Top 12

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 11. számában (1999. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Valamikor a századelőn egy élelmes úriember - egy nem kiugróan értelmesnek - eladta a Nyugati pályaudvart. Nagy botrány lett a dologból, a lapok hosszasan taglalták a történetet. Szerzőnk hírlapi írásokon (HVG, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszabadság) nyugvó összeállításából kiderül: botrányoknak a rendszerváltás éveiben sem voltunk-vagyunk híján. Legfeljebb azon lehet vitatkozni, melyik eset kívánkozik inkább a toplistára.

1. Ybl Bank

A történet 1992. június 23-án kezdődött azzal, hogy az Ybl Bank csődöt jelentett.

Július 8-án az Állami Bankfelügyelet felfüggesztette a bank tevékenységét, augusztus 9-én pedig az Állami Bankfelügyelet döntött a bank felszámolásáról.

1993. március 4-én az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) O. Nagy Imre, az Ybl Bank elnöke ellen hűtlen kezelés és csalás, Jamniczky Zoltánné vezérigazgató, illetve az ő helyettese, Körmendi Éva ellen pedig hűtlen kezelés bűntettének alapos gyanúja miatt vádemelési javaslatot nyújtott be a Fővárosi Főügyészséghez.

1993. április 2-án a három banki vezető ellen a Fővárosi Főügyészség vádat emelt különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt. A vád szerint a bankvezetők törvénytelen eszközöket is igénybe vettek, amikor megfelelő fedezet nélkül nyújtottak hiteleket a Hepta-csoport cégeinek, annak a vállalatcsoportnak, amelynek többségi tulajdonosa a bankban is érdekeltséget szerzett, és a pénzintézet igazgatótanácsának elnöki funkcióját is betöltötte. A Fővárosi Főügyészség az elnök-tulajdonos O. Nagy Imrét és társait azzal vádolta, hogy tettük következményeit előre láthatták: a bankot csődbe viszik, és magukkal rántják a pénzintézet ügyfeleit is.

1993. november 24-én a Fővárosi Bíróságon megkezdődött O. Nagy Imre és társai pere. Amikor a Hepta-érdekeltségbe tartozó társaság vezetőit hallgatták meg, kiderült, hogy a cégvezetők O. Nagy Imre kérésének tettek eleget, amikor több száz millió forint hitelt vettek fel papíron. A pénzt a Hepta-csoport más cégeihez folyósították.

1996. február 17-én az I. fokon (első fokon) eljáró Fővárosi Bíróság az I. r. (elsőrendű) vádlott O. Nagy Imrét és a II. r. (másodrendű) vádlott Jamniczky Zoltánnét különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntette, valamint magánokirat-hamisítás miatt 4-4 évi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 4-4 év közügyektől eltiltásra, továbbá 10, illetve 5 millió Ft értékben vagyonelkobzásra ítélte. A III. r. (harmadrendű) vádlott Körmendi Éva és a IV. r. (negyedrendű) vádlott Porkoláb Tamás banki alkalmazottak felfüggesztett szabadságvesztésüket, 500, illetve 300 ezer Ft pénzmellékbüntetésüket tudomásul vették, így az ítélet rájuk vonatkozó része jogerőssé vált.

Az I. fokú ítélet meghozataláig 56 tárgyalási napon több mint 100 tanút hallgattak meg.

Az ügyész fellebbezett a vagyonelkobzás összegének emelése érdekében, valamint az I. r. vádlott részbeni felmentése miatt (az eljáró bírónő szerint O. Nagy Imre nem követett el csalást azzal, hogy a Hepta Számítástechnikai Kft. ügyvezetőjeként a siófoki Albatrosz Szállodát ugyanazon a napon ajánlotta fel zálogként a vállalkozói takarékszövetkezetnek és az Ybl Bank Rt.-nek is).

1996. december 3-án a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

1997 márciusában az Igazságügyi Minisztérium (IM) engedélyével O. Nagy Imre büntetését egészségügyi okok miatt félbeszakították.

1997 októberében Jamniczky Zoltánné ügyvédje per-újrafelvételi kérelmet terjesztett elő. A védelem álláspontja szerint a két bankár nem okozott szándékosan vagyoni hátrányt az Ybl Banknak, hiszen a vitatott 3,12 milliárd Ft-os kihelyezés mögött kellő nagyságú fedezet állt. A perújrafelvételt arra a pénzintézeti igazságügyi szakértői szakvéleményre építették, amely szerint a kár 88 százalékban megtérült volna, ha az Ybl Bank felszámolója a fedezetet pénzzé teszi. A szakértő állítása szerint 1994 végéig összesen 846 millió Ft befolyt, és az ingatlanokból, amelyekre a bank a hitelnyújtáskor jelzálogjogot kötött ki, még ma is 1,8 milliárd Ft-ot ki lehetne hozni. A bírósági eljárásban felkért szakértő ezzel szemben azt állította, hogy 1994 végéig mindössze 38 millió Ft folyt be.

1998 áprilisában a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) a per-újrafelvételi kérelmet elutasította.

2. Lupis Brókerház Rt.

1994. február 9-én a Lupis Brókerház csődeljárást kért önmaga ellen.

1994. április 29-én tőzsdei tagságának felfüggesztését kérte, miután nem tudta kifizetni 2,65 milliárd Ft-ra rúgó követelését olyan nagybefektetőknek, mint a Honvédelmi Minisztérium, a Belügyminisztérium, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság.

1995 januárjában a Fővárosi Főügyészség vádat emelt Lupis József ellen sikkasztás, magánokirat-hamisítás és különösen nagy értékre elkövetett csődbűntett miatt. Az elkövetési érték összesen 2,65 milliárd Ft. A vádiratban kifejtették, hogy Lupis József a Honvédelmi Minisztérium 831 millió, a Belügyminisztérium 111 millió, a MÁV 896 millió forintjával sajátjaként rendelkezett, illetve olyan pénzügyi tevékenységet folytatott, ami az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes. Fizetésképtelenséget okozott, amiért is csődbűntettet követett el. Mindezt azért tehette, mert a Központi Elszámolóház és Értéktár Rt. letéti igazolásait meghamisította, és ezeket a hamisítványokat mutatta be fedezetként ügyfeleinek.

1996. november 20-án a Fővárosi Bíróságon megkezdődött a Lupis-ügy tárgyalása. Az I. r. vádlott ügyvédje (a napilapokban megjelent híradások szerint) a védelmet egyrészt arra építette, hogy sikkasztani csak dolgot lehet, ezzel szemben Lupis pusztán vagyoni értéket megtestesítő - nem kinyomtatott, illetve fizikailag át nem vett -, csak a KELER nyilvántartásában létező "számítógépes jellel" rendelkezett sajátjaként. A csődbűntett vádjával kapcsolatban többször kifejtette: az, hogy a csőd mennyire jár súlyos következményekkel a gazdasági életben, attól is függ, hogy mekkora a hitelezők vesztesége, ez pedig a Lupis-ügyben nehezen megállapítható.

1997. október 18-án a Fővárosi Bíróság - I. fokú ítéletében - Lupis Józsefet 2 év, börtönben végrehajtandó, 3 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre és 250 000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. A bíróság Lupis Józsefet sikkasztásban bűnösnek mondta ki, a csődbűntett vádja alól viszont felmentette. Az ítélet szerint a vagyoni jogosultságot megtestesítő okirat fogalmát kiterjesztően kell értelmezni, Lupis József tehát értékpapírokat sikkasztott. Súlyosító körülményként értékelte a bíróság a 400 millió Ft-ot meghaladó elkövetési értéket, nyomatékosan enyhítőnek az időmúlást, a vádlott személyiségét, hatékony közreműködését a büntetőeljárás során, illetve azt, hogy az elkövető önként jelentkezett a hatóságnál. Az ügyész által indítványozott vagyonelkobzást a bíróság elutasította, mivel Lupis József tetteit az adósság kifizetése, nem pedig személyes vagyonának gyarapítása motiválta.

Az ügyész a büntetés súlyosbításáért és a csődbűntett vádja alóli felmentés miatt fellebbezést jelentett be.

1998 júliusában a Legfelsőbb Bíróság Lupis Józsefet - immár jogerősen - 6 év, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, teljes vagyonelkobzásra és a közügyektől 8 évi eltiltásra ítélte. Csalásban is bűnösnek találták, a csődbűntettet azonban a legfelsőbb bírói fórum sem állapította meg.

Az elítéltnek eredetileg 1998. július 21-én kellett volna megkezdenie jogerős büntetése letöltését, ám védője orvosi igazolással alátámasztott halasztási kérelmet terjesztett elő. A Fővárosi Bíróság igazságügyi orvosszakértőket rendelt ki, akik megállapították, hogy Lupis József súlyos beteg, ám nincs életveszélyes állapotban.

Utóbb 1998. október 13-án kellett volna jelentkeznie a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben, október 12-én éjjel azonban kórházba szállították. Infarktus gyanújával kezelték, de később az orvosi konzílium kizárta ennek lehetőségét.

Október 16-án bevonult a büntetés-végrehajtási intézetbe, majd onnan hamarosan a tököli rabkórházba szállították.

Az elítélt védője a Fővárosi Bíróság végzése kapcsán október 19-én alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. Az ügyvéd a beadványban sérelmezte, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elhalasztására vonatkozó IM utasítás, illetve IM rendelet ellentétes az alapvető emberi jogokkal, az alkotmányos alapjogokkal és a jogalkotási törvénnyel.

3. Agrobank Rt.

1994 novemberében bilincsbe verve vitték el lakásáról Kovács Mihályt és Kunos Pétert (előbbi az Agrobank Rt. elnöke, utóbbi pedig a vezérigazgatója), üzletszerűen elkövetett befolyással üzérkedéssel, illetve hűtlen kezeléssel gyanúsítva őket. Az előzetes letartóztatásra tett indítványt a bíróság elutasította, mivel nem tartott attól, hogy a két őrizetbe vett személy szabadlábon hagyása meghiúsítaná a nyomozást. A Fővárosi Főügyészség a végzés ellen fellebbezést jelentett ugyan be, de a Fővárosi Bíróság helybenhagyta az I. fokú bíróság döntését, így előzetes letartóztatásra nem került sor.

(Már ezek az események is erőteljes hatást gyakoroltak a bank működésére: 1. ebben az időszakban összesen 3,8 milliárd Ft betétet, a bank forrásainak 7-9 százalékát vonták ki a pénzintézetből; 2. az Állami Bankfelügyelet korlátozta az Agrobank néhány tevékenységét, ügyvezetőt rendelt ki, és naponta kért bizonyos információkat; 3. elrendelték, hogy a tulajdonosok a pénzintézetnél elhelyezett betéteiket ne vehessék ki; 4. 1995. január 31-ig részlegesen korlátozták a bankban befolyással rendelkező három kft. szavazati jogát, amennyiben ezek kizárólag az alaptőke felemelése és leszállítása ügyében voksolhattak.)

1994 decemberében az Állami Bankfelügyelet visszahívta a bank élére kinevezett ügyvezetőt (mivel az Agrobank vezetői akadályoztatás nélkül elláthatták feladatukat), de állandó ellenőrzőként a helyszínen hagyta, és ugyanő tanácskozási joggal részt vett a bank vezető testületeinek ülésein.

1997 áprilisában Kunos Pétert tettesként, gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által kötelességszegéssel, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettével, Kovács Mihályt ugyanezzel, de mint bűnsegédet vádolta meg az ügyészség. A vádirat szerint Kunos az akkor hatályos pénzintézeti törvénybe ütköző pénzügyi konstrukciókat alakított ki a privatizációt segítő E-hitelek folyósítására. Ennek kapcsán - az általános banki gyakorlat alapján - a szokásos banki biztosítékok megkövetelésével hitelszerződést kötött az ügyfelekkel. Ám a hitelt csak akkor utalták, ha az adósok egy mögöttes szerződést is megkötöttek, amelyben vállalták, hogy a törlesztésig az Agrobank által megnevezett cégnek kedvezményesen eladják a megvásárolt tulajdon egy részét (jellemzően 25 százalék+1 szavazatot), vagy átengedik éves nyereségük meghatározott részét, illetve évente "tanácsadói díj" címén egy bizonyos összeget fizetnek.

Kunos szerint minderre az Agrobank érdekében volt szükség. A vád szerint viszont ily módon ellenszolgáltatás nélkül jutottak tulajdonhoz az adósok cégeiben, és ez a gazdasági vesztegetés bűntettét kimerítő előny még akkor is, ha cselekményükkel csupán nagyobb biztonságra törekedtek a bankvezetők.

1997 júniusában a Fővárosi Bíróság I. fokon felmentette Kunos Pétert és Kovács Mihályt. Indokolásában a bíróság kifejtette, hogy tevékenységük nem volt bűncselekmény, és nem sértettek társadalmi érdekeket. A Fővárosi Főügyészség fellebbezést jelentett be azzal érvelve, hogy a bíróság által megállapított tényállás téves és hiányos, és az ítélet indokolása sem kielégítő.

1998 áprilisában Kunos Pétert a Legfelsőbb Bíróság jogerősen 2 év, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 4 év közügyektől eltiltásra, 1,6 millió Ft pénzmellékbüntetésre ítélte 11 rendbeli, gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntette miatt. Ugyanakkor Kovács Mihályt 1 év 6 hónapi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint 2 millió Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását a bíróság 3 évi próbaidőre felfüggesztette.

Az ítélet indokolásában a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy téves volt a Fővárosi Bíróság jogi értékelése, miszerint az elkövetett cselekmények nem veszélyesek a társadalomra. A tényállásra ugyanis tökéletesen ráillik a Btk.-ban büntetni rendelt gazdasági vesztegetés bűntette. A bankigazgató és az elnök munkakörével összefüggésben kért előnyt, előzetes megállapodás alapján, tehát bűnszövetségben és rendszeres haszonszerzésre törekedve, azaz üzletszerűen. A Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a bankvezetők a jogellenes konstrukciók létrehozásakor kihasználták a hiteligénylők szorult helyzetét a mintegy 857 millió Ft összegű, megszerezni kívánt vagyoni előny elérése érdekében. A vádlottak cselekményei tipikus korrupciós cselekmények voltak, és sértették, veszélyeztették a közélet tisztaságát, a gazdasági élet jogi szabályoknak megfelelő működését és az ehhez fűződő társadalmi érdekeket.

Kunos Péternek eredetileg 1998. június 4-én kellett volna megkezdenie szabadságvesztés büntetését, ám életét veszélyeztető betegség miatt előbb június 29-ig, majd október 29-ig halasztást kapott az I. fokon eljáró Fővárosi Bíróságtól. Ezt követően az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára október 6-án halasztást engedélyezett a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának megkezdésére a köztársasági elnök által adható kegyelmi megfontolásig. Október 8-án azonban visszavonta ezt az engedélyét.

A visszavonásról az Igazságügyi Minisztérium közleményt adott ki. Eszerint a halasztás engedélyezése - a minisztérium korábbi gyakorlatának megfelelően - az elítélt védője által csatolt orvosi igazolások alapján, egészségügyi okokból történt. Időközben azonban az igazságügy-miniszter módosította az idevágó rendeletet, és az új, szigorúbb szabályok értelmében a halasztáshoz már nem elég az orvosi igazolás, erről csupán igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága egészségügyi igazgatóságának nyilatkozatát figyelembe véve lehet határozni. Mivel e szakvélemények nem érkeztek meg időre, a halasztást engedélyező döntést vissza kellett vonni.

Hasonlóképpen nagy port kavart, hogy néhány nappal ezután a köztársasági elnök úr végrehajtási kegyelmet adott Kunos Péter számára. Ezt a határozatot azonban az igazságügy-miniszter asszony nem ellenjegyezte. A tömegkommunikációs eszközökben természetesen valamennyi szakértő pártállásának megfelelően értelmezte és elemezte a történteket.

Mindeközben 1998. október 29-én Kunos Péter - meglehetősen nagy csinnadratta közepette - jogerős büntetését letöltendő bevonult a büntetés-végrehajtási intézetbe.

4. Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány

Az Állami Számvevőszék 1994 tavaszán a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (MVA) ügyeinek vizsgálatánál megállapította, hogy a közvetlen hitelezésre nem jogosult alapítvány még 1992-ben szabálytalan váltóügyleteket bonyolított le. A számvevők feljelentették az MVA vezetőit. A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) megtagadta a nyomozást arra hivatkozva, hogy a hanyag kezelés nem volt bűncselekmény 1992 közepén (hanyag kezelést gondatlanságból lehet elkövetni, az 1994. évi IX. törvény 31. §-a hozta be a Btk.-ba, 1994. május 15-től hatályos), a hűtlen kezelés megállapításához szükséges szándékosságot pedig nem látta bizonyíthatónak. Az ügyészség ezzel szemben elrendelte a nyomozást.

1996. április 27-én a Budaörsi Ügyészség 768 millió Ft vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt vádat emelt Slosár Gábor (1991 októberétől 1994 áprilisáig az ÁVÜ ügyvezető igazgatóhelyettese, egyben 1991 májusa és 1993 márciusa között az MVA kuratóriumi elnöke), valamint Holló Zsuzsanna, az MVA ügyvezető igazgatója ellen. A vád szerint 1992 áprilisában az MVA két vezetője a hitelkihelyezéseknél megvizsgálta ugyan a hitelt felvevők által felajánlott fedezetet, ám szándékosan megszegték az alapítvány alapító okiratában és a kuratóriumi határozatokban előírt kockázati szabályokat. Ily módon a Tilla Kft.-vel kötött, váltószerződéssel leplezett hitelügylet során 272 millió Ft veszteség érte az alapítványt, a Cél Tanácsadó Rt.-vel kötött - az ügyészség szerint előszerződéssel leplezett - váltóügylet 237 millió, a Neményi Rt.-vel kötött üzlet pedig 259 millió Ft kárt okozott az MVA-nak. Utóbb az I. fokú eljárásban a Cél Rt.-vel kapcsolatos tranzakciót és az ezzel kapcsolatos vagyoni hátrányt kirekesztették a vádból.

Az I. fokú bíróság bűncselekmény hiánya miatt felmentette a vádlottakat, indokolása szerint szándékuk még eshetőlegesen sem irányult arra, hogy kötelességszegéssel vagyoni hátrányt okozzanak.

1998. október 9-én a Fővárosi Bíróság Slosár Gábor kapcsán helybenhagyta a felmentést, Holló Zsuzsannát az egyik vádpontban bűnösnek találta, és ezért 1 év 8 hónap, börtönben végrehajtandó, 4 évre felfüggesztett szabadságvesztésre és 100 000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. Az indokolás szerint Holló szándékosan szegte meg kötelezettségét a Tilla Kft.-vel kötött ügylet előkészítésekor, mivel semmit sem tett a 166 milliós hitel kockázatának csökkentésére. Előre látta, hogy az alapítványt vagyoni hátrány érheti, ám abba belenyugodott. Slosárt csak gondatlanság terhelte.

5. Stadler Kft.

1995. november 2-án házkutatást tartottak Stadler József akasztói vállalkozó lakásán és a Stadler Kft. székhelyén, valamint a vállalkozó tulajdonában álló labdarúgó-stadionban. Stadler József szerint a hatóság így akart visszavágni azért, hogy pert indított az APEH ellen 1,2 milliárd Ft-os áfa-visszaigénylésének megtagadása miatt. A rendőrség 500 millió Ft-os áfacsalással és exporttámogatás jogosulatlan igénybevételével gyanúsította a vállalkozót.

1997. június 30-án a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség Stadler József és 8 társa ellen (közöttük külföldi állampolgár is van) vádiratot nyújtott be csalás és adócsalás minősített eseteinek elkövetése miatt. A vád szerint Stadler 740 millió Ft áfát igényelt vissza jogosulatlanul, 417 millió Ft mezőgazdasági exporttámogatást vett fel számlákkal folytatott manipulációk révén, illetve 1 milliárd Ft társasági adót nem fizetett be. A vádhatóság szerint a jellemző módszer az volt, hogy az importált áruk, pl. kozmetikumok, cipők vásárlásánál a valódi ár sokszorosáról állították ki a számlát, s ennek igényelték vissza az áfáját. Emellett a cég folyamatosan (és természetesen jogosulatlanul) nagyobb összegben igényelt mezőgazdasági és élelmiszer-ipari exporttámogatást, mint amire exporttevékenysége révén jogosult lett volna. A vállalkozó leghíresebb esete azonban kétségkívül a festményügy volt, amikor értékes képek (köztük állítólag Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája, de - miként a többi - ez is olajfestményként) vásárlásáról kiállított számlák alapján igényelt vissza 205 millió Ft általános forgalmi adót.

1998 áprilisában a Bács-Kiskun Megyei Bíróság csalás, adócsalás, gazdasági előny jogtalan megszerzésének bűntette, a számviteli fegyelem megsértése és magánokirat-hamisítás miatt I. fokon 9 évi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre, teljes vagyonelkobzásra és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte Stadler Józsefet. Az ítélet szerint Stadler több mint kétmilliárd Ft-tal rövidítette meg az államkasszát. A bíróság 42 tárgyalási napon 50 tanú meghallgatásával igyekezett kideríteni az igazságot. Egyetlen vádpontban felmentették a terheltet: a bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy Stadler József azért apportált volna 26 kamiont a budapesti Elektromobil 5 Kft.-be, mert el akarta kerülni, hogy a tartozások fejében az adóhatóság azokat lefoglalja. Stadler József előzetes letartóztatását is elrendelték, és bilincsbe verve vitték el a tárgyalóteremből.

A II. r. vádlott Hrubi Gyulát - aki könyvelő volt a Stadler Kft.-nél - a bíróság bizonyítékok hiányában felmentette. A III. r. vádlott Perger Nándort 3 év börtönben letöltendő szabadságvesztésre, a IV. r. Deésy Gézát 4 évi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre, Peti József V. r. vádlottat 1 év 6 hónapi, 4 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, a VI. r. Zsiros Lászlót felmentette, a VII. r. Achmed Bakrot 2 évi szabadságvesztésre ítélte. A Stadler-cég két gépkocsivezetőjét, a VIII. és IX. r. vádlottakat a bíróság bűncselekmény hiányában felmentette.

Az ügyész az első hét vádlott esetében fellebbezést jelentett be, az ítélet súlyosbítását kérve, a VIII. és IX. r. vádlott esetében az ítéletet tudomásul vette. Stadler József védője is fellebbezést nyújtott be, védence felmentését kérve, amiként - a II. r. és a VI. r. vádlott kivételével, akik az ítéletet tudomásul vették - a többi vádlott védője is fellebbezett.

6. Technomark

1994. július 9-én a Fővárosi Főügyészség vádat emelt folytatólagosan elkövetett, 600 millió Ft bevételkiesést okozó adócsalás és magánokirat-hamisítás miatt a Technomark alapítója és egykori tényleges tulajdonosa, Tóth Tibor és három társa ellen. A vádirat szerint a cég 1989-ben és 1990-ben 100 százalékos adókedvezményt vett igénybe, ehhez fiktív szerződéseket kötött és hamis termelési adatokat adott meg.

A 100 százalékos adókedvezmény igénybevételének feltétele az akkori szabályok szerint az volt, hogy a cég alaptőkéje legalább 20 millió Ft legyen, ennek legalább 30 százaléka külföldiek tulajdonában legyen, a nyereségnek pedig legalább a fele termelőtevékenységből származzon. Az ügyészség álláspontja szerint viszont nem volt befizetve a teljes alaptőke, másrészt pedig a cég tevékenységének a kisebb hányada származott termelésből, a vállalkozás sokkal inkább kereskedéssel és ingatlanok értékesítésével foglalkozott.

1997. október 25-én 3 éves szünet után felújították a "Technomark-pert". Az I. fokú tárgyalás elhúzódását az okozta, hogy a bíróság által kirendelt szakértő nem végezte el a rá bízott munkát, vállalva a kiszabott pénzbüntetés megfizetését is.

1997 novemberében a Fővárosi Bíróság jogerősen megszüntette a Tóth Tibor és három társa ellen 1991-ben megkezdett eljárást, mégpedig a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvény alapján.

Az ügy nyomozati és bírósági szakában közreműködő szakértők egyébként közös álláspontra jutottak abban, hogy 1990-ben fennálltak a 100 százalékos adókedvezmény igénybevételének feltételei. 1989-ben csak a 20 százalékos kedvezmény kihasználása lett volna jogos, ám erre az évre meg vonatkozott az a közkegyelmi törvény, amely szerint nem folytatható büntetőeljárás az 1990. június 1-je előtt elkövetett olyan ügyek kapcsán, amelyekre nem szabható ki 5 évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés.

7. Olajezredesek

Az 1993 márciusában kirobbant botrány szerint a vádlottak 1991 óta a háborús készletekből összesen mintegy 6 ezer tonna üzemanyagot adtak el 15 millió Ft csúszópénzért a honvédségi alapítású Petromobil Kft.-n keresztül a piaci árnál olcsóbban. A vádirat szerint az egyik honvédségi üzemanyagbázis olajszőkítő központként is működött, az itt savval kezelt tüzelőolajat civil vállalkozók állítólag gázolajként értékesítették.

1994. október 31-én kezdődött a Fővárosi Bíróságon a büntetőtárgyalása az olajezredesekként ismertté lett harminchat honvédségi főtisztnek, akiket a harckészültség 102 rendbeli veszélyeztetésével, vesztegetéssel, sikkasztással, adócsalással és hűtlen kezeléssel vádoltak.

A Fővárosi Bíróság 1995. március 30-án kihirdetett I. fokú ítéletében megállapította, hogy nem folyt olajszőkítés, és a harckészültséget sem veszélyeztették 1990-92-ben a honvédség üzemanyag-szolgálatának akkori vezetői és bűntársai, ellenben összesen 15 millió Ft anyagi előnyt fogadtak el, illetve kértek. I. r. Dósa Árpádot, nyugalmazott ezredest vesztegetés, hűtlen kezelés, csalás minősített esetének elkövetése miatt 3 és fél év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 80 000 Ft pénzmellékbüntetésre és 3,3 millió Ft-os vagyonelkobzásra, II. r. Vasas Mihályt 1 év 9 hónapi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, III. r. Gubicza Gyulát 1 év 4 hónapi, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. Az ítélet ellen fellebbezést jelentettek be.

Az olajezredesek ügyében tényleges olajszőkítéssel és ennek kapcsán 25 millió Ft-os adócsalással vádolt civil vállalkozó, Éles Gyula egy ideig szökésben volt, később önként jelentkezett a rendőrségen.

A Legfelsőbb Bíróság 1995. november 20-án enyhítette a büntetéseket, az I. és II. r. vádlott büntetésének végrehajtási fokozatát börtönről fogházra változtatta.

8. Kordax Rt.

1995 áprilisában a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Nyomozó Hivatala csempészet és adócsalás gyanújával büntetőeljárást indított a Kordax Rt. munkatársai - köztük Kelemen Iván vezérigazgató - ellen. A VPOP a társaság 1994-es és 1993-as olajügyleteit vizsgálta. Vizsgálódásuk eredményeként alapossá vált a gyanú, hogy a Kordax 652 millió Ft értékű külföldi üzemanyagot hamis papírokkal (kőolaj-feldolgozási bérmunkaként feltüntetve) hozott be Magyarországra, és ezzel 1,8 milliárd Ft-os adócsalást követett el. Kelemen Iván vezérigazgató panaszt tett az ügyészségen és tagadta az illegális többletimportot.

A Kordax Rt. egyedül birtokolva ilyen engedélyt az országban, passzív bérmunkában dolgoztatott fel kőolajat, azaz az Oroszországból Magyarországra vámelőjegyzéssel behozott, tehát belföldiesített nyersolajat külföldön, elsősorban a pozsonyi Slovnaftnál finomíttatta, majd a készterméket ismét visszaszállította Magyarországra. A megoldás fő előnye az volt, hogy mivel az első fázisban belföldivé vált a termék, ezért nem számított termékimportnak, s a határon a vámszervek nem terhelték rá automatikusan a literenkénti mintegy 30 Ft fogyasztási adót.

A vámtisztviselők arra gyanakodtak, hogy a cég az általa belföldön eladott üzemanyag legalább egy részét egyszerűen késztermékként vásárolta a Slovnafttól, de bérmunkaként vámoltatta el, hogy elkerülje az azonnali adókivetést. A VPOP szerint műszakilag igazolhatatlan feldolgozási arányt produkált a cég.

1997 októberében a VPOP a Kordax Rt. elleni vádemelési javaslatát átadta az ügyészségnek 4 országból történő csempészet (ennek elkövetési értéke 652 millió Ft), valamint 1,8 milliárd Ft-nyi adócsalás miatt.

9. Tribu Bt.

Az Állami Bankfelügyelet büntetőjogi feljelentést tett a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányságon a Tribu Bt. vezetői ellen. E társaság ügyfelei befektetésre átadták a pénzüket a Tribu Bt.-nek, a cég pedig mások befizetett pénzéből fizetett hozamot, tulajdonképpen a pilótajáték szabályai szerint. A Tribu-ügynek hivatalosan 24 000 sértettje volt, az elkövetési érték pedig 4 milliárd Ft-ra tehető.

1997. július 12-én jogerős ítéletet hozott a Legfelsőbb Bíróság, I. r. Tribuszer Zoltánnét különösen nagy kárt okozó csalás miatt 9 év, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra, II. r. Kiscsere Bélát félmillió Ft pénzbüntetésre, III. r. Bathó Erzsébetet 3 és fél év, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A bíróság ítéletében kimondta, hogy nem történt olyan befektetés, amely az ígért hozamoknak megfelelő nyereséget termelt volna.

1998. április 27-én az ismeretlen helyen tartózkodó Tribuszer Zoltánné és ügyvédje per-újrafelvételi kérelemmel fordult a bírósághoz. A per-újrafelvételi kérelem indítványozta valamennyi károsult tanú kihallgatását, mivel erre az eljárás során nem került sor. A 24 000 szerződés között ugyanis jó néhány tartalmazta a befektetések kockázatára történő utalást is.

Tribuszer Zoltánné ellen jelenleg is nemzetközi elfogatóparancs van érvényben.

10. A Tocsik-ügy

A "Tocsik-ügy" 1990-re vezethető vissza, amikor is vagyonmegosztási vita robbant ki az állam és a helyhatóságok között. A vagyonkezelő külső személyt bízott meg azzal, hogy nevében egyezkedjen az önkormányzatokkal. A szerződés lényege, hogy a tanácsadóként szereplő Tocsik Márta rávegye az önkormányzatokat, mondjanak le követelésük egy részéről.

Az ÁPV Rt. állítása szerint a jogásznőt zártkörű pályázaton, több jelentkező közül választották ki, akinek munkáját Magyarországon szokatlanul magas, áfával együtt 804 118 539 Ft-tal díjazták. A politikai felhangoktól sem mentes skandalum kapcsán 1996. október 4-én menesztették az MSZP jelöltjeként elnökké lett Szokai Imre által vezetett teljes ÁPV-igazgatóságot, majd 2 nappal később Horn Gyula miniszterelnök leváltotta a privatizációért felelős tárca nélküli minisztert, Suchman Tamást.

Az ORFK Központi Bűnüldözési Igazgatósága adócsalás és más bűncselekmények miatt indított az ügyben nyomozást.

A vádemelés 1997 júniusában történt meg. I. r. Tocsik Mártát csalással, magánokirat-hamisítással, II. r. Liszkai Pétert, az ÁPV Rt. volt vezető jogtanácsosát csalással, magánokirat-hamisítással, III. r. Szokai Imrét, az ÁPV Rt. volt elnökét hanyag kezeléssel, IV. r. Lascsik Attilát, az ÁPV Rt. volt vezérigazgatóját hanyag kezeléssel, V. r. Besenyei Zoltánt, az ÁPV Rt. igazgatótanácsának egykori tagját hanyag kezeléssel, VI. r. Spanyol Józsefet, az ÁPV Rt. igazgatótanácsának egykori tagját hanyag kezeléssel, VII. r. Vitos Zoltánt befolyással üzérkedéssel, VIII. r. Boldvai Lászlót befolyással üzérkedéssel vádolta meg a Fővárosi Főügyészség.

1998. október 27-én befejeződött a bizonyítási eljárás.

11. Globex Brókerház Rt.

1998. szeptember 21-én a Tőzsdetanács kizárta a Budapesti Értéktőzsde tagjai közül a Globex Brókerház Rt.-t. Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet két felügyelőbiztost küldött a céghez, és november 30-ig felfüggesztette a társaság befektetési tevékenységét. A számviteli fegyelem megsértése miatt feljelentést tett a cég vezetője és társai ellen, mivel többszöri felszólítás ellenére sem kapta meg a Globex Brókerház pénzügyi helyzetének pontos felmérésére alkalmas könyvelési dokumentációt. Felszólította a brókerházat, hogy mentse fel tisztségéből Vellai Györgyi elnök-igazgatót, és jelentse be a cég új székhelyét. (Korábbi helyéről bérleti- és közüzemidíj-tartozása miatt el kellett költöznie a Globexnek.) Ezzel egy időben az ÁPTF Vajda László rt.-elnökkel és Vellai Györgyivel szemben bírságot szabott ki.

A felügyelet felkérte továbbá a Fővárosi Főügyészséget, hogy vizsgálja meg a holding 1998. márciusi nyilvános kötvénykibocsátását. Mint ismeretes, 1998. március 2-ától 26-áig volt jegyezhető a 695 nap futamidejű, évente 21,05, összesen 42 százalék kamatot hozó Globex 2000 fantázianevű kötvény. A holding feltehetően megtévesztette a befektetőket, amikor a kibocsátási tájékoztatóban nem mutatta be a cégcsoport valós pénzügyi helyzetét.

A Globex Befektetési Rt.-nek több önkormányzattal szemben is tartozása van. Sopron közgyűlése november 29-ig adott haladékot a cégnek, hogy a vele szemben fennálló 3,4 milliárd Ft tartozást rendezze. Dorog 1997-ben bízta a Globex Brókerházra a 315 millió Ft-os portfóliójának kezelését, ez a pénz most elúszni látszik. A főváros XI. kerülete 1995-ben kötött vagyonkezelői szerződést a Globex Rt.-vel. A cég nem tett eleget az esedékes fizetési kötelezettségeinek: mintegy félmilliárdot követelnek rajta. A XII. kerület csak 300 millió forintját keresi.

Vajdát és Vellait, akik ellen 1999 első napjaiban nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki, 1999. január 19-én Münchenben őrizetbe vették.

A show folytatódik: 12. Postabank

A Postabank szállította a tavalyi év (egyik) gazdasági botrányát. A kár hivatalosan 152 milliárd, az illegalitásba vonult egykori elnök-vezérigazgató ennek a felét is soknak tartja. Az illetékesek sokáig hezitáltak ugyan, de a minap eldőlt: az ügyből lesz büntetőeljárás. A Pénzügyminisztérium ugyanis 1999. február 1-jén feljelentést tett Princz Gábor elnök-vezérigazgató ellen. Nem kell hozzá nagy bátorság megjósolni azt, hogy az érintettek többéves procedúrának néznek elébe.

Forrás Eszter

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére