Távol az Uniótól

 

Bulgária az EU társult országa, ám nem kapott meghívást az Unióhoz potenciálisan első körben csatlakozó országokkal kezdett tárgyalásokra. Az EU elutasító válasza óta eltelt közel másfél évben Bulgáriában figyelemre méltó változások kezdődtek. A gazdasági struktúraváltás biztató kilátásokkal kecsegtet a fejlettebb közép-európai országokhoz való közeledés és az EU-csatlakozás feltételeinek teljesítése terén is.

 

Csaknem másfél éve, az Európai Unió Bizottságának 1997-es értékelésében a következő kép alakult ki Bulgáriáról: biztosított Bulgária demokratikus intézményeinek stabilitása, az államigazgatásban azonban tovább kell erősíteni a törvények betartatását. Az 1994 és 1997 között tartott választások szabad és igazságos módon zajlottak le. Az alapjogok terén azonban további előrelépésre van szükség, annak ellenére, hogy az 1997 áprilisában megválasztott kormány kedvező reformok sorát hirdette meg. Jelentős erőfeszítésekre van szükség a korrupció elleni küzdelemben, a jogi rendszer működésének javításában és az egyéni szabadságjogok biztosításában. A török kisebbség helyzete rendeződött, ami nem mondható el a roma kisebbséggel kapcsolatban.

Az EU '97-es országvéleménye szerint a '90-es évek elején elindított gazdasági reformok ellenére Bulgária a strukturális átalakulásban még csak a kezdeti lépéseknél tart. Az Ivan Kosztov vezette kormány határozott kötelezettséget vállalt az IMF-vel, a Világbankkal és az Európai Bizottsággal szemben, hogy radikális reformokat hajt végre a privatizáció és a liberalizáció érdekében, aminek azonban csak következetes politika eredményeként lehet valódi hatása.

Az EU véleménye szerint az új kormány hatalomra kerülésével úgy tűnik: Bulgária jó úton jár az EU-ba való bekerülés politikai kritériumainak teljesítését illetően. Bulgária piacgazdaságra való átmenetét azonban a korábbi években jelentősen korlátozta a piacorientált, elkötelezett gazdaságpolitika hiánya, így az ország az EU-n belül középtávon nem lenne képes alkalmazkodni a versenyhez és a piaci környezethez. Bulgária rosszul áll az EU-aquis-hoz (az EU jogrendjéhez, rendelkezéseihez) való alkalmazkodásban is, ezért valószínűleg még sokáig nem lesz képes a tagsággal járó kötelezettségek teljesítésére. Különösen jelentős erőfeszítésekre van szükség a környezetvédelem, a közlekedés, az energiarendszer, az igazságszolgáltatás, valamint a mezőgazdaság területén. Ezek fényében a Bizottság álláspontja az, hogy Bulgáriával a csatlakozási tárgyalások akkor kezdhetőek el, ha az Európai Tanács koppenhágai találkozóján megfogalmazott kritériumok teljesítésében megfelelő előrehaladást sikerül elérni.

Lassú átalakulás

A Bizottság majd' másfél évvel ezelőtti értékeléséből egyértelműen kiderült, hogy a tagság legnagyobb akadálya a gazdasági átalakulás lassúsága. Emiatt Bulgária annyira lemaradt a fejlettebb közép-európai országokhoz képest, hogy a csatlakozási tárgyalásokig még hosszú időnek kell eltelnie. Az ország felzárkóztatása jegyében kezdte meg a működését 1998 márciusában az úgynevezett társulási partnerség (ilyen partnerséget egyébként az összes társult tagállammal kialakítottak). Ennek keretében a Bizottság javaslatokat tesz Bulgáriának arra, milyen konkrét lépések szükségesek az EU-hoz való közeledés során az egyes harmonizálandó területeken. A partnerség legfontosabb rövid távú prioritásai – amelyek egyébként rámutatnak Bulgária legégetőbb problémáira is – a következők:

1. Gazdasági reform, vagyis középtávú gazdaságpolitika kidolgozása és annak értékelése a Társulási Megállapodáshoz igazodva.
2. Az intézményi és az adminisztratív kapacitások megerősítését illetően a köztisztviselői törvény kidolgozása, a pénzügyi ellenőrzés intézményi megerősítése, a környezetvédelmi, nukleáris biztonsági és vámpolitikai, valamint egyéb intézkedések megtétele.
3. A belső piaci intézkedések tekintetében szükség van a szellemi és az ipari tulajdonjogok megerősítésére, a pénzügyi szolgáltatások és az adózás megfelelő szabályozására.
4. Igazságügyi és belügyi kérdések terén kiemelt figyelmet kell fordítani a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre.
5. A környezetvédelmet közelíteni kell az EU környezetvédelmi normáihoz, illetve ki kell dolgozni az ezzel kapcsolatos egyedi törvények tervezeteit, illetve azokat végre kell hajtani.
6. Az energiaszektorban hosszú távú energiastratégia kidolgozására van szükség, növelni kell a nukleáris biztonságot, illetve reális stratégiát kell kialakítani az atomerőművek bezárásával kapcsolatban.

Ezzel az együttműködéssel lehetővé vált, hogy Bulgáriában a harmonizálandó területekkel kapcsolatos döntések már az EU közvetlen közreműködésével valósuljanak meg. Mindez azonban teljesen hiábavaló, ha a gazdaság átalakításában nem sikerül áttörést elérni, hiszen elsősorban a mélyreható gazdasági változások késése miatt maradt le Bulgária az EU-tárgyalásokról.

Reformlépések sora

A Bizottság egy évvel későbbi, 1998. november 4-én kibocsátott országjelentése alapján Bulgária továbbra sem került be az EU-val csatlakozási tárgyalásokat kezdő közép-európai országok első körébe. A jelentés következtetése elismeri, hogy az elmúlt másfél évben az ország jelentős előrelépést ért el a gazdaság megreformálásában. Középtávon azonban továbbra is súlyos problémákkal kerülne szembe az Unióban a piaci erőkkel való küzdelemben. Emlékezhetünk, hogy az előző évi jelentés még úgy fogalmazott, hogy Bulgária képtelen lenne a piaci versenyt állni az Unió piacán, így a mostani megfogalmazás sokkal hízelgőbbnek tekinthető. Vegyük sorra, melyek voltak azok a legfontosabb tényezők, amelyek elindították a Bulgáriáról kialakított kép kedvező változását.

A megítélést hosszú időn keresztül alapvetően az határozta meg, hogy Bulgária a kilencvenes évek elején a külföldi hitelezőkkel szemben fizetésképtelenséget jelentett be, ami évekre lehetetlenné tette a belső modernizációhoz szükséges külső források megszerzését. Ez a tény önmagában jelentősen korlátozta az ország gazdaságának átalakítását, ami azzal is párosult, hogy az igazi rendszerváltásra még hosszú éveket kellett várni.

1997 elejéig ugyanis a kormányok igen gyorsan váltották egymást, így szinte lehetetlen volt a hosszabb időt átfogó gazdaságpolitikai stratégia kialakítása. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szándék sem volt meg a radikális reformok meghirdetésére, a kormányzatok sokkal inkább rövid távú, gazdasági lobbyérdekek által befolyásolt lépéseket tettek, s folyamatosan elodázták a stratégiai kérdések megoldását. Ilyen körülmények között az Európa Uniótól földrajzilag is távoli országnak esélye sem lehetett arra, hogy az EU-kérdőívekre adott válaszokból kirajzolódó és minden forrásból további megerősítést nyerő kedvezőtlen kép alapján gyors EU-csatlakozásban bizakodhasson.

Az 1997 tavaszán hatalomra került Kosztov-kormánynak lényegében gazdasági válsághelyzetben kellett reformprogramját megvalósítania. A legfontosabb célkitűzés egyértelmű volt: a reformok végrehajtása nem lassítható le egyetlen pillanatra sem, hiszen minél gyorsabban és radikálisabban történik meg a gazdasági váltás, annál hamarabb lehet valódi eredményeket felmutatni, amivel erősíteni lehet a türelmetlen lakosság jövőbe vetett bizalmát.

A program legfontosabb elemei a következők voltak:

• A privatizációt jelentősen felgyorsítják, annak keretében az összes termelő és szolgáltató vállalatot, a közüzemi cégeket pedig felerészben privatizálják.
• 1997 végéig megszüntetik a nehézipari kombinátok, valamint a külkereskedelmi vállalatok versenyt akadályozó monopóliumát és magánkézbe adják őket.
• 1998 végéig magánosítanak hat bankot, felszámolják a rosszul működő pénzintézeteket, a pénzintézeti fegyelem megszilárdítása érdekében pedig megerősítik a bankfelügyeletet.
• Felülvizsgálják a külföldiek földtulajdonlását szabályozó törvényt, a tulajdonszerzéssel kapcsolatban különböző kedvezményeket nyújtanak.
• Megszüntetik a mezőgazdasági termékek és az energiahordozók árszabályozását és piacvédelmét.
• A közüzemi ellátást nyújtó vállalatok szolgáltatásainak árába beépítik a költségeket, az árakat pedig havonta felülvizsgálják.
• Megerősítik a szociális védőhálót, mivel a munkanélküliség a stabilizációt követő üzembezárások nyomán valószínűleg tovább fog növekedni.
• Felállítják a valutatanácsot, hogy visszaállítsák a termelés, a pénzmennyiség és az árak közötti stabilitást, és megerősítsék a lakosság bizalmát a gazdaságpolitika iránt.

Szigorú pénzügyi fegyelem

A program központi eleme és alapja a valutatanács bevezetése volt. A valutatanács célja az, hogy szigorú pénzügyi fegyelmet, monetáris kontrollt valósítson meg a hazai valuta árfolyamának a német márkához kötésével (1 DEM = 1000 leva). A valutatanácsi működés a következőket foglalja magában:

• Az ország monetáris bázisát (banktartalékok és a forgalomban levő pénz) teljes egészében a valutatartalékok támogatják. A központi banknak képesnek kell lennie arra, hogy ezekkel a tartalékokkal megvédje a leva árfolyamát.
• A valutatanácsi működéshez kiegyensúlyozott vagy szufficites költségvetésre van szükség. A fiskális deficitet a Központi Bank nem finanszírozhatja, de ez a kereskedelmi bankrendszeren keresztül sem történhet meg, hiszen kiszorítaná a banki forrásokat más, fontosabb területekről. A deficit finanszírozása ilyen körülmények között külföldi hitelfelvétellel vagy hazai, nem pénzügyi magánszektortól való forrásbevonással történhet. Mindkét megoldás azonban jelentős mértékben megtörné a valutatanácsba vetett bizalmat, így tehát a kiegyensúlyozott költségvetés megóvása kiemelt gazdaságpolitikai prioritás.
• Szinte lehetetlenné válik, hogy a központi bank finanszírozza a bankrendszert, hiszen a bankok refinanszírozása növelné a pénzállományt.
• A valutatartalékok nem használhatók hagyományos célokra, csak a külső adósságok törlesztésére. A gazdasági élet feltámasztásához azonban tőkére van szükség, ezért a külföldi tőke becsábítása kiemelt, stratégiai cél. E nélkül a valutatartalékok nem emelkedhetnek, a pénzkínálat nem bővülhet.

A gazdaság átalakításának gyorsaságát és következetességét az is jelentősen ösztönzi, hogy az ország csak ebben az esetben számíthat az IMF és más nemzetközi pénzügyi szervezetek támogatására. A külföld jóindulata pedig elengedhetetlen, hiszen a nemzetközi szervezetektől kapott hitelek nagy része arra szolgál, hogy fedezetet biztosítson Bulgária külföldi adósságainak törlesztésére. Ez egyben a stabilizációs sikerek törékenységére is rámutat, illetve azt is bizonyítja, hogy meglehetősen korlátozott az ország gazdaságpolitikai mozgástere a nemzetközi pénzügyi intézmények feltételei közepette.

1997-ben csak a nemzetközi közösség áthidaló támogatása mentette meg Bulgáriát attól, hogy 1990 után másodszor is bejelentse: befagyasztja külső adósságainak kifizetését. A Londoni Klubbal 1994-ben megkötött adósságmegállapodás jelentősen csökkentette az adósságterheket, ám Bulgária továbbra is rendkívül eladósodott ország marad. 1996 végére a külső tartozás nagysága elérte az ország éves GDP-jének szintjét. A gazdaság stabilizálódása ellenére az adósságszolgálat teljesítése az ország számára az elkövetkező években súlyos teher lesz, még akkor is, ha az 1997-ben meglódult külföldi befektetések szintje hoszszabb távon is fennmarad.

Az eredmények

A reformok végrehajtásával jelentős stabilizációs eredményeket sikerült elérni (még ha a reformprogram célkitűzései nem is teljesültek maradéktalanul), és sokkal hamarabb, mint ahogy arra számítani lehetett. Az 1997-ben hozott intézkedések az ország külgazdasági környezetének kedvezőtlenebbé válása ellenére megalapozták a következő év kedvező folyamatait. A GDP 1998-ban 3,5-4 százalékkal bővült, ami az 1996-os 10 százalékos, majd az 1997-es közel 7 százalékos GDP-csökkenés után kimondottan kedvező.

Ugyanakkor a munkanélküliség szintje 1998-ban 11 százalék alá csökkent, amit a korábbi, 13-15 százalékos rátával szemben akár kedvezőnek is lehetne tekinteni. Ám nem ilyen rózsás a kép, mivel az ipari termelés továbbra sem talált magára: 1998 júliusában 14 százalékkal kisebb volt a kibocsátás, mint a megelőző év azonos időszakában. Ez pedig vagy rejtett munkanélküliségre utal, vagy pedig a feketegazdaság óriási méretére.

Az infláció gyorsan csökken, októberben 12 havi összehasonlításban 5,5 százalékra mérséklődött. Ez azért is jelentős eredmény, mert Bulgária 1990-től a különösen nagy inflációjú kelet-közép-európai országok közé tartozott. A gazdaság első liberalizálása után a meglóduló árszínvonal 1991-1995 között havi 4-5 százalékos szinten stabilizálódott. Ez a trend azonban a valutaárfolyamok és a bankrendszer 1996. április-május során bekövetkezett összeomlása miatt megtört, 1996-ban az éves infláció 100 százalék fölé ugrott, 1997 elején pedig hiperinflációba csapott át, és a következő év februárjában éves szinten elérte az 1800 százalékot.

A hivatalos valutatartalékok az 1997. januári 400 000 dolláros szintről 1998 szeptemberére 2,5 milliárd dollárra növekedtek. A folyó fizetési mérleg az 1997-es 4,3 százalékos GDP-arányos többletről az import – a '97-es drasztikus szűkülés után – normális szintre való visszatérése után, illetve az exportpiacok helyzetének romlása mellett 1998-ban többé-kevésbé egyensúlyban maradt.

1998-ban a költségvetés is egyensúlyban marad, ami a GDP 2 százalékát kitevő tervezett hiánnyal szemben egyértelmű eredmény, és távol van az IMF által megkövetelt maximum 4 százalékos hiánytól is. A kedvező helyzet oka egyrészt az adóbehajtás hatékonyabbá tétele, másrészt a költségvetés adóssága után fizetendő kamatterhek jelentős csökkenése. Idén a belföldi adósságra mindössze 2 százalékos kamatteher nehezedik, szemben az 1996-os 18 százalékkal.

Középtávú reformprogram

A gazdasági sikereket igazolta, hogy az IMF 1998 szeptemberének végén hároméves hitelmegállapodást hagyott jóvá Bulgáriával 864 millió dollár értékben, amivel a kormány középtávú (1998 júliusa és 2001 júniusa közötti) gazdasági reformprogramját támogatja. A hitelkeretből 72 millió dollár azonnal rendelkezésre is állt. Az IMF által biztosított összeg mellett más pénzügyi intézmények (elsősorban a Világbank) további 800 millió dollár körüli összeget nyújtanak az országnak. A hitelek folyósítása lehetővé teszi, hogy Bulgária biztonsággal finanszírozza külföldi adósságait. A program megvalósítását segíti, hogy a kormányzat kitart a reformok végigvitele mellett, és továbbra is érzékelhető a lakosság bizalma. A program legfontosabb elemei a következők:

– Gyors gazdasági növekedés biztosítása és a külső versenyképesség javítása, aminek alapja a piacgazdaságra való átmenet felgyorsítása és az ehhez szükséges társadalmi és infrastrukturális feltételek megteremtése. A program célja az is, hogy az EU koppenhágai kritériumainak teljesítésében is jelentős előrehaladást érjenek el. A gazdasági reform stabil alapja továbbra is a valutatanács lesz, amit körültekintő fiskális politika egészít ki a makroökonómiai stabilitás fennmaradása, illetve az államadósság csökkentése mellett. A költségvetési deficit hiányát 2 százalék körül kívánják tartani. Az infrastrukturális beruházások, az árfolyamrendszer és a kereskedelem további liberalizálásától a hatékonyság növelését és kedvező befektetői légkör kialakulását várják. Ez teremtheti meg a beruházások által vezérelt növekedés alapjait, amelyhez a forrásokat kezdetben külföldi, majd belföldi beruházók nyújtják. A program a következő három évre éves szinten 4-5 százalékos GDP-bővülést, illetve az időszak végére az infláció évi 5 százalékosra való csökkenését irányozza elő. A folyó fizetési mérleg hiánya a GDP 3 százaléka körül várható, ez az előrejelzés azonban a kedvezőtlenebb nemzetközi gazdasági környezet miatt könnyen irreálissá válhat. Különösen súlyos következményei lehetnek a fizetőképesség orosz piacon tapasztalható visszaesésének, illetve a távol-keleti országok export-versenyképessége javulásának. 1997-ben a bolgár export 8 százaléka irányult Oroszországba, illetve 18 százaléka FÁK-országokba. A külkereskedelmi termékforgalomra jótékony hatással lehet, hogy 1998 júniusában aláírták Bulgária CEFTA-csatlakozásának dokumentumát, ami a tagországok ratifikációja után 1999 elején lépett hatályba.

– A strukturális reformok kiemelkedő eleme az állami tulajdonban lévő bankok és vállalatok privatizációja. Ezen a területen az elmúlt másfél évben nem volt teljesen egyértelmű a kormányzat politikája, a magánosítás melletti elkötelezettsége nem mindig volt határozott. Mára azonban már sor került két nagybank privatizációjára (idén augusztusban pl. a Postabank magánosítása volt soron), és az IMF-hitel feltételei valószínűsítik, hogy a folyamat a jövőben felgyorsul. (A hitel folyósításának az is a feltétele volt, hogy 2001-re fejeződjön be a még állami tulajdonban lévő négy nagybank privatizációja.) A pénz- és tőkepiacokat szabályozó korszerű törvényeket (pl. a hitelintézeti törvényt és a jegybanktörvényt) már elfogadták, miközben javították a bankrendszer működését, a bankfelügyeletet pedig megerősítették. A tőkemegfelelési mutató jelenleg minden bankban eléri a törvény által megkövetelt 8 százalékos minimális szintet, 1999 végére a mutatónak el kell érnie a 12 százalékot. Az energetikai szektorban párhuzamosan kerül sor a szubvenciók megszüntetésére és a hatékonyság növelésére. A külkereskedelmi liberalizáció keretében a nem tarifális akadályok lebontását, a még meglévő exportadók és az importpótvám megszüntetését és az átlagos importvámok csökkenését tűzték ki célul.

– A külföldi befektetések ösztönzésére még 1997-ben komoly kedvezményeket vezettek be, így pl. a 100 000 dollárnál nagyobb működőtőke-beruházások 10 éven keresztül 50 százalékos nyereségadó-kedvezményben részesülnek, a vállalkozáshoz szükséges termelőberendezések behozatala esetén pedig a forgalmi adó és a vám megfizetése alól is mentességet kapnak. Ennek az intézkedéssorozatnak az eredményeként 1997-ben 636 millió dollár külföldi működőtőke érkezett az országba, ami igen tekintélyes összeg, figyelembe véve, hogy 1990-96 között összesen kb. 800 millió dolláros külföldi tőkebefektetés valósult meg. A külföldi befektetések ösztönzése továbbra is kiemelt gazdaságpolitikai cél. A gyors modernizációhoz a következő években Bulgáriában is a külföldi tőke jelentősen bővülő szerepére van szükség. Figyelmeztető jel azonban, hogy 1998-ban az előző évi értékhez képest csökkent a tőkebeáramlás szintje. Az év elején még 1 milliárd dollárnyi beruházást vártak, az év végére azonban ennek már csak a felére számítottak. A befektetések csökkenésének oka egyrészt a privatizáció akadozása lehet, ugyanis több esetben előfordult, hogy bár volt külföldi érdeklődő a meghirdetett állami vagyonra, az alacsony ajánlati ár miatt azonban mégsem került sor üzletkötésre. További problémákat okoznak a befektetéseket szabályozó törvények ellentmondásai, illetve a bürokrácia és a korrupció túlburjánzása.

Az IMF szerepe

Bulgária jövőbeli EU-csatlakozási esélyeit latolgatva megfelelő kiindulási alap lehet, ha megvizsgáljuk az EU-bővítés első köréből kimaradt két délkelet-európai ország, Románia és Bulgária gazdaságátalakítási stratégiáját, illetve eredményeit. Mindkét ország hasonló stop-go politikát folytatott hosszú időn keresztül, és ugyanúgy válságból válságba tántorgott az évtized első hat évében. Szinte ugyanakkor (Romániában 1996 novemberében, Bulgáriában 1997 áprilisában) kerültek kormányra a reformerők, és lényegét tekintve mindkét országban hasonló reformcsomagot hirdettek meg. A reform megvalósítása azonban, legalábbis a mai napig, teljesen eltérő eredményre vezetett a két országban. Míg Románia újabb válságba került, addig Bulgária figyelemre méltó sikereket ért el. A két program eredményességében mutatkozó jelentős különbséget magyarázhatja az, hogy Bulgária már 1997 első felében sokkal inkább rászorult a külföld jóindulatára, mint Románia.

Ennek oka az volt, hogy Bulgária nemzetközi fizetőképességének a biztosítása már akkor a nemzetközi pénzügyi intézményekkel fenntartott kapcsolatok zökkenőmentességétől függött. A problémamentesség pedig az IMF és a Világbank által folyósított hitelek rendkívül szigorú kondícióinak a betartásából fakadt. A feltételek elfogadása Bulgária esetében (az IMF válságkezelésében az utóbbi időben szokatlan módon) valóban hozzájárul(hat) a gazdaság helyzetének javulásához. Az országnak ugyanis más lehetősége nem volt, mint hogy az előírt receptet kövesse.

Románia nem volt ennyire rászorulva a külföld segítségére, mivel külföldi hitelképességét nem fenyegette komolyabb veszély. Mára persze nyilvánvaló, hogy Románia is egyre erőteljesebben sodródik a fizetésképtelenség felé, és elképzelhető, hogy ez a kényszerhelyzet vezet majd egy esetleges radikálisabb, sikeresebb reformprogram megvalósításához.

Részben a kényszer következtében Bulgária ma politikailag stabil, konszenzus van a legfontosabb gazdaságpolitikai prioritásokat illetően, sikerült elérni a pénzügyi és a makroökonómiai stabilizációt, és 1998-ban lassan megmutatkoztak a gazdaság magára találásának első jelei is. A valutatanácsi rendszer eddig kiválóan működött, aminek a leglátványosabb jelei, hogy jelentősen csökkent az infláció és a kamatlábak szintje, stabilizálódott a bankrendszer, dinamikusan növekedtek a valutatartalékok, töretlen a nemzetközi pénzügyi intézmények bizalma, miközben viszonylag gyors a privatizáció üteme.

A kedvező jelek és folyamatok ellenére szem előtt kell tartani, hogy vannak olyan területek, illetve tényezők, amelyek kedvezőtlenül befolyásolhatják a jövőbeni fejleményeket. Az ipart továbbra sem sikerült határozott növekedési pályára állítani. A termelékenység is romlik, hiszen az ipari termelés visszaesésével a munkanélküliség növekedése nem volt szinkrónban. Ezzel párhuzamosan a lakosság fogyasztása jelentősen növekszik, ami részben a jövedelmek emelkedésének köszönhető, ám a pénzintézetek lakossági hitelállományában bekövetkezett jelentős bővülés arról is árulkodik, hogy a lakosság nagymértékben hitelből költekezik. Mindezek miatt fennáll a veszélye annak, hogy bővül a folyó fizetési mérleg hiánya, mivel a növekvő lakossági fogyasztás ösztönzi a rögzített árfolyamból adódóan erősödő leva miatt egyre olcsóbb importot.

Kockázatok, veszélyek

A bolgár ipart továbbra is az állami vállalatok túlsúlya jellemzi, a magáncégek jelenleg mindössze a kibocsátás egyharmadát adják, s igen kevés előrelépés történt az ágazat modernizálásában, átalakításában. Az ipar 1994-es magára találása 1995 végén kifulladt, a termelés növekedése ekkor elsősorban a vegyiparban, a gépiparban és a kohászatban összpontosult (ezek a legfontosabb ipari ágazatok Bulgáriában). Ezek az ágazatok maximálisan profitálni tudtak a jelentősen szubvencionált energiaárakból, a leva 1994 tavaszi erőteljes leértékeléséből – 1995-ben azonban a leva reálfelértékelődése semmivé tette az árelőnyüket. 1996-ban a kohászati termékek iránti lanyha nemzetközi kereslet – a leva jelentős leértékelődése mellett – sem ösztönözte az exportot. Ráadásul 1996 közepétől az energiaárakat fokozatosan közelítették a nemzetközi árszínvonalhoz, ami erodálta az energiaintenzív bolgár ipar versenyképességét. (1996 közepéig az energiaárak mesterséges alacsonyan tartása sem serkentette az energiatakarékos termelés bevezetését.)

A bolgár gazdaság a GDP 1 százalékos növeléséhez átlagosan kétszer-háromszor annyi energiát használ fel, mint az EU tagállamai. Az ipari export csökkenésében jelentős szerepet játszott a finanszírozási források elapadása is, a cégek egyre kevésbé juthattak "soft" hitelekhez, köszönhetően a bankrendszer megroggyanásának, majd a konszolidációt követő prudens bankpolitikának.

Különösen nehéznek ígérkezik néhány iparág privatizációja, elsősorban az elavult technológia és az ezzel járó nem hatékony energiafelhasználás miatt. A nehézipar még most is túlméretezett, a privatizáció után kisebb ipari ágazat kialakulására van lehetőség. Az acéliparnak további jelentős strukturális alkalmazkodáson kell átesnie, a legnagyobb cégekre fájdalmas pénzügyi reorganizáció vár. Ugyanakkor azonban a bankszektor, pénzügyi helyzete miatt, nem képes hiteleket nyújtani, a külföldi tőke pedig eddig csak egyes szektorok iránt érdeklődik. A beruházási tőke hiánya tehát a legnagyobb akadálya az ágazat modernizálásának. Mivel bevételekre csak a külföldiektől lehet számítani, az állam pedig nem odázhatja tovább a privatizációt, valószínűleg jó néhány ágazat és cég igen olcsón kerül külföldiek kezébe.

A bankszektor stabilitása ma kulcskérdés, így szigorú a bankok felügyelete. A pénzintézetek a valutatanácsi rendszer miatt csak korlátozottan jutnak refinanszírozási hitelekhez, ami eleve beszűkíti a hiteltevékenységüket. A kihelyezéseknél ráadásul nagyon óvatosan járnak el. Mindezek következtében a termelőberuházások hitelezése csekély, ami a közeljövőben veszélyeztetheti a gazdasági növekedést is. A kormány 1998 novemberében határozta el, hogy néhány hónapon belül felállítják a Fejlesztési Bankot, amelynek épp az lesz a feladata, hogy azoknak a cégeknek és vállalkozásoknak biztosítsanak finanszírozási forrást, amelyek életképesek, de a bankok a túl szigorú szabályozórendszer miatt távol tartják tőlük magukat.

Látható az alagút vége?

Bulgária kimaradása az EU-val csatlakozási tárgyalásokat kezdő országok köréből egyértelműen indokolt volt, hiszen az ország gazdasági átalakítása igen lassan haladt előre, a közép-európai országokban már évekkel ezelőtt bevezetett gazdaságpolitikai intézkedések alkalmazására még csak mostanában kerül sor. A külső gazdasági kényszer, vagyis az ország fizetésképtelenségének veszélye azzal párosult, hogy a kormányrúdhoz elkötelezett reformpárti politikusok kerültek, és – Romániával szemben – nincsenek éles ellentétek a kormányerők között a politikai és gazdaságpolitikai célkitűzésekben. Emiatt a hosszú évekig tartó, halogató gazdaságstratégia helyét a valódi reformok vették át. Ez persze egyelőre kevés ahhoz, hogy a közeljövőben az EU csatlakozási tárgyalásokat kezdeményezzen Bulgáriával.

Az EU-ból való kimaradás sokkja és a nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézmények bábáskodásával zajló gazdaságátalakítási program együttesen végre kimozdította Bulgáriát a holtpontról. Jelenleg nagy a valószínűsége annak, hogy a gazdaság europanizálásában minőségi változások mennek végbe. Az EU mellett elkötelezett kormány reformpolitikájának talán végre sikerül Bulgária fejlődését olyan vágányra terelnie, amelynek a végén nem a teljes gazdasági káosz, hanem az EU-csatlakozás állhat.