Energiahatékonyság

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. július 1.) vegye figyelembe!

Többet költ a szegény

Megjelent a Cégvezetés (archív) 16. számában (1999. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A magyarországi cégek, intézmények működésükhöz pazarlóbban használják az energiát, mint a fejlett országok hasonló szervezetei. Hogy utolérjük őket, ahhoz 20-25 éven keresztül 30-50 milliárd forintot kellene hatékonyságjavító programokra fordítani. Jelenleg évi 8-10 milliárd forintot költenek ilyen célra.

 

Az utóbbi negyedszázadban a magyar ipar energiahatékonysága nem változott jelentősen. Az egy lakosra jutó energiafogyasztás ugyan mindössze 60-70 százaléka a fejlett államok hasonló mutatójának, de a felhasználás hatékonysága csak harmada-negyede az élenjárókénak. Nehezíti a tisztánlátást, hogy a témakörben pontos felmérések, statisztikák egy ideje nem készülnek - mondja Lontay Zoltán, az Energiagazdálkodási Rt. (EGI Rt.) energiahatékonysági irodájának vezetője. Mindazonáltal a rendelkezésre álló szakértői számítások azt mutatják, hogy az energiafelhasználás 20-30 százalékkal lehetne hatékonyabb, aminek mintegy 6 százaléka pusztán a tudatosságtól függ, vagyis szemléletbeli változásokkal megnyerhető lenne.

Ösztönzők hiánya

Az energiahatékonyság javítása jó hatással van a versenyképességre, emellett számos makrogazdasági hozadéka is említhető. Általa biztonságosabb lehet az energiaellátás, csökken az energiamport-függőség, és javul az ország külkereskedelmi mérlege - említi a járulékos hatások közül az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület jelentése. Az ország jelenlegi energiafelhasználásából legnagyobb arányban az energiaipar részesedik (beleszámítva a veszteséget is). A második helyen az ipar áll, amelyen belül a különböző ágazatok természetesen eltérő képet mutatnak. Az ipari fogyasztók alapvetően két nagy csoportra oszthatók, az egyiket a nagy energiaigényű cégek alkotják, mint például a vaskohászat, a nehézvegyipar. A másik csoportba a feldolgozóipari társaságok sorolhatók, ahol a járulékos energiafelhasználás - az irodaépületek fűtése például - a jelentősebb.

A technológiai hatékonyság alapvetően a kihasználtságtól, illetve a műszaki és az üzemeltetési színvonaltól függ. Lontay Zoltán szerint technológiacserét csupán energetikai okból nem szoktak végrehajtani, egy-egy ilyen beruházás drága, s hosszú a megtérülési idő.

Fontos lenne az energiafelhasználás folyamatos figyelése már csak azért is, mert minden működési rendellenesség energiaigény-növekedéssel jár, ahogy a beteg ember testhőmérséklete is felszökik. Vagyis az energiaegyensúly megváltozása olyan problémákra is felhívhatja a figyelmet, amelyek más módszerekkel talán nem vagy csak késve mutathatók ki.

A bizonytalan helyzetben levő társaságoknál, a privatizációt megelőzően, és rövid ideig a magánkézbe kerülést követően is még a tervszerű karbantartás hiánya volt jellemző, ahogyan rendre elküldték általában az energetikusokat is. Mára megváltozott a helyzet. Mind több vállalkozás ismeri fel, hogy az energetikus alkalmazása megtérül, és a műszaki színvonal javítása sem mellékes szempont. Sőt, folyamatosan növekszik a cégek által energiahatékonysági beruházásokra fordított összegek nagysága. A kilencvenes évek elején még évente összesen legfeljebb 1-1,5 milliárd forintot fordítottak ilyen célra, s a helyzet 1995-ig változatlan volt. Az utóbbi öt évben azonban ez a fajta beruházás folyamatosan növekszik, ma évi 8-10 milliárd forintra tehető, és Lontay Zoltán szerint 2010-ig megkétszereződhet. Az EGI Rt. szakértője úgy véli, hogy legalább évi 30-50 milliárd forintra van szükség ahhoz, hogy 20-25 év alatt beérjük a fejlett nyugati országokat.

Az e témakörben készült tanulmányok az energiahatékonyság javulását akadályozó tényezők között első helyen az energia relatíve alacsony magyarországi árát említik. A szakértők fontosnak tartják, illetve tartanák, hogy az árak és a tarifák tükrözzék az energiaszolgáltatás összes - társadalmi szintű - költségét. Az árak változásának hatásait jól érzékelteti, hogy az 1995-ös stabilizációs lépések miatti drágulás nyomán a mikrogazdaságban növekedett a kevésbé energiaigényes termékek és szolgáltatások aránya.

Egy másik fék az energia- és a berendezésárak aránya, vagyis hogy miközben az energiaárak alacsonyabbak a világpiaci átlagnál, addig az energiaracionalizáláshoz szükséges berendezések világpiaci áron hozzáférhetők. Hiányoznak a takarékosság intézményi feltételei is. Sajátságos problémát eredményezett az energiaszektor privatizációja is. Hiszen a szolgáltatók profitérdekelt társaságok tulajdonába kerültek, amelyek érthető módon az eladások maximalizálására törekednek. Nálunk nincsenek a nyugati államokban ismert, a szolgáltatók és a társadalom érdekeit összehangoló úgynevezett DSM-programok. Egyes vélemények szerint megfontolandó volna jogszabályi úton rászorítani a szolgáltatókat az energiatakarékossági tevékenység javítására, ennek egyik eszköze lehetne például a működési engedélyben rögzített idevágó klauzula alkalmazása.

Az energiahatékonysági fejlesztések megvalósulásának egyik legfőbb akadálya többnyire a tőkehiány és a hitelképtelenség. Számos olyan hatékonyságnövelő beruházással találkoznak a szakemberek, amelyek önmagukban gazdaságosak, és ilyenformán hitelképesek lennének, de az adott cég vagy önkormányzat már olyannyira eladósodott, hogy további kölcsönt nem kaphat.

Az energiaigények alakulása
  1980 1987 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997
Összenergia-felh. (PJ/év) 1260,5 1356,9 1244,2 1179,5 1057,1 1058,3 1042,6 1067,1 1080,2 1055,0
Átlagos évi növ. ütem (%/év) - 1,1 -2,8 -5,2 -10,4 0,1 -1,5 2,3 1,2 -2,3
Villamosenergia-felh. (GWh/év) 31 262 40 362 39 538 37 342 35 080 35 258 35 520 36 422 36 953 37 215
Átlagos évi növ. ütem (%/év) - 4,2 -0,7 -5,6 -6,1 -0,5 0,7 2,5 1,5 0,7
Forrás: ETE

Takarékos programok

Abban ugyan teljes az egyetértés a Gazdasági Minisztérium és a különböző intézetek, valamint a versenyszféra szakértői között, hogy a jelenleginél mindenképpen több állami forrásra van szükség az energiahatékonysági beruházások támogatására, ezzel szemben viszont ma egyetlen helyen sem tudnak adatokkal szolgálni arra vonatkozóan, hogy az eddig ilyen célra folyósított kedvezményes hitelek mennyivel javították a magyar gazdaság versenyképességét.

Ez idő szerint két, kifejezetten az energiahatékonysági fejlesztések támogatására létrehozott hitelkonstrukció működik, a német szénsegély és az energiahitel-program - mondja Szerdahelyi György, a Gazdasági Minisztérium energetikai főosztályának tanácsosa.

A szénsegélyből képződött alap 1991 óta áll a pályázók rendelkezésére, megközelítően 1,12 milliárd forintot tartalmaz. Jelenleg az ABN Amro kezeli. Jellemzően három év körüli megtérülési idejű fejlesztéseket támogattak ebből a forrásból. Az alap ugyan nemcsak vállalkozók vagy vállalkozások, de akár magánszemélyek számára is hozzáférhető, a feltételeket azonban valószínűleg egy átlagos állampolgár nem tudja teljesíteni. Elsősorban azért, mert komoly műszaki és hatékonysági terveket kell csatolni a támogatási kérelemhez. Eddig ebből az alapból a GM tanácsosának információi szerint 7-8 milliárd forintot helyeztek ki.

Az energiahitel-programot két évvel ezelőtt hirdették meg, 800 millió forintos keretösszeggel. Az első évben 72, tavaly pedig 86, jellemzően kis- és közepes vállalkozások által előkészített beruházást segítettek megvalósulni belőle. Az egyes beruházások nagyságrendjére jellemző, hogy a beruházók program keretében összesen 1 milliárd forinthoz jutottak. Az első évben a Raiffeisen Bank, tavaly az OTP, idén pedig az ABN Amro kapott megbízást pályázati úton ennek a keretnek a gondozására.

Miután ebből az alapból legfeljebb 80 millió forintos hitelt lehet kapni, a nagy energiafogyasztók nem is pályáznak, hiszen ez az összeg számukra jóformán semmire sem elég. A helyzet azonban jövőre alapvetően megváltozhat, ha sikerül költségvetési forrást állítani a gazdasági tárca szakemberei által már előkészített új támogatási rendszer mögé. A két említett alapot valószínűleg összevonják, s teljesen új kondíciókkal egy másfajta rendszert hirdetnek meg - tudtuk meg Szerdahelyi Györgytől. Mindenképpen olyan konstrukciót szeretnének létrehozni, amely a nagyfogyasztók, tehát a vas- és acélipar, általában az öntészeti vállalkozások, a nehézvegyipar számára is vonzó lehet, hiszen nemzetgazdasági szinten számottevő megtérülésre, az energiamérleget is befolyásoló eredményre elsősorban ezekben az ágazatokban lehet számítani.

A PHARE-kasszában is akad pénz a szóban forgó beruházások támogatására, az úgynevezett vegyes hitel 1999-től vehető igénybe. Az 5 millió ecus PHARE-keretből akár 400 millió forintos fejlesztések is megsegíthetők. Egy-egy program esetében 10 százalékos önrész mellett legfeljebb 25 százalékos kamatmentes támogatás adható, ezenfelül kereskedelmi hitel vehető igénybe.

Szabályozási igény

A javuló finanszírozási helyzet és a hitellehetőségek kedvező alakulása mellett a szakemberek több, állami szinten szükséges intézkedést is fontosnak tartanának az energiahatékonyság javítása érdekében. Az államnak közvetett szabályozók révén a kevésbé energiaigényes ágazatok - a feldolgozóipar, a mezőgazdaság, a szolgáltatások - erőteljes fejlődését kellene segíteni, s ezzel együtt fékezni az alapanyagipar bővülését. Nem kevésbé fontos, hogy műszaki szabványok és szabályzatok kiadásával, az építőiparhoz hasonlóan, egyes területeken hatékonysági minimumot írhatna elő az állam. Szorgalmazzák továbbá energiatakarékossági alap létrehozását, amelyre az árakba beépített 0,5 százalék körüli, például áfa-pótlékként előírt kötelezettség teremthetne fedezetet.

Mindenesetre biztató jel, hogy elkezdődött az energiatakarékossági törvény előkészítése. A törvénynek legkésőbb 2000 közepéig hatályba kell lépnie.

Pályázati pénzek Energiahatékonysági programokra az idén kétmilliárd forintot nyerhetnek el különféle pályázatokon az önkormányzatok, állami intézmények és távfűtéses társasházak. Az összeg egyik felét az önkormányzatok és állami intézmények vehetik igénybe különféle energiahatékonysági programjaikra, míg a másik feléhez az 1999 júliusától kezdődő, a távhőszolgáltatás rekonstrukciójának alprogramja keretében 650 ezer távfűtéses lakás tulajdonosai juthatnak hozzá. É. K. P.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére