Törékeny iparág

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. február 1.) vegye figyelembe!

Árnyak az üvegpiacon

Megjelent a Cégvezetés (archív) 11. számában (1999. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A magyarországi üveggyártás az utóbbi nyolc évben alapvetően átalakult. Megszűnt a salgótarjáni síküveggyártó kapacitás, az orosházi üvegipari bázis viszont amerikai tulajdonban megerősödött, számottevő fejlesztések történtek. A csomagolóüveg-gyártás ugyan az 1992-es mélypont óta valamelyest erősödött, de az orosz válság miatt a sajószentpéteri gyárat bezárták.

 

A magyarországi üvegiparban hagyományosan az alapüveggyártás képviselte, s képviseli ez idő szerint is a legnagyobb volument. 1993-ban Salgótarjánban és Orosházán még 33,7 millió négyzetméter síküveget gyártottak, de az orosházi cég már korábban lépéselőnybe került. Az történt - avat be a részletekbe Déry Attila, a Magyar Üvegipari Szövetség (MÜSZ) elnöke -, hogy a nyolcvanas években az utolsó üvegipari vezetés ahelyett, hogy az úsztatott üveggyártást honosította volna meg, elavult technológiába fektette a pénzét. Az orosházi céget azonban 1988-ban megvásárolta a Guardian Europe, és 125 millió dolláros beruházással 1991-ben elkezdte a float síküveggyártást.

Salgótarjánban úgy vélik, hogy ezt a beruházást Orosházára „irányították", s ezzel gyakorlatilag az üvegipari művek vezetői döntöttek a tarjáni gyár sorsáról. Ezzel szemben az üvegipari szövetség elnöke emlékeztet rá, hogy a salgótarjáni sík- és öblösüveg-gyárak, valamint a pásztói üvegipari gépgyár az igen erős nógrádi pártlobby közreműködésével kivált az üvegipari művekből, vagyis amikor a Guardian befektetőként jelentkezett, már csak Orosházát tudták ajánlani.

A világ első három síküveggyártójának egyike láthatóan hosszú távú befektetésre készült Orosházán - mondja Déry Attila -, hiszen a floattechnológia telepítése általában csak az ötödik évben kezd profitot termelni. Az orosházi Hunguard Kft. forgalma 1998-ban már elérte a 10 milliárd forintot, s ezzel az egyik legjelentősebb magyar exportőrré lépett elő. Termelésének nagyobb részét, hetven százalékát külföldön értékesíti. Ennek a hányadnak a 45 százaléka a környező országokban talál gazdára, negyedét pedig a nyugati országokba szállítják. Miután az alapanyagok nyolcvan százaléka hazai, a nettó exportja is rendkívül jól alakul az orosházi társaságnak - jegyzi meg az üvegipari szövetség elnöke. A Hunguard Kft. az utóbbi években az üvegfeldolgozás terén is fejlesztett, 1997-ben tükörgyártó sort állítottak munkába.

Üveg- és üvegtermék-értékesítés Magyarországon
Évek Termelés Érték (Mrd Ft) Értékesítés (Mrd Ft)
Belföld Exp. Őssz.
1995 25,34 13,187 12,178 25,373
1996 33,516 18,689 14,331 33,020
1997 40,02 20,707 18,688 39,395
Forrás: Gazdasági Minisztérium

Törékeny stabilizáció

Eközben a salgótarjáni társaságot háromszor is felszámolták. A cég hanyatlása 1992 tavaszán kezdődött. Több mint 250 hitelezőjének majd' 1,3 milliárd forinttal maradt adósa. Az ok az edzőüzem 1991-ben befejezett felújítása volt, mivel a beruházás végére a járműipari üvegek felvevőpiaca összeomlott. Az Ikarus a korábbi, évi 14 ezer helyett 3-4 ezer darab autóbuszüveget rendelt. A Suzuki beszállítói státus elnyerése némileg javított a cég helyzetén.

Hosszadalmas csődegyezségi tárgyalások után 1993. január 2-án megalakult a Glasunion Kft., tehermentesen és tartozás nélkül. A síküveggyártól megörökölt készletek értékesítésével némi forgóeszközhöz jutott, de ez nem volt elegendő a likviditási problémák megoldására. A Glasunion Kft.-nek 1994 tavaszára 220 millió forintot meghaladó, hatvan napon túli tartozásai gyűltek össze. Megrendelés lett volna bőséggel, de a tulajdonosok nem kívántak több pénzt fektetni a cégbe. Úgy ítélték meg, hogy a tevékenység veszteséges - mondta annak idején Simon Sándor, a Glasunion Kft. ügyvezető igazgatója. A társaság vesztesége 1994-ben 528 millió forint volt, ebből 200 millió származott a működésből, 328 millió forintnyi mínuszra pedig már akkor számítani lehetett, amikor 1993. december 31-ével a tulajdonosok leállították a húzókemencét és ezzel az úgynevezett alapüveggyártást. Az akkor épp százéves cég árbevételének hagyományosan közel hetven százalékát adta ez a tevékenység, leállítása 1994-ben négymillió dolláros kiesést jelentett.

A Glasuinont 1995-ben ismét felszámolták, majd egy évvel később megint. Előbb a Bankár Kft. lett a tulajdonos, ma pedig a Central Europa Glass, amely szándékai szerint komoly üzleti tekintéllyel rendelkező céggé kívánja fejleszteni az immáron St. Glass Rt.-t. Ennek első lépéseként csaknem háromszázmillió forintos beruházással új edzőkemencét állítottak munkába, amelyet a finn Tampglass szállított. A tulajdonos magyarországi megbízottjának, a Riverside Budapest Rt.-nek a mandátuma arra szól, hogy legalább öt éven keresztül bővítse a termelőtevékenységét. 1998-ban legalább 25 százalékos forgalombővülés volt a cél, s a következő években is ez a trend várható.

A salgótarjáni társaság helyzetét súlyosbította, hogy az alapüveggyártás megszüntetését követően számára csak az üvegfeldolgozás maradt meg, ezen a területen viszont valóságos robbanás következett be a kilencvenes évek közepén, s a korábbinál legalább háromszor-ötször nagyobb gyártókapacitás jött létre. Kisvállalkozások sora jelent meg a piacon, mert viszonylag kis beruházással is el lehetett indulni - jegyzi meg az üvegipari szövetség elnöke, hozzátéve, hogy ugyanakkor a magyar hőszigetelő-piac még korántsem akkora, mint mondjuk Németországban, ahol az első energiaválság idején komoly állami támogatást hirdettek meg azok számára, akik hőszigetelő üvegeket alkalmaznak.

A magyarországi üveggyárak és tulajdonosaik
Cég Tulajdonos Tul. nemzetisége
Hungard Kft. Guardien Europe Luxemburg - USA
Salgglass Rt.   H
Miskolci Építészeti Üveggyár Kft. magán H
Egyesült Magyar Csomagolóüveg Kft. Owens Ilinois USA
St. Glass Rt. Magyar Fejlesztési Bank Rt. H
Tokodi Üveggyár Kft. magán H
Nagykanizsai Üveggyár magán H
GE Tungsram GE USA
Kristály Üvegipari Kft. - Ajka Fotex USA
Berek Huta Kft. magán H
Bereg Crystal Kft. magán H
Parádi Kristály Kft. magán H
Lukácsházi Ampullagyár    
Dunántúli Huták magán H-D
Forrás: Magyar Üvegipari Szövetség

Palackozott perpatvarok

Miközben a síküveggyártásban azért csak akad egy sikertörténet, a csomagolóüveg-ipar utóbbi nyolc éve gyakorlatilag a leépülésről szól.

Mi előre borítékoltuk, hogy ha egy tulajdonos monopolhelyzetbe kerül ezen a piacon, akkor a sajószentpéteri gyárat bezárják - folytatja a helyzetelemzést az üvegipari szövetség első embere. Az orosházi csomagolóüveg-gyárat birtokló Owens Ilinois, a szakma tiltakozása ellenére, versenyhivatali hozzájárulással szerezte meg a sajószentpéteri gyárat, amikor az kezdett felzárkózni az orosházi mellé.

Tudni kell, hogy 1990 után az orosz piac leépülése az élelmiszeriparon keresztül a csomagolóüveg-gyárakat is komolyan érintette. A mélypont 1992-ben volt, azután némileg erősödött a forgalom, de erősödött az import is. Az újabb orosz válság ismételten komoly piacvesztést okozott a csomagolóüveg-gyáraknak. A két gyárat magában foglaló Egyesült Magyar Csomagolóüveg Kft. ezzel indokolta a sajószentpéteri gyár bezárását. A társaság hivatalos közlése szerint Orosházán olyan beruházások történtek már eddig is, amelyek következtében kézenfekvő az ottani kapacitás kihasználtságának a fenntartása. Az orosz válság miatti piacvesztés mellett az import jelentős növekedése is kedvezőtlenül hatott a magyar csomagolóüveg-gyárak helyzetére. A MÜSZ adatai szerint 1994 óta háromszorosára nőtt a behozatal, jelentős részben azért, mert a külföldi tulajdonban lévő élelmiszer-ipari cégek, például a pezsgőgyárak a határon túlról szerzik be az üveget, mert az egyetlen magyarországi gyártóval nem sikerült a mindkét fél által elfogadható árban megegyezniük.

Az üvegipari szövetség elnöke elmondta, hogy az Owens Ilinoisnak Lengyelországban is van gyára, közel akkora kapacitással, mint a két magyarországi gyáré volt együttesen. Nem elképzelhetetlen, hogy valamelyik megszűnik, hogy a másik eredményesen működtethető legyen.

A csomagolóüvegek egyébként általában 500-600 kilométeres szállítási távolság költségét viselik el, a speciális üvegek esetében ez elérheti esetleg a 800 kilométert is. A magyar gyárakat azonban ennél sokkal közelebbről szorítja a konkurencia. A legnagyobb importőr a svájci-olasz tőkével működő Vetropack, amelynek a magyar határhoz közel Ausztriában, illetve Horvátországban és Csehországban is van egy-egy gyára. Déry Attila szerint ennek ellenére fennmaradhatott volna a sajószentpéteri termelés, ha más befektető vásárolja meg a gyárat.

Az európai csomagolóüveg-piac egyébként viszonylag kiegyensúlyozott, évente 1-2 százalékos növekedéssel számolnak. Az uniós piacot erősen befolyásolja a műanyag és a dobozos csomagolás, ugyanakkor, miután mindkettő jobban szennyezi a környezetet az üvegnél, az üveg termékdíja nagyságrendekkel kisebb. Ausztriában például tizenháromszor, Németországban majdnem hússzor, Belgiumban ötvennégyszer akkora a műanyagok és a csomagolódobozok után fizetendő termékdíj, mint az üvegé. Magyarországon mindössze ötszörös a különbség az üveg és a műanyag csomagolóanyagok termékdíja között, az üveg javára. A MÜSZ hosszú ideje küzd, hogy nálunk is hasonló arányok legyenek, egyelőre sikertelenül.

A Gazdasági Minisztérium ágazati prognózisa szerint az elmúlt évek átmeneti csökkenése után várhatóan ismét növekszik a hőszigetelő üvegek felhasználása, amelyeket ez idő szerint teljesen decentralizáltan, alapvetően kisüzemekben gyártanak. Az igényesebb és korszerűbb üvegszerkezetek termelésbe állítása mindenképp fordulatot hozhat. Jelentős felfutás várható a szaktárca előrejelzése szerint az építészeti és a jármű biztonsági üvegek kategóriájában is. Várhatóan bővülnek az eddigi kiépült gyártókapacitások, s újabbak belépésével is számolni lehet. A felfutásnak azonban feltétele az európai és az amerikai jármű- és építészeti szabványnak megfelelő, edzett biztonsági üvegek gyártása. Nagy valószínűséggel nagyságrendekkel nőhet a magyar autóüveggyártás termelése, különösen akkor, ha az iparpolitika beszállítói rendszerként veszi figyelembe, s részesülhet mindazon támogatásokból, amelyek ezt a szektort megilletik. A csomagolóüveg-gyártásban is élénküléssel számolnak a gazdasági tárcánál, megemlítve, hogy szükség lesz a vékony falú, szuperkönnyű csomagolóüvegek gyártására. A felújítások költsége várhatóan meghaladja az 1 milliárd forintot.

Az iparpolitika kiemelt helyen kezeli az üvegcserép felhasználását. De hiába volna meg az igény a magyarországi üvegiparban az őrölt üveghulladék felhasználására, nincs szervezett gyűjtés az országban, ezért importhulladékot kénytelenek feldolgozni. A cserép felhasználása egyrészt komoly energiamegtakarítást eredményezhet, hiszen 10 százaléknyi primer alapanyag kiváltása 2,5 százalékkal mérsékli az olvasztásienergia-felhasználást. A magyar üvegipar egyik leggyengébb pontjának egyébként éppen az energiafelhasználást tartják. Egyes számítások szerint legalább 30-40 százalékos az ágazat hátránya az európai gyártókkal szemben, ezt azonban egyelőre még kiegyenlítik az alacsony munkabérek. Az uniós csatlakozást követően a bérek kiegyenlítődésével ez a hatás megszűnik, vagyis a magyar üvegipar hosszú távon csak az energiahatékonyságot javító beruházásokkal őrizheti meg versenyképességét.

A magyarországi csomagolóüveg-gyártás alakulása (t/év)
Év Össztermelés Sajószentpéter Orosháza Tokod Salgótarján Import
1990 324 000 144 000 164 000 14 000 2 000 n. a.
1991 226 000 84 000 130 000 10 000 2 000 n. a.
1992 148 000 38 000 104 000 4 000 2 000 n. a.
1993 178 000 59 000 113 000 4 000 2 000 n. a.
1994 196 000 85 000 107 000 5 000 2 000 33 200
1995 197 000 86 000 103 000 6 000 2 000 38 800
1996 207 000 92 000 106 000 7 000 2 500 40 700
1997 186 000 75 000 102 000 7 000 2 500 74 900
1998 160 000 70 000 100 000 7 000 2 500 92 300
1998 - tervezett adatok
Forrás: Magyar Üvegipari Szövetség
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére