Ténylegesen létező és működő vállalkozás vagyonbiztosítás nélkül nem lehet meg, jószerivel már nincs is. Ám célszerűen, jól biztosított cég – különösen a közepes és kisvállalkozások között – még mindig kevés van. Esetenként csak a kár bekövetkezte után derül ki, hogy biztosítás ugyan van, de nem olyan fajta, amire szükség volna. Ezek előrebocsátásával mégis kijelenthető, hogy a biztosítási piac fellendülőben van. Az OECD-országok GDP-hez viszonyított biztosítási kiadásai alapján prognosztizálható, hogy Magyarországon a mostani, fejenként 110 dolláros biztosítási fogyasztás belátható időn belül mintegy 300 dolláros szintre nő. Asztalos László, az Állami Biztosításfelügyelet (Ábif) elnöke szerint a fejlettségi szintünkhöz viszonyított elmaradás a vagyonbiztosítások terén kisebb, mintegy fele az elvárható értéknek. Az életbiztosítási ág elmaradása a nagyobb, ám az ágazat rohamosan fejlődik, s ezen a területen utolérési vagy transzformációs boom tapasztalható. Hét évvel ezelőtt még minden 100 forint díjbevétel 82-83 forintja vagyonbiztosításból származott, ma már csak kétharmados a vagyonbiztosítási díjbevétel-arány. Ez a kiegyenlítődési folyamat valószínűleg még néhány évig tart, majd beáll a fejlett országokban általános 50-55 százalékos életbiztosítási és 45-50 százalékos nem életbiztosítási ág szerinti arányra. Mivel az átrendeződés várhatóan továbbra is dinamikusan növekvő biztosítási piacon megy végbe, jelentős fejlődésre lehet számítani a nem életbiztosítási ág számos részterületén is. Feltehetően az egészségügy reformja segíti majd a betegség- és baleset-biztosítások terjedését, s várhatóan nő az ügyfélnek okozott erkölcsi és anyagi károkért viselt szakmai – jelenleg 28-féle van ezekből – és egyéb felelősségbiztosítások részesedése.
Mezőgazdasági biztosítás
Hatalmas igény mutatkozik a mezőgazdasági biztosítások iránt. Eddig a világos agrárpolitika és a hosszú távú tulajdonosi érdekeltség hiánya hátráltatta a fejlődést. Az agrárbiztosításoknál háromszintű kockázatmegosztás van, amelynek első szintjén az agrártermelői önszerveződések viselik – saját zsebből – a kockázat egy részét. Az Ábif elnöke már régóta javasolja, hogy a nagy agráripari termelők is álljanak össze agrárbiztosítási szövetkezetbe, ám jelenleg csak a kistermelőknek van tizenhárom nonprofit alapon működő agrárbiztosító egyesülete. Mivel a termelői egyesülések kockázatviselő képessége korlátozott, a második védővonalban bizonyos összeghatár fölött professzionális viszontbiztosító vállalja át az egyesületek kárhányadát. Mindezek mellett szükség van harmadik védővonalra is, hogy rossz év, például aszály idején bizonyos kárhányad fölött az állam is osztozzon a rendkívüli kockázatokban. Az állam ma is ad szubvenciót az agrárbiztosítási díjakhoz. Ám ez akkor is jár, amikor üzleti alapon is jól mennek a dolgok, mert nincsenek rendkívüli károk. Viszont, ha vannak, akkor ez a szubvenció édeskevés, a biztos veszteséget pedig üzleti alapon működő biztosító nem vállalhatja, mert az veszélyeztetné fizetőképességét egyéb területeken vállalt kötelezettségei teljesítésénél. Ezért tehát a díjszubvenciónál sokkal fontosabb lenne, hogy a kiugró, 110 százalék fölötti kárhányadokat az állam vállalja át. Ehhez viszont a jelenlegi szabályok megváltoztatása is kellene.
| Biztos(ított) hitelek A hitelbiztosítás – a Vademecum, vagyis a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) által kiadott Biztosítási ábécé szerint – a hitelezésből eredő kockázatok és károk fedezetéül szolgáló biztosítási forma, melynél a biztosított mindig a hitelező. A hitelfedezeti biztosítás a hitelintézet vagy a hitelező által – a tartozás biztosítékául – követelt biztosítási szerződés. A biztosított ez esetben mindig az adós, aki az esetleges biztosítási szolgáltatást már szerződéskötéskor a hitelezőre engedményezi. A hitelbiztosítás nem elterjedt és általánosan művelt tevékenység a biztosítók körében. A biztosítási törvény eleve csak a részvénytársaságoknak engedélyezi a szóban forgó ügyleteket, egyesületek nem foglalkozhatnak vele. Lakossági üzletágban például a lakáskölcsönök visszafizetését próbálják ily módon is biztosítani a hitelnyújtó pénzintézetek. A vállalati hitelbiztosítások speciális területe az exporthitel-biztosítás, mely a kifejezetten erre a tevékenységre alapított,100 százalékosan állami tulajdonú Magyar Exporthitel Biztosító Rt. (Mehib Rt.) profilja. Az üzleti biztosítók közül a Hermes Biztosító Rt. foglalkozik ezzel a tevékenységgel. Többnyire a teljes körű, all risk típusú vagyonbiztosítások részeként vállalják egyes nagyobb biztosítótársaságok – például a Hungária, az OTP Garancia vagy a Generali Biztosító Rt. -, hogy ügyfelük esetleges hitelfelvételből bonyolított beszerzéseinél, nemcsak a vagyontárgy, hanem a hitel visszafizetésének kockázatát is magukra vállalják készfizető kezesség vagy kezességvállalás formájában. Összességében azonban ez a biztosítási forma nem túl elterjedt a biztosítók tevékenységében. A Mabisz adatai szerint 1997-ben a nem életbiztosítási ág 126,89 milliárd forintos díjbevételéből 246 millió forint származott hitelbiztosításokból. Az ágazat 6,4 millió szerződéséből mindössze 218 darab volt a hitelbiztosítási szerződés. Figyelemre méltó viszont a szerződésállomány negyedét meghaladó 58 káreseményszám s még inkább a kárráfordítás (179 millió forint) magas aránya. A 215 millió forintos tárgyévi kárráfordítás alig kevesebb az 1997. évi teljes, 246 millió forintos hitelbiztosítási díjbevételnél. |
Ipari biztosítások
Az iparban jelentős eltérés tapasztalható a nagyvállalati és a kisvállalkozói biztosításoknál. Nagyvállalati körben szinte 100 százalékos a biztosítási arány. Óriási a verseny a biztosítótársaságok között, az árak csökkenőben vannak, a felügyeletnek az okoz gondot, hogy a társaságok néhány esetben már nevetséges áron vállalják egy-egy kockázat biztosítását. A hagyományos tűzkár, betöréses lopás és rablás, valamint az egyéb, általánosan elterjedt vagyonkár elleni biztosítások mellett az élet itt is hoz újdonságokat. Amikor olyan gépek dolgoznak egy-egy építkezésen, amelyeknek 100 ezer schilling a napi bérleti díja, jó ok van arra, hogy mind népszerűbbé váljék az üzemszünet-biztosítás. Lényegében azonban a nagyvállalati biztosítások tortája már nem nő, csak időnként újraosztják a piacot.
Más a helyzet a kisvállalkozói biztosításoknál. Ebben a körben a cégek jelentős része mindössze 3-5 éves múltra tekint vissza, s a kezdeti időszakra jellemző magas hitelállománnyal, forgótőkehiánnyal és likviditási gondokkal küszködve sokan még most is a biztosításon spórolnak. Másfelől a biztosítótársaságok számára is gond, hogy a kisvállalkozások egyenkénti megkeresése és meggyőzése igen drága és kevéssé hatékony módszer. Célszerűbb a kisvállalkozói érdek-képviseleti szervezeteken keresztül kiépíteni a kapcsolatot.
Ezt az utat járja a Signal Biztosító Rt., amelynek főtulajdonosa, a dortmundi Signal Unfallversicherung AG is kisvállalkozók, a német kézművesek biztosítója. A magyar leányvállalat egyik résztulajdonosa a Magyar Ipartestületek Országos Szövetsége, s a biztosító a százezres taglétszámú Magyar Kézműves Kamarával együttműködve kínálja speciálisan kis kézművesműhelyek, iparosok, kisvállalkozók számára kialakított szolgáltatásait. Az élet- és vagyonbiztosítások mellett az Erste Bankkal folytatott együttműködés révén ma már a pénzügyi szolgáltatások teljes skáláját elérhetővé teszi ügyfelei számára.
Németh Attila üzletágvezető szerint a kisvállalkozások 50-60 százaléka rendelkezik (nem mindig önkéntes) biztosítással. Hitelfelvételkor gyakran a banki előírásoknak eleget téve kötnek biztosítást, egyes szakmákban ugyancsak előírás a kötelező felelősségbiztosítás, s előfordul, például a beszállítói státusig eljutó kisvállalkozásoknál, hogy a vevő, a megrendelő multinacionális cég követeli meg a szakmai vagy termék-felelősségbiztosítást. Bár a biztosítások díja tevékenységenként és helyenként is erősen eltérő, általánosságban elmondható, hogy egy 50-60 millió forint éves árbevételű vállalkozás komplett biztosítási csomagjának éves díja 100-150 ezer forint, vagyis az árbevétel 2-3 ezreléke. Ez többféle vagyon- és az alkalmazottakra kötött személyi biztosítást is magában foglal. A tapasztalat az, hogy a személyi biztosításokat sokan mégis megspórolják, s a vagyonbiztosítás is sokszor csak részleges. Márpedig csekély vigasz, hogy a vállalkozásnak volt lopás vagy tűzkár elleni biztosítása, ha az értékes CNC esztergagép számítógépes vezérlése megy tönkre, amire viszont nem terjedt ki a biztosítás.
| Panaszos ügyfelek Az Állami Biztosításfelügyelethez 1997-ben 16 százalékkal több panaszbejelentés érkezett, mint a megelőző évben. A lakossági és vállalkozói vagyonbiztosítási panaszok döntő többsége azt kifogásolta, hogy az objektumok védelmi színvonalának hiányosságaira hivatkozva a biztosító elutasította az ügyfél betöréses lopás miatti kárigényét. A felügyelet szerint nem zárható ki, hogy az ügyfelet nem tájékoztatták megfelelően a biztosítási feltételekről, ezért a kockázatvállalás biztonságtechnikai feltételeinek szembetűnő rögzítésével és külön aláíratásával a panaszügyek száma valószínűleg csökkenthető lenne. Asztalos László szerint annak, hogy a nem életbiztosítások terén a biztosítási törvény 1995. évi bevezetésével megszűnt az előzetes termékengedélyezés (az életbiztosításoknál 1999-től szűnik meg), nincs szerepe a panaszok számának növekedésében. Tapasztalat szerint ugyan a termékkidolgozás lazult, több a pongyolaság, ebből adódóan az értelmezési gond, ám ezeket a hibákat a biztosítók általában elismerik, kijavítják. Az Ábif egyébként a bejelentéseket az érintett biztosítókhoz továbbítja érdemi kivizsgálás céljából, mint ahogyan bizonyos közvetítési kísérlet után ezt teszi a fogyasztóvédelem is, ahová a fogyasztók széles körét érintő kérdésként ugyancsak eljutnak biztosítási ügyek is. A szakértő háromféle panasszal találkozik. A legtöbb a klasszikus panaszos ügy az Ábifhoz befutó sérelmekhez hasonló tartalommal. Viszonylag gyakran fordulnak a fogyasztóvédelemhez, s ritkán, de előfordul, hogy nyerészkedő, simlis széltolók megpróbálják arra használni a fogyasztóvédelem apparátusát, hogy kikapartassák maguknak a gesztenyét. A biztosítási csalás azonban egyre nehezebb, a próbálkozás ritkán vezet eredményre. N. K. |
Mindenre van védelem
A vállalkozói piacon gyakorlatilag mindent lehet biztosítani – állítja Katonáné dr. Szabó Andrea, az ÁB-AEGON nem életbiztosítási igazgatója -, legfeljebb a szerződések döntően a tevékenység jellegétől és a biztosítások limitjétől függően eltérő feltételekkel és díjszabással köttetnek. Az úgynevezett egyéb kockázatok, bankok esetében a pénzügyi veszteség biztosítása, bizonyos tevékenységek – pénzszállítás, -őrzés – felelősségbiztosítása terén az AEGON óvatos politikát folytat, de általában nyitott a speciális kockázatokra és limitekre. Természetesen például egy Mol-fúrótorony biztosítása, amiből az egész országban csak néhány akad, s ahol egyetlen káresemény hatalmas kárral, adott esetben falvak teljes lakosságának kiköltöztetésével jár, egyedi megállapodás kérdése.
A szokványos hétköznapi tevékenységek biztosítására a biztosítótársaságok rendszerint standard csomagokat ajánlanak, de itt is kétféle lehetőség kínálkozik. Az úgynevezett "all risk" biztosításoknál minden olyan kockázatra kiterjed a biztosítás, amit a feltételek tételesen felsorolva nem zárnak ki, míg a másik esetben a biztosítás csak a szabályzatban pontosan meghatározott eseményekre nyújt fedezetet.
A díjak rendkívül eltérőek nemcsak az egyes biztosítási fajták szerint, hanem annak függvényében is, hogy milyen értéken – új, avult vagy könyv szerinti értéken -, milyen limittel, azaz mekkora összeghatárig kötik a biztosítást. Ezen túl egyéb tényezők – árbevétel, létszám, vagyon, a tevékenység eszközigénye, s nem utolsósorban a biztonságtechnikai rendszer állapota is befolyásolhatja a díjszabást.
A standard csomagoknál a legáltalánosabb tevékenységi körökre ártábla van, amit az AEGON korábbi kártapasztalatok alapján irányárként alkalmaz. A feltételek részletezésekor a biztosító ettől eltérhet, például annak függvényében, hogy az ügyfél beszereltet-e bizonyos ajánlott biztonságtechnikai eszközöket, folytat-e megfelelő szintű oktatást dolgozói körében és így tovább. Az AEGONezekben a kérdésekben eseti kockázati elbírálás alapján ad tanácsot.
Problémák inkább a kis cégeknél adódnak, ahol a biztosítottság sokszor nem éri el az elégséges szintet, és igen vegyes a kép a közepes cégeknél is. Az alakuló és esetleg súlyos pénzügyi nehézségekkel küszködő vállalkozásoknak az ÁB-AEGON-nál általában azt tanácsolják, hogy elemenként, fontossági sorrendben összeválogatva bővítsék biztosításaikat. Néhány emberrel, kevés fedezettel és kis árbevétellel alapított nyomda számára például nem létkérdés, hogy legyen üveg- vagy csőtörés elleni biztosítása, de ha tűzkár ellen nem biztosítja magát, könnyen odaveszhet mindene. Ezért, ha a cégnek többre nem futja, azt javasolják, hogy az első évben legalább egy tűz, robbanás és villámcsapás elleni biztosítást vegyen, amit később kiegészíthet felelősségbiztosítással, majd sort keríthet a vagyonbiztosítások további elemeire és a személyi biztosításokra is.
Ellentétben a gépkocsi-biztosításokkal, a vagyonbiztosításban nincs bonus-malus rendszer, de egy nyereséges év után a biztosító kármentességi engedményt adhat ügyfelének.
A vállalati és lakossági vagyonbiztosítás nem annyira termékenként, sokkal inkább értékesítési csatornánként különül el egymástól – mondja Bárczay András, a nem élet ágban piacvezető Hungária Biztosító Rt. (HB) vezérigazgató-helyettese. A társaság minden területen kínál úgynevezett blankettaszerződéssel magánszemélyek számára tömegbiztosítást, és a cégeknek is e termékek gazdálkodó szervezetek számára kialakított változatát. Más a magánszemélyek és a vállalkozások számára ajánlott kötelező gépjármű-felelősség- és casco biztosítások tartalma, hiszen az utóbbiaknál 100-200, sokszor 1000 autót biztosítanak egyszerre. Ilyen esetekben tudomásul veszik, hogy a kocsikat cserélgetik, mert amortizálódnak, más, célszerűbb típusra váltják, tehát nem kérik egyenként valamennyi autó adatait, hanem egyben biztosítják az egész flottát.
| Kockázatporlasztás A határtalan biztosítási lehetőségek példája a paksi atomerőmű biztosításának története. A nukleáris kockázat minden alapbiztosításból ki van zárva, viszont az erőmű kötelező felelősségbiztosítását egy nemrég megszületett törvény írja elő. Az ilyen kockázatok viselésére úgynevezett poul-rendszer működik. Bárczay András, a Hungária Biztosító vezérigazgató-helyettese elmondta: ahol ilyen biztosítási igény adódik, ott létrehoznak egy nemzeti poult, amelyben azok a hazai biztosítók tömörülnek, amelyek szívesen részt vállalnak az atomerőmű biztosításából. Noha a katasztrófa bekövetkeztének matematikai valószínűsége roppant csekély (10 a mínusz harmadikonnál kisebb), ha mégis megtörténik, a kár olyan hatalmas, hogy a nemzeti poulban részt vevő biztosítók – jóllehet szinte minden vagyonbiztosítással foglalkozó magyar társaság beszállt az 50 százalékos részt vállaló HB mellé – együttesen sem tudják állni a kockázatot. Ezért az úgynevezett saját megtartáson felüli részt kiviszik más nemzetközi poulokba – a világon az összes nukleáris hasadóanyagot használó cégből alkottak veszélyközösséget -, s viszontbiztosítást ajánlanak fel a nukleáris kockázatot vállaló külföldi biztosítóknak. Ezzel a kockázatmegosztási technikával végül is hihetetlenül alacsony, Paks esetében 1 kilowattórára vetítve 10 fillér alatti díjon lehetett biztosítani az erőművet. A kockázat-porlasztás technikája hasonlóképpen működik más nagy kockázatok esetében is. |
Különleges esetek
A HB a vagyonbiztosítás periferiális részeivel, például hitelbiztosítással, bond-garanciákkal is foglalkozik, tehát minden területen, minden ügyfelet igyekszik megnyerni. Ennek ellenére a HB ügyfeleinek jelentős része a nagyvállalati körből kerül ki. Egy-egy jól biztosított cég csomagja rendszerint magában foglalja a hagyományos vagyonbiztosítást, a mérnöki biztosításokat, a különböző műszaki kockázatokra szóló biztosításokat, számos felelősségbiztosítási konstrukciót, a cég dolgozóira vagy a dolgozók egy csoportjára kötött baleset- és nyugdíj-, esetleg életbiztosításokat. És ha a cégnek hitelügylete van folyamatban, akkor a hitelbiztosítást, az esetben pedig, ha teljesítménygaranciákat várnak el a társaságtól, a garanciabiztosítást. Az egyre népszerűbb üzemszünet-biztosításoknál a biztosító nemcsak a káresemény miatt elszenvedett, közvetlen vagyoni kárt fizeti meg, hanem a teljes elmaradt hasznot és a fedezetlen költségeket is megtéríti mindaddig, amíg a termelés ismét felfut a káresemény előtti szintre. Ez néha egy-két évig is eltarthat, s a térítés a bekövetkezett vagyoni kár öt-hatszorosa, olykor tízszerese is lehet. Egy ilyen káresemény ennek ellenére is katasztrófa a cég számára, mert könnyen piacvesztéssel jár. Ezért a nagy cégek általában mindent megtesznek a katasztrófák megelőzése érdekében.
A nagyvállalati biztosításoknál egyetlen káresemény kapcsán sokszor 10-20 milliárd forintos összegek forognak kockán. Azokat a kockázatokat, amelyeket a hazai biztosítótársaság maga nem tud vállalni, viszontbiztosításba adja külföldön az egyre kevesebb független viszontbiztosító egyikének vagy a saját anyavállalata érdekeltségi körébe tartozó biztosítótársaságok valamelyikének. A nagyvállalati biztosítások értelemszerűen nem blankettaszerződések, aláírásukat rendszerint aprólékos és hosszadalmas – néha fél évig is eltartó – előkészítő munka előzi meg, amelyet évenkénti, félévenkénti rendszeres felülvizsgálat követ. A nagy multinacionális cégeknek általában saját kockázati (risk) menedzserük van, aki nemcsak a biztosítással, hanem az üzembiztonsággal kapcsolatos kérdésekkel is foglalkozik. Pontosan tájékozott a tekintetben, hogy a különböző kockázatkezelési módszerek közül mikor mi a legcélszerűbb, mi éri meg a legjobban. Biztosítási szakemberek egybehangzó véleménye szerint a szakma csúcsa az, amikor a risk menedzser és a biztosító szakembere megtárgyalja, értelmezi a szerződés egyes pontjait, feltételeit. A multik rendszerint ugyanazzal a biztosítótársasággal dolgoznak mindenütt, szerte a világban valamennyi cégüket, leányvállalataikat egységes rendszer szerint biztosíttatják.
A biztosítóknál is erőteljes a globalizálódás, állítja az Ábif elnöke. Öt-hat nagy biztosítói csoport, láncolat uralja a világ teljes biztosítási piacának 70-80 százalékát. Egyre jellemzőbb a nagy pénzügyi holdingok kialakulása, ahol az olcsó biztosítási tömegtermékek mellett mindenféle pénzügyi-banki szolgáltatásokat, értékpapírokat lehet kapni. Ezekben a "pénzügyi diszkontáruházakban" egy magánszemély, kisvállalkozás félóra alatt beszerezheti az összes biztosítását.
Asztalos László szerint a magyar biztosítási üzletágban többéves konjunktúra várható. A következő öt évben az egy főre jutó biztosítási fogyasztás eléri a 300-350 dolláros szintet – ezen belül a vagyonbiztosítások értéke 140-150 dollárra nő -, vagyis megfelel az Európai Unió átlagának, mire az ország EU-taggá válhat.
| Mabisz által minősítve A biztosítótársaságok által kifizetett károk és szolgáltatások összege 1997-ben 84,1 milliárd forintot tett ki, ami a 195,2 milliárd forintos díjbevétel mellett 43,1 százalékos kárhányad. Az életbiztosítási ág kárhányada 25,2, a nem életbiztosítási ágé ennek több mint a kétszerese, 51,9 százalék volt, s ez az előző évhez viszonyítva már csökkenő érték. A vagyonbiztosításokban a kárhányad a kilencvenes évek elején ugrott meg, amikor a rendőrségi statisztikák is a vagyon elleni bűncselekmények meredek emelkedését mutatták. A magas kárhányad leszorítására a biztosítóknak kétféle eszközük van: díjat emelnek és/vagy szigorítják a kockázatvállallás feltételéül szabott biztonsági előírásokat. Ez utóbbit elősegítendő alakult meg 1991-ben a Magyar Biztosítók Szövetségén (Mabisz) belül a kármegelőzési és vagyonvédelmi bizottság. Mint Ercse Sándor, a bizottság egyik vezetője elmondta, részint egységes, valamennyi tag biztosítótársaság által elfogadott normatíva-rendszer megteremtése, meghatározott vagyoncsoportokra vonatkozó meghatározott tárolási előírások kidolgozása, másrészt – a biztonsági előírásoknak megfelelő eszközök minősítésével és lajstromba vételével – a biztonságtechnikai eszközök piacán akkoriban vészesen elszaporodott bóvlik kiszűrése volt a cél. A betöréses lopás biztosítástechnikai feltételei (elég furcsa) címet viselő ajánlásban megtalálhatók mindazon páncélszekrények, mechanikai védelmi eszközök (biztonsági nyílászárók, rácsok), biztonsági üvegek, elektronikai és egyéb eszközök legfontosabb adatai, amelyek a bizottság minősítése szerint megfelelnek a kívánalmaknak. A társaságok általában elfogadják elégséges biztosítási feltételként ezeket. A minősítéshez szükséges vizsgálatokat a Mabisz megbízásából egy magánvállalkozó szervezi. A minősítés költségeit a minősíttető cég fizeti, a végső szót pedig a minősítő bizottság mondja ki, amelynek az érintett biztosítótársaságok képviselői mellett rendőrségi szakértő tagjai is vannak. Ők azok, akik első kézből megismerik a legújabb bűnözői technikákat, amelyeknek ellenszerét próbálják megtalálni. Ercse Sándor szerint a rácsok szerepét ma sem szabad lebecsülni. Ha másért nem, azért, mert időben hátráltatják az illetéktelen behatolást. Úgynevezett járdakockázatú pénzszállítás esetén viszont modernebb eszközre van szükség. Például olyan táskára, amelynek tulajdonosa távirányítóval 40 kilovoltos szikrákat tud előidézni a táska zárváza mentén, arra késztetve a tolvajt, hogy dobja el a zsákmányt. A minősítés 3 évre szól, újabb 3 évre meghosszabbítható, hat év után pedig az eszközt újra kell minősíttetni. A bizottság munkáját pedig az minősíti, hogy ma már minden magára valamit adó vagyonvédelmi tenderkiírásban megtalálható a feltételek között a kitétel: a beépítendő védelmi eszköz alkalmazásának feltétele a Mabisz-minősítés megszerzése. N. K. |