Esélyek és évezredek
Peter L. Bernstein: Szembeszállni az istenekkel
A kockázatvállalás különös története
Panem Kiadó – John Wiley & Sons, 1998.
358 oldal, 2900 Ft
Írhatott volna rövidebb bevezetőt a kockázatokról szóló – s az évezredes témát történelmi hátterével együtt földolgozó – rendhagyó könyve elejére Peter L. Bernstein. Talán hamarabb eljutott volna az esélylatolgatás többé-kevésbé máig használatos módszereihez, mindenekelőtt persze a közgazdaság pénzügyi területein.
A valószínűségszámítás módszerének kiötlői – Pascal, a filozófus, Fibonacci, a matematikus vagy az orvos Girolamo Cardano – ugyanis egészen a tizenhetedik századig olyan elméleteket dolgoztak ki, amelyek nem vették tekintetbe a nyereséggel kecsegtető (vagy veszteséggel fenyegető) döntések emberi oldalát. Akármilyen egyetemes zsenik voltak, föltételezéseiket, levezetéseiket tudományos érvényűnek képzelték, s így vonták le belőlük alapvetéseiket. Bármennyire igaz is tehát, hogy a szerencsejátékok sok évszázados szabályaira kíváncsi műkedvelő kutatók vagy a tiszta matematikában gyönyörködő tudósok, például a modern játékelmélet (Neumann Jánost követő) alkalmazóinak távoli elődei, egyikük sem gondolt arra, hogy a megállapított szabályszerűségek csak önmagukban érvényesek. Kimenetelüket a gyakorlatban rendkívüli mértékben befolyásolják a szubjektív, lelki és jellembeli tényezők. Ezek a változékony összetevők helyenként, koronként ellentmondanak a várakozásoknak, illetve gyakran meghazudtolják és válságba sodorják a mégoly biztosnak tűnő számításokat is.
A kockázatvállalás históriájának igazi fordulata – a néhol fölöslegesen önismétlő, csillogó példaözönnel brillírozó szerző szerint – egy 38 éves svájci matematikusnak köszönhető. Daniel Bernoulli 1738-ban minősítette tévesnek azt a feltevést, hogy a különböző egyének által sejtett kockázatok értéke" azonosnak tekinthető. Rámutatott arra, hogy az üzleti életben a merészeket igazán a kis valószínűségű, de nagy nyereség vonzza, mások viszont – féltve tőkéjüket – a nagyobb valószínűséggel elérhető kis nyereségre tesznek. E Bernoulli-féle hasznossági elvet későbbi gondolkodók is átvették szakmunkáikban, figyelmüket azonban a felvilágosodás korában még mindenhatónak vélt ész tévedéseire összpontosították.
A geodézia területén dolgozó Karl Friedrich Gauss a normális (középérték körüli) nyereségeloszlást bizonyította, Francis Galton pedig az öröklődés témakörének statisztikájából (!) jutott el olyan eredményekhez, amelyeknek komoly szerepük lett és maradt mind a pénzforgalmi előrejelzésekben, mind az általános kockázatkezelésben.
Ami ezek után konkrétan a tőzsdét illeti (amelynek viselkedése a könyv íróját módfelett izgatja), itt csakugyan megfigyelhető a hozamok úgynevezett irtózása a szélsőségektől, de ez a jelenség még mindig nem a legidőszerűbb tanulság – sem az ott játszó érdekeltek, sem az egyéb befektetők számára. A bizonytalanság kiküszöbölése a műveletekből szintén egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek lehetséges megoldása valódi közgazdászokra várt: nevezetesen a nagy angol Keynesre és a nála kevésbé híres amerikai Frank Knightra. Mindketten támadták a valószínűség hagyományos felfogásait. Csak az olyan gondolkodókat vették emberszámba, akik elismerték, hogy a való világban nem a matematikai valószínűség, hanem a bizonytalanság az uralkodó irányzat".
A véletlen szerepének csökkentése napjainkban is kísérletezésre ösztözni a szakma elitjét. A származtatott ügyletek rendszereinek egyik fő jellemzője, hogy tárgyuk maga a bizonytalanság. A '90-es években vállalatok tucatjai alakultak az ilyen tranzakciók veszedelmeinek mérséklésére. Sikerük nem utolsósorban intuícióktól, megérzésektől függ. Vagyis attól, aminek egyre finomabb kiszámítása évszázadok óta változatlanul a jövő csábító zenéje...
Iszlai Zoltán
Arccal a nyugdíj felé
Erdős Mihály-dr. Gecse Gábor-dr. Juhász Istvánné-Szabó László: Gyakorlati ismeretek a magánnyugdíjpénztárakról és az önkéntes nyugdíjpénztárakról
Saldo Kiadó, 1999. 82 oldal, 800 Ft
Az Országgyűlés 1997-ben elfogadta a nyugdíjreform alapját képező négy törvényt, és ezzel hosszú távra szóló, generációk sorsát befolyásoló lépést tett. A reform Magyarországon elodázhatatlan volt, azonban a konkrét megvalósítást illetően voltak viták. Végül az Országgyűlés azt a koncepciót fogadta el, hogy nem elegendő csak a társadalombiztosítást megreformálni, hanem három pilléren álló nyugdíjrendszert kell bevezetni. A döntés új feladatok elé állítja a társadalom nagy részét. A már biztosítottak számára eldöntendő, hogy melyik rendszerben szeretnének gondoskodni öregkorukról, a még munkába állás előtt állóknak pedig magánnyugdíjpénztárt kell választaniuk. Új feladatok hárulnak a munkáltatókra is, hiszen a foglalkoztatók lényeges szerepet töltenek be az új, vegyes finanszírozású nyugdíj-biztosítási rendszerben is.
Az e témakörrel foglalkozó kiadvány elsősorban a munkáltatók számára készült, és megpróbál teljes, átfogó képet adni a számukra legfontosabb feladatokról. Bemutatja a biztosítottak körét, megtudható, hogy kikre vonatkoznak az új szabályok, kinek kötelező, és ki választhatja az új, vegyes finanszírozású nyugdíjrendszert. (Érdekes helyzetben vannak azok, akik tizenötödik életévük betöltése után valamely alap-, illetve a középfokú nevelési-oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytattak, és az iskolai szünet alatt munkaviszonyt létesítettek, vagy később létesítenek ilyen jogviszonyt. Ők eldönthetik, hogy ennek alapján pályakezdőnek minősüljenek-e vagy sem.) A döntés előtt mérlegelni kell, kinek éri meg az átlépés. Van olyan eset, amikor a törvény nem ad önálló döntési jogkört. A jogszabályi keretek nem kínálnak lehetőséget például arra, hogy a külföldinek minősülő pénztártag a külföldön összegyűjtött nyugdíjcélú megtakarítását áthozza a magyar nyugdíjpénztárnál vezetett egyéni számlájára.
Az önkéntes nyugdíjpénztár mindenekelőtt szolgáltató szervezet, tehát nem csupán finanszíroz, hanem saját maga szervezi, közvetíti és nyújtja az ellátást. További lényeges jellemzője, hogy az állampolgárok csoportos kockázatkezelő vállalkozása, ezért a szervezetnek csak természetes személyek lehetnek tagjai.
A pénztártagsághoz kapcsolódóan a munkáltatókat adatszolgáltatási és tagdíj-befizetési szabályok kötelezik. A kiadvány segít abban, hogy ezek a szabályok önállóan is értelmezhetők legyenek. Fontos tudni, hogy mely jövedelmek képeznek járulékalapot, s melyek azok, amelyeket a járulékszámításnál figyelmen kívül kell hagyni. A nyugdíjpénztárak szolgáltatásai között a legjelentősebb a nyugdíjkifizetés, amelynek megállapításánál meghatározó a biztosításmatematikusok (aktuáriusok) szerepe. Ők állapítják meg a kezdő járadék nagyságát, azt, hogy az ügyfél mekkora nyugdíjra jogosult.
A nyugdíjpénztárakkal kapcsolatban lényeges az adózási szabályok ismerete. A könyv bemutatja a társadalombiztosítással összefüggő befizetésekre és szolgáltatásokra vonatkozó, a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket és szolgáltatásokat érintő, valamint az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében a pénztártagra, a munkáltatóra és a támogatóra vonatkozó legfontosabb adó- és társadalombiztosítási jogszabályokat. Az önkéntes pénztár esetében kiemelten foglalkozik a társaságiadó-befizetési kötelezettséggel, az önkéntes pénztár és a helyi adó viszonyával, illetve az önkéntes pénztárral mint az általános forgalmi adó alanyával.
Krämer ÁgnesAlapfokú EU-ismeretek
F. Boucher-J. Echkenazi: A 15-ök Európájának kézikönyve
CO-NEX Kiadó, 1999. 164 oldal, 1960 Ft
Bármilyen gyakran esik is szó az Európai Unióról, a magyar csatlakozás feltételeiről, annak lehetséges időpontjáról, bármennyire is feltételezhető, hogy a gazdasági-politikai tömörülés neve régóta ismerősen cseng a fülekben, a közvéleményben mégis többnyire felületesek, elnagyoltak az Unióval kapcsolatos ismeretek. A korábbi néhány kiadvány nyomdokába lépve ezúttal a CO-NEX Kiadó tett kísérletet arra, hogy változtasson e helyzeten, lehetőséget nyújtva az európai integrációhoz kötődő alapismeretek megszerzésére.
Egyik legfrisebb kiadványuk – amely a Külügyminisztérium EU Közvéleményfelkészítési Programjának támogatásával, Szemlér Tamás értő szerkesztésében készült el – az EU-val kapcsolatos mind nagyobb érdeklődést igyekszik kielégíteni. A kiadó a néhány évvel ezelőtti francia kiadvány magyar változatát adja közre, ügyelve arra, hogy az ne az idegen nyelvű kötet mechanikus fordítása legyen. Ahol szükséges volt, a szerkesztő aktualizálta a szöveget és az adatokat, illetve magyar vonatkozású kiegészítésekkel gazdagította a kézikönyv tartalmát (elsősorban a felsőoktatás, a munkaügy és a letelepedés témakörében).
A kiadvány – amely alapkönyvnek tekinthető, így oktatási célokra is jól felhasználható – felépítése logikus, rendkívül könnyen áttekinthető. Hat nagy témakört dolgoz fel tömör, közérthető formában. Szakaszok címmel áttekinti a gazdasági együttműködés kezdeteitől az integráció bővítéséig és elmélyítéséig terjedő időszakot, Intézmények címszó alatt bemutatja az EU főbb szerveit és azok működését, a Kihívások körében tágyalja az EU mezőgazdasági, regionális, közlekedési, környezetvédelmi, szociális, oktatási és más ügyekben folytatott politikájának lényegét, a Gazdaság című fejezet az EU egységes belső piacának működési feltételeivel ismertet meg, és elvezet az euró bevezetéséig, a Letelepedés/Munkaügy című fejezet a Tizenötök határain belül a munkavállalás, az utazás, a foglalkoztatás feltételeit tárgyalja, végül Külkapcsolatok címmel az EU külpolitikájával és főbb partnerkapcsolataival foglalkozik. A hat fő témakörön belül az egyes altémák oldalpárokon jelennek meg az olvasó előtt: a szükséges alapinformációk mindig a bal oldalon, míg az azokhoz kötődő illusztrációk, ismeretek (grafinokonok, táblázatok, térképek, magyarázatok) a jobb oldalon kaptak helyet.
Az áttekinthető szerkezetben az érdeklődő könnyen eligazodik az egyes témakörök között, rövid, pontos tájékoztatást kap az EU-t illető elméleti és gyakorlati tudnivalókat illetően. (A további tájékozódást keresőket segíti a Hasznos címek listája, amely tartalmazza az EU intézményeinek, illetve az azzal foglalkozó főbb EU-beli és magyarországi intézmények, képviseletek és információs pontok elérhetőségét.)
A kötetbe foglalt, világosan, érdekesen megfogalmazott alapismeretek megszerzését követően az olvasó tovább is mélyítheti uniós tudását. Ilyen szakemberekre – már jelenleg is, s a jövőben még inkább – egyre nagyobb számban lesz szükség, így megfelelő tájékozottságuk, képzésük elengedhetetlen.