Vállalkozások változásai

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. február 1.) vegye figyelembe!

A cégalapítási láz után tisztulás

Megjelent a Cégvezetés (archív) 11. számában (1999. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Az elmúlt évtizedben a vállalkozások tulajdoni és szerkezeti változása rendkívül gyors ütemben ment végbe. A rendszerváltással együtt járó szervezeti átalakulás jelentős része a kilencvenes évek közepére lezajlott. A radikális változások befejeződtek, a gazdasági szereplők száma ugrásszerűen nőtt, összetételük sok szempontból változott. A gazdálkodó szféra új szerkezete főbb vonalaiban napjainkra kialakult.

 

A vállalati kör struktúrája az elmúlt négy évben egyre mérsékeltebb ütemben változott. A folyamat persze napjainkban sem befejezett, egészségesen fejlődő gazdaságban nem is lehet az. A külföldi működőtőke beáramlása töretlen, és az úgynevezett tisztulási folyamat nyomán az alapítások és felszámolások gyakorisága is jóval nagyobb a nemzetközi gyakorlatban megszokottnál. A gazdálkodó szervezetek keresik a helyüket, a piacaikat, igyekeznek előnyösebb szervezeti és működési formát találni. Bár a hazai piacok elsődleges felosztása megtörtént, a fogyasztás többéves visszaesése következtében az értékesítési lehetőségek beszűkültek. A belföldi eladások kismértékű bővülésével hosszú idő óta először tavaly számolhattunk.

Vállalkozók országa

Magyarországon 1989-ben 360 ezer vállalkozás és 31 ezer egyéb, nem profitérdekelt szervezet működött. 1995 végén a vállalkozások száma már meghaladta az egymilliót, amelyből 790 ezer egyéni vállalkozás, 107 ezer pedig betéti társaság volt. Átlagosan minden harmadik család részt vett valamilyen vállalkozásban. Ám az egyéni vállalkozások 60, a betéti társaságok 83 százaléka volt csak aktív.

A regisztrált szervezetek háromnegyedét kitevő egyéni vállalkozók egyharmad-egyharmad része szellemi szabadfoglalkozású, kisiparos és kiskereskedő. A társaságiadó-bevallásra kötelezett vállalkozások száma 1989-1995 között 31 ezerről 194 ezerre növekedett, mérséklődő ütemben. A vállalkozások 89 százaléka tíz fő alatt foglalkoztatott 1995-ben.

A piaci viszonyokhoz igazodva, a társasági törvény adta lehetőségeket kihasználva a vállalkozási formák is hasonló ütemben módosultak. Az állami vállalatok száma a tizedére esett vissza, a korlátolt felelősségű társaságok száma viszont megtízszereződött. 1995 végén a betéti társaságok és a kft.-k létrejötte volt a meghatározó, ez a tendencia lényegében napjainkig fennmaradt.

A vállalkozások nettó árbevétele 1992-ig - erőteljes piacvesztés és teljesítmény-visszaesés következtében - csökkent, majd 1993-tól lassú növekedésnek indult. Az összesített nettó árbevétel mintegy 40 százalékát 1995-ben a nagyvállalkozások adták, míg szám szerint a gazdálkodó szervezetek 90 százalékát kitevő kisvállalkozások csupán a bevétel egyötödét mondhatták magukénak. Az export több mint fele nagyvállalkozóktól származott, a kis- és középvállalkozások exportképessége lényegesen kisebb volt, termékeik, szolgáltatásaik döntő hányadát a hazai piacon értékesítették.

Az állami tulajdon a privatizáció eredményeként 1995 végére 30 százalékra csökkent. Legnagyobb arányban a feldolgozóipar, ezen belül is a jövedéki termékeket előállító élelmiszer-ipari ágazatok gazdálkodó szervezetei kerültek külföldi tulajdonba (dohányipar, szeszipar, olajfeldolgozás, cukoripar). Az állami szektor meghatározó részesedése a szállításban, a hírközlésben, az energetikában és a pénzügyi szférában ugyan még megmaradt, időközben azonban a privatizáció ezekben az ágazatokban is felgyorsult. A külföldi tulajdon aránya a vizsgált gazdálkodói körben 1995 végén a jegyzett tőke 28,3 százalékát tette ki.

Az állami és a külföldi tulajdon mellett 1995 végén a belföldi társasági tulajdon vált a legelterjedtebbé, amely a jegyzett tőke egyötödét tette ki. A természetes személyekhez kapcsolódó magántulajdon 1995 végén a jegyzett tőke 12 százalékát érte el. E tulajdonlási forma a mezőgazdaságban és a kereskedelemben most is a legelterjedtebb.

A vállalati egységek számának alakulása
Ágazat 1995. 1996. 1997. 1997/1995.
Mezőgazd., vadgazd. és erdőgazd. 5 176 5 810 6 235 120,5
Halászat 76 83 94 123,7
Bányászat 194 227 249 128,4
Feldolgozóipar 16 146 18 228 19 830 122,8
Villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátás 308 341 383 124,4
Építőipar 7 644 8 808 9 903 129,6
Kereskedelem 32 030 36 898 39 640 123,8
Szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás 2 944 3 447 3 929 133,5
Szállítás, raktározás, posta, távközlés 3 314 4 017 4 503 135,9
Pénzügyi tevékenység és kieg. szolg. 1 024 1 244 1 389 135,6
Ingatlanügylet 16 711 20 802 24 567 147,0
Egyéb 4 654 5 740 6 651 142,9
Összesen 90 224 105 643 117 373 130,1
Forrás: ECOSTAT

Újabb cégalapítások

Az 1995-1997-es időszakban a reálszférában korábban érzékelt vállalatalapítási láz jelentősen mérséklődött, de a gazdálkodó egységek számának gyarapodása (csökkenő ütemben) folytatódott.

A nemzetgazdaság egészében e kétéves időszakban a vállalatok száma 30 százalékkal emelkedett. Az ágazatok között azonban jelentős szóródások nem alakultak ki. A vártnak megfelelően alakultak a vállalkozások a foglalkoztatottak száma alapján képzett nagyságkategóriák szerint. A kis- és középvállalkozások száma dinamikusan, a nagyvállalkozások száma mérsékelten nőtt, míg a 300 fő körüli létszámot foglalkoztató vállalkozások száma 7 százalékkal csökkent.

Az 50 foglalkoztatott feletti vállalati kategóriákban a gazdálkodó egységek száma a feldolgozóiparban a legmagasabb, a vállalatok mintegy fele ebben az ágazatban tevékenykedik. A feldolgozóiparban kismértékű koncentráció kezdődött meg, centralizációs folyamatokról nincs ismeretünk, nagyvállalatok főként külföldi tőke támogatásával, illetve teljes külföldi tulajdonlás mellett jönnek létre.

A nemzetgazdasági ágazatokban 1997-ben 1 millió 905 ezer főt foglalkoztattak, mindössze 1,7 százalékkal többet, mint 1995-ben. Ágazatonként dinamikusabb létszámbővülésre szálláshely-szolgáltatásban, ingatlanügyletekben, egyéb szolgáltató ágazatokban, létszámcsökkenésre pedig a hagyományos ágazatokban találunk több példát (mezőgazdaság, bányászat, szállítás).

Érdekes kép bontakozik ki a foglalkoztatottak összetételének részletesebb vizsgálata alapján. A 10 fő alatti vállalkozások erősödnek, létszámuk két év alatt mintegy 60 ezer fővel emelkedett. Kedvező eredményt mutatnak a 10-49 főt foglalkoztató vállalatok is, miközben a nagyvállalati körben tovább tart a racionalizálás, a tevékenységek reorganizációja, a veszteséges tevékenységek leépítése. A feldolgozóiparban a létszám, ha kismértékben is, de emelkedett, itt a közép- és nagyvállalatok működése a meghatározó, a 10 fő alatti létszámot foglalkoztató vállalkozások foglalkoztatottjainak száma mintegy 130 ezer fő, az ágazati 715 ezres összlétszámból.

A vállalati létszámváltozás ágazatonként
  1995. 1996. 1997. Index 1997/1995.
Mezőgazdaság 172 400 166 626 160 223 92,9
Halászat 1 248 1 416 1 325 106,2
Bányászat 16 966 16 315 13 000 76,2
Feldolgozóipar 694 490 695 174 715 227 102,9
Villamosenergia-ipar 92 860 87 946 84 161 90,6
Építőipar 119 781 111 757 114 710 95,8
Kereskedelem 275 296 280 127 283 827 103,1
Szálláshely-szolgáltatás 40 638 41 977 46 441 114,3
Szállítás 242 950 242 715 233 559 96,1
Pénzügyi tevékenység 68 170 62 844 63 431 93,4
Ingatlanügylet 105 375 121 855 138 992 181,9
Egyéb 43 435 46 366 50 808 117,0
Összesen 1 873 609 1 875 118 1 905 704 101,7
Forrás: ECOSTAT

Az adóbevallások elemzése

A gazdálkodó szervezetek nettó árbevételüket folyó áron az elmúlt két évben 64,2 százalékkal növelték. A foglalkoztatott nélkül gazdálkodó szervezetek árbevétele a bázisidőszaki szint háromnegyedére zsugorodott, értéke azonban az össztermelésben jelentéktelen. A többi kategóriában a termelésbővülés egyenletes, 65-70 százalék közötti.

Az exportképesség szempontjából mintegy 30 százalékos részesedéssel a nagyvállalatok kivitele a meghatározó. Az 51-300 fő közötti vállalatcsoportban a kivitel/nettó árbevétel arány 16 százalék, míg a többi csoportban 10 százalék közötti az exportértékesítés hányada. E jelentős, a gazdaság egészét érintő változásokról, a vállalatok adóbevallásainak adataira támaszkodva, átfogó elemzést készítettünk.

Az ECOSTAT Gazdaságelemző és Informatikai Intézet több éve folytat kutatást a vállalkozások körében. Ennek egyik eredményeként az 1998. év végén közreadta „A vállalkozások Magyarországon 1994-1998" c. kutatási beszámolóját. Ennek néhány fontosabb eredménye röviden a következőkben foglalható össze:

Magyarországon az elmúlt évtizedben a gazdaság szervezeti felépítésében radikális változások következtek be. A gazdaság szervezeti rendjének gyökeres átalakulása nem egy belső indíttatású, szerves fejlődés eredménye volt, hanem a megelőző gazdasági rendszer összeomlása váltotta ki. A gazdaság szervezeti felépítésének revolúciós átalakulása az 1995-96-os évekre befejeződött, amit főleg a gazdasági szereplők számával, összetételével jellemezhető struktúraátalakulás dinamikájának erőteljes lefékeződésében tapasztaltunk. Az új szervezeti struktúra megállapodására és megszilárdulására utal a vállalkozások jövedelmezőségének, eredményességének és likviditásának alakulása is. A szerkezet és teljesítmény együttes vizsgálata alapján Magyarország gazdasága 1996-tól számíthatóan a megelőzőtől teljesen eltérő új minőségi pályára lépett. Az 1989 óta eltelt időszakban a vállalkozások száma megháromszorozódott, és a centralizált szervezeti struktúrát leváltva Magyarország a kisvállalkozások országává vált.

Mint említettük, Magyarországon 1989 végén még csak 360 ezer vállalkozás és 31 ezer egyéb (nonprofit) szervezet működött. A szervezeti centralizáció mértékét jelzi ugyanakkor, hogy a termelés legnagyobb hányadát adó és az állóeszköz-állomány túlnyomó részét működtető állami vállalatok száma mindössze 2400 volt. Ezzel szemben 1997 végén a regisztrált vállalkozások száma már elérte az egymilliót, a társas vállalkozások száma 1989 és 1997 között tehát a nyolcszorosára nőtt. Ezen belül a vállalatok köre összezsugorodott, a szövetkezetek száma alig változott, miközben a korlátolt felelősségű társaságok száma a 23-szorosára, a részvénytársaságoké több mint tízszeresére emelkedett.

Öntisztulási folyamat

A vállalkozások jelentős részének a léte - különösen az időszak elején - a piaci jelenlét szempontjából ugyanakkor csak látszólagos volt. Azaz a társaságok jelentős része csak a cégbírósági papírokon létezett, valóságos gazdasági tevékenységet nem folytatott. A kezdeti lendület kimerülése után az évtized közepén, a gazdaság új szervezeti rendje megszilárdulásának fontos részeként sajátos öntisztulási folyamat kezdődött meg: a bármilyen okból tartósan nem működő vállalkozások folyamatosan eltűntek a piacról. (1997 végén az egyéni vállalkozásoknak 70 százaléka, a betéti társaságoknak 85 százaléka, a bejegyzett kft.-k és rt.-k 85-90 százaléka működött valóságosan is, ugyanakkor a szövetkezeteknek csak alig valamivel több, mint a fele.)

A vállalkozások 1989 utáni expanziója előzményektől nem teljesen mentes. A hetvenes években a mezőgazdaságban, a vendéglátásban, majd a nyolcvanas években szinte a gazdaság egészében lépések történtek az erősen centralizált szervezeti struktúra lazítására, a kisvállalkozások erősítésére. Ez azonban akkor még nem lehetett átütő erejű, a folyamat teljes lendületet csak az új rendszer alapjainak kiépülése után, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától kapott. A nyolcvanas évtized legvégéig mindössze néhány ezer vállalat (állami gazdaság, szövetkezet) alkotta a gazdaság törzsét, az ettől eltérő vállalkozási formák súlya elenyésző volt.

Az új vállalkozási formák - elsősorban a betéti társaságok, a korlátolt felelősségű társaságok, a részvénytársaságok - 1989 után páratlan gyorsasággal jelentek meg. Később a privatizációnak is köszönhetően a szervezeti (és tulajdonosi) centralizáció néhány év alatt lebomlott. Az egykor volt szocialista nagyvállalatok kft.-kre, rt.-kre töredeztek szét, a méret szerinti hierarchia csúcsán állók száma jelentősen megfogyatkozott. Ugyanakkor és emellett az egyéni kezdeményezés nagyon gyakran kényszer szülte erősödése következtében a törpe- vagy mikrovállalkozások, továbbá a kisvállalkozások száma ugrásszerűen megnőtt, de nem tudtak ugyanilyen intenzitással izmosodni a középvállalkozások. Napjainkra a szervezeti piramis alja nemzetközi összehasonlításban is túl szélessé vált, egyes formáknál (egyéni vállalkozók) a telítettség és a kifulladás egyértelmű jelei mutatkoznak. Ezzel szemben a piramis dereka, a középvállalkozások köre még nem elég erős, további gyarapodásra lesz szüksége, ami valószínűleg lassúbb szerves fejlődés eredményeként, az alulról szívósan felkapaszkodók munkájának gyümölcse lesz.

A vállalkozások méret szerinti struktúrája gyökeresen módosult az elmúlt évek során. A foglalkoztatottak száma szerinti nagyságokat tekintve a 300 fő alatti vállalkozások aránya jelentősen megnőtt, míg a közepesnek vagy nagynak tekinthető szervezetek által foglalkoztatottak létszáma csökkent. A foglalkoztatási szerkezetben a kisebb vállalkozások között lényegesen csak az 1-10 főt foglalkoztatók aránya emelkedett. Ez azért fontos, mert a munkanélküliség alakulásában jelentős szerepük lehet, ugyanis a legkisebb vállalkozások azok, amelyek tartalékok hiányában a leginkább ki vannak téve a konjunktúra hullámzásainak. Az OECD-országok tapasztalata is azt mutatja, hogy ebben a körben a legnagyobb a fluktuáció, a megszűnések és az új alakulások kiváltotta mozgás. A gazdaságpolitika készítőinek is fontos tanulságokkal szolgál ez a szerkezeti átalakulás, hiszen a megtett lépéseikre érzékenyen reagálók köre lényegesen kiszélesedett.

A vállalati létszám változása létszámkategóriánként
Vállalati létszám 1995. 1996. 1997. 1997/1995.
1-9 fő 140 842 166 289 197 625 140,3
10-49 fő 293 318 310 698 339 957 115,9
50-299 fő 514 776 524 104 521 198 101,2
300 fő felett 924 673 874 027 846 924 91,6
összesen 1 873 609 1 875 118 1 905 704 101,7
Forrás: ECOSTAT

A középvállalkozások teljesítménye javul

A belföldi és az exportértékesítés bevételének az egyes vállalkozástípusok közötti megoszlásában jellegzetes eltérés van. Míg a belföldi árbevételből a kisebb vállalkozások részesedésének aránya - a foglalkoztatott létszámhoz hasonlóan - növekszik, addig az exportárbevételben a 300 fő feletti vállalkozások súlya 1993-1996 között lényegében változatlan maradt, sőt 1997-ben még jelentősen meg is nőtt.

A megtermelt GDP 1992-1997 közötti megoszlásának alakulása annyiban tér el az eddigiektől, hogy a 300 főnél többet foglalkoztató vállalkozások részarányának csökkenését nem az 1-9 fős, hanem az 51-300 főt foglalkoztató középvállalkozások csoportjának teljesítménynövekedése ellensúlyozta. E megállapítás tartalmát azonban árnyalni szükséges annyiban, hogy a következtetés levonásakor nem azonos dolgokat hasonlítottunk össze. Ugyanis a GDP nagyságát befolyásoló költségek elszámolásában a kisebb és a nagyobb méretű vállalkozások viselkedésében lényeges eltérések vannak. Minél kisebb egy vállalkozás, és teljesítménye minél inkább kötődik a család megélhetéséhez, annál nagyobb mértékben fonódik össze (lényegében törvényes módon) az egyéni (végső) fogyasztás a vállalkozás tényleges költségeivel és így áttételesen a legkisebb vállalkozások összesített GDP-teljesítményével.

A vállalkozások tulajdonosi szerkezetét a jegyzett tőke összetevőin keresztül vizsgálva juthatunk arra a következtetésre, hogy nagy léptékű radikális elmozdulások az előttünk álló időszakokban már nem várhatók. A jegyzett tőke összetevői közül a privatizáció következtében tartósan csökkenő irány mellett is, 1996-ig az állami vagyonrész alkotta a legnagyobb hányadot. A jegyzett tőkén belül 1996-ban már a legterjedelmesebb résszé a külföldi részesedés vált. Ennek aránya 1997-ben elérte a 34 százalékot. Számottevő még az önkormányzatok tulajdonaránya (9,5 százalék). A jegyzett tőke további elemei, az MRP és a szövetkezeti vagyonrész, valamint az egyéb tulajdonrészek aránya néhány százalékpontot tesz csak ki.

A szervezeti átalakulás során szignifikáns kapcsolat keletkezett a vállalkozás mérete és a jegyzett tőke öszszetevői között. A vállalkozások méretével együtt növekszik az állami és az önkormányzati tulajdoni rész, azaz az egyre nagyobb vállalkozások tulajdonosai között mind nagyobb tulajdonosi szerepet játszanak az állam és az önkormányzatok. Így az önkormányzati tulajdoni hányad a legmagasabb az 1000 fő feletti foglalkoztatottal működő vállalkozásoknál, ahol elérte a 21 százalékot.

Az előzőekkel éppen fordított irányt mutat a magántulajdon aránya a jegyzett tőkében. Ugyanis minél nagyobb egy vállalkozás, általában annál kisebb benne a magántulajdoni hányad. Magyarországon a legnagyobb magántulajdoni rész a legkisebb, az 1-10 főt foglalkoztató vállalkozásoknál van, itt részesedése meghaladja az egyharmadot. A belföldi társaságok tulajdoni része az előzőhöz hasonló, de még karakterisztikusabban nyilvánult meg: a legnagyobb hányadot a „0" fős vállalkozásokban (55 százalék), míg a legkisebbet az 1000 fő feletti vállalkozásokban mutatta (16 százalék).

A külföldi tulajdoni rész nagysága nem mutat sem egyenes, sem fordított arányossági összefüggést a vállalkozás méretével. A legjobban az 51-300 főt foglalkoztató vállalkozásokban nyert teret, ahol a jegyzett tőkében több mint 40 százalékot képviselt. A legkevésbé az 1-20 fő közötti vállalkozásoknál épült be a jegyzett tőkébe a külföldi partner.

Összesített eredmény

A szerkezeti átalakulás előrehaladtával fokozatosan javult a vállalkozások összesített eredménye. Az időszak kezdetén a vállalkozások adatait összegezve még az üzemi (üzleti) eredmény is negatív volt, de 1994-re az adózás előtti eredmény, 1995-re az adóalap és az adózott eredmény, 1996-ra pedig a mérleg szerinti eredmény is összességében pozitívvá vált, azaz 1997-ben a vállalkozások már növelhették tőke- és/vagy eredménytartalékaikat. A mérleg szerinti eredmény 1992. évi jelentős öszszesített negatívuma (-289 milliárd forint) 1996-ra szerény pozitív összegre változott (24 milliárd forint), majd 1997-ben nagyságrendben akkora volt, mint 1992-ben, csak éppen pozitív előjellel (305 milliárd forint).

Az 1992-1997 között bekövetkezett javulás alapvetően annak az eredménye, hogy a vállalkozások alaptevékenységeinek bevételei tartósan gyorsabban növekedtek, mint azok költségei. Ennek, vagyis a költségek lassúbb növekedésének hátterében pedig a személyi jellegű ráfordításoknak a többi költségnemnél mérsékeltebb ütemű emelkedése rejlik.

A vállalkozások egészét tekintve erősödésükre és versenyhelyzetük javulására enged következtetni az is, hogy az elmúlt évek során exportárbevételük az átlagos árbevétel növekedését lényegesen meghaladóan emelkedett. (Az export nettó bevétele a 4,6-szeresére, az összes bevétel, az értékesítés nettó árbevétele és a belföldi értékesítés nettó árbevétele a 3,2-szeresére emelkedett 1992-1997 között.) Ennek következtében az exportarány - az exportértékesítés nettó árbevételének aránya a nettó árbevételen belül - átmeneti csökkenés után az 1992. évi 14 százalékról az időszak végére megközelítette a húsz százalékot, azaz az összes vállalkozás összes nettó árbevételének minden ötödik forintja ebben az időszakban külföldi értékesítésből származott.

Az adózás előtti eredmény kialakításában növekedett az adózás előtti eredményt csökkentő tételek szerepe, mivel ezek mind az árbevételeknél, mind a költségeknél gyorsabban emelkedtek. Ugyanakkor az adózás előtti eredményt növelő tételek növekedése az árbevételek és a költségek emelkedésétől is elmaradt. Így az adózás előtti eredményt csökkentő, illetve növelő tételek együttes hatása az összes árbevétel 5,5/6,1 százalékáról az időszak végére 6,2-5,7 százalékra fordult.

Az árbevétel összetevőinek áttekintése során nem hagyhatók említés nélkül az ország régiói, a térségek közötti módosulások. Az elmúlt években az árbevétel alakulásában az egyes régiók között lényegében fennmaradt a főváros túlsúlya, de jelentős arányváltozás is történt, nevezetesen az észak-dunántúli régió exportjának gyors növekedése következtében a főváros részesedése mintegy húsz százalékkal csökkent. Ez a budapesti székhelyű vállalkozások exportjának megháromszorozódása ellenére következett be, ugyanis Észak-Dunántúl megyéiben az export több mint a tízszerese (1117 százalék) volt 1997-ben az 1992. évinek. (Pedig viszonylagosan ez a bázis sem volt alacsony, mivel az észak-dunántúli nagytérség a főváros után a második helyen állt a régiók exportrangsorában. 1997-re ez a sorrend megváltozott, a régió megelőzte a fővárost.) A budapesti székhelyű vállalkozások aránya a vállalkozások számát tekintve is csökkent.

Az eredmények növekedésével szemben azonban a vállalkozások likviditása - különösen 1996-ig - lényegesen romlott. Kötelezettségeik jóval nagyobb ütemben növekedtek, mint forgóeszközeik. Ez utóbbiak közül is elsősorban a pénzeszközök bővülése maradt el a hosszú lejáratú kötelezettségek 4,6-szeres és a rövid lejáratú kötelezettségek 2,6-szeres növekedésétől.

A kötelezettségek átrendeződése

A kötelezettségek átrendeződése hat év leforgása alatt igen gyors. Ezzel a módosulással az eszközök szerkezetének változása nem tartott lépést. Végül is ennek eredményeként alakult ki a likviditási mutatók jelentős romlása a kilencvenes években. A gyors likviditás kismértékű csökkenését idézte elő az is, hogy a forgóeszközökön belül csökkent a pénzeszközök aránya. Ezzel szemben a forgóeszközök között kismértékben nőtt a készletek szerepe, míg a követelések aránya szinte változatlan maradt. A vállalkozások pénzeszközökkel való ellátottságának relatív és abszolút romlását mutatja az is, hogy a pénzeszközök növekedése elmaradt az időszakot jellemző inflációs rátától.

A vállalkozások pénzügyi-likviditási helyzetének átfogó jellemzéséhez használatos legfontosabb mutatók együttesen romlást jeleztek 1992 és 1996 között. 1997-ben a mutatók értéke ugyan javult, de a likviditás, a gyorsráta és a hitelfedezettség így is elmaradt az 1992. évi bázistól. A likviditási mutatók értéke nem érte el az általánosan elfogadott szintet, így összességében elmondható, hogy a vállalkozások egésze a likviditás szemszögéből nézve hitelképtelen volt és hitelképtelenebbé vált az elmúlt években.

A vállalkozások likviditási-pénzügyi helyzete vállalkozástípusonként is természetesen igen változatos képet mutat. Így a vállalkozás mérete, gazdálkodási formája vagy területi elhelyezkedése szerint nagyon eltérő értékekkel találkozhatunk, de a legtöbb esetben kimutatható, hogy a méret, a forma és a tér együttesen nagymértékben hat a vállalkozások likviditásának alakulására, és az általánosan jellemző tendenciákon belül lényegesen különböző, az adott vállalkozási típusra jellemző mutatóértékek kialakulását eredményezi.

Az árbevétel megoszlása (milliárd Ft-ban)
Vállalati létszám 1995. 1996. 1997. 1997/1995. év
0 fő 383,9 431,5 289,2 75,3
1-9 fő 1 649,5 2 083,5 2 742,2 166,2
11-50 fő 2 055,4 2 723,8 3 448,1 167,8
51-300 fő 2 444,3 3 227,5 3 973,5 162,6
300 fő felett 4 589,4 5 879,8 7 815,1 170,3
összesen 11 122,5 14 346,1 18 268,1 164,2
Forrás: ECOSTAT

Pénzeszközök súlya

A vállalkozások méretéről elmondható, hogy általában - a gyorsráta kivételével - a vállalkozás méretének növekedésével együtt a vállalkozás likviditási helyzete is jobb, mint a kisebb vállalkozásoké. A gyorsráta esetében azonban, tehát amikor azt vizsgáljuk, hogy a rövid lejáratú kötelezettségek mekkora hányadára nyújt fedezetet a likvid pénzeszköz, az előzőtől eltérő következtetésre kell jutnunk, azaz ennél a mutatónál általában a kisebb vállalkozások helyzete kedvezőbbnek tűnik a nagyobbakénál. Vagyis a nagyobb vállalkozások kedvezőbb likviditása alapvetően a készletek és a követelések nagyobb súlyából fakad.

A pénzeszközöknek nemcsak relatív súlya, de az abszolút értéke is figyelmet érdemel. Ebből kiviláglik, hogy a kisvállalkozások összességében bővebb pénzállomány mellett gazdálkodtak, mint a nagyobb vállalkozások. 1997-ben az 50 fő alatti vállalkozásoknál összesen 611 milliárd forint, míg az 50 fő feletti vállalkozásoknál 508 milliárd forint pénzeszköz szerepelt a mérlegekben. Külön is kiemelésre méltó az 1-10 fős vállalkozások kategóriája, mert az összes pénzeszköz több mint egynegyede (26 százaléka) itt található, miközben a forgóeszközöknek csak 18 százalékával rendelkeztek.

Az egyes gazdálkodási formák összevont likviditási mutatói a vállalkozási mérettel való szoros összefüggéseik miatt sem hagyhatók figyelmen kívül. Így mindenekelőtt a forgóeszközök szerkezetét érdemes szemügyre venni, mert ez részben megmagyarázza az egyes formák likviditási helyzetének alakulását. A korlátolt felelősségű társaságok forgóeszközeinek szerkezete a kisebb vállalkozásokéhoz áll közel, a likviditási mutatók értékei is ezekkel mutatnak közeli rokonságot. A részvénytársaságok a 20-300 fős méretű vállalkozásokhoz hasonulnak. A pénzeszközöket tekintve részben a részvénytársaságokhoz tartozóak lehetnének a szövetkezetek is, de készletállományuk aránya jelentősen meghaladja bármelyik vállalkozási formáét. Az egyéni vállalkozások és az egyéb gazdálkodási formák (főként a betéti társaságok) a legkisebb vállalkozásokhoz hasonlítanak, azzal a különbséggel, hogy pénzeszközeik aránya kiugróan magas. A 207 vállalat forgóeszközeinek szerkezete teljesen eltér a többitől, és híven tükrözi egy átmeneti állapot jegyeit: magas pénzeszköz- (1996-ig) és követelésállomány, alacsony készletállomány.

A likviditási mutatók értékeit tekintve 1992-1997 között a vállalatok és a szövetkezetek likviditási helyzete relatív és abszolút mértékben is javult. Erőteljesen romlott ugyanakkor a többségben levő egyéni vállalkozások és az egyéb vállalkozások - lényegében a betéti társaságok - likviditása. 1996-ig kisebb mértékben romlott, majd 1997-ben javult a korlátolt felelősségű társaságok és a részvénytársaságok likviditási helyzete.

A vállalkozások forgóeszközeinek összetétele régiók szerint is jellegzetes különbségeket mutat. Nagyvonalúan azt lehetne kijelenteni, hogy nagyjából azonos pénzeszközarány mellett a fejlettebb régiók felől a lemaradottabbak felé haladva növekszik a készletek aránya és csökken a követelésállomány részesedése. Az összetétel ilyen változása nem tekinthető véletlenszerűnek, mert a vizsgált időszakban viszonylagos stabilitást mutatott, néhány százalékpontos elmozdulások mellett nagyjából állandónak bizonyult.

1997-ben a forgóeszközök folyó áras értékének kereken a fele a budapesti székhelyű vállalkozások mérlegeiben szerepelt. A fővárosi vállalkozások gazdálkodásának volt a része a követeléseknek és a pénzeszközöknek is az 55 százaléka. A készletállománynak ugyanakkor csak kétötöde fölött rendelkeztek a régió vállalkozásai. A főváros után az észak-dunántúli és az alföldi régió vállalkozásai mutattak ki a többiekét lényegesen meghaladó készlet-, követelés- és pénzeszközállományt.

A régiók közül a gazdaságilag fejletlenebbnek számító északi hegyvidéken és az Alföldön működő vállalkozások likviditási helyzete mind relatív, mind abszolút mértékben javult az 1992-1997 közötti időszakban. Jelentős romlást mutattak ugyanakkor az észak-dunántúli vállalkozások likviditási mutatói. A fővárosi és a Pest megyei székhelyű vállalkozások likviditási helyzete az általános tendenciába illően romlott, és mindvégig a leggyengébbnek mutatkozott a vizsgált években. A fejlettebb régiókban a likviditás gyengült, másutt kisebb-nagyobb mértékben erősödött.

Rangsor nagyság szerint

Az ECOSTAT Gazdaságelemző és Informatikai Intézet elkészítette a hazai vállalatok nagyság szerinti rangsorát is, mégpedig az 1997-es és az 1996-os adatok alapján. A sorrend több mutató eredőjeként alakult ki. A vállalatok sorrendje néhány helyen eltér a korábbi ismereteinktől. 1996 és 1997 között megfigyelhető néhány markáns előretörés, főként a külföldi tőkét hasznosító vállalkozások körében. A gyógyszergyárak tartják korábbi előkelő pozíciójukat. Az export magas arányával nagy iparvállalatok tűnnek ki. A külföldi tőke részvétele az első 100 vállalatnál lényegesen gyakoribb és magasabb, mint a ranglista második felében elhelyezkedő vállalatoknál. A listában kevés 300 fő alatti vállalkozás van, azok is az utolsó harmadában helyezkednek el.

Grafikonok

  • Az árbevétel megoszlása
  • A vállalatok száma létszám-kategóriánként
  • A jegyzett tőke összetevői
  • A forgóeszközök összetétele
Vállalati rangsor
1997 1996 Cégnév A rangsor 1997-ben
Saját árbevétel szerint Foglalkoztatottak száma Saját vagyon szerint
1 1 MOL MAGYAR OLAJ- ÉS GÁZIPARI RT. 1 5 2
2 2 MAGYAR TÁVKÖZLÉSI RT. (MATÁV RT.) 3 4 4
3 3 MAGYAR ÁLLAMVASUTAK RT. (MÁV RT.) 5 1 1
4 15 IBM STORAGE PRODUCTS IPARI VÁMSZABAD TERÜLETI KFT. 2 88 89
5 4 MAGYAR POSTA RT. 12 2 31
6 5 OPEL MAGYARORSZÁG JÁRMŰGYÁRTÓ KFT. 10 72 34
7 6 GE LIGHTING TUNGSRAM VILÁGÍTÁSTECHNIKAI RT. 9 6 9
8 10 WESTEL 900 GSM MOBIL TÁVKÖZLÉSI RT. 21 76 30
9 9 RICHTER GEDEON VEGYÉSZETI GYÁR RT. 16 9 10
10 8 PAKSI ATOMERŐMŰ RT. 17 24 6
11 7 BUDAPESTI KÖZLEKEDÉSI RT. (BKV RT.) 20 3 5
12 11 TISZAI VEGYI KOMBINÁT RT. (TVK RT.) 7 14 13
13 23 AUDI HUNGÁRIA MOTOR KFT. 4 46 7
14 13 BUDAPESTI ELEKTROMOS MŰVEK RT. (ELMŰ RT.) 30 11 11
15 12 CHINOIN GYÓGYSZER ÉS VEGYÉSZETI TERM. GYÁRA RT. 26 31 28
16 21 MAGYAR VILLAMOS MŰVEK RT. (MVM RT.) 43 91 3
17 22 PANNON GSM TÁVKÖZLÉSI RT. 36 89 59
18 19 MÁTRAI ERŐMŰ RT. 32 10 16
19 14 EGIS GYÓGYSZERGYÁR RT. 31 27 20
20 17 BORSODCHEM RT. 14 25 23
21 27 CEREOL NÖVÉNYOLAJIPARI RT. 15 83 54
22 18 DUNAFERR ACÉLMŰVEK KFT. 8 13 65
23 24 ÉSZAK-DUNÁNTÚLI ÁRAMSZOLGÁLTATÓ RT. (ÉDÁSZ RT.) 50 32 14
24 16 SZERENCSEJÁTÉK RT. 23 68 62
25 41 DUNAMENTI ERŐMŰ RT. (DE RT.) 18 80 18
26 28 TIGÁZ TISZÁNTÚLI GÁZSZOLGÁLTATÓ RT. 56 16 26
27 25 VÉRTESI ERŐMŰ RT. (VE RT.) 44 8 35
28 20 RÁBA MAGYAR VAGON- ÉS GÉPGYÁR RT. (RÁBA MVG RT.) 25 7 27
29 37 DÉL-MAGYARORSZÁGI ÁRAMSZOLGÁLTATÓ RT. (DÉMÁSZ RT.) 60 41 15
30 54 FORD HUNGÁRIA TERMELÔ ÉS ÉRTÉKESÍTŐ KFT. 28 59 100
31 33 DÉLDUNÁNTÚLI ÁRAMSZOLGÁLTATÓ RT. (DÉDÁSZ RT.) 66 33 25
32 50 UNITED TECHNOLOGIES AUTOMOTIVE GÉPJÁRMŰIPARI KFT. 37 39 49
33 42 TISZÁNTÚLI ÁRAMSZOLGÁLTATÓ RT. (TITÁSZ RT.) 67 34 22
34 45 LEHEL HŰTŐGÉPGYÁR KFT. 27 20 53
35 31 MAGYAR SUZUKI RT. 40 52 66
36 63 UNILEVER MAGYARORSZÁG KFT. 24 55 45
37 29 MAGYAR LÉGIKÖZLEKEDÉSI RT. (MALÉV RT.) 11 17 42
38 30 FŐVÁROSI CSATORNÁZÁSI MŰVEK RT. (FCSM RT.) 71 48 8
39 35 FŐVÁROSI GÁZMŰVEK RT. (FŐGÁZ RT.) 69 47 19
40 96 IKARUS JÁRMŰGYÁRTÓ RT. 22 18 98
41 40 PÉCSI ERŐMŰ RT. 57 29 52
42 65 VIDEOTON HOLDING RT. 59 12 51
43 58 ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI ÁRAMSZOLGÁLTATÓ RT. 79 28 29
44 70 BUDAPESTI ERŐMŰ RT. 39 64 48
45 98 METRO HOLDING KFT. 55 36 97
46 69 ALCOA-KÖFÉM SZÉKESFEHÉRVÁRI KÖNNYŰFÉMMŰ KFT. 13 43 47
47 61 AES-TISZA ERŐMŰ RT. 29 81 24
48 44 ANTENNA HUNGÁRIA MAGYAR MŰSORSZÓRÓ RT. 81 62 40
49 34 BAKONYI ERŐMŰ RT. 87 15 44
50 39 FŐVÁROSI VÍZMŰVEK RT. (VÍZMŰVEK RT.) 68 38 12
Forrás: ECOSTAT
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére