Pirulaproblémák

A baj nem jár egyedül. Még az orosz válság okozta gondokon sem jutottak túl a magyar gyógyszergyárak, amikor itthoni piaci bástyáik is inogni látszanak. A közgyógyellátás eddigi rendszerének tervezett megszüntetésével, a gyógyszerár-támogatás átalakításával vélhetően csökken vagy elvész az az előnyük, amit a hazai patikaszerek olcsósága alapozott meg elsősorban.

Egy gyógyszergyár ugyanolyan profitérdekelt üzleti vállalkozás, mint bármely más termelő-gazdálkodó szervezet. Produktuma, a gyógyszer más gyártmányokhoz hasonlóan szabadáras termék, annyit ér, amennyire a piac taksálja, amennyit a fogyasztó hajlandó fizetni érte. A Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének (Magyosz) tagjai ennek megfelelően január 1-jétől 5-20, átlagosan az egész évre tervezett infláció mértékében, azaz 11 százalékkal emelték az általuk gyártott termékek közül körülbelül 500, a tb által nem támogatott gyógyszernek az árát. Másik 500 tb-támogatásban részesülő termékük ára kis ideig még változatlan maradt. A medicinák többségénél ugyanis a piacelvűség határai a gyári ár szintjéig terjednek. Ettől kezdve a társadalombiztosítási rendszer támogatási mechanizmusába bekerülve, egy hosszú alkufolyamat végén a patikákban ezek a szerek már mint hatósági áras termékek jelennek meg. Ez ideig a forgalomban lévő gyógyszereknek mintegy kétharmada volt 100, 90, 70 vagy 50 százalékos tb-támogatással rendelhető. A támogatás mértékével ugyan soha nem elégedettek a gyártók, mégis minden évben nagy a harc azért, hogy egyes gyógyszereiket támogatási listára juttassák. Biztos piacot csak ez jelenthet egy olyan országban, ahol évtizedeken keresztül néhány forintért vásárolta a lakosság a gyógyszert.

A Magyosz adatai szerint 1990-1997 között jelentősen bővült a gyógyszerek választéka Magyarországon: az összes forgalomban lévő készítmény száma 1223-ról 3135-re emelkedett. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) hivatalos kiadványa, a Vademex 1998/2. adatai szerint viszont 1997. december 31-én a törzskönyvbe bejegyzett gyógyszerkészítmények száma 4162 volt, tavaly június 30-án pedig már 4486. (Az OGYI adatai ugyanis a már törzskönyvezett, de még nem forgalmazott készítményeket is tartalmazzák.) A gyógyszerválaszték gyors bővüléséhez hozzájárult a piaci szereplők számának növekedése. Ma már szinte valamennyi nagy külföldi gyógyszergyár jelen van valamilyen formában Magyarországon. Szervezetük, a Nemzetközi Gyógyszergyártók Egyesülete, 44 tagot számlál. A Magyoszhoz tartozó 67 társasággal együtt a gyógyszerpiaci szereplők – gyártók, importőrök, forgalmazók – száma elvileg meghaladja a százat. Ám a matematikai összesítés nem mutat pontos képet, mivel vannak olyan társaságok, amelyek mindkét szervezet tagjai, s olyanok is akadnak, amelyek egyik szervezetben sem képviseltetik magukat.

Néhány éve divat volt arról beszélni, hogy a magyar lakosság fölöslegesen sok gyógyszert fogyaszt. A számok azonban nem támasztják alá ezt az állítást. A Magyosz kimutatása szerint nemzetközi összehasonlításban sem különösebben magas a magyar gyógyszerfogyasztás, a dobozszám szerinti eladások pedig éppenséggel csökkennek. 1990-ben 362,8 millió doboz gyógyszer kelt el a magyar piacon, 1997-ben csak 311,6 millió doboznyi patikaszert vásárolt a lakosság és az intézmények. Mindezért azonban hatszor annyit fizettek, mint az évtized elején. Az egy főre jutó gyógyszerfogyasztás termelői, illetve import beszerzési áron 1990-ben még 2104 forint volt, 1997-ben viszont 13 326 forintra rúgott.

A gyógyszerkiadásokat nemcsak a lakosság sokallja, hanem a költségvetés is. Az Egészségbiztosítási Alap gyógyszer-támogatási keretösszege az 1990. évi 18 milliárd forintról ugyanis 1997-re 101 milliárd forintra duzzadt, míg ugyanebben az időszakban a lakossági gyógyszerkiadások több mint hatszorosára, a tb gyógyszerköltségei a tervezett mérték szerint csak ötszörösére nőttek. Ám valójában itt is megvan a hatos szorzó, mivel 3-31 százalék közötti mértékben minden évben ki kellett pótolni a büdzsét. A Magyosz kimutatása szerint azonban a tb gyógyszer-támogatási keretösszegének folyó áron oly meredeknek tűnő emelkedése változatlan áron számítva alig nőtt a hét év alatt.

Mindenható marketing Az orvos a kulcsfigura a gyárak marketingmunkájában, őt kell meggyőzni a szer kiválóságáról, ahhoz, hogy felírja, ajánlja a készítményt. Nem véletlen, hogy a gyárak, képviseletek jelentős létszámú és igen jól fizetett, bár gyakran csak afféle szellemi segédmunkára – tréningeken gondosan begyakorolt eladási technikák előadására – alkalmazott orvoslátogatói csapatot foglalkoztatnak. A gyógyszerismertető prospektusok, mintaanyag, esetleg műszer juttatása, szakmai konferenciák rendezése, illetve az azokon való részvétel finanszírozása általánosan elfogadott, hagyományos marketingmódszerek. Baj csak akkor van velük, ha túlhajtott módon, gyógyszeradáshoz (felíráshoz) kötött mennyiségi norma szerint alkalmazzák. Ha például kihasználva a kórházak gyógyszervásárlási kereteinek szűkösségét, a "beetetés" tisztességesnek aligha mondható módszerével élnek. Ingyen juttatnak a mintaanyagnál lényegesen nagyobb mennyiségű gyógyszert, hogy a beteg, miután erre állították be, háziorvosától is a kórházban kapott gyógyszer felírását kérje, s így a járóbeteg-ellátásban is jelentős forgalomnövekedést érjenek el. A gyártók által fizetett kongresszusi részvétel is terjedőben lévő meggyőzési módszer. Előfordul, hogy chartert bérelnek egyes gyárak, hogy az arra érdemes kiválasztottakat elutaztassák egy kongresszusra. Igaz, kettőn áll a vásár, de az alkufeltételek igencsak egyenlőtlenek, amikor egy kongresszusi részvétel regisztrációval már 300-400 ezer forintba, egy nem is éppen kezdő orvos félévi fizetésébe kerül. Mindezt persze végső soron a fogyasztó fizeti meg a gyógyszer árában, hiszen a gyárak árbevételük meghatározott részét fordítják marketingre. Nem hivatalos adatok szerint a hazai társaságok átlagosan 6 százalékot, a nemzetközi cégek a maguk jóval nagyobb, akár egy közepes ország büdzséjével is felérő árbevételükből 35 százalékot. Igaz, az így megnövelt forgalom eredményének ugyancsak tekintélyes részét, a hazaiak Magyosz-közlés szerint 5,8-6 százalékot, a nemzetközi cégek 15 százalék körüli értéket új, hatékonyabb gyógyszerek bevezetését szolgáló kutatás-fejlesztésre fordítják.

Másként támogatnak

A gyógyszerkeret tavaly is kevés volt: az 1998-ra tervezett 102,6 milliárd forintos gyógyszerár-támogatás 123 milliárd forintjába került az Országos Egészségügyi Pénztárnak (OEP), illetve az állami költségvetésnek. Az 1999-es gyógyszer-támogatási büdzsé is alultervezett, hiszen a 123 milliárd forintos keret alig haladja meg a tavalyi tényleges felhasználást, s nem számol az éves szinten tervezett 10-11 százalékos inflációval. A túllépés borítékolható lenne, ha az egészségügyi kormányzat nem jelentette volna be, hogy szakít az eddigi gyakorlattal. "Amennyiben ugyanis nem történik semmi, a gyógyszerkassza pillanatokon belül 200 milliárdos tételt jelent a tb büdzséjében" – jelentette ki Gógl Árpád egészségügyi miniszter egy interjúban. Ezt megelőzendő a gyógyszerkassza az idei évtől zárt lesz, azaz nem lehet túllépni. Átalakítják a gyógyszerár-támogatási rendszert, megszűnik a külön közgyógyellátási lista, a közgyógyellátás finanszírozása szociális feladatként a települési önkormányzatokhoz kerül, várhatóan a forgalomban lévő készítmények felére csökken a tb-támogatás. A jövőben nem az adott készterméket, hanem hatóanyagot fog támogatni a társadalombiztosítás. Ám hogy mindez hogyan valósul meg a gyakorlatban, a tekintetben még az elmúlt év végén is a legteljesebb bizonytalanság és információhiány volt tapasztalható.

Az egészségügyi kormányzat a gyógyszerkassza és ártámogatás kérdéseiben még nem látta elérkezettnek az időt, vagy elég érettnek és kidolgozottnak az új szisztémát arra, hogy elképzeléseit a nyilvánosság elé tárja. Az ártárgyalások is csak hosszú huzavona után, az elmúlt év utolsó napjaiban indultak meg – s akkor sem érdemben –, noha máskor az új évet az új árak ismeretében kezdhette minden érdekelt. A minisztérium az új támogatási rendszer kidolgozását és életbeléptetését 1999. második fél évére ígérte, addig 3 százalékos áremelésre korlátozódó "önmérsékletet" kért. A Magyosz ezt nem fogadta el, szorgalmazta az ártárgyalások megkezdését, majd január 6-án bejelentette, a magyarországi gyógyszergyártók elkerülhetetlennek tartják, hogy február 1-jétől felemeljék támogatott termékeik árát, átlagosan 10 százalékkal. Döntésüket növekvő költségeikkel és azzal indokolták, hogy az egészségügyi kormányzat figyelmen kívül hagyta a cégek folyamatos tárgyalási ajánlatát a gyógyszerárakról. A közgyógylistán levő és a 100 százalékos támogatást élvező gyógyszereknél az érvényben lévő jogszabályok szerint az egészségügyi kormányzat kénytelen elfogadni a gyárak által diktált árakat. Az alacsonyabb támogatottságú készítmények esetében lehetséges, hogy az áremelést a lakosságra hárítsák. Január utolsó hetére kiderült, hogy a támogatott gyógyszerek mintegy kilencven százalékának ára 0 és 3 százalék között emelkedik márciustól.

Az ártárgyalások egyébként lehetőséget adtak volna arra, hogy mind a hazai, mind a nemzetközi gyártók kifejtsék elképzeléseiket a támogatási rendszer átalakításával kapcsolatban.

A Magyosz elnöke, Orbán István szerint a gyógyszer-támogatási rendszertől elvárható legfontosabb követelmény, hogy viszonylag időtálló és tervezhető legyen. Alapvető kritérium az átláthatóság, a szakszerűség és a hitelesség. A Magyosz szerint egy a jelenlegitől eltérő támogatási rendszer megfelelne ezeknek a követelményeknek, s bevezetésével kezelhetővé válna az az évtizedes gond is, amit a tb gyógyszer-támogatási keretének rendszeres túllépése jelent. Az okot kellene megszüntetni, nevezetesen azt, hogy a gyógyszerárak megállapításánál rosszul becsülik meg a gyógyszerfogyást. A támogatási ár és a mennyiség szorzata adja ki azt az összeget, amit az adott gyógyszerre a biztosítónak fordítani kell. Ez pedig rendre több annál, mint amit a bevezetéskor mondanak, tehát amikor az árakat kialkudják a gyárak. A megállapított árhoz feltételeznek egy eladási mennyiséget, de a promóció hatására sokszor – különösen az új gyógyszerek esetében – ennek a gyógyszermennyiségnek a többszöröse fogy el.

A büdzsé tarthatatlanságának másik oka, hogy az ingyengyógyszerek esetében nehezebb a tervezés. Szociális rászorultságot igazoló közgyógyellátási igazolvány alapján a közgyógyellátottak számára írhatnak fel az orvosok térítésmentesen gyógyszereket, kizárólag a közgyógylistán szereplő – többnyire olcsó, hazai gyártású – készítményekből. Külön egészségügyi rendelkezésre az úgynevezett EÜ 100 kategóriában viszont rendszerint épp a legkorszerűbb és a legdrágább szerek rendelhetők meghatározott (például daganatos vagy pszichiátriai) betegségekben szenvedők számára térítésmentesen, illetve az EÜ 90 kategóriában 10 százalékos térítéssel.

Azt senki nem vitatja – a Magyosz sem –, hogy a súlyos betegségekben szenvedő emberek túlélési esélyeinek növelése nem múlhat azon, hogy meg tudják-e fizetni a gyakran igen drága gyógyszereket. Ám kimutatható, hogy ezek a gyógyszerek viszik el az éves gyógyszertámogatás 20 százalékát, noha a vényforgalomból csak 2,5 százalékkal részesednek. A szóban forgó gyógyszerek fogyasztása évről évre nő – 1996-ban az előző évhez viszonyítva 26, 1997-ben 30 százalékkal emelkedett –, s ebben vélhetően az is benne van, hogy a támogatás keresletet gerjeszt. Mert ami drága, annak akkor van igazán nagy piaca, ha nem a szolgáltatás igénybevevőjének kell megfizetni az árát. Az igényt pedig gerjeszteni is lehet. Például az olyan híradásokkal, amelyek arról számolnak be, hogy milyen szörnyű következményei lehetnek egy betegségnek, ami ugyan elég ritka, de mégis célszerűbb megelőzni ilyen-olyan gyógyszerrel, oltással a bajt.

A magyar gyógyszergyártók véleménye szerint nemcsak az árról kell megállapodni egy gyógyszer forgalombahozójával, hanem a mennyiségben is, amit ezen az áron elad. A rendszer, az úgynevezett ár-volumen megállapodás sok helyen működik már. Ha a gyártó vagy forgalmazó túllépi a megállapodás szerinti mennyiségét, akkor azt valamilyen módon szankcionálják. Vagy visszafizet a biztosítónak, vagy más módon hasznosíthatja a többletbevételét az ország javára, de mindenképpen kontroll alá kerül az eladási volumen is, hogy a gyógyszergyártó ne legyen érdekelt minden eszközzel és minden határon túl növelni a forgalmát.

Vita a versenyfeltételről

A két szervezetnek, a Magyosznak és a Nemzetközi Gyógyszergyártók Egyesületének közös etikai kódexe és etikai bizottsága is van már, de a kiélezett versenyben, amelyben a gyógyszeripar és -kereskedelem működik, nap mint nap megsértik az abban foglalt elveket a kódexet elfogadók. A legtöbb probléma a reklám- és promóciós tevékenységgel, a tisztességtelen eladásnövelő módszerek alkalmazásával van.

Szutrély Katalin, a Nemzetközi Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke szerint a két szervezet közötti együttműködésnek számos területen alapja az érdekazonosság. Ezek közé tartozik a jól működő, profitorientált, de ugyanakkor a törvények és rendeletek ellenőrzött betartásával működő, tisztességes piac feltételeinek megteremtése. Ez a világon mindenütt úgy történik, hogy a verseny eldurvulását, a nemtelen eszközök alkalmazását megszorító rendeletekkel akadályozzák meg, s a szabályok betartását szigorúan ellenőrzik is. A korrupciónak ott van táptalaja, ahol megtalálja az egészségügy, az orvostársadalom ,,szegény részét". Sajnos a magyar egészségügyben jelenleg jószerivel csak ,,szegény rész" van. Amikor az orvosi szakma nehéz anyagi helyzetben működik, nagyon könnyű jó anyagi eszközökkel célt érni, s ezen a problémán az etikai kódex önmagában nem segíthet.

Magánklinikák menedzsereknek Egyre több szó esik szakmai berkekben a kórházprivatizációról, ám a magánszektor részesedése a fekvőbeteg-ellátásból napjainkban még minimális. Kornai János: Az egészségügy reformjáról című könyvében fellelhető tájékoztató jellegű adatok szerint a nem állami kórházak száma 12, s a tb által magánkórházaknak fekvőbeteg-ellátásra fizetett összeg a tb összes fekvőbeteg-kiadásának 1,3 százaléka. A magánszektor súlya néhány speciális szolgáltatásban, például a műveseállomások működtetésében magasabb. A magánintézmények jelentős része csak egy-egy szakterületen (szemészet, urológia, lombikbébiprogram) belül meghatározott műtéti technikával és/vagy műszerrel elvégzett beavatkozásokra specializálódik. Viszonylag nagyobb számban működnek magán-szépészetiklinikák, amelyek a fizetőképes kereslet szűkössége miatt is pácienseik jelentős részét külföldről szerzik. A hagyományos értelemben többféle ellátást is nyújtó magánkórházak száma igen kevés. Az ismertebbek: a legrégebb óta működő az R Klinika, a Kaáli Intézet, a Sziget Szanatórium vagy a Telki Magánkórház. Ezek az intézmények az ellátási körülmények magasabb színvonalára és biztosítói kapcsolatokra alapozva a nálunk még kevéssé elterjedt – üzleti és nonprofit alapú – egészségbiztosítási lehetőségeket is igyekeznek kihasználni. Kedvelt szolgáltatásaik közé tartozik, hogy szerződéses megállapodás alapján "menedzserszűrést" végeznek tehetős multinacionális cégek számára. Tb-támogatás nélkül azonban a mai viszonyok között Magyarországon a fekvőbeteg-ellátásban még nem igazán életképes a magánszektor.

A hazai piacon működő két szakmai szervezet között a közgyógyellátási lista kérdésében éleződtek ki leginkább az ellentétek, ami a nemzetközi gyártók és forgalmazók szerint diszkriminatív, és a betegek érdekvédelme helyett sokkal inkább a magyar ipar védelmét szolgálja. Márpedig a biztosítónak az a feladata, hogy a beteg érdekét és ne a magyar ipar védelmét szolgálja a járulékfizetők pénzén. A beteg érdeke pedig egyértelműen az, hogy a legkorszerűbb, leghatékonyabb gyógymódokkal és medicinákkal biztosítsák számára a mihamarabbi gyógyulást. Ezzel szemben a gyakorlat az, hogy az ország 10 millió lakosának mintegy 6 százalékát kitevő, közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkező biztosított ellátására költik a tb gyógyszerbüdzséjének 18 százalékát.

A Magyosz vitatja ezeket a számokat, mondván: az OEP adatai szerint 1997-ben 547 331 fő kapott közgyógyellátási igazolványt, s a számukra 100 százalékos támogatással felírt gyógyszerek értéke 19,6 milliárd forintot tett ki. Minthogy azonban a közgyógyforgalomhoz az állami költségvetés is hozzájárul – 1997-ben 8,8 milliárd forinttal –, az OEP csak 10,8 milliárd forintot fizetett ki, vagyis a gyógyszer-támogatási keretösszeg 10,6 százalékát.

A társadalombiztosítási járulékokból és a költségvetésből elkülönített támogatás azonban együttesen mégis csak 18 százalék, s ez túlnyomórészt a hazai gyártók és kereskedők bevételeit gyarapítja. A közgyógyellátási igazolványra ingyenesen felírható 640 készítményt tartalmazó listáról a nemzetközi gyártók – kevesebb mellékhatással járó, célzottabb hatású, így rövidebb gyógyulási időt biztosító – termékei főként magasabb áraik miatt szorulnak le. Jóllehet a nemzetközi gyártók évek óta nincsenek abban a helyzetben, hogy dollárban árat emeljenek, készítményeik forintára az elmúlt években a forintleértékelés hatására egyre magasabb lett. A hazai gyártású készítmények alacsony árával szemben annak ellenére sem versenyképesek, hogy az utóbbi években a magyar gyógyszerek ára is jelentősen emelkedett. Jól tükrözik ezt a hazai piac gyógyszerforgalmi adatai. Az eladott gyógyszerek dobozszámát tekintve a hazai gyártók piaci részesedése 70 százalékos, ugyanez forintértékben csak 42 (sőt a Magyosz szerint már csak 38,9) százalékot tesz ki. Nemzetközi összehasonlításban azonban a hazai gyógyszerforgalomban még mindig magas a magyar ipar részesedése, hiszen az amerikai piacon is csak 38, Svájcban 30, Nagy-Britanniában 25 százalékos az ottani gyárak piaci részesedése.

A magyar gyógyszerek alacsony árai a szocializmusból örökölt torz árrendszeren alapulnak. Kialakulásához – a nemzetközi gyártók szerint – hozzájárult az is, hogy a magyar gyógyszeriparban viszonylag kevés az originális termék. A termékszabadalmi rendszert Magyarország csak 1994-ben vezette be, az addig érvényben lévő eljárási oltalom – ami nem magát a terméket, hanem előállításának módját védi – lehetővé tette, hogy kerülőeljárással másolják a sikeres készítményt, megspórolva így a kifejlesztéséhez szükséges K+F költségek tekintélyes részét. Ezt az árrendszert konzerválta – saját költségeinek korlátok között tartása érdekében – a támogatási rendszeren keresztül a biztosító akkor is, amikor a magyar gyógyszeripar által felhasznált anyagok és szolgáltatások (alapanyagok, energia, csomagolóanyag) már mind világpiaci árszínvonalon voltak számára is elérhetők.

Ha az ,,ugródeszka-elmélet" bejött volna, akkor talán nem éleződik ki ennyire a közgyógylista ürügyén folytatott vita a két szervezet között – véli az elnök asszony. Köztudott, hogy a magyar gyárak külföldi tulajdonosai nem a 10 milliós hazai piac megszerzése érdekében privatizáltak Magyarországon, hanem azért, mert a magyar gyógyszeripar hagyományosan rendkívül erős a keleti piacokon. Ha az orosz piac nem omlik össze, akkor a magyar gyógyszergyártók komoly profitot szereztek volna külföldi tulajdonosaiknak, s akkor nem olyan fontos a magyar ipar számára, hogy privilegizált helyzetben lehessen a támogatási rendszerben. Kérdés persze az is, hogy a nemzetközi gyártók miért támadják oly vehemensen ezt a privilégiumot, holott nyilvánvaló, hogy méreteiknél fogva számukra még kevésbé számottevő a 10 milliós magyar piac. A magyarázat egyszerű: a nagy nemzetközi cégek piacépítési szisztémája ilyen. Globális hálózatuk teljességre törekszik.

Ahogy korábban csak az Egyesült Államokban volt divatban, ma a menedzserek mindenütt felosztják az adott szervezetet profitközpontokra, amelyek aztán vagy hozzák a tőlük elvárt legmagasabb hozamot, vagy felszámolják őket. Valószínűleg ezért is tűrhetetlen a magyar piacon jelen lévő nemzetközi gyártók számára, hogy akár csak egyetlen piaci szegmensben – a közgyógyellátás terén – is előnyben legyen a magyar gyógyszeripar, amely egyébként ugyancsak nehezen definiálható ma már magyarként. Tulajdonosi viszonyok alapján semmi esetre sem.

Cégek és üzletek

A nagy hagyományokkal bíró magyar gyógyszeripar hat meghatározó cége – Richter Gedeon, Egis, Chinoin, Biogal, Human és az Alkaloidából lett ICN Hungary – az 1991-1996 közötti években lezajlott privatizáció során egyetlen kivétellel (a Richter 56,6 százalékos külföldi tulajdoni hányada pénzügyi befektető kezén van) külföldi szakmai befektető többségi tulajdonába került. Az újak közül az 1989-ben alapított Béres Rt. jelenleg is a Béres család többségi tulajdonában van, és jegyzett tőkéje 1 milliárd forint. A holdingként működő társaság tavalyi éves forgalma feltehetően elérte a 3 milliárd forintot, gyógyszer-nagykereskedelmi cége, a Bellis Rt. 12 milliárd forintos árbevételét nem számítva. A Béres Ipari Termelő Kft. 20-féle terméket gyárt, közte tíz gyógyterméket, melynek további pályafutása kérdéses. Az 1998. évi XXV. törvény értelmében ugyanis megszűnik a gyógytermék kategória, 1999. január 1-jétől már nem lehet új gyógyterméktörzskönyvi anyagot beadni az OGYI-hoz engedélyezésre, a forgalomban lévő készítményeket pedig öt éven belül át kell minősíttetni: gyógyszerként törzskönyvezi az OGYI, ha teljesíti a gyártó az ehhez szükséges feltételeket, vagy OÉTI-engedélyes készítménnyé válik a szer. Ifj. dr. Béres József alelnök szerint a Béres-gyógytermékek összetétele, az alapanyagok minősége, a gyártás körülményei szempontjából megfelelnek a gyógyszerként való törzskönyvezés feltételeinek. Ami hiányzik, az a hosszadalmas és több tízmillió forintos költséget igénylő klinikai vizsgálatok dokumentációja. Különösebb anyagi érdek nem fűződik a termékek gyógyszerré fejlesztéséhez, mivel tb-támogatásban nem reménykedhetnek. Egyébként pedig az OÉTI-engedélyes szer egyaránt forgalmazható gyógyszertárban, gyógynövényszaküzletben és élelmiszerüzletben, míg a gyógyszerek esetében csak a gyógyszertárra szűkül a forgalmazási kör. Inkább presztízsokokból, mint egyéb megfontolásból valószínűleg két termékét fejleszti gyógyszerré a cég, s ezek egyike a cégtörténetet egykor elindító Béres-csepp lesz, melyet már több országban gyógyszerként törzskönyveztek.

A tulajdonosi viszonyok alakulásának szempontjából a hagyományos gyárakhoz hasonló ívet futott be, csak azoknál sokkal sebesebben az évtized sikertörténetét bemutató Pharmavit Rt. Az egykori chinoinos Somody Imre által 1988-ban 70 millió forintos alaptőkével, svájci befektetők közreműködésével létrehozott társaság, amelyben a kezdeti időszakban a Chinoin is érdekelt volt, pezsgőtabletták gyártásával robbant be a piacra. A kitűnő marketingmunkának is köszönhetően az 1996-ban már közel hétmilliárd forint forgalmat produkáló cég részvényeit eladta a világ negyedik legnagyobb gyógyszergyártójának, az eredete szerint amerikai Bristol-Myers Squibbnek. A Pharmavit nemcsak nevét, hanem önálló arculatát is meg tudta tartani, s új távlatok nyíltak fejlődése előtt. A legutóbbi híradások szerint a Plussz már a hatalmas kínai piacon is pezseg.

Ellenirányú pályaívre is van példa. Az angol eredetű Glaxo Wellcome, mely 2,5 százalékos részesedésével a magyar gyógyszerpiac 10-11. helyén áll, ,,multiból lett magyarrá", amennyiben az eredeti gyógyszer-kereskedelmi tevékenységét hazai gyártással is kiegészítette. A Glaxo Wellcome Kft. egyaránt tagja a Nemzetközi Gyártók Egyesületének és a Magyosznak is. Bogsch Eriknek, a Richter Gedeon Rt. vezérigazgatójának, a Magyosz alelnökének álláspontja szerint fontos lenne, hogy a Magyarországon gyártó, beruházó, foglalkoztató cégek – tulajdonosi struktúrától függetlenül ezeket tekinthetjük hazai gyártóknak – előnyt élvezzenek azokkal szemben, akik a kész gyógyszert csak importálják, és nem teremtenek nálunk hozzáadott értéket. A hazai ipar adókedvezményekkel, kutatási hozzájárulással, mi több, a gyógyszerár-támogatási rendszeren keresztül történő ösztönzése az Európai Unió gyakorlatától sem idegen. Ennek a politikának köszönhetően tudott például Olaszországban sok kis- és közepes méretű gyógyszergyár fennmaradni. A magyarországi gyártók 1997-ben 15 ezer embernek adtak munkát közvetlenül, 20 milliárd forintot költöttek beruházásra, közel 10 milliárdot kutatás-fejlesztésre, és befizettek 7 milliárd forint tb-járulékot.

Adókedvezmény a hazai gyógyszeripar privatizációjának sikerét is segítette 1993-ig, a magánosítás kezdeti időszakában. A társasági adó fizetése alól öt éven keresztül 100 százalékosan mentesültek a cégek, további öt éven keresztül pedig 60 százalékos kedvezményt kapnak, csak az adó 40 százalékát kell megfizetniük. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a KGST összeomlása utáni sokkot viszonylag gyorsan kiheverte a magyar gyógyszeripar, orosz piaci pozícióit hamar újraépítette. A sors fintora, hogy most kezdheti ugyanezt újra. Az elmúlt években a tőzsdére bevezetett gyógyszercégek papírjait a Budapesti Értéktőzsde blue chipjei között tartották számon. Különösen szép karriert futott be a legnagyobb – 1997. évi állapot szerint 10,7 százalékos – piaci részesedéssel rendelkező társaság, a Richter. A társaság értékesítésének 71 százaléka exportból – főként az orosz és más FÁK-országokbeli piacokról – származott. Amilyen magasan honorálta a tőzsde az elmúlt években a keleti piacokon megalapozott dinamikus növekedést – három év alatt tízszeresére nőtt a Richter-papírok árfolyama –, olyan végletesen büntette a "túlzott orosz piaci függőséget" tavaly. A cég egyébként gyorsan reagált a krízisre. Költségeinek csökkentése érdekében azonnal leállította a cirill betűs gyógyszerek gyártását és beszüntette az oroszországi promóciót. A budapesti gyárból több mint száz embert küldtek kényszerszabadságra, és a tervezettnél korábban zárták be a tiszafüredi csomagolóüzemet, ami 100 fő elbocsátását jelentette. Az orosz kinnlevőségekre 5 millió dolláros céltartalékot képeztek. Mindez azonban nem befolyásolja a hosszú távú piaci jelenlét tervét. Az orosz piac stratégiai jelentőségű a Richter számára. Nem vonultak ki a piacról, és folytatják egy Moszkva környéki tablettázóüzem létesítését. Ugyanezt az álláspontot képviseli az Egis is.

Törzskönyvezés-gyorsító programok Magyarországon csak az Országos Gyógyszerészeti Intézet által törzskönyvezett készítmények kerülhetnek gyógyszerként forgalomba. Néhány éve még 150 törzskönyvezést végzett évente az intézet, most 700-at, s ebben a homeopátiás szerek nincsenek is benne. Az átlagos várakozási idő két év – jelenleg a törvény is ennyit ír elő –, az Európai Unióba történő belépés után azonban Magyarország számára is három hónap lesz a törzskönyvezési határidő. Eltekintve a kevés számú központosított törzskönyvezésű anyagtól, maga a teendő nem lesz kevesebb. Ezért Paál Tamás, az OGYI főigazgatója szerint a feladat valószínűleg csak létszámbővítéssel lesz megoldható, ami annál is inkább indokolt, mivel 1996-ban az intézetnek is 15 százalékos létszámcsökkentést kellett végrehajtania, miközben feladatai nőttek. Az OGYI Európa harmadik legjobban számítógépesített intézete, 1996 óta floppyn is be lehet adni a dokumentációt, de kevéssé élnek ezzel a lehetőséggel a gyártók. Ennek valószínű oka, hogy az előírások szerint papíron is prezentálni kell a dokumentációt. Az elbírálást azonban lényegesen gyorsítja, ha floppyn is beadják az anyagot. A gyorsítás másik módja a soron kívüli elbírálás, ezt azonban csak az illetékes szakmai kollégium kérése alapján végzi az intézet. A bejegyzés mellett évente 100-nál több (1997-ben 187) törlést is végrehajt az intézet, az esetek többségében a gyártó kérésére, ritkábban a készítmény káros mellékhatásai miatt. A gyógyszerek egyenértékűségének megállapítása, mint szakmai kategória, szintén az intézet hatáskörébe tartozik, ez azonban nem azonos a helyettesíthetőség fogalmával, ami jogi kategória, s a helyettesíthetőségről rendelkezni az Egészségügyi Minisztérium hatásköre csakúgy, mint a támogatási kategóriákba történő sorolás. Ehhez viszont az egyes orvosi szakmák úgynevezett konszenzuskonferenciáin tett javaslatok szolgálnak alapként, bár nem kötelező érvénnyel.

Piacvesztés utáni kúra

A Bankár Befektetési Rt. elemzője, Makay László szerint a piac túlreagálta az orosz válságot. Az Egis 1998. évi adózott eredményét 5,5 milliárd forintra becsüli, ami 14 százalékos visszaesést jelent az előző évhez képest. Hosszabb távon, 2000-ben azonban már komolyabb operatív eredményjavulásra lehet számítani. Emellett szól többek között a cég növekvő, 50 százalékot meghaladó exporthányada, és az, hogy jó nevű stratégiai befektetője van komoly együttműködési lehetőségekkel – az elmúlt év szeptemberében már megindult az Egis-gyógyszerek franciaországi exportja. A stabil FÁK-jelenlétet is a pozitívumok közé sorolja az elemző. Viszont rontja a cég kilátásait, hogy az export egyharmada alacsony árréssel megvalósuló hatóanyag-eladás, s hogy nincs jelentős originális terméke.

A Richter e tekintetben jobban áll, hiszen árbevételében 22 százalékot képvisel az originális termékek aránya. Eredeti terméke azonban régi, csökkenő forgalmú, originális termékfejlesztésre, nyugati bevezetésekre kicsi a cég tőkeereje (egy eredeti molekula kifejlesztése a törzskönyvezett gyógyszer piaci bevezetéséig 400-500 millió dollárt igényel). A Bankár elemzője szerint a Richter-részvények árfolyama sokkal jobban csökkent, mint amit a cég hosszú távú növekedési kilátásai indokolnak. A versenyképes termékkör, a komoly fogamzásgátló-gyártó kapacitás, és ebben a termékkörben a magas, 10 százalékos világpiaci részesedés, továbbá a stabil pénzügyi helyzet és a kipróbált menedzsment mind a kedvező kilátások mellett szól. Az orosz válság elhúzódása esetén azonban felmerülhet a stratégiai váltás szükségessége. Ebben segítene, ha sikerülne jó stratégiai partnert találni a nyugati piacra jutáshoz. Az ilyen partner hiánya lehetővé, ha nem is könnyűvé teszi a társaság részvényeinek legalábbis részbeni ,,barátságos" felvásárlását, bár erre utaló jelek még nincsenek – jegyzi meg az elemző. A Richter kényes a függetlenségére. Az igen magas kutatás-fejlesztési költségek megosztására több japán, német és más gyógyszergyárral folytat kutatási együttműködést, de a jelek szerint a jövőben is a maga útját kívánja járni. 2000-re fejeződik be az a több mint 110 millió DM értékű beruházás, amely lehetővé teszi, hogy új termékekkel jelenjen meg a cég a fejlett nyugati piacokon.

A piaci részesedését tekintve harmadik legnagyobb magyar gyógyszergyárat, a Chinoint 98,74 százalékban tulajdonos anyavállalata, a Sanofi révén már most közvetlenül érinti a globalizáció, miután a múlt év decemberének első napjaiban bejelentették a Sanofi- Synthélabo-egyesülést. Az elsőként, még 1991-ben privatizált Chinoin szorosan integrálódott anyavállalata szervezetébe. ,,1997-ben már jól megfigyelhető volt az a tendencia, amely az elkövetkező esztendőkre is jellemző lesz: új, sikeres készítmények bevezetése elsősorban anyavállalatunk, a Sanofi portfóliójából várható, és ez növeli hagyományos gyógyszereink forgalmát" – állapítja meg az 1997. évi vállalati beszámoló. Jó évet zárt a Chinoin 1997-ben, ám a folytatás tavaly elmaradt. Az orosz válság miatt ennél a gyárnál került sor a legnagyobb arányú leépítésre: 360 munkahely vált fölöslegessé Újpesten, 80 Nagytétényben, a növényvédőszer-gyártó üzemben. Mint Orosz Jenő, a cég kommunikációs vezetője elmondta, a leépítések nagy részét sikerült a körülményekhez képest a legkíméletesebb módon, korengedményes nyugdíjaztatással megoldani. A vállalat megfinanszírozta azt az egy-két évet, ami az öregségi nyugdíj igénybevételének időpontjáig hiányzott a munkaviszonyból, így január elejére már több mint 300 régi chinoinos problémáját sikerült megoldani. Voltak, akik házon belül váltottak munkahelyet, másoknak 3 millió forintos kamatmentes hitel nyújtásával, saját vállalkozásuk megteremtéséhez nyújtott segítséget a cég. Kihelyezett álláskereső szolgálat is működik a vállalatnál, hogy a március végéig tartó átmeneti időszakban minél többen el tudjanak helyezkedni. Így is lesznek azonban olyanok, akiknek megszűnik majd az állásuk. Félő, hogy a korábbi nagy és egységes piacnak csak egyes fizetőképes régióiban – például Szentpétervár vagy Vlagyivosztok térségében – áll vissza a korábbi szintre a gyógyszerimport. ,,Másik lábról" kell tehát gondoskodni. A Chinoin számára az integrálódás elmélyítése jelenti ezt a lehetőséget. Franciaországban a biotechnológiai irányultság dominál a kutatásokban, a Chinoin erőssége a vállalatcsoporton belül – ahol a forrásokért egyébként nem kevésbé ádáz harc folyik a tagvállalatok között, mint a világpiacon – az erős kémiai irányultság. Az a vegyipari tudás, ami korántsem csak a kutatóállomány sajátja, hanem a legkisebb beosztású szakmunkásnál is megvan. Ezt ismeri el az az idén induló, egymilliárd forint értékű beruházás, melynek során új fejlesztőlaboratóriumot hoznak létre a Chinoinnál az egész vállalatcsoport kémiai kiszolgálására.

A magyar gyógyszeripari palettán a Human Oltóanyagtermelő és Gyógyszergyártó Rt. az egyetlen cég, amely termékeinek kétharmadát értékesíti a kórházak részére, s csak egyharmad kerül gyógyszertári forgalomba. Ez részben biztos piacot jelent, ugyanakkor a kórházak ismert eladósodási problémái időről időre visszatérő gondokat okoznak. Két éve 450 millió forintos kinnlevőség késztette arra a céget, hogy kilátásba helyezze a szállítások felfüggesztését, s ezzel bírja jobb belátásra adósait. Tavaly a kinnlevőség nem haladta meg a 250 millió forintot. Az új rendelkezések értelmében az év utolsó napjaiban a kórháztulajdonos önkormányzatokhoz fordult a cég az adósság rendezése érdekében.

A társaság eredményességének alapja, hogy sokat áldoz mind termelőüzemi, mind szellemi kapacitásai karbantartására. 1995-től minden évben sor került egy-egy üzem (biokémiai, vakcina, liofiolizáló, steril portöltő üzem) rekonstrukciójára, illetve tavaly új infúziós üzemet épített a cég. Ugyanakkor az alkalmazotti létszám csökkenése mellett az elmúlt négy évben folyamatosan és egyenletesen nőtt a diplomás dolgozók aránya. Nem utolsósorban a kiváló szellemi kvalitások alapján jött létre 50-50 százalékos részesedéssel az amerikai Eli Lillyvel közös gyártásra és értékesítésre alapított vállalkozása, a Praxico Kft. A belföldi értékesítési tevékenységet a Human Rt. 100 százalékos tulajdonában lévő, de 1996. január 1-jétől önálló jogi személyiségként működő Humantrade Gyógyszer-nagykereskedelmi Kft. látja el. Az infúzió- és oltóanyag-termelő üzemként ismert gödöllői gyár ma már a cég privatizációja során többségi tulajdonosává vált kanadai Novopharm Ltd.-vel közösen alapított Humanpharma Kft.-ben a kanadai cég törzskönyvi anyagaiból választott szilárd adagolási formákat, tablettákat, drazsékat is gyárt.

Feleslegessé válhat a vita

A Novopharm a Human Rt. 1993. évi privatizációjakor szerezte meg a társaság részvényeinek 55,5 százalékát, s e tranzakcióhoz kapcsolódóan van egy mindmáig le nem zárult peres ügye az ÁPV Rt.-vel. A dolog előzménye, hogy az ÁPV Rt. jogelődje, az ÁVÜ az adásvételi szerződésben elővásárlási jogot biztosított a Novopharmnak, ám ezzel az elővásárlási joggal a kanadai cég nem élhetett, mivel az ÁPV Rt. az 1995. évi költségvetési törvény értelmében térítésmentesen köteles volt vagyonelemeket átadni a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatnak, s e vagyonátadás keretében a Human 20 százaléknyi részvénycsomagja is az önkormányzathoz került. A privatizációs szerződésben biztosított elővásárlási jogára hivatkozva a Novopharm bírósághoz fordult, s az – részvételi jogra módosítva az elővásárlási jogot, ami valóban nem illette meg a céget – az elmúlt év nyarán 1 milliárd forintot kitevő kártérítési kötelezettséget ítélt meg javára. Az ÁPV Rt. kifizette a megítélt összeget, majd keresetet indított a Fővárosi Bíróságnál a kártérítési kötelezettséget megállapító ítélet érvénytelenségéért. Magát az ítéletet nem fellebbezhette meg, ugyanis a privatizációs szerződés a felek jogvitáit választott bírósághoz utalta, s a választott bíróság ítéletével szemben fellebbezésnek helye nincs. A választott bíróság mint a jogviták rendezésére hivatott szervezet kikötése a privatizáció során egyébként nem volt kivételes eset – tudtuk meg az ÁPV Rt.-nél –, rendszerint a vevő kérésére történt, de nem ellentétes a privatizációs szervezet működését szabályozó egyik jogszabállyal sem. Az ÁPV Rt. keresetét a Fővárosi Bíróság elutasította, ám a privatizációs szervezet a Legfelsőbb Bírósághoz fellebbezett. A tárgyalás időpontját még nem tűzték ki. Megszületett viszont e hosszadalmas jogi procedúra időtartama alatt a társadalombiztosítási önkormányzatok teljes vagyonértékesítését elrendelő parlamenti döntés.