Ellenérdekelt felek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 11. számában (1999. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Továbbra is tart az engedményháború a magyarországi gyógyszer-nagykereskedő cégek között, miközben számos bizonytalanság van még az 1999-es finanszírozási rendszerben, és azt sem tudni, mi lesz a Hungaropharma Rt. sorsa.

A tét a mindmáig állami tulajdonban lévő Hungaropharma Rt. esetében a megszerzett mintegy 30 százalékos piaci részesedés megtartása, illetve stabilizálása, a többiek számára pedig az életben maradás. Kivéve a német Phoenix Pharma Rt.-t, amelynek helyzete abszolút stabilnak tekinthető.

Az teljesen nyilvánvaló volt már a balassagyarmati Coloniapharma Rt. felvásárlásakor is, hogy az utolsó megyei volt gyógyszertári központ magánkézbe kerülésével a nagykereskedelmi piac felosztásának csak az első fejezete zárult le, épp csak felálltak a startvonalon a versenyzők. A startpisztoly ugyan már régen eldördült, és a mezőny nagy része erején felül igyekszik teljesíteni, ennek ellenére a sorrend - maradva a sporthasonlatnál - gyakorlatilag változatlan.

Továbbra is a Hungaropharma Rt. a piacvezető. Ezt Szabó Ferenc, a társaság elnök-vezérigazgatója komoly eredménynek tekinti, hiszen a rendszerváltást megelőzően nem volt közvetlen kapcsolata a patikákkal, kizárólag a megyei gyógyszertári központokon keresztül érintkezett a piaccal, vagyis nyolc évvel ezelőtt gyakorlatilag nem volt saját piaci részesedése. Ehhez képest most a piac mintegy 30 százalékát tudhatják ellenőrzésük alatt, s ez 1998-ban 57 milliárd forintos árbevételt eredményezett. A társaság kezdettől fogva nyereséges ugyan, de a jövedelmezősége folyamatosan romlik - jegyzi meg Szabó Ferenc. Ez természetesen nemcsak a Hungaropharma Rt.-re, de az összes nagykereskedelmi cégre is igaz, különösen a kisebbekre, amelyek tőkéje csak töredéke az állami cégének, de akár a német Phoenix-csoport tulajdonában álló Phoenix Pharma Rt.-ének is.

A második helyen az egykori Pest megyei gyógyszertári központ bázisán létrejött, Bács-Kiskun megyében is érdekelt Phoenix Pharma Rt. áll. A társaság 1997-ben 22 milliárdos árbevétellel 15 százalékos piaci részesedést szerzett. A phoenixesek az eredményt azzal magyarázzák, hogy jelen vannak a fővárosi piacon, amely a teljes magyarországi gyógyszereladás 25 százalékát bírja. Saját megyéikben a tulajdonukba került nagykereskedelmi társaságok ugyan vesztettek piaci részesedésükből, de ezt a kiesést Budapesten sikerült pótolniuk.

A német Phoenix-csoport az anyaországban 30 százalékos részesedéssel piacvezetőnek számít, hasonló pozíciót mondhat magáénak a Cseh Köztársaságban és Olaszország északi, illetve középső részén. Ausztriában pedig Magyarországhoz hasonlóan a második helyen áll - tájékoztatott egy korábbi nyilatkozatában Eperjessi Zalán, a Phoenix Pharma Rt. marketingigazgatója, aki szerint hiba volt a patikaprivatizáció során lehetővé tenni, hogy nagykereskedők patikákhoz jussanak, akár csak közvetve is, a patikusokkal létrehozott betéti társaságokon keresztül. Ezzel ugyanis lehetőség nyílik a burkolt hálózatépítésre, ami a német tulajdonú cég álláspontja szerint sérti a piaci versenyt.

A járóbeteg-ellátás mutatói
  1992 1993 1994 1995 1996 1997
Gyógyszerforgalom (Mrd Ft) 49,5 66,3 81,4 103 121,9 151,4
Tb- és állami költségvetési támogatás (Mrd Ft) 40,2 51,1 60,9 72,8 84,3 101,7
Lakossági kiadás (Mrd Ft) 9,3 15,2 20,5 35,9 44,2 54,9
Gyógyszerforgalom (millió doboz) 296 301 297 282 277 286
Forrás: MGYK

A harmadik helyre épp egy olyan nagykereskedő cég aspirálhat, amelynek van patikahálózata. Az Arago Rt. nagykereskedelmi érdekeltségének számít a Győr-Moson-Sopron, Zala és Vas megye nagykereskedelmi cégeinek összevonásával létrejött Westpharma Rt., az egyelőre még önálló nógrádi Coloniapharma Rt., valamint a csongrádi nagykereskedelmi társaság. Ezek együttesen 20 milliárd forint körüli forgalmat teljesítettek 1997-ben, ami 14-15 százalékos piaci részesedést jelent. Az Arago Rt. előbb a nógrádi társaság felvásárlása miatt került kereszttűzbe, majd a Magyar Gyógyszerész Kamara intézett heves támadást ellenük, a zalai és nógrádi patikák "magánosításának" módja miatt. A kamara szerint ugyanis a pénzügyi befektető cég kizsigereli az egyébként is rossz jövedelmi viszonyok között élő gyógyszerészeket. Több viharos tárgyalást követően a kamara és az Arago Rt. jogászai közösen áttekintették a bérleti, illetve társasági szerződéseket, és megállapodtak bizonyos módosításokban. Így a befektető csökkentette a patikák rendelési kötelezettségét, és mérsékelte a bérleti díjakat is. Ezt követően, tavaly nyár végén megindulhatott Nógrádban is a patikaprivatizáció. Ezzel alapvetően megváltozhat az Arago-érdekeltségű nagykereskedelmi társaságok piaci helyzete. A cégcsoport elnök-vezérigazgatója, Leisztinger Tamás ugyanis egy korábbi nyilatkozatában úgy fogalmazott, eredményük alapvetően a tulajdonukban álló patikáknak köszönhető.

A gyógyszer-nagykereskedelem negyedik helyén a Pharmafontana Rt. állt, egészen a társaság nyár végi megroppanásáig. A Pharmafontana Rt. a Szabó József nevével fémjelzett, ugyancsak összeomlott Naturland Rt. tulajdonában volt, s a fővárosi társaság 13-14 százalékos piaci részt tudhatott magáénak. A cég ötmilliárd forintot megközelítő adósságot halmozott fel, amelynek zöme a Reallízing 2000 kötvényhez kapcsolódik. A versenytársak közül néhányan szemet vetettek az év végére jelentősen meggyengült cégre. Az Arago Rt. is kacérkodott a gondolattal, hogy Budapestre is kiterjessze működését. Végül egy menedzsercsoport vagyonkezelési szerződést kötött a Realbank-csoporttal a Pharmafontana Rt.-re. Fináczy Gábor, a csoport szóvivője elmondta, több külföldi alap is érdeklődést mutat a társaság iránt, s számukra a menedzsmentcsoport a szakmai garancia.

Eközben azonban a Pharmafontana folyamatosan veszít piaci részesedéséből. A vetélytársak közül különösen az 1997 októberében a Wallis Rt., az Omker Rt., az Alkaloida és a Chinoin által létrehozott PharmaChom Kft., valamint a Medimpex tudott jelentősen profitálni leépüléséből.

De nemcsak a Pharmafontana Rt. összeomlása okozott és okoz még várhatóan újabb mozgásokat a nagykereskedelmi piacon. A PharmaChom Kft.-ből a két szakmai befektető, az Alkaloida és a Chinoin is kivonult. Előbbi a Fúziópharma Rt. megvásárlásával saját nagyker céget szerzett, a Chinoin pedig azzal indokolta lépését, hogy egyébként sem szándékozott hosszú távon nagykereskedelmi céget birtokolni.

A Hungaropharma Rt. vezérigazgatója szerint túlzott várakozások tapasztalhatók a cég privatizációját illetően, mintha mindenki arra számítana, hogy az eladással megoldódnak a nagykereskedelmi piac problémái. Holott a gondok függetlenek a Hungaropharma Rt.-től. Egyrészt rendkívül kicsi az árrés, olyannyira, hogy a nagykereskedők jelentős része szerint kizárólag a nagykereskedelmi tevékenységből nem lehet megélni. A Hungaropharma Rt. az egyetlen kivétel, amit némelyek azzal magyaráznak, hogy aki megfelelő tőkével rendelkezik ahhoz, hogy az év vége felé a szükségesnél jobban feltöltse a készleteit, az pusztán az év eleji áremelésen több száz milliós haszonra tehet szert. A kicsik persze képtelenek erre, sokszor ugyanis a működésük finanszírozása is gondot okoz. A Hungaropharma Rt. elnök-vezérigazgatója szerint azonban a szűk árrésnél is nagyobb gondot okoz, hogy a piaci versenyben az árrés egy részét a nagykereskedők kénytelenek átengedni a patikusoknak.

Már tavasszal több nagykereskedő aggodalmának adott hangot, amiért egyes versenytársak irreális engedményeket adnak a gyógyszertáraknak. Olyan mértékű rabattot, amely csak veszteséges működést eredményezhet. Meg nem erősített információink szerint a nagykereskedő mozgástere két százalék körül mozoghat, e fölött már saját vesztesége terhére játszik. Ezzel szemben nem ritka, hogy a most 9,5 százalékos árrésből akár 7 százalékot is átengednek a patikának. A magyar piac pedig túl kicsi ahhoz, hogy a forgalommal ki lehetne egyenlíteni az engedmény miatt keletkezett veszteséget. A nagykereskedők szövetségének volt néhány erőtlen kísérlete, hogy tagjait önmérsékletre intse, de ezek nem jártak sikerrel.

Az árrés átengedésével kizárólag a patikusok járnak jól, mert bár elméletileg eltérhetnének lefelé az áraktól, ez még egyetlen esetben sem történt meg. Sok, havi 10 milliós forgalmú patika akad az országban, ezek esetében 5 százalékos kedvezmény máris 500 ezer forint többletnyereséget eredményez - érvel Szabó Ferenc, aki hozzáteszi, hogy a nagykereskedők helyzetét súlyosbítja: a patikákkal nincs mennyiségi szerződésük, csak keretmegállapodás, amely kimondja a rendelésfüggő kedvezmény mértékét, de a keretmegállapodás nem jelent rendelési kötelezettséget - magyarázza a Hungaropharma Rt. elnök-vezérigazgatója. Vagyis gyakorlatilag teljes a kiszolgáltatottság, ezért nehéz kiszállni az engedményharcból, amelyben minden bizonnyal a kicsik fognak először elvérezni. Nem véletlen, hogy nyolcvan-egynéhány társaság rendelkezik ugyan nagykereskedelmi engedéllyel, mégis legfeljebb tucatnyian lehetnek, akik valóban jelen vannak a piacon.

Visszatérve a Hungaropharma Rt. privatizációjára, Szabó Ferenc elmondta, hogy készül a társaság magánosítására vonatkozó anyag, amelyben több lehetséges változatot is kidolgoznak. Részleteket azonban ezekről nem kívánt elárulni. Döntés még nincs, csak szándék a privatizációra - tette még hozzá a vezérigazgató, aki nem tartja valószínűnek, hogy ha a társaság az egészségügyi tárca kezelésébe kerülne, akkor a minisztérium a társaságon keresztül konszolidálni tudná a kórházakat. A Hungaropharma Rt. egyébként olyan befektetőre vár, aki hosszú távon piacvezető nagykereskedő céggé teszi.

Miközben a gyógyszer-nagykereskedők akár erőn felül nyújtott kedvezményekkel is magukhoz akarják kötni a patikákat, a patikusok sem elégedettek helyzetükkel.

Változatlanul igaz, hogy minden egyes áremelés csökkenti a patikusok jövedelmét, mert a degresszív árrés aktualizálása évek óta elmarad, ugyanakkor az alsó árkategóriák folyamatosan kiürülnek - mondja Zalai Károly, a Magyar Gyógyszerész Kamara főtitkára, s hozzáteszi, hogy nyilvánvalóan a kis forgalmú patikák jobban megérzik ezt, mint a nagyobb forgalmúak.

Nyilvánvaló, hogy a gyógyszer-kereskedelem szereplői különféle megoldásokkal próbálkoznak, hogy valamiképpen biztosítsák fennmaradásukat az igen zilált piacon. Az egyik lehetőség, hogy a nagykereskedő cégek láncokat szerveznek. Ezt a törekvést a gyógyszerészkamara nem támogatja, mert úgy véli, kiszolgáltatottá teszi a patikusokat, ezért azok rossz jövedelmi viszonyai konzerválódnak és az üzleti megfontolások háttérbe szorítják a szakmai szempontokat. Egy másik lehetséges modell az önszerveződés, amikor kis és nagy gyógyszertárak, ha úgy tetszik, beszerzési szövetkezetet alapítanak, s így mindegyikükre azonosan érvényesek a nagykereskedők által adott kedvezmények, függetlenül havi forgalmuk nagyságától. Másrészt a csoport által rendelt gyógyszermennyiségre tekintettel esetenként további kedvezmények is elérhetők.

A harmadik lehetőség, hogy a patikusok hoznak létre nagykereskedelmi társaságot, s így a nagykereskedelmi árréssel is rendelkeznek. Ez a modell azonban komoly dilemma elé állítja az érintett patikusokat. Ha a tulajdonos a gyógyszertár szempontját helyezi előtérbe, akkor jelentős kedvezményeket kell adjon saját magának, ez viszont elviszi a nagykereskedés profitját, adott esetben a tulajdonosok befektetett pénzét is. Ellenkező esetben viszont a nagykereskedelmi cég eredménye ugyan javulhat, de a patikák rosszabb kondíciókkal tudnak vásárolni, s ha nincs kikötve kizárólagosság, akkor hamar mással kezdenek üzletelni, ami leülteti a nagykereskedelmi céget. A nagykereskedők mindezt megtoldják még azzal, hogy ez egyébként is egy másik szakma!

Zalai Károly szerint a kamara minden olyan megoldást ellenez, amelyben a gazdasági érvek a szakmaiak elé kerülnek, mert az ellátás biztonsága kerülhet veszélybe. A kamara egyébként nemrég előterjesztést készített az Egészségügyi Minisztérium számára, amelyben az ellátás biztonsága érdekében szükségesnek vélt javaslataikat fogalmazták meg.

Többek között felhívták a figyelmet arra, hogy az 1990-es ártörvény szerint a gyógyszerek szabadáras termékek, ez a "szabad ár" azonban több okból sem tud érvényesülni. Egyrészt azért nem, mert a társadalombiztosítás által támogatott, illetve a közgyógyellátási listán szereplő készítmények esetében a tb-támogatás alapjául elfogadott ár kvázi hatósági árként jelenik meg. Másrészt azért sem igazán szabad a gyógyszerek szabad ára, mert ugyancsak az ártörvény értelmében államilag maximált a gyógyszer-kereskedelem árrése, amelynek megállapítása az egészségügyi miniszter feladata. Az árréspolitikát azonban alapvetően az egészségbiztosító finanszírozási lehetőségei határozzák meg.

A magyarországi gyógyszertárak forgalom szerinti megoszlása
Havi forgalom (M Ft) Felmérés szerint (%) OEP-adatok szerint (%)
1,5-4 29,6 45,8
4-6 18,5 7,8
6-8 21,3 16,5
8-12 20,4 11,9
12- 10,2 18
Forrás: MGYK
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére