Világgazdasági kihívások

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 11. számában (1999. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Bár a rendszerváltást követően az agrárszektor súlya jelentős mértékben csökkent Magyarországon, a mezőgazdaság továbbra is jelentős szerepet játszik az ország exportbevételeinek növelésében. A '90-es évek közepéig az exportbevételek több mint 20 százalékát az agrárszektor érte el, termelésének mintegy egyötödét külpiacokon értékesítették. A '90-es évek közepétől csökkent az agrárexport relatív súlya, de értéke megközelíti a 3 milliárd dollárt. Tekintettel arra, hogy az agrárimport 1 milliárd dollár körül mozog, az agrárszektor továbbra is közel évi 2 milliárd dollárral járul hozzá a kereskedelmi és a fizetési mérleg hiányának enyhítéséhez.

Magyarország természeti adottságai, komparatív előnyei, a mezőgazdasági termelés hagyományai és a felhalmozott agrárszaktudás lehetővé teszik, hogy továbbra is nettó agrárexportőr maradjon és exportorientált agrárstratégiát folytasson. Ennek sikere azonban alapvetően attól függ, hogy az ország miként válaszol a világgazdaság kihívásaira. Tekintettel az ország méretére, világgazdasági súlyára, egyértelmű, hogy Magyarországnak kell a globális folyamatokhoz igazodnia: mind agrárstratégiáját, mind pedig annak eszköztárát ezek messzemenő figyelembevételével kell kialakítania.

A világ mezőgazdaságában zajló folyamatok közül az exportorientált magyar mezőgazdaságnak az alábbi tényezőket kell figyelembe vennie:

  • a világ mezőgazdaságának és agrárpiacának várható alakulását, amelyet alapvetően a népesség- és a jövedelemnövekedés által keltett globális kereslet és a hazai kínálat viszonya határoz meg,
  • az agrártermékek világkereskedelme és az agrárárak várható alakulását,
  • a világ agrártermék-áramlásának a GATT/WTO (a Világkereskedelmi Szervezet) általi szabályozását, valamint
  • a legfőbb világgazdasági szereplők és partnerek (pl. az Egyesült Államok, az EU vagy Kelet- és Közép-Európa) agrárhelyzetének fejlődését.

A világ mezőgazdasági helyzetének várható alakulására vonatkozó prognózisokban több-kevesebb pontossággal azonos irányú a kereslet várható alakulása, ám eltérnek a termelési és technológiai trendeket illetően. A becslések a világgazdasági környezet s különösen az árak várható alakulását tekintve mutatják a legnagyobb szórást. Az előrejelzések közös jellemzője, hogy annak ellenére, hogy hosszú távú tendenciákat is felvázolnak, alapvetően változatlannak tekintik a jelenlegi agrár- és kereskedelempolitikákat, s nem számítanak jelentősebb időjárás-változásra vagy politikai megrázkódtatásra. A fentieken túlmenően az előrejelzések három legfőbb bizonytalansági pontja az, miként hat az 1999-ben induló következő WTO-forduló a világ agrárgazdaságára, valamint az, hogy milyen tendenciák érvényesülnek a kínai és a kelet-európai, mindenekelőtt a volt szovjet mezőgazdaságban.

A kereslet változása

A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek iránti keresletet döntő mértékben - mintegy 60-75 százalék erejéig - a népesség jövőbeni növekedési üteme, a jövedelmek alakulása, valamint az egyes termékek jövedelemrugalmassága, a városiasodás és a fogyasztási szokások változása fogja meghatározni.

Bár a világ népessége csökkenő ütemben fog nőni a következő évtizedben, ezzel együtt a Föld lakossága az 1995. évi 5,7 milliárdról 2005-re várhatóan 6,5 milliárdra nő. Az évi 85 milliós népességgyarapodás zöme a fejlődő országokra, s ezen belül is Ázsiára jut, míg a számítások szerint a fejlett országok népessége csupán 60 millióval nő egy évtized alatt.

Mivel a fejlődő országokban nőni fognak a jövedelmek, felgyorsul az urbanizációs folyamat, és a jövedelmek élelmiszer-rugalmassága is magas marad, így megalapozottnak tűnik az a becslés, hogy az elkövetkezendő évtizedben a fejlődő országokban az élelmiszer-kereslet évi 2,8 százalékkal emelkedik. Becslések szerint nemcsak a fejlődő országok, de a kelet- és közép-európai országok élelmiszer-kereslete is gyorsabban fog nőni, mint a fejletteké. Itt azonban nem annyira a népesség növekedése, mint a jövedelmek emelkedése hat majd a növekvő keresletre.

A jövedelmek növekedése a fejlődő országokban várhatóan nemcsak az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztást növeli, de hat az élelmiszer-fogyasztás szerkezetének változására is. Ezekben az országokban a jövedelemnövekedés jelentős része a táplálkozás javítására fog irányulni, vagyis az élelmiszer-kereslet a gabonafélék kárára, az állati termékek és a feldolgozott élelmiszerek, valamint a takarmányok javára fog eltolódni. A fokozódó urbanizáció ugyancsak hatással lesz az élelmiszer-fogyasztás struktúrájának változására. A fejlett országokban a fogyasztási szokások az egészségesebb, minőségi és biotermékek irányába mozdulnak el, míg a kelet- és közép-európai országokban, illetve egyes távol-keleti országokban várható a korábbi nyugati fogyasztási szokások fokozottabb, de esetleg csupán időleges átvétele.

A népesség és a gabonakereslet várható alakulása 2020-ig
Régió Népesség Gabonafogyasztás 1990-ben Gabonakereslet 2020-ban
1990 2020 1 főre jutó Mennyiség Ha csak a népesség nő Ha a jövedelem is nő
(millió fő) (kg) (millió tonna) (millió tonna) (millió tonna)
Fekete-Afrika 502 1097 150 75,4 164,8 164,8
Közép-Kelet 272 551 386 105,2 197,4 218,4
Dél-Ázsia 1191 1996 237 281,8 427,2 532,6
Távol-Kelet 1794 2387 338 606,0 806,1 1004,9
Latin-Amerika 441 676 265 116,9 179,3 208,1
Észak-Amerika 303 397 780 236,6 309,3 309,3
Európa 790 823 634 500,8 521,6 521,6
Világ 5295 7888 363 1922,9 2650,8 2959,7
Forrás: Agra Europe, 1997. január 10.

A termelés várható alakulása

A különböző prognózisok alig térnek el a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek iránti kereslet becslését illetően, ám igen különbözően ítélik meg a globális és a regionális kínálat alakulását. A FAO, a Világbank és az IFPRI (International Food Policy Research Institute, Washington) előrejelzése szerint a világ élelmiszer-termelése hosszabb távon évi 1,3-1,8 százalékkal, az egy főre eső élelmiszer-termelés pedig 0,2 százalékkal nő. Vagyis a világtermelés meghaladja a népszaporulatot, de a kereslet növekedésével aligha lesz képes lépést tartani. Bár a fejlődő országok mezőgazdasági termelése átlag feletti növekedési ütemet fog elérni (évi 2,6 százalékot), még mindig elmarad a várható kereslet évi 2,8 százalékos növekedési ütemétől. Ugyanakkor a Worldwatch Institute (Washington) kutatói szerint a világ élelmiszer-termelése csak évi 0,6 százalékkal képes bővülni a földszűke, a termőtalaj pusztulása és a globális felmelegedés következtében.

A termelési előrejelzések eltérése részben abból adódik, hogy a különböző prognózisok eltérően ítélik meg a termőföldterület nagyságát és bővülésének lehetőségét. Egyes kutatók megítélése szerint a világon igen korlátozott a földterület növeléséből adódó gazdaságos termelésnövelés lehetősége. Különösen így van ez Ázsiában, ahol a FAO becslése szerint 18 országban a megművelhető földterület 90 százaléka már művelés alatt áll. Mások még ennél is pesszimistábbak, s azt állítják, hogy az urbanizáció és a környezeti terhelés növekedése következtében csökken a mezőgazdaságilag hasznosított földterület. Annyi mindenképpen bizonyosra vehető, hogy a korábbiakhoz képest - a termőtalaj pusztulása, a globális felmelegedés, az urbanizáció és a környezeti terhelés következtében - egyes régiókban földszűkével kell számolni.

A termelésnövelés extenzív módszerein túl természetesen továbbra is lesz lehetőség a terméshozamok növelésére, bár a múlthoz képest kevésbé dinamikusan emelkednek.

Ugyanakkor a hozamok növelését és az újabb földterületek művelésbe vonását korlátozni fogja a víz- és a tőkehiány. Jelenleg a világon 20 ország küzd vízhiánnyal, ezek száma 2020-ra az IFPRI becslése szerint 35-re, 2025-re pedig 50-re emelkedhet.

A termőterület növelése, a hozamok emelése és az öntözés kiterjesztése mellett igen jelentős szerepe lesz a műszaki-technológiai fejlődésnek is a jövő mezőgazdasági termelésében. Elsősorban a biotechnológiai eredmények elterjedésére, az informatikára és az anyagtechnológiai kutatásokra kell felhívni a figyelmet. Az előrejelzések szerint a biotechnológia (például a génmanipuláció) sokkal nagyobb hatással lesz a mezőgazdaság jövőjére, mint a "zöld forradalom" (= a magas hozamú fajták elterjedése) a '60-as és '70-es években. A biotechnológia ugyanis lehetővé fogja tenni, hogy erőteljesen csökkenjen az új magvak és állatfajták kikísérletezésének, kitenyésztésének és meghonosításának ideje. Jelentősen átalakul a vízellátás, a vegyszergyártás és az élelmiszerek tartósítása is.

Agrárkereskedelmi tendenciák

A műszaki-technológiai fejlődés nyomán csökkenhetnek a hozamkülönbségek, az input-költségek, a termelési veszteségek, és enyhülhetnek a természeti katasztrófák következményei. Ugyanakkor továbbra is gondot jelent - különösen a fejlődő országok esetében - az új technológiák, eljárások, magvak elterjesztése, adaptálása és alkalmazása a megfelelő szaktudás és az infrastruktúra hiányosságai következtében.

A világkereskedelem 12 százalékát adó agrártermékek és élelmiszerek forgalmának alakulását alapvetően három tényező fogja meghatározni: a nemzeti, illetve regionális szinten jelentkező kereslet és kínálat viszonya, a világpiaci agrárárak alakulása, valamint a világkereskedelmi rendszer változása, annak elmozdulása a liberalizmus vagy a protekcionizmus felé.

A prognózisok egyetértenek abban, hogy 1995-2005 között a világ élelmiszer-kereslete és -kereskedelme sokkal dinamikusabban fog nőni, mint a '80-as és '90-es években. Ez különösen érvényes a gabonafélék piacára, mivel a fejlődő országokban a hazai termelés bővülése képtelen lesz lépést tartani a kereslet növekedésével, következésképpen javulni fog az agrártöbblettel rendelkező exportőr országok világpiaci pozíciója.

Az agrártermékek világpiacának változása alapvetően két tényezőcsoporttal magyarázható. Ami a kínálati oldalt illeti, 1985 óta csökkent a gabonafélék termőterülete mind a fejlett, mind a fejlődő országokban a termeléskorlátozó intézkedések, illetve az urbanizáció erősödése és a mezőgazdasági beruházások elmaradása következtében. Ezzel együtt immáron 15 éve a hozamok növekedési üteme is csökken, ami összességében a termelés növekedési ütemének csökkenéséhez vezetett. A kedvezőtlen időjárás is visszavetette a termelést (fagyok Ausztráliában és Spanyolországban, árvizek az Egyesült Államokban és Indiában).

A keresleti oldalon ugyanakkor javultak a piaci kilátások: a fejlődő országokban a népességszaporulat és a gazdasági növekedés következtében nőtt az élelmiszer-fogyasztás, s emelkedett egyes régiók, illetve országok (például Kína, Dél-Korea, Indonézia, Közel-Kelet, Latin-Amerika) agrárimportja.

Az előrejelzések szerint a fenti kínálati és keresleti tényezők az elkövetkezendő évtizedben is jellemzőek maradnak, valószínűsíthető, hogy fennmarad a kedvezőbb agrár-világpiaci helyzet, a keresleti piac.

A világ agrárkereskedelmén belül csökkenni fog a kereslet a nyerstermékek iránt, és növekedni fog a nagyobb értéket képviselő feldolgozott termékek, élelmiszerek iránt. Míg 1985-ben a világ agrárkereskedelmének felét tették ki a feldolgozott termékek, addig részarányuk az ezredfordulóra 75 százalékra emelkedik. Az állati termékek kereskedelme sokkal dinamikusabban fog nőni, mint az alapvető élelmiszernek számító gabonaféléké. A gabonaféléken belül a takarmánygabona- és az olajosmag-kereskedelem bővülése lesz átlag feletti, mivel a fejlődő országokban várhatóan nő az állatállomány, így a takarmánygabona iránti igény is, amit a belső termelés csak részben lesz képes kielégíteni.

Becslések szerint a világ agrárkereskedelmének motorja a fejlődő és az átmeneti országok gyors gazdasági növekedése, ezen országok piacorientált reformja, valamint a fejlődő országok növekvő egy főre eső húsfogyasztása lesz. Az USDA (az Egyesült Államok agrárminisztériuma) és a FAPRI (Food and Agricultural Policy Research Institute, Iowa- Missouri-Columbia) becslései szerint a legdinamikusabb fogyasztás- és importnövekedésre - a gyors gazdasági növekedés, a nagy és növekvő népesség, a táplálkozási struktúra változása, az agrárkereskedelem liberalizálódása, az agrárszektor jelentőségének csökkenése, az urbanizáció fokozódása következtében - a csendes-óceáni térségben, vagyis Japánban, Dél-Koreában, Tajvanon, Indonéziában, Malajziában, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken, Kínában, illetve a közel-keleti és az észak-afrikai országokban, esetleg kisebb mértékben a FÁK országaiban lehet számítani.

Míg a csendes-óceániai térségben várhatóan elsősorban a hús és a baromfi, a zöldségek, a gyümölcsök, valamint a feldolgozott élelmiszerek és az élvezeti cikkek iránti importkereslet nő, addig az észak-afrikai és a közel-keleti országokban (például Iránban, Irakban, Szaúd-Arábiában) elsősorban a gabonafélék és a takarmányok iránt nőhet a fizetőképes kereslet.

A különböző előrejelzések egyetértenek abban, hogy 2005-ig az agrárárak kedvező(bb)en fognak alakulni: a gabonafélék, az olajos magvak, a marhahús, a baromfi és a tejpor ára a '90-es évek eleji szint felett lesz, míg a sertéshúsé nem követi ezt. A búza világpiaci ára a FAPRI becslése szerint az 1998/99-es 160 dollár/tonnáról 2005-re 170 dollárra nő, az USDA ennél magasabb árakkal (200 dollár/tonna) számol.

Középtávon az agrártermékek áremelkedését az (is) valószínűsíti, hogy 1995-től életbe léptek a GATT uruguayi fordulójának rendelkezései. Ezek értelmében - az agrártámogatások leépítése és az exportszubvenciók csökkentése következtében - csökkenni fog a túltámogatott országok mezőgazdasági termelése, apadni fognak a készletek, ami a kínálat csökkenéséhez, következésképpen az árak emelkedéséhez vezethet. A világpiaci árak alakulása nagymértékben függ majd az amerikai agrárpolitikától, hiszen az Egyesült Államok adja a világ gabonakereskedelmének 40 százalékát (búzakereskedelmének 1/3-át és kukoricakereskedelmének 70 százalékát).

A kereslettől elmaradó kínálat mellett a termelési költségek kismérvű, illetve a feldolgozási és az értékesítési költségek erőteljesebb emelkedése is az agrárárak emelkedését valószínűsíti középtávon.

Ugyanakkor elképzelhető, hogy az emelkedő világpiaci árak, valamint a GATT-megállapodás következtében javuló versenyképességi pozíciók termelésük növelésére késztetik azokat az országokat és termelőket - például a Cairns-i Csoport tagjait, bizonyos fejlődő, illetve kelet- és közép-európai országokat -, amelyeket eddig a támogatások versenye kizárt a piacról. Ez a fejlemény hosszabb távon a kínálat bővüléséhez, következésképpen az árak eséséhez vezethet.

Bizonytalansági tényezők

A fenti agrárkereskedelmi és árelőrejelzések alapja a gazdasági növekedés várható alakulása, az importőr és az exportőr országok termelésének, keresletének és agrárpolitikájának feltételezett alakulása. Amenynyiben ezek valamelyike eltér a feltételezettől, módosulnak az előrejelzések. A megállapítás aktualitását a közelmúltbeli délkelet-ázsiai események szolgáltatják: amennyiben ott tartós marad a pénzügyi instabilitás, és gazdasági válsággá válik, az lefelé módosíthatja az import növekedésére vonatkozó előrejelzéseket, és csökkentheti az agrár-világpiaci konjunktúra esélyeit.

Nagy bizonytalansággal becsülhetők az egyes országok - mindenekelőtt Kína és a FÁK - termelésnövelési trendjei, a földterület és a hozamok növelésének esélyei a föld-, a víz- és a tőkehiány közepette. Az importbecslések a hazai termelés alakulásának függvényében változhatnak. A bizonytalanságok mértékét mutatja, hogy Kína 2030-ra prognosztizált gabonaimportja 207 és 400 millió tonna között változik.

Ugyancsak bizonytalanok az észak-afrikai és a közel-keleti országok gazdasági növekedésére és importkeresletére vonatkozó prognózisok, mivel ezen országok gazdasági kilátásai erőteljesen függnek az olajárak alakulásától.

A bizonytalanságok következtében a világpiaci árak alakulása is nehezen prognosztizálható. Bár a gazdasági növekedéssel párosuló importkereslet-emelkedés valószínűsíti a magas agrárpiaci árakat, az sem kizárt, hogy az emelkedő agrárárak ösztönzőleg hatnak a hazai agrártermelésre. Ez pedig az agrártermékek kínálatának növekedéséhez, végeredményben a világpiaci árak eséséhez vezethet. A bizonytalanságot növeli az időjárás kiszámíthatatlansága, kilengéseinek növekedése.

Kényszerek és lehetőségek

A fentiek ismeretében az alábbi következtetések vonhatók le a magyar mezőgazdaság alkalmazkodása szempontjából:

  • Mivel a különböző prognózisok egybehangzó becslése szerint az elkövetkezendő években a világ agrárhelyzetét az fogja jellemezni, hogy a termelési lehetőségek nyújtotta kínálat világméretekben tartósan elmarad a népszaporulat és a jövedelemnövekedés meghatározta kereslettől, ezért felértékelődik az agrártöbblettel és exportkapacitással rendelkező országok helyzete.
  • Mivel a kínálatot meghaladó kereslet a világ agrárkereskedelmének élénküléséhez és az árak emelkedéséhez vezet, ezért nemcsak lehetőség lesz az exporttöbblet értékesítésére, de érdemes is lesz exportorientációra berendezkedni. Annak következtében, hogy a világ agrárkeresletének és -kínálatának alakításában csökken a kormányok és nő a piac szerepe, így a magyar mezőgazdaságnak is a piacorientációt kell követnie. Ez azonban nem zárja ki az állam beavatkozását bizonyos esetekben (piaczavar elhárítása, élelmiszer- és termelői biztonság megteremtése stb.).
  • Mindenképpen figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a különböző prognózisok egybehangzó becslése szerint a legerőteljesebb importnövekedésre a fejlődő országokban, s ezen belül is Kínában és a többi csendes-óceáni országban, illetve kisebb mértékben Észak-Afrikában és a Közel-Keleten lehet számítani. Vagyis aligha lehet azt várni, hogy a fejlett országok dinamikusan bővülő piacot nyújtsanak a magyar agrártermékek számára. Következésképpen mindenképpen diverzifikálni szükséges agrárexportunk relációs struktúráját, s nagyobb figyelmet kell szentelni a fejlődő országoknak, a csendes-óceáni térségnek, Kínának, Észak-Afrikának és a Közel-Keletnek.
  • Mivel a világpiaci termék-előrejelzések esetében a bizonytalansági tényezőket is figyelembe kell venni (a várható kínai és csendes-óceáni gazdasági növekedés, a FÁK és a kelet- és közép-európai országok stabilizációja, az olajárak alakulása, az időjárás kilengései, az egyes országok belső agrártermelésének alakulása stb.), ezért a lehetőségekhez képest diverzifikált és rugalmas termelési szerkezet megvalósítása lenne kívánatos a magyar agrárgazdaság számára.
  • Magyarországnak is alkalmazkodnia kell ahhoz a trendhez, hogy a világ agrárkereslete eltolódik a nyersanyagok felől a feldolgozott termékek, az élelmiszerek felé, ami a hazai feldolgozóipar, háttéripar fejlesztését, a minőség javítását teszi szükségessé. A versenyképesség csökkenő mértékben lesz az árverseny függvénye, vagyis egyedül a termelési költségek csökkentésétől nem remélhető piacnyerés.
  • Tekintettel arra, hogy a világ igen sok régiójában az agrártermelés növelésének korlátja a föld, illetve a víz szűkössége lesz, ezért felértékelődnek azok az országok, amelyek termékeny földekkel, illetve elégséges vízkészletekkel rendelkeznek.
  • Amennyiben a világpiaci agrárárak nőnek, illetve magas szinten stabilizálódnak, akkor elképzelhető, hogy az agrárimportra szoruló országok megfontolják saját agrártermelésük növelését. Ebben az esetben a magyar agrártermékek mellett/helyett lehetőség nyílna a hazai agrárszaktudás, agrotechnika és -technológia, agrokutatási eredmények külpiaci értékesítésére.
A magyar agrár-külkereskedelem értékének alakulása
(millió dollár)
  Export Import Egyenleg
1989 1724 591 1133
1990 1916 606 1310
1991 2639 665 1974
1992 2658 689 1969
1993 1974 780 1174
1994 2308 1060 1248
1995 2900 978 1922
1996 2745 940 1805
1997 2857 1088 1769
Forrás: Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, illetve 1997-re Földművelésügyi Minisztérium
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére