998 februárjától nyújtja ügyfeleinek ezt a lehetőséget. Az első, tört évben a társaság kötvényalapjai 17,33 százalékos, részvényalapja azonban mínusz 8,9 százalékos hozamot ért el. A legrosszabb hozamot egyébként (a már leírt harmados értékvesztést) az ABN Amro Mébit szenvedte el, szintén a részvényárak zuhanása miatt. Ez a társaság ugyanakkor állampapíroknál 17,74 százalékos, nemzetközi részvényeknél pedig kiemelkedően jó, 30,73 százalékos hozamot mutathatott fel. A Nationale-Nederlanden (N-N) vezérigazgatója egyébként talán a hozamszámoktól sem függetlenül véli úgy, hogy Magyarországon Nyugat-Európához képest többek közt a magasabb infláció az oka a unit-linked sikerének. (Itthon tavaly egyes társaságok új életbiztosítási kötéseinek többsége ilyen termék volt, míg például Ausztriában csak 10-15 százaléka.) Azokban a nyugati államokban, ahol a pénzromlás mértéke elenyésző, a klasszikus vegyes életbiztosítások garantált hozama is kielégítheti az ottani ügyfeleket. Itthon ugyanakkor hoszszú távon, az infláció mérséklődésével szintén csökken a unit-linked szerepe. A hazai biztosítók aligha értenek kivétel nélkül egyet az N-N vezetőjével. Az ilyen módozatot már kínálók sikerén felbuzdulva ugyanis újabb és újabb társaságok veszik fel kínálatukba a unit-linked biztosítást. Májustól hetedikként, új szereplőként lépett erre a piacra Winterthur Biztosító Rt. A tervek szerint az év második felében jelenik meg kínálatával a Generali-Providencia, és dolgozik e termék kifejlesztésén a Glória-Swiss Life is. Egyelőre a hírek szerint a mérlegelés időszakát élik az Európa-GAN-nál és az Ahicónál. B. V. J.

Eltitkolt számok

Gyanítható azonban, hogy a tájékoztatási kötelezettségnek sokan nem csak a számolási nehézségek miatt nem feleltek meg. Erre utalhat az is, hogy a hozamadatokról az elmúlt hónapokban csak olyan kasszák számoltak be, amelyeknél a számok jól alakultak. Határidőre egyébként a mintegy 300 önkéntes pénztár nem egészen egyharmada tette csak közzé a tavalyi és korábbi hozamait. A pénztárfelügyelet a mulasztókat rendre írásban szólítja fel a közzétételre, ennél hathatósabb szankciók azonban egyelőre nem várhatók.

A nyilvánosságra hozott számokkal is akadtak bajok. Az adatsorok egy része ugyanis nem felelt meg a kormányrendelet előírásainak. A Masped Kiegészítő Nyugdíjpénztár például csupán a pénztár egészének hozamát tette közzé (tavaly 19,17 százalékot), ám a fedezeti tartalék mutatóit már nem mutatta be. Márpedig elsősorban ebből az adatsorból derül ki, hogy az eltelt időszak alatt mekkora hozammal növelték vagy csökkentették a pénztártag egyéni számláján összegyűlt forintokat.

A Nationale-Nederlandennél az adatközlés bőségével szembesülhettünk, ám az nem derült ki, hogy pontosan melyik évre vonatkoznak a mutatók. A hirdetés szerint a pénztár a fedezeti tartalékra számított (nettó) hozamként 10,3, a pénztár egészére számított (bruttó) hozamként 11,5 százalékot ért el, ám az egyéni számlán jóváírt nettó hozam 13,7 volt.

A legtöbb pénztári közlemény a tavalyi és az 1997-es eredményeket tette közzé. Akad viszont olyan pénztár, ahol a kassza taglétszámát (teljesen feleslegesen) korosztályok átlaga szerint is taglalták. A jogszabály szerint csak az önkéntes pénztáraknak kell egy országos napilapban is közzétenniük hozamrátájukat. A Gyöngyház Magánnyugdíjpénztár ennek ellenére bemutatta tavalyi mérlegadatait, amiben azonban nem szerepeltek a hozamráták.

Az egymással összevethető táblázatok alapján tavaly voltak egészen csekély (csupán néhány tizedszázaléknyi) hozamot felmutató kasszák, másutt viszont igazán jó az elért eredmény. A nagyobb kasszák hozama az eddigi adatok alapján (átlagosan 14-15 százalék körül) megfelel az előzetes várakozásoknak.

Az elmúlt négy év adatai alapján egyébként a kisebb és a nagyobb kasszák egyaránt mind szerényebb eredményekkel büszkélkedhetnek. Az 1995-ös adatokhoz képest szinte kivétel nélkül csökkent az elért hozamráta.

Ellenőrzés Május végéig az Állami Pénztárfelügyelet összesen 138 ellenőrzést végzett a pénztárszférában, s a hatóság az idén már kétszer is vizsgálódott a magánkasszáknál. Legutóbb a hozamrátákat, a befektetési folyamat egészét s a limitek betartását ellenőrizték. Az előzetes eredmények alapján úgy tűnik, a kasszáknál nincs súlyosabb probléma. Ugyanez volt a helyzet egy korábbi ellenőrzésnél, ahol a pénztárak függő kötelezettségeit (például az adóigazolások kiadását) vizsgálták. Tavaly egyébként a vagyonkezelők nem kellően biztonságos gazdálkodása miatt három kassza került nehéz helyzetbe: a Globex, az Égszínkék és az Unimax. Vagyonuk együttesen mindössze 10 millió forintnyi, tagságuk külön-külön mintegy 20-20 fő.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére