Világgazdasági kihívások

Bár a rendszerváltást követően az agrárszektor súlya jelentős mértékben csökkent Magyarországon, a mezőgazdaság továbbra is jelentős szerepet játszik az ország exportbevételeinek növelésében. A '90-es évek közepéig az exportbevételek több mint 20 százalékát az agrárszektor érte el, termelésének mintegy egyötödét külpiacokon értékesítették. A '90-es évek közepétől csökkent az agrárexport relatív súlya, de értéke megközelíti a 3 milliárd dollárt. Tekintettel arra, hogy az agrárimport 1 milliárd dollár körül mozog, az agrárszektor továbbra is közel évi 2 milliárd dollárral járul hozzá a kereskedelmi és a fizetési mérleg hiányának enyhítéséhez.

Magyarország természeti adottságai, komparatív előnyei, a mezőgazdasági termelés hagyományai és a felhalmozott agrárszaktudás lehetővé teszik, hogy továbbra is nettó agrárexportőr maradjon és exportorientált agrárstratégiát folytasson. Ennek sikere azonban alapvetően attól függ, hogy az ország miként válaszol a világgazdaság kihívásaira. Tekintettel az ország méretére, világgazdasági súlyára, egyértelmű, hogy Magyarországnak kell a globális folyamatokhoz igazodnia: mind agrárstratégiáját, mind pedig annak eszköztárát ezek messzemenő figyelembevételével kell kialakítania.

A világ mezőgazdaságában zajló folyamatok közül az exportorientált magyar mezőgazdaságnak az alábbi tényezőket kell figyelembe vennie:

• a világ mezőgazdaságának és agrárpiacának várható alakulását, amelyet alapvetően a népesség- és a jövedelemnövekedés által keltett globális kereslet és a hazai kínálat viszonya határoz meg,
• az agrártermékek világkereskedelme és az agrárárak várható alakulását,
• a világ agrártermék-áramlásának a GATT/WTO (a Világkereskedelmi Szervezet) általi szabályozását, valamint
• a legfőbb világgazdasági szereplők és partnerek (pl. az Egyesült Államok, az EU vagy Kelet- és Közép-Európa) agrárhelyzetének fejlődését.

A világ mezőgazdasági helyzetének várható alakulására vonatkozó prognózisokban több-kevesebb pontossággal azonos irányú a kereslet várható alakulása, ám eltérnek a termelési és technológiai trendeket illetően. A becslések a világgazdasági környezet s különösen az árak várható alakulását tekintve mutatják a legnagyobb szórást. Az előrejelzések közös jellemzője, hogy annak ellenére, hogy hosszú távú tendenciákat is felvázolnak, alapvetően változatlannak tekintik a jelenlegi agrár- és kereskedelempolitikákat, s nem számítanak jelentősebb időjárás-változásra vagy politikai megrázkódtatásra. A fentieken túlmenően az előrejelzések három legfőbb bizonytalansági pontja az, miként hat az 1999-ben induló következő WTO-forduló a világ agrárgazdaságára, valamint az, hogy milyen tendenciák érvényesülnek a kínai és a kelet-európai, mindenekelőtt a volt szovjet mezőgazdaságban.

A kereslet változása

A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek iránti keresletet döntő mértékben – mintegy 60-75 százalék erejéig – a népesség jövőbeni növekedési üteme, a jövedelmek alakulása, valamint az egyes termékek jövedelemrugalmassága, a városiasodás és a fogyasztási szokások változása fogja meghatározni.

Bár a világ népessége csökkenő ütemben fog nőni a következő évtizedben, ezzel együtt a Föld lakossága az 1995. évi 5,7 milliárdról 2005-re várhatóan 6,5 milliárdra nő. Az évi 85 milliós népességgyarapodás zöme a fejlődő országokra, s ezen belül is Ázsiára jut, míg a számítások szerint a fejlett országok népessége csupán 60 millióval nő egy évtized alatt.

Mivel a fejlődő országokban nőni fognak a jövedelmek, felgyorsul az urbanizációs folyamat, és a jövedelmek élelmiszer-rugalmassága is magas marad, így megalapozottnak tűnik az a becslés, hogy az elkövetkezendő évtizedben a fejlődő országokban az élelmiszer-kereslet évi 2,8 százalékkal emelkedik. Becslések szerint nemcsak a fejlődő országok, de a kelet- és közép-európai országok élelmiszer-kereslete is gyorsabban fog nőni, mint a fejletteké. Itt azonban nem annyira a népesség növekedése, mint a jövedelmek emelkedése hat majd a növekvő keresletre.

A jövedelmek növekedése a fejlődő országokban várhatóan nemcsak az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztást növeli, de hat az élelmiszer-fogyasztás szerkezetének változására is. Ezekben az országokban a jövedelemnövekedés jelentős része a táplálkozás javítására fog irányulni, vagyis az élelmiszer-kereslet a gabonafélék kárára, az állati termékek és a feldolgozott élelmiszerek, valamint a takarmányok javára fog eltolódni. A fokozódó urbanizáció ugyancsak hatással lesz az élelmiszer-fogyasztás struktúrájának változására. A fejlett országokban a fogyasztási szokások az egészségesebb, minőségi és biotermékek irányába mozdulnak el, míg a kelet- és közép-európai országokban, illetve egyes távol-keleti országokban várható a korábbi nyugati fogyasztási szokások fokozottabb, de esetleg csupán időleges átvétele.

A termelés várható alakulása

A különböző prognózisok alig térnek el a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek iránti kereslet becslését illetően, ám igen különbözően ítélik meg a globális és a regionális kínálat alakulását. A FAO, a Világbank és az IFPRI (International Food Policy Research Institute, Washington) előrejelzése szerint a világ élelmiszer-termelése hosszabb távon évi 1,3-1,8 százalékkal, az egy főre eső élelmiszer-termelés pedig 0,2 százalékkal nő. Vagyis a világtermelés meghaladja a népszaporulatot, de a kereslet növekedésével aligha lesz képes lépést tartani. Bár a fejlődő országok mezőgazdasági termelése átlag feletti növekedési ütemet fog elérni (évi 2,6 százalékot), még mindig elmarad a várható kereslet évi 2,8 százalékos növekedési ütemétől. Ugyanakkor a Worldwatch Institute (Washington) kutatói szerint a világ élelmiszer-termelése csak évi 0,6 százalékkal képes bővülni a földszűke, a termőtalaj pusztulása és a globális felmelegedés következtében.

A termelési előrejelzések eltérése részben abból adódik, hogy a különböző prognózisok eltérően ítélik meg a termőföldterület nagyságát és bővülésének lehetőségét. Egyes kutatók megítélése szerint a világon igen korlátozott a földterület növeléséből adódó gazdaságos termelésnövelés lehetősége. Különösen így van ez Ázsiában, ahol a FAO becslése szerint 18 országban a megművelhető földterület 90 százaléka már művelés alatt áll. Mások még ennél is pesszimistábbak, s azt állítják, hogy az urbanizáció és a környezeti terhelés növekedése következtében csökken a mezőgazdaságilag hasznosított földterület. Annyi mindenképpen bizonyosra vehető, hogy a korábbiakhoz képest – a termőtalaj pusztulása, a globális felmelegedés, az urbanizáció és a környezeti terhelés következtében – egyes régiókban földszűkével kell számolni.

A termelésnövelés extenzív módszerein túl természetesen továbbra is lesz lehetőség a terméshozamok növelésére, bár a múlthoz képest kevésbé dinamikusan emelkednek.

Ugyanakkor a hozamok növelését és az újabb földterületek művelésbe vonását korlátozni fogja a víz- és a tőkehiány. Jelenleg a világon 20 ország küzd vízhiánnyal, ezek száma 2020-ra az IFPRI becslése szerint 35-re, 2025-re pedig 50-re emelkedhet.

A termőterület növelése, a hozamok emelése és az öntözés kiterjesztése mellett igen jelentős szerepe lesz a műszaki-technológiai fejlődésnek is a jövő mezőgazdasági termelésében. Elsősorban a biotechnológiai eredmények elterjedésére, az informatikára és az anyagtechnológiai kutatásokra kell felhívni a figyelmet. Az előrejelzések szerint a biotechnológia (például a génmanipuláció) sokkal nagyobb hatással lesz a mezőgazdaság jövőjére, mint a "zöld forradalom" (= a magas hozamú fajták elterjedése) a '60-as és '70-es években. A biotechnológia ugyanis lehetővé fogja tenni, hogy erőteljesen csökkenjen az új magvak és állatfajták kikísérletezésének, kitenyésztésének és meghonosításának ideje. Jelentősen átalakul a vízellátás, a vegyszergyártás és az élelmiszerek tartósítása is.

Agrárkereskedelmi tendenciák

A műszaki-technológiai fejlődés nyomán csökkenhetnek a hozamkülönbségek, az input-költségek, a termelési veszteségek, és enyhülhetnek a természeti katasztrófák következményei. Ugyanakkor továbbra is gondot jelent – különösen a fejlődő országok esetében – az új technológiák, eljárások, magvak elterjesztése, adaptálása és alkalmazása a megfelelő szaktudás és az infrastruktúra hiányosságai következtében.

A világkereskedelem 12 százalékát adó agrártermékek és élelmiszerek forgalmának alakulását alapvetően három tényező fogja meghatározni: a nemzeti, illetve regionális szinten jelentkező kereslet és kínálat viszonya, a világpiaci agrárárak alakulása, valamint a világkereskedelmi rendszer változása, annak elmozdulása a liberalizmus vagy a protekcionizmus felé.

A prognózisok egyetértenek abban, hogy 1995-2005 között a világ élelmiszer-kereslete és -kereskedelme sokkal dinamikusabban fog nőni, mint a '80-as és '90-es években. Ez különösen érvényes a gabonafélék piacára, mivel a fejlődő országokban a hazai termelés bővülése képtelen lesz lépést tartani a kereslet növekedésével, következésképpen javulni fog az agrártöbblettel rendelkező exportőr országok világpiaci pozíciója.

Az agrártermékek világpiacának változása alapvetően két tényezőcsoporttal magyarázható. Ami a kínálati oldalt illeti, 1985 óta csökkent a gabonafélék termőterülete mind a fejlett, mind a fejlődő országokban a termeléskorlátozó intézkedések, illetve az urbanizáció erősödése és a mezőgazdasági beruházások elmaradása következtében. Ezzel együtt immáron 15 éve a hozamok növekedési üteme is csökken, ami összességében a termelés növekedési ütemének csökkenéséhez vezetett. A kedvezőtlen időjárás is visszavetette a termelést (fagyok Ausztráliában és Spanyolországban, árvizek az Egyesült Államokban és Indiában).

A keresleti oldalon ugyanakkor javultak a piaci kilátások: a fejlődő országokban a népességszaporulat és a gazdasági növekedés következtében nőtt az élelmiszer-fogyasztás, s emelkedett egyes régiók, illetve országok (például Kína, Dél-Korea, Indonézia, Közel-Kelet, Latin-Amerika) agrárimportja.

Az előrejelzések szerint a fenti kínálati és keresleti tényezők az elkövetkezendő évtizedben is jellemzőek maradnak, valószínűsíthető, hogy fennmarad a kedvezőbb agrár-világpiaci helyzet, a keresleti piac.

A világ agrárkereskedelmén belül csökkenni fog a kereslet a nyerstermékek iránt, és növekedni fog a nagyobb értéket képviselő feldolgozott termékek, élelmiszerek iránt. Míg 1985-ben a világ agrárkereskedelmének felét tették ki a feldolgozott termékek, addig részarányuk az ezredfordulóra 75 százalékra emelkedik. Az állati termékek kereskedelme sokkal dinamikusabban fog nőni, mint az alapvető élelmiszernek számító gabonaféléké. A gabonaféléken belül a takarmánygabona- és az olajosmag-kereskedelem bővülése lesz átlag feletti, mivel a fejlődő országokban várhatóan nő az állatállomány, így a takarmánygabona iránti igény is, amit a belső termelés csak részben lesz képes kielégíteni.

Becslések szerint a világ agrárkereskedelmének motorja a fejlődő és az átmeneti országok gyors gazdasági növekedése, ezen országok piacorientált reformja, valamint a fejlődő országok növekvő egy főre eső húsfogyasztása lesz. Az USDA (az Egyesült Államok agrárminisztériuma) és a FAPRI (Food and Agricultural Policy Research Institute, Iowa- Missouri-Columbia) becslései szerint a legdinamikusabb fogyasztás- és importnövekedésre – a gyors gazdasági növekedés, a nagy és növekvő népesség, a táplálkozási struktúra változása, az agrárkereskedelem liberalizálódása, az agrárszektor jelentőségének csökkenése, az urbanizáció fokozódása következtében – a csendes-óceáni térségben, vagyis Japánban, Dél-Koreában, Tajvanon, Indonéziában, Malajziában, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken, Kínában, illetve a közel-keleti és az észak-afrikai országokban, esetleg kisebb mértékben a FÁK országaiban lehet számítani.

Míg a csendes-óceániai térségben várhatóan elsősorban a hús és a baromfi, a zöldségek, a gyümölcsök, valamint a feldolgozott élelmiszerek és az élvezeti cikkek iránti importkereslet nő, addig az észak-afrikai és a közel-keleti országokban (például Iránban, Irakban, Szaúd-Arábiában) elsősorban a gabonafélék és a takarmányok iránt nőhet a fizetőképes kereslet.

A különböző előrejelzések egyetértenek abban, hogy 2005-ig az agrárárak kedvező(bb)en fognak alakulni: a gabonafélék, az olajos magvak, a marhahús, a baromfi és a tejpor ára a '90-es évek eleji szint felett lesz, míg a sertéshúsé nem követi ezt. A búza világpiaci ára a FAPRI becslése szerint az 1998/99-es 160 dollár/tonnáról 2005-re 170 dollárra nő, az USDA ennél magasabb árakkal (200 dollár/tonna) számol.

Középtávon az agrártermékek áremelkedését az (is) valószínűsíti, hogy 1995-től életbe léptek a GATT uruguayi fordulójának rendelkezései. Ezek értelmében – az agrártámogatások leépítése és az exportszubvenciók csökkentése következtében – csökkenni fog a túltámogatott országok mezőgazdasági termelése, apadni fognak a készletek, ami a kínálat csökkenéséhez, következésképpen az árak emelkedéséhez vezethet. A világpiaci árak alakulása nagymértékben függ majd az amerikai agrárpolitikától, hiszen az Egyesült Államok adja a világ gabonakereskedelmének 40 százalékát (búzakereskedelmének 1/3-át és kukoricakereskedelmének 70 százalékát).

A kereslettől elmaradó kínálat mellett a termelési költségek kismérvű, illetve a feldolgozási és az értékesítési költségek erőteljesebb emelkedése is az agrárárak emelkedését valószínűsíti középtávon.

Ugyanakkor elképzelhető, hogy az emelkedő világpiaci árak, valamint a GATT-megállapodás következtében javuló versenyképességi pozíciók termelésük növelésére késztetik azokat az országokat és termelőket – például a Cairns-i Csoport tagjait, bizonyos fejlődő, illetve kelet- és közép-európai országokat –, amelyeket eddig a támogatások versenye kizárt a piacról. Ez a fejlemény hosszabb távon a kínálat bővüléséhez, következésképpen az árak eséséhez vezethet.

Bizonytalansági tényezők

A fenti agrárkereskedelmi és árelőrejelzések alapja a gazdasági növekedés várható alakulása, az importőr és az exportőr országok termelésének, keresletének és agrárpolitikájának feltételezett alakulása. Amenynyiben ezek valamelyike eltér a feltételezettől, módosulnak az előrejelzések. A megállapítás aktualitását a közelmúltbeli délkelet-ázsiai események szolgáltatják: amennyiben ott tartós marad a pénzügyi instabilitás, és gazdasági válsággá válik, az lefelé módosíthatja az import növekedésére vonatkozó előrejelzéseket, és csökkentheti az agrár-világpiaci konjunktúra esélyeit.

Nagy bizonytalansággal becsülhetők az egyes országok – mindenekelőtt Kína és a FÁK – termelésnövelési trendjei, a földterület és a hozamok növelésének esélyei a föld-, a víz- és a tőkehiány közepette. Az importbecslések a hazai termelés alakulásának függvényében változhatnak. A bizonytalanságok mértékét mutatja, hogy Kína 2030-ra prognosztizált gabonaimportja 207 és 400 millió tonna között változik.

Ugyancsak bizonytalanok az észak-afrikai és a közel-keleti országok gazdasági növekedésére és importkeresletére vonatkozó prognózisok, mivel ezen országok gazdasági kilátásai erőteljesen függnek az olajárak alakulásától.

A bizonytalanságok következtében a világpiaci árak alakulása is nehezen prognosztizálható. Bár a gazdasági növekedéssel párosuló importkereslet-emelkedés valószínűsíti a magas agrárpiaci árakat, az sem kizárt, hogy az emelkedő agrárárak ösztönzőleg hatnak a hazai agrártermelésre. Ez pedig az agrártermékek kínálatának növekedéséhez, végeredményben a világpiaci árak eséséhez vezethet. A bizonytalanságot növeli az időjárás kiszámíthatatlansága, kilengéseinek növekedése.

Kényszerek és lehetőségek

A fentiek ismeretében az alábbi következtetések vonhatók le a magyar mezőgazdaság alkalmazkodása szempontjából:

• Mivel a különböző prognózisok egybehangzó becslése szerint az elkövetkezendő években a világ agrárhelyzetét az fogja jellemezni, hogy a termelési lehetőségek nyújtotta kínálat világméretekben tartósan elmarad a népszaporulat és a jövedelemnövekedés meghatározta kereslettől, ezért felértékelődik az agrártöbblettel és exportkapacitással rendelkező országok helyzete.
• Mivel a kínálatot meghaladó kereslet a világ agrárkereskedelmének élénküléséhez és az árak emelkedéséhez vezet, ezért nemcsak lehetőség lesz az exporttöbblet értékesítésére, de érdemes is lesz exportorientációra berendezkedni. Annak következtében, hogy a világ agrárkeresletének és -kínálatának alakításában csökken a kormányok és nő a piac szerepe, így a magyar mezőgazdaságnak is a piacorientációt kell követnie. Ez azonban nem zárja ki az állam beavatkozását bizonyos esetekben (piaczavar elhárítása, élelmiszer- és termelői biztonság megteremtése stb.).
• Mindenképpen figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a különböző prognózisok egybehangzó becslése szerint a legerőteljesebb importnövekedésre a fejlődő országokban, s ezen belül is Kínában és a többi csendes-óceáni országban, illetve kisebb mértékben Észak-Afrikában és a Közel-Keleten lehet számítani. Vagyis aligha lehet azt várni, hogy a fejlett országok dinamikusan bővülő piacot nyújtsanak a magyar agrártermékek számára. Következésképpen mindenképpen diverzifikálni szükséges agrárexportunk relációs struktúráját, s nagyobb figyelmet kell szentelni a fejlődő országoknak, a csendes-óceáni térségnek, Kínának, Észak-Afrikának és a Közel-Keletnek.
• Mivel a világpiaci termék-előrejelzések esetében a bizonytalansági tényezőket is figyelembe kell venni (a várható kínai és csendes-óceáni gazdasági növekedés, a FÁK és a kelet- és közép-európai országok stabilizációja, az olajárak alakulása, az időjárás kilengései, az egyes országok belső agrártermelésének alakulása stb.), ezért a lehetőségekhez képest diverzifikált és rugalmas termelési szerkezet megvalósítása lenne kívánatos a magyar agrárgazdaság számára.
• Magyarországnak is alkalmazkodnia kell ahhoz a trendhez, hogy a világ agrárkereslete eltolódik a nyersanyagok felől a feldolgozott termékek, az élelmiszerek felé, ami a hazai feldolgozóipar, háttéripar fejlesztését, a minőség javítását teszi szükségessé. A versenyképesség csökkenő mértékben lesz az árverseny függvénye, vagyis egyedül a termelési költségek csökkentésétől nem remélhető piacnyerés.
• Tekintettel arra, hogy a világ igen sok régiójában az agrártermelés növelésének korlátja a föld, illetve a víz szűkössége lesz, ezért felértékelődnek azok az országok, amelyek termékeny földekkel, illetve elégséges vízkészletekkel rendelkeznek.
• Amennyiben a világpiaci agrárárak nőnek, illetve magas szinten stabilizálódnak, akkor elképzelhető, hogy az agrárimportra szoruló országok megfontolják saját agrártermelésük növelését. Ebben az esetben a magyar agrártermékek mellett/helyett lehetőség nyílna a hazai agrárszaktudás, agrotechnika és -technológia, agrokutatási eredmények külpiaci értékesítésére.