A pénzintézeteknek és a vállalkozásoknak egyaránt fontos, hogy a bizalmi kapcsolatukat objektív adatok közlésével is erősítsék. A bankközi és a piaci alapon szerveződő adósinformációs rendszerek ezt a célt szolgálják. A lassan feltöltött adatbázisok ma már teljes üzemben működnek. Mind a működtetőknek, mind a felhasználóknak vannak ötleteik a fejlesztésre, hogy biztonságosabbá tegyék a hitelezést a vállalatok és a magánszemélyek körében is.
A Bankközi Adósinformációs Rendszer (BAR) vállalati adatokat kezelő bankjához havonta 3 ezer kérdés érkezik és az adatbázisban mintegy 200 ezer szerződés adatait tárolják, ebből 80 ezer az élő szerződés – mutatta be szolgáltatásukat Rácz Lajos, a Bankközi Információszolgáltató (BISZ) Rt. ügyvezetője. A rendszer előreláthatólag nyártól már magánadósokra vonatkozó információt is tartalmaz. A hitelintézeti törvény értelmében ugyanis az 1998. január elsejétől keletkezett, 90 napot meghaladó és a minimálbér nagyságát elérő törlesztési mulasztások a bankok és a takarékszövetkezetek adattárából bekerülnek a BAR-ba. A megkérdezett banki szakértők szerint a vállalati adatbázis megüti a mércét, bár a pénzintézetek szerint ez csak kiegészítésképpen jöhet szóba saját adósminősítő rendszerük mellett. A magánszemélyek adósnyilvántartásával kapcsolatban már sokkal pesszimistábbak voltak, mondván: egy magánadós megítélésében az igazi segítséget az adná, ha nemcsak adott mulasztásokra, hanem egész korábbi hitelmúltjára fény derülhetne. A BAR fejlesztését 1995 júniusára fejezték be, s a törvény értelmében ettől számított egy éven belül kellett volna a rendszert a bankoknak adatokkal megtölteni. A teljes feltöltés azonban 1996 júniusa helyett csak 1998 márciusára fejeződött be. (Igaz, 1997 nyarán már az adatok döntő többsége a központban volt.) A legkésőbb a takarékszövetkezetektől folytak be az adatok, a takarékszövetkezeti integráció számítástechnikai egységesítését végző Takinfóhoz ugyanis csak nagy késéssel érkeztek meg a kért céghitel-információk. Az egyik legtöbb adatot betápláló OTP Bankban azonban a határidőket úgy sikerült betartani, hogy a fiókvezetőknél prémiumfeltétel volt a feltöltés.
A rubrikák tartalma
A vállalkozói hitelinformációs rendszerben hitelszerződéseket tartanak nyilván, az adós azonosítója (neve és APEH-száma) és a szerződés száma alapján. A hitelszerződésnél megjegyzik, hogy mikor kötötték és milyen lejáratra, milyen típusú (éven belüli vagy éven túli) hitelt vett fel a cég. A lényeges információ ezen adatok mellett az, hogy mi kerül a törlesztésről szóló rubrikába. A bankok megállapodása alapján 1997 óta a 30 napos késedelmet jelölik, s végül kiderül az adatokból az is, hogy a hitelszerződés élő-e vagy már lejárt, azaz visszafizették, leírták, eladták stb. Az adatok feltöltésében annak idején az okozta a késedelmeket, hogy az előírások szerint az 1994-ben élő szerződéseket már fel kellett vinni, viszont kiderült, hogy sok banknál nem volt meg minden szükséges információ ezekről a hitelekről. Nem volt például APEH-azonosítójuk azoknak az adósoknak, amelyeknek még a '60-as években nyújtották a hitelt, majd azokat folyamatosan megújították, így 1994-ben is élők voltak, tehát amelyeket regisztrálni kellett az adatbázisban. Sok hitel esetében csak az adós neve és a hitel összege szerepelt a bank által átadni kívánt adatokban. A tisztázás, az adatok kikeresése, a bankok jövőbeli automatikus adatközlésének kialakítása többek között ezért húzódott el több évig. Fontos volt az is, hogy megbízható legyen az adatok állandó frissítése, hiszen akár egy hitel megtagadásához is vezethet, ha egy adósról nem aktuális, pontatlan információ van a rendszerben.
Tavaly azonban már teljes kapacitással működött a szolgáltatás, a rendszer havonta 3 ezer kérdést vett fel, és mintegy 10 ezer választ adott. A hitelszerződésekről újabb adatokat az idén nem terveznek felvinni, ezt a BISZ Rt. igazgatóságát alkotó pénzintézetek nem erőltetik. Minden egyes további hitelinformáció ugyanis a banki adatközlést is bonyolultabbá teszi, miközben a 2000-es év információtechnológiai bombájának hatástalanítása éppen eléggé leköti az erőket. Szóba került azonban, hogy a BAR közölhetne bonitásindexet, amelynek alapján képet lehet arról kapni, hogy az adós hitelezhető-e vagy sem. Rácz Lajos erre válaszolva azt mondta: a rendszerben levő adatok nem elegendők egy ilyen mutató kiszámolásához, újabb adatok felvitele pedig az említett okok miatt nincs napirenden.
Kötelezően és szabadon
Országosan minden hitelügyintéző terminálján megtalálható a kapu a BAR-kapcsolathoz, de a bankok üzletpolitikájától függ, hogy mennyire gyakran élnek a szolgáltatással. Az adatokkal való feltöltés ugyanis kötelező, de a lekérdezés a bankokra van bízva. A jelek szerint van olyan bank, amely egyáltalán nem kér adatokat például azért, mert nagyon szűk körben hitelez, gyakorlatilag csak az anyabank által ismert cégeknek ad kölcsönt. A vállalkozások minősítése tehát külföldön zajlik le, az itthoni bank csak fiókként folyósítja az összegeket. Ezeknek a pénzintézeteknek semmit sem mond a BAR.
Van azonban olyan bank is, ahol a hitelbírálat kötelező eleme a vállalati adósinformációs rendszer használata, s egészen fiókvezetői körig engedélyezett a BAR-ral való kapcsolat. Másutt a központi hitelbírálati rendszer egyik eleme a lekérdezés, s csak néhány személy férhet az adatokhoz. A bankokon múlik azonban, hogy kiépítenek-e olyan hálózatot, amely lehetővé teszi, hogy a vidéki hitelügyintéző, bejelentkezve a pénzintézet saját számítóközpontjába, használhassa a BAR-t.
Az adósinformációs rendszer nemcsak az érintett adós hitelkapcsolatairól ad felvilágosítást, hanem többféle funkciója is van. Hibaüzenetet küld a bankoknak, ha korrigálni kell a beadott adatot, például azért, mert nem a rendszernek megfelelő összetételben küldték el. Érdeklődni lehet az után is, hogy az ügyfélre mennyi lekérdezés futott be adott idő alatt. A bankoknak meg kell adniuk a lehetőséget az adósnak is, hogy megtudhassa, mi is szerepel a neve alatt az adatbázisban.
A rendszer azoknak a pénzintézeteknek kifizetődő, amelyek nagy tételben használják, egy-egy kérdés alapdíja ugyanis 120 forint. A csatlakozás annak idején külön díjba került, és a havi használatnak is van tarifája. Mint Rácz Lajos elmondta, a BISZ szolgáltatása nyereséges, de a tulajdonos bankok ezt a nyereséget eddig egyszer sem vették ki, benn hagyták az információtechnológiai fejlesztésekre.
Információs szolgáltatások
A vállalati hitelinformációs rendszer természetesen csak egyik eszköze a hitelbírálat megalapozásának. Ezt amolyan hatósági adatszolgáltatásnak kell felfogni, amit kiegészít a piacon levő több céginformációs rendszer, mint a Creditreform vagy a DUN and Bradstreet, amely nemzetközi hálózata révén a cégek külföldi kapcsolatait is segíthet feltárni. A megkérdezett bankárok eltérően vélekedtek az adósinformációs rendszerről, volt aki szerint nehézkes a lekérdezés rendszere és nincs elég adat az adatbázisban, ezért általában másféle piaci információs szolgálatra is kell támaszkodni. Az OTP Banknál, amely Merkantil leánybankjával együtt az egyik legnagyobb adatközlő, úgy vélekedtek, hogy a vállalat működésének egyedi banki vizsgálata a döntő egy hitelbírálatnál, a BAR-t csak kontrollként, többek között a hitelezési csalások kiszűrésére használják. Az adatok megbízhatóságáról jó véleménnyel voltak a megkérdezettek, nem említettek olyan esetet, amely téves vagy nem aktuális adat miatt bonyodalmat okozott volna.
Több nehézségtől tartottak azonban a formálódó magánadós-információs rendszerrel kapcsolatban. A BAR ugyanis az elmúlt hónapokban kiépítette azt a 110 csatlakozási pontból álló hálózatát, amely képes lakossági adatokat is fogadni és szolgáltatni. A hitelintézeti törvény kötelezte erre, amelyben rögzítették, hogy a magánadósok 1998 után keletkezett, 90 napot meghaladó és a minimálbér nagyságát elérő törlesztési mulasztását a bankok közötti adósinformációs rendszerbe be kell vinni. Az adatok közé ezenkívül még a dátum kerül be, ha az adott hitel kifutott. Nem fogalmazott meg viszont a törvény határidőt az adatok töltésével kapcsolatban, ezért bár márciustól már működhetne a rendszer, a hónap elején még alig egy tucat mulasztást vittek fel rá a pénzintézetek. Az OTP Banknál Kolossváry Ádám vezérigazgató-helyettes azt remélte, hogy nyár elején már kész lesz saját banki rendszerük, amely összeköti az OTP lakosságihiteladatbankját a rendszerrel, hogy azután a törvényben előírt adatok automatikusan és folyamatos frissítéssel bekerülhessenek a BAR-ba. Hozzátette azonban, hogy a törvényben rögzített információ nagyon kevés egy magánadós megítéléséhez, amelyet ráadásul nem lehet olyan módszerekkel minősíteni, mint egy vállalkozást. Úgy vélte, hosszabb távon is sokkal nagyobb segítség lesz majd számukra az eddigi lakossági ügyfeleikről felépített saját adatbázis. Nem tagadta azt sem, hogy az OTP-nek igazából nem érdeke, hogy az általa rögzített mulasztásokat versenytársai tudomására juttassa, hiszen azok így előnyhöz jutnak a lakossági üzlet kiépítésében, ráadásul olyan esetekből húznak hasznot, amelynek tanulópénzét az OTP fizette meg. Ettől függetlenül biztosra vette, hogy a náluk 1998 óta számon tartott mulasztások még tél előtt hiánytalanul fent lesznek a listán. Ezt segíti az is, hogy a bank időben módosította hitelszerződéseit, így az ügyfelek már 1998 első harmadában is olyan szerződést írtak alá, amelyben tudomásukra hozták, hogy mulasztásaik felkerülhetnek a BAR rendszerébe. A bankok többsége azonban az adatszolgáltatásnak ezt a feltételét csak 1998 végére teremtette meg, így arra lehet készülni, hogy a többség csak 1998 végéről-1999 elejéről származó mulasztásokat tud betölteni a közös adatbázisba.
Erre lehet számítani a takarékszövetkezeteknél is, amelyek feltehetően a második legnagyobb adatbázist bocsátják majd a pénzintézetek rendelkezésére. Kérdés, hogy mikor. Ugyanis az országban működő több mint 300 takarékszövetkezet lakossági mulasztásokra vonatkozó adatait összegyűjtő Takinfo időpontot sem tudott még mondani a feltöltés megkezdésére. A saját és a BAR közötti kapcsolatot megteremtő rendszert ugyan már tesztelik, de néhány hónap még hátravan a teljes készenlétig. A takarékszövetkezetektől beérkező adatok fogadásának megszervezése pedig még nagyobb késésben van, nem utolsósorban a szövetkezetek nehézkes viselkedése miatt. Több vidéki takarékszövetkezetnél ugyanis úgy látják, semmi hasznuk nem lesz a BAR magánadós-információs rendszeréből, hiszen ügyfeleiket úgyis jól ismerik, idegenek náluk csak elvétve jelentkeznek hiteligénnyel. Jobban rá lesznek szorulva azonban a BAR rendszerére a budapesti fiókkal rendelkező, illetve a vidéki nagyvárosokban működő szövetkezetek.
Hitelkapcsolatok története
Fenntartásokkal fogadják a BAR új szolgáltatását a Budapest Banknál is, mivel nagyon kevésnek tartják a csupán a mulasztásokat összegyűjtő, úgynevezett feketelistát, bár hozzátették, hogy kezdetnek nem rossz. Többet várnának azonban egy olyan pozitív információkat is tartalmazó adatbázistól, amely a Nyugaton ismert Kreditschutzverband, illetve Kreditbüro mintájára egy adós hitelkapcsolatainak teljes történetét tartalmazza. Egy ilyen adatbázist a bank már fel tud használni a magánadós minősítéséhez, hiszen másra nem támaszkodhat, csak arra, hogy az adott ügyfél korábbi adósságait is rendszeresen és időben törlesztette. Ilyen adatbázis összeállítása sokkal inkább érdeke lehet az adósoknak is. Végül is a kétféle adatbázis együttesen adná a teljességet. Ám – jóllehet a BAR legkésőbb az év végén remélhetőleg teljes kapacitással működhet – a másik adatbázis létrehozásával kapcsolatban még sok a baj, hiányzik a rendszert profi módon működtető, megfelelő tapasztalatokkal rendelkező külföldi szakmai befektető. A régióban Lengyelország ebből a szempontból előbbre tart. Ott a kereskedelmi bankok zöme már aláírta a szerződést egy Kreditbüro jellegű adatbázis létrehozásáról, amely pozitív és negatív információt egyaránt tartalmaz. S bár ennek kiépítése valószínűleg legkevesebb egy évbe telik, de jóval többet tud majd a magyar rendszernél, így jobban hozzájárulhat a lakossági hitelüzletág fejlesztéséhez, mint a BAR.
Adatbázisok összekapcsolása
A bankokkal ellentétben Török Béla, a fogyasztási hitelezéssel foglalkozó, német tulajdonban levő CC Credit vezérigazgatója, egyúttal pedig a magánadós-információs rendszert szervező Girodat Rt. igazgatóságának elnöke, nem látta ilyen borúsan a magyar Kreditbüro megalapításának esélyeit. Az általuk kialakított rendszer már többszörösen tesztelt, és a bankoknak több bemutatót is tartottak a Girodat székházában. Egy bank már csatlakozott, s arra számítanak, hogy júniusban 10 pénzintézettel elindul a rendszer, amelybe később mások is beléphetnek. A rendszer indulásának itt is feltétele: az ügyfél a hitelszerződés aláírásakor beleegyezését adja, hogy a szerződés adatai bekerülhetnek a hitelinformációs rendszerbe. A tervek szerint a rendszerből azt lehet lekérdezni, hogy az adott ügyfélnek van-e bankkal szemben tartozása, milyen összegben és milyen lejáratra. Ezt az információt a tervek szerint összekötnék a Közjegyzői Kamara ingójelzálog-nyilvántartásával, illetve a földhivatalok ingatlan-nyilvántartásaival. Ez utóbbi használata azonban a szokványos közigazgatási díj, azaz 1200 forint befizetése mellett használható, a lekérdezés díjának befizetése mellett. Ezt a tarifát még nem állapították meg, de a rendszerhez való csatlakozás díja (90 ezer forint) és a havi karbantartási díj (15 ezer forint) olcsóbb lesz, mint a BAR-é – jósolta Török Béla. A gyorsaságról pedig azt mondta: 3 percen belül mindenki hozzájuthat majd a kívánt adathoz.
A BAR keretében nyilvántartott feketelista felhasználásának díjszabása is a gyakori használóknak kedvez. Amennyiben egy pénzintézet egy hónapban 1-50 közötti kérdést tesz fel (ezek lehetnek az ingatlanfinanszírozók), akkor esetenként 500 forint, az 50-100 lekérdezés díja esetenként 300 forint, amit valószínűleg a tartós fogyasztási cikkek, gépjármű-finanszírozók fizetnek majd meg, s azok a bankok, amelyek havonta több mint 1000 esetben kérnek adatot, darabonként 100 forintot utalnak át a BAR-nak. Ez a tarifa feltehetően a fogyasztási cikkeket hitelező bankoknak kedvez. A rendszer kipróbálását és működését a BAR azzal segíti, hogy az első fél évben minden adathoz ingyenesen lehet hozzájutni.