A vállalkozások sok esetben nem is sejtik, hogy tevékenységük során a szerzői jog hatálya alá tartoznak, s mint felhasználók jogdíj fizetésére kötelesek. A Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesületnél tevékenykedő szerzőnk áttekinti a gazdálkodóknál leggyakrabban előforduló szerzői jogi problémákat.
Ahogyan a kézzelfogható formában megjelenő árucikknél természetes, hogy annak ellenértékét meg kell fizetni, ugyanúgy sajnos sok esetben az is "természetes", hogy az ilyen formában meg nem jelenő szellemi alkotást a felhasználó úgy veszi igénybe, hogy azért nem fizet ellenértéket. Pedig képzeljük el az életünket ezek nélkül az alkotások nélkül, vagy gondoljunk bele abba, hogy azoknak a szerzőknek, akik életüket ezek létrehozásával töltötték, egyéb bevételi forrásuk többnyire nincs. Ebből a nézőpontból nem lehet vitás, hogy a szerzői alkotásokat megillető védelem igazságos és hosszabb távon valamennyiünk érdekét szolgálja.
Szerzői jog mindenütt
A vállalkozás vezetéséért, irányításáért felelős személy a technika fejlődése és a jogszabályok változásai folytán egyre gyakrabban kerülhet szerzői jogi jogviszonyok felhasználói pozíciójába. Egy kábeltévé-társaság üzemeltetésénél ez mindenki számára egyértelmű, de szüksége van némi szerzői jogi alapismeretre annak is, aki vendéglátó-ipari, kereskedelmi vállalkozást irányít, vagy egy eseti vásár alkalmával zenei aláfestés mellett mutatja be áruit, illetve egy fénymásolást végző vállalkozást vezet.
A téma nem csupán jogelméleti jellegű, hiszen a felhasználót jogdíjfizetési kötelezettség terheli, így nem árt tudnia, hogy mi minősül felhasználásnak, mi egyáltalán a szerzői alkotás, milyen esetekben kell szerzői jogdíjat fizetni a szerzői művek felhasználásáért, és milyen tényezők befolyásolják annak összegét.
Az alábbi összefoglalás a gyakorlatra irányultan a fenti, valamint a gazdasági élet résztvevői számára fontos néhány egyéb kérdésre próbál választ adni, bemutatva némiképp az elméleti hátteret is.
Felhasználó
Az első kérdés, hogy ki a szerzői alkotás felhasználója? A szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv. végrehajtási rendelete [9/1969. (XII. 29.) MM rendelet] szerint felhasználás alatt a műnek a nyilvánossághoz történő közvetítését kell érteni. Felhasználó eszerint mindenki, aki ebben a folyamatban bármilyen formában részt vesz. Legszemléletesebb példa erre a televíziós műsorszolgáltatás, ahol felhasználó mind a televíziós társaság, mind a továbbközvetítést végző szervezet. További felhasználás történik abban az esetben, ha a tv-készülék egy mindenki számára nyitva álló vendéglátóüzletben van elhelyezve, ahol az üzemeltetés nyilvános előadásnak minősül.
A szerzői jogdíjat minden felhasználónak külön-külön meg kell fizetnie, hiszen valamennyien hasznosítják a szerzői művet.
Szerzői alkotás
A felhasználó személyével azonos súlyú kérdés, hogy mi a szerzői alkotás, és mikor kell szerzői jogdíjat fizetni a szerzői művek felhasználásáért? A hatályos jogszabályok szerint a tudomány, illetve a művészet bármely területén létrejött, egyéni eredeti jelleggel rendelkező mű szerzői alkotásnak minősül, és így jogi oltalomban részesül. Ez az oltalom a mű létrejöttével, a törvény erejénél fogva keletkezik. Eltérően tehát a találmányok szabadalmi oltalmától, ahol a védelem a feltalálót a nyilvántartásba vételt követően illeti meg, a szerzői jog területén nem feltétele a jogi oltalomnak az, hogy bárhol regisztrálják, nyilvántartásba vegyék a művet.
A szerzők ügynökségei, illetve a közös jogkezelést végző szervezetek ugyan széles körű műnyilvántartásokkal rendelkeznek, de a nyilvántartásba vétel közvetlen jogkövetkezménnyel nem jár, csupán bizonyíték lehet egy esetleges jogvitában.
Jogdíjfizetés
A szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv. rendelkezései szerint bármely szerzői mű bármiféle felhasználása csupán a szerző engedélyével történhet, akit ezért minden esetben díjazás illet meg. Ez alól csupán a szabad felhasználás tételesen meghatározott esetei jelentenek kivételt, vagyis ha a felhasználás a szabad felhasználás egyik esetébe sem sorolható, az mindig jogdíjköteles.
Szabad felhasználás
A szabad felhasználás körébe tartozik például az idézés, az iskolai célú felhasználás, a szerzői művek alkalomszerűen tartott, zártkörű rendezvényen való előadása, ha a jövedelemszerzési, jövedelemfokozási célzat egyértelműen kizárható. A szabad felhasználás további – leggyakoribb – esete a magánfelhasználás.
Magánfelhasználás
A magánfelhasználás fogalmát a szerzői jogi törvény e pillanatban szó szerint még nem tartalmazza, azt a Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében határozta meg. E szerint amennyiben a felhasználók köre a családiasság és háziasság körét nem haladja meg, magánfelhasználásról, míg ha egy-egy eseményen a résztvevők köre ennél szélesebb, a mű nyilvános előadásáról beszélhetünk.
Ebből következik, hogy ugyanannak a könnyűzenei hangfelvételt tartalmazó magnókazettának a lejátszása egy házibuli alkalmával szabad felhasználás, s így nem jár jogdíjfizetési kötelezettséggel, míg ha a felvételt a közönség számára nyitva álló vendéglátóegységben játsszák le, az már nyilvános előadás, amely után szerzői jogdíjat kell fizetni. (A magánfelhasználásnak a bírói gyakorlat által kimunkált fogalmát a várhatóan júliusban hatályba lépő új szerzői jogi törvény beemeli a törvény szövegébe.)
| Közös jogkezelés Az esetek többségében a szerzői művek tömeges és folyamatos felhasználása miatt a szerző egyedi engedélyének beszerzése gyakorlatilag megoldhatatlan. Ezekben az esetekben a szerzők és az úgynevezett szomszédos jogi jogosultak (előadóművészek, hangfelvétel-előállítók) közös jogkezelő szervezeteik útján érvényesítik igényeiket. A közös jogkezelésre vonatkozó szabályokat jelenleg a 146/1996. Korm. rendelet tartalmazza. A szerzői jogi törvény elfogadásra váró tervezete szerint ezek a szabályok a törvény részét fogják képezni. A fenti jogszabály szerint egy-egy közös jogkezelő szervezet vehető nyilvántartásba országosan az alábbi szerzői és szomszédos jogok közös kezelésére: irodalmi és zenei művek, egyéb alkotóművészet, előadások, hangfelvételek. A közös jogkezelő szervezet által a felhasználásra adott engedély jogszabály alapján valamennyi, a jogkezeléssel érintett szerző műveinek előadására feljogosítja a felhasználót. A jogkezelő szervezet így valamennyi szerző igényeit érvényesíti. A beszedett szerzői jogdíjakat a kezelési költség levonását követően évente felosztják a szerzők és a szomszédos jogi jogosultak között. A közös jogkezelő szervezethez magának a szerzőnek is be kell fizetnie a szerzői jogdíjat, ha saját művét gazdasági tevékenységet folytatva a közös jogkezelés körében, nyilvánosan felhasználja. A jogdíjak felosztását követően hozzájut ehhez az összeghez, de előzetesen arról nem mondhat le, csupán a felosztást követően. E pillanatban a hanglemezgyártók jogainak közös kezelését a MAHASZ, az előadóművészekét és a hangfelvétel-előállítókét az MSZSZ-EJI, a filmalkotókét és -gyártókét a FILMJUS, míg a vizuális művészekét a HUNGART Egyesület végzi. ARTISJUS A felhasználók legszélesebb köre azonban az irodalmi és zeneművekhez kapcsolódó szerzői jogok közös kezelését végző ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesülettel kerül kapcsolatba. Az ARTISJUS végzi – többek között – az úgynevezett nyilvános előadási jogdíjak, az üres kép- és hanghordozók előállítói és importálói által fizetendő úgynevezett mechanikai jogdíjak és a szerzői művek sugárzását, illetve továbbközvetítését végző szervezetek által fizetendő szerzői jogdíjak beszedését, így tevékenysége a többi jogkezelő szervezetnél nagyobb érdeklődésre tarthat számot a gazdasági élet résztvevői részéről. Külföldi művek felhasználása A külföldi szerzők részére ugyancsak a közös jogkezelő szervezetek szedik be az őket megillető jogdíjakat, amelyeket nemzetközi szerződések, illetve viszonosság alapján fizetnek ki. Hangsúlyozni kell, hogy a fentebb említett jogszabályi engedély az olyan külföldi szerzőket megillető jogdíjak beszedésére is feljogosítja a jogkezelő szervezeteket, amelyekkel nemzetközi egyezményünk nem áll fenn. Ezekben az esetekben a szerzői jogdíj megfizetése a jogosultak részére viszonosság alapján történik. A gyakorlatban előfordul, hogy a felhasználók arra hivatkozva kívánnak mentesülni a jogdíj megfizetése alól, hogy kizárólag olyan külföldi szerzők műveit adják elő, akikkel hazánknak nemzetközi egyezménye e tárgyban nem áll fenn. Ez azonban a fentiek szerint a fizetési kötelezettség alól nem mentesít. A külföldi jogvédő szervezetek mellesleg élénk figyelemmel kísérik az általuk képviselt szerzők műveinek előadását, és ha a jogdíjat időben nem kapják meg, azonnal reklamálnak. |
Szerzői hozzájárulás
A mű bármiféle felhasználásához a szerző hozzájárulása szükséges, akit ennek fejében díjazás illet meg. Ez a hozzájárulás beszerezhető egyrészről személyesen a szerzőtől, illetve az őt képviselő ügynökséggel kötött felhasználói szerződés útján. Ezt a szerződést írásban kell megkötni, kivéve ha a jogszabály kifejezetten megengedi az írásbeli alaktól való eltérést. Ilyen szerződést kötnek a felek például abban az esetben, ha a felhasználó egy jövőben megalkotandó művet rendel meg a szerzőtől.
Nagyjog, kisjog
A szerzői jogi irodalom azokban az esetekben, amikor a felhasználási szerződést közvetlenül a szerzővel, illetve ügynökségével kell megkötni, nagyjogról, míg azokban az esetekben, amikor a szerző igényeit valamilyen jogkezelő szervezet érvényesíti, kisjogról beszél.
Ha szerző a felhasználóval munkaviszonyban áll, és a mű megalkotása munkaköri kötelessége, a mű átadásával a munkáltató szerzi meg a felhasználót megillető jogokat. Ilyen esetben az alkalmazandó szabályok egy részét a szerzői jogi törvény tartalmazza, míg a további feltételeket a felek a kollektív szerződésben és a munkaszerződésben is szabályozhatják.
Zeneművek nyilvános előadása
A gazdasági életben a különféle zeneművek nyilvános előadása jelenti a legtöbb problémát a gyakorlatban. Nyilvános előadás a zeneművek minden, a magánfelhasználás (a családiasság és háziasság körét meghaladó résztvevők) körébe nem sorolható előadása, ha az egyébként nem minősül szabad felhasználásnak.
A szerzői jogi törvény szerint a már nyilvánosságra hozott zeneművek színpadon kívüli nyilvános előadásához akkor kell megadottnak tekinteni a szerző engedélyét, ha a szerzői jogdíjat megfizették. A szerző engedélyét műve felhasználásához így a díjfizetés keletkezteti. E rendelkezés a jogszabályi alapja annak, hogy bármely, a közönség számára nyitva álló helyen végzett zeneszolgáltatás jogdíjfizetési kötelezettséggel jár, akár élőben történik, akár valamilyen technikai eszköz (tv, rádiókészülék, magnó stb.) útján.
Fizetési kötelezettség áll fenn így a vendéglátóüzletekben, a kereskedelmi szálláshelyeken, üdülőkben működtetett, zeneszolgáltatásra alkalmas készülékek elhelyezésekor is. Nyilvános felhasználásnak minősül és fizetési kötelezettséggel jár továbbá a kereskedelmi üzletekben, bevásárlóközpontokban vagy az eseti vásárokon végzett zeneszolgáltatás is, valamint természetesen a koncertek, bálok, műsoros előadások alkalmával végzett zenefelhasználás. Ugyanígy jogdíjat kell fizetni, ha a zeneszolgáltatás például benzinkúton, nyilvános váróhelyiségben, múzeumokban, moziban, divatbemutatón, a nyilvánosság számára nyitva álló közlekedési eszközökön (autóbuszon, hajón, vonaton, repülőgépen), vagy sportbemutató alkalmával, műjégpályán, strandon, illetve aerobicfoglalkozáson történik.
Bejelentési kötelezettség
A zeneszolgáltatás tervezett megkezdését megelőzően a felhasználónak három nappal korábban írásbeli bejelentést kell tennie az ARTISJUS-hoz (címe: 1016 Budapest, Mészáros u. 15-17.). Háromnapos határidőn belül bejelentési kötelezettség terheli a felhasználót akkor is, ha bármiféle – a jogdíjfizetést érintő – változás történt, így azt is, ha a zeneszolgáltatást megszüntette. Ha a felhasználó elmulasztja a bejelentést, ám az ARTISJUS észleli a zenefelhasználást, úgy a felhasználónak a szerzői jogdíj kétszeresét kell megfizetnie.
Ellenőrzés
Az ARTISJUS szigorúan ellenőrzi a bejelentési kötelezettség teljesítését, képviselői folyamatosan végeznek ellenőrzéseket az ország egész területén, nyilvántartásában gyakorlatilag valamennyi vendéglátó- és kereskedelmi üzlet, valamint kereskedelmi szálláshely megtalálható. A sajtó, valamint az Internet folyamatos figyelése útján az alkalmi rendezvényeket, koncerteket és egyéb műsoros előadásokat is nyomon követi.
Az ellenőrzés alkalmával az ARTISJUS képviselői adatszolgáltatási lapot vesznek fel, amely regisztrálja a zeneszolgáltatás tényét, valamint az üzlet legfontosabb, a szerzői jogdíj összegét befolyásoló jellemzőit. A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntése szerint ez az adatszolgáltatási lap bizonyítja a zeneszolgáltatás tényét. Egy másik eseti döntés szerint a zeneszolgáltatást mindaddig folyamatosnak kell tekinteni, amíg az annak megszüntetésére vonatkozó írásbeli bejelentés nem érkezik meg az ARTISJUS-hoz. Az ellenkező tartalmú tanúvallomások bejelentés hiányában nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy az üzletben nem folyt zeneszolgáltatás.
Zeneszolgáltatásra alkalmas készülék elhelyezése
Gyakori kifogás a nyilvános helyen elhelyezett, zeneszolgáltatásra alkalmas készülékek tulajdonosai részéről, hogy azokat nem működtetik, illetve hogy azokon keresztül nem végeznek zeneszolgáltatást, hanem csupán például a híreket hallgatják. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntése szerint az ARTISJUS-nak elegendő azt bizonyítania, hogy az üzletben zeneszolgáltatásra alkalmas eszközt helyeztek el, s nem szükséges azt bizonyítania, hogy az működött-e, illetve hogy mennyi ideig működött. Az említett eszközök elhelyezése azt jelenti, hogy a zeneszolgáltatás lehetősége folyamatosan fennáll. A fizetési kötelezettséget eszerint a zeneszolgáltatásra alkalmas eszköznek (tv-, rádiókészülék, magnó stb.) a nyilvánosság számára nyitva álló helyen való elhelyezése önmagában megalapozza.
A dolgozók szórakoztatása
Ugyancsak fizetési kötelezettség áll fenn a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntése szerint akkor is, ha az üzlet üzemeltetőjének hivatkozása szerint a zeneszolgáltatás csupán a dolgozók szórakoztatását szolgálja. A nyilvános helyen történő zeneszolgáltatás önmagában megalapozza a fizetési kötelezettséget.
| Várható változások A szerzői jog főbb szabályait jelenleg az 1969. évi III. tv. tartalmazza, amelyet a jogi irodalom korszerű, a nemzetközi normákkal összhangban lévő törvényeink között tart számon. Az európai uniós jogharmonizáció folyamata, valamint a jogterület belső fejlődése azonban szükségessé tette egy új szerzői jogi törvény megalkotását. A jogszabály tervezetét a kormány elfogadta, s amennyiben a parlamenti vitákat is kiállja, úgy hatálybalépése idén júliusban várható. A tervezet elveiben a jelenleg hatályos törvény koncepcióját követi, a joggyakorlat fejlődésével összhangban azonban részletesebb szabályozást ad több olyan területen, ahol ezt az életviszonyok változásai szükségessé tették. A közös jogkezelés szabályait például jelenleg a 146/1996. (IX. 19.) Korm. rendelet szabályozza, míg a tervezet szerint az abban található szabályok – lényegileg változatlanul – a törvénybe kerülnek. Több, a bírói gyakorlat által már kimunkált fogalom is bekerült a törvénytervezet szövegébe, és az eddiginél jóval részletesebben szabályozott a szoftverek jogi oltalma. Reprográfiai jogdíj A magyar jogban eddig nem ismert reprográfiai jogdíj beemelése a törvénytervezetbe máris éles vitákat váltott ki. A tervezet szerint szerzői jogdíjat kell fizetnie a fénymásolásra szolgáló készülék gyártójának, külföldön gyártott készülék esetén a vám fizetésére kötelezettnek, illetve a fénymásoló készüléket ellenérték fejében üzemeltetőnek. Ehhez hasonló szabályozással az úgynevezett mechanikai jogdíj esetében találkozhatunk, amelynél a jogszabály az üres kép- és hanghordozók gyártóit, illetve importőreit kötelezi szerzői jogdíj megfizetésére, tekintettel az ezen eszközöket megvásárlók által végzett magáncélú másolásra. A reprográfiai jogdíj bevezetését a javaslat azzal indokolja, hogy a fénymásoló készülékek széles körű elterjedése érezhető bevételkiesést jelent az irodalmi, illetve vizuális művészeti alkotások szerzői számára, mivel műveiket tömegesen másolják. A javaslat ellenzői azzal érvelnek, hogy míg az üres kép-, illetve hanghordozók 80-85 százalékára védett művek kerülnek, ez az arány a fénymásolás esetén csupán 4-6 százalékos. (Ezzel szemben készültek olyan felmérések is, amelyek szerint a védett művek felhasználásának aránya eléri a 40-50 százalékot.) A fizetendő jogdíj mértékét a közös jogkezelést végző szervezet fogja megállapítani. Jelenleg nem eldöntött kérdés, hogy a nyilvántartással és a behajtással kapcsolatos feladatokat ki látja majd el. |
A szerzői jogdíj összege
A jogkezelő szervezetek – a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának jóváhagyását követően – évente a Magyar Közlönyben teszik közzé az egyes felhasználási formáknál fizetendő szerzői jogdíj összegét. Az irodalmi és zeneművekre vonatkozó legutóbbi közlemény a Magyar Közlöny 1998/116. számában található.
A nyilvános zeneszolgáltatás megkezdésével a felhasználó elfogadja a közleményben foglalt általános szerződési feltételeket. A közlemény az egyes felhasználási formákra differenciált összegű szerzői jogdíjakat állapít meg, figyelembe véve a zeneszolgáltatás fontosságát. Vendéglátóüzleteknél a jogdíj összege a település típusától, az üzlet befogadóképességétől és nyitva tartásától függ. Magasabb a jogdíj belépődíj, kötelező fogyasztás, élőzene vagy diszkóprogram esetén. Az egyéb felhasználási formák után fizetendő jogdíjakat a közlemény tételesen tartalmazza. Koncertek, bálok, belépődíjas műsoros előadások esetében a jogdíj a költségekkel nem csökkentett áfát nem tartalmazó bevétel bizonyos százaléka. A jogdíjalap meghatározásánál valamennyi bevételt, így például a szponzori támogatást is, figyelembe kell venni. Egyéb esetekben a bevétel, a forgalom, illetve a tényleges kihasználtság nem vehető figyelembe a jogdíj meghatározásánál.
A szerzői jog megsértésének következményei
A szellemi alkotások széles körű védelemben részesülnek, megsértésük miatt differenciált szankciórendszer alkalmazására van lehetőség, összhangban a szellemi termékek felértékelődésének világszerte megfigyelhető folyamatával. A szerzői jogok megsértőivel szemben alkalmazható jogkövetkezményeket a szerzői jogi törvény, illetve amennyiben a jogsértő magatartás bűncselekményt is megvalósít, a Büntető Törvénykönyv (Btk.) tartalmazza, de vannak törekvések államigazgatási jellegű szankciók alkalmazására is.
Magánjogi szankciók
A jogkövetkezmények rendszere a személyhez fűződő jogok megsértésénél a Polgári Törvénykönyv szerint alkalmazható szankciórendszerhez hasonlóan épül fel: követelhető a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítása, a jogsértés abbahagyására való kötelezés, a nyilvános elégtétel, a jogsértő üzleti kapcsolatairól szóló adatszolgáltatás, a gazdagodás visszatérítése, és természetesen a kártérítés.
Különleges, a polgári jogi jogviszonyokban egyébként nem alkalmazott jogkövetkezmény a bírság: amennyiben ugyanis a jogsértés felróható, a szerzői jogdíjjal azonos összegű bírságot is meg kell fizetnie a jogsértőnek.
A szerzőt természetesen a jogsértő felhasználóknál is megilleti a jogszerű felhasználás fejében járó díj.
Büntetőjogi szankciók
A polgári jogi szankciókon kívül két büntetőjogi tényállás is igyekszik elrettenteni a lehetséges elkövetőket a szerzői jog megsértésétől.
A Btk. 329. §-ában szabályozott bitorlás bűntettét követi el, és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az a személy, aki más szellemi alkotását sajátjaként tünteti fel, és ezzel vagyoni hátrányt okoz.
A Btk. 329/A §-ában szabályozott szerzői és szomszédos jogok megsértését követi el az, aki a szerzői vagy szomszédos jogi jogosult művén fennálló jog megsértésével vagyoni hátrányt okoz. A bűncselekmény alapesetben vétség, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, míg különösen nagy vagyoni hátrány okozásakor a cselekmény bűntett, amelynek büntetése három évig terjedő szabadságvesztés.
Államigazgatási jogkövetkezmények
Terjed a nagyobb eredményességgel biztató államigazgatási jellegű szankciók (például a jogsértő vendéglátóüzletek bezáratása) alkalmazása is. A jogvédő szervezetek álláspontja szerint erre az üzletek működéséről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet szabályai lehetőséget adnak, ugyanis a rendelet abban az esetben teszi lehetővé szankció alkalmazását, ha az üzlet működése nem felel meg a jogszabályoknak, márpedig nyilván nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően folytatja tevékenységét az, aki megsérti a szerzői jogokat. (A joggyakorlat ebben a kérdésben jelenleg nem egységes.)
Ugyancsak a fenti jogszabály alapján kezdeményezhetik a vendéglátóüzletek bezárását a kereskedelmi és iparkamarák, amelyek számára a kamarákról szóló törvény előírja, hogy kötelesek biztosítani a szerzői jogok érvényesülését.
A szankciók alkalmazása
Érdemes az e területen legnagyobb felkészültséggel, technikai és személyzeti háttérrel rendelkező ARTISJUS gyakorlatát áttekinteni. Az ARTISJUS számítógépes nyilvántartása valamennyi felhasználóra, illetve üzletre vonatkozó, a jogdíjfizetés szempontjából lényeges adatot tartalmazza. Az egyesület munkatársai az egész ország területén folyamatosan ellenőrzik a nyilvántartásban szereplő adatokat és frissítik azokat.
A fizetési késedelemben lévő felhasználókkal szemben az automatikus felszólítást követően ugyancsak automatikusan fizetési meghagyást küldenek ki. Ezt követően az esetek egy részében peres eljárásra kerül sor, amely legtöbbször a felhasználó marasztalásával végződik. Több olyan ítélet született, amelyekben a bíróságok az ARTISJUS kérelmére a jelentős vagyoni hátrányt okozó felhasználókat (például nagyobb diszkók üzemeltetőit) – eltiltva a további jogsértéstől – a zeneszolgáltatás megszüntetésére kötelezték.
A polgári jogi szankciók mellett egyre inkább előtérbe kerül a büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazása is. Bár a szerzői jogok megsértésének bűncselekménye a kazettahamisítással összefüggésben került a köztudatba, hangsúlyozni kell, hogy e bűncselekmény minden olyan esetben megvalósul, amikor a szerzői, illetve szomszédos jogi alkotáson fennálló jog megsértésével az elkövető vagyoni hátrányt okoz. Így bűncselekményt követ el az a személy is, aki a zeneművek nyilvános előadása után nem fizeti meg a jogdíjat a jogvédő szervezetnek. Ebben az esetben ugyanis a zenemű előadása a szerző engedélye nélkül – vagyis jogsértő módon – történik, ugyanis a szerző engedélyét jogszabályi rendelkezés alapján csak abban az esetben lehet megadottnak tekinteni, ha a jogdíj befizetése megtörtént. A nyilvános előadások utáni jogdíj meg nem fizetése miatt – ennek megfelelően – már több bűnösséget megállapító ítélet született.
Frank Edit| Az egyéb zenefelhasználások jogdíjai 1999-ben | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1.A következő felhasználási körökben bármely technikai eszközzel (pl. rádió, televízió műsorának nyilvános sugárzása, továbbá analóg vagy digitális zenei hordozó lejátszása útján – magnó, lemezjátszó, music center, video-, CD-, CD-ROM-, képlemezlejátszó stb. által) történő zenefelhasználás esetén fizetendő jogdíj forintban, naponta:
jogdíjat kell fizetni.
2. Gépjárművekről történő reklám- vagy propaganda célú zenefelhasználás esetén 1140 Ft-ot kell megfizetni havonta. 3. Múzeumokban technikai eszközzel történő zenefelhasználás esetén 171 Ft-ot kell megfizetni havonta. 4. Eseti vásárokon, kiállításokon és árubemutatókon felhasznált zene esetén:
vidéken a vásár alapterülete alapján
5. a) Filmszínházakban a fő filmvetítésen kívül felhasznált zene (pl. filmelőzetes, gépzene stb.) esetén előadásonként 22 Ft szerzői jogdíjat kell megfizetni. b) Filmszínházon kívüli nyilvános vetítés és video-előadás esetén, ha az főszolgáltatásként tekinthető meg, a filmben, videoműben felhasznált zeneműért 684 Ft szerzői jogdíjat kell megfizetni naponta. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||