Ellenérdekelt felek

Továbbra is tart az engedményháború a magyarországi gyógyszer-nagykereskedő cégek között, miközben számos bizonytalanság van még az 1999-es finanszírozási rendszerben, és azt sem tudni, mi lesz a Hungaropharma Rt. sorsa.

A tét a mindmáig állami tulajdonban lévő Hungaropharma Rt. esetében a megszerzett mintegy 30 százalékos piaci részesedés megtartása, illetve stabilizálása, a többiek számára pedig az életben maradás. Kivéve a német Phoenix Pharma Rt.-t, amelynek helyzete abszolút stabilnak tekinthető.

Az teljesen nyilvánvaló volt már a balassagyarmati Coloniapharma Rt. felvásárlásakor is, hogy az utolsó megyei volt gyógyszertári központ magánkézbe kerülésével a nagykereskedelmi piac felosztásának csak az első fejezete zárult le, épp csak felálltak a startvonalon a versenyzők. A startpisztoly ugyan már régen eldördült, és a mezőny nagy része erején felül igyekszik teljesíteni, ennek ellenére a sorrend – maradva a sporthasonlatnál – gyakorlatilag változatlan.

Továbbra is a Hungaropharma Rt. a piacvezető. Ezt Szabó Ferenc, a társaság elnök-vezérigazgatója komoly eredménynek tekinti, hiszen a rendszerváltást megelőzően nem volt közvetlen kapcsolata a patikákkal, kizárólag a megyei gyógyszertári központokon keresztül érintkezett a piaccal, vagyis nyolc évvel ezelőtt gyakorlatilag nem volt saját piaci részesedése. Ehhez képest most a piac mintegy 30 százalékát tudhatják ellenőrzésük alatt, s ez 1998-ban 57 milliárd forintos árbevételt eredményezett. A társaság kezdettől fogva nyereséges ugyan, de a jövedelmezősége folyamatosan romlik – jegyzi meg Szabó Ferenc. Ez természetesen nemcsak a Hungaropharma Rt.-re, de az összes nagykereskedelmi cégre is igaz, különösen a kisebbekre, amelyek tőkéje csak töredéke az állami cégének, de akár a német Phoenix-csoport tulajdonában álló Phoenix Pharma Rt.-ének is.

A második helyen az egykori Pest megyei gyógyszertári központ bázisán létrejött, Bács-Kiskun megyében is érdekelt Phoenix Pharma Rt. áll. A társaság 1997-ben 22 milliárdos árbevétellel 15 százalékos piaci részesedést szerzett. A phoenixesek az eredményt azzal magyarázzák, hogy jelen vannak a fővárosi piacon, amely a teljes magyarországi gyógyszereladás 25 százalékát bírja. Saját megyéikben a tulajdonukba került nagykereskedelmi társaságok ugyan vesztettek piaci részesedésükből, de ezt a kiesést Budapesten sikerült pótolniuk.

A német Phoenix-csoport az anyaországban 30 százalékos részesedéssel piacvezetőnek számít, hasonló pozíciót mondhat magáénak a Cseh Köztársaságban és Olaszország északi, illetve középső részén. Ausztriában pedig Magyarországhoz hasonlóan a második helyen áll – tájékoztatott egy korábbi nyilatkozatában Eperjessi Zalán, a Phoenix Pharma Rt. marketingigazgatója, aki szerint hiba volt a patikaprivatizáció során lehetővé tenni, hogy nagykereskedők patikákhoz jussanak, akár csak közvetve is, a patikusokkal létrehozott betéti társaságokon keresztül. Ezzel ugyanis lehetőség nyílik a burkolt hálózatépítésre, ami a német tulajdonú cég álláspontja szerint sérti a piaci versenyt.

A harmadik helyre épp egy olyan nagykereskedő cég aspirálhat, amelynek van patikahálózata. Az Arago Rt. nagykereskedelmi érdekeltségének számít a Győr-Moson-Sopron, Zala és Vas megye nagykereskedelmi cégeinek összevonásával létrejött Westpharma Rt., az egyelőre még önálló nógrádi Coloniapharma Rt., valamint a csongrádi nagykereskedelmi társaság. Ezek együttesen 20 milliárd forint körüli forgalmat teljesítettek 1997-ben, ami 14-15 százalékos piaci részesedést jelent. Az Arago Rt. előbb a nógrádi társaság felvásárlása miatt került kereszttűzbe, majd a Magyar Gyógyszerész Kamara intézett heves támadást ellenük, a zalai és nógrádi patikák "magánosításának" módja miatt. A kamara szerint ugyanis a pénzügyi befektető cég kizsigereli az egyébként is rossz jövedelmi viszonyok között élő gyógyszerészeket. Több viharos tárgyalást követően a kamara és az Arago Rt. jogászai közösen áttekintették a bérleti, illetve társasági szerződéseket, és megállapodtak bizonyos módosításokban. Így a befektető csökkentette a patikák rendelési kötelezettségét, és mérsékelte a bérleti díjakat is. Ezt követően, tavaly nyár végén megindulhatott Nógrádban is a patikaprivatizáció. Ezzel alapvetően megváltozhat az Arago-érdekeltségű nagykereskedelmi társaságok piaci helyzete. A cégcsoport elnök-vezérigazgatója, Leisztinger Tamás ugyanis egy korábbi nyilatkozatában úgy fogalmazott, eredményük alapvetően a tulajdonukban álló patikáknak köszönhető.

A gyógyszer-nagykereskedelem negyedik helyén a Pharmafontana Rt. állt, egészen a társaság nyár végi megroppanásáig. A Pharmafontana Rt. a Szabó József nevével fémjelzett, ugyancsak összeomlott Naturland Rt. tulajdonában volt, s a fővárosi társaság 13-14 százalékos piaci részt tudhatott magáénak. A cég ötmilliárd forintot megközelítő adósságot halmozott fel, amelynek zöme a Reallízing 2000 kötvényhez kapcsolódik. A versenytársak közül néhányan szemet vetettek az év végére jelentősen meggyengült cégre. Az Arago Rt. is kacérkodott a gondolattal, hogy Budapestre is kiterjessze működését. Végül egy menedzsercsoport vagyonkezelési szerződést kötött a Realbank-csoporttal a Pharmafontana Rt.-re. Fináczy Gábor, a csoport szóvivője elmondta, több külföldi alap is érdeklődést mutat a társaság iránt, s számukra a menedzsmentcsoport a szakmai garancia.

Eközben azonban a Pharmafontana folyamatosan veszít piaci részesedéséből. A vetélytársak közül különösen az 1997 októberében a Wallis Rt., az Omker Rt., az Alkaloida és a Chinoin által létrehozott PharmaChom Kft., valamint a Medimpex tudott jelentősen profitálni leépüléséből.

De nemcsak a Pharmafontana Rt. összeomlása okozott és okoz még várhatóan újabb mozgásokat a nagykereskedelmi piacon. A PharmaChom Kft.-ből a két szakmai befektető, az Alkaloida és a Chinoin is kivonult. Előbbi a Fúziópharma Rt. megvásárlásával saját nagyker céget szerzett, a Chinoin pedig azzal indokolta lépését, hogy egyébként sem szándékozott hosszú távon nagykereskedelmi céget birtokolni.

A Hungaropharma Rt. vezérigazgatója szerint túlzott várakozások tapasztalhatók a cég privatizációját illetően, mintha mindenki arra számítana, hogy az eladással megoldódnak a nagykereskedelmi piac problémái. Holott a gondok függetlenek a Hungaropharma Rt.-től. Egyrészt rendkívül kicsi az árrés, olyannyira, hogy a nagykereskedők jelentős része szerint kizárólag a nagykereskedelmi tevékenységből nem lehet megélni. A Hungaropharma Rt. az egyetlen kivétel, amit némelyek azzal magyaráznak, hogy aki megfelelő tőkével rendelkezik ahhoz, hogy az év vége felé a szükségesnél jobban feltöltse a készleteit, az pusztán az év eleji áremelésen több száz milliós haszonra tehet szert. A kicsik persze képtelenek erre, sokszor ugyanis a működésük finanszírozása is gondot okoz. A Hungaropharma Rt. elnök-vezérigazgatója szerint azonban a szűk árrésnél is nagyobb gondot okoz, hogy a piaci versenyben az árrés egy részét a nagykereskedők kénytelenek átengedni a patikusoknak.

Már tavasszal több nagykereskedő aggodalmának adott hangot, amiért egyes versenytársak irreális engedményeket adnak a gyógyszertáraknak. Olyan mértékű rabattot, amely csak veszteséges működést eredményezhet. Meg nem erősített információink szerint a nagykereskedő mozgástere két százalék körül mozoghat, e fölött már saját vesztesége terhére játszik. Ezzel szemben nem ritka, hogy a most 9,5 százalékos árrésből akár 7 százalékot is átengednek a patikának. A magyar piac pedig túl kicsi ahhoz, hogy a forgalommal ki lehetne egyenlíteni az engedmény miatt keletkezett veszteséget. A nagykereskedők szövetségének volt néhány erőtlen kísérlete, hogy tagjait önmérsékletre intse, de ezek nem jártak sikerrel.

Az árrés átengedésével kizárólag a patikusok járnak jól, mert bár elméletileg eltérhetnének lefelé az áraktól, ez még egyetlen esetben sem történt meg. Sok, havi 10 milliós forgalmú patika akad az országban, ezek esetében 5 százalékos kedvezmény máris 500 ezer forint többletnyereséget eredményez – érvel Szabó Ferenc, aki hozzáteszi, hogy a nagykereskedők helyzetét súlyosbítja: a patikákkal nincs mennyiségi szerződésük, csak keretmegállapodás, amely kimondja a rendelésfüggő kedvezmény mértékét, de a keretmegállapodás nem jelent rendelési kötelezettséget – magyarázza a Hungaropharma Rt. elnök-vezérigazgatója. Vagyis gyakorlatilag teljes a kiszolgáltatottság, ezért nehéz kiszállni az engedményharcból, amelyben minden bizonnyal a kicsik fognak először elvérezni. Nem véletlen, hogy nyolcvan-egynéhány társaság rendelkezik ugyan nagykereskedelmi engedéllyel, mégis legfeljebb tucatnyian lehetnek, akik valóban jelen vannak a piacon.

Visszatérve a Hungaropharma Rt. privatizációjára, Szabó Ferenc elmondta, hogy készül a társaság magánosítására vonatkozó anyag, amelyben több lehetséges változatot is kidolgoznak. Részleteket azonban ezekről nem kívánt elárulni. Döntés még nincs, csak szándék a privatizációra – tette még hozzá a vezérigazgató, aki nem tartja valószínűnek, hogy ha a társaság az egészségügyi tárca kezelésébe kerülne, akkor a minisztérium a társaságon keresztül konszolidálni tudná a kórházakat. A Hungaropharma Rt. egyébként olyan befektetőre vár, aki hosszú távon piacvezető nagykereskedő céggé teszi.

Miközben a gyógyszer-nagykereskedők akár erőn felül nyújtott kedvezményekkel is magukhoz akarják kötni a patikákat, a patikusok sem elégedettek helyzetükkel.

Változatlanul igaz, hogy minden egyes áremelés csökkenti a patikusok jövedelmét, mert a degresszív árrés aktualizálása évek óta elmarad, ugyanakkor az alsó árkategóriák folyamatosan kiürülnek – mondja Zalai Károly, a Magyar Gyógyszerész Kamara főtitkára, s hozzáteszi, hogy nyilvánvalóan a kis forgalmú patikák jobban megérzik ezt, mint a nagyobb forgalmúak.

Nyilvánvaló, hogy a gyógyszer-kereskedelem szereplői különféle megoldásokkal próbálkoznak, hogy valamiképpen biztosítsák fennmaradásukat az igen zilált piacon. Az egyik lehetőség, hogy a nagykereskedő cégek láncokat szerveznek. Ezt a törekvést a gyógyszerészkamara nem támogatja, mert úgy véli, kiszolgáltatottá teszi a patikusokat, ezért azok rossz jövedelmi viszonyai konzerválódnak és az üzleti megfontolások háttérbe szorítják a szakmai szempontokat. Egy másik lehetséges modell az önszerveződés, amikor kis és nagy gyógyszertárak, ha úgy tetszik, beszerzési szövetkezetet alapítanak, s így mindegyikükre azonosan érvényesek a nagykereskedők által adott kedvezmények, függetlenül havi forgalmuk nagyságától. Másrészt a csoport által rendelt gyógyszermennyiségre tekintettel esetenként további kedvezmények is elérhetők.

A harmadik lehetőség, hogy a patikusok hoznak létre nagykereskedelmi társaságot, s így a nagykereskedelmi árréssel is rendelkeznek. Ez a modell azonban komoly dilemma elé állítja az érintett patikusokat. Ha a tulajdonos a gyógyszertár szempontját helyezi előtérbe, akkor jelentős kedvezményeket kell adjon saját magának, ez viszont elviszi a nagykereskedés profitját, adott esetben a tulajdonosok befektetett pénzét is. Ellenkező esetben viszont a nagykereskedelmi cég eredménye ugyan javulhat, de a patikák rosszabb kondíciókkal tudnak vásárolni, s ha nincs kikötve kizárólagosság, akkor hamar mással kezdenek üzletelni, ami leülteti a nagykereskedelmi céget. A nagykereskedők mindezt megtoldják még azzal, hogy ez egyébként is egy másik szakma!

Zalai Károly szerint a kamara minden olyan megoldást ellenez, amelyben a gazdasági érvek a szakmaiak elé kerülnek, mert az ellátás biztonsága kerülhet veszélybe. A kamara egyébként nemrég előterjesztést készített az Egészségügyi Minisztérium számára, amelyben az ellátás biztonsága érdekében szükségesnek vélt javaslataikat fogalmazták meg.

Többek között felhívták a figyelmet arra, hogy az 1990-es ártörvény szerint a gyógyszerek szabadáras termékek, ez a "szabad ár" azonban több okból sem tud érvényesülni. Egyrészt azért nem, mert a társadalombiztosítás által támogatott, illetve a közgyógyellátási listán szereplő készítmények esetében a tb-támogatás alapjául elfogadott ár kvázi hatósági árként jelenik meg. Másrészt azért sem igazán szabad a gyógyszerek szabad ára, mert ugyancsak az ártörvény értelmében államilag maximált a gyógyszer-kereskedelem árrése, amelynek megállapítása az egészségügyi miniszter feladata. Az árréspolitikát azonban alapvetően az egészségbiztosító finanszírozási lehetőségei határozzák meg.