Virágzó krőzusok
Günter Ogger: A Fuggerek
Császári és királyi bankárok
Európa Könyvkiadó, 1999. 413 oldal, 1800 Ft
Két nagy pénzszerző és tőkeműködtető német polgár tevékenysége áll Günter Ogger gazdaságtörténeti érdeklődésű újságíró könyvének középpontjában. Az 1459-től 1525-ig élt Jakob Fugger és unokaöccse, Anton az akkori földkerekség leggazdagabb bankárai voltak. Hiteleikkel ők tették lehetővé, hogy a Habsburgok a világ legkiterjedtebb birodalmát mondhassák magukénak. A szerző kialakulásának folyamatában mutatja be a história első multinacionális konszernjének létrejöttét.
A Fuggerek máig mintaképei a német nagytőkéseknek, mert az ő jelentőségüket arányaikban egyikük sem szárnyalta túl. A hajdani Német-római Birodalom nemzeti vagyonának tíz százaléka fölött a Fuggerek rendelkeztek, s ez a summa a mai Német Szövetségi Köztársaságban százszoros milliárdosi státussal járna. Bankárként felülmúlhatatlanok voltak, ám bányavállalkozóként, fegyvergyárosként és kézműipari munkáltatóként sem akadt párjuk. Bányaügyben nevezetesek magyar partnereik is. Az 1526-os mohácsi vereségig, sőt még utána is, a Thurzó család bevonásával lett az övék az a bányászatból származó haszon, amelynek révén meglepő gyorsan érték el első virágkorukat.
A takácsmesterségben kiváló Fuggerek közül a még 1367-ben Augsburgba települt Hans beházasodással tette meg az első lépést a gyarapodás felé. Ugyanő volt az, akire kisebb összegeket mertek bízni ismerősei, mert jól értett a forgatásukhoz. Egyik unokája barátságba keveredik Habsburg Miksa főherceggel, a híres lovaggal. Innen datálódik a császári família meg a bankárház tartós kapcsolata. A háromliliomos nemesi címert e nemzedék egyik sarja kapja meg a császártól. Sokkal fontosabb azonban, hogy a nemsokára a "Gazdag" jelzőt kiérdemlő Jakob Tirolban újabb és újabb bányajogokat szerez Miksától.
Jakob Fuggert nem izgatták a dinasztikus alkudozások. A minél tetemesebb haszon érdekében inkább Thurzó Jánost buzdítja arra, hogy szakértelmével európai rézmonopóliumhoz segítse. Ugyancsak ez a zseniális szervező kezdi el azt a hitelpolitikát, amelynek révén akár egymás ellen háborúzó feleket képes egy időben támogatni. A pénzek nemesfémtartalmának tervszerű csökkentgetésén kívül jövedelme másik nagy részét az egyházi búcsúpénzek beszedéséből adódó jutalékok képezik. Ez állítja majd szembe a családot a reformáció vezetőivel, mindenekelőtt persze Luther Mártonnal, aki nem győzi pocskondiázni a szemmelláthatóan szemtelenül gyarapodó tagokat.
A 16. századi történések gazdasági hátteréről színes áttekintést nyújtó szerző érdekesen írja le, milyen bonyolult, sőt agyafúrt szerződések és vesztegetések kellettek ahhoz, hogy az egymás után következő Habsburgok – előbb Miksa, majd V. Károly – el tudják érni megválasztásukat a Római Szent Birodalom császárának. Mind a vagyonhalmozó Jakab, mind pedig a céget 1525-ben átvevő Anton abban tűntek ki kortársaik közül, hogy nem hajbókoltak a háborús mániáik miatt örök pénzzavarban szenvedő uralkodók előtt. Bármily tehetségesnek vagy ravasznak bizonyultak a koronás fők – vagy bizonyos élveteg pápák –, három lépés távolságot tartottak velük. Tudták, hogy nem a politikai becsvágy, hanem a fejlett üzleti módszerek alkalmazása hozza a gigantikus vagyont és a háttérhatalom szilárd birtoklását. Az pedig csak természetes volt, hogy az információszerzés gyorsaságában s az üzletre nézve nekik kedvező értesülések kiszivárogtatásában is példát adtak egy nemzetek feletti hálózat egészséges működtetésére.
Günter Ogger érzékelteti, hogy bár napjainkban is vannak eléggé jómódú Fuggerek, a tündöklés és bukás egyaránt a kortendenciák felismeréséből, illetve figyelmen kívül hagyásából adódik. Azzal, hogy utolsó arany tízezreikkel a katolikus oldalt támogatták, konzervativizmusuk mellett tettek hitet. Új szelek moccanását megérezni és e szerint intézkedni már nem volt sem idejük, se kezdeményezésre kész utódjuk az egész nagy hírű famíliában.
Iszlai ZoltánÚj vezetési módszerek
Bőgel György-Salamonné Huszty Anna: Vállalatvezetés felsőfokon
Kossuth Kiadó, 1998. 256 oldal, 1980 Ft
A folyamatos változások korában élünk, ez a vállalatok körében a legszembetűnőbb. Az éleződő versenyben csak azok a cégek maradhatnak fenn, amelyek készek az állandó megújulásra, a gyökeres változtatásokra, a vállalati gondolkodás és a szervezet átalakítására. Magyarországon a vállalatok vezetőinek a változásokhoz való gyors alkalmazkodás kényszerén túl meg kell küzdeniük a korábbi gazdasági-társadalmi rendszerből eredő hátrányokkal is. Sok hazai vezető ismerte fel már nálunk is, hogy csak tudásuk állandó bővítésével van cégüknek esélye a sikerre.
A könyv – vezetőképzéssel hosszabb idő óta foglalkozó – szerzői arra vállalkoztak, hogy feltárják a vállalati, üzleti életben az utóbbi években bekövetkezett fontosabb változásokat. Ezekhez kapcsolódva kívánnak segítséget nyújtani a gyakorlati szakembereknek, a vállalatvezetőknek az eligazodáshoz az új versenyfeltételek között, az összefüggések és lehetőségek szem előtt tartásával. Megismertetnek azokkal az új jelenségekkel, amelyek a vállalatvezetés átalakítását teszik szükségessé, s vázolják ennek módszereit is (stratégiaalkotás, értékteremtés, globalizálódás, technikai újdonságok stb.).
A környezeti változások között szó van a politikai átalakulásról, a gazdasági centrumok átrendeződéséről, a gazdasági folyamatok felgyorsulásáról, a privatizációról, az érdekcsoportok megerősödéséről és a technológiai fejlődésről. Az ezekre adott válaszok alapján dől el, hogy a vállalatok képesek-e profilváltásra, szervezetük átalakítására, legjobb munkatársaik megtartására. A környezeti bizonytalanságok ellenére sok vezető fontosnak tartja a vállalati cselekvések hosszabb távú összpontosítását (a fokuszálást).
A vállalat jövőképe a vállalat által elérendő állapot, az a minőség, amivé a cég válni akar meghatározott idő múlva. Három fő típusa, amelyeket vállalati példák tesznek szemléletessé: a jövőbeni tevékenységi kört, a legfontosabb cselekvési irányvonalat, az elérendő pozíciókat meghatározó és az új szükségletek kielégítését célzó változat. A cég eredményessége, döntései által érintett érdekcsoportok (szervezetek és egyének) magatartására vonatkozó irányelveket gyakorlati példák alapján is megismerhetjük.
Sok vállalat leszűkíti működési körét, csak azokat a tevékenységeket végzi, amelyekhez a legjobban ért, amelyek megfelelnek alapvető képességeinek, adottságainak. Ennek sikere attól is függ, hogy a vállalat milyen szervezeti mechanizmusokat működtet. A kötet ezzel kapcsolatban a vállalati központok értékteremtő feladataival foglalkozik, megismertet az outsourcinggal, a korábban a vállalaton belül ellátott tevékenységek külső vállalkozóknak való átadásával. A stratégiai szövetségek is növelhetik a részt vevő vállalatok sikerét, piaci eredményeit; ehhez ki kell dolgozni a vállalat szövetségi stratégiáját. A fejlődés általános iránya a hagyományos hierarchiák és a lineáris kapcsolódású rendszerek felől a kooperatív hálózatok felé mutat.
A reengineering az üzleti folyamatok alapoktól induló újragondolása, radikális átszervezése. Célja a lényeges teljesítményjavulás; nem a meglevő folyamat javítására, hanem helyette másra, hatékonyabbra, korszerűbbre törekszik.
A kötet foglalkozik a vállalatok kormányzásával, az érdekelt felek kapcsolatrendszerével, megismertet a vezetői tulajdonságokkal, képességekkel és szerepekkel, valamint a modern vállalati világ által igényelt "új alkalmazottal" – annak képzettségével, főbb tulajdonságaival.
dr. Rubóczky IstvánEllenőrzött üzlet
Dr. Boda György-Szlávik Péter: Vezetői kontrolling
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,
1999. 315 oldal, 10 000 Ft+áfa
Minden vállalati vezető adatok özönével kénytelen dolgozni. Ezek kiválogatása, feldolgozása, értelmezése bizonyos kritikus mennyiség után szinte lehetetlen feladat – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy számtalan, a kilencvenes évek elején alakult és talpon maradt kisvállalkozás mostanában válik közepes céggé, ami az adatmennyiségben is megmutatkozik. A tulajdonos, a vállalkozás vezetője továbbra is szeretné az üzletet ellenőrzése, irányítása alatt tudni. A kontrolling, e magyarított angol kifejezés (controlling) – valójában szakma, amelynek művelője adott cégméret felett már a vállalat irányító csapatának része. A kontroller szerepe és munkájának eredményessége nagyban függ attól, hogy a cégvezetők hogyan tekintenek erre a szakmára, menynyire értik a kontrollerek jelzéseit, azaz maguk mennyit tudnak a vállalati irányításról és ellenőrzésről.
A vállalkozások tulajdonosainak és vezetőinek e tekintetben nagy segítséget adhat a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem Vezetőképző Intézetének ismert tanárai által írt és szerkesztett kiadvány. Dr. Boda György és Szlávik Péter Vezetői kontrolling című műve hiánypótló kiadvány e területen, mivel könnyen érthető, minden szakember számára feldolgozható módon adják közre ennek a kissé misztikusan kezelt szakterületnek az alapvető elemeit. Céljuk éppen az volt, hogy minden rendű-rangú vállalatvezető komplex gyakorlati példán keresztül tapasztalhassa, gyakorolhassa, hogy mit jelentenek cége működésében az egyes mérlegtétel-változások, a bevételi és a kiadási tételek stb. módosulása.
A komplex számviteli példa használata úgy vált lehetségessé, hogy a KJK-KERSZÖV kiadóval együttműködve a könyvhöz – mintegy mellékleteként – multimédiás CD-ROM is tartozik. A lemezen található MESTER modell segítségével az olvasók elkészíthetik az éves költségvetést, a STRATÉGA modell pedig az üzleti értéknövelés modellezési eszköze. Emellett fogalomtár és a gyakorlati alkalmazásokat bemutató rész is segíti a lemez használatát.
A kötet komplex tudást nyújt az alapvető közgazdasági ismeretekkel bíró cégvezetőknek. Külön fejezetek foglalkoznak a vezetők számára elengedhetetlen számviteli alapokkal, illetve a költséggazdálkodási alapvetésekkel.
A szerzők javaslata, hogy a cégvezetők a könyvet elolvasva próbálják megérteni, miként jobbíthatja a kontroller a vállalkozás operatív, illetve stratégiai irányítását. Ezt követően pedig az érdeklődő cégvezető a CD-ROM használatával, mint a mintavállalat kontrollingszakembere, tanulmányozza lépésről lépésre a cég üzleti folyamatainak ellenőrzését.