Könyvespolc

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 11. számában (1999. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Történelmi görkorcsolya

Todd G. Buchholz: Új ötletek halott közgazdászoktól
Európa Könyvkiadó, 1998. 396 oldal, 1500 Ft

Követendően olvasmányos közgazdaság-történeti munkájában Todd G. Buchholz harvardi egyetemi tanár ugyanakkora teret szentel a marxi tételek taglalásának, mint más korszakalkotók napjainkig érvényes elméleteinek.

Nemcsak a történelmi materializmus atyjáról, de - Adam Smithtől kezdve az 1986-os Nobel-díj birtokosáig, James M. Buchananig - valamennyi érdemes, de különc tudósról van csipkelődő közölnivalója. Az életrajzi részletek az elméletek keletkezésének, hatásának változatos szempontú vizsgálata mellett arra valók, hogy vonzóbbá tegyék könyvét a némi jártassággal és fogékonysággal bíró olvasók számára.

A rengeteg praktikus példával operáló szerző egyedül műve címével veti el a sulykot. Azok a bizonyos ötletek ugyanis, melyekről - általában egy-egy életmű áttekintésének végén - megemlékezik, sohasem közvetlenül az elhunytaktól származnak, hanem a követők fejéből pattannak ki, hol termékenyítő, hol félrevivő módon.

Mint minden szakmatörténésznek, az ironizálásra hajlamos Buchholznak is van kedvence: Alfred Marshall. őt - talán azért, mert a zseniális Keynest tanította - sokra becsüli, amibe belejátszhat, hogy a marginalizmus elmélete és gyakorlati következményei hosszú lejáratúak. Sőt - ellentétben mások konstrukcióival - a mikroökonómiai megfontolásokban mindmáig afféle egyetemes váltópénz szerepet képesek betölteni. Mind Marshall kutatási módszereit, mind pedig a saját fölfedezéseit (!) mérlegelő magatartását nyíltan megdicséri.

E példás visszafogottság jegyében él a gyanúperrel az utóbbi két-három évtizedben szerinte eluralkodó úgynevezett neoklasszikusok racionalizmust erőltető nézeteivel szemben. Olyannyira, hogy becsmérlő gúnyolódás kíséretében majdhogynem nihilista álláspontról bombázza ennek az iskolának pénzügyi előrejelzéseit és magyarázkodásait.

Ugyanezt az enyhe ódzkodását lehet észrevenni Adam Smithszel kapcsolatban is. A korabeli kereskedők bírálatában Buchholz mellé áll, kontráz neki. Egyetért azzal, amit a "szelídített monetarizmus" mai képviselője, Milton Friedman kijelentett Smithről: "kiválóan megállná a helyét egy modern közgazdasági vizsgán".

Kifejezetten akasztófahumor jellemzi a Malthus népesedési törvényeiről szóló fejtegetéseket. A kiváló gazdaságtörténész mintha nem szeretné, hogy ez a hírhedt doktrína elhomályosítsa a borúlátó lelkész szűkebb szakmai érdemeit. Feledteti például, hogy az ő neveltje volt a lángész David Ricardo, a komparatív előnyök (és a természetes termékenység alapján álló munkamegosztás fontosságának) felismerője, kinek lényegi megállapításai állják az időt. Nem ennyire kegyes az idő John Stuart Mill elképzeléseihez. Különösen hosszú távú elemzései bizonyultak légváraknak. Thorsten Veblen viszont utólag prófétának látszik, jó előre leleplezve a hivalkodó fogyasztás ártorzító szerepét a piacon.

A felvillanyozó és gondolkodtató összefoglalás utolsó fő alakja John Maynard Keynes, aki a politika és a gazdaság kölcsönhatását elődeinél mélyrehatóbban és tartósabban vizsgálta. őt teljes tisztelettel úgy ítéli meg szerzőnk, hogy gazdasági nézeteit fölébe helyezi politikával kapcsolatos elvárásainak, amelyek különösen a második világháború után nem jöttek be, sőt kudarcokat hoztak.

Keynes időszakát követőleg Buchholz már nem vállalkozik több életmű boncolgatására, bár - ahogy ő mondja: történelmi görkorcsolyázása közben - fölemleget egypár Nobel-díjast és -várományost. Beismeri: nem tud egyetlen közgazdászról sem, akinek ne lettek volna hibás tanai, zsákutcás gondolatkísérletei. S ismételten fejet hajt azok előtt, akik mindvégig igyekeztek korlátaikkal tisztában lenni.

Iszlai Zoltán

Sikeres turisztikai vállalkozások

Dr. Karsai Árpád-dr. Keresztúri Ferenc: A turizmus kézikönyve
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1998.
370 oldal, 4500 Ft + áfa

Napjainkra világszerte megnőtt a különféle utazásokban, turistautakon részt vevők száma, s ez magával vonta a turizmus gazdasági jelentőségének növekedését is. Újabb és újabb utazásszervező és -közvetítő vállalkozások jöttek létre; köztük erőteljes verseny alakult ki. A turisták tájékozottabbak, igényesebbek lettek az őket kiszolgáló irodákkal szemben, ami szintén ösztönzőleg hat a szolgáltatások minőségére. A fokozódó versenyben csak azok az utaztató cégek tudnak helytállni, amelyek tisztában vannak a biztosítási, szerződéskötési, adózási, etikai stb. jogszabályokkal, az utazásokban részt vevők igényeivel, jogaival és kötelezettségeivel is.

A felmerülő számtalan kérdésre választ adó cserelapos kiadvány (szerkesztette: Tóth Zoltán) a magyar könyvpiacon egyedülállóan foglalja össze a turizmus gyakorlatát, jogi, gazdasági és etikai problémáit, hasznos segítséget, tájékoztatást nyújtva a turizmus lebonyolításában részt vevő vállalkozóknak, menedzsereknek. A szerzők bemutatják az egyéni és társas vállalkozási formákat, a gazdasági társaságokról szóló törvény velük kapcsolatos rendelkezéseit, az utazásszervezői és -közvetítői tevékenységet szabályozó 213/1996. (XII. 23.) kormányrendelet előírásait. Foglalkoznak az EU idegenforgalmi szabályozásával, az irányelvek és a hazai jog összefüggéseivel, valamint az utazási irodák tevékenységének polgári jogi vonatkozásaival. Tájékoztatnak a devizagazdálkodási szabályokról, az utazásszervezői és -közvetítői tevékenység szakhatósági engedélyezéséről, az utazási vállalkozások ellenőrzéséről. Útmutatást adnak a cégbejegyzéshez, a szerződések elkészítéséhez. A Jogszabálygyűjtemény tartalmazza az Etikai Kódex, a cégnyilvántartásról szóló 1989. évi 23. törvényerejű rendelet és számos, e területet érintő kormányrendelet szövegét.

A kiadvány további célja a turizmus gazdaságtanának ismertetése, a turisztikai vállalkozók gazdasági-szakmai felkészítése. Ismerteti az utazásszervezési tevékenységeket, az értékesítési csatornákat, a turisztikai vállalkozások összefüggő rendszerét, funkcióit. Csakis azok a vállalkozások képesek fennmaradni, fejlődni, amelyek felismerik a gazdasági környezet törvényszerűségeit, s kihasználják a lehetőségeket.

Az üzleti nyereségszámítás keretében a rentabilitás vizsgálatáról, a turizmus gazdasági hatásairól olvashatunk. A Függelékben érdekes szemelvényeket találunk a magyarországi turizmus történetéről, napjaink turizmusának céljairól, versenyképességéről.

dr. Rubóczky István

Kézikönyv a társasági törvényről és a cégtörvényről

Dr. Sárközy Tamás és szerzőtársai
Saldo Kiadó, 1998. 250 oldal, 2000 Ft

Az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) éppúgy, mint elődje, átfogóan rendezi a gazdasági társaságok civiljogi vonatkozásait. Újdonság, hogy a társasági törvény az Európai Unió jogrendjéhez igazodva kivette az egyesülést a gazdasági társaságok köréből, de az nem kerül ki a társasági törvény rendszeréből. Az új Gt. sajátossága, hogy mind a kft., mind az rt. vonatkozásában külön címben állapítja meg az egyszemélyes társaság általánostól eltérő szabályait.

Általános felhatalmazást ad a nonprofit, illetve a közcélú gazdasági társaságok létrehozására. Eddig csak a kft.-nek volt nonprofit megfelelője (közhasznú társaság), most viszont bármilyen társasági forma alkalmassá vált nonprofit, illetve közcél szolgálatára. Az új Gt. differenciáltabb szabályozást alkalmaz a hatósági engedélyekkel kapcsolatban. Számottevően megnőtt a közjegyzői okiratba foglalás, illetve az ellenjegyzés jelentősége: ezután a leendő társaság már előtársaságként működhet "bejegyzés alatt" (b. a.) megjegyzéssel. Az előtársaság intézményének bevezetésével a társaság a bejegyzés pillanatában végleges társaság lesz, a korábbi szerződéseket nem kell megerősíteni, adott a folyamatos üzletmenet.

Az új és a régi Gt. közötti alapvető különbség abban áll, hogy 1998. június 16-tól a társaságok a cégbejegyzés napjától, s nem visszamenőleges hatállyal jönnek létre. Az új Gt. úgy rendelkezik, hogy ha a tag nem teljesíti a vagyoni hozzájárulását a 30 napos póthatáridő alatt sem, akkor tagi viszonya automatikusan megszűnik.

Az 1988-as Gt. a társaság legfőbb szervére, a taggyűlésre nézve nem tartalmazott közös szabályokat, az új Gt. már igen. A könyvvizsgáló az új szabályozás szerint már nem a társaság szerve, így döntései nem támadhatók meg. Vezető tisztségviselő csak természetes személy lehet. A már fennálló többes tagságok megszűnésükig akkor is fennmaradhatnak, ha az érintett személy túllépi a hármas maximumot. Újdonság, hogy bevezették a cégvezető intézményét.

Az új Gt. szerint az rt. alapító okirata, a kft. társasági szerződése a felügyelőbizottságot az ügyvezetés fölé rendelheti oly módon, hogy az igazgatóság tagjainak, illetve az ügyvezetőnek megválasztását a felügyelőbizottságra ruházza.

A munkavállalók részvétele a társaság vezetésében az új Gt. szerint a vállalatok túlnyomó többségénél az üzemi tanácsokon keresztül történik. Átalakulás esetén sajátos többletkövetelmény, hogy az új társaságnak a cégbejegyzés után 90 napon belül el kell készítenie végleges vagyonmérlegét.

Az új Gt. megpróbálja felvenni a harcot a csalárd csődökkel, az úgynevezett vállalatkiürítésekkel szemben, új biztosítékokkal kívánja erősíteni a hitelezővédelmet. A konszernjogot a társasági jog általános intézményévé tette, s a nyilvánosan működő részvénytársaságokra nézve az értékpapírtörvénybe beépítette a vállalatfelvásárlás szabályozását. A korábbinál pontosabban állapítja meg a részesedés kategóriáit. A jelentős, illetve többségi befolyás meghatározásánál kizárólag a szavazati joggal operál.

A kötet második része az 1997. évi CXLV. cégtörvénnyel (Ct.) foglalkozik, amelynek alapvető célja a bejegyzési eljárások felgyorsítása, egyszerűbbé és differenciáltabbá tétele. Jelentősen egyszerűsíti például az eljárást a jogi személy nélküli cégek tekintetében - ezek alkotják a bejegyzett cégek több mint felét.

Cégnek minősül ezentúl a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe is, az év végén megszűnnek viszont az információs irodák. A Ct. - összhangban az Európai Közösségek társasági jogi irányelvében foglaltakkal - elsődlegesen a cégnyilvántartás nyilvánosságára helyezi a hangsúlyt.

A Ct. egyik legjelentősebb újdonsága a bejegyzési eljárás szigorú határidőhöz kötése, az automatikus bejegyzés lehetősége.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére