Monetáris elvek

 

A jegybank monetáris politikájának súlya a pénzügyi rendszer modernizálódásával és országunknak a nemzetközi pénzügyi körforgásba való intenzívebb bekapcsolódásával érezhetően nő. A gazdaság szereplői egyre nagyobb figyelemmel követik a jegybanki nyilatkozatokat, elsősorban – érthetően – a leértékeléssel kapcsolatos információk keltenek érdeklődést.

 

A jegybank évente tájékoztatja a parlamentet a következő év várható monetáris politikájáról, amely a jegybank gazdasági prognózisán és az elfogadás előtt álló költségvetésen alapul. A tájékoztató összegzi a monetáris helyzetet, vázolja a monetáris politika fő célját és annak elérési eszközeit, valamint az alkalmazott monetáris politika várható hatását.

A jegybank az idén az alkalmazott eszközökben is számos módosítást tervez. Ennek egyrészt az a célja, hogy a hazai bankszféra mindinkább az Európai Unió szabályozási rendszeréhez hasonló körülmények között működjön. Másrészt a változtatások a monetáris folyamatok módosulása miatt váltak szükségessé, így például a jegybank felkészül arra, hogy a likviditási helyzete érezhetően javul majd.

Változó nemzetközi környezet

Az 1999-re érvényes monetáris irányelvek, mint gazdaságpolitikai szakközlemény is, erősen eltér a megelőző évitől. Egyrészt sokkal kevesebb szó esik az elért eredményekről, a gazdaság helyzetéről (maga az anyag is karcsúbb lett), igen erősen megemelkedett a figyelembe vett (és hangoztatott) bizonytalansági tényezők száma, és sokkal gazdagabbá vált a várható monetáris politika módosulásának, változó eszközeinek bemutatása.

A nemzetközi pénzügyi helyzet 1998-ban erősen instabillá vált, számos ország gazdasága és pénzügyi rendszere súlyos válságon ment át. Az ázsiai országok (Japánt is beleértve) és az orosz gazdaság helyzete nem rendeződött. Az Európai Unió 1999-ben óriási jelentőségű kísérletet kezdett el az euró bevezetésével. A nemzetközi pénzügyi rendszert meghatározó országok számára 1999-ben különösen fontos lesz a biztonság javítása, a bizonytalansági tényezők korlátozása. Mindez arra enged következtetni, hogy az idén a nemzetközi befektetők mérsékeltebbek, óvatosabbak lesznek, kockázatvállalási kedvük és képességük is csökken. Más oldalról differenciáltabb befektetési politikát feltételezhetünk, amely előnyben részesíti az EU-hoz első körben csatlakozásra váró országokat, amennyiben jó teljesítményüket bizonyítani tudják a befektetők előtt.

A vásárlóerő védelme

A jegybank által kitűzött fő cél az infláció mérséklése. A nemzeti fizetőeszköz belső és külső vásárlóerejének védelme a jegybanktörvény szerint is az MNB alapvető feladata. E fő cél elérésének a legfontosabb eszköze 1995 óta az árfolyam-politika.

A kormány és a jegybank vezetői a novemberi (és a decemberi előzetes) inflációs adat ismeretében – a tavalyi év folyamatait értékelve – január 9-én módosították az inflációs prognózist. A prognózis megváltoztatása nyilvánvalóan azt jelzi, hogy a jegybanki makrogazdasági elemzés is módosult (bár ezt lapunk zártáig nem hozták nyilvánosságra). Ezért – ugyan kissé bizonytalanul – az alábbi elemzésben a jegybanki makrogazdasági keretet változatlannak tekintjük, de a jegybanki inflációs prognózisnak a módosítottat tekintjük.

(Érdemes megjegyezni, hogy tavaly pont fordítva volt. Az "Irányelvek"-ben szereplő 1997. decemberi inflációs ráta másfél százalékponttal nagyobb volt, mint a tényleges, azonban ezt a különbséget a jegybank akkor nem korrigálta. A sors fintora, hogy mindezzel együtt az 1998. decemberi inflációs ráta a gazdaságpolitikusok és az előrejelzők legszebb álmait is túlteljesítette.)

Jegybanki prognózis

Az irányelvekben (és a gazdaságelméletben is) rögzített, hogy az infláció mérséklése csak akkor érhető el, ha a költségvetési hiány és az államadósság további csökkentése sikeres lesz. A jegybanki politika akkor szolgálja megfelelően a gazdasági növekedést és az infláció mérséklését, ha nem a "kereslet mesterséges élénkítését, hanem a magas inflációból fakadó költségek csökkentését mozdítja elő".

Érdemes a jegybanki célok megfogalmazásánál még megemlíteni azt, hogy 1999-re vonatkozóan érezhetőbben összekapcsolódik az infláció csökkenésének célja a gazdasági növekedés elősegítésével. A jegybanki értékelés szerint a magyar gazdaság "a növekedés érett fázisába lépett", amelyben korábban a gazdasági növekedés elsődleges motorja az export volt, de emellett a beruházások, majd 1997 második felétől a lakossági fogyasztás is a növekedés tényezőjévé vált. A jegybank úgy értékeli, hogy évi 1,5-2 milliárd dolláros folyó fizetésimérleg-hiány és körülbelül azonos nagyságú, nem adóssággeneráló külfölditőke-beáramlás mellett lehetséges a bruttó külföldi adósság/GDP arány mérséklése. Ugyanakkor "a növekedés természetes importigénye, a növekvő profitkivitel és legfőbb külkereskedelmi partnereinknek mérséklődő növekedési kilátásai miatt" az 1998-as és az 1999-es folyó fizetésimérleg-hiány meghaladja az 1997. évit (amely számos ok miatt különlegesen kedvező volt).

A jegybanki makrogazdasági prognózis 4-5 százalékos gazdasági növekedéssel 2 milliárd dollárt meg nem haladó folyó fizetésimérleg-hiánnyal számol, amely (egyéb feltételek teljesülése esetén) az infláció további csökkenését eredményezheti: 1999 végére 8-9 százalék körüli ráta várható.

A jegybanktörvényben szintén rögzített feladat, hogy az MNB a rendelkezésére álló monetáris (pénz- és hitelpolitikai) eszközökkel támogassa a kormány gazdaságpolitikai programjának megvalósulását. A célok teljesülésének feltételei nyilván ugyanolyan fontosak, mint maguk a célok:

• az államháztartás hiánya ne haladja meg a GDP 3,5-4 százalékát, és ezt úgy kell elérni, hogy a költségvetés elsődleges többlete (az államadósság utáni kamatfizetések nélküli egyenleg) érje el a GDP 2-2,5 százalékát;
• a nominális bérek és transzferek növekedése 13-14 százalék körül alakuljon;
• az Európai Unió gazdasági növekedése ne kerüljön 2-2,5 százalék alá, és a tőkebeáramlás lehetőleg fedezze a folyó fizetési mérleg hiányát.

A fentiek teljesülése esetén az MNB esélyt lát a forint havi leértékelési ütemének a januárit követő további csökkentésére még 1999-ben.

Már nem álomhatár

A jegybanki irányelveket tekintve a fő cél, az infláció 8-9 százalék körüli 1999. végi értéke, a jelenlegi inflációs adatok ismeretében elérhetőnek tűnik. Az 1998. végi fogyasztói árindexek ugyanis jóval mérsékeltebbek lettek, mint azt a jegybank inflációs prognózisában eredetileg feltételezte. Így 1999-ben a havi fogyasztói árindexek 1,5-2 százalékpontos csökkenése várhatóan elég lesz arra, hogy a jegybanki cél (formálisan) teljesüljön. Sokkal inkább kétséges a makrogazdasági feltételek teljesülése és ezzel összefüggésben az általános gazdasági helyzet alakulása. A jegybanki irányelvek és a költségvetési törvény leginkább a "széleknél" találkozik, általában a tervezett kereteket szétfeszítő esetet feltételezve.

A gazdasági elemzők, előrejelzők a fenti makrogazdasági keret számos elemének megalapozottságát megkérdőjelezték. Az EU hivatalosan mérsékelte előrejelzését a közösség várható gazdasági növekedésének üteméről, és tavaly őszi öszszefoglalójában 2,4 százalékos gyarapodást várt. Érdemes azonban hangsúlyozni, hogy az amerikai és a német gazdaságra vonatkozóan több mint 1 százalékponttal mérséklődik a várható gazdasági növekedés 1998-hoz viszonyítva. Mindezek azonban nem okvetlenül mérséklik a magyar gazdaság exportlehetőségeit (a prognózisban rögzítetthez képest), de az óvatosság és a folyamatok gondos nyomon követése mindenképpen ajánlott.

A belső gazdaságra vonatkozóan a GKI Rt. 3-4 százalékos gazdasági növekedéssel számol, ahol az export növekedési üteme (bár erősen mérséklődik az 1998-as ütemhez viszonyítva) jelentős marad. A fogyasztás és a beruházások növekedési üteme miatt is az import emelkedése érezhetően meghaladja az export bővülését, amely a külkereskedelmi mérleg és végső soron a folyó fizetési mérleg hiányának emelkedéséhez vezet. A GKI Gazdaságkutató Rt. 2,5 milliárd dollár hiánynyal számol, amelyet csak részben kompenzál a tőkebeáramlás.

Számítások szerint a jelenlegi költségvetés alapján mintegy 150 milliárd forinttal nagyobb deficit keletkezik az államháztartásban, azonban feltételezhető, hogy évközi egyenlegjavító intézkedéssel a hiány 50-80 milliárd forinttal csökkenthető. Mindez azonban csak arra elegendő, hogy az államháztartás hiánya 5 százalék alatt maradjon.

Várakozások a gazdaságban

A gazdasági szereplők várakozásai Magyarországon október óta tovább romlottak. Mind a fogyasztói bizalmi index, mind pedig az üzleti szféra várakozásait mutató index számottevően csökkent. Az ipari és a kereskedelmi vállalkozások helyzetértékelését tükröző index 1996 decembere óta nem volt olyan alacsony, mint 1998 decemberében.

A várakozások leginkább a várható termelési kilátások és az exportértékesítés területén kedvezőtlenek, viszont a termelési helyzet és a kapacitáskihasználás megítélése nem jelez súlyos gondokat. A magas belföldi és export rendelésállománnyal rendelkezők aránya eléggé alacsony.

A kereskedelmi vállalkozások várakozásai is mélyponton vannak. Bár decemberben az eladási pozíció javulásáról számoltak be és a készletszint is kissé emelkedett, megrendeléseik – szándékaik szerint – várhatóan csökkennek. A következő fél év üzleti kilátásait többen vélik kedvezőnek, mint kedvezőtlennek, de a magyar gazdaság helyzetére vonatkozóan fordítva alakultak a vélemények.

Az építőipari vállalkozások szerint az építőipari konjunktúra töretlen, ezt bizonyítja a vállalkozások helyzetértékelése. A rendelésállományok megítélése és a foglalkoztatási tervek mérséklődést jeleznek, a következő fél év üzleti lehetőségei és a makrogazdasági helyzet tekintetében a romlástól tartók vannak enyhe többségben.

A GKI Rt. ősszel végzett nagyobb felmérése során is erősen pesszimista hangulatot tapasztalt a vállalkozók körében. Az összes értékesítés növekedési üteme a várakozások szerint 1999-re a vállalkozók körében a felére esik vissza (103,7 százalék), különösen erős a mérséklődés az ipari vállalkozásoknál. Ezek eléggé aggasztó jelek, főként ha figyelembe vesszük, hogy az ipari termelés és az export növekedési üteme mérséklődő, a KSH által mért rendelésállomány és az új rendelések indexe a feldolgozóipar kiemelt ágazataiban szintén mélypontra süllyedt.

A vállalkozások várakozásai 1998 folyamán romlóak voltak, mégis igen kiemelkedő termelési-értékesítési eredményekről lehet beszámolni. Más oldalról a várható kedvező helyzet – úgy tűnik – a szolgáltatásokban működő cégeknél megmarad. Ez a szféra 1999-re gyorsuló értékesítési volument vár, főként az export területén.

A fenti jelek ara utalnak, hogy a gazdaság szereplői mindenképp mérsékeltebb növekedést várnak az értékesítési volumenben, amely végső soron a GDP lassuló növekedéséhez vezet. A magyar gazdasági teljesítmény minden bizonnyal kiemelkedő lesz a lassuló európai ütemek közepette, de a fontosabb exportpiacainkon megjelenő mérséklődő kereslet a hazai növekedést is fékezi.

Az árindexek változása

Az infláció mérséklődésében 1998 különlegesen fontos év. Míg 1997 decemberében a havi árindex 18,4 százalékos volt, 1998. novemberre ez az érték több mint hét százalékponttal mérséklődött, és várhatóan – az előzetes becslések alapján – decemberben 11 százalék alatt lesz. Az irányelvek is hangsúlyozzák: változás történt a várakozásokban, mind a pénzpiaci szereplők, mind a reálgazdaság résztvevői jelentősen csökkentették inflációs várakozásaikat. A fogyasztói árindex ilyen mértékű csökkenése mögött azonban az is komoly szerepet játszott, hogy a világpiaci árváltozások is igen kedvezően hatottak. Főként az igen jelentős világgazdasági energiaár-esés és a nyomott mezőgazdasági áraknak köszönhetően a vártnál lényegesen kisebb mértékű háztartásienergiaár-emelkedés következett be, és az élelmiszerek áremelkedése is az átlagos árindex körül alakult.

Az élelmiszerek árváltozása 1995-től kezdve átlagosan a teljes infláció alatti volt, az élelmiszereket nem tartalmazó árindex az átlagos fölött változik. Ezzel szemben a háztartásokban felhasznált energiát nem tartalmazó árindex minden évben érezhetően a fogyasztói árindex alatt változott.

A mérsékeltebb áremelkedést 1998-ban az is szolgálta, hogy a hatóságiár-emelések mérsékeltebbek voltak, mint a megelőző években.

A vállalkozások várakozása szerint 1999-ben az infláció 13 százalékos lesz, ezzel szemben a pénzintézetek 11-11,5 százalékos áremelkedést feltételeznek. A GKI Rt. számításai szerint 1999-ben az éves átlagos fogyasztói árindex 9-10 százalék között alakul. Ez a vélemény megegyezik a jegybanki céllal, azonban érdemes hangsúlyozni, hogy a jegybank magasabb bázisról várta ezt a mérséklődést.

A fogyasztói árak változását nagymértékben befolyásolja a termelői árak alakulása. 1998 őszén idénre az ipari vállalkozások 10,5 százalékos belföldi értékesítésiár-emelkedést feltételeztek, ami jelzi, hogy érdemben várhatóan nem mérséklődnek az értékesítési árak, hiszen már tavaly szeptemberre 10 százalék alá került a havi értékesítési árindex. A GKI Rt. havi vállalkozói felmérései eléggé megbízhatóan jelezték előre a termelői áremelkedés várható értékét. Most szeptember óta gyorsuló ütemű áremelkedést várnak a vállalkozások (a következő negyedévre), amely lehetett a januári energiaár-emelésre való felkészülés, de valamilyen trendváltás is. A kereskedelmi vállalkozások is, a tényleges fogyasztói árindextől elszakadva, gyorsuló ütemű áremelkedést várnak az év első időszakára.

Az infláció mérséklését a jegybank szolid reálbér- és jövedelememeléssel kapcsolta össze. A GKI Rt. vállalkozói felméréséből az derül ki, hogy a cégek a béremelést az általuk megadott inflációs ráta közelében tervezik. A vélemények szerint a bruttó átlagkereset az iparban 14 százalékkal emelkedik, ami az általuk megadott 13 százalékos inflációs rátához viszonyítva csupán kismértékű reálbér-emelkedés. A GKI Rt. 1999-re 15 százalékos bruttó keresetnövekedést feltételez, ez a viszonylag alacsony inflációs prognózissal összevetve 4 százalék feletti reálbér-növekedés. A jegybanki és főképp a költségvetési makrogazdasági feltételezéseket meghaladó reálbér-növekedés korlátozza a gazdaság versenyképességét, a megnövekedett keresleten keresztül árfelhajtó hatású.

A jegybank 13-14 százalékos, a kormány 13 százalékos béremelési ütemet számszerűsített prognózisában. Ez az ütem a módosított évi átlagos árindexhez viszonyítva már 3 százalék feletti, 4 százalékhoz közelítő reálbér-növekedés lenne. Ez – figyelembe véve a makrogazdasági hatásokat – kedvezőtlenül befolyásolhatja az inflációs folyamatot, emiatt a jegybank elnöke és a kormány képviselője is mérsékeltebb bérnövelésre szólított fel.

Az árfolyam-politika állandósága

Az 1995 óta alkalmazott monetáris politika sajátosságában rejlik, hogy az árfolyam szabályozása a legfontosabb eszköz az inflációs cél elérésére. A jegybanki irányelvek rögzítették, hogy idén januárban 0,6 százalék/hó lesz a leértékelés előre bejelentett üteme, és ez csak akkor mérséklődik, ha a legfontosabb makrogazdasági mutatók kedvező helyzetet valószínűsítenek.

A havi leértékelési ütem további csökkentésére kevés az esély. Egyrészt a belföldi és a külföldi kamatok árfolyam által összekapcsolt alakulását a forint kamatprémiuma érdekében fenn kell tartani. 1999-ben is számítani lehet pénzpiaci bizonytalanságra, váratlan sokkokra. A befektetők általános kockázatvállalási hajlandósága megváltozott, csak magasabb kockázati felárral lehet őket egyes piacokra csalogatni.

A piaci bizonytalanság miatt a forint árfolyama gyakrabban változik a kijelölt árfolyamsávban, mint korábban. Az végső soron örvendetes, hogy a forint körülbelül 4 hónap alatt visszatért a sáv aljára (erős oldalára), azonban hogy huzamosabb ideig ott marad-e, az a nemzetközi pénzpiacok érzékenységén is múlik.

Az év első napjai igen kedvező pénzpiaci helyzetet jeleztek. A tőzsdei folyamatok és a referenciahozamok a befektetők megjelenését mutatták. Az európai befektetők megjelenésére számítani lehetett, mivel az euró bevezetésével az európai befektetők portfóliója szűkült, és a megfelelő kockázatmegosztás értelmében az eurón kívüli befektetési területeket keresnek. Érdemes azonban hangsúlyozni, hogy a befektetők várhatóan kínos gondossággal figyelik a gazdasági információkat. Így a tavasszal megjelenő első idei statisztikai adatoknak fontos orientáló szerepük lesz.

Lényeges eleme a jegybanki irányelveknek, hogy leszögezik: a korábbi híresztelésekkel ellentétben nem tartják szükségesnek az árfolyam ingadozási sávjának megváltoztatását (a sáv kiszélesítését), a jegybanki célok az adott árfolyamsáv mellett is megvalósíthatók. Az elképzelésekben az is szerepel: ha az infláció évente 2-4 százalékponttal csökken és az államháztartás eladósodottsága is mérséklődik, akkor a forint árfolyamát 1-2 év múlva teljes egészében az euróhoz lehet kötni. Ez azonban csak akkor lesz lehetséges, ha megközelítettük az euróövezet inflációs szintjét.

A valutakosár egy év múlva

A jegybank és a kormány közös döntése, hogy a valutakosárban a német márka szerepét az euró váltsa fel. Ez a módosulás jobban megfelel a külkereskedelmi fizetési forgalomnak. A jegybank azt is deklarálta, hogy a nominális árfolyamindex akkor tükrözi helyesen a magyarországi versenyképesség alakulását, ha a valutakosárban az euró a jelenlegi 70 százalékról 90-95 százalékra emelkedik. Ezért az irányelvek rögzítik, hogy 2000. január elsejétől a valutakosárban csak az euró fog szerepelni.

A fentiek a devizapiaci szereplők számára azt ígérik, hogy a nemzetközi pénzpiaci ingadozások miatt pótlólagos le- vagy felértékelődésekre számíthatnak, ez azonban az árfolyamsáv által behatárolt. A leértékelési ütem megváltoztatásának kicsi a valószínűsége, ez legfeljebb a második fél évben és kiemelkedő makrogazdasági mutatók mellett lehetséges. A bejelentett 0,6 százalékos havi leértékelés miatt a forint árfolyama az év elejétől az év végéig mintegy 7,5 százalékkal csökken a dollár-euró kosárhoz képest. Tehát az év elején a külföldi befektető arra számíthat, hogy pénzéért ezt a 7,5 százalékot, a külföldi kamatokat (például 3,5-4 százalékot) és a kockázati felárat (körülbelül 3-4 százalékot) elérő befektetést talál. Ezek a feltételek 14,5-15,5 százalék körüli éves hozamot ígérnek. Ez nagyjából megfelel az 1 éves államkötvény 15,2 százalékos január eleji referenciahozamának.

A GKI Rt. tavaly decemberi kereskedelmi banki felmérése kitér az árfolyamok alakulására. Még a régi összetételű valutakosarat feltételezve a válaszolók 1999. december végére 236 forintos dollár- és 141 forintos márkaárfolyamot vártak. Vagyis a kereskedelmi bankok is pénzpiaci bizonytalanságra számítanak, mivel a valutakosár összetételével számított árfolyamindex alapján a leértékelés üteme 10 százalék körüli lenne.

A kamatok alakulása

1998-ban a pénzpiaci kamatok mérséklődése összességében elmaradt az infláció csökkenésétől. A kamatok év elején lassabban, majd május és augusztus között zuhanórepüléssel csökkentek egészen a szeptemberi és októberi pénzpiaci sokk idejéig, amikor 4-4,5 százalékponttal ismét megemelkedtek. Október végétől újfent nyugodtabbá vált a helyzet, és december végén az 1 éves referenciahozam már valamivel 16 százalék alatt volt. A kamatesés januárban tovább folytatódott, ezért a jegybank 1998. december 15-ét követően az idén január 8-án ismételten kamatcsökkentésről döntött.

A jegybanki eszköztáron belül a kamatpolitika az operatív célok között szerepel. Az irányelvek most kiemelten tárgyalja a kamatpolitikát. A jegybank modernizálni kívánja eszköztárát, és fel kell készülnie a likviditásbőségre, de az esetleges hiányra is.

A kamatpolitikával el kell érni, hogy a befektetések és a lakossági megtakarítások kamatprémium révén megfelelő ösztönzést élvezzenek. A kamatpolitika egyrészt igazodik a leértékelési ütem – külföldi kamatok – kockázati felár hármas által meghatározott kamatszinthez, másrészt a piaci hozamok befolyásolásával olyan reálkamatot igyekszik fenntartani, amely garantálja a megfelelő mértékű megtakarítást.

A múlt év őszén már megkezdődött a jegybanki eszköztár átalakítása, és a jegybank ennek folytatását ígéri. A jegybank irányadó kamata az 1 hónapos betéti kamat. Várható a futamidő rövidítése (2 hétre), hiszen a jegybank a betételhelyezéssel a rövid távon jelentkező likviditást semlegesíti. A hosszabb távú kamat alakulásának befolyásolására a jegybank az MNB-kötvény aukciós meghirdetését használja, de ennek az eszköznek kiemelt szerepe van a likviditásszabályozásban.

A jegybank követi a pénzpiacot, egyaránt feltételezhet likviditástöbbletet, amelynek semlegesítését el kell végeznie; vagy forráshiány esetén saját forrásaival szükséges a folyamatokba beavatkozni. A bemutatott eszköztár azt is jelzi azonban, hogy a jegybankban jobban tartanak a bőséges befektetői áradattól, mint a pénzszűkétől. A tőkebeáramlás mérséklését, megdrágítását tervezik úgy, hogy a kereskedelmi bankoknak a devizaforrások után is tartalékot kell képezniük.

A pénzpiaci kamatok a jegybanki kamatokhoz szorosan kapcsolódva változnak. Mivel a pénzpiac minden hírre érzékenyen reagál, ezért feltételezhető, hogy a kamatprémium nem vagy csak kismértékben csökken. Ez év elején az irányadó 1 éves pénzpiaci kamat 15,2 százalék körül alakult. Feltételezésünk szerint a havi inflációs ráta a teljes év alatt 2-3 százalékponttal mérséklődik, ennél valamivel erősebb, 3-3,5 százalékos csökkenés feltételezhető a pénzpiaci kamatoknál is.

Az érezhető kamatcsökkentést a költségvetési-államháztartási hiány alakulása is fékezheti. A költségvetésben és a társadalombiztosításban meglevő feszültséggócok (főként az egészségpénztárnál) súlyos hiányokat okozhatnak. A kincstár intenzív kibocsátási tervet dolgozott ki, bevezetik a hosszabb, 10 éves futamidejű kötvényt.

A banki prognózisok az idén az első fél évben fél-egy százalékpontos csökkenést feltételeznek a betéti kamatok oldalán, míg a hitelkamatoknál ennél valamivel erősebb, egy százalékpont feletti a várható mérséklődés. A pénzpiaci kamatoknál inkább erősebb, 1-1,5 százalékpontnyi csökkenést feltételeznek. A GKI Gazdaságkutató Rt. szerint az 1 éves referenciahozam 1999 júniusában 14,0 százalékos, 1999 végén 12,5 százalékos lesz. A különböző lejáratú államkötvényekből kiszámolható forward kamatok szerint a kamatesés gyorsabb lesz: a pillanatnyi piaci értékítélet szerint 1999. júniusra 13,8 százalékos lesz a féléves kamat, az éves kamat pedig jövő év elejére 13 százalékot ér el.

Hitelkereslet, bankrendszer

A csúszóleértékelés mellett a jegybank nem tűzhet ki mennyiségi célt a monetáris politikában. Pénzkibocsátással elégíti ki a készpénzigény gyors növekedését. Megállapítja, hogy az M1, azaz a készpénz és a rövid lekötési idejű folyószámlabetétek forgási sebessége csökkent. Ezt a fogyasztás emelkedésével és a termelés bővülésével kapcsolja össze.

A bankrendszerben levő betét- és értékpapír-állomány az idén várhatóan a GDP nominális növekedésével összhangban változik. Az államkötvények, kincstárjegyek és befektetési jegyek kereslete megemelkedik, hiszen a lakossági befektetők a tőzsde- és a brókercégek válsága miatt a biztonságra sokkal erősebben figyelnek majd. Ismételten gyorsabb lehet a devizabetét-állomány növekedése. Erre az euró bevezetése is ösztönöz, de az erőteljes kamatcsökkenés és a korábbi bizonytalanság miatt sokan jobbnak vélhetik megtakarításaikat devizában tartalékolni.

A hitelkihelyezések tavalyelőtti rendkívül gyors növekedése már tavaly elkezdett mérséklődni. Elsősorban a forinthitelek állománya változott lassabban, a devizahitelezés új lendületet kapott. A hitelállomány reálértelemben kissé nőtt, azaz a bővülés meghaladta az ipari termelői árindexet. A hitelállomány növekedése várhatóan az idén is meghaladja a termelői árindexet, amennyiben a külföldi források ismét bőségesen állnak a bankok rendelkezésére, akkor a devizahitelezés megint gyorsabban bővül a forintkihelyezéseknél. Érdekes, hogy a vállalkozások a közvetlen külföldi hitelezés helyett egyre gyakrabban a hazai bankrendszernél vesznek föl devizahitelt. A hitelállomány növekedési üteme azonban mérséklődik, amely összefüggésben áll a vállalkozások kevéssé optimista várakozásaival, a lanyhuló növekedési ütemmel.

1999-ben várható, hogy a kisvállalkozói hitelezés tavaly második fél évben megindult növekedése megmarad, hiszen a hitelhez jutás számos új rendszerét dolgozzák ki a pénzügyi irányítás részéről. Hasonlóképp érezhető lesz a lakossági hitelállomány emelkedése. Várhatóan még mindig inkább a fogyasztási hitelek állománya emelkedik, a lakásépítési hiteleké pedig csökken.

A kereskedelmi bankok között a verseny tovább folytatódik. A hitelezésben távlatot nyithat a kormány kis- és középvállalatokra irányuló támogatási-ösztönzési politikája. Ez azonban az a terület, ahol a bankok értékítélete szerint a kockázatok igen magasak. Várhatóan ennek a területnek a hitelezése csak akkor kezdődhet el, ha a kockázatokat kezelő, mérséklő intézmény bekapcsolódik a kisvállalkozások hitelezésébe.

A kereskedelmi bankok 1999-ben erősen változó környezetbe kerülnek. Nemzetközi tevékenységük az euró használatával részben egyszerűbbé, az átváltási rendszer figyelembevételével azonban egyszersmind bonyolultabbá vált. 1999 egyben a szabadabb pénzügyi tevékenység első éve. Számos bank törekszik arra, hogy a hagyományos banki szolgáltatásokat összekapcsolja az értékpapír-műveletek terén nyújtható szolgáltatásokkal. Emellett tovább folytatódik a bankok úgynevezett mérlegen kívüli tevékenységének gyors növekedése, idetartoznak a határidős kötelezettségek, a devizaügyletek, a kamat- és az értékpapírügyletek.

A bankrendszer koncentráltsága 1999-ben tovább mérséklődik. A középbankok előretörése folytatódik, a nagyobb bankok pedig kissé veszítenek piaci pozícióikból. A koncentráció a vállalkozásokkal kapcsolatos műveleteknél már jelentősen mérséklődött, azonban a lakossági szolgáltatások és ezen belül a lakossági hitelezés még mindig nagyon koncentrált tevékenység.

Grafikonok

• A GDP, az adóságállomány és a folyó fizetési mérleg alakulása
• GKI Rt. konjunktúraindexe és összetevői
• A fogyasztói árindex, az energiahordoózk árváltozását és az élelmiszerek árváltozását nem tartalmazó indexek alakulása
• A feldolgozóipari vállalkozások árváltozásai várakozásai és a tényleges árváltozások mértéke
• A kereskedelmi vállakozások inflációs várakozása és a fogyasztói árindex alakulása