Kutatás és fejlesztés '99

 

A magyar kutatás-fejlesztés (K+F) helyzetéről az elmúlt években számos, egymástól sok esetben eltérő elemzés jelent meg. A K+F területén kialakult helyzet megítélésében általában még megegyeznek a vélemények, a továbblépést azonban a különböző érdekcsoportok már másféleképpen látják.

 

A magyarországi K+F kiadások a nyolcvanas évek végétől folyamatosan és meredeken csökkentek. A visszaesés egyik oka az volt, hogy a zömében kelet-európai piacokra dolgozó ipari kutatóintézetek megszűntek vagy öszszezsugorodtak, a másik pedig az, hogy az ipar és a kutatóhelyek közötti kapcsolat széthullott, az intézeti kutatások finanszírozása egyre komolyabb nehézségekbe ütközött. Gazdaságpolitikai, sőt kormányzati stratégiai szinten is hangsúlyt kapott ugyan a hazai K+F szféra fejlesztése, de a szűkös (és kormányciklusonként változó prioritásoknak alárendelt) költségvetési források miatt a kutatás-fejlesztés állami finanszírozása egyre jobban visszaesett. A szakértők többsége azonban úgy látja, hogy a magas központi elvonások, a vállalatok piaci és szerkezetátalakítási gondjai miatt továbbra is nagy szükség van az államilag támogatott kutatásokra, fejlesztésekre.

A K+F ráfordítások növelése vállalati forrásból a másik perspektivikus finanszírozási lehetőség, ami elsősorban a kormányzati (pénzügyi) szféra részéről támogatott vagy inkább elvárt vállalkozói magatartás lenne. A harmadik nézet szerint több külső, főleg EU-támogatást kellene igénybe venni, és az állami hozzájárulást az ilyen típusú projektek esetében növelni.

Pénz nélkül nem megy

A magyar kutatás-fejlesztési szféra felépítése, intézményrendszere és az alkalmazott eszköztár, valamint az érvényben levő és a tervezett kormányzati kutatás-fejlesztési politika cél- és eszközrendszere összességében már EU-konformnak tekinthető. Ez azonban nem több, mint hogy a Magyarországon kialakult struktúra, az alkalmazott eszköztár nem ellentétes az elsődleges és a származtatott uniós jogforrásokkal, és hogy Magyarországon is kialakult a kutatás-fejlesztés uniós tagállamokra is jellemző irányítási, intézményi rendszere és eszköztára. Különbségek vannak viszont a mértékekben, illetve az intézmények és az eszköztár működtetésében.

Az Európai Bizottság Magyarországról szóló országvéleménye a kutatás és technológiafejlesztés átalakítása terén eddig tett erőfeszítéseket általánosságban is elismerte, és nem látott jelentősebb problémát a K+F területén a tagság elnyerése szempontjából. Magyarország ennek alapján 1999-ben már teljes jogú tagja az EU 5. keretprogramjának, s ezáltal bármely kutatás-fejlesztési EU-projektre a tagországokkal azonos feltételekkel pályázhat. A hiányosságok között említik ugyanakkor az ipar alacsony innovációs szintjét, valamint a kutatóintézetek és az ipar – különösen a kis- és középvállalkozások – közötti kapcsolatok gyengeségét. Összességében az egyik leglényegesebb szűk keresztmetszet a forráshiány. Ennek enyhítésétől vagy megoldásától nemcsak az uniós programokban való magyar részvétel függ, hanem az intézményrendszer és az eszköztár továbbfejlesztése is.

A magyar K+F politika célja a csatlakozásig tartó időszakban ezért nem lehet más, mint hogy a forrásokat bővítse, az intézményi és eszközrendszert pedig oly módon alakítsa ki, hogy az a források optimális felhasználását tegye lehetővé. A K+F tevékenység fejlődését nem lehet egyedül az uniós programoktól remélni. Ez még a tagországok számára sem hoz nagyobb előnyt. A tagországok összes kutatási és technológiafejlesztési költségvetéséhez viszonyítva az Unió kutatási keretprogramjából juttatott támogatás például mindössze 4-5 százalék. Az uniós támogatások tehát kiegészítik a nemzeti törekvéseket, nem pedig helyettesítik azokat.

A magyar K+F költségekben az arányok azonban nyilvánvalóan másképp alakulnak. A magyar GDP, illetve annak kutatásra és fejlesztésre fordított hányada rendkívül szerény az uniós és a tagországi kutatási és technológiafejlesztési költségekhez képest. Ebből adódóan Magyarország számára jóval nagyobb lehet az uniós források szerepe a K+F ráfordításokban, mert a kiegészítő jelleg kevésbé érvényesül, sokkal lényegesebb maga a forrás.

A számok tükrében

Az idén 106 milliárd forint fordítható a kutatás-fejlesztés támogatására, ez majd' 50 százalékkal több az elmúlt évinél, s 2002-re ez az összeg – legalábbis a kormányzati tervek szerint – akár a 230 milliárd forintot is elérheti. A KSH legfrissebb kiadványában szerepeltetett adatok és a hozzá tartozó elemzés szerint a magyarországi K+F ráfordítások az elmúlt öt évben folyó áron növekedést, míg reálértéken egészen 1996-ig csökkenést mutattak. 1997-ben a K+F ráfordítások értéke mindkét alapon nőtt, ennek ellenére a felhasznált összegek aránya a bruttó termelési értéknek mindössze 0,74 százalékát tette ki, ami sem az előző évek arányaihoz, sem a fejlett országok adataihoz viszonyítva nem utal kedvező tendenciára. A K+F ráfordítások források szerinti megoszlásából tapasztalható, hogy a vállalkozói (üzleti) és a költségvetési szféra hozzájárulása meghatározó (90 százalék fölötti), míg az egyéb (hazai, külföldi vagy nemzetközi) források nem érik el a költségek 10 százalékát. Az üzleti szféra K+F kiadásai 1996-1997 között több mint egyharmadával nőttek, 17,2 milliárd forintról 23,2 milliárdra, ami már reálértékben is javulás volt. Az állami költségvetés hozzájárulása 1997-ben 34,9 milliárd forint volt, ez majd' 50 százalékkal meghaladja az 1996-os értéket. Az állami hozzájárulás mintegy negyedét kitevő KMÜFA-ba (Központi Műszaki Fejlesztési Alapprogram) helyezett összeg 1996-hoz képest több mint kétszeresére nőtt. A KMÜFA a legnagyobb volumenű, tényleges K+F támogatás, amely nem tárcaszinteken megpántlikázott fejlesztésekre fordítható, hanem pályázati úton, gyakorlatilag mindazok számára hozzáférhető, akik a pályázati kiírásokban foglaltaknak megfelelnek, és bizonyítják, hogy a projekt segíti a gazdaság fejlődését.

A KMÜFA nem terheli teljes egészében az éves költségvetést. 1997-ben például a 10,05 milliárd forint nagyságú KMÜFA-forrásból 4,1 milliárd forintot fedezett a költségvetés, 4,2 milliárd volt az 1996. évi maradvány, 1,7 milliárd forint pedig a támogatások visszafizetéséből származott. A KMÜFA-ból támogatott projektek több mint 40 százalékban alkalmazott kutatási-fejlesztési célt szolgáltak. 21 százalékot vitt el a műszerpályázat, 8 százalékot tett ki az export fejlesztését szolgáló projektekre és mintegy 5 százalékot az információs és kommunikációs technológiák és alkalmazások (IKTA) körében odaítélt támogatások aránya.

Alkalmazott kutatások

Az alkalmazott K+F pályázat célja olyan, rövid idő alatt hasznosuló, magas technológiai szintet képviselő fejlesztések támogatása, amelyek elősegítik a többi között a gazdaság modernizációját és a környezet védelmét. Az OMFB 1997-ben 422 projektjavaslatból 164 pályázatot fogadott el. Ezek között informatikai, elektronikai (Albacomp szemüvegre szerelt display, DEXON többképernyős, grafikus terminál-termékcsalád), járműipari (például a Rába Rt. környezetbarát motorcsaládja), vegyipari (a Resin Kft. szilikongyanta alapú porlakkja, a TVK erősített kompaundja) fejlesztések szerepeltek.

A műszerpályázat célja a K+F eszközállomány fejlesztése, a nemzetközi kooperációs képesség erősítése, valamint a vállalkozók és a kutatóhelyek közötti együttműködés feltételeinek javítása volt. A pályázatok zömében az igény többféle műszeregyüttes megvásárlására irányult, nemritkán valamilyen mérőhely, laboratórium csaknem teljes műszerigényének felsorolását tartalmazta. Az odaítélt támogatásokból 50 százalékban a felsőoktatási intézmények részesedtek, a maradékon nagyjából azonos arányban a vállalkozók, az MTA-intézetek és az egyéb kutatóhelyek osztozhattak.

Az IKIM 1997 márciusában meghirdetett gazdaságfejlesztési pályázata az igénybe vehető kedvezmények között – kamatmentes kölcsönnek nevezve – tartotta számon a KMÜFA pénzügyi forrásából az exportpiaci versenyképesség javítására igényelhető támogatásokat. A projekt időtartama maximálisan 3 év, az elnyerhető támogatás összege legfeljebb 20 millió forint, s az 1997. évi keret 600 millió forint volt. 1997-ben a pályázatok 70 százaléka jutott támogatáshoz, és a fővárosi vállalkozások mellett egyre több vidéki cég is pályázóképessé vált. A jelentkezők zöme (56 százaléka) 50 főnél kisebb létszámot foglalkoztató kisvállalati körbe tartozott, és közel felük a gépipar köréből került ki.

A vállalkozói körben finanszírozott K+F tevékenység zöme a feldolgozóiparban valósult és valósul meg. A ráfordítások főleg a vegyiparra (gyógyszergyártás, új típusú vegyipari alapanyagok kutatása) és a gépipar gyorsan növekvő ágazataira összpontosulnak. A mezőgazdaságban elsősorban a biotechnológiai kutatások jutnak nagyobb preferenciákhoz. A szolgáltatások területén a jövőben nagyobb növekedés várható az információtechnológia és a telekommunikáció terjedésével.

A regionális összehasonlításból látható, hogy az egyes térségek fejlettsége és a K+F ráfordítások nagyságrendje elég szoros összefüggésben van egymással. Különösen szembetűnő a Budapest és környéke körül kialakult nagyfokú koncentráció, ami természetesen amiatt is van, hogy az egyetemek és a köréjük szerveződött kutatóbázisok többsége a fővárosban található. Ugyanakkor látható, hogy a külföldi tőkebefektetésekkel jobban érintett nyugat-dunántúli területeken a K+F kiadások nagyságrendje (a GDP-hez viszonyított arányokat figyelembe véve) relatíve alacsony. Vagyis a külföldi beruházások nagysága egyáltalán nincs közvetlenül hatással a K+F tevékenység növekedésére. Kivétel ez alól az információtechnológia és a járműipar, amely szektorokban a cégek a K+F tevékenységük bizonyos fázisait Magyarországra telepítették. Ezt elsősorban az tette lehetővé, hogy a magyar fejlesztőmérnököknek továbbra is jó hírük van a határokon kívül, és viszonylag még mindig „olcsóbbak" nyugati társaiknál.

Uniós remények

A következő évek egyik legfontosabb feladata a hazai kutatások korszerű, EU-konform ösztönzése mellett a külföldi cégek K+F tevékenysége idetelepítésének szorgalmazása lesz. Erre jó lehetőséget nyújt a 15 milliárd euró forrással rendelkező, az EU 5. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogramjában való teljes jogú magyar részvétel és a közelmúltban Washingtonban megrendezett magyar K+F napok égisze alatt kialakuló magyar-amerikai kapcsolat. Az EU kutatási keretprogramjaiban 1992 óta vesznek részt magyar szakemberek. A már lezárult 4. keretprogramban 200 körüli volt azon projektek száma, amelyben magyar kutatók, intézmények működtek együtt a tagországokkal közös projektkonzorciumokban, s ennek során az ország egymilliárd forintot meghaladó összeggel támogatta a magyar részvételt. A márciustól megvalósuló 5. keretprogramban már gyakorlatilag teljes jogú társult (a program költségvetésébe befizető és abból finanszírozott) tagként, intézményesen vehet részt Magyarország. 1999-re a költségvetés és a PHARE-keret fedezte a befizetést, körülbelül 2 milliárd forintot. Ez kedvezményes összeg volt, mivel nálunk kutatási, fejlesztési tevékenységre a GDP-nek mindössze egy százaléka jut, míg ugyanez az arány az EU-országok átlagában 2 százalék. Budapestnek évről évre ötszázmillió forinttal kell növelnie hozzájárulását. A fizetési kedvezmény 2002-ben megszűnik, és a többi EU-tagországhoz hasonlóan a K+F tevékenységre fordított összeg 4-5 százalékát kell tagdíjként évente befizetni.

Az 5. keretprogramban való részvétel állami feladatainak végrehajtását – az érintett hazai intézményekkel együtt – az OMFB szervezi. Az új keretprogram, szemben a korábbi gyakorlattal, ahol a kutatás során elért eredmények utólagos hasznosítását tűzték ki célul, már eleve feladatorientáltan épül fel. Meghatározott társadalmi és gazdasági cél elérésére koncentrálja a K+F tevékenységet. Ilyen cél elsősorban a munkahelyteremtés és az életminőség javítása. A keretprogram központjában álló, úgynevezett kulcsakciók az adott cél eléréséhez szükséges minden szakterület és a teljes innovációs lánc (az alapkutatást végző intézmények és az eredményt hasznosító vállalatok bevonásával létrejövő konzorciumok) együttműködését igénylik.

Sokat várnak a kutatás-tervezők az amerikai kapcsolattól is. A magyar K+F napoknak a washingtoni székhelyű Ipari Kutatások Intézete (Industrial Research Institute – IRI) adott otthont. Az IRI mintegy 300 amerikai vállalatot tömörít, amelyek együttesen az amerikai K+F kiadások mintegy 80 százalékát képviselik. Az IRI feladata az ipari K+F követése, elemzése, tanulmányok megjelentetése és különböző fórumok szervezése a tagvállalatok között. A „Magyar K+F nap" több szempontból is hasznos volt. A magyarországi tőkebefektetések egyharmada már eddig is amerikai üzleti tőkét takar, ez a bemutatkozás pedig lehetőséget adott arra, hogy az amerikai üzletemberek ne csak telephelyet lássanak Magyarországban, hanem gondoljanak a magyar K+F kapacitások hasznosítására is, és telepítsenek minél több ilyen jellegű tevékenységet Magyarországra.

Nyertesek Tavaly a csúcstechnológiához kapcsolódó, alkalmazott kutatás-fejlesztési tevékenységet szolgáló beruházások támogatására kiírt pályázaton a nagyobb projektek közül az Audi, a Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft. és a Nokia Telecommunications Kft. pályázatát fogadták el. Összességében nyolcszázmillió forintos támogatást ítéltek meg, amely segíti a nyertes cégek összesen 5,8 milliárd forint értékű beruházását, s ezek eredményeként 166 új kutatói munkahely létesül. Az Audi győri motorfejlesztő központja a gyártástechnológiával, a modellmegújítással és -korszerűsítéssel kapcsolatos termékfejlesztéssel foglalkozik. A központ feladatai közé tartoznak a motorok illesztési fejlesztései, továbbá a különböző piaci igényeket kielégítő motorfejlesztések. A beruházás mintegy 30 millió márkába kerül. Megvalósítását a magyar kormány az alkalmazott kutatás-fejlesztési tevékenység végzésére szolgáló beruházások ösztönzésére létesített alapból – az összberuházás értékének 15 százalékával – támogatja. É. K. P.