A gazdasági társaságok életében előfordulhat, hogy a cég átmenetileg vagy tartósan veszteségesen gazdálkodik, és emiatt fizetési nehézségei támadnak. Kérdés, hogy ilyenkor a társaság tagjai mennyiben és hogyan kötelesek "kisegíteni" a céget.
A gazdasági társaság létrehozásának közgazdasági indoka, hogy a tagok – társasági formák szerint meghatározott módon – saját vagyonuktól viszonylag független és elkülönült jogalanyt hozzanak létre a közös gazdasági céljaik megvalósítására. Ebben a helyzetben a társaság tagja okkal tartja fenn magának a jogot annak eldöntésére, hogy pótlólagos anyagi áldozatok árán megmenti-e a veszteségesen gazdálkodó társaságot, vagy hagyja azt tönkremenni. Mint azt a későbbiekben látni fogjuk, a társasági törvény – több-kevesebb fenntartással – ugyanezt az álláspontot teszi magáévá.
A veszteség viselése
A legtöbb társasági formánál a tagok pótlólagos anyagi hozzájárulásának kérdése fel sem merülhet. A közkereseti társaságnál, illetve annak speciális nevesített formájánál, a betéti társaságnál ezt a lehetőséget maga a törvény zárja ki, amikor kimondja, hogy a társasági szerződésben megállapított összeget meghaladóan egyik tag sem köteles növelni, vagy veszteség esetén kiegészíteni a vagyoni hozzájárulását. Ugyanakkor megállapítható, hogy a pótbefizetési kötelezettség előírásának túlzottan sok értelme e társasági formáknál amúgy sem lenne, hiszen a tagok (betéti társaság esetén a beltagok) felelőssége ilyen kötelezettség előírása nélkül is korlátlan és egyetemleges a társaság tartozásaiért. Mellékes kérdés, hogy a hivatkozott felelősség alapján a tartozásokat közvetlenül a hitelezőkkel szemben kell kiegyenlíteni, míg a pótbefizetésnél a tagok a társaság vagyonát növelik, s ezáltal közvetve teljesítenek a hitelezőknek.
Bár hasonló törvényi tilalom a közös vállalatnál nincs, mégis megállapíthatjuk, hogy pótbefizetési kötelezettség előírására e társasági formában sincs lehetőség, de az nem is szükséges. A közös vállalat tagjainak felelőssége némiképp enyhébb az imént ismertetettnél, hiszen a tagok vagyoni hozzájárulásuk arányában kezesként felelnek a társasági vagyon által nem fedezett tartozásokért. Ugyanakkor ez az enyhébb felelősségi alakzat is szükségtelenné teszi a pótbefizetés jogintézményét, hiszen a tagok enélkül is kötelesek helytállni a társaság tartozásaiért.
A részvénytársaságnál fogalmilag kizárt a pótbefizetési kötelezettség előírása, hiszen e társasági formánál a részvényes kötelezettsége a társasággal szemben kizárólag a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki, a társaság tartozásaiért pedig – témánk szempontjából elhanyagolható néhány kivételtől eltekintve – a részvényes nem felel.
Rövid áttekintésünkből is látszik, hogy a tag pótlólagos befizetési kötelezettsége kizárólag a korlátolt felelősségű társaságnál merülhet fel.
A pótbefizetés fogalma
A pótbefizetés – mint azt már bevezetőnkben említettük – olyan rendkívüli, a veszteségek fedezését szolgáló befizetés a tagok részéről, amelyet a társasági szerződésben meghatározott vagyoni hozzájáruláson felül teljesítenek. Nem növeli sem a társaság törzstőkéjét, sem az egyes tagok törzsbetétjét, vagyis tulajdonképpen az ilyen befizetés a tag számára "elvész", azt a veszteség elnyeli anélkül, hogy annak bármilyen gazdasági haszna lenne. (Hacsak az nem, hogy ilyen módon a társaság megmenekül a csődtől.) Ugyanakkor a kft. mint társasági forma sajátosságaiból adódik, hogy pótbefizetési kötelezettség hiányában a tag a társaság tartozásaiért nem tartozik felelősséggel, így megállapítható, hogy ilyen kötelezettség előírása a tagok számára rendkívül terhes lehet. Emiatt a társasági törvény kifejezetten szigorú feltételekhez köti a pótbefizetési kötelezettség alkalmazását: arra csak akkor van lehetőség, ha a társasági szerződés ilyen irányú felhatalmazást ad a taggyűlésnek.
Mit kell tartalmaznia a társasági szerződésnek?
Fontos törvényi garancia, hogy a taggyűlés kizárólag a társasági szerződés felhatalmazása alapján írhat elő pótbefizetési kötelezettséget, hiszen így biztosítható, hogy ez a kötelezettség csak a tagok egyhangú elhatározásán alapuljon. A társasági szerződést annak megkötésekor értelemszerűen valamennyi tag aláírja, tehát a pótbefizetésre vonatkozó rendelkezés a társaság alapításakor csakis a tagok teljes egyetértése esetén szerepelhet a társasági szerződésben. Ugyanakkor amennyiben ezt a felhatalmazást a tagok a későbbiekben a társasági szerződés módosításával kívánják a szerződés részévé tenni, akkor is egyhangú döntésre van szükség, hiszen az a tagok társasági szerződésben meghatározott kötelezettségei növelésével, illetőleg új kötelezettség meghatározásával jár.
A társasági szerződésnek nem csupán a pótbefizetési kötelezettség elrendelésére vonatkozó felhatalmazást kell tartalmaznia, hanem meg kell határozni azokat a kereteket, amelyek között a taggyűlés mozoghat. A szerződésnek eszerint tartalmaznia kell azt a legmagasabb összeget, amelynek befizetésére a tag kötelezhető, továbbá a pótbefizetés teljesítésének módját, gyakoriságát és ütemezését. A gyakorlatban felmerülhetnek értelmezési problémák a "gyakoriság és ütemezés" kifejezések kapcsán. A magunk részéről a két szót egymás szinonimájaként értelmezzük, vagyis elegendőnek tartjuk, ha a társasági szerződés csupán arra vonatkozóan tartalmaz rendelkezést, hogy a taggyűlés üzleti évenként hány alkalommal rendelhet el pótbefizetést.
Amennyiben a tagok a pótbefizetés aránya tekintetében el kívánnak térni a törzsbetétek arányától, akkor erre vonatkozóan a társasági szerződésben kell rendelkezni. Ellenkező esetben a taggyűlés a pótbefizetésre a tagokat kizárólag a törzsbetétek arányában kötelezheti. (Ha például "A" törzsbetétje 25, "B"-é 35, "C"-é pedig 40, akkor a társasági szerződés ellenkező rendelkezése hiányában a pótbefizetést 25-35-40 arányban kell teljesíteniük. Ugyanakkor a társasági szerződés rendelkezhet úgy is, hogy a pótbefizetés egyenlő arányban oszlik meg közöttük, ebben az esetben a taggyűlés is csak egyenlő arányban kötelezhet a pótbefizetés teljesítésére.)
A taggyűlés feladatai
A társasági szerződés felhatalmazása alapján a taggyűlés határoz a konkrét esetben a pótbefizetés elrendeléséről. E döntési jogkör természetesen a taggyűlés kizárólagos hatásköre, az a társaság más szervére nem ruházható át. Ugyanakkor a társasági törvény nem ír elő minősített többséget, így a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában a pótbefizetési kötelezettség egyszerű szótöbbséggel is elrendelhető.
A határozat meghozatalakor természetesen figyelembe kell venni a taggyűlés működésével kapcsolatos általános szabályokat is. Eszerint az ügyvezető a társaság székhelyére (illetve a társasági szerződés felhatalmazása vagy valamennyi tag hozzájárulása alapján máshova) a napirend közlésével hívja össze a taggyűlést. A pótbefizetés kérdésének szerepelnie kell az előzetesen megküldött napirenden, mert ellenkező esetben csak akkor lehet arról határozatot hozni, ha a taggyűlésen valamennyi tag jelen van, és egyhangúlag hozzájárul a kérdés megtárgyalásához. A meghívók elküldése és a taggyűlés között legalább tizenöt napnak kell eltelnie. Ha a taggyűlés összehívása bármely okból nem volt szabályszerű, akkor határozat csak akkor hozható, ha valamennyi tag jelen van, és a taggyűlés megtartása ellen egyikük sem tiltakozik.
A taggyűlés levezetése az általános szabályok szerint történik, vagyis az ügyvezető ismerteti azokat az okokat, amelyek a pótbefizetést szükségessé teszik, megteszi javaslatát a határozat tartalmára, majd azt a tagok megvitatják és meghozzák a határozatot. A taggyűlésről jegyzőkönyvet kell felvenni, a meghozott határozatot pedig be kell vezetni a határozatok könyvébe.
A pótbefizetésről szóló határozat
Ami a határozat konkrét tartalmát illeti, abban célszerű kitérni minden olyan kérdésre, amit a társasági szerződés nem tartalmaz. Így feltétlenül meg kell határozni:
- a pótbefizetés összegét,
- annak megoszlási arányát a tagok között,
- az egyes tagokat terhelő befizetési kötelezettség összegét,
- a befizetés esedékességét,
- a befizetés elmulasztásának jogkövetkezményeit.
A mulasztás jogkövetkezményei
A pótbefizetési kötelezettség elmulasztásával kapcsolatban a társasági törvény rendkívül szigorú. A korábbi szabályozás szerint a pótbefizetési kötelezettség elmulasztása nem járt automatikus jogkövetkezménnyel, "csupán" a mulasztó tag kizárására adott alapot. Az új társasági törvény szerint nincs szükség a mulasztó tag kizárására, mert amennyiben felszólítás ellenére nem tesz eleget a kötelezettségének, úgy tagsági viszonya automatikusan megszűnik.
Visszatérítés
A gyakorlatban előfordulhat, hogy a teljesített pótbefizetések nem vagy nem teljes mértékben szükségesek a veszteség pótlására. Ilyen esetben a taggyűlés a felesleges pótbefizetés visszatérítéséről köteles határozni, de csak abban az esetben, ha a törzsbetéteket már teljes egészében befizették.
Az ügyvezetés feladatai
Az ügyvezetés feladatait a taggyűlés összehívása és a határozathozatal előkészítése kapcsán részben már érintettük. Ezen túlmenően fontos feladat hárul az ügyvezetőkre a pótbefizetés elmulasztásának jogkövetkezményével kapcsolatban. Ilyen esetben ugyanis a pótbefizetést elmulasztó tagot az ügyvezető köteles harmincnapos határidő kitűzésével felhívni a teljesítésre. A felhívásban utalni kell arra, hogy a teljesítés elmulasztása a tagsági jogviszony megszűnését eredményezi. Ha a tag a felhívás ellenére nem teljesít, akkor az ügyvezető köteles tájékoztatni az érintett tagot a tagsági viszony megszűnéséről.
Bata Zoltán