Ki kit támogat?

 

Az új kormányzati erő első költségvetési és adótörvényeit megvizsgálva arra kerestünk választ, hogy a hatalomváltás tükröződik-e az állami pénzek beszedésében és elosztásában. Igaz, az elemzés során csak az 1997-99 közötti időszak költségvetéseivel foglalkoztunk (amin kívül esik a Bokros-csomag), így a Horn-kormány utolsó költségvetési éve és az Orbán-kormány első lépései alapján vontuk le a következtetéseket.

 

Az 1998-as év egyértelműen a nyugdíjasok számára volt a legkedvezőbb, miközben a keresők adóterhelése (a sávhatárok változatlansága következtében) kissé emelkedett. A minimális nyugdíjhoz kötött ellátásban részesülők is (munkanélküli-ellátásban, családi pótlékban részesülők) kedvezményezettek voltak. A vállalkozók tb-terhelése nem csökkent. A költségvetésben kiemelten nőttek az európai uniós projektekre, a területfejlesztésre fordított összegek, az önkormányzatok, valamint az egyházak támogatásai, ugyanakkor a kisebbségek támogatására, valamint a szociális ellátásokra reálértéken kevesebb pénz jutott, mint 1997-ben. A minisztériumok kiadásaiban már az új kormány intézkedései miatti átszervezések hatása is megjelenik, ezért azok nehezen hasonlíthatók össze az előző évi költségekkel. A kiemelt fejezetek a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Miniszterelnökség és a Külügyminisztérium. A költségvetés tehát 1998-ban a gazdasági növekedés hasznából elsősorban a nyugdíjasoknak s részben a szociálisan rászorulóknak juttatott.

Kiemelt területek

Az adózás változtatásai 1999-ben a magas jövedelműek s főként a gyermeket nevelő háztartások számára kedvezőek, a vállalkozások tb-terhelése jelentősen csökken, azonban ez is kiváltképpen a magas bért fizető vállalkozásokra igaz. A kiemelten támogatott területek között továbbra is ott találjuk az EU-s projekteket, a területfejlesztést és az egyházakat, de megjelenik a civil szféra is, miközben a szociális szféra és az oktatás a számok szerint a költségvetésben nem élvez különleges támogatást, s az önkormányzatok kiadásai is jóval átlag alatti ütemben nőnek. A fejezetek közül kiemelten nő a Környezetvédelmi Minisztérium, a Sportminisztérium és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának kiadása, míg az Országgyűlés, a Köztársasági Elnökség, a bíróságok és az Oktatási Minisztérium tartoznak a diszpreferált területek közé. A Fidesz-MPP választási programjában az államaparátus költségeinek csökkentését, az olcsó államot jelölte meg egyik céljának. Ezzel szemben az államigazgatásban dolgozók létszáma már az 1999-es költségvetés alapján 3 százalékkal nő.

A szakirodalomban gyakran szóba kerülő kérdés, hogy a kormányzati ciklus végén, az utolsó hivatali évben célszerű-e jelentős kedvezményeket nyújtani a különböző társadalmi csoportoknak (választási költségvetés). Hoz-e ez elegendő szavazatot, esetleg inkább a kormányba vetett bizalmat ássa alá? A magyar költségvetési törvények vizsgálata sajátos helyzetet mutat. Bár vannak jelek arra, hogy az 1998-as költségvetés nem olyan szigorú, mint az 1997-es volt, mégis inkább az 1999-es büdzsé mutat jelentős kiadásnövekedést egyes célzott társadalmi csoportoknál. Ez különösen igaz a magas jövedelműekre. Az összehasonlíthatóság érdekében mindhárom év (1997-99) adatait közöljük többféle bontásban. Először a kiadásokat vesszük górcső alá (itt a folyó áras adatokat a fogyasztói árindex segítségével hozzuk összehasonlítható formára), ezen belül is megkülönböztetve a folyó (működési) és a felhalmozási kiadásokat. A továbbiakban az egyes nevesített társadalmi csoportokra és célokra fordított kiadásokat vizsgáljuk meg (önkormányzatok, civil szervezetek, egyházak stb.), majd a bevételeket tekintjük át (ezen belül a saját bevételeket és a költségvetési támogatásokat). Ez utóbbi a kiadások megalapozottságát (vagy éppen annak ellenkezőjét) támaszthatja alá.

Bevételek, kiadások

A központi költségvetés elsődleges bevételei az 1997-es 2002 milliárd forintról (az előzetes adatok szerint) 1998-ra 2485 milliárd forintra emelkedtek (+24 százalék), majd a tervek szerint 1999-ben elérik a 3023 milliárd forintot (+21,6 százalék). Tekintetbe véve, hogy 1998-ban 14,3 százalékos, 1999-ben a csomag előrejelzése szerint 11, egyes kutatóintézetek szerint 9-10 százalék közötti infláció várható, számításaink során 10 százalékot vettünk alapul. A költségvetés elsődleges bevételei reálértéken 1998-ban 8 százalékkal nőttek, 1999-ben 10,5 százalékkal gyarapodnak. Más megvilágításba helyezi a központi költségvetés szerepét, ha az államháztartás egészéhez viszonyítjuk a bevételeket. Eszerint az 1997-es csaknem 44 százalékról 1998-ra 47 százalékra, 1999-re egyenesen 50 százalékra emelkedik a központi költségvetés aránya (részben egyes elkülönített állami alapok beolvasztása miatt). Az állami alapokkal együtt a bevételek 1998-ban folyó áron 23,7 százalékkal bővültek, s várhatóan 15 százalékkal emelkednek 1999-ben (vagyis reáláron 1998-ban 8 százalékkal, 1999-ben csaknem 5 százalékkal növekednek).

A központi költségvetés elsődleges kiadásai (a ténylegesen elkölthető jövedelmek) 1998-ban 2122 milliárd forintot tesznek ki (+14 százalék), míg 1999-ben 2742 milliárd forintot (+29 százalék). A bevételekkel összevetve tehát 1998-ban inkább restriktív volt a költségvetés, 1999-re pedig kifejezetten expanzívvá válik. Reálértéken a kiadások 1998-ban enyhén csökkentek (0,5 százalékkal), míg 1999-ben 16 százalékos növekedés figyelhető meg (itt is részben az alapok beolvasztása miatt).

Ezzel a központi költségvetés kiadásai az összes elsődleges kiadás 47 százalékára emelkednek az 1998-as 42 százalékról és az 1997-es 43 százalékról. Ha figyelembe vesszük az állami alapokat is, akkor 1998-ban 15 százalékkal, 1999-ben 22 százalékkal nőnek a kiadások (reálértéken rendre 0,5, illetve 11 százalékkal).

Mindezek után nem meglepő, hogy az elsődleges egyenleg az 1998-as 5 százalékos gyarapodás után 1999-ben 22 százalékkal csökken. Mivel a tervek szerint a privatizációs bevételek összege csökken s a kamategyenlegé nem változik, ezért a GFS rendszerű hiány (ami nem tartalmazza az esedékes tőketörlesztéseket) ismét emelkedik (28 százalékkal nagyobb lesz). Az állami alapokkal is kiegészített központi költségvetés hiányának növekedése még szembetűnőbb. Míg 1998-ban a hiány 31 milliárd forinttal csökken (-9 százalék), addig 1999-ben a hiány újra, csaknem 100 milliárd forinttal emelkedik (+32 százalék). A hiány GDP-arányosan az 1997-es 3,9 százalékról 1998-ra 2,9 százalékra csökkent, míg 1999-ben 3,4 százalékra emelkedik.

Társadalombiztosítási változások

Az államháztartás kiemelt alrendszerei a társadalombiztosítási alapok. A következőkben a törvényjavaslatban szereplő számokkal dolgozunk. Az Egészségbiztosítási Alap (EA) bevételei 1997-ben 499 milliárd forintot értek el, s 1998-ban 15 százalékkal (reálértéken 0,6 százalékkal), 1999-ben 14 százalékkal (reáláron 3,6 százalékkal) növekednek. A kiadási oldalon 1997-ben 551 milliárd forint szerepelt, ez 1998-ban csaknem 13 százalékkal (ez reálértéken 1,1 százalékos csökkenés), 1999-ben 12 százalékkal emelkedik (ez utóbbi 1,8 százalékos reálértéken emelkedés). A tervezett változások miatt az 1998-as 47 milliárd forintos deficit 42 milliárd forintra esik vissza.

Szemléletes képet mutat az alapok GDP-ből való részesedése is. Míg a kiadási oldal 1997-ben a GDP 6,5 százalékát tette ki, addig ez az arány 1998-ban 6,1 százalék, 1999-ben 6 százalék lesz. Ez ellentmond a fejlett országok tapasztalatainak, hiszen az egészségügyi költségrobbanás miatt egyre többe kerül az egészségügyi intézményrendszer fenntartása. Az új kormány részben az egészségügy rovására teremt forrásokat terveihez, részben pedig a kiadások merevsége miatt a hiány a tervezettnél jóval nagyobb lesz.

A Nyugdíjbiztosítási Alap (NYA) bevételei és kiadásai 1997-ben egyensúlyban voltak. A bevételek 1998-ban 23,5 százalékkal (reálértéken 8 százalékkal) nőttek, 1999-ben 18 százalékkal (reáláron 7,2 százalékkal) emelkednek. A kiadások rendre 29 százalékkal (+12,5 százalék reáláron) emelkedtek, és 14 százalékkal (+2,7 százalék reálértéken) bővülnek 1998-ban és 1999-ben. Ezzel 1998-ban 30 milliárd forint körüli veszteség keletkezett, ami 1999-ben a tervek szerint megszűnik. A NYA kiadásainak GDP-ből való részesedése az 1997-es 7,4 százalékról 1998-ra 7,9 százalékra, 1999-re 7,8 százalékra módosult, illetve módosul.

Az önkormányzati gazdálkodás

A helyi önkormányzatok költségvetése kiemelkedő jelentőségű az állampolgárok számára, hiszen az alap- és középfokú oktatás mellett ők finanszírozzák az ingyenes egészségügyi ellátás nagyobb részét is, valamint fejlesztéseik révén javítják az állampolgárok közérzetét. Az önkormányzatok bevételei 1998-ban 13,4 százalékkal nőttek (ez reálértékben 1 százalékos csökkenés), míg 1999-ben 13,6 százalékos emelkedést terveznek (ez csaknem 3,5 százalékos reálérték-emelkedés). A kiadási oldalon a növekedés rendre 15 százalék és 7 százalék (reálértéken 0,6 százalékos emelkedés 1998-ban és 2,8 százalékos csökkenés 1999-ben). Ezen az sem változtat jelentősen, hogy a helyi önkormányzatok a társadalombiztosítási terhek és a munkaadói járulék csökkentése miatt mintegy 13-14 milliárd forintot megtakaríthatnak (ezek együttesen 1 százalékponttal javítják a szaldót, de reálértéken még így is 1,5 százalékkal kapnak kevesebbet). Az önkormányzatok kiadásainak aránya a GDP-hez viszonyítva az 1997-es 13,9 százalékról 1998-ra 12,4 százalékra, majd 1999-re 11,6 százalékra mérséklődik. Az államháztartás egészéből való arányuk az 1997-es 25,3 százalékról 24,9 százalékra, majd 23 százalékra csökken. Ezek a számok is a központosítás erősödésére utalnak.

Az államháztartás egésze esetében a fizetett és kapott kamatok egyenlege romlik (ez egymagában 19 milliárd forint), miközben az elsődleges egyenleg nem javul. A kiadási oldal az 1998-as 16,8 százalékos emelkedés után 1999-ben 15,8 százalékkal gyarapszik. Bár folyó áron csaknem azonos a két év növekedése, változatlan áron számolva már egyértelmű a helyzet: a Horn-kormány utolsó évében a kiadások reálértéken 2 százalékkal nőttek, az Orbán-kormány első évében pedig 5,3 százalékkal.

Költségvetési fejezetek

A mindenkori kormánynak a központi költségvetésre van a legnagyobb hatása. Első lépésben fő fejezetenként nézzük át a kiadásokat. A központi költségvetés a költségvetési törvényben is minisztériumokra bontva ad részletes képet. Ezért az egyes minisztériumok költségvetési számait összegeztük, majd a fogyasztói árindex segítségével változatlan áron számítottuk az adatokat. 1998-ban 5 százalékkal, 1999-ben 10 százalékkal növekszik a költségvetés kiadási oldala öszszehasonlító áron (ebben nem szerepelnek az adósságtörlesztéssel kapcsolatos kiadások). Ennél az Országgyűlés (OGY) kiadásai 1998-ban jóval nagyobb arányban emelkedtek (de ebben a végkielégítések is szerepelnek), az Alkotmánybíróság (AB) (itt is volt végkielégítés), akárcsak az Állami Számvevőszék (ÁSZ), a bíróságok és ügyészségek (itt új bértáblára álltak át), a Földművelésügyi Minisztérium (FM), a Külügyminisztérium (KM), a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, a KSH (itt az új regiszterek kialakítása miatt van jelentős kiadás) és az MTA kiadásai (részben a stratégiai program kidolgozása miatt). Mivel 1998 júliusa óta jelentős kormányzati átszervezések történtek, ezért az 1998-as adatokban az előző és az új kormány prioritásai keverednek. Jól példázza ezt a Környezetvédelmi Minisztérium (KÖM), amelyről leváltak a területfejlesztéssel foglalkozó részlegek, ezért az így megcsonkított minisztérium kiadási előirányzata az előző évinek csak 56 százaléka. Az 1999-es költségvetés már egyértelműen elárulja a kormány szándékait. Reálértékben csökken a Köztársasági Elnökség, az Alkotmánybíróság és az OGY bizottságainak költségkerete, de csökken a bíróságokra költött összeg is. Az Oktatási Minisztérium (OM) esetében sem az oktatás háttérbe szorulásáról van szó, inkább arról, hogy átcsoportosítottak egyes feladatokat más tárcákhoz.

Átlag feletti növekedést ért el az ÁSZ, a Miniszterelnökség, az FM, a KÖM, a KHVM, a KM, a PM. Új minisztériumok az Ifjúsági és Sportminisztérium és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is. A legnagyobb tételt továbbra is a BM osztja el (1997: 24 százalék, 1998: 24 százalék, 1999: 22 százalék). A következő minisztérium a PM (1997: 15,5 százalék, 1998: 14 százalék, 1999: 16 százalék), majd a Szociális és Családügyi Minisztérium következik (rendre 13,5 százalék, 12,5 százalék, 11,6 százalék). Az OM részesedése 9 százalékról előbb 8 százalékra, majd 7 százalékra süllyedt. A HM előirányzata reálértéken alig bővült, így nem meglepő, hogy részaránya visszaesett az 1997-es 7 százalékról 1999-re 6 százalékra.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium ugyan nem lett csúcsminisztérium, ám még így is jelentős kiadásnövekedést tudott elérni, s emiatt súlya is nőtt az összes kiadásból (1997: 5 százalék, 1998: 5,7 százalék, 1999: 8 százalék). A KHVM a növekvő forrásoknak köszönhetően meghatározó tárcává vált. A kiadásokból 1997-ben még csak 4,9 százalékkal részesedett, ez 1998-ra 6 százalékra, 1999-re 7,4 százalékra emelkedett.

Ha nemcsak az egyes minisztériumok alkupozícióját vizsgáljuk, hanem a prioritásokat jobban mutató kedvezményezett társadalmi csoportokat, akkor közelebb férkőzhetünk a kormány valós szándékaihoz. 1998-ban az előző kormány a civil szervezeteket, az egyházakat, az EU-felzárkózást, az önkormányzatokat és a területfejlesztést támogatta kiemelten. Az új kormány is súlyt helyez a civil szervezetek támogatására, de kiemelten támogatja az egyházakat, az EU-csatlakozást, a gazdaságfejlesztést, a területfejlesztést és a kisebbségeket, igaz, mindezt elsősorban az önkormányzatok és az oktatás rovására.

Családbarát elképzelések

Bár a kormány családbarát költségvetést ígért, mindez kevésbé tükröződik a kiadási oldalon. A családi jellegű támogatások reálértéke mindössze 1 százalékkal nő az átlagos 9 százalékkal szemben, bár a gyermek utáni adókedvezményt is figyelembe véve a növekedés már jelentősebb. Ugyanez állítható a szociális jellegű kiadásokról is (4,7 százalékos növekedés). Ha az összes kiadásból való részesedést nézzük, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a családi és egyéb szociális, az oktatási, a kisebbségi kiadások súlya folyamatosan csökken, az egyházaké ellenben évről évre nő. Ugyanez állítható az EU-kiadásokról is (most már csaknem 2 százaléka a teljes kiadási oldalnak), ugyanakkor a gazdaságfejlesztés aránya stagnál, az önkormányzati kiadásoké 1998-ban emelkedett, 1999-ben csökken.

A költségvetési kiadások alapvetően két részre bonthatók. Egyfelől a működési kiadásokra, amelyek az intézmények fenntartását szolgálják (ideértve a béreket, a dologi kiadásokat), másfelől a felhalmozási jellegű kiadásokra, amelyek lehetővé teszik az adott tevékenység bővítését, illetve minőségi fejlődést indukálhatnak (pl. autópálya-építések).

A működés költségei

A működési kiadások aránya az összes kiadásból tárcánként változik. 1999-ben jelentősen nő ez az arány a bíróságok (90 százalék), az FM (74 százalék), a KHVM (47 százalék) és a PM (82 százalék) esetében, míg csökkenés várható a köztársasági elnök hivatala, az ügyészségek, a BM, a HM, az IM, a KÖM, a GM és az EüM esetében.

Az összes működési kiadás megoszlása az egyes tárcák között 1997-98-ban érdemben alig változott, ugyanakkor 1999-ben súlyponteltolódások következtek be. A BM súlya (az elmaradó bérfejlesztések miatt) 4 százalékponttal csökken (21,7 százalékra), de csökkenés lesz a HM, a Szociális és Családügyi Minisztérium, az Oktatási Minisztérium esetében is. Ugyanakkor erőteljesen nő az FM, a KÖM, a KHVM és leginkább a PM részesedése. A növekedés különösen szembeszökő a KÖM esetében akkor, ha figyelembe vesszük, hogy jóval kevesebb feladatot kell ellátnia, s a létszám is csökkent. A PM esetében az adóapparátus létszámfejlesztése és az adórendőrség belépése újabb nagy összegű kiadással jár, miközben a jelenleg is ott dolgozók bére gyakorlatilag alig változik. Ez a kettősség – úgy tűnik – a költségvetés vezérfonala. Miközben a tárcák többségénél nincs lehetőség bérnövelésre, s emellett csökkenteniük is kellene a foglalkoztatottak számát, addig más tárcák esetében nem csak a bérek emelkednek jelentősen, de újabb alkalmazottak felvételére is mód nyílik. Csakhogy ezt az egyes tárcák könnyen kijátszhatják: a meglevő dolgozók egy részét ugyan elbocsátják, de szerződéssel tovább alkalmazzák őket. Így még béremelést is adhatnak.

Az összes működési kiadás 1998-ban reálértéken (várhatóan) 6,9 százalékkal nőtt, 1999-ben a tervek szerint a volumennövekedés ennél kissé gyorsabb – 8,2 százalékos – lesz. A tárcák működési kiadásainak alakulását 1998-ban erősen befolyásolják, és így az 1997-tel való összehasonlíthatóságot is lehetetlenné teszik a tárcaközi átszervezések, feladat- és létszámátadások.

Az idén a működési kiadások a leggyorsabban a Nukleáris Alapnál nőnek, de a Környezetvédelmi Minisztérium kezelésébe tartozó szerveknél is több mint kétszeresére nő a működési kiadás volumene. Jelentős növekedést terveznek még (25-62 százalék között) a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium szervezeteinél, a Földművelésügyi Minisztériumnál, a Pénzügyminisztérium fejezeténél és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kezelt fejezetben.

A legfelsőbb szervek működési költségvetését ugyanakkor csökkenteni tervezik, akárcsak a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium működési kiadásait. Az Oktatási Minisztérium működési kiadásai 1999-ben reálértéken éppen csak hogy stagnálnak. Ez utóbbi felsorolás sejtetni engedi, hogy a rendőrség, a katonaság és a közoktatás, valamint a felsőoktatás sem számíthat a beígért jelentős reálbéremelésre, vagy ha mégis, akkor a dologi költségek lefaragása okozhat zavart az említett területeken.

A kiemelten vizsgált területek az összes működési kiadás jelentős részét – 46 százalékát – tették ki 1997-ben. 1998-ban a legnagyobb növekedés az EU-csatlakozáshoz közeledve érthetően az európai uniós projekteknél, valamint az egyházak és a területfejlesztés működési kiadásainál következett be. Az egyházak működési támogatásának növekedése a Belügyminisztérium és az Oktatási Minisztérium fejezetében jelentős. Az önkormányzatok működési kiadásai reálértékben várhatóan 16,4 százalékkal nőnek, az oktatásé pedig 3,4 százalékkal. A kisebbségügyi szervezetek működési kiadásainak volumene 62 százalékkal csökken, de az egyéb szociális támogatásokhoz kapcsolódó működési kiadások is 30 százalékkal esnek vissza.

Az idén a tovább bővülő működési kiadások közül továbbra is az európai uniós projektekhez kapcsolódóak emelkednek a leglátványosabban, és jelentős mértékben bővül a területfejlesztési működési kiadások volumene. Az egyházak és a kisebbségi szervezetek működési kiadásainak támogatása reálértéken több mint 20 százalékkal nő, azonban a családi támogatások volumene (a vizsgált területek közül egyedül) csökken.

Felhalmozási kiadások

A felhalmozási kiadások a működési kiadások komplementerei, így ott lesz jelentős felhalmozás, ahol a működési kiadások súlya az összes kiadásból csökkent. 1999-ben átlag felett fejleszthetnek például az ÁSZ, az ügyészségek, a HM, az IM, a KÖM, a KHVM, a Szociális és Családügyi Minisztérium, az NKÖM, az Ifjúsági és Sportminisztérium és a GVH. Az új minisztériumok esetében nyilván az elhelyezés okoz többletkiadást, míg a HM esetében a NATO-csatlakozás anyagi-műszaki feltételeinek megteremtése emészt fel jelentős összegeket. A KÖM esetében környezeti kárelhárítás és környezetvédő beruházások indokolják a magas kiadási előirányzatot. Az NKÖM költségvetésében a kulturális nagyberuházások (köztük a Nemzeti Színház is) előirányzatai jelentősek.

A volumenében 21 százalékos kiadásnövekedés imponáló (főleg, hogy 1998-ban csökkent a költségvetési felhalmozás). Ugyanakkor a kiadások fedezete meglehetősen bizonytalan. Különösen így van ez az autópályák esetében. Az előirányzat a KHVM felhalmozási kiadásaiban előkelő helyet foglal el. A bevételek a lakosságnak „kedvező" tarifarendszer miatt várhatóan a fenntartás költségeit sem fedezik majd, ezért a fenntartást a további fejlesztések rovására kell finanszírozni. Ugyanez a helyzet a KÖM esetében is, hiszen az új termékdíjak bevezetéséről szóló törvényjavaslatokat a minisztérium visszavonta. A fejlesztési források 23 százalékával a KHVM, 17 százalékával a PM, 9 százalékával az FVM, 8,5 százalékával a HM rendelkezik majd.

A központi költségvetésből felhalmozásra fordított összeg reálértéken 1998-ban mintegy 3,1 százalékkal csökkent, miközben az egyes kiemelt területeken megvalósított beruházások reálértéken igencsak eltérően alakulnak. A tematikusan nem bontott beruházások, amelyek az összes költségvetési felhalmozási kiadás 62 százalékát teszik ki, 1998-ban (várhatóan) reálértéken 0,7 százalékkal növekedtek. Az elemzés során kiemelten vizsgált területek közül a legtöbb beruházás a helyi önkormányzatokon keresztül valósul meg. Ezek felhalmozási kiadásai idén reálértéken mintegy 24,6 százalékkal haladják meg a tavalyi szintet.

Ugyanakkor a szociális ellátórendszer beruházási kiadásainak volumene várhatóan 25,1 százalékkal visszaesik. Jelentős még az oktatásban megvalósított beruházás, amelynek reálértéke csaknem 6,5 százalékkal lesz kisebb az 1997-esnél. Ugyan nem jelentős tétel, de az európai uniós projektek keretében megvalósuló beruházás volumenben mintegy ötszöröse lesz az 1997-esnek. A kisebb tételek közül felére esik vissza az egyházi ingatlanok felújítására szánt összeg, 40 százalékkal csökkennek a területfejlesztési beruházások, 20 százalékkal lesz kevesebb a gazdaságfejlesztési beruházások reálértéke. A civil szférában végrehajtott támogatott fejlesztések 1998-ban az 1997-es tizedére zsugorodnak.

1999-re a költségvetési törvénytervezet az összes felhalmozás 22 százalékos volumennövekedését helyezi kilátásba. Az átlagos növekedési ütemet meghaladóan – 25,6 százalékkal – gyarapszik az önkormányzatok beruházásaihoz való központi hozzájárulás reálértéke, s a szociális ellátórendszerben is 21 százalékos lesz a növekedés. Ugyanakkor az oktatás a tervek szerint a felhalmozást illetően 1999-ben is a hátrányos helyzetű területek közé fog tartozni. Az oktatásban megvalósuló beruházások volumene 16 százalékkal lesz alacsonyabb az 1998-ra várható szintnél. Az európai uniós projektek keretében 1999-ben is erőteljes felhalmozásnövekedés várható, így a beruházások volumene közel két és félszeresére növekszik. Az egyházaknál megvalósuló központi finanszírozású beruházások reálértéke idén 38 százalékkal bővül. A területfejlesztési beruházások jövőre is drasztikusan (54 százalékkal) csökkennek, azonban a gazdaságfejlesztés keretében megvalósuló felhalmozás várhatóan 45 százalékkal bővül. A civil szférában 1999-ben 29-szer akkora lesz a központi felhalmozás volumene, mint 1998-ban, így az 1997-es szintnek is közel háromszorosára nő.

Csökkenő saját bevételek

A költségvetési fejezetek saját bevételeinek volumene 1998-ban előzetes számok alapján 2,6 százalékkal maradt el az 1997-estől. Ez gyakorlatilag a Pénzügyminisztérium fejezetében megjelenő adó-, vám- és illetékbevételek alakulásának következménye. Ezek reálértéke 1998-ban 2,5 százalékkal csökkent. A többi fejezet bevételének visszaesése – bár csekély jelentőségű – ennél is nagyobb. Ezek összesen 17 százalékot tesznek ki, ezért csak az 1 százalékos nagyságrendet meghaladó fejezetekkel foglalkozunk.

A Munkaerőpiaci Alap bevételei reálértéken 5,8 százalékkal zsugorodtak. (Ezt egyrészt a munkaadói járulék 4,2 százalékról 4 százalékra csökkenése okozza, részben vélhetően alábecsülték a nominális növekedést, amely – mindössze 6 százalékos volt. A munkavállalói járulék folyó áron mintegy 8 százalékkal emelkedett, ami szintén pesszimista előrejelzés. Ugyanis mindkét járulék a keresethez kötött, s a bruttó keresetek 1998-ban körülbelül 19 százalékkal emelkedtek, s lassacskán a foglalkoztatottak száma is bővült.)

Az Oktatási Minisztérium bevételeinek reálértéke a költségvetésben szereplő prognózis szerint 17,1 százalékkal maradt el az 1997-estől. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium bevételének volumene várhatóan 15,7 százalékkal növekedett a felügyeletek és a hírközlési intézmények jelentékeny bevételnövekedésének következtében. Ugyancsak 10 százalék feletti ütemben növekedett a Földművelésügyi Minisztérium bevétele, reálértéken. Az Egészségügyi Minisztérium által kezelt bevételek volumene azonban 25,7 százalékkal volt kevesebb, mint 1997-ben, jórészt a szakintézetek bevételeinek elmaradása miatt.

A kormány 1999-ben a költségvetés bevételeinek 7,9 százalékos volumennövekedését tervezi. A Pénzügyminisztériumnál elszámolt adók, vámok és illetékek reálértéke a tervek szerint 7,5 százalékkal haladja majd meg a tavalyit.

A Munkaerőpiaci Alap bevételei reálértéken az idén is csökkennek. A költségvetési törvény szerint ugyanis januártól 4 százalékról 3 százalékra csökken a munkaadói járulék, miközben a keresetek várhatóan 15 százalékkal nőnek. Ezeket megfontolva a bevétel 5 százalékos nominális csökkenése is túlzott optimizmust tükröz, hiszen ehhez 6-7 százalékos foglalkoztatásnövekedésre lenne szükség. Ugyanakkor véleményünk szerint az 1998-ra várt bevétel alultervezett, s ennek tükrében az 1999. évi előirányzat reális lehet. A munkavállalói járulék mértéke nem változik (továbbra is 1,5 százalék). Ebből a forrásból a kormány 37,9 milliárd forint bevételt vár, ami 21 százalékkal magasabb az 1988. évi várhatónál. Ez, figyelembe véve a kormány 13,5 százalékos bruttókereset-növekedési prognózisát, túlzottnak tűnik. Ugyanakkor valószínű, hogy ez esetben is az 1998-ra várható értéket becsülték szerényen, így az 1999-re tervezett bevétel kisebb növekedési ráta esetén is befolyhat.

Az Oktatási Minisztérium bevételeinek reálértéke 1999-ben további 8 százalékkal csökken. Ebben már szerepet játszik a felsőoktatási tandíj megszüntetése, ami tandíj-kompenzációként a támogatások között folyik majd be az intézményekhez. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium bevételének volumene várhatóan ismét jelentősen növekszik az ágazati kezelésű bevételek volumenének megkétszereződése révén. A Földművelésügyi Minisztérium bevétele reálértéken 54 százalékkal gyarapodik, ami a minisztérium súlyának növekedésével jár a kormányban. Ez a tervek szerint az EU-projektből származó pénzek megháromszorozódásának és a területfejlesztési bevételek ennél is nagyobb növekedésének köszönhető. Ugyanakkor a kisebb – de nem jelentéktelen – tételeknél a költségvetési törvény irreális növekedési előirányzatokat tartalmaz.

Az Egészségügyi Minisztérium által kezelt bevételek reálértéke 1999-ben már 8 százalékkal nő a szakintézetek és a mentők erőteljes (ám az 1998-as csökkenés tükrében érthetetlen), de mégis remélt növekedése nyomán.

A támogatások elosztása

A költségvetési fejezetek támogatása 1998-ban (várhatóan) reálértéken 10,4 százalékkal volt magasabb az 1997-esnél. Ezen belül a támogatások növekedése miatt kiemelten támogatott fejezetnek tekinthetjük sorrendben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát, a Történeti Hivatalt, a Központi Statisztikai Hivatalt és a bíróságokat. Ezek volumenben 140-270 százalékos támogatásnövekedésnek örvendhetnek. Ugyancsak átlagon felüli támogatásnövekedéssel számolhat a Belügyminisztérium, a Külügyminisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, az MTA és az Alkotmánybíróság, az ügyészségek, valamint a Gazdasági Minisztérium. Reálértéken csökken ugyanakkor a Környezetvédelmi Minisztérium, a Köztársasági Elnökség és a Honvédelmi Minisztérium támogatása.

A kiemelten vizsgált területek az összes támogatás több mint 20 százalékát kapták 1997-ben. 1998-ban az összes támogatás reálértéke 10,4 százalékkal, ezen belül a kiemelten vizsgáltaké 8,3 százalékkal nőtt. A legnagyobb növekedés az EU-projekteknél történt, ahol az EU-források emelkedése a költségvetési részvétel növelését is igényelte. Ugyancsak jelentős a növekedés a kisebbségi és a civil szervezetek támogatásában. A szociális (családi) támogatásokhoz való központi forrásbiztosítás reálértéke is nő 8,4 százalékkal, s az egyéb szociális ellátásoké (fogyatékosok, rokkantak stb.) 38,5 százalékkal.

Ugyancsak átlagon felül növekedett az egyházak támogatása (volumenben 25,1 százalékkal). A területfejlesztési támogatások reálértéke csökkent, ugyanakkor a gazdaságfejlesztésé nőtt. 1999-ben az összes támogatás reálértéken 19,6 százalékkal, tehát gyorsulva nő. A területek közötti egyenlőtlen növekedési, illetve csökkenési arányok 1999-ben hasonlóak az ideihez, ugyanakkor e területek a támogatásban is kiemelt szerephez jutnak, hiszen együttesen 25 százalékkal magasabb reálértékű központi támogatásban részesülnek, míg az egyéb (a költségvetés 80 százalékát jelentő, jórészt igazgatási, szervezet-fenntartási és alapellátási feladatok) támogatása csak 13,4 százalékkal nő reálértéken.

A foglalkoztatás

A központi költségvetési szervezetek létszáma 1998-ban csökkent, a várható fogyatkozás 3,9 százalékos (11,5 ezer főt érint). Ez önmagában a bürokrácia csökkenését, az eljárási folyamatok ésszerűsödését, az ügyintézés takarékosságát sugallja. Ugyanakkor a fejezetekhez tartozó létszámadatok alakulása láttán ez nem egyértelmű. A legfelsőbb szerveknél, ahol – igaz, kevesen dolgoznak – nem nő az igazgatási feladatok mennyisége, 1998-ban jelentékeny létszámemelkedés következett be. A miniszterelnökség létszáma 1998-ban 29,5 százalékkal nőtt, bár ezt az átszervezések, feladatátcsoportosítások némileg indokolják. A minisztériumok közül 1998-ban a Pénzügyminisztérium, a Külügyminisztérium és a Szociális és Családügyi Minisztérium létszáma gyarapodott dinamikusan. Eközben karcsúsítják a Belügyminisztériumot, az Igazságügyi, az Oktatási, valamint a Földművelésügyi Minisztériumot. Ugyan csekély súlya van, de a külön fejezetként szereplő Történeti Hivatal az idén csaknem ötször annyi embert alkalmaz, mint 1997-ben, miközben a tényleges ügyfélforgalom minimális.

Az idén azonban az Egészségügyi Minisztérium tervezési mulasztása miatt (1999-re nem közölt létszámadatot) egyelőre nem látható előre a folyamat. Sőt az Egészségügyi Minisztérium nélküli állomány a tervek szerint mintegy 7 ezer fővel nő. A költségvetés az 1998-ban felduzzasztott Miniszterelnöki Hivatal létszámának csökkentését tervezi, s a legfelsőbb irányító, törvényhozó és jogvédő szervek létszámát befagyasztják. A minisztériumok esetében kissé ad hocnak tűnnek a létszámtervek: általában ahol 1998-ban csökkent az alkalmazottak száma, a következő évben emelkedés van és fordítva. Ugyanakkor vannak olyan tárcák is, amelyeknél tendencia fedezhető fel az állomány alakulásában: a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium évről évre kevesebb főt alkalmaz, akárcsak a honvédelem. A Szociális és Családügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és az újonnan alakult Sportminisztérium létszáma is jelentősen nő mindkét évben.