A kertészeti ágazat csak akkor nyer Magyarország uniós csatlakozásával, ha a termelők piacképes termékeket állítanak elő, korszerű technológiát honosítanak meg, s létrehozzák az úgynevezett termelői szervezeteket (tész), amelyek megteremtik a piacra jutás feltételeit a kistermelők számára.
A kertészeti termelés jelenlegi szintjének fenntartása nemzetgazdasági érdek – állítják agrárszakemberek –, mert nincs olyan szeglete az országnak, ahol ne lehetne valamilyen zöldségfélét, gyümölcsöt, szőlőt, gyógynövényt, dísznövényt termeszteni. A hagyományosan exportérdekelt ágazat az összes mezőgazdasági termelés 15 százalékát adja, s termékeinek 30 százaléka külföldön talál vevőre.
Számos kertészeti növény kedveli a Kárpát-medence természeti adottságait. A termelők többsége évtizedek óta foglalkozik szakmájával, s a generációs tapasztalatok birtokában hagyma-, paprika-, bogyósgyümölcs-termő (stb.) tájak jöttek létre. Az 1999-ben életbe léptetett szabályozók a családi vállalkozásoknak kedveznek, ezért a kertészettel foglalkozó gazdák – ha eleget tesznek a feltételeknek – több címen is kaphatnak állami támogatást. Normatív támogatáshoz juthat az a földhasználó, aki egy hektárnál nagyobb területen folytat szántóföldi zöldségtermesztést. Ebben az esetben – 20 hektárig – hektáronként 12 ezer forint normatív támogatás vehető igénybe. A piacra jutást elősegítő támogatás a friss zöldség- és gyümölcsfajták megtelepítéséhez, valamint a gyógy-, illetve fűszernövények minőségvizsgálatához igényelhető. A szőlő, a gyümölcs és az egyéb ültetvények telepítéséhez, a szőlőültetvények felújításához ugyancsak igényelhető állami segítség, de a központi költségvetés mezőgazdasági gépek beszerzéséhez is hozzájárul.
Előnyben a szövetkezők
Újszerűségük okán külön figyelmet érdemelnek az úgynevezett zöldség-, gyümölcstermelői, -értékesítői szervezetek (tész) megalapításához, működéséhez igényelhető támogatások. A hazai szabályozás az uniós gyakorlat mintájára készült. Az Európai Unióban a közös agrárpolitika (CAP) 1972-től rendeletekkel szabályozza a termelői szervezetek támogatását. A zöldség- és gyümölcstermelői, valamint -értékesítő szervezeteket természetes vagy jogi személyiségű termelők hozták létre, elsősorban a piaci pozíciók megőrzése, erősítése érdekében. Az értékesítési együttműködés erősíti a benne részt vevők együttes alkupozícióját, de az egyes családi vállalkozások között kemény a verseny. A termelők önszervező értékesítési szervezetei révén megtarthatják a közvetítői kereskedelem hasznát, s a fogyasztó is olcsóbban jut a friss termékekhez.
A tészek létrehozását és működését, valamint az újonnan belépő tagokat az EU többféleképpen segíti. Az értékesítési folyamaton belül a termelői szervezetek, illetve tagok helyzetét az úgynevezett üzemi vagy működési alap hivatott stabilizálni. Ez az alap a termelők hozzájárulásából és az állami támogatásból adódik össze, általában fele-fele arányban. Az arányok 40-60 százalékra módosulhatnak az értékesítő szervezetek javára, ha másik tagállam hasonló szervezetével jön létre együttműködés. A tagok kötelesek anyagilag hozzájárulni az értékesítő szervezet működési alapjához. A befizetés az értékesített termék mennyiségének vagy értékének bizonyos arányában történik. Felső határa a forgalom 4-4,5 százaléka. A működési alap a termelői szervezetek működési programjának végrehajtásához használható fel. A működési programnak legalább egy, EU által ajánlott cél elérését tartalmaznia kell. A célok között a termékminőség javítása, az értékesítés támogatása, az integrált gazdálkodás vagy valamely környezetbarát termelési módszer alkalmazása, ökológiai termelősorok létesítése szerepelhet. A működési programok általában 3-5 éves időszakot ölelnek fel.
Az újonnan létrejött piaci szervezetek szervezeti kereteinek és beruházási alapjainak kialakításához szintén nyújtanak támogatást. Az egyes zöldség- és gyümölcsfajták piaci egyensúlya érdekében az EU intervenciós felvásárlást is garantál a tészeknek, és az alacsony piaci ár elkerülésére az értékesített termékmennyiség 10 százalékának megfelelő tételig úgynevezett kivonási árat, kártérítést fizet.
Magyarországon az idén is kapnak támogatást azok a szervezetek, amelyek a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) által 1999. január 1. után elismert zöldség- és gyümölcstermelői, illetve -értékesítő szervezetekként működnek. Az 1999. évi agrártámogatási rendszerben külön fejezet a tészek támogatása. Feltétel, hogy az FVM által 1999. január 1-je után elismert szervezetről legyen szó. A támogatás alapja a tész számlával igazolt tárgyévi árbevétele. Az árbevétel 250 millió forint alatti részére árbevétel-arányosan 5 százalékos, a 250 millió forint feletti részre 2,5 százalékos támogatás jár, de legfeljebb 25 millió forint támogatás adható. Az árbevétel kiszámítása során csak a tész tagjaitól származó, értékesített friss zöldség és gyümölcs, illetve ha a tész saját feldolgozóüzemmel rendelkezik, úgy a saját alapanyagból készített, feldolgozott termék értékét vehetik figyelembe. A támogatást a várható éves árbevétel alapján igényelhetik, de a megalapozatlanul felvett többlettámogatást – az év végi mérlegadatok alapján – vissza kell fizetni. A támogatási kérelmet a területileg illetékes megyei földművelésügyi hivatalhoz kell benyújtani, s csatolni kell a minisztériumi elismerésről szóló határozatot, az alapszabályt vagy az alapító okiratot és a cégbejegyzési határozatot.
Magyarországon mintegy 15 olyan szervezet (szövetkezet) működik, amely az EU normái szerint végzi munkáját. A hazai tészek jogi személyiségű társaságok, azaz a Cégbíróságon új típusú szövetkezetként, kft.-ként vagy részvénytársaságként jegyezhetők be. A tavalyi támogatási rendelet alapján négy szervezet kapott miniszteri elismerést. Idén azonban még nincs a miniszter által elismert új szervezet, mert a tészek elismerését szabályozó új rendelet várhatóan lapzártánk után lát napvilágot. Így viszont az építési támogatásokra kiírt pályázatokon a határidő lejárta miatt az új tészek nem vehetnek részt, kivéve a már tavaly elismert négy szervezetet.
Az alapítási támogatás mértéke – amennyiben a szervezet 1999. január 1. után jött létre – a számlával igazolt költségek 80 százaléka, de legfeljebb 250 ezer forint lehet. A tészek működésének állami támogatása arra kíván ösztönözni, hogy a kis területen gazdálkodók fogjanak össze. Ez egyébként létkérdés a termelők számára, mert a kereskedelmi formák és szervezetek megváltozásával, átalakulásával a piacra jutás egyre nehezebb. Az áruházláncok csak nagy mennyiségű, egyenletesen jó minőségű terméket szállító gazdálkodókkal kötnek szerződést, ezeket a feltételeket azonban 1-2 hektáron lehetetlen teljesíteni, bármilyen képzett is a kertész.
| Kertészek és kertbarátok Dr. Szent-Miklóssy Ferenc, a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetségének (KKOSZ) elnöke szerint a szövetség 20 ezer tagja zömmel kispénzű ember, akiknek a kertészeti tevékenység keresetkiegészítésül szolgál, éppen ezért közérzetjavító, népességmegtartó hatása is van. A kertészeti termelés intenzív gazdálkodást tesz lehetővé. A 10 hektáros búzaföld törpebirtoknak számít, és nem ad kellő megélhetést tulajdonosának, viszont az ekkora területen folytatott szamóca-, spárga-, csemegekukorica-termelés vagy a fólia alatti zöldség- és virágtermesztés valóságos nagyüzem. Ekkora területről már versenyképes, exportra is alkalmas árumennyiség takarítható be. |
Eltérő jövedelmek
A különféle kertészeti ágazatok helyzete, csatlakozási esélye nem egyforma. A zöldségtermesztők – egyes adatok szerint hozzávetőleg 1 millió ember vesz részt ebben a munkában fő- és mellékfoglalkozásúként vagy önellátó termesztőként – az utóbbi öt év átlagában 1,5 millió tonna áruval jelentek meg a piacokon, ami a világtermelés 0,3-0,4 százaléka. A szabadföldi zöldséget termesztők csaknem 100 ezer hektáron gazdálkodnak. A valamilyen módon – fólia, üvegház – fedett 30-35 ezer hektáron évente 160-200 ezer tonna hajtatott zöldségféle terem meg. Napjainkban a piacra vitt zöldség 90 százalékát magángazdaságokban, zömmel az 1 millió forint alatti bevételt elérő kisgazdaságokban termelik meg. A zöldség 30-35 százalékát a tartósítóipar használja fel, 7-11 százalékot exportálnak, és 54-63 százalék az a mennyiség, amit itthon, frissen fogyasztunk el.
A termelés anyagi, műszaki színvonala nem teszi lehetővé a jövedelemtermelő képesség javítását. Égetően szükség volna olyan technológiai fejlesztésekre, amelyek révén az áru piacképesebbé válik. Ennek érdekében a költségcsökkentő termálforrásokat, a másodlagos hasznosítású energiaforrásokat sokkal intenzívebben kellene kihasználni, különösen a jó adottságú Csongrád és Békés megyékben. Korszerűsíteni kell a hajtatóberendezéseket Bács-Kiskun, Csongrád, Békés és Pest megyében. S bár akadnak jó példák, összességében mégsem megoldott a zöldség és a gyümölcs szakszerű tárolása, csomagolása, miként a nagybani piaci hálózat sem alakult még ki. S mert a biotermékek iránt növekszik a kereslet, egyes tájkörzetekben a környezetkímélő gazdálkodás feltételeinek megteremtése is elodázhatatlan feladat.
Öregedő ültetvények
A természeti adottságok alapján Magyarországon elvileg 14-15 mérsékelt övi gyümölcsfaj termesztése kifizetődő. A gyakorlatban ma több mint 15 ezer hektárral kisebb a gyümölcsösök területe, mint a '80-as évek közepén volt. 1986-ban 1,82 millió tonna gyümölcs termett, 1995-ben 714 ezer tonna, 1998-ban már csak alig 600 ezer tonna. Aggasztó, hogy az ültetvények átlagos életkora magas, több mint kétharmada 20 évnél öregebb, s a gyümölcsösök növény-egészségügyi állapota és kondíciója is sok helyen gyenge.
Magyarországon mintegy 480 ezer hektár alkalmas gyümölcsös telepítésére, tehát a jelenleginél ötször nagyobb területen lehetne versenyképes árut előállító vállalkozást működtetni. Állami segítség nélkül azonban aligha kezdődnek hatalmas telepítések, mert a gyümölcsösök fejlesztésébe invesztált összegek 5-10 év alatt térülnek meg. Középtávú fejlesztési stratégiára, hatékony támogatáspolitikára lenne szükség ahhoz, hogy a vállalkozók a kockázatot jól felmérve tervezhessenek. A termelés korszerűsítése mellett az ültetvények ütemezett – évi 4-5 ezer hektárra kiterjedő – felújítását is mihamarabb el kell kezdeni, s a háttérinfrastruktúra és a piacra jutás feltételeinek javítása is sürgős lépéseket igényel.
Az utóbbi 4-5 évben Magyarország a világ – egyébként csökkenő – szőlőterületéből 1,5 százalékkal, szőlőterméséből 1,2 százalékkal, borterméséből 1,6 százalékkal, a borexport forgalmából 2,2 százalékkal részesedik. A szőlő- és bortermelés 150-200 ezer ember megélhetésére gyakorol közvetlen hatást. A szőlőtermesztésben a meghonosított fajták választéka behatárolt. Az államilag minősített és szaporításra engedélyezett 37 fehér, 15 vörös, 19 csemege szőlőfajta elegendő az igények kielégítéséhez, ám a termelés biológiai alapjai jelentősen megcsappantak. A korábban 18 millió oltványt és gyökeres vesszőt előállító szaporítóanyag-bázis ma már csupán 2 millió darabot állít elő.
| Bioszféra Magyarországon a viszonylag magas ár miatt a biotermékekre egyelőre nincs nagy fizetőképes kereslet. Tavaly viszont a hazai termelők mintegy két milliárd forint értékű bioterméket exportáltak a Biokultúra Egyesület minőségtanúsítványával. Az 1983-ban először klubként létrejött, majd négy évvel később egyesületté átalakult országos szervezetnek jelenleg 2000 tagja van, s 45 csoportban tevékenykednek. A biogazdálkodással foglalkozóknak szigorú előírásoknak kell megfelelniük. Egyebek között három évig kell előkészíteniük a földet az ökotermesztésre, s a későbbiek során is kizárólag környezetbarát kemikáliákat használhatnak. Az érdeklődés ennek ellenére növekszik a termesztés iránt, amit jelez, hogy a biotermékek előállítására szánt 100 millió forintos központi alapnak három éve még csak alig harmadára, tavaly azonban már a kétszeresére volt igény. Az idén pedig várhatóan még többen pályáznak a támogatásra. |
Virágok importversenye
Míg az idehaza elfogyasztott bor túlnyomó része magyar pincészetekből kerül ki, a nőnapi, anyák napi csokrok díszes virágai jószerével mind egy szálig idegen földben nevelkednek. A dísznövénytermesztéssel foglalkozók ennek nem örülnek, de az állam nem támogatja tevékenységüket. E szektor vezető termékei a díszfaiskolák csemetéi, a vágott virág, a vetőmag és a szaporítóanyag. A dísznövények termesztésével hasznosított terület nagysága alig 7 ezer hektár, amelyből 800 hektárt a díszfaiskolai ültetvények foglalnak el. 1200 hektárnyi fedett felület alatt – többek között a termálenergia hasznosításával – nagy értékű cserepes dísznövényeket termesztenek. Az ágazat teljes egészében magánkézben van, de csupán a termelők 6-8 százaléka rendelkezik fejlett technológiával. Ilyen körülmények között viszont már nem gazdaságos a termelés, ezért a vágottvirág-import a hazai kínálat ötszöröse.
A kertészeti ágazatok közül a dísznövényesek hozták létre a legfejlettebb nagybani értékesítési rendszert. Erre alapozva a bevételekből fejlesztési alapot lenne érdemes képezni, amely lehetővé tenné a kutatás-fejlesztés, az információs rendszer és a központi marketingprogram finanszírozását. A közeljövőben az ágazat szereplői nem terveznek területnövelést, viszont a korszerűsítésre rendkívül nagy az igény. Új növényházakat, fedett felületeket kell kiépíteni ott, ahol a viszonylag olcsó termál-hőenergia hasznosítása versenyelőnyt ad. A termálenergia hasznosításához viszont állami segítség is kellene, s talán megérné, mert valamelyest visszaszorulna a virágimport.
| Regiszter A nyilvántartási adatok szerint Magyarországon csaknem 370 ezer hektáron folyik kertészeti termelés. Ebből a szőlőművelésbe vont terület 130 ezer hektár, a gyümölcsös 95 ezer hektár, zöldséget 100 ezer hektáron termesztenek, 35 ezer hektár jut a gyógynövények és 7-8 ezer hektár a dísznövények termesztésére. Az éves termelési érték 130-150 milliárd forintra tehető. A termékek jelentős része – 1,3 millió tonna zöldség és gyümölcs, valamint 3,2 millió hektoliter bor – a hazai piacon talál vevőre. A zöldségexport mennyisége a kereslettől és az időjárástól függően, évente változóan 180 és 300 ezer tonna között alakul, és mintegy 250-300 ezer tonna gyümölcs is külföldön talál gazdára. Ehhez jön még 1-1,5 millió hektoliter borkivitel. A rendszerváltozás óta az agrárolló jelentős szétnyílása miatt a kertészeti ágazatok jövedelmezősége rohamosan csökkent, s a gondokat tetézte a szétaprózott termelési szerkezet. Az uniós csatlakozásig átgondolt és hatékony beruházásösztönzésre lenne szükség, hogy a csatlakozás után ne érje jelentős megrázkódtatás az ágazat szereplőit. |