Magyar befektetések külföldön

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. július 1.) vegye figyelembe!

Keleten van esélyünk

Megjelent a Cégvezetés (archív) 16. számában (1999. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Magyarországot immáron nemcsak mint régió legsikeresebb tőkeimportőrét tarthatjuk számon, hanem külföldi beruházások kezdeményezőjeként is. Az országból befektetési céllal kivitt tőke összege az utóbbi három évben megközelítette az egymillárd dollárt.

 

Néhány éve mind jelentősebb a külföldön különböző vállalkozásokba, privatizációba, új termelőüzemekbe befektetett magyar vagy magyarországi eredetű tőke. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) kimutatása szerint az elmúlt három esztendőben összesen 882,5 millió dollárt fektettek be külföldön a magyarországi vállalkozók, s ennek több mint felét, 453 millió dollárt az elmúlt évben. Tavaly a külföldön befektető magyar vállalatok 26 millió dollárt hoztak haza nyereségükből.

Tisztul a kép

Az MNB devizaszabályozási és -engedélyezési főosztálya 1996, a devizatörvény hatálybalépése óta vezet erről nyilvántartást, a korábbi évek tőkekiviteléről viszont még becslésbe sem szívesen bocsátkoznak a szakemberek. A megelőző időszakban ugyanis a jegybank mellett a Pénzügyminisztérium is ellátott devizaengedélyezési feladatokat, és devizahatóságként működött a Pénzintézeti Központ is, amely ellenőrizte a tranzakciók lebonyolítását. Ebben az időszakban az úgynevezett devizabelföldinek ahhoz, hogy külföldi vállalkozásba kezdjen, vagy vállalkozásban tulajdonrészt szerezzen, a devizahatóságtól kellett engedélyt kérnie, de előtte még be kellett szereznie az ágazati szakhatóság engedélyét is.

Az 1995. évi XCV. törvény a Magyar Nemzeti Bank felügyelete alá helyezte a külföldi tőkebefektetések engedélyezését, s egyúttal egyszerűsítette az ezzel kapcsolatos ügyintézést. A törvény 31. paragrafusa részletesen szabályozza, hogy magyarországi devizabelföldi milyen feltételek mellett fektethet be tőkét külföldi vállalkozásba. Ezek meglétét okmányokkal kell igazolni, s ha ez megvan, nincs szükség külön engedélyre, de a Nemzeti Banknak kötelezően be kell jelenteni a tőkekivitelt.

A törvény előírja, hogy a befektetéssel a devizabelföldinek a külföldi vállalkozásban legalább az alap- vagy törzstőkének, illetve ennek hiányában vagyonának tíz százalékát meg kell szereznie. Feltétel, hogy csak olyan országot lehet a befektetéssel megcélozni, ahol a fennálló törvények garantálják a vállalkozástól, fióktól bármilyen alapos jogcímen származó hozam Magyarországra konvertibilis devizában történő átutalásának lehetőségét. A vállalkozó devizabelföldinek tiszta lappal kell indulnia külföldön. Igazolnia kell, hogy nincs adó-, tb- vagy vámtartozása, cége nem áll csődeljárás vagy felszámolás alatt, illetve a kérelem/bejelentés benyújtása évében, valamint az azt megelőző két naptári évben ilyen eljárás nem folyt ellene. Az is kizáró ok, ha a befektetni szándékozó a fent leírt időpontban csődbe jutott cégnél vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag volt. A feltételek közé tartozik az is, hogy a devizahatóság a befektető ellen a megelőző két évben nem hozott elmarasztaló határozatot, illetve ha igen, akkor a befektető a határozatban előírtaknak eleget tett.

A törvény a 31., 32., 34. és 35. paragrafusában pontosan felsorolja azokat a további feltételeket, amelyeket a külföldön befektető devizabelföldinek teljesítenie kell. A tőke tényleges kivitele csak fizetési meghagyással és kizárólag átutalással történhet, forint- és devizaszámla terhére egyaránt.

Ha a törvényben felsorolt valamennyi feltétel együttesen nem teljesül, a devizabelföldi közvetlen vállalkozást külföldön csak devizahatósági engedéllyel szerezhet meg. Ez a helyzet legtöbbször akkor áll elő, ha a befektetés összege nem éri el az érintett vállalkozásban a megszabott tíz százalékot, leginkább a portfólióbefektetések körében. Emellett devizahatósági engedély kell devizabelföldi által kibocsátott olyan kötvény, értékpapír, pénzpiaci eszköz külföldi forgalmazásához, amelynek kibocsátáskori lejárati ideje rövidebb, mint 365 nap. Az értékpapírokkal, pénzpiaci eszközökkel, átruházható eszközökkel végzett műveleteknél ajánlatos a befektetőnek alaposan áttanulmányoznia a törvény 35. paragrafusát, ahol mindezekkel a műveletekkel kapcsolatosan részletes eligazítást kap.

Az eddigi tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a külföldön befektetők legtöbb esetben teljesítik az előírt követelményeket, így csak a vállalkozással kapcsolatos bejelentési kötelezettség terheli őket, és kevesebb engedélykérelem érkezik az MNB-hez. Az elmúlt három évben 1701 külföldi befektetése közül 1465-re csak a bejelentési kötelezettség vonatkozott, és 236 esetben volt szükség jegybanki engedélyre. Ezeket a kérelmeket a törvényben előírt 30 napon belül elbírálják. Mérlegelik az indokokat, és a döntésnél egyaránt figyelembe veszik a nemzetgazdaság, valamint a kérelmező és a potenciális kedvezményezettek érdekeit.

Harmadik kirajzás

A magyarországi devizabelföldiek érdeklődése a külföldi befektetések iránt immár tíz éve töretlen. 1996-ban 58 millió dollárt, 1997-ben 371 millió dollárt, 1998-ban pedig 453,5 millió dollárt fektettek be határon túl a devizabelföldiként nyilvántartott magyarországi vállalkozások. Forintra átszámítva ez több mint 200 milliárd. Nem kizárólag magyar állampolgárok befektetéséről, hanem az úgynevezett devizabelföldiekről van szó, és ebbe minden olyan vállalkozás beletartozik, amelyet a magyar cégbíróságok érvényesen bejegyeztek. A cég tulajdonosai között természetesen külföldiek is szerepelhetnek.

Napjainkban már a magyar tőkekiáramlás harmadik hullámának lehetünk tanúi. Réti Tamás, a Kopint-Datorg kutatója a magyar működőtőke-befektetésekről készített tanulmányában megállapítja: az első tőkekiviteli hullám a rendszerváltozás utáni évekre (1990-1995) tehető, amikor főleg kis- és családi vállalkozások jöttek létre, alapvetően csekély tőkével, elsősorban a kereskedelemben és a lakossági szolgáltatások területén. A második hullám 1996-ban kezdődött, amikor a multinacionális cégek magyarországi vállalkozásai is megjelentek a tőkeexportőrök sorában, majd a harmadik hullám kezdete 1997-1998-ra tehető, ettől kezdve már összegszerűen is jelentősebb a tőkekivitel.

Vezető magyarországi cégek tőlünk keletebbre teszik át termelőkapacitásaiknak nyersanyag- és élőmunkaigényes, kisebb szakértelemmel elvégezhető részét. A magyarországihoz hasonló értékű gyártókapacitásokat hoznak létre a régió más országaiban, elsősorban Romániában és Szlovákiában. Számottevő a vállalati tulajdonszerzés Ukrajnában, Lengyelországban, Horvátországban és Csehországban is. A vállalatok cégalapítási törekvései egyértelműen igazolják a keleti terjeszkedést, ezért különösen szembetűnő, hogy a tavaly kiadott és bejelentett 530 cégalapítás közül 43 Németországra, 25 Ausztriára és 30 az Egyesült Államokra jutott. Ezekbe az országokba viszont csak speciális termékekkel, illetve bizonyos részmunkákra szakosodva törhetnek be a magyarországi cégek, köztük természetesen elsősorban a multinacionális és nagyvállalatok nálunk működő leányvállalatai.

A külföldön befektető magyarországi cégek elsődleges céljai között szerepel a piaci terjeszkedés, a vállalati növekedés, a regionális pozíció megszerzése, valamint az exportnövelés feltételeinek megteremtése. Nem véletlen, hogy a Romániába irányuló magyar kivitel tavaly 78 százalékkal növekedett. A Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Közhasznú Társaság (ITDH) adatai szerint a magyar befektetők az eddigi összes külföldi invesztícióból, legalábbis a cégalapítások számából következtethetően Romániában a legaktívabbak. A statisztika szerint Romániában 2712, magyar tőkével működő vegyes vállalatot jegyeztek be, s ezzel a Romániában befektető nemzetek sorában - 4,3 százalékos részaránnyal - a hetedik helyen állunk. Az eddig ide befektetett 84,451 millió dollár az összes külföldi tőkebefektetés 2,3 százaléka. A CEFTA-országokból Romániába érkezett, devizában jegyzett tőkének kétharmada Magyarországról származik.

Bővülő lehetőségek

Az ITDH nyolc belföldi regionális irodájával és 37 külföldi képviseletével segíti a külföldi tőke Magyarországra csábítását, de legalább ennyire jelentős az a szerepe, amellyel a magyarországi tőkekivitelt ösztönzi a környező országokba. E célt szolgálják a különböző rendezvények, amelyekből az idén is mintegy háromszázat szerveznek. Arra már most fel kell készülni, hogy az EU-csatlakozás után a magyar piacon tömegesen megjelennek az eddig még az Unión belül mozgó kis- és közepes vállalkozók. Egyidejűleg a magyarok előtt is kitágul az üzleti világ, de elsősorban a keleti régióban van és lesz lehetőség a terjeszkedésre. Itt az elmúlt évtized(ek)ben vállalkozóink már tapasztalatokat szereztek, a nyugati versenytársaiknál jobban ismerik ezt az üzleti környezetet, előnyösebb helyzetből indulnak tehát a piaci versenyben.

Hosszabb távon elsősorban a CEFTA-országokban, valamint a balti államokban kínálkoznak lehetőségek a potenciális kapcsolatok bővítésére - véli Kaszics Miklós, az ITDH igazgatója, aki a volt KGST-országokkal kiépített együttműködés felelőse. Addig kell elfoglalni a pozíciókat, amíg a multinacionális cégek nincsenek ott, vagy csak csekély súllyal szerepelnek a piacon. Ôket megelőzve már több magyar nagyvállalat megkezdte a terjeszkedést ebbe az irányba, így például az Ikarus, a Mol, a TVK, a Zalakerámia, a Caola, a Richter, a Dunapack és a Pannonplast. Egyes esetekben 10-20 millió dolláros befektetésekről, sőt nagyobb tételekről van szó, amelyeket azonban a tőkeexportőrök nem mindig kívánnak nyilvánosságra hozni. Az eddigi devizabelföldi által külföldön befektetett legnagyobb összeg 220 millió dollár volt, azaz mintegy 50 milliárd forint. A befektető azonban nem kívánja nyilvánosságra hozni sem a nevét, sem a célországot.

Az új vállalkozások jórészt helyben értékesíthetik az árut, más esetekben egy részét a magyar piacon jobb feltételekkel adhatják el. De Romániából könnyebb továbbjutni Moldáviába, hiszen a két ország között előnyösebbek a vámtételek. Hasonló a helyzet Ukrajna esetében, ahonnan egyszerűbb piacot találni a FÁK-országokban. Ha pedig Üzbegisztánban vállalkozik a magyar befektető, onnan már csak egy ugrás Kazahsztán és a többi közép-ázsiai ország piaca. Az sem mellékes, hogy viszonylag olcsóbb a nyersanyag és az energia, s még nem kezdődött meg igazán a befektetők közötti konkurenciaharc sem.

Czibula János, a prágai kereskedelmi szolgálat vezetője arra hívta fel a figyelmet: a nyugati befektetők ugrásra készen várják az új cseh privatizációs hullámot, pedig már tavaly is 2,5 milliárd dollár működőtőke érkezett az országba. Addig kell itt is megalapozni a versenyképes magyar termékek piacát, amíg ezek a befektetések nem éreztetik hatásukat. Különösen sok fantáziát lát kis- és középvállalatok számára a frisszöldség- és gyümölcsexport bővítésében.

Élenjáró vállalatok

Úgy tűnik, ha bizonyos ágazatokban egy cég boldogulni akar, akkor nem kerülheti el a nemzetközi megméretést. A Mol az elmúlt három évben 60 millió dollárt fektetett be a régióban, döntően üzemanyagtöltő állomások létesítésére. Ennek elsődleges célja a magyarországi finomítók kapacitáskihasználtságának növelése, és persze térhódítás a régióban. A Mol részesedése az elmúlt években Magyarországon a töltőállomások számát illetően körülbelül harmadára, az értékesített üzemanyag tekintetében pedig 40 százalékra csökkent. A cég az elvesztett, elhódított piacot külföldi terjeszkedéssel igyekszik pótolni. Alig több, mint négy éve jegyezték be első leányvállalatát, a Mol-Románia Kft.-t, hogy ezt követően Ukrajnában, Szlovákiában, Horvátországban és Szlovéniában is megalakítsa cégeit, míg végül a Mol Ausztriában is megszerezte a Mol-Austria nevű cégben a 75 százalékos részesedést. A környező országokban már több mint ötven Mol-töltőállomás üzemel, ebből 34 Romániában és 12 Szlovákiában. A legtöbb helyen saját tulajdonú a helyi vállalkozás, máshol a társulás, a tartós bérlet, a haszonélvezet vagy a franchise formációt választották.

A Mol Rt. célja, hogy a közép-kelet-európai régió meghatározó olajterméknagy- és kiskereskedőjévé váljék olyan módon, hogy a fogyasztók lojalitását elnyerje, és a tulajdonosok számára maximális hozamot érjen el. Ehhez alakítja további üzletpolitikáját, amely szerint: Ausztriában a nagykereskedelmi tevékenységét kívánja erősíteni, Romániában az erőteljes expanziót kissé mérsékelve kiegyensúlyozottabb előrehaladást tervez, Szlovákiában hálózatfejlesztést hajt végre. Horvátországban a magyar határhoz közeli területeken, Szlovéniában viszont ezen túl is terjeszkedik, és teljes körű jelenlétre törekszik. Ukrajnában, a Kárpátalján üzemeltetett töltőállomásokat és eddigi tevékenységét igyekszik szinten tartani.

Regionális célok

Szűk a magyar piac, ebből nem tud megélni vállalatunk - állítja dr. Illés János, a Pannonpack vezérigazgató-helyettese is, alátámasztva a cég két-három éve kibontakozó külföldi befektetési aktivitását. Pipin-Románia néven Csíkszeredán hoztak létre leányvállalatot százszázalékos magyar tulajdonnal, ahol az infrastruktúra kiépítésében használatos műanyag csöveket gyártanak, sőt három üzlet nyitásával már megkezdték annak a bolthálózatnak a kiépítését is, amely az új gyár termékeit értékesíti. A befektetés egy része apport volt, gépeket telepítettek át, s a gyárat úgy alakították ki, hogy a továbbiakban akár többszörösére is bővíthető a termelés. Az üzleti elképzelések beváltak, ezt már a működés első fél éve igazolta.

A csomagolóanyag-gyártó üzemet szintén székelyföldi városban, Sepsiszentgyörgyön hozták létre. Kis kapacitással kezdtek, de másfél év alatt jelentősen kibővült a megrendelői kör, s igen magas a kapacitáskihasználtság. Úgynevezett kemény műanyag fóliát állítanak elő, s ebben a termékben Romániában az új vállalkozás már piacvezetőnek számít. Az első üzleti év nullszaldóval zárult, úgy számolnak, hogy 5-6 éven belül megtérül a befektetés.

A Pannonpack Ukrajnában, Kijev mellett is csomagolóanyag-gyárat alapított Interagrapac néven. Itt 49 százalék a helyi partner tulajdonában van. Ukrajna a világ egyik legnagyobb napraforgó-termelője, az új cég már kilenc jelentős margaringyárnak lett csomagolóanyag-szállítója.

A Caola vezetőinek is meggyőződése, hogy külföldön kell terjeszkedni. Ezért hozta létre a cég a Caola-üzletházat, amely háztartás-vegyipari termékek, mindenekelőtt mosópor gyártására 50 százalékos tulajdoni hányaddal Kolozsvárott alapított vegyes vállalatot a román Farmec céggel. A Caolának Németországban és Oroszországban is vannak jelentős befektetései, ezek azonban kereskedelmi cégek. A Caolának korábban igen jó és kiterjedt kapcsolatai voltak az egykori KGST-országokban. A multinacionális cégek azonban már felosztották ezt a piacot, ide Caola méretű cég önállóan nem törhet be sikerrel. Inkább a nagy üzleti láncok szállítója szeretne lenni, elsősorban néhány speciális, a piacon korábban már jól ismert termékével.

Olyan piacokon van önállóan is esélyünk, amelyeket a multik és más nagy cégek egyelőre nem tartanak perspektivikusnak, vagy túlságosan nagynak találják itt a kockázatot. Ebbe, az Európától távol lévő térségbe kell bejutnunk - fogalmaz Tokodi Miklós titkárságvezető. Ennek a filozófiának megfelelően a Caola Üzbegisztánban létesít termelőüzemet. A gyárat hídfőállásnak tervezi a közép- és távol-keleti régióba, mindenekelőtt az erőteljes fejlődés alatt álló Kazahsztánba.

A központ Budapest

Nyugat-Európában már sehol sem épül új papírgyár, a meglevők képesek kielégíteni a teljes igényt, a Prinzhorn-csoport mégis megvásárolta a több gyárral rendelkező magyarországi Dunapackot. Ezzel megszerezte a magyar piac több mint felét, és egyidejűleg kiépítette hídfőállását a keleti továbbterjeszkedéshez. A papír ágazatban kialakult gyakorlat, hogy egy-egy jelentősebb gyárnak körülbelül 300 kilométer a hatókörzete, az üzemek mintegy 600 kilométerre települnek egymástól. A cég vezetői Nyíregyházától számítva Sepsziszentgyörgy térségét célozták meg, amikor az erdélyi városban felépítették több mint 10 millió dolláros költséggel új gyárukat. A terjeszkedés azonban folytatódik kelet felé, a lengyelországi Lódz környékén már épül az új hullámtermékgyár, s innen tovább számolva az említett 600 kilométert, az ukrajnai Lvov következik, ahová nagy teljesítményű papírzsákgyárat telepítenek. Már számolják a következő 600 kilométeres távolságot is, amely valahol a Baltikumban lesz.

Nem szabad azonban úgy elszaladni, hogy hiányozzon a szükséges hátország - mondja Pataki Károly, a társaság vezérigazgató-helyettese -, úgy kell felépíteni a piacot, hogy az ellátás gazdaságos legyen. Minden esetben alaposan fel kell mérni az adott ország fizetőképességét és a rizikót. Elengedhetetlen a helyi ismeretekkel rendelkező, felkészült menedzsment. Piacot ugyanis mindig lehet szerezni, gyárat is fel lehet építeni, de megfelelő helyi szaktudás nélkül nem lehet megmaradni a piacon. Ilyen filozófia mellett nem véletlen, hogy minden kelet-európai országban, ahová a cég eddig belépett, rövid időn belül piacvezető pozíciót szerzett.

A keleti terjeszkedést és a beruházásokat Budapestről irányítják, és hosszabb-rövidebb ideig az anyavállalatnál gondoskodnak a leendő alkalmazottak kiképzéséről is. A munkatársak már a gyár építésénél is hónapokat eltöltenek. A menedzsmenttel az első évben folyamatosan konzultál a budapesti vezetés. Ezt követően azonban mindenkinek meg kell állnia a saját lábán. És nyereséget kell termelni, mert ezt forgatják vissza, ebből fedezik majd a következő beruházás költségét.

Az MNB-nél bejelentett és engedélyezett külföldi befektetések száma 1998-ban
Ország Cégek száma
Románia 226
Németország 43
Szlovákia 39
Egyesült Államok 30
Ausztria 25
Ukrajna 24
Horvátország 12
Lengyelország 10
Csehország 10

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére