Az euró bevezetése Magyarország számára is érezhető változásokat hozott. A kereskedelmi bankok számára a számlabevezetések, átállítások, a tagvaluták közötti konverzió megszűnése és mindezek számítástechnikai és oktatási költsége eléggé jelentős, amit várhatóan nem kompenzál az ügymenet bizonyos egyszerűsödése. Az euró fogadása viszont elkerülhetetlen.
Magyarország számára az euró akkor eredményezne igazán előnyt, ha az EMU tagjává válhatna. A tagsághoz természetesen az EU-csatlakozás szükséges. Úgy tűnik, hogy a 2002-es csatlakozást az EU halasztani szeretné, sokkal valószínűbb a 2004 utáni időpont. Az EMU-tagság másik feltétele a maastrichti kritériumok teljesítése, illetve megtartása. Számos elemzés született arról, hogy mikorra tudja Magyarország a kritériumokat teljesíteni. Abban biztosak lehetünk, hogy az újonnan jövőkkel szemben a közös valuta védelme érdekében a szigor nagyobb lesz, mint ahogyan az EMU-t megalakító országok ezt egymással szemben megkívánták.
Csatlakozási feltételek
A jelenleg érvényben levő konvergenciakritériumok:
- A költségvetési hiány a GDP maximum 3 százaléka lehet.
- A bruttó államadósság aránya nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát.
- Az adott ország valutájának két évig részt kell vennie az ERM-ben (Exchange Rate Mechanism), és árfolyama nem ingadozhat jobban ą1,5 százaléknál.
- Az inflációs ráta maximum 1,5 százalékponttal lehet magasabb a három legalacsonyabb inflációs rátával rendelkező ország átlagánál.
A hosszú távú kamatláb maximum 2 százalékponttal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációs rátával rendelkező ország kamatlábainak átlagát.
Magyarország viszonylag könnyen tudja teljesíteni azt a kritériumot, hogy az államadósság ne haladja meg a GDP 60 százalékát. Ezzel szemben az árstabilitási és az árfolyam-stabilitási kritérium eléréséhez viszonylag hosszabb idő kell, és hasonlóan lassú folyamat a költségvetési deficitet a GDP 3 százaléka alá nyomni. Amennyiben az árstabilitást és az árfolyam-stabilitási kritériumokat megközelítettük, akkor a kamatkonvergencia is érvényesülni fog. Szóba kerülhet az is, hogy érdemes-e a konvergenciakritériumoknak mihamarabb eleget tenni, vagy érdemesebb-e ezek elérését az EU-tagság utánra hagyni. Természetesen igaz, hogy a szabadabb költségvetés rövid távon nagyobb növekedést tesz lehetővé, de végső soron ennek költségét a későbbi években fizetjük meg. Az is racionális érvnek tűnik, hogy EU-tagságunk könnyebben megszerezhető, ha megközelítettük vagy elértük a maastrichti kritériumokat, legalábbis ennek elmulasztása kifogásként nem használható a tárgyalások elhalasztásához.
A GKI Gazdaságkutató Rt. számításai szerint 2002-re nem tudjuk elérni a megkövetelt, igen alacsony (2,7 százalékos) inflációs rátát, amely 1997-ben a referenciaszint volt. De a forint csúszóleértékelése várhatóan 2002-re megszűnik, és az árfolyamot stabil növekedés mellett minden bizonnyal a ą1,5 százalékos sávon belül lehet tartani. (Most a sáv ą2,25 százalék széles.) A költségvetési deficit mérséklése és a GDP 3 százaléka alatti értékének megtartása akkor lehetséges, ha az államháztartás alrendszereiben a szükséges reformok már lezajlottak és a kezdeti nehézségeken is úrrá tudtunk lenni. A hosszú távú kamatok pedig – az inflációhoz hasonlóan – megközelítik a kívánt szintet, de elérni inkább csak 2004 körül tudjuk.
Új árfolyamrendszer
A magyar árfolyamrendszerre és a forint árfolyamára is jelentős hatással lehet, valamint a nemzetközi devizapiacok volatilitásának jelentős csökkenéséhez vezethet egy japán indítvány. Ennek értelmében a világ három legjelentősebb valutájának árfolyamát – az amerikai dollárt, a japán jent és az eurót – árfolyamsávokba szorítanák. A jen utóbbi tíz évben tapasztalt igen hektikus és szélsőséges árfolyammozgása persze indokolttá is teheti ezt a kérést a japán gazdaság számára, ami egyes helyeken támogatásra talált, máshol azonban heves ellenkezéseket váltott ki.
A francia vezetés közleményben biztosította támogatásáról a valutapiaci együttműködés új rendszerét, és a német baloldali kormány, "ellenőrzött rugalmasságot" hirdetve az árfolyam-politika terén, szintén támogathatja az indítványt. A gazdasági élet bizonyos szereplői szintén támogatnának egy elképzelést, amely valamiféle rögzített árfolyamot vezetne be az euró és a dollár között. Ha ugyanis az euró túlságosan felértékelődik a dollárhoz képes, rontja az eurózóna versenyképességét az Egyesült Államokkal szemben.
Ez a felértékelődés hátrányosan hatna több magyarországi exportőrre is, mivel a forint valutakosarában 1999. január 1-jétől 70 százalékban az euró szerepel. A forint dollárhoz képesti felértékelődése rontaná a magyar vállalatok export-versenyképességét azoknál a szerződéseknél, ahol az elszámolás dollárban történik, kiváltva az exportnövekedés csökkenését.
Az Európai Központi Bank, élén Wim Duisenberggel, valamint az amerikai Federal Reserve Alan Greenspannel azonban nem hajlik arra, hogy kamatpolitikáját az árfolyam-stabilitás céljainak szentelje. Az ECB kormányzótanácsa szerint a megcélzott árfolyamsávok javasolt rendszere kivitelezhetetlen, és könnyen szembekerülhet a bank elsődleges céljával, az árstabilitással. Ezenkívül a rendszer azt is magában hordozná, hogy a pénzügyi politikát (részben) az Egyesült Államok diktálná.
Miután több európai kormány támogatja a valutaárfolyamok kiszámíthatóvá tételét, így az Európai Központi Bank a nyomás alatt előbb-utóbb enyhíthet jelenlegi merev elutasításán. A legtöbb szakértő ugyanakkor az árfolyamok előre meghatározott sávba rendezését nem tartja működőképesnek, habár néhány esetben (túl nagy volatilitás, erősödés, gyengülés) ez elkerülhetetlenné válhat.
A piac reakciója
A magyar bankárok is alátámasztják azt a folyamatot, amely a referencia-kamatlábak használatát jellemzi a nemzetközi piacokon. Az euróban denominált (megnevezett) bankközi hitelezésben az Euribor referenciakamat felülmúlja az Euró LIBOR használatát. Míg elemzők korábban arra számítottak, hogy a két kamatláb kiegyenlítettebb, fele-fele arányban fog majd szerepelni a bankközi euróügyletekben, addig a tapasztalat szerint a londoni euróban denominált ügyletekben 80 százalékban az Euribor érvényesült, és csak 20 százalékban tekintették az Euró LIBOR-t irányadónak. A GKI Gazdaságkutató Rt. által megkérdezett magyar bankok mindegyike az Euribort nevezte meg mint a kamatszámításban irányadó, új nemzetközi referencia-kamatlábat.
Az euró bevezetése igen pozitívan hatott a világ szinte összes tőkepiacára. A részvényárfolyamok világszerte jelentősen emelkedtek, de leginkább az eurót bevezető államokban (Németországban, Franciaországban) erősödtek. Az euró bevezetése elsősorban azért ösztönözte a befektetőket, mert általa óriási egységes részvény- és kötvénypiac jött létre, ahol megszűnt, illetve mérséklődött mindenféle kamatláb- és árfolyamkockázat. Az egységes részvénypiac kapitalizációja 3 ezer milliárd dollár, míg a kötvénypiacé 7 ezer milliárd dollár, ami megközelíti az amerikai piac méretét.
A legnagyobb mértékben a banki és a telekommunikációs részvények árfolyama emelkedett, ugyanis a piac vélekedése szerint ezen cégek profitálhatnak a legtöbbet az euró bevezetéséből. A tőzsde pár nappal késleltetett nyitásakor a magyar piacon is ugyanez a tendencia volt megfigyelhető. Az ugrásszerű BUX-emelkedés ütemét jóval meghaladta az OTP és a Matáv áremelkedése.
Az euróövezeti és a magyar kötvénypiacokon a hozamcsökkenés volt uralkodó. A német 10 éves állampapír hozama történelmi mélypontra, 3,73 százalékra süllyedt. A magyar állampapír-piaci referenciahozamok éven belüli lejáratra már 15,5 százalék alatt vannak, míg a 3 éves futamidejű papíroknál az elvárt hozam 13,3 százalék alá csökkent. A magyar piacra való befektetésre az is ösztönzőleg hathat, hogy a valutakosárba bekerült euró miatt várhatóan a forint kissé felértékelődik a dollárhoz képest.
A devizapiacokon az euró bevezetése után rögtön emelkedett az árfolyama. Az első nap már 1 százalékkal értékelődött fel mind a dollárhoz, mind a jenhez képest. Ez az erősödés a későbbiekben megállt, majd az árfolyam némileg csökkent. Ugyanez volt megfigyelhető a forint árfolyamában is: a kezdeti nagyobb forinterősödést némi csökkenés követte. Egyes szakértők véleménye szerint nem kizárható, hogy a negyedév végére az euró akár az 1,2 dolláros árfolyamot is elérheti. Az euró további erősödése azért is valószínű, mivel a különböző jegybankok idővel euróban is elkezdenek majd tartalékolni, és a növekvő amerikai kereskedelmi deficit is az európai fizetőeszköz vásárlására ösztönzi a befektetőket.
A hazai bankok és az euró
A magyar bankrendszer folyamatosan alkalmazkodik az euró támasztotta új körülményekhez. Azon magyar bankok, amelyek rendelkeznek devizajogosítvánnyal, szinte kivétel nélkül felkészültnek érzik magukat az euróhoz kötődő új követelményekre. Különböznek viszont a vélemények a szabályozást és a jogalkotást illetően. Egyesek véleménye szerint az idevonatkozó szabályozásban, jogalkotásban megtörténtek a szükséges lépések, és a hazai bankszféra kielégítően felkészült az euró bevezetésére. Mások véleménye szerint viszont késik az euróhoz kötődő szabályozás. Többen jelezték, hogy csak késve tudtak hozzájutni a szükséges információkhoz, és még mindig sok bizonytalansággal és nyitott kérdéssel kell szembenézniük. Egyesek az MNB reagálását találták lassúnak, ami fékezte a bankok és az ügyfelek felkészülését, valamint hiányolják a szükséges tájékoztatást mind a PM, mind az MNB részéről. A jogi szabályozás terén jogfolytonossági hiány érződik az EU és a magyar szabályozás között.
Az euróra való felkészülés során szinte az összes bank első helyen emelte ki az ügyfelek folyamatos tájékoztatását mint kulcsfontosságú tényezőt. A bankok többsége a fiókokban elhelyezett tájékoztatók mellett írásban is értesítette ügyfeleit az átállásból adódó változásokról és lehetőségekről. Néhány bank telefonos euróforródrótokat üzemeltet, egyes bankok már októberben eurókonferenciát tartottak. Példájukat azután más bankok is követték, az általános azonban az ügyfelek írásbeli tájékoztatása volt.
A megkérdezett bankok kiemelték a számítástechnikai beruházások szükségességét, amelyek általában befejeződtek a kívánt időpontra. Ezenkívül saját munkatársaik képzésével, kondíciós listák és szabályzatok elkészítésével készültek fel az euróra.
Az ajánlások szerint
A megkérdezett 11 bank körében, néhány nem európai tulajdonú bank kivételével, betartják a brüsszeli bizottság ajánlásait. Ezen ajánlások az EU területén az euróra történő konvertálással összefüggésben alkalmazott banki költségekre vonatkoznak, amelyeknek van kötelezően betartandónak tekintett, illetve alkalmazni javasolt részük. A kötelezően betartandó rendelkezések kimondják, hogy
- a beérkező átutalások konvertálása nemzeti valutáról euróra és viszont, költségmentes legyen az átmeneti időszak (2002-ig) alatt,
- a nemzeti valutában vezetett számlák konvertálása euróra legyen költségmentes az átmeneti időszak végén,
- az euróban denominált banki szolgáltatásokra ugyanazokat a jutalékokat lehet csak felszámolni, mint a nemzeti valutában denominált, ugyanazon szolgáltatásra.
Az alkalmazásra javasolt gyakorlat szerint:
- a kimenő átutalások konvertálása nemzeti valutáról euróra és viszont, legyen költségmentes az átmeneti időszak alatt,
- a nemzeti valutában vezetett számlák konvertálása euróra legyen költségmentes az átmeneti időszak alatt,
- a 2002. január 1. és június 30. közötti időszakban a bankok költségmentesen váltsák be számlatulajdonosaik "háztartási összeget" meg nem haladó, nemzeti valutában levő bankjegy- és érmeállományát. A bankoknak világosan meg kell határozniuk a "háztartási összeg" nagyságát mind az összeg, mind a beváltás gyakoriságát illetően.
A megkérdezett magyar bankok többsége, habár semmilyen magyar jogszabály nem kényszeríti, betartja a konverzióra adott ajánlásoknak mind a kötelező, mind az ajánlott részét. Mind a kimenő és bejövő átutalások konverziója tagvalutáról euróra és viszont, költségmentes egy-két bank kivételével, ahol ez az átváltás 1 százalékba kerül. A konverzió ingyenes készpénzfelvétel esetében is, csak a készpénzfelvétel díját kell az ügyfélnek megfizetnie.
Ez az igazodás egyrészt annak köszönhető, hogy a magyar bankok tulajdonosi struktúrájában szép számmal szerepelnek európai uniós anyabankok, amelyek teljes mértékben adaptálják az uniós előírásokat magyarországi leánybankjaikban. Másrészt pedig a bankokat erre az élesedő verseny is rákényszeríti. A bankok mindegyike azonos szolgáltatási költségeket számol fel ügyfeleinek, akár euróban vagy más devizában vezeti a számláját, eleget téve ezzel is az uniós ajánlásnak. Egyes bankok viszont új devizaszámlaként kezelik az eurószámlát, ezáltal az ügyfélre hárítják a számlanyitás díját.
Ha az ügyfél nem rendelkezik eurószámlával, viszont számára euróban érkezik átutalás, akkor a bankok körülbelül harmada automatikusan megnyitja az eurószámlát az ügyfél számára, másik harmada abban a devizanemben írja jóvá az átutalást, amilyen számlával az ügyfél rendelkezik, és egy utolsó harmada az ügyfél előzetesen kikért véleménye alapján jár el. A bankok mindegyike jegyez euró/forint devizavételi, közép- és eladási árfolyamot. Majdnem fele ezenkívül közread csekk-, illetve külkereskedelmi árfolyamot is.
A tagállami valuták (in currency) közötti átváltás a megállapított árfolyamokon, háromszög alakban zajlik a többségnél, tehát: in currency – euró – in currency. Ezen konvertálás is költségmentes a legtöbb banknál a devizák esetében, kivétel itt is csak egy-két pénzintézet.
A fennálló, ecuben vezetett számlák az összes bank esetében automatikusan eurószámlává alakultak. Szinte az összes megkérdezett bank tud euróban is hitelt nyújtani, és az ügyfél döntésétől teszik függővé, hogy a már meglevő hosszú lejáratú hiteleit eurósítja, vagy továbbra is a tagvalutában kívánja nyilvántartatni (természetesen csak az átmeneti időszak végéig). A megkérdezett bankok mintegy fele tud euróban csekket kiállítani, illetve elfogadni. A tagdevizában denominált csekkeket viszont kevés kivétellel minden bank képes kezelni.
A tagállamok referencia-kamatlábai megszűntek (FIBOR, PIBOR, VIBOR stb.), és a helyükbe az Európai Központi Bank által közzétett Euribor lépett. A megkérdezett bankok mindegyike ezt a kamatlábat jelölte meg mint az új kamatbázist a betéti és hitelkamat számításakor, azonban néhányuk elképzelhetőnek tartja a változtatást a későbbiekben (pl. Euró LIBOR-ra). A tagállamok devizáiban denominált betétek kamatozása a többségnél egységesül, tehát ugyanannyi kamatot fizetnek az összes in currency betétszámlára, különbség csak a betétek nagyságából és a lejárat hosszából adódik.
A legtöbb bank a lakosságnak ugyanazt a szolgáltatást tudja nyújtani az euróval kapcsolatban, mint a vállalati ügyfeleknek, habár szerintük a készpénz hiánya miatt erre egyelőre nem lesz nagy érdeklődés.
Szinte az összes bank képes a hazai és a nemzetközi devizaforgalomban az úgynevezett ERI, euróval kapcsolatos információk fogadására, továbbítására. Minden ilyen jellegű információt továbbadnak ügyfeleiknek. Erre képessé teszik őket egyrészt a már befejezett számítástechnikai fejlesztések, valamint az, hogy az átutalások mindenképpen euróban történnek, a nemzeti valutában indított átutalásnál is.
Az átállás költségei
A megkérdezett bankok nem igazán tudták felmérni, hogy az euró bevezetésével nőnek vagy csökkennek bankjuk költségei. A kiadásokat növelik az ügyviteli számítástechnikai (szoftver) fejlesztések (egyes bankoknál 100 milliós nagyságrendben); az ügyfelek tájékoztatása, a munkatársak kiképzése. Jelentős bevételtől esnek el a bankok a devizakonverziós díjak (átlagosan 1 ezrelék) és a vételi-eladási árfolyamok közötti marzs megszűnése miatt is. Az ügyfelek bankszámláinak csökkenésével kevesebb díjat tud majd a bank felszámítani, és a treasury is elesik a tagvaluták közötti arbitrázstevékenységből származó bevételtől.
Az EU követelményei közé tartozik az is, hogy ne legyen kettőnél több a bankszünnapok száma, ami ismét a költségek növekedése irányába hat. Magyarországon azonban egybehangzó állítások szerint ez nem okoz problémát, hiszen az elektronikus forgalom már most sem szünetel két napnál többször, még ha a fiókok ennél többször is zárva tartanak.
Ugyanakkor lényegesen egyszerűsödnek és hatékonyabbá válnak az átutalások, erősen csökkennek a kockázatkezelés költségei, és a bankra háruló költségek a megszüntethető nostroszámlák miatt csökkennek. Egyes bankok a kapcsolatok megtartása miatt viszont nem szüntetik meg a különböző valutában vezetett nostroszámláikat. E hatások eredőit nehéz megjósolni, a többség viszont költségeinek változatlanságával, illetve kismértékű emelkedésével számol.
|
Az euró bevezetésének fontosabb állomásai:
1998. december 31.: A nemzeti valuták árfolyamának befagyasztása és rögzítése az euróval szemben. |