Kizárás a gazdasági társaságból

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 12. számában (1999. március 1.)

 

A tag kizárásának kérdésével kapcsolatos szabályokat az új társasági törvény gyökeresen megváltoztatta. Ez azt jelenti, hogy 1998. június 16. óta az új törvény rendelkezéseinek megfelelően kell a nemkívánatos tagot a társaságból kizárni. Vagy mégsem? A kérdésre eltérő válaszokat adott a szakma. A lehetséges megoldások felvázolásával kívánunk eligazítást nyújtani a kizárás problémakörében. A végleges válasz kialakítása azonban a jövő joggyakorlásának a feladata.

 

RÉGI VAGY ÚJ SZABÁLYOK?

1997-ben új társasági törvényt alkotott a parlament. A törvény a kihirdetésétől számított száznyolcvanadik napon, azaz 1998. június 16-án lépett hatályba. Ezzel egyidejűleg a gazdasági társaságokról szóló korábbi törvény hatályát vesztette. Az új törvény számos változást hozott a társaságokat érintő kérdésekben. Kimondta azt is, hogy a már működő társaságok a cégjegyzékben vezetett adataik első változásakor kötelesek társasági szerződésüket (alapító okiratukat, alapszabályukat) az új törvény rendelkezéseinek megfelelően módosítani. Ez alól kivétel, hogy a jelenlegi tőkeminimumra történő tőkeemelésre, könyvvizsgálókra, vezető tisztségviselői megbízatások számára vonatkozó rendelkezések alkalmazására a törvényhozó türelmi időt állapított meg.

A fenti rendelkezésekből azonban a cégbírák, valamint a jogszabály-előkészítést végző Igazságügyi Minisztérium eltérő következtetéseket vontak le. A gyakorlati szakemberek szerint a társasági szerződés első módosításáig a régi törvényi rendelkezéseket kell a működő társaságok esetén alkalmazni – pl. tag kizárása társasági határozattal. A minisztérium álláspontja szerint szerződésmódosítástól függetlenül 1998. június 16. után kizárólag az új törvény szabályait lehet alkalmazni, azaz a tag kizárásáról a társaság helyett a bíróság dönthet.

Az 1988. évi VI. törvény egyik legkevésbé alkalmazható része a kizárásra vonatkozó szabályozás volt. A tag kizárását a társaság legfőbb szerve mondta ki határozatával. A kizárásról szóló határozattal szemben az érintett tag bírósághoz fordulhatott, és jogsértésre hivatkozással kérhette a kizáró határozat felülvizsgálatát. A bírósági eljárás gyakran évekig elhúzódott. A társaság működésével kapcsolatos egyéb jogcselekmények a bíróság állásfoglalása tükrében utóbb vitássá válhattak. Az új törvényi szabályozás szerint a tagot – a gazdasági társaságnak a tag ellen indított keresete alapján – a bíróság zárja ki a társaságból, a társaság legfőbb szerve pedig csak a kizárásra irányuló perindításról dönthet.

KIZÁRÁS TÁRSASÁGI HATÁROZATTAL

Közkereseti és betéti társaság

Az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) kizárási szabályait az egyes társasági formákra vonatkozó speciális szabályok között találhattuk meg. Közkereseti és betéti társaság esetében a társaság a tagot kétharmados szótöbbséggel hozott határozattal zárhatta ki. A kizárás előfeltétele volt, hogy arra fontos ok szolgáltasson alapot. A törvény nem határozta meg a fontos ok fogalmát, általánosságban megemlített azonban néhány esetet. Fontos oknak minősítette így, ha a tag írásbeli felszólítás ellenére sem tett eleget a jogszabályban előírt vagy szerződéses kötelezettségeinek, ha a társaság céljának elérését egyéb magatartásával nagymértékben veszélyeztette, vagy ha tartósan fizetésképtelen volt. A kizárást mindig az ok megjelölésével kellett közölni.

Kizárási oknak minősült például az is, hogy a betéti társaság tagja megtagadta a vagyoni hozzájárulás teljesítését. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésben mondta ki, hogy jogszerűen járt el az a betéti társaság, amely kizárta a bíróság előtt felperesként fellépő tagjait, mivel meghatározott időben nem fizették be a vagyoni hozzájárulásuk hátralévő részét, holott azt a társasági szerződésben vállalták. Mivel fizetési kötelezettségüket nem teljesítették, megvalósították azt a fontos okot, melyet a Gt. a kizárás feltételéül meghatározott. (BH 1993/611.)

A kizárást kimondó határozat meghozatalához legalább kétharmados (minősített) szótöbbséggel hozott határozatot követelt meg a régi Gt., háromtagú társaság esetében azonban a tag kizárásához a másik két tagnak egyhangú határozatot kellett hoznia. Az érintett tag a kizárás kérdésében nem szavazhatott, tehát a szavazati arány számításánál az őt egyébként megillető szavazatot figyelmen kívül kellett hagyni. Kérdésként merült fel a gyakorlatban, hogyan lehet alkalmazni a kizárási szabályokat kéttagú bt., illetve kkt. esetében. A választ a Legfelsőbb Bíróság adta meg. Kimondta, hogy kéttagú betéti társaság esetén a kizárás fogalmilag kizárt. A törvény nyelvtani értelmezése is ezt sugallja, hiszen a tag kizárásával a "társaság többi tagja" élhetett, és ez legalább három tagot feltételez. A jogalkotó nem kívánta biztosítani a kizárás lehetőségét kéttagú társaságok számára, ennek az a magyarázata, hogy kéttagú társaság esetén csak egyetlen ellenérdekű tagja lehet a társaságnak, aki a kizárásról dönthetne, és a szavazásra jogosult egyetlen tag "egyhangú" döntéssel sem jogosult a másik tag kizárásáról döntést hozni. (BH 1994/553.) A határozathozatal módjára vonatkozóan a régi Gt. a többi társasági formánál nem tartalmazott megszorításokat, így az egyesülés, a közös vállalat és a kft. esetében a kizárási szabályok kéttagú társaság esetében is alkalmazhatóak voltak.

A kizárt tag helyzete A kizárt tag nem vehetett részt a társaság munkájában, a többi tag – a peres eljárás ideje alatt – a kizárt tag nélkül hozhatott határozatokat. Amennyiben a bíróság a tag kizárásáról rendelkező jogsértő határozatot utóbb hatályon kívül helyezte, a tagnak feléledt a tagsági viszonya és kérdésessé vált a nélküle hozott határozatok érvényessége. A probléma megválaszolását szolgálja a Legfelsőbb Bíróság eseti döntése, amely kimondja, hogy ha a bíróság a gazdasági társaság tagjának kizárásáról rendelkező, jogsértő társasági határozatot hatályon kívül helyezte, ám a határozat végrehajtását nem függesztette fel, ez nem ad alapot a kizárás időtartama alatt hozott társasági határozatok hatályon kívül helyezésére annak folytán, hogy a kizárt tag a határozatok meghozatalában nem vehetett részt. (BH 1995/533.) Jogsértés esetén a bíróság a kizárást kimondó határozatot hatályon kívül helyezte. A hatályon kívül helyezés folytán követendő eljárás és a jogkövetkezmények terén számos eltérő állásfoglalás született a gyakorlatban. Az egyik eseti döntés értelmében ilyenkor a kizárt tag tagsági joga feléled, és úgy kell őt tekinteni, mintha a társaságból ki sem zárták volna. Ennek megfelelően tagsága az eredeti törzsbetétjéhez igazodó üzletrészével folyamatos marad, ehhez képest visszamenőlegesen is igényt tarthat a nyereség felosztható részéből a megfelelő hányadra. (BH 1995/563.) Nyilvánvaló azonban, hogy mivel a kizárás jogellenességének bírósági megállapítására sokszor évekkel a kizáró határozat meghozatalát követően került sor, a tagot már nem lehetett jogaiba maradéktalanul visszahelyezni. A tagsági jogok helyreállításával az időközben történt jogcselekmények vitássá válhattak. Gyakran előfordult, hogy a korlátolt felelősségű társaságból kizárt tag üzletrészét elárverezték, így a bíróság döntése után egy helyen "két tag" is volt a társaságban. Az eseti döntések azonos állásponton voltak azonban a tekintetben, hogy megegyezés hiányában a cégbíróság – kérelemre – törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva a céget a törvényes működés helyreállítására szoríthatta.

Korlátolt felelősségű társaság

Kizárási okok

A korlátolt felelősségű társaság tagjának kizárására a törvény négy esetben adott lehetőséget: a) ha a tag a törzsbetétjének befizetésével késedelembe esett, b) ha a tag a pótbefizetés teljesítésével késedelembe esett, illetve c) ha a tag a törvényben vagy a társasági szerződésben meghatározott kötelezettségének írásbeli felszólítás ellenére sem tett eleget, vagy d) ha a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztette.

Kötelező kizárás

A fenti esetek közül az első két alkalommal a kizárás a törvény erejénél fogva kötelező volt. Mind a törzsbetét befizetésével, mind a pótbefizetés teljesítésével való késedelembe esés fennállásakor a késedelembe esett tagot póthatáridő kitűzésével fel kellett hívni a teljesítésre. Az újabb határidő elmulasztása a társaságból való kizárást vonta maga után, ami azt jelentette, hogy ezt a tagot a társaság legfőbb szervének – határozatával – ki kellett zárnia. A kizárt tag üzletrészét a társaság nyilvános árverés útján értékesítette. A kötelező kizárás intézménye a gyakorlatban nem vált be, felesleges adminisztratív terheket okozott a társaságoknak.

Mérlegeléstől függő ok

A harmadik kizárási ok sajátossága, hogy alkalmazása mindig a korlátolt felelősségű társaság taggyűlésének elhatározásától-mérlegelésétől függ(ött). E kizárási ok két esetet rejt magában: 1. ha a tag törvényi vagy szerződésben meghatározott kötelezettségét nem teljesítette, ezzel alapot adott a kizárásra, de ilyenkor a kizárás csak akkor volt érvényes, ha azt írásbeli felszólítás előzte meg, 2. ha a tag olyan magatartást tanúsított, melynek eredményeképpen nagymértékben veszélyeztetné a társaság céljának elérését, ezzel szintén megalapozta a kizárást, ám ez alkalommal előzetes felszólításra vagy figyelmeztetésre nem volt szükség. A társaság tagjának minden olyan, szűkebben nem meghatározható magatartása, amely lehetetlenné tette, illetve nagymértékben megnehezítette a vele való együttműködést, kizáráshoz vezetett. A gyakorlatban a kizárásnak ez az esete volt a legtágabban értelmezhető, és a legtöbb, jogszabályba ütköző kizárás is e szakaszra hivatkozással történt. Míg a többi kizárási ok a törvényben meghatározott objektív kötelezettségszegés, illetve kötelezettség nem teljesítése esetén voltak alkalmazhatók, jelen esetben a társaság által kizárni kívánt tag magatartását csak szubjektív módon lehet megvizsgálni. Így például a Legfelsőbb Bíróság BH 1994/180. számú döntése szerint önmagában az, hogy a társaság által kizárni kívánt tag egy másik, azonos tevékenységi körű gazdasági társaságnak is tagja, nem alapozza meg a kizárást megfelelő többlettényállás nélkül.

Döntés a kizárásról

A kizárást mindig a konkrét ok megjelölésével kellett közölni, az általánosan megfogalmazott hivatkozás nem volt elegendő. A kizárás közlése nem volt alakszerűséghez kötve, történhetett szóban is, ha például a kizárt tag a taggyűlésen jelen volt, és a határozatot ott szóban közölték vele.

A korlátolt felelősségű társaság tagját a taggyűlésen legalább háromnegyedes (minősített) szótöbbséggel hozott határozattal lehetett kizárni. A kizárás a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozott. Az érintett tag a kizárás kérdésében nem szavazhatott, sőt a határozatképesség számításánál is figyelmen kívül kellett őt hagyni. A kizárási szabályok abban az esetben is alkalmazhatóak voltak, ha a korlátolt felelősségű társaságnak csak két tagja volt.

Gyakorlati kérdések

A kft. az egyik legelterjedtebb társasági forma. A kft.-k működésével kapcsolatban több problémakör is a felszínre került. Így adódhatott az a jogi helyzet is, hogy a Legfelsőbb Bíróság ugyanabban a kérdésben két – látszólag egymásnak ellentmondó – eseti döntést hozott. A BH 1993/420. számú döntése ugyanis kimondta, hogy több tag együttes kizárására nincs lehetőség. A BH 1992/167. számú döntése viszont úgy rendelkezett, hogy több tag egyidejű kizárása esetén minden tag kizárásának kérdésében egyenként kell szavazni, és valamennyi kizárásra kerülhető tagot a többi tag kizárásának kérdésében szavazati jog illeti meg. A látszólagos ellentmondás a két bírósági döntés együttes értelmezésével oldható fel. Az egyik eseti döntés alapján ugyanis több tag ugyanazon taggyűlési határozattal történő együttes kizárására nem volt jogi lehetőség, az viszont ennek értelmében nem kizárt, hogy egy taggyűlés alkalmával külön-külön taggyűlési határozatokkal történjen több tag kizárása úgy, hogy a kizárás mindig csak egy tagra vonatkozzon. Mindig csak az érintett tag volt kizárva a szavazásból, és minden tag kizárásánál egyenként kellett szavazni.

Egyesülés és közös vállalat

Az egyesülés és a közös vállalat tagjának kizárását hasonlóan szabályozta a törvény. Mindkét társasági formánál az igazgatótanács mint irányító szerv kizárhatta azt a tagot, aki a törvényben vagy a társasági szerződésben meghatározott kötelezettségének írásbeli felszólítás ellenére sem tett eleget, vagy az egyesülésben való további részvétele az egyesülés érdekeit egyébként súlyosan megsértette.

Az érintett tag jogi helyzete A bírósági per időtartama alatt speciális helyzet áll fenn. A kizárni kért tag tagsági jogai nem szünetelnek, gyakorolhatja azokat. Ez a rendelkezés azt a célt szolgálja, hogy amennyiben az eljárás eredményeképpen a bíróság elutasítja a gazdasági társaság keresetét, a tagot anyagi kár ne érje. Ha azonban a bíróság a tagot a társaságból kizárja, a kizárás hatálya az ítélet jogerőre emelkedésével következik be. A jelenlegi szabályozás a régi társasági törvény tapasztalataira épül. Korábban a bírósági eljárás alatt ugyanis a kizárt tag a társaság működésében általában nem vehetett részt, ez azonban számtalan jogi problémához vezetett. A bíróság a kizárni kívánt tag jogainak gyakorlását a társaság kérelmére felfüggesztheti, ha a társaság működésében zavarokat okozhatna annak a tagnak a ténykedése, akivel szemben a társaság pert kezdeményezett. Ebben az esetben az érintett tag tagsági jogait nem gyakorolhatja, igényt tarthat azonban a társaság adózott eredményének felosztása során rá eső rész kifizetésére. Amennyiben a tagsági jogok gyakorlását a bíróság felfüggeszti, ennek ideje alatt a gazdasági társaság a társasági szerződését nem módosíthatja, újabb tag kizárását nem kezdeményezheti, nem dönthet a társaság átalakulásáról, illetve jogutód nélküli megszűnéséről sem. Felfüggesztés esetén a pert indító társaságnak a kizárandó tag nélküli további működése nagymértékben korlátozott. A jogalkotó garanciális szabályai a kizárni kívánt tag védelmét szolgálják. A korábbi gyakorlat azt mutatta ugyanis, hogy az évekig elhúzódó pereskedés után a felfüggesztett tagsági jogok újraéledése majd minden esetben vitára adott okot.

A KIZÁRÁST KIMONDÓ HATÁROZAT BÍRÓSÁGI FELÜLVIZSGÁLATA

A gazdasági társaságok legfőbb szervei határozataikat – a többségi elvnek megfelelően – egyszerű vagy minősített többséggel hozzák. Gyakran előfordul azonban, hogy a többségi akarat nem képviseli a törvényességet, hanem éppen jogellenes. Ennek megfelelően a régi Gt. a társaság (és szervei) által hozott határozatokkal szemben bírósági út igénybevételét tette lehetővé. A társasági határozatok bírósági felülvizsgálatát a Gt. valamennyi társasági formára vonatkozóan egységesen szabályozta. Ezt a jogorvoslatot vehette igénybe a társaságból kizárt tag is.

A bírósági út az ún. rendes bírósági (nem cégbírósági) eljárást jelentette. A taggyűlési határozattal kizárt tag a kizárást kimondó határozattal szemben a bírósághoz fordulhatott, és kérhette – jogszabálysértésre vagy társasági szerződés, illetve alapszabály megsértésére hivatkozva – a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezését.

A felülvizsgálat határideje

A sérelmezett határozat megtámadására nyitva álló törvényes határidő harminc nap volt, ráadásul e határidő ún. jogvesztő határidő volt: ha a kizárt tag a határozat közlésétől számított harminc napon belül nem indított keresetet, akkor azt többé már joghatályosan nem terjeszthette elő, tehát elvesztette a keresetindításra vonatkozó jogát. A perindítási határidő az eljárásjogi határidőkkel szemben anyagi jogi határidő volt, amelyet maga a társasági törvény állapított meg. A két határidő közötti különbség fontossága abban rejlik, hogy a keresetlevélnek legkésőbb a határozat közlésétől számított harmincadik napon a bírósághoz meg kellett érkeznie. Az eljárási határidők esetén ellenben elegendő a keresetlevelet a határidő utolsó napján postára adni. Gyakran előfordult, hogy a kizárt tag azért nem érvényesíthette a bíróság előtt a jogait, mert elmulasztotta a harmincnapos jogvesztő határidőt, ami ellen igazolási kérelemmel sem élhetett. A keresetindításra nyitva álló határidő akkor kezdődött, amikor a taggal a kizárást kimondó határozatot közölték. A közlésnek írásban vagy más bizonyítható módon kellett történnie.

A perindítás hatásai

A régi Gt. valamennyi társasági formánál egybehangzóan kimondta, hogy a perindításnak a kizárásra nincsen halasztó hatálya. Talán ez a törvényhely okozta a legtöbb problémát a gyakorlatban. Azáltal, hogy a kizárt tag a sérelmezett határozatot bíróság előtt megtámadta, a gazdasági társaság működése nem állt meg. A bíróság a kizáró határozat végrehajtását ugyan felfüggeszthette, a legtöbb esetben azonban ez nem történt meg. Fontos gazdasági érdek fűződött ahhoz, hogy egy jól működő társaság mechanizmusát a bíróság ne állítsa le, illetve ne szakítsa félbe a valamely tag kötelezettségszegése vagy jogsértő magatartása következményeként hozott kizáró határozat miatt. Ha a bíróság minden esetben felfüggesztette volna a társaság működését, nagyon sok visszaélésre adott volna alapot. A bírósági perek ugyanis évekig elhúzódnak, így egy jogszerűen kizárt tag azzal, hogy bíróság előtt megtámadta a határozatot, hosszú időre ellehetetlenítette volna a társaság működését. A legtöbb esetben a gazdasági társaság a kizáró határozat végrehajtásának felfüggesztése hiányában folytatta működését, amelynek során rengeteg jogi probléma keletkezett.

KIZÁRÁS BÍRÓSÁGI HATÁROZATTAL

Az új szabályozás jelentősége

Az új Gt. szerkezetében lényeges újdonság, hogy a kizárásra irányuló szabályok a törvény első részében, a gazdasági társaságok közös szabályai körében helyezkednek el. Egységesíti a szabályozást, és az általános részben a gazdasági társaságok törvényes működésének biztosítékai között sorakoztatja fel a tag bírósági határozattal történő kizárásának lehetőségét. A törvény második részében, az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok között már csak utaló szabályokat találhatunk a kizárásra, a fogalmi besorolás és a kizárás esetei az általános részben keresendők.

A kizárás lehetősége

Az új szabályok szerint a gazdasági társaság tagját a bíróság a társaságnak a tag ellen indított keresete alapján kizárja a társaságból, ha a tagnak a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné. A legfontosabb eltérés ugyanis a korábbi kizárási szabályozáshoz képest az, hogy a tagot nem a társaság zárja ki tagjai sorából. A kizárásról csakis a bíróság dönthet. A bíróság fogalma alatt itt is, mint korábban, rendes bíróságot (nem cégbíróságot) kell érteni. Fontos kiemelni, hogy míg korábban a tag kizárásáról a gazdasági társaság legfőbb döntéshozó szerve (pl. kft. esetében a taggyűlés) hozott határozatot, jelenleg a gazdasági társaság szerepét a kizárásnál a törvényhozó arra szorította, hogy csak a kizárási per megindításáról dönthet. A legfőbb szerv tehát csak és kizárólag a tag kizárását szolgáló peres eljárás kezdeményezése tárgyában hozhat határozatot.

Kizárási ok

A kizárási pert a társaság akkor kezdeményezheti, ha a tagnak a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné. A korábbi társasági törvény a kizárás eseteit az egyes társasági formáknál ennél lényegesen szélesebb körben határozta meg. Az új Gt. perindítási okként csak azt a magatartást jelöli meg, amelynek tanúsítása esetén a tag társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné. A kizáráshoz tehát csak szubjektív ok fennállása vezethet. Kérdéses lehet annak a megítélése, hogy ki mit tart olyan helyzetnek, amely ezt a veszélyt előidézi. Éppen ezért a jelenleg hatályos szabályozás a kérdés eldöntését a tagoktól független szervezetre, a bíróságra bízza, amely az előterjesztett bizonyítékok értékelése alapján köteles megítélni, hogy a törvényben megkövetelt helyzet fennáll-e, és hogy a tag társaságban maradása milyen mértékben veszélyezteti a társaság céljait.

A tagsági jogviszony megszűnése kizárás nélkül A hatályon kívül helyezett törvény ismerte a kötelező kizárás eseteit, valamint azt a kizárási lehetőséget is, amikor a kizárásra az a körülmény szolgáltatott okot, hogy a tag a jogszabályban előírt vagy a szerződéses kötelezettségének nem tett eleget. Amennyiben a korlátolt felelősségű társaság tagja a törzsbetét befizetési kötelezettségével, illetve a pótbefizetés teljesítési kötelezettségével késedelembe esett, a törvény ezt kizárással szankcionálta. Az új Gt. a közös szabályok közé emelte ezt a lehetőséget, a többi társasági formánál is biztosítva azt, hogy a nem fizető tagtól, illetve attól, aki a szerződésben vállalt kötelezettségét nem teljesítette, a társaság megváljon. A megválásnak viszonylag egyszerűbb módját kínálja a törvény. A fizetési kötelezettségét nem teljesítő tagot a gazdasági társaság ügyvezetése harmincnapos határidő kitűzésével felhívja a teljesítésre. A felhívásban utalni kell arra, hogy a teljesítés elmulasztása a tagsági jogviszony megszűnését eredményezi. A határidő eredménytelen eltelte esetén a tagsági jogviszony a határidő lejártát követő napon megszűnik. Ez olyan kógens szabály, amelytől a tagok eltérően nem rendelkezhetnek. A fizetési határidő elmulasztásával tehát a nem fizető tag tagsági jogviszonya automatikusan, a törvény erejénél fogva megszűnik. Nincsen szükség sem külön eljárásra, sem társasági határozatra, ebből következően a kizáró határozat megtámadása is fogalmilag kizárt. A vagyoni hozzájárulását nem teljesítő tag magatartásához a törvény a legszigorúbb jogkövetkezményt fűzi, nevezetesen a tagsági jogviszonyának elvesztésével fenyegeti a nem teljesítő tagot.

A perindítás kizártsága

Három esetben kirekeszti az alkalmazhatóság köréből a kizárási szabályokat a törvény: a) nem indítható kizárásra irányuló kereset a részvényes ellen, b) nem zárható ki a tag a gazdasági társaságból, ha a társaságnak csak két tagja van, c) nem zárható ki az a tag, aki legalább a szavazatok háromnegyedével rendelkezik.

Részvénytársaság

A hatályos jogi szabályozás a részvénytársasági formánál egyáltalán nem engedélyezi a kizárást. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a többi részvényes úgy szabadulhat meg a számára nemkívánatos részvényestől, hogy értékesíti saját részvényeit.

Kétszemélyes társaság

A korábban a kizárási problémák egy része a kétszemélyes korlátolt felelősségű társaságokkal, illetve a meghatározó többség kizárásával volt kapcsolatos. Mivel saját ügyében senki sem szavazhatott és szavazhat jelenleg sem, a kétszemélyes korlátolt felelősségű társaságoknál bárki bármikor kizárhatta társát, illetve mód volt arra, hogy az 1 százalékos részesedéssel rendelkező tag kizárja a 99 százalékos részesedésű társát. Ezért a törvény kimondja, hogy kétszemélyes korlátolt felelősségű társaság esetén nincs lehetőség kizárásra, és a stratégiai többséggel, tehát a legalább háromnegyedes többséggel rendelkező tagot sem lehet kizárni. Ha a többi tag úgy ítéli meg, hogy a stratégiai többséggel rendelkező tag veszélyezteti a társaság céljainak megvalósítását, maguknak kell önként a társaságtól megválniuk.

A korábbi szabályozástól eltérően a jelenleg hatályos törvény szemlélete szerint minden társasági formára igaz az a tétel, hogy megengedhetetlen, hogy kizárási per indulhasson a kéttagú társaságok esetében, függetlenül a tagok közötti tulajdoni arányok megoszlásától. Az új Gt. kéttagú társaságok esetén kiterjesztette a kizárás tilalmát minden társasági formára. Ha a gazdasági társaságnak csupán két tagja van, egymás között kell megállapodniuk abban, hogy melyikük válik meg a társaságtól, megállapodás hiányában a társaság működését be kell fejezni.

A kizárás kezdeményezése

A gazdasági társaság a legfőbb szerve által hozott határozatával kezdeményezheti a tag kizárását. A perindításról a legfőbb szerv háromnegyedes szótöbbséggel határoz. A határozatot írásba kell foglalni. Az érintett tag a perindítás kérdésében természetesen nem szavazhat. A keresetet a határozat meghozatalától számított igen rövid, tizenöt napos jogvesztő határidőn belül lehet előterjeszteni a társaság székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróságnál.

A törvény kimondja, hogy a perindításról rendelkező társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránt külön per nem indítható. Ennek kiemelésére azért volt szükség, mert az új Gt. alapján a társaság tagja jogsértésre való hivatkozással kérheti a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozat bírósági felülvizsgálatát. Amennyiben a kizárást kezdeményező határozat maga is megtámadható lenne, ennek a határozatnak az elbírálása a kizárási per előzetes kérdése lenne, és így az eljárást meglehetősen elhúzná. Ez pedig ellentétes lenne a törvény alapvető elgondolásával, amely szerint jelentős érdek fűződik ahhoz, hogy a kizárási perek gyorsan lebonyolódjanak. A perindítást elhatározó társasági határozat jogszerűségét tehát csak a kizárásról döntő bíróság vizsgálhatja meg, ha azt a kizárási kérelemmel érintett tag kéri.

A kizárási per sajátosságai

A törvény számos eljárási szabályt tartalmaz a kizárási perekre, a nem szabályozott kérdésekben háttérjogszabályként pedig a Polgári Perrendtartást kell alkalmazni. A kizárási pert felperesként a társaság indítja a kizárni kívánt tag mint alperes ellen. Az ügyben a társaság székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság jár el. Korábban a kizárásra irányuló perek a helyi bíróságok hatáskörébe tartoztak. 1999. január elsejétől a cégek és tagjaik közötti perek elbírálását a jogalkotó a megyei bíróság hatáskörébe emelte. Az új Gt. rendelkezése szerint a kizárási perek már jelenleg is a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak.

A forgalom biztonsága és a társaság tagjainak érdeke megköveteli, hogy a kizárás kérdésében ne álljon fenn hosszú ideig bizonytalan jogi helyzet. Ennek érdekében a törvény kimondja, hogy a bíróság a kizárási perekben első- és másodfokon is soron kívül jár el. A soronkívüliséget szolgálja, hogy a tárgyalást a keresetlevélnek a bírósághoz történő megérkezését követő tizenötödik napra kell kitűzni. Lehetőség van arra is, hogy a társaság tagjai a társasági jogviták elbírálására választottbírósági eljárást kössenek ki a létesítő okiratukban. Választottbírósági eljárás esetén is az eljárás gyors befejezésére kell törekedni, ezért ilyenkor a tárgyalást a tanács megalakulásától számított tizenötödik napra kell kitűzni.

Az eljárás gyorsítását szolgálja továbbá az, hogy a kizárás iránti kereset más keresettel nem kapcsolható össze, és a perben sem keresetváltoztatásnak, sem viszontkereset előterjesztésének nincs helye. A felperes gazdasági társaság a kizárás okául eredetileg felhozott tények helyett más tényeket az eljárás folyamán már nem hozhat fel. Nincs lehetőség arra, ha a tagnak a felperes gazdasági társaság állítása szerinti veszélyeztető magatartása nem nyert bizonyítást, a társaság más magatartásra, vagyis más ténybeli indokra hivatkozzon. A gazdasági társaság a per bármely szakában elállhat a keresetétől, nincs szükség az alperesi pozícióban lévő kizárandó tag hozzájárulására.

A kizárás következménye

A közkereseti és betéti társaságtól megváló taggal a tagsági jogviszonya megszűnésének időpontjában fennálló állapot szerint kell elszámolni. A társaságtól megváló tag követelését főszabályként – a társaság és a tag eltérő megállapodásának hiányában – a tagsági jogviszony megszűnésétől számított három hónapon belül pénzben kell kifizetni.

Kft. esetén az elszámolás kétféle módon történhet. Lehetőség van arra, hogy a taggal való megállapodás alapján értékesítsék a tag üzletrészét, amennyiben pedig ilyen megállapodás nem jön létre, nyilvános árverésen kell az üzletrészt eladni. A bíróság által kizárt tag üzletrészének értékesítése a társaság kötelezettsége. Az üzletrész értékesítése nyilvános árverésen történik, amelyet a kizárást elrendelő ítélet jogerőre emelkedését követő negyvenöt napon belül kell megtartani. Más módon csak a kizárt tag hozzájárulásával lehet értékesíteni az üzletrészt. E rendelkezés azt a célt szolgálja, hogy a tagsági jogviszonyát elvesztett tag ne kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe a többi tagtársával szemben, és üzletrészének értékesítésére csak oly módon kerülhessen sor, ami az ő érdekeinek megfelel.

A taggal való elszámolás módjára a fenti szabályok irányadóak akkor is, ha a társaság tagjának tagsági jogviszonya azért szűnt meg, mert törzsbetétjét nem szolgáltatta határidőben, valamint akkor is, ha a pótbefizetési kötelezettségét nem teljesítette. A pótbefizetés elmulasztása esetében csupán annyi az eltérés, hogy az értékesített üzletrész vételárából le kell vonni a nem teljesített pótbefizetés összegét, amely a társaságot illeti meg.

NYITOTT KÉRDÉSEK

A gazdasági társaságokról szóló új törvény kodifikációját széles körű elemző munka előzte meg. A jogszabályalkotók több korábbi joghézagot kiküszöböltek, ám egy jogszabály alkalmazása során mindig újabb és újabb problémák jönnek elő, mivel a gyakorlatban számtalan, előre nem látható jogesetek fordulhatnak elő. A kizárásra vonatkozó jelenlegi szabályozás számos korábbi kérdésre megoldást talált, emellett azonban újabb hézagok keletkeztek. Nem szabályozza a törvény a több társasági tag együttes perlésének (kizárásának) a lehetőségét. A régi törvény alapján több tag együttes kizárására ugyanabban a társasági határozatban nem volt ugyan lehetőség, nem ütközött azonban akadályba, hogy ugyanazon a taggyűlésen külön határozattal egyszerre több tagot kizárjanak. Jelenleg kérdéses, hogy lefolytathatja-e a bíróság több taggal szemben is a kizárási pert – ha igen, milyen pertársaságban állnak egymással a tagok -, és hozhat-e olyan ítéletet, amellyel több tag tagsági viszonyát szünteti meg? Előfordulhat az is, hogy a kizárási per során a bíróság a betéti társaság beltagja tagsági jogainak gyakorlását függeszti fel. Mivel a beltagok felelőssége korlátlan és egyetemleges felelősség, ha a kizárni kívánt tag nem gyakorolhatja jogait, felelnie kell-e később a társaság azon tartozásaiért, amelyek a felfüggesztés ideje alatt keletkeztek?

Szeidl Bernadett
Régi társaság – régi Gt? Az új Gt. részletszabályai számos helyen eltérnek a korábbi rendelkezésektől, ezért a törvény hatálybalépésekor (1998. június 16-án) már működő társaságoknak a hatályos szabályokhoz kell igazítaniuk létesítő okirataikat. E kötelező módosítást főszabályként a cégjegyzékben vezetett adatok első változásakor kell elvégezni. Ugyanez a helyzet azoknál a gazdasági társaságoknál is, amelyeknek a cégbejegyzése az új törvény hatálybalépésekor folyamatban volt. (Utóbbiaknak a cégbejegyzéskor még a régi Gt. rendelkezéseinek kellett megfelelniük, ezt követően azonban – a cégjegyzékben vezetett adataik első változásakor – az új törvényi rendelkezéseknek megfelelően módosítaniuk kell a létesítő okiratot.) Melyik törvényt alkalmazzuk a módosítás előtt? Joggal merül fel a kérdés, hogy a kötelezően előírt módosítást (az új törvény szabályaihoz való igazodást) megelőzően melyik törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Jogrendszerünkben valamennyi szerződéssel – így a társasági szerződésekkel is – kapcsolatos alapelv, hogy az adott kontraktusban a felek által nem szabályozott kérdésekben a hatályos jogszabályi rendelkezések az irányadók. Mi a helyzet a tartós jogviszonyokat rendező jogszabályok, törvényi előírások változásakor? Melyik törvény rendelkezéseit tekinthetjük "hatályos jogi szabályozásnak" az 1998. június 16-a előtt létrejött társasági szerződéseknél, ha az új törvényben előírt kötelező módosításra – a társasági szerződés új törvényhez igazítására – még nem került sor? A kérdés megválaszolása az előfeltétele annak, hogy eldöntsük: legfőbb szervi határozattal zárjuk ki a társaság tagját, vagy kizárási keresetet indítsunk ellene. A cégbírák véleménye A Cégbírák és Gazdasági Bírák Országos Egyesülete egy tavaly szeptemberben Zamárdiban tartott szakmai konferencián arra a többségi álláspontra jutott, hogy "az új társasági törvénynek – ilyen kifejezett rendelkezés hiányában – visszaható hatálya nincsen". Mindez pedig azzal a következménnyel jár, hogy az 1998. június 16-án már működő gazdasági társaságok csak akkor alkalmazhatják működésük során az új társasági törvény rendelkezéseit, ha az új Gt. rendelkezéseihez igazították a létesítő okiratukat. Mindezek tükrében csak az a társaság nyújthat be a bíróságon kizárási keresetet az új Gt. 49. §-a szerint, amelyik 1998. június 16. után jött létre, vagy amelyik már az új törvénynek megfelelően módosította a létesítő okiratát. A korlátolt felelősségű társaságoknál és a részvénytársaságoknál az első módosítás a törvény hatálybalépésétől számított két éven belül, azaz 2000. június 16-ig (az 1998. június 16-án bejegyzés alatt állt társaságoknál a bejegyzéstől számított két éven belül) mindenképp megtörténik, hiszen a jegyzett tőkét eddig az időpontig kötelesek felemelni a törvényi minimumra. Egyéb társaságoknál, illetve a három-, húszmilliós tőkeminimum feletti tőkével működő kft.-knél és rt.-knél a kötelező módosítás nincs konkrét határidőhöz kötve. Így – a cégbírák álláspontja alapján – előállhat olyan helyzet, hogy pontosan meg nem határozható ideig, ad absurdum akár egy évtizedig is, az 1998-ban hatályát vesztett régi törvény szerint kell működnie a társaságnak. Jogalkotói álláspont A bizonytalan jogi helyzet tisztázása érdekében a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke állásfoglalást kért az Igazságügyi Minisztérium illetékes főosztályvezetőjétől, aki úgy nyilatkozott, miszerint a "jogalkotói szándék szerint csak a létesítő okiratra tartozó kérdésekben engedi meg a törvény, hogy a gazdasági társaság egy ideig még a régi szabályok szerint működjön". A létesítő okiratban nem szereplő kérdésekben tehát akkor is az új törvény szabályait kell alkalmazni, ha az okirat szövege szerint a nem szabályozott kérdésekben a régi Gt. az irányadó. Az igazságügyi minisztériumi állásfoglalás rámutat arra, hogy a tagok, részvényesek akarata nyilvánvalóan arra irányult e körben, hogy a létesítő okirat mögöttes területként a hatályos törvényi rendelkezések alkalmazására utaljon. Ennek következtében általánosságban elmondható, hogy – a társasági szerződés kötelező módosítását megelőzően – a tagok, részvényesek által nem szabályozott kérdésekben az adott probléma felmerülésekor hatályos – jelenleg tehát az új – törvényt kell alkalmazni. A nemkívánatos tag ellen tehát kizárási keresetet kell indítani abban az esetben is, ha – a cégjegyzékbe bejegyzett adatokkal kapcsolatos változás hiányában – a tagok még nem döntöttek a társasági szerződés kötelező módosításáról. A Legfelsőbb Bíróságra várva A társasági törvényhez fűzött kommentár a fenti megoldások variációjaként további szakmai álláspontokat is ismertet, azzal a megjegyzéssel, miszerint a legmegnyugtatóbb megoldás az lett volna, ha a jelenleg hatályos törvény az átmeneti szabályai között a régi és az új Gt. átmeneti idő alatti alkalmazhatóságáról is rendelkezett volna. E nélkül a legfelsőbb bírósági állásfoglalásig a vita és a bizonytalanság jellemzi a joggyakorlatot. Mit tegyünk, ha mégis döntenünk kell a tag kizárásáról? A cégbírák egységes ítélkezési gyakorlat kialakítására törekedtek állásfoglalásuk kialakításakor. Többségük a cégbírói egyesületben elfogadott véleményt tekinti irányadónak, ezért tehát kötelező módosítás hiányában a javasolható megoldás: kizárás legfőbb szervi határozattal. Fennáll a lehetősége ugyanakkor annak, hogy a határozatot megtámadása folytán indított perben a polgári peres bíróság ettől elérő álláspontra helyezkedik. A végleges megoldás valóban a Legfelsőbb Bíróságra vár. De mit tegyünk addig? Papp Gábor

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. március 1.) vegye figyelembe!