A vállalati szakemberek többsége mára belátta, informatikai háttér, magas szintű termelésirányítás nélkül nemigen lehet talpon maradni a piaci versenyben. A korszerű termelést, a megalapozott döntéseket segítik a mindinkább terjedő és korszerűsödő vállalatirányítási rendszerek.
A cégen belüli informatika kezdetei néhány PC hadrendbe állításához kötődnek, amelyekre általában hálózati operációs rendszert telepítettek. A hálózatra később olyan alkalmazások kerültek, amelyek már többé-kevésbé megfelelhettek a vállalati adminisztráció követelményeinek. A fejlődés e szakaszát az úgynevezett szigetmegoldások jellemezték, amelyek legfőbb hátránya, hogy gyakorlatilag egymás mellett, párhuzamosan működtek a rendszerek. Az elkülönülő részek összekapcsolása állandó fejtörést okozott, pedig a jövő mindenképp a korszerűbb, integrált megoldások felé mutatott.
Az egyedi megoldások többek között fejlesztéseknél okozhattak gondot, hiszen többnyire csak a programozó értett annyira az egyes szoftverekhez, hogy felülírja, javítsa azokat. Másrészt a sokféle adatbázis szinkronizálása – ami az integrált rendszerek alapja – ilyen esetekben szinte lehetetlen, ami nemcsak többletmunkát okoz, de a hibalehetőségek száma is megsokszorozódik. Minden területen külön-külön kell ugyanis rögzíteni az adatokat, és gondoskodni az adatállomány frissítéséről. Összehangolatlan adatbázisok esetében gyakori, hogy ugyanaz az adat másként szerepel az egyes helyeken – elírás vagy egyszerűen szóhasználati különbségek miatt –, ami értelemszerűen zűrzavart okozhat.
Ez az állapot prosperitásra vágyó cég számára hosszú távon mindenképp tarthatatlan. Megoldás több is van. Amennyiben az elszigetelten működő szoftverek fejlesztői utolérhetők – vagy a helyi számítógépguru még a cégnél van –, meg lehet próbálni az integrációt. Az összekapcsolás lényege az adatok közös, strukturált adatbázisba történő gyűjtése, ahonnan bármelyik terület elérheti a szükséges információkat. Mára általánosan az úgynevezett strukturált – SQL – adatbázisokat alkalmazzák, amelyeknél a legkülönfélébb szempontok alapján kérhetők le az adatok, természetesen jogosultságtól függően.
Integrált előnyök
A szigetek összekapcsolása lényegesen olcsóbb, mint egy új integrált rendszer megvásárlása, így semmi meglepő nincs azon, hogy sokan ezt az utat választották. Kérdéses persze, hogy ez hosszú távon mennyire kifizetődő, főleg egy dinamikusan fejlődő cég esetében, ahol az informatikai rendszernek együtt kell nőni a feladatokkal.
A másik megoldás: új, integrált rendszer beszerzése és telepítése, ami mindenképp nagyobb egyszeri költség. Ez azonban akár befektetésnek is fölfogható, hiszen a bevezetés után hosszú évekig használható a rendszer, és a fejlesztés költségei a kezdetekhez képest már elhanyagolhatók.
Az integrált rendszerek alkalmazása számos előnnyel jár, hiszen jól áttekinthető, egymással együttműködő alrendszerekből – modulokból – áll, amelyek egy-egy külön funkciót látnak el – például: raktárkészlet, ügyvitel, vezetői információ, logisztika stb. Ezen modulok a már említett közös adatbázisokat használják, így az adatok egy forrásból származnak, ezért kisebb az elírások, hibák esélye. A modulokból, mint építőkockákból, állítható össze a szükséges rendszer. Így mindig csak azt kell megvásárolni, ami éppen elengedhetetlen, amíg a cég fejlődését, profiljának változását a vállalatirányítási rendszer is folyamatosan követi. Nem elhanyagolható szempont, hogy a cég és az informatikai rendszere úgy nőhet együtt, hogy közben semmilyen eszközt nem kell lecserélni, kidobni.
A vállalatok növekedésükkor elérhetnek olyan, úgynevezett kritikus nagyságot, amikor a vállalatirányítási rendszer akár 50-100 modulból is állhat. Ilyen összetettség mellett érdemes lehet beruházni a vezetői információs alrendszerbe is, ami, ahogy neve is mutatja, a cég irányítóit látja el naprakész információkkal.
| Rendszerek kicsiknek, nagyoknak – SAP (System Application Programming) R/3-as rendszere körülbelül 1 milliárd forintnál nagyobb forgalmú és 100 főnél többet foglalkoztató cégek számára praktikus. – Oracle Applications 35 moduljával szintén a nagyobb rendszerek közé tartozik, speciális csomagjai – például Oracle Financial, Oracle Manufacturing – pedig az ágazati igényeknek is megfelelnek. – A BAAN vállalatirányítási rendszer követi a Line of Business vonalat, azaz rugalmasan képes az egyes ágazatok – például autó-, elektronikai ipar, gépgyártás, beszállítók – igényeinek megfelelni, nagyvállalati környezetben is. – A Lawson Insight amerikai fejlesztésű rendszer 1997-ben jelent meg Magyarországon, és mára vetélytársa a legnagyobb ilyen jellegű programoknak. – A Jobshop termelésirányítási rendszer az 1-10 milliárd forint forgalmú cégek számára elérhető. – A Schwar a legalább 500 millió forintos árbevételt elérő középvállalatok irányítási rendszere, ám mivel korlátlan számú tranzakció kezelésére alkalmas, nagyvállalati igényeknek is képes megfelelni. – A Megatrend Infosys üzleti adminisztrációs rendszere kilenc főmoduljával a hazai cégek többségének teljes ügyviteli, számviteli működését képes lefedni a napi rutinfeladatoktól a vezetők stratégiai döntéseinek támogatásáig. Az Infosys sajátossága a rendkívül rövid – 3-6 hónapos – bevezetési idő. – A Cobra Conto kifejezetten kis cégek számára is elérhető, bár teherbírását illetően – 50-100 ezer bizonylat évente – nagyobb kereskedelmi cégek is jól használhatják. – A Scala rendszer mérettől és ágazattól függetlenül megoldást kínál a vállalatok számára. A Scala 30 különböző devizanemet képes kezelni, és ezek igény szerint tetszőlegesen változtathatók, amennyiben a nyilvántartott devizák változnának. – A Progen fő terméke a Nagy Machinátor ügyviteli és menedzseri program, mely 5-5000 fő közötti vállalkozások teljes adminisztrációjának megoldására alkalmas. – A Corvex Rt. 1997 óta forgalmazza Magyarországon az IntegRaise vállalatirányítási rendszert, amit egyedi és kisszériás gyártók számára ajánl. A kisebb és nagyobb cégeknek egyaránt kínálnak megoldást többek között az Infotéka, a Mikro-Volán Elektronika, a Profitrade, a Roll-Soft fejlesztői. |
Kell-e vagy sem?
Az, hogy kifizetődő-e integrált rendszert vásárolni, és ha igen, akkor melyiket érdemes választani, a vállalat nagyságától és profiljától is függ. Mindenesetre ma már a kisebb vállalkozások számára sem luxus ilyet vásárolni, hiszen működésüket így racionalizálhatják. Igaz ez már csak azért is, mert a rendszerekbe jól integrálhatók a már meglevő hardveregységek is. A Windows NT operációs rendszeren futó programoknál ráadásul a PC-ken már megszokott windowsos felülettel találkozik a felhasználó, így a betanulás is lényegesen könnyebbé vált, annak ellenére, hogy kritikus alkalmazásoknál a szakemberek máig UNIX platformot javasolnak.
A kisvállalati rendszerek modulkínálata is bőséges – raktárkészlet-nyilvántartás, ügyvitel, szerviz-karbantartás stb. –, ám mindezt kevesebb felhasználó és éves bizonylatmennyiség mellett nyújtják, mint a nagyok. Így egy sok munkatársat foglalkoztató vállalatnál, ahol évente több százezer bizonylatot kell feldolgozni, már kicsinek bizonyulhatnak. Ez természetesen a költségeket is megnöveli, hiszen a kisebb program néhány millióból megvehető, komoly rendszer pedig már tíz-száz milliós kiadás. Ehhez természetesen több szolgáltatás, nagyobb kapacitás, és ami talán a legfontosabb, működési biztonság társul.
A nagyobb rendszerek fejlesztői más-más irányt követnek, egyesek ágazatokat céloznak meg, ezért választáskor mindenképp érdemes erre is tekintettel lenni. Ezenkívül érdemes figyelembe venni, hogy a gyártó milyen támogatást nyújt termékéhez. Ez annál is inkább fontos, mert a nagyobb rendszer bevezetése óriási feladat, akár több hónapos munka, ami bizony könnyen kudarcba fulladhat megfelelő háttér hiányában. Ezenkívül a referenciák köre is sokat elárul a cég megbízhatóságáról, mert tudomásul kell venni, hogy a kapcsolat hosszú távra szól. Ugyanis a telepítés csak egy része a munkának, a neheze később jön.
Mindenképp érdemes először elvégeztetni egy cégen belüli rendszer- és igényfelmérést, és javaslatokat kérni a folyamatok leghatékonyabb átszervezésére. Ezt házon belül nagyon nehéz elvégezni, ezért célszerű tanácsadó céget megbízni a feladattal.
Az átállás problémái
A vállalatirányítási rendszerek telepítése – éppen nagyfokú integráltságuk miatt – nagyon összetett feladat, így mindenképp érdemes szakértőkre, azaz rendszerintegrátorokra bízni a dolgot. Az informatika egyre dinamikusabb fejlődésével a felhasználóknak mind nehezebb lépést tartani, hiszen képtelenség külön stábot tartani a szoftver, a hardver és a kommunikációs kapcsolatok ellenőrzésére, fejlesztésére.
A gazdaságilag fejlettebb régiókban ilyen esetekben rendszerintegrátorokhoz szokás fordulni, akik az elvi döntések és stratégiák szellemében gondoskodnak a gyakorlati megvalósításról. Első lépésként mindenképp érdemes tanácsadó céget felkeresni, amely az informatikai stratégiai elvek kidolgozásában segíthet. Ilyenkor az ügyfél elmondja, mely területek hatékonyságát szeretné javítani, és minderre mennyit hajlandó áldozni. A tanácsadók ennek megfelelően kidolgozzák a követendő stratégiát, aminek körülbelüli költségeit is meghatározzák. Ennek köszönhetően az ügyfél pontos adatokkal rendelkezik arról, milyen infrastrukturális beruházásokat, fejlesztéseket, képzéseket kell végrehajtania.
A tanácsadók segítségével meghatározott elvek gyakorlati megvalósítása a rendszerintegrátorok feladata. Ôk a különböző gyártók termékeit tesztelik, kipróbálják, ellenőrzik, s ezzel óriási munkát vesznek le ügyfeleik válláról. A termékek gyártói és a rendszerintegrátorok ennek következtében egymás stratégiai partnerei, ám nem szerencsés, ha a két tevékenység egy kézben van, hiszen így nehéz objektívnek maradni az összehasonlításnál.
A megfelelő partner kiválasztása roppant felelősségteljes feladat, hiszen az integrátor cég szakemberei munkájuk során akarva-akaratlanul bepillantást nyernek a vállalat belső folyamataiba is. Ezenkívül könnyen belátható, hogy az integrált rendszer összeomlása akár az egész vállalatot megbéníthatja. Ezért érdemes olyan partnert választani, amelyik kellően széles termékskálával rendelkezik, amelyben akár konkurens termékek is helyet kapnak. A másik lényeges szempont a cég nagysága, hiszen ez egyben sok gyártó partnert, valamint koncentrált szakértelmet is feltételez.
| Ergonómiai tanácsok Minden munkának vannak sajátos egészségügyi kockázatai. Áll ez a számítógéppel dolgozókra is. A személyi számítógép, a terminál kétféle hatást gyakorol a kezelő egészségi állapotára. Az egyik a berendezés sajátja, védekezni ellene csak technikai korszerűsítéssel, körültekintő vásárlással lehet. A másik hatás a használat módjából ered, ezzel elsősorban a kezelőnek, illetve a munkáltatónak kell foglalkozni. Mechanikai terhelés: A gerincoszlop alsó részére, az ágyéki csigolyákra akkor nehezedik a legkisebb terhelés – az állás közbeninek kevesebb mint a negyede –, amikor fekszünk. Majdnem kétszeres viszont, amikor kicsit előredőlve, a térdünkre támaszkodva ülünk. Ülő helyzetben a legelőnyösebb a testtartás, ha kicsit hátradőlünk, mint a repülőgép ülésében. Ehhez viszont dönteni kellene a billentyűzetet is, hogy a felső és az alsó kar továbbra is derékszöget zárjon be egymással. Az ideális számítógép-kezelői munkahely tehát olyan fotel lenne, amelyhez a háttámlára merőlegesen rögzítve van a billentyűzet. Nem mindegy az sem, milyen szögből nézzük a képernyőt. A nyakcsigolyáknak az a legkényelmesebb, ha a fejünket 30 fokkal előredöntjük. Az a szokás, hogy felteszik a gépet az asztalra, és rá szemmagasságban a megjelenítőt, biztosan rosszat tesz a nyakcsigolyáknak. Ha sokat erőltetjük az ujjainkat, könnyen ínhüvelygyulladást kaphatunk. A jó billentyűzet általában kicsit kemény, nem lötyög jobbra-balra, lehetőleg mélyített vagy érdesített, hogy ne csússzon le róla az ember ujja. Az ideális billentyűtávolság – a középpontok között mérve – 16-21 milliméter. Szemterhelés: Betűolvasásnál hasznos a nagyobb kontraszt, a megfelelő betűméret és ha a betűtípusok között is komoly különbség van. Rendszerint váltogatva nézünk a képernyőre és a billentyűzetre. Ha a kettőnek a szemtől való távolsága lényegesen eltér, már komoly megterhelést okoz a szemlencse fókuszát, a látásélességet állító izmoknak. Naponta sok ezer fixáció – a szem ráállítása egy szöveg- vagy képrészletre – látásromlást, erős fejfájást okozhat. A szem terhelését csak növelheti, ha a könyvolvasáshoz beállított olvasószemüveggel dolgozunk a számítógépnél, hiszen olvasáshoz az orvos 250-300 milliméteres távolsággal számol, a képernyő viszont általában fél méterre vagy távolabb van a szemünktől. A látóidegek terhelését is érdemes minél alacsonyabbra venni. A mai, nagyon széles képernyő-kínálatban már nem gond jó kontrasztot adó, nagy felbontásnál is villogásmentes képernyőjű berendezést találni. Nem jó a képernyőt úgy elhelyezni, hogy mögötte erős fényforrás van, például egy ablak. Ideális, ha a bejövő fény súrolja a képernyőt, vagyis annak síkja merőleges az ablakra, és legalább két méter távolságra van tőle. Sugárzás: A katódsugárcsöves megjelenítők változatos elektromágneses sugárzást bocsátanak ki, amit a gyártók egyre sikeresebben csökkentenek. A vizsgálati eljárások közül elsőként egy svéd szakszervezet munkavédelmi előírása, az MPR, majd a német szabvány, a TCO 95 terjedt el. Később ezek nemzetközileg elfogadott előírásban egyesültek, ez az MPR3. A megfelelő világszabvány az ISO 9241-3. Arra sajnos a gyártó ritkán figyelmeztet, hogy bizonyos sugárzások inkább hátrafelé mérhetők, vagyis nem jó két méternél közelebb a képernyő mögé ülni. Számtalan képernyő elé tehető eszköz is van. Ezek gyakorlatilag nullára csökkentik a porszelet, s a sugárzás egy részét is képesek elnyelni. A sugárzás okozta hatások megelőzésének mostanában radikális módja körvonalazódik: a katódsugárcső mellé teljesítményben, képtisztaságban, a színek megjelenítésében felzárkózó folyadékkristály alkalmazása. Ennek ára rohamosan csökken, s várható, hogy a termék néhány éven belül uralkodóvá válik a piacon. V. M. |