A gazdaság stabilizálódása és a növekedés gyarapítja azok számát, akik adott pillanatban nélkülözhető pénzüket megfelelően szeretnék fialtatni. A hazai viszonyok azonban ma még számos bizonytalanságot hordoznak. Amerikai szakemberek befektetési tanácsaik kialakításakor fontos tényezőként veszik figyelembe ügyfeleik korát. Az életpálya egyes szakaszaiban ugyanis különböző az emberek jövedelemtermelő és kockázatviselő képessége, s a portfóliónak ehhez igazodnia kell. Általános szabályok nem állíthatók fel, azonban bizonyos, hogy más a megfelelő befektetési portfólió a húszas éveiben járó, pályája kezdetén álló ember, és más a hatvanas évekhez közeledő, a visszavonulást fontolgató esetén. Az előbbire a dinamizmus, agresszivitás jellemző, amit állandó – és remélhetőleg növekvő – kereset, nagy kockázatvállalási képesség egészít ki. A hatvanas éveiben járóra ezzel szemben a stabilitásigény, a kis kockázattűrő képesség a jellemző. Ennek megfelelően az amerikai szakemberek az életpályájuk kezdetén levőknek kidolgozott ajánlataiban viszonylag magas a kockázatosabbnak mondott kötvények aránya, szemben a biztonságosabb befektetési jegyekkel, állampapírokkal. A kor növekedésével az ajánlott portfólióban a részvények aránya folyamatosan csökken, átadva a helyet a biztosabb, fix hozamú értékpapíroknak. A nálunk is egyre hangsúlyosabban érvényesülő "gondoskodj saját magadról, senki sem teszi meg helyetted" elv jegyében mindenesetre az amerikai középosztálybeliek nem bízzák hosszú távú anyagi biztonságukat az államra vagy egy-egy szűk nyugdíjkonstrukcióra, hanem ezek mellett amolyan saját nyugdíjalapot is igyekeznek képezni.
Változó környezet
A sajátos magyarországi gazdasági helyzetben, amit az átmenet jegyei – a részvényárfolyamok hektikus ingadozásai, a kötvénykamatok magas, de lassan csökkenő szintje – jellemeznek, nehéz hasonló, egyértelmű befektetési szerkezetet hosszú távra kidolgozni. Nincs még annyira messze például az az időszak, amikor az államkötvények nem csak kockázat, de hozam tekintetében is versenyképesek voltak a részvényekkel. Ráadásul a magyar befektetők többségét nem annyira a stabil portfólió kialakításának törekvése, hanem a piac változásaihoz többé-kevésbé folyamatosan igazodó, viszonylag gyors vételek és eladások jellemzik. A gyakori stratégiaváltást mindemellett a befektetéseket, biztosításokat érintő adókedvezmények változásai is szükségessé tették. A jelenlegi kormányzati elképzelések alapján erre a jövőben is szükség lesz.
Az ideális hosszú távú portfólió kialakítását az is nehezíti, hogy a mai magyar piac jóval kevesebb lehetőséget ad, mint az amerikai vagy akár a nyugat-európai. Ott a részvénypiacot különféle, többé-kevésbé meghatározható jövőjű papírok alkotják. Náluk a stabil és biztosnak mondható részvények száma még a tőzsdén jegyzettek között sem haladja meg a tucatot. Ott a befektetők a különféle feltételekkel kibocsátott vállalati kötvények százaiból válogathatnak, nálunk a Mol és a Pannon GSM papírja mellett alig van megfelelő garanciákat nyújtó nyilvános kötvény. Amerikában a szövetségi, állami és önkormányzati kötvények, kincstárjegyek széles skálája áll rendelkezésre, amivel szemben a mégoly gyorsan fejlődő hazai állampapírpiac is szűknek mondható. (Itthon még mindig újdonságnak számítanak, illetve teljesen hiányoznak a valóban hosszú lejáratú 10-20-30 éves államkötvények.) Ideális portfóliót mindenesetre – mint mindenütt a világon – nálunk is részvények, vállalati kötvények, állampapírok, befektetési jegyek alkotnak, kiegészítve nyugdij- és életbiztosítással.
Szakértők szerint a képek, műtárgyak, bélyegek, a gépkocsik vagy bármi, ami ritka vagy régi, egészen más kategóriába tartoznak. Ezek vásárlása – hacsak nem üzletszerű tevékenységről van szó – a gyűjtők passziója lehet. (Persze egy-egy tárgy mégis jelentős hasznot hozhat tulajdonosának, így a tehetősebb rétegeknek – főként, ha örömüket is lelik benne – érdemes műkincsekbe fektetni.)
Kockázati rangsor
A befektetések klasszikus palettáján nem juthat egyébként hely az ingatlanoknak sem. Ez ugyanis már egyértelműen a működő- és nem a pénztőke kategóriája. Magyarország azonban egyelőre még ezen a téren is sajátos helyzetben van. Itt ugyanis igazán csak most van kialakulóban a valódi ingatlanpiac. Ebből pedig egyértelműen az következik, hogy a jó ütemben lépők extraprofitra tehetnek szert. A kiemelkedő nyereséget pedig a pénzügyi befektetők sohasem hagynák ki!
Ha kockázat szempontjából rangsoroljuk a hazai befektetési lehetőségeket, akkor a műkincseket (értékképző tárgyakat) és az ingatlanokat mindenesetre a magasabb rizikót hordozó kategóriába kell sorolnunk. Az ilyen rangsor felállításához mindenütt a világon akad egy alaptétel: a biztos haszon mindig csekély. Viszont minél többet nyerhetünk valamivel, a hozam annál bizonytalabb.
Az állampapírok, bankbetétek ennek megfelelően a legkisebb kockázatú befektetések közé tartoznak. A vállalati kötvények már rázósabbak, a részvények pedig még ennél is nagyobb buktatókat hordozhatnak. Megfelelő óvatossággal persze Magyarországon is érdemes még a legfélénkebb és igazán kockázatkerülő befektetőknek is vásárolni néhány jól kiválasztott részvényt. Az egyik legismertebb hosszú távú befektetési stratégia szerint előre meghatározott összeget ugyanabba a papírba fektetve kisimíthatók a rövid távú árfolyamhullámzások. Eszerint ha a részvény árfolyama éppen magasan áll, kevesebb darabot, ha alacsonyabban, többet kell venni belőle. A hosszú távú stabilitást, illetve fellendülést ígérő ágazatok papírjait érdemes vásárolni, ilyen a gyógyszeripar (Richter, Humán), a vegy- és olajipar (TVK, Borsodchem, Mol), az élelmiszeripar (Zwack, Pick). E papírok révén évtizedes távlatban kiemelkedő hozam remélhető. A hosszú távra kalkulálóknak őrizkedniük kell a divatpapíroktól (amilyen egy időben például az IBUSZ vagy a Fotex volt).
A legsíkosabb terepre, a határidős ügyletek világába csak azok a magánbefektetők merészkedhetnek, akik a remélt nyereség fejében kiemelkedően nagy kockázatot is hajlandók vállalni. Ez már a hivatásosak működési területe.