Nemzetközi szabályozás

A világ mezőgazdaságának globalizálódását s a mezőgazdasági kérdésekkel kapcsolatos növekvő érzékenységet jelzi, hogy immáron több évtizede napirenden van az egyes országok mezőgazdasági termelésének, az agrárversenynek és az agrártermékek világkereskedelmének globális szabályozása. Ennek keretét a GATT-WTO adja, amely legutóbbi, 1986-ban elkezdődött és 1993 decemberében lezárult úgynevezett uruguayi fordulójának egyik kulcskérdése s a hosszan tartó tárgyalások egyik oka az agrárkérdés volt.

Az uruguayi forduló agrárrendelkezései

A GATT uruguayi fordulójának egyik legfőbb célkitűzése a világ agrárkereskedelmének liberalizálása, az agrárprotekcionizmus és az agrártermelési versenyt torzító tényezők csökkentése volt. E célokat a belső agrártámogatások csökkentésével, a közvetlen exportszubvenciók mérséklésével és a nem vámjellegű piacvédelmi intézkedések felszámolásával szándékozták elérni.

Mint ismeretes, a fenti kérdéseket az uruguayi fordulón elért megállapodás a következőképpen szabályozza:

• A belső agrártámogatások szintjét az 1986-1988-as bázishoz képest 1995-től 6 év alatt 20 százalékkal kell csökkenteni a fejlett és 13,3 százalékkal a fejlődő országokban. A csökkentési kötelezettségek alól mindazon támogatási formák mentesülnek (például a regionális fejlesztési és környezetvédelmi támogatások, a strukturális átalakulást elősegítő támogatások stb.), amelyek nem torzítják a kereskedelmet s amelyeket a költségvetés fedez.
• A közvetlen exporttámogatásra fordított összegeket az 1986-1990-es bázisidőszakhoz képest 6 év alatt 36 százalékkal kell csökkenteni, míg az exportszubvencióban részesített termékek volumenét 6 év alatt 21 százalékkal. Az úgynevezett green boxba (zöld dobozba) sorolt exporttámogatási módozatok (ilyen az oktatás, a kutatás, a fejlesztés, a szaktanácsadás támogatása; a növényvédelmi és az állat-egészségügyi szolgáltatás; a marketing, a promóciós tevékenység, a vidékfejlesztés stb.) a GATT által megengedettek, mivel ezek nem torzítják a versenyt és a nemzetközi kereskedelmet, s nem okoznak kárt a versenytársaknak.
• A piacra jutás elősegítése érdekében valamennyi nem vámjellegű kereskedelmi akadályt vámokká kell átalakítani, majd pedig a vámokat 6 év alatt összességében 36 százalékkal csökkenteni.

A fenti intézkedések alapvetően azon országok és agrártermelők érdekeit szolgálják, akik eddig is viszonylag alacsony támogatással tudtak termelni, s viszonylag alacsony közvetlen exporttámogatással tudták termékeiket a világpiacon értékesíteni. Így nem véletlen, hogy elsősorban az Egyesült Államok, illetve a világ jelentős agrártermelőit és -exportőreit tömörítő Cairns-i Csoport (köztük Magyarország, legalábbis amíg még tagja volt) kardoskodott leginkább az agrárliberalizáció mellett, míg a legprotekcionistább és a legtöbb agrártámogatást nyújtó országok, illetve csoportosulások (például Japán vagy az EU) ellenezték azt.

Bár az uruguayi forduló jelentős lépéseket tett az agrárliberalizáció felé, igen sok kiskaput nyitva hagyott. Ilyen például az importpótvám kivetésének lehetősége, a különböző védintézkedések, az agrárexport-támogatásra felhasználható "green box". Vagyis a jelentős előrehaladás és a liberalizációs tendenciák ellenére napjaink agrár-világkereskedelmét továbbra is a liberalizmusra való igény és a protekcionista gyakorlat ellentéte jellemzi.

A millenniumi WTO-forduló

A jövő nagy kérdése, hogy az 1999-ben kezdődő legújabb WTO-fordulónak mennyiben sikerül előrehaladnia az agrárkereskedelem liberalizálása és a tisztább agrárverseny megteremtése terén. Ezen a fordulón várhatóan az alábbi kérdések kerülnek terítékre:

• a versenyt torzító belső agrártámogatások további leépítése;
• a világ agrárkereskedelmének további liberalizálása az agrárvámok és a közvetlen exporttámogatások (exportszubvenciók) csökkentése révén;
• a piacra jutás további könnyítése;
• egyes növény- és állat-egészségügyi kérdések tisztázása, az élelmiszer-biztonsági szabályok harmonizálása; s végül
• a korábban megadott kivételek szűkítése, esetleg felszámolása.

A legnagyobb vitára a belső támogatások ügyében lehet számítani. Mint ahogy már a fentiekben is érintettük, az uruguayi fordulón a belső támogatások különböző formáit – attól függően, hogy milyen mértékben hatnak a termelésre és a kereskedelemre – különböző "dobozokba" sorolták. Azon támogatási fajtákat tették a "zöld dobozba" és mentesítették a csökkentési kötelezettség alól, amelyek a termelési szinttől teljesen függetlenek, amelyeket közpénzekből finanszíroznak, amelyek a fogyasztók számára nem jelentenek többletkiadást, és amelyek nem vezetnek termelői ártámogatáshoz. Várható, hogy a szerződő felek a WTO következő fordulóján továbbra is a "zöld dobozba" tartozó támogatási formákat fogják alkalmazandónak tekinteni.

Az uruguayi fordulón azon támogatási fajták, amelyek nem függetlenek ugyan a termelési szinttől, de rájuk mégsem vonatkozik csökkentési kötelezettség, az úgynevezett "kék dobozba" kerültek. Idetartoznak az EU által az 1992-es CAP-reform keretében bevezetett támogatási formák: a gabonafélék, az olajos magvak és a fehérjetakarmányok garantált árának csökkentése miatt fizetett kompenzációk, a szoptató tehenek és a kisbikák, valamint a juhok után járó prémium, valamint a parlagon hagyott földekre adott kifizetések. Várható, hogy az EU és az Egyesült Államok közötti érdekütközés a "kék doboz" megszüntetésére irányuló törekvésekben fog megnyilvánulni. Annál is inkább, mivel az 1996-os amerikai farmtörvény megszüntette azt a különbözetfizetési járadékot, amely korábban ugyancsak a "kék dobozba" tartozott. Ráadásul az EU Agenda 2000 elnevezésű programja megerősíti az EU-farmerek "kék doboz" iránti változatlan igényét, mivel az kompenzálja a tovább csökkenő garantált árakat.

Végül az úgynevezett sárga dobozba kerültek azok a támogatások, amelyek a termeléshez kapcsolódnak, és azokat vagy közvetlenül a költségvetésből, vagy közvetetten, a magas árak miatt, a fogyasztók finanszírozzák. Az idetartozó támogatásokat globálisan veszik számba, s azokat 1995-2000 között összességében 20 százalékkal kell csökkenteni. Várható, hogy sor fog kerülni e támogatások további globális csökkentésére.

Csak találgatni lehet, hogy az elkövetkező WTO-tárgyalásokon milyen mértékű agrárkereskedelmi liberalizációra lehet számítani. Tény, hogy az EU meghatározó tényezői közül Németország és Franciaország nem szeretné feladni a közösségi preferencia elvét, vagyis a hazai termelőnek az importőrrel szemben élvezett preferenciáját, így a vámok csökkentése terén nem lehet radikális lépésekre számítani. Más a helyzet az exportszubvencióval: az EU már most is azon a véleményen van, hogy visszaszorítsa ezt a támogatási módot, hiszen egyrészt itt nehezedik rá a legnagyobb nyomás az Egyesült Államok és a többi agrárexportőr részéről, másrészt tart attól, hogy az újonnan csatlakozó kelet- és közép-európai országok is igényt tartanának a magasabb exportszubvencióra.

Valószínű, hogy az EU nagyobb engedményekre lesz hajlandó azon termékek esetében (például a szántóföldi termékeknél, a gabonaféléknél), ahol komparatív előnyökkel rendelkezik, míg óvatosabb lesz azon termékek (például az állati termékek, a marhahús, a tejtermékek) kapcsán, amelyek tekintetében versenyhátrányban van. Ezen a ponton találkoznak a magyar és az uniós érdekek, de ennek csak akkor van jelentősége, ha Magyarország az EU teljes jogú tagja lesz a következő WTO-megállapodásig.

A növény- és állat-egészségügyi kérdések terén várható, hogy a GATT uruguayi fordulóján megfogalmazott növény- és állat-egészségügyi megállapodás három alapelve egy negyedikkel egészül ki. A három alapelv: a harmonizáció (a nemzetközi szervezetek normáinak és ajánlásainak elfogadása), az ekvivalencia (vagyis a mások normáinak elfogadása, ha az exportőr bebizonyítja, hogy normái elfogadása esetén az importőr ország egészségügyi szintje nem csorbul) és a transzparencia (a nemzeti szabályozás átláthatósága). A negyedik alapelv a fogyasztói vélemény figyelembevétele lenne.

Lehetőségek, teendők és dilemmák

A fentiekből a következő alkalmazkodási teendők fakadnak a magyar mezőgazdaság számára:

• Az agrárexport ösztönzését szolgáló eszköztáron belül a jövőben mindenképpen a "zöld dobozos" támogatási formák kifinomult alkalmazása felé kell elmozdulni.
• Számítani kell arra, hogy a "kék dobozba" sorolt támogatásokat, ha nem is számolják fel, de erőteljesen korlátozni fogják, vagyis éppen azon támogatási formákat nyirbálják meg, amelyeket Magyarország is szeretne élvezni az EU agrárrendszeréhez való csatlakozásakor. Még az a számunkra legkedvezőtlenebb variáció sem kizárt, hogy az EU esetleg ideiglenesen fenntarthatná ezeket a támogatási formákat, feltéve ha azokat nem terjeszti ki az újonnan csatlakozó országokra. A legideálisabb természetesen az lenne számunkra, ha a "kék dobozos" támogatásokat a mihamarabbi teljes jogú EU-tagság keretében mi is teljes mértékben élvezhetnénk.
• Várható a "sárga dobozos" támogatások további csökkentése, s mivel a magyar vállalás a korábbi fordulóban igen alacsony szintű volt (33,8 milliárd forint 2000-re), így meglehetősen beszűkülne a mozgásterünk, hacsak egy gyors csatlakozás ezt nem ellensúlyozná.
• A piacra jutás kérdését illetően az okozhat gondot, hogy a magyar agrárvámszint alacsonyabb, mint az EU-é. Következésképpen teljes jogú tagságunk esetén a magyar piacra szállító harmadik országokat kompenzálni kellene, amennyiben a keleti kibővülésből nettó káruk származna.
• Ugyancsak jelentős a különbség a magyar és az EU-exporttámogatás mértéke között az egyes termékek vonatkozásában. Ez azt sugallhatja, hogy a magyar termékek kevesebb exportszubvenció mellett is versenyképesek, vagyis "indokolatlanul" tartanának igényt EU-csatlakozás esetén a magasabb EU-s exporttámogatási szintre. Ugyanakkor az EU-hoz hasonlóan Magyarország is érdekelt az exportszubvenciók differenciált, a komparatív előnyöket tükröző csökkentésében.
• A növény- és állat-egészségügyi kérdések területén nekünk is figyelembe kell venni, hogy a harmonizáció, az ekvivalencia és a transzparencia elve a fogyasztói vélemény figyelembevételének elvével fog kiegészülni. Emellett a közegészségügy és a környezetvédelem szempontjai is nagyobb súlyt kell hogy kapjanak a hazai agrárfejlesztésben.