Beruházások és a növekedés

Az 1990-es évek előtt – egyedi engedélyezés alapján – az iparban majd egy tucat részben külföldi tulajdonban levő termelőcég jött létre. Elsősorban olyan szakágazatokban létesültek gyártókapacitások, amely termékekből a magyar gazdaság importra szorult (takarmányfehérje, szigetelőanyag, műanyag-alapanyag stb.).

A beruházók indítékai

A rendszerváltozás előtt a főként japán és nemzetközi pénzintézetek kooperációjában megvalósult zöldmezős ipari beruházások a hazai és a KGST-piacon hiánynak számító termékek gyártására jöttek létre. A befektetések nagyvállalati modellben valósultak meg. A magyar partner adta a telephelyet, az infrastruktúrát, a munkaerőt. A külföldi szakmai partner hozta a technológiát és a gépeket. A pénzügyi befektető pedig a beruházáshoz szükséges tőkét finanszírozta. Vegyesvállalatként jött létre a Polifoam (japán), a Dunastyr (olasz), a salgótarjáni Üveggyapot Rt. (japán), valamint a Kabán létesült fehérjeüzem (japán).

A kilencvenes években létrejött külföldi zöldmezős ipari beruházások egyrészt piacszerzők, másrészt az alacsonyabb termelési költségekre épülő befektetések voltak. Egy-egy beruházásnál mindkét indíték jelen van (pl. személygépkocsi-összeszerelés és motorgyártás nemzetközi piacokra).

Az első jelentős külföldi zöldmezős ipari beruházók olyan termékek, áruk, berendezések gyártására létesítettek új üzemeket, amelyek iránt jelentős belföldi (esetleg közép-kelet-európai) kereslet mutatkozott, de nem volt hazai termelés. Fontos megemlíteni – többek között – a személygépkocsit, a digitális telefonközpontot, a modern csomagolóanyagot, a speciális szigetelőanyagokat, az egyes speciális élelmiszereket stb. Az érintett termékekből az ország importra szorult. Más áruk, termékek iránt a lakossági kereslet gyors ütemben bővült.

A külföldi zöldmezős ipari beruházások második fázisában döntően a munkaigényes, kevésbé automatizálható termelőkapacitások létesítése vált jellemzővé (kábelkonfekcionálás, varrás, alkatrészgyártás). A későbbiekben a szakképzett, fegyelmezett munkaerőt igénylő közútijármű-gyártás, valamint a számítógép-, irodagép- és híradástechnikai szakágazati beruházások váltak dominánssá. Különösen sok alkatrész-, részegységgyártó jelent meg hazánkban, lényegében a korábban letelepedett multinacionális vállalatok beszállítóiként. A legutóbbi idők fejleménye, hogy a magasabb hozzáadott értékű K+F tevékenységre és szoftvermunkára is alakulnak külföldi vállalatok.

A beruházások célterületét befolyásoló döntések csoportosítása meglehetősen önkényes lehet. Az mindenesetre jól látszik, hogy az észak-dunántúli régió nagyvárosai mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a kis- és középvárosok, így Mór, Sárvár, Mosonmagyaróvár, Oroszlány, Körmend stb. Mór városa azért is vonzza főként a német befektetőket, mert német nemzetiségi településről van szó. Sárvárott az ipari park jelenléte a beruházásokat meghatározó szempont. Mosonmagyaróvár és Körmend esetében a nyugati határ közelsége emelhető ki. Az egykori bányász- és nehézipari városok közül Tatabánya és Oroszlány önkormányzatainak erőteljes tőkecsalogató ambíciója figyelhető meg, hiszen újabban több nagybefektető itt telepedett le. Egyre több, elsősorban Győr-Sopron megyei községben építenek üzemet, gyárat a befektetők (Mosonszolnok, Kunsziget, Lövő, Hanságliget, Sokoró).

A Növekedéskutató Intézet elemzése szerint a multinacionális társaságok után beszállítócégeik is hazánk felé tartanak. A külföldi kis és közepes háttéripari szállítócégek a multik telephelye közelében építkeznek. Sok esetben a multik lényegesen nagyobb területet vásárolnak az invesztíció idején, hogy a későbbiekben lehetőséget adjanak a beszállítóik letelepedésére is. Mindez azt is jelenti, hogy egyelőre nincs lényeges elmozdulás a beruházások területi megoszlásában. Annak ellenére, hogy több városban már egyáltalán nincs szabad, képzett munkaerő. Ilyenkor a környező falvakból, esetleg a szomszédos országból napi bejárással szervezik meg a munkaerő-ellátást (például Győr, Székesfehérvár).

A Növekedéskutató Intézet vizsgálata szerint 1997-től megindult a tőkeáramlás a Dunától keletre eső térségek felé. A vizsgálat 24 külföldi, zöldmezős, ipari beruházásra terjedt ki. A szóban forgó, 8 millió dollárt meghaladó projektek köréből 12 beruházás a Dunántúlon, ebből 10 az észak-dunántúli térségben valósult meg. Két beruházás érintette Budapestet, 10 pedig a Dunától keletre eső régiót. Ebből 3 Pest megyében, 2 pedig Bács megyében realizálódik. A többi beruházás elsősorban az északkelet-magyarországi régióban jött (jön) létre (Bosch-Hatvan, Courved-Ebes, Shinwa-Miskolc, Ross Mould-Miskolc, TDK-Rétság).

Az északkelet-magyarországi térség potenciális ipari jelentőségét bizonyítja az is, hogy mind a Rába, mind a Videoton e régióban keres háttéripari beszállítókat. A gyorselemzés eredményei megerősítik azt a feltételezést, hogy a külföldi ipari beruházók átlépték a Dunát, s egyre többen választanak kelet-magyarországi telephelyet.

A külföldi befektetések elnyeréséért országok, régiók, városok, falvak versenyeznek mindenütt a világon. Egy adott országban a beruházóknak nyújtott különféle támogatások jelentős mértékben befolyásolják a telephely kiválasztását: "Minden egyes tétel számít" – mondják a befektetői döntéseket előkészítő szakemberek. Magyarországon a régiókhoz, illetve a beruházás nagyságához kötött adókedvezmények, az ingatlanok árai, a gazdaságfejlesztési, a területfejlesztési és a foglalkoztatási támogatások határozzák meg a beruházáshoz nyújtható állami és helyi segítséget. A külföldi ipari tőke egyre inkább felfedezi a Dunához közel eső keleti sávot (M0, M5 térség), illetve az északkelet-magyarországi (M3) területet. Ennek egyik oka, hogy a kilencvenes években lezajlott infrastruktúrafejlesztési program nyomán, ma már a keleti országrészben elfogadhatók, jó minőségűek a közszolgáltatások (víz, gáz, áram, telefon). Ez azonban kevésbé áll a közlekedési (út, vasút) infrastruktúrára és a csatornázásra. A tőke ezért is elsősorban az autópályán megközelíthető térségek felé halad.

A Budapest-Kecskemét (Kiskunfélegyháza) és a Budapest-Gödöllő-Gyöngyös-Miskolc térségek felé meginduló tőkeáramlás, valamint az autópálya-fejlesztési programok között szoros összefüggés mutatható ki.

Ugyanakkor az északkeleti régióban bőven van munkaerő, szakmunkások, betanított munkások egyaránt. A térségben jelentősek az ipari tradíciók, elsősorban nehézipari tapasztalatok halmozódtak fel. Számos gépipari szakmában a legtöbb szabad munkaerő itt van (kovácsok, forgácsolók, lakatosok, öntők). A miskolci egyetemen széles körű mérnökképzés, valamint színvonalas kutatás-fejlesztési tevékenység is folyik. Az M3-as autópálya gyorsított ütemű fejlesztésével a régió viszonylag könnyen megközelíthető lesz. A korábbi ipari tevékenység részleges leépülése következtében számos üres és kihasználatlan, infrastruktúrával ellátott üzemcsarnok található a régióban, ezek lehetővé teszik a termeléskihelyezés gyors és zökkenőmentes lebonyolítását.

K+F hatás A külföldi tulajdonú cégek hazai kutató- és fejlesztőtevékenysége egyelőre alacsony szintű. A kilencvenes évek közepe óta bővül a hazai K+F tevékenység, elsősorban a privatizált cégeknél, ill. a vegyesvállalatoknál. A nemzetközi cégek – esetlegesen – egy-egy kutatási témát az itteni leányvállalathoz helyeznek át. Említést érdemel a General Electric, a Knorr Bremse, az Unilever, és újabban a német Phoenix (gumiipar) létesít K+F bázist hazánkban. Az elmúlt időszakban két-három kutatóintézet is külföldi tulajdonba került (például Gyógyszerkutató Rt.). A legnagyobb aktivitás elsősorban a szoftvertevékenység körül figyelhető meg. Hazai magáncégek kivásárlásával, valamint új cégek alapításával erőteljesen terjeszkednek a multinacionális társaságok. Regionális fejlesztési bázis létrehozását tervezi az Audi és a Nokia. A külföldi tulajdonú cégek részéről legnagyobb igény a gépipari és a szoftvertevékenységek iránt mutatkozik. Ez utóbbira bizonyíték a megvalósuló és a folyamatban lévő informatikai park beruházások (Graphisoft, Matáv, IBM, Nokia).

A kisugárzó hatás

kétségtelen, hogy az elmúlt időszakban az M3-as folyosó Budapesthez közeli részén nőtt a külföldi beruházók aktivitása. Az új telephelyek kiválasztásakor Gödöllő után Hatvan és Gyöngyös kerül előtérbe. Az United Technologies Automotive (UTA) már nem a gödöllői gyárában, hanem Gyöngyösön hozott létre új gyártókapacitást. A Sony és az UTA beszállítói Hatvanban építenek zöldmezős beruházás formájában új üzemeket. A német Z. F. pedig ipari parkot épít Egerben, hogy megkönnyítse a beszállítók gyors letelepedését.

A Növekedéskutató Intézet felmérése szerint a zöldmezős ipari beruházások révén létrejött új kapacitások 1997. évi árbevétele 1200- 1300 milliárd forint közé tehető. A hazai ipari termelés 20-25 százaléka már a fenti szektorból származik. 1998-ban az ipari termelés növekedésének jelentős részét a gépipar adta, amelyen belül a nemzetközi vállalatok termelése bővült leginkább. Várhatóan az ipari termelés 27-30 százaléka már ebből a cégcsoportból származik.

A befektetett összeghez képest viszonylag kevés új munkahely jött létre. A felmérések szerint 60-65 ezer körülire tehető az új munkahelyek száma (1997 végéig). Alig több mint egy tucat társaság alkalmaz egyenként 1000-nél több dolgozót. A legtöbb új állást a Philips és érdekeltségei létesítették. A legtöbb új munkahely a kábelkonfekcionálás, a szórakoztató-elektronikai alkatrészgyártás és -összeszerelés, valamint a közútijármű-gyártás alágazatokban jött létre. 1998 végére 80-85 ezer közvetlen új munkahelyről beszélhetünk.

Az itt letelepült multinacionális és nemzetközi középvállalkozások szigetszerűen működnek, kevéssé integrálódtak a hazai gazdaságba. Rendkívül alacsony a hazai beszállítások aránya. Kevés hazai vállalkozás szállít alkatrészeket, részegységeket a zöldmezős ipari beruházóknak. A hazai cégek nem tőkeerősek, kevés referenciával rendelkeznek. Minőségben és szállítási határidőben sok a probléma velük. A multinacionális cégek által elvárt teljesítmény nagyságrendekkel nagyobb, mint a szóba jöhető hazai kis- és középvállalkozások kapacitása. Inkább az a jellemző, hogy a multinacionális cégek nemzetközi beszállítói létesítenek hazai gyártóbázist.

A következő időszak külföldi befektetéseiben egyre nagyobb szerepet játszanak a multikhoz kötődő alkatrészgyártók. Ezek ugyan kisebb befektetések, de több munkahelyet teremthetnek.

Mérleghatás

A külföldi, zöldmezős ipari beruházások egyben piacteremtők is, hiszen a termelés döntő részét exportálják. Az érintett szektor külkereskedelmi forgalomra gyakorolt hatását leginkább a vámszabad területek forgalmával lehet becsülni. Tudni kell azonban, hogy a vámszabad területi árumozgások csak részben fedik le az érintett szektor forgalmát.

A vámszabad területek 1997 első felében az export 24 százalékát adták, 1998 első felében ez az arány 33 százalék. A vámszabad területek importja is magas, de még a külkereskedelmi exporttöbbletük 1998 első felében 298 millió dollár volt, addig 1998 ugyanezen időszakában 834 millió dollár. Egyértelmű, hogy a külföldi, zöldmezős ipari beruházások révén létrejött kapacitások az export legfontosabb bázisai. Ugyanezt igazolja a legfontosabb termékcsoportok exportlistája.

A felsőruházati termékek kivételével a külföldi zöldmezős ipari beruházók és a gépipari termelésáthelyezők bonyolítják le a legnagyobb forgalmú termékek exportját.

A nagy összegű beruházások, a jelentős árbevétel, a kiemelkedő export ellenére a külföldi, zöldmezős ipari befektetők által létrejött vállalkozásokban a hazai hozzáadott érték elmarad a várakozásoktól. A TOP 200-ban meglevő országos adatok szerint az Audi által előállított hozzáadott érték 25,6 milliárd forint (ebből a profit 15,9 milliárd), ugyanez a szám az Opelnél 44,6 és 32 milliárd, a Suzukinál 20,9 és 3,5 milliárd forint. Az adókedvezmények, valamint a saját export- és importforgalom miatt lehetséges áreltérítések következtében a mérlegadatokból kevéssé lehet összesíteni a hazánkban megtermelt új értéket. Miközben a külföldi, zöldmezős ipari vállalkozások adják a hazai export mintegy 33-35 százalékát, addig az iparban levő munkahelyekhez közvetlenül mintegy 10 százalékkal járulnak hozzá.

A külföldi, zöldmezős ipari vállalkozások hazai gazdasági életben betöltött szerepét az exportszámok, az ipari árbevétel mellett főként a közvetlen és közvetett módon létrehozott új munkahelyek számával, valamint a hazai tulajdonú beszállítói kör gazdasági teljesítményével mérhetjük.